Egy másik szónoklatából, béke reá

Dicsőség legyen Allahnak, Ki az Első, minthogy Előtte semmi sem létezett, s az Utolsó, minthogy Utána semmi sem létezik. Ő jelen lévő, minthogy semmi sincs felette, s megbúvó, így nincs semmi Nála közelebb.

240. A prófétát.

241. Az iszlám előtti korszakot a történelem a tudatlanság koiszakának nevezi.

lül

Ugyanebből a szónoklatából a prófétára -Allah fohásza reá és nemzetségére - emlékezve

Nyughelye a legjobb nyughely, eredete a legtisztesebb eredet, mi a leg­

nemesebb ércben, s a biztonság bölcsőjében gyökerezik. Felé hajoltak az erényesek szívei, rászegeződtek a tekintetek gyeplői. Általa Ő eltemette a gyűlölködést, kioltotta a lázadás tüzét, létrehozta a testvériséget, megosztotta a nemzetséget.242 Általa Ő felemelte az el­

nyomottat, lesújtott az elnyomóra, beszéde tisztán érthető, s hallgatása figyelmeztető.

95. Beszédéből,

Ő marasztalja kissé a zsarnokot, de az szorítása elől nem menekül. Ő lesben áll rá ösvényén, min halad, s torkában, hol nyálával fojtogatja, De Allahra mondom, Ki bírája életemnek: ezek felülkerekednek rajta­

tok, de nem azért, mert igazuk igazabb igazatoknál, hanem mert vezérükkel együtt törtetnek a gyarlóra, s mert ti lassúak vagytok az én igazamban. Mert a népek rettegnek gondviselőjük elnyomásától, mint ahogy én rettegek gondviseltjeimtől. Szent háborúba szólítottalak titeket, de nem jöttetek, intettelek titeket, de nem hallgattatok, hívtalak benneteket titokban és nyíltanodé nem válaszoltatok, tanácsot adtam nektek, mit meg nem fogadtatok. Úgy vagytok tán jelen, mint ki hiányzik, s úgy vagytok tán szolgák, mint az uraságok? Elolvasom nek­

tek243 a bölcsességet, de ti elfordultatok attól, intelek titeket az üzenő intelmekkel, de ti elkülönültök tőle. Szent háborúra buzdítalak ben­

neteket a csapongók népe ellen, de még beszédem végére sem érek és úgy látlak titeket oszladozni, mint Sába fiai.244 Visszaültök helyeitekre, s egymást tanácsaitokkal megtévesztitek. Én reggel kiegyenesítelek

242. A hívőket egymás +estvéreivé tette, de a hívok és báJványimádók közé éles hátán húzott, még ha az a határ a családtagokat is elválasztotta egymástól. Pl. a próféta egyik legnagyobb ellensége, aló öt mindig megszégyenítette és üldözte, éppen nagybátyja, Abu Lahab volt, aki a bálványimádók egyik vezéralakja volt abban a korban. (A fordító)

243. Recitálom nektek a Koránt.

244. Elmondás szerint Sábának, ki a jemeni arabok egyik ősatyja, tíz fia volt. Közülük hatot jobbja felől vett. négyet pedig balja felől. Azonban a fiák csakhamar összekeveredtek.

102

titeket, de estére úgy visszagörbültök, akár a kígyó háta. Elcsigázott lett az egyengető, s javíthatatlan az egyengetett. Ő, azok, kiknek testei jelen vannak, de értelmük hiányzik, s kiknek vágyai sokfélék! Megpróbáltat- nak az ő parancsolóik! A ti vezéretek Allahnak engedelmes, de ti vele szembeszegültök, míg Szíria népének vezére Allahhal szembeszegül, s azok neki engedelmeskednek. Allahra! Azt kívánom, hogy Muávija egy­

szer úgy7 váltson meg nálam üteket, ahogy a dinárt váltják dirhamra, s ő akkor tízet venne tőlem közületek, de csak egyet adna cserébe közülük.

Ő, Kúfa népe! Én három dolgot figyeltem meg rajtatok és még két má­

sikat; süketek vagytok annak ellenére, hogy van fületek, némák vagytok, pedig beszéltek, vakok vagytok, dacára annak, hogy van szemetek. Nem vagytok igaz támaszok a harcban, sem megbízható testvérek a balsors­

ban. Hasonlatosak vagytok a tevecsordához, minek őrzője hiányzik, így mindahányszor egybeterelődik az egyik oldalon, szétszóródik a mási­

kon. Allahra! Szinte látlak titeket, amint dúl a küzdelem, forrong az öl­ egyikük sem fogható hozzá. Reggelenként port hintettek hajukra, fe­

jükre245, de virrasztásul leborultak, s felegyenesedtek.246 Váltakozva ve­

tik földre egyszer homlokukat, másszor arcpírjukat, s találkozójukra emlékeztükben, mintha izzó zsarátnokon állnának. Folytonos lebomlá­

suktól úgy tűnik két szemük köze, akár a kecske lába. Ha Allah említve

103

96. Beszédéből,

Allahra! Ők továbbra is így tesznek, míg nem hagynak Allahnak tiltani valót, hisz ők azt megengedetté teszik,247 sem szövetséget, amiért azt megszegik, s míg nem marad kőház, sem sátor, mibe ne hatolna be zsarnokságuk. Az ő veszedelmük azokat szerencsétlenné teszi, mígnem két rívó siránkozó felemelkedik, s az egyik hitéért rí, a másik az evilágért, de a pártfogás, mit egyikőtök adna egvikőjüknek olyan lenne, mint a szolga pártfogása, mit Urának ad: ha látja, engedelmeskedik neki, de ha elmegy, kibeszéli. De a leghatalmasabb szorongatás azt éri, ki köztelek Allahot legerényesebb gondolataival méri, s ha Allah oltal­

mat szavatol, fogadjátok el azt, ha megpróbálta ttok, tűrjetek, mert őrizkedőké lesz a bőséges folyomány!

97. Szónoklatából,

Mi dicsőítjük Őt azért, mi volt, Benne keresünk támaszt meglévő dol­

gainkban, s oltalmát kérjük a hitben, ahogy oltalmát kérjük a testben.

Ó, Allah szolgálói! Meghagyom nektek, hogy taszítsátok el az evilágot, mi elhagy titeket, még ha ti nem is szeretnétek annak indulását, az evilágot, mi testeteket elaggasztja, bármennyire is szeretnétek a test megújulását. Ti és a világ olyanok vagytok, akár a vándorok, kik ha egy távot megtesznek, eztán erre keresztbe vágnak, vagy tartanak egy jel felé, mit egyszerre elérnek! Mily rövid a táv a végcélhoz, ha valaki addig törtet felé, míg el nem éri! Mily rövid a tartózkodás annak, kinek egy

247. Ez a beszéde az Omajjádokat ócsárolja.

104

napja van, mit ő túllépni nem tud és egy sürgető kérője határokat von köré az evilágon, míg le nem válik arról! Hát ne versengjetek a világ nagy­

szerűségéért és bőségéért, ne tetsszék annak dísze és pompája, ne sirassá­

tok annak balsorsát, nyomorát, mert nag)szerűsége és bősége megszakad, dísze és pompája lepusztul, balsorsa és nyomora szertefoszlik Minden időszak amott véget ér, s minden élő azon megtér. Nincs tán ott nektek az elődök nyomai közt, mi visszafog, s ősatyáitok emlékei közt, mi láttat és ta­

núságul szolgál, feltéve ha felfogjátok? Nem látjátok tán, hogy kik közietek elmúltak, nem térnek vissza, s a túlélő hátramaradtak nem maradhatnak?

Nem látjátok tán a világ népét, mily különbözően végzik a reggelt, s az estet? Eképp fakaszt könnyeket (valahol) a halott, míg a másikat gyászolják, imára borul egy az ínségben, megtér az, ki visszatér, egy másik utolsót lehel s van, ki az evilágra sóvár, míg a halál rá vár, s van, ki feledékeny, de ő el nem feledett A múlt nyomdokaiban utat tor a hátramaradt Hanem a csúf tettek elkövetésekor emlékezzetek a kéjek le rombolójára, a gyönyörök eltiprójára, s a vágyak megszakítójára.24* Keressetek támaszt Allahban az Ő kötelező igazának véghezviteléhez és (adjatok hálát) azért, mit Ő számolat- Ianul ad kegyéből, s bőkezűségéből.

98. Egy másik szónoklatából,

Dicsőség legyen Allahnak, Ki kiterjesztője az Ő kiváltságának a teremtés felett, s kitárója az Ő bőkezűségének közöttük. Őt imádjuk minden dol­

színre hoz nektek valakit, ki összeterel titeket, s szétszórtságotok után

egy-248. A halálra utalás.

249. ítélettel gyorsan adják magukat, ha igazsága szerint történik az ítélkezés.

105

beolvaszt benneteket. Ne sóvárogjatok arra, hogy nem lesz, ki eljön, s ne veszítsétek a reményt abban, ki letűnt, mert meglehet, hogy a letűntnek két lába közül az egyik megcsúszik, hanem a másik biztosan áll, mígnem mindkettő szilárdan rögzül. Mert a példák Mohamed nemzetségéről - Allah fohásza reá és nemzetségére - olyanok, akár az ég csillagai. Ha egy csillag lehullt, kigyúl a másik. Hanem rajtatok bizony már beteljesedett Allah áldása, s Ő láttatta veletek azt, mire vágytatok.