Minden dolog behódol Néki, s minden dolog Általa létezik. Ő a szegények gazdagítója, az elnyomottak megbecsülője, a gyengéknek erő, a leigázottaknak menedék. Hallja azt, mit a beszélő szól, tudja titkát az elhallgatónak, gondoskodik arról, ki él, s Hozzá fordul az, ki meghal. Nem látnak Téged a szemek, hogy Rólad hírnököljeiiek, sőt Te még teremtéseid regélői előtt léteztél. Te nem megrögzőtiségből teremtetted teremtményeidet, s nem használod őket haszonszerzésre.
Nem mellőz el az, kit te óhajtasz, nem menekül, kit Te megmarkolsz.
Ki engedetlen, nem csorbítja hatalmad, s nem gyarapítja bírásodat az engedelmes. Ki ítélkezésed ellenére van, az azt el nem vétheti, s ki ren
delésedtől elfordul, Nélküled semmire sem megy. Előtted minden titok nyilvánvaló, s minden mi hiányzik, jelenlévő. Te vagy a mindenség, Számodra nincs kiterjedés. Te vagy a végső cél, Előled nincs kitérés, Nálad az ígéret beteljesülése, hol nem üdvözül Tőled senki, csak ki Feléd tart. Kezedben minden élőlény üstöké, s minden fő végzete Hozzád vezet. Légy magasztalva! Mily hatalmas teremtésed, mit látunk, s ennek hatalmassága mennyire eltörpül a Te Erőd mellett! Mily rop
pant a Te teljhatalmúságod, mit érzékelünk, s mennyire csekély ez ahhoz képest, mi hiányzik belőlünk a Te hatalmad tudásából. Mily kiterjedt a Te kegyed az evilágon, s mennyire silány ez a kegyhez képest, mi a Túlvilágon!
Ugyanebből a szónoklatából
Te megtelepítetted az angyalokat egeidben, s földed fölé emelted őket.
Ok tudják a legtöbbet Rólad teremtményeid közül, azok Téged a legjobban félnek, s Hozzád legközelebb ők állnak. Nem lakoztak soha ágyékokban, nem volt nyugvásuk méhek mélyén, nem a megvetett cseppből264 teremttettek, s nem hányattatta őket az idő viszontagsága.
Ok Tőled jövő helyeiken állnak, míg meghúzzák magukat Nálad,
264. Férfiak nemi sejtjeiből, az ondóból.
115
vágyaikat Benned foglalják össze. Fohászuk Feléd rengeteg, parancso
lataid semmibe vevése csekély. Ha ők belepillanthatnának abba, mi előlük elfedett Belőled, bizony szégyellenék dolgaik kicsinységét, maguknak szemrehányást tennének, majd ráébrednének, hogy nem imádnak Téged igaz imádással, s nem engedelmeskednek Néked igaz engedelmességgel. Légy magasztalva, Te, Ki Teremtő, s Ki Imádott, teremtményeid szép megpróbáltatása által. Te m egterem tetted az Otthont,265 s megtetted abban a lakomát, italt, étkeket, párokat, szol
gálókat, kastélyokat, patakokat, veteményeket, s gyümölcsösöket. Majd elküldted a hívőt, ki oda hív, de hívására nem jött válasz, s ők nem vágy
tak arra, mire Te vágytál, nem óhajtották azt, mit Te óhajtottál. Ok az evilág tetem ére pattantak fel, szörnyűséget elkövetve azzal, hogy mohón nekiestek, s annak imádatában egyek lettek. Ha valaki bele
szeret valamibe, az megvakítja tekintetét, megbetegíti szívét, míg ő csor
bult látásával néz, s tompult hallásával hall. Az árnyak szertefoszlatják értelmét, a világ szívét elmulasztja, míg lelke rajta. Ő maga rabja annak, s mindazok rabjai, kiknek kezeiben rész van dolgaiból. Bármerre is for
dul, felé fordul, bármerre is halad, felé halad. Őt nem fékezi meg semmi, mi Allahtól jövő, nem fog rajta az intő intelme. Ő látja azokat, kiket nemtörődömségük miatt ért sújtás, hol nincs aztán visszavonás, sem visszavonulás. Az sújtott le rájuk, mit ők semmibe vettek, eljött hoz
zájuk elkülönülésük az evilágtól, miben ők nyugtot leltek, s elértek a Túlvilágon oda, mi nékik ígérve volt. L eírhatatlan az, mi rájuk bekövetkezett. Osszegyülekezett rajtuk a halál nyilallása, az elveszés ijedelme, bágyadttá lettek tagjaik, elváltozott színezetük, s a halál új lendületet vesz sanyargatásukra. Néha az közéjük s erőlködésük közé áll, hogy beszéljenek, vág)’ beléjük bújik, szemeikkel néz, füleikkel hall, miközben értelmük ép, s felfogásuk sértetlen marad. Ő akkor végig
gondolja majd, hol is fecsérelte el életét, s mivel töltötte idejét Felidézi m ajd a vagyont, m it gyű jtött, m iközben az m egvakította a rá sóvárgót,266 míg azt tisztes és becstelen úton összeszedte. Most a felhal
mozás következményei felülkerekedtek rajta, mikor már kész lenne fel
hagyni azzal. De azokra m arad,267 kik hátram aradtak, kik abból
266. A vagyon hajhászásában nem vette észre az igazságot, vakon haladt el az igazság mellett.
267. A vagyon
116
továbbra is emészti testét, mígnem nyelve hallásával összekeveredik, s olyanná lesz népe között, kinek nyelve nem beszél, s füle nem hall.
Tekintetével körbe nyálából ja arcaikat, lesve nyelveik mozgását, nem hallva szavaik kibukását. Akkor a halál lengése megerősödik felette, s tekintete úgy megszegetik, ahogy hallása megszegetett, a lélek pedig elhagyja testét. Ő akkor tetemmé lesz népe között, kik magányossá teszik mellékét, s eltávolodnak közeléből. Nem lesz vigaszára gyászoló
nak, nem ad választ a hívónak. Majd egy' kis földrészig viszik, minek őt átadják, hogy szembesüljön tetteivel. Látogatásának vége szakad, mígnem az írás beteljesíti sorsát, a parancsolás az ő elrendelését, az utolsó teremtmény az elsőhöz csatlakozik. Teremtm ényei megúju
lása268 úgy' következik be, amint az Allah parancsa szerint való. Akkor Ő megrázkódtatja az eget, s meghasítja azt. Megrengeti a földet, megrázva azt, kitépi hegyeit, elszórva azt. Azok egymást porrá zúzzák az Ő Fenségétől megilletődve, félvén az Ő méltóságát. Ő ugyanakkor min
denkit elmeneszt arról, ki azon van, felüdíti azokat elnyűttségük után, s összetereli őket külön létük után. Majd Ő szétülteti őket, kikérdezve azok rejtett dolgait, s titkolt tetteit. Eztán Ő megteszi közöttük a két csoportot, egyiket kegyében részesítve, a másiktól pedig elégtételt véve.
Kik Néki engedelm esek voltak, jutalm uk az Ő közelsége, az Ő otthonában helyük örök, s nem távozik onnét senki, ki abban megtele
pedett. Állapotuk ott nem változik, nem tör rájuk ijedelem, nem veszi le őket lábukról gyengélkedés, nem fenyegeti őket veszély, s nem háborgatja őket vándorlás. Hanem az ellenszegülők népét pedig Ő m egtelepíti az ocsmányság otthonában, kezeiket nyakukhoz köti, üstökeiket lábaikhoz béklyózza, kátrány inggel, s lángdarabokkal öltöztetve őket. Oly kín lesz osztályrészük, minek forrósága heves, minek kapui a bentlévőkre záródnak, oly tűz csap rájuk, miből kiáltás, őrjöngés hallatszik, miből feltörnek a lángok, s a rémült hangok. A bentlévők nem törhetnek ki abból, foglyai nem szabadulhatnak megváltással, bilincsei zúzhatatlanok. Ez otthonnak nincs kora, így elmúlhat, sem sorsa mi fennálljon” így letűnhet.
Ugyanebből a szónoklatából a prófétára emlékezve - Allah fohásza reá és nemzetségére
Ő az evilágot megvetette, lekicsinylette, hitványnak tartotta, s gyűlölte.
Felismerte, hogy Allah őt attól szándékkal távol tartotta, míg másoknak azt megvetőleg kitárta. így ő azt szívből ellenezte, száműzte magából az
268. A Feltámadás.
117
arra gondolást, és kívánta, hogy annak pompája maradjon rejtve szeme elöl, nehogy arról öltse fel a palástot269, vagy vágyjon a fennmaradásra ott. Ő megüzente Urától az érveket, figyelmeztetőn intette népét, s hírnökölve hívott a Paradicsomba. Mi a prófétaság fája vagyunk, a küldetés megtestesítői, az angyalok sarjadzása, a tudás bányája, a böl
csesség forrása. A mi pártfogónk, szeretetünk kegyelemre var, míg ellenségünk, az, ki felénk haraggal viseltetik, bősz düh várományosa.