melyben elítéli az iszlám jogtudósok közti ellentétet
22. Szónoklatából, béke reá
Hanem a Sátán már összetoborozta klánját, összegyűjtötte seregét, hogy a zsarnokság elérje még elérhető fokát, s visszatérjen a gonosz, hol az volt honos. Allahra! Ok nem hozhatták rám a csalárd fogadást, nem tették meg köztem s közéjük az igazságosságot, de követelik rajtam az igazat, mit elhagytak, s a vért, mit kiontottak! Ha társuk lettem volna ebben, bizony akkor is övék a rész abból, s ha nélkülem fordultak emerre, csakis hozzájuk ér be a kifejlet. Márpedig leghatalmasabb érvük ellenük szól. Az anyát szopják, ki már elapadt, s életre keltik az újsütetűt, mi már rég letűnt. Ő mily csalódott a kihívó! Ki ez a kihívó", s mire ad választ ő? Én megelégedett vagyok Allah érvével ellenük, az Ő tudásával róluk. Ha dölyfösködnek, a kard élét adom nekik, mely elég gyógyítónak a gonoszból, s az igaznak pártfogó. Érdekes! Hozzám küldtek, hogy álljak ki megméretni döfésekkel, tűrjem a megvívást, s megsiratták őket a gyászolók. Engem sosem fenyegettek háborúval, nem rettent meg a viadal, minthogy Uramban teljes a bizonyság, s hitemben semmi árny.
99. Visszautalás beszédére a baszraiak elleni kirohanásáról, melyben a tevék gazdái közül, tehát három közül egyik volt a csatára hívó.
3 2
23. Szónoklatából,
reáA dolgok úgy származnak le az égből a főidre, akár az esőcseppek, min
den léleknek azt hozva, mi annak beígértetett, akár több, akár ke
vesebb. Ha bármelyiktek testvérénél bőséget lát az utódból, vagyonból, s az ő leikéből, ez ne legyen néki kísértés. A muzulmán ember nem olyan, kit elhomályosíthat a hitvány, mi elé tárul, hogy alázkodjon annak, s az aljas nép megtévessze. Ő olyan, akár a szerencse játékos, ki várja első nyilát, mikor éri el célját, mi meghozza néki a prédát, letudva ezzel eddigi vesztéseit. Eképpen az a muzulmán is, ki mentes a csalárd
ságtól, s várja az egyiket a két jó közül: vagy Allahhoz fohászkodik s mi Allahnál megvan, az neki jó, 'agy a megélhetésért mond imát, mi Allah tói való. Ő az, kinek családja van, vagyona, vele az ő hite, megítélése. Mert bizony a vagyon, s a fiák e világ veteménye, míg a helyes tettek a Túlvilágé, de egyszer-egyszer Allah egy teremtményben összegzi a kettőt. Tartsatok Allah tói,. amint Ő kérte, hogy tartsatok, s féljétek Ot oly félelemmel, mely nem keres felmentést Cselekedjetek anélkül, hogy látnátok, hallanátok, s ki másért, mint Allahért cselekszik, azt Allah arra hagyatja, amiért ő cselekedett. Kérdezzük Allahot a vér
tanúk sorsáról: övék a boldogok élete, s a próféták kísérete. Ő embe
rek! Az ember nem utasíthatja vissza az ő nemzetségét, s táriiogatá- sukat, mit kezeik, nyelveik nyújtanak, mégha oly vagyonos is. Ok a leg
nagyszerűbb emberek, akár a fal mögötte, kiknek fáj az ő ziláltsága, kik a legmegértőbbek, ha csapás sújt le rá. Az őszinte nyelv, mit Allah megtesz egyeseknek az emberek közül, jobban jön neki, mint a vagyon, mi néki örökül.
Ugyanebből a szónoklatából:
Senkit sem tarthat vissza közületek, ha bármelyiktek is látja rokonait a nélkülözésben, hogy elálljon a segítséggel, mely úgysem gyarapítaná, ha megtartja, s meg sem rövidíti, ha feláldozza. Ki eltartja kezét rokonaitól, az csak egy kezet tart el, míg a szükségben tőle sok kéz eltartatik. Kinek alkata kedves, az népe szere tétét a jó számára őrzi meg.
3 3
Szajjid Razi megjegyzése:
Itt a bőség, azaz arabul „Galira” annyit tesz, mint gyarapodás, szaporodás.
Eredete az arab „Dzsámin uI-GaSr’’ vagy „Dzsammá ul-Gafir", mely tömeget jelent Néhány változatban a Gafír mellett megjelenik az „Afvata", azaz jó, finom, valaminek a kiválasztott része. Lehet hallani: „Akaltu Afvatat Taám”, mely azt jelenti: különlegesen jó ételt ettem. Beszédében mondja: ki eltartja kezét rokonaitól, stb... egy különlegesen szép jelentésre mutat rá mon
datában, célozva arra, akiben nincs meg a szándék rokonai megsegítésére, azaz eltartja kezét, az ő egyetlen kezét csupán, amikor azonban számára lenne szükséges a rokonok segítsége, és jár a kedvükben, hogy ezt megkap
ja, egyedül marad magára, együttérzés, kinyúló kezek és odasiető lábak nélkül.
24. Szónoklatából,
béke reáA saját életemre mondom: nem az én dolgom gyengítése és leverése annak, ki az igaz ellen van, s a gonosz képzeletbe kapaszkodik. Őriz
kedjetek Allah tói Allah szolgálói! Kövessétek, mi az Ő ösvénye nektek, s végezzétek el, mit elrendelt rátok. S akkor Ali kezes lesz majdani si
keretekért, ha az nem most azonnal adaük.
3 4
25. Szónoklatából,
béke reáAmikor a hívők emírje izgató híreket kapott, hogy Muávija emberei városokat foglaltak el, s a saját megbízottjai Jemenből, név szerint Ubajdullah ibn Abbász és Szaíd ibn Namrán visszatértek hozzá, miután legvőzte őket Buszr ibn Abi .Áriát, akkor a hívok emírje - béke reá - dühhel tele emberei dzsiháddal szembeni fásultsága és a köztük lévő véleménykülönbség miatt, a szószékre lépett és mondta: Ez nem más.
mint Kúfa. mit kezemben tartok, s kitárok. Te olyan vagy, hogy prédájául esel viharaidnak, s megcsúnvít Allah (a költő szavával): „És a te kiváló a nád, ó Omar! Nekem már csak a zsíros köcsög alján maradt egv kevés/ Majd mondta - béke reá -: Jelentették nekem, hogy Jement elfoglalta Buszr. Allahra mondom, az a sejtésem, ez a nép elragadja tőletek az országot az ő rosszra szövetkezett egységével, a megosztottság közétek hintésével, mely elszakít igazatoktól, az imámotokkal szembeni szembeszegüléssel az igazról, s az ő engedelmességükkel imámjuknak, a rosszban, teljes odaadással vezérüknek, a ti árulástokkal, jótéte
ményeitekkel városaikban, s a ti romlottságotokkal. Ha rábíznék vala- me hí klekre egy fakupát, attól félnék, hogy az elviszi a fülét. Ő .Allah!
Pedig mennyire undorodom tőlük, unom őket, s ők unnak engem!
Változtasd meg kedvemért jóra őket, s változtass meg engem kedvükért rosszra! Ó .Allah! Oldd meg szíveiket, ahogy a só oldódik a vízben! De .Allahra! Bár lenne ezer lovasom Báni Fárisz ibn Ganamok100 közül:
„Amott ha hívod őket. úgy'jönnek elő, .Akár rekkenő nyáridőben a felhő.”
100. Az a híres nemzetség, amely a legvitézebb harcosokat adta.
35
Majd leszállt - béke reá - a szószékről.
Szajjid Razi megjegyzése:
Ebben a beszédben az „Armiah” szó a „Ramí” szó többesszáma, je
lentése felhő és a „HamínT jelentése nyár. A szónok kiemelte a nyári felhőt, mivel az jelenik meg hirtelen, váratlanul. Ez azért van, mert nem tartalmaz vizet, míg a lassan mozgó felhő vizet szállít. Ilyen vizet szállító felhők .Arábiában csak télen tűnnek fel. Az idézett versben a költő arra irányítja a figyelmet, hogy' ha segítségre szólítják a lovasokat, akkor ők olyan gyorsasággal teremnek ott, amiről az első sor ígyr szól:
„Ha szólítod őket, már be is értek.”
26. Szónoklatából,
béke reá.Allah elküldte Mohamedet - .Allah békéje rá és nemzetségére - fi
gyelmeztetőnek a teremtményekhez, s hogy tegye biztossá az Ő ki
nyilatkoztatásait. Ti ekkor, Arábia népe, hamis vallást követtetek hamis házban, durva kövek és mérgeskígyók közt volt lakhelyetek.
Ittátok, mi poshadt, ettétek, mi undort kavart, egymás vérét kioltot
tátok, a származást elvágtátok, a bálványok közietek felálltak, s a vétkek belétek kapaszkodtak.
Ugyanennek a szónoklatnak egy másik része :
Körbenéztem, de nem találtam pártfogót, csak házam népét, s visszatartottam őket a haláltól. Lehunvtam a szemem, a porszem meg benne, nveltem egyet, s a keserűség benne, tűrtem s az elfoj- tottság benne, s benne a fanyar sártök íze, mit éleknek vettem.
36
Ugyanennek a szónoklatnak egy másik része:
Addig nem esküdött fel, míg ki nem kötötte: biztosítsa neki az eskü árát.101 De nem kerekedett felül a vevő keze, s az eladónak is meg
szégyenült hitele. Hát elő a háború fegyvereivel, készítsétek elő a harci mutatványokat, s felcsapott annak lángja egyre magasabbra, egyre tüzesebben, de a türelem, bizony csak ez vezet győzelemre.
27. Szónoklatából,
béke reáA dzsihád egy a Paradicsom kapui közül, mit Allah csak kivált oltalma
zóinak nyit meg. Ez az őrizkedés öltözéke: Allah vértje a legyőzhetetlen, s az Ő Paradicsoma a megbízható. Ki szándékkal mond le arról, azt Allah csapásokkal öltözteti, s megpróbáltatása lesz a paltó. Ő az, ki kitartottja a lekicsinylésnek, megvetésnek, szívére vas veretett, el
húzódik tőle az igazság, miáltal elveszett nála a dzsihád. Szégyenletes lesz szenvedése, s az igaz ítélet cserben hagyja. Hanem én ezek ellen harcba hívlak titeket éjjel, nappal, titokban, nyíltan s megmondtam:
támadjatok rájuk, még mielőtt ők támadnak meg titeket. Allahra! Nem támadtak még embert háza szívében, de már megbecstelenítettek ott nem egyet, s ti elhagytátok magatokat, elpártoltatok, mígnem romba döntöttek titeket, s hazátok földjét más bitorolta. Gámid102 fivérének lovasai már elérték Anbárt, megölték Hasszán ibn Hasszán al-Bakrít, s táborukból megfutamították lovasaitokat. Elért hozzám, hogy emberek muzulmán asszonyokhoz tértek be, s oly másokhoz, kiket az iszlám szövetsége véd, majd letépték ékeiket lábaikról, karjaikról, nyakaikról, füleikről, s nem védte őket senki, csak sikolyuk, visszavágyván a régit, s kegyelmet kérve a máért. Majd visszavonultak megrakodva úgy, hogy egy emberüket sem érte karcolás, vérük sem ontatott. Ha ezután muzulmán férfiú úgy hal meg, hogy' bánat nyomja lelkét, miért még
101. Utalás Amr ibn al-Ászra, aki ilyen feltételek mellet esküdött fel Muávijára, cserében ö lett Egyiptom helytartója.
102. Gámid fivére Szufján ibn Auf Gámid törzséből, Jemenből. Muávija küldte őket azzal a céllal, hogy rajtaütésekkel tartsák rettegésben Irak népét. Anbár egy város az Eufrátesz keleti partvonalán.
37
eddig szemrehányást nem szenvedett, hát énelőttem ez számára igenis kiérdemelte tett. Mily érdekes! Alászáll az én szívem, hogy lássa az ő egy- befonódásukat a rosszban, s a ti megosztottságotokat igazságotokban.
Undor nektek, s nyomorúság! Ti lettetek nyilaik céltáblái, titeket leöl
nek, de ti nem öltök, rátok támadnak, de ti nem támadtok. Allahhal szembeszálltak, mibe ti belenyugodtatok! Ha megparancsolom nektek a hadba vonulást ellenük a nyári napokban, mondjátok: ez a rekkenő hőség! Ne számíts ránk, míg alább nem hagy a meleg. S ha megparan
csolom nektek a kivonulást télen, mondjátok: ez a kiállhatatlan hideg!
Ne számíts ránk, míg el nem vonul rólunk a hideg. Ha eképp a döntés a melegtől s a hidegtől, akkor Allahra, a kardtól lesz meneküléstek igazán sietős! Ti, kik hasonlatosak vagytok a férfiakhoz, de mégsem fér
fiak, kiknek álma, akár a gyermeké, értelme, akár az asszonyé, ki fog
lyot nevel, a legjobb, ha nem is láttalak s ismertelek volna meg ben
neteket! Allahra! Ez az ismeretség, mely vezeklésbe juttatott, s miáltal megbánásom előhozatott. Leöl titeket Allah, s már megtöltöttétek gennyel szívemet, megrakodtátok dühhel keblemet, kortyoltattátok velem dajkálón a keserűséget. Meglátásomat ellenemre rontottátok a szembeszegüléssel, elpártolással, mígnem Kurajs mondogatni kezdte:
Abi Tálib fia férfiembernek bátor, de nincs néki tudása a hábo
rúskodásról. Áldja meg őket Allah! Hát van-e köztük, aki nálam azt töb
bet gyakorolta, s ott az ő helye régibb helyemnél? Én azon nőttem fel, mikor még húszéves sem voltam, s most már a hatvanon is túl vagyok!
De annak nem lehet soha véleménye, kinek nincs engedelmessége!
Hanem az evilág már hátát mutatja, a búcsút inti, a Túlvilág meg fel
tűnt már, s beköszöntött103. A ma a felkészülésé, a holnap a versenyé, a Paradicsom az elsőké, s a pokol a másik végleté. Nincs köztetek, ki halála előtt hibáit megbánná, s maga számára jót tenne, még mielőtt nyomorúsága napja bekövetkezne? Ti még a remény napjaiban éltek, de mögöttetek már ott a végzet! Ki még a remény napjaiban teszi a jót,
103. Utalás az evilági út befejezésére és a Túlvilág beköszöntésére (A fordító)
28. Szónoklatából,
reá- 38
a végzet eljövetele előtt, annak hasznára lesznek tettei, s végzete nem bántja őt. De ki szűkén mérte tetteit a remény napjaiban, míg végzete el nem érkezett, annak elveszettek tettei, s ártás reá végzete. Hát cse
lekedjetek akkor is, mikor a jókban dúskáltok, ahogy akkor cse
lekedtek, mikor ínségben bujkáltok. Még nem láttam olyat, ki a Pa
radicsomra sóvárog alvón, de olyat sem, ki aludni tudna a pokol rém
ségétől gyarlón. Márpedig kinek nem használ a helyes út, annak ártására lesz a hamis, s kit az Útmutatás egyenesen nem tarthat, azon az eltévelvgés taszít hatalmast. Hanem a menet104 néktek megparan cső Ita
tott, de mi gyarapít,105 arra mindig vezetve voltatok. De a legijesztőbb, mitől legjobban tartok, az élvezetek követése, s a remény naggyá élesztése, hát még az evilágon gyarapodjatok olyanból, mi megmenekít
het titeket a holnapból!
Szajjid Razi megjegyzése :
Ha van olyan beszéd, ami a nyakakat az evilági életről való lemondás felé tudja fordítani és cselekvésre tud késztetni a túl világi létért, akkor ez az. Elég már a remények kusza világából, a prédikációk láng
szításából és a figyeÍmeztelésekből. Beszédének talán legcsodálatosabb szavai: „A ma a felkészülésé, a holnap a versenyé, a Paradicsom az elsőké, s a pokol a másik végleté/ A szavak egyszerűsége mellett a jelen
tés hatalmas, a kifejező erő tényszerű, képletes, csodálatos útkok és következtetések húzódnak meg mélyükön.
29. Szónoklatából,
béke reáÓ emberek! Kiknek testei együtt, s vágyai külön! Beszédetek meg
puhítja a legkeményebb sziklát, s tetteitek ellenségteket rátok vonzzák.
Ha egymás közt Összeverődtök, mondtok ezt, azt, kicsit és nagyot, de ha eljő az öldöklés, mondjátok: hagyjatok ki belőle, semleges vagyok! Nem kap választ a hívó, ki titeket hív, nem vigasztalódik a szív, mely veletek
104. Menet az evilágból a Túlvilágba.
105. Ismérvek a jóra és a rosszra, melyek arra gvanapítanak, hogv a bűnőket el lehessen kerülni (A fordító)
39
kemény. A mentségek kificamodó uak. akár az adósé, ki fizetését elodázza. Nem kerülheti el sanvarúság a hitványt, s nem érhető el, csak buzgalommal az igazság. Minek az otthonát véditek ezután, s mely imámmal küzdőtök utánam? Allahra mondom, az itt a megtévesztett, kit ti megtévesztettetek, aki veletek győz, az - Allahra! - a célt tévesztett nyíllal győz. s ki titeket röpít ki, az toll nélküli nyílvesszőt röpít.106 Allahra! Olyanná lettem, ki nem hisz beszéd leknek, nem vágyik párt
fogástokra. s nem is hívja ki az ellent véletek. Mi van bennetek? Mi gyógyszeretek? Mi gyógyít meg titeket? A másik nép is kinézetre oly fér
fiakból áll, akár ti vagvtok! Tán oly beszédre készültök, mely mentes a tudástól, s meggondolatlan, mentes a jámborságtól, epekedve arra. mi mentes az igazságtól?