A köznevelést érintő jogi szabályozások a fenntarthatóság oktatásának tükrében

6.3.1. A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

Annak érdekében, hogy megtudjuk, hogy az oktatás hazai rendszerét a Keretstratégia eszméi mennyire hatják át, abba mennyire integrálódtak, meg kell vizsgálnunk az oktatást szabályozó legfőbb dokumentumokat. Egyik ilyen a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről (továbbiakban Törvény). A Törvény célja és alapelvei részben a következőképpen fogalmaz: „A köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg.” A szóban forgó jogi dokumentum 62. § (1)-ában pedig a következőt olvashatjuk „A pedagógus

… kötelessége különösen, hogy… e) egymás szeretetére és tiszteletére, a családi élet értékeinek megismerésére és megbecsülésére, együttműködésre, környezettudatosságra, egészséges életmódra, hazaszeretetre nevelje a gyermekeket, tanulókat…”. Látható tehát a Törvény, alkalmazkodva a nemzetközi és hazai stratégiai elvárásokhoz, kiemelkedő helyen szerepelteti a fenntarthatóság ügyét, és azt a magyar köznevelést átható, horizontális elemeként jellemzi. Viszont a Törvény egy szinten visszalépést jelent korábbi, 1993-ás évi változatához képest. Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 48. § (3) pontja ugyanis kimondta, „az iskola nevelési programjának részeként el kell készíteni az iskola

49

egészségnevelési és környezeti nevelési programját.” Tehát az korábbi verzió rendelkezett arról, hogy Magyarországon minden iskolának a pedagógiai programba ágyazottan el kellett készítenie környezeti nevelési munkatervét. Ez, a jelen hatályban lévő jogi szabályozásban nincsen jelen.

6.3.2. A 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról

A másik igen fontos dokumentum, a közoktatás tartalmi szabályozója a 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról (továbbiakban NAT). A NAT is számos helyen jeleníti meg a fenntarthatóságot.

Mindenekelőtt azonban meg kell jegyezni, hogy a különböző kompetenciarendszerek közül a magyarországi Nemzeti alaptanterv az EU konvencióját, azaz az úgynevezett kulcskompetenciáit tekinti irányadónak. A NAT a közműveltséget a következőképpen definiálja: „Közösségi értékű elismert, lényeges (releváns) tudás, mely magában foglalja az együttműködéshez szükséges készségeket, képességeket és kompetenciákat is. Tartalmaz közösségi és személyes értéktudatot, nemzeti és európai azonosságtudatot, valamint ezek átéléséhez közös erkölcsi normákat. Jellemzője még a kritikai gondolkodás, szabadság, felelősségtudat, valamint a fenntarthatóságra, megőrzésre és megújulásra való törekvés is.” Sajnálatosan, a szövegből nem adódik egyértelműen az, hogy a NAT a fenntarthatóságon a környezeti fenntarthatóságot, a fenntartható fejlődést érti-e, de közvetetten erre lehet következtetni. Erre utal az is, hogy a NAT céljának tekinti, a felnövekvő nemzedék „tartsa értéknek és feladatnak a kultúra és az élővilág változatosságának megőrzését.” A biodiverzitás védelme pedig a fenntarthatóság egyik kulcseleme, mivel, mint már többször is említettük - és ahogy a Keretstratégia is kiemeli - a fajok kihalásának sebessége, a három terület egyike, „melyen egyértelműen és veszélyes mértékben átléptük a Föld biológiai eltartó-képességének korlátait.”

A NAT olyan fejlesztési területeket, nevelési célokat határoz meg, melyek közös értékeket jelentve, át kell, hogy hassák a pedagógiai folyamat egészét és elérésükben „egyaránt jelen kell lennie az ismeretszerzés, a gyakoroltatás-cselekedtetés mellett a példák érzelmi hatásának is.” Ezen fejlesztési területek, nevelési célok a következő 12 pontban öltenek testet:

 Az erkölcsi nevelés

 Nemzeti öntudat, hazafias nevelés

 Állampolgárságra, demokráciára nevelés

50

 Az önismeret és a társas kultúra fejlesztése

 A családi életre nevelés

 A testi és lelki egészségre nevelés

 Felelősségvállalás másokért, önkéntesség

 Fenntarthatóság, környezettudatosság

 Pályaorientáció

 Gazdasági és pénzügyi nevelés

 Médiatudatosságra nevelés

 A tanulás tanítása

A fentebb felsorolt majd minden terület kapcsolatba hozható a fenntarthatósággal, de itt most csak a konkrétan erre a területre definiált nevelési elvélt citáljuk. E szerint: „A felnövekvő nemzedéknek ismernie és becsülnie kell az életformák gazdag változatosságát a természetben és a kultúrában. Meg kell tanulnia, hogy az erőforrásokat tudatosan, takarékosan és felelősségteljesen, megújulási képességükre tekintettel használja. Cél, hogy a természet és a környezet ismeretén és szeretetén alapuló környezetkímélő, értékvédő, a fenntarthatóság mellett elkötelezett magatartás váljék meghatározóvá a tanulók számára. Az intézménynek fel kell készítenie őket a környezettel kapcsolatos állampolgári kötelességek és jogok gyakorlására. Törekedni kell arra, hogy a tanulók megismerjék azokat a gazdasági és társadalmi folyamatokat, amelyek változásokat, válságokat idézhetnek elő, továbbá kapcsolódjanak be közvetlen és tágabb környezetük értékeinek, sokszínűségének megőrzésébe, gyarapításába.” Látható tehát, hogy a nemzetközi folyamatokkal párhozamosan a NAT is igen kiemelt helyet szentel a problémakörnek, és, hogy azt prioritásként és horizontálisan is igyekszik beilleszteni a hazai intézményes nevelési folyamatokba.

A NAT-ban, az európai törekvésekkel szinkronban meghatározásra kerülnek azok az úgynevezett kulcskompetenciák is, melyek az Európai Parlament és a Tanács ajánlása az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról címmel 2006-ban kiadott dokumentuma szerint azon „az ismeretek, készségek és az ezek alapját alkotó képességek és attitűdök, amelyek birtokában az Unió polgárai egyrészt gyorsan alkalmazkodhatnak a modern világ felgyorsult változásaihoz, másrészt a változások irányát és tartalmát cselekvően befolyásolhatják.” Tehát a kompetencia, „az ismeretek, készségek olyan ötvözete, amely megfelelő attitűdökkel társulva biztosítja, hogy az egyén képes és kész legyen egy adott

51

helyzetben hatékonyan és sikeresen cselekedni.” Ez a NAT által használt definíció teljesen egybevág a Weinert féle kompetencia definícióval (Weinert 2001).

Az Unió által, egy tudásalapú társadalomban elengedhetetlennek vélt nyolc kulcskompetenciák a következőkben foglalhatóak össze (Európai Parlament 2006):

 az anyanyelven folytatott kommunikáció,

 az idegen nyelveken folytatott kommunikáció,

 a matematikai kompetenciák és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén,

 a digitális kompetencia,

 a tanulás elsajátítása,

 a szociális és állampolgári kompetencia,

 a kezdeményezőkészség és a vállalkozói kompetencia,

 a kulturális tudatosság és kifejezőkészség.

A kulcskompetenciákat mind a fiataloknak a tankötelezettség végéig, mind pedig a felnőtteknek egész életük során el kell sajátítani.

A NAT ezt a nyolc kulcskompetenciát osztotta fel kilencre azzal, hogy a matematikai, természettudományos és technikai kompetenciákat kétfelé osztotta.

 anyanyelvi kommunikáció,

 idegen nyelvi kommunikáció,

 matematikai kompetencia,

 természettudományos és technikai kompetencia,

 digitális kompetencia,

 szociális és állampolgári kompetencia,

 kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia,

 esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőkészség,

 a hatékony, önálló tanulás.

A NAT minden egyes kulcskompetenciát definiál és megnevezi a kulcskompetencia

„felépítéséhez” szükséges képességeket, készségeket, ismereteket és attitűdöket. Jelen vizsgálódásunk szempontjából a természettudományos és technikai kompetenciának van elsősorban jelentősége. A NAT megfogalmazásában, „az ilyen kompetenciával felvértezett ember egyaránt kritikus az áltudományos, az egyoldalúan tudomány- és technikaellenes,

52

illetve a technikát, a termelést az emberi szempontok és a környezeti fenntarthatóság fölé helyező megnyilvánulásokkal szemben.” Illetve, „a természettudományos és technikai kompetencia kritikus és kíváncsi attitűdöt alakít ki az emberben, aki ezért igyekszik megismerni és megérteni a természeti jelenségeket, a műszaki megoldásokat és eredményeket, nyitott ezek etikai vonatkozásai iránt, továbbá tiszteli a biztonságot és a fenntarthatóságot.”

Mindamellett, hogy a NAT a fenntarthatóságnak szinte egy külön kompetenciát rendel, érzékelteti annak horizontális voltát is, és szerepelteti más kompetenciában is. Ilyen például a szociális és állampolgári kompetencia is. Ezt a horizontalitást erősíti, hogy a NAT a Műveltségi területeknél, melyekben az „alap és középfokú nevelés-oktatás pedagógiai szakaszára fogalmaz meg érvényes értékeket, műveltségképet, tudás- és tanulásértelmezést”, nem csak az „Ember és természet” műveltségi területek alapelveinél, céljainál, fejlesztési feladati és közműveltségi tartalmaiba építette be a fenntarthatóságot, hanem az „Ember és társadalom”, „Földünk – környezetünk” és az „Életvitel és gyakorlat” műveltségi területek leírásaiban is fellelhetőek.

Nagyon fontos és nem lehet szó nélkül elmenni a jó személyes példa, mint az oktatás-nevelés egyik leghatékonyabb eszközének a fontossága mellett. A Nemzeti Pedagógus Kar Pedagógus Etikai Kódexének tervezetében ennek tekintetében üdvözlendően szerepel, hogy a pedagógus „a környezettudatos életvitelt, a természet védelmét, az élet tiszteletét képviseli”.

Reményeinket fejezzük ki, hogy ez a pár sor az elfogadott kódexnek is részét fogja majd képezni.

6.3.3. A 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról Az Óvodai nevelés alapprogramja, mely a köznevelés első lépcsőfokának jogi szabályozója, kijelenti, hogy „Az óvodapedagógus feladata, … a fenntartható fejlődés érdekében helyezzen hangsúlyt a környezettudatos magatartásformálás alapozására, alakítására.”