Áldott legyen Allah, az emberek Teremtője, a föld kiterjesztője, Ki folyásnak indítja a forrás vizét, s a felföldeket növényekkel terméke- nyiti. Elsőségének nincs kezdete, örökkévalóságának nincs vége. Ő mindenkor az Első, a vég nélkül fennmaradó. Leborulnak előtte a homlokok, Egyedüliségét hirdetik az ajkak. Teremtésükkor a dol
goknak határt szabott, vigyázva arra, hogy eközben ne váljon azokhoz hasonlatossá. A képzelet Őt be nem éri határokkal, mozdulatokkal, testtagokkal, vagy7 érzékekkel. Nem mondható Néki: mettől, s az sem jellemzi: meddig. Bármennyire is látszólagos, mégsem mondható: hon
nan, vagy belsőben rejlő, s mégsem mondható: miben. Ő nem test, mi elmúlik, sem elfátyolozott, hogy7 tartalma lehessen. Nincs úgy7 közel dol
gokhoz, hogy7 ki lehessen tapintani, de távol sincs azoktól úgy7, hogy elkülönülne. Az emberek távolba révedő tekintete nem rejtőzhet el
325. Idézet Amr ul Kajsz egyik verséből.
326. Nluávija
175
Előle, sem a szavak ismétlése, a dombok megpillantása, léptek kop- panása sötét éjszakán, vagy mély homályban, mire a világító hold fényt vet. A fényes nap azt ébredtével eloszlatja, kel s nyugszik, előregörgeti az időt, a kort, s arccal jön el újból az éj, míg a nappal bátat fordítva távozik. Ő minden végződés és határ előtt való, minden számbavétel, számontartás előtt lévő. Ő messze kimagaslik attól, mit Néki azok tulaj
d onítanak, kik b e h a tá ro ljá k Ő t m érték ek k el, k o rláto k k al, végződésekkel, házban lakással, helyen valósággal, mert határ csak az Ő terem tm ényeire való, A llahnak az nem tu lajd o n íth ató. Ő nem teremtette a dolgokat a mindenkortól meglévőből, sem az örökkévaló fennmaradóból, hanem azt teremtett, mit teremtett, majd megszabta annak határait, alakba öntötte azt, mit alakba öntött, s a legkiváltabb alakot adta. Semmi sem lehet engedetlen Számára, pedig a dolgok engedelmességéből Néki semmi haszna sincsen. Tudása a múlt halot- tairól ugyanolyan, mint tudása az élő fennmaradottakról, tudása arról, mi a magas egekben rejlik éppen olyan, mint tudása arról, mi a föld mélyén nyugszik.
Ugyanebből a szónoklatából
Ó, teremtmény, ki egyenlőnek vagy teremtve, kinek alapját megve
tették, kit óvtak a méhek sötétjében leplek sokasága mögött! Te, ki az agyag származékából kezdődtél, majd nyugodt helyre helyeztettél egy kimért nagysággal, a megszabott ideig! Valaha szülőd méhében magzat
ként mozogtál, hol nem adtál választ a hívásra, nem is hallottad a szólítást, majd áttétettél nyugodt hajlékodból egy olyan otthonba, mit még nem láttál, s hasznaihoz vezető útjait nem ismerted. Valaki vezetett téged, hogy kipótold létfenntartásodat szülőd emlőjének táplálékával, mikor szükségét érezted, gondoskodott igényeidről, szándékaidról. De mily kár! Mert az, ki nem képes felfogni a lények tulajdonságait, alakjukat, testtagjaikat, az még ennyire sem képes felfogni Terem tőjének jellemzőit, az legtávolabb áll Tőle, miáltal a teremtményekre szabott határok közé szándékozik beszorítani Őt.
162- Beszédéből,
reáMikor az emberek Oszmánra panaszkodtak neki, arra kérték, hogy beszéljen vele az ő érdekükben és figyelmeztesse ő t Erre a hívők emír- je - Allah megelégedése reá - Oszmán elé járu lt és így szólt: Az em berek mögöttem állnak, és arra kértek, legyek követ közted s köztem. De Allahra! Nem is tudom, mit mondjak neked. Semmi olyas
miről nem tudok, mit te sem tudsz, nem vezethetlek olyasvalamire, mit nem ismersz. Bizonyára te is tudod ezt, amit mi tudunk, nem előzünk meg semmiben, hogy elmondjuk, s nem jutott tudomásunkra olyan, mit most meg kellene üzenni néked. Azt láttad, amit mi láttunk, azt hallottad, amit mi hallottunk. Te szintúgy Allah prófétáját kísérted, ahogy mi is. Sem Abi Kuháfa fia, sem Omar ibn Hattáb nem volt előt
ted az igaz cselekedetekben, s te vérségi köteléked révén mindkette
jüknél közelebb állsz a prófétához - Allah fohásza reá és nemzetségére majd házából nősülhettél, mit ők nem tettek. Hát féld Allahot maga
dért! Allahra! Nem fognak megláttatni veled semmit, ha vak vagy, nem hoznak tudomásodra semmit, ha nemtörődöm vagy. Az utak világosak, a vallás zászlói magasban lobognak. Tudd meg hát, hogy az igazságos imám legkiváltabb Allahnál az Ő szolgálói közül, kit Ő vezet, s ő vezet másokat, fenntartja az ismert Szunnát, lerombolja az el nem ismert újítást. A Szunna világos, jegyei feltűnők, az újítás nyilvánvaló, jegyei jól láthatók. De a legelvetemültebb Allahnál az az imám, ki elnyomó, ki letért, s másokat le térít. Elpusztítja a bevett Szunnát, életre kelti az elhagyott újítást. Hallottam, mikor Allah prófétája - Allah fohásza reá és nemzetségére - így szólt: „A Végítélet Napján az elnyomó imám min
den pártfogás nélkül hozatik elő, nem lesz senki, aki érte jzót emelne,
177
majd a pokol tüzére vétteük, ahol úgy forog, akár a kézimalom, s annak üregébe szorul. „Allahra! Szólítalak: ne te lég)' az imámok közül az, kit megölnek, mert úgy beszélik, hogy az imámok közül valaki leöletik, ami öldöklések és küzdelmek sorát nyitja meg, eltart egészen a Végítélet Napjáig, hol dolgát majd más színbe öltözteti, s megveti a kísértés talaját. Emiatt nem is látják majd az igazat a hamistól, hul- lámzanak, akár a hullámok, s összezavarodnak végképp. Ne légy Marván327 málhásállata, mit ő úgy irányít, ahogy akar, tisztes korod és előrehaladott léted ellenére. Erre azt válaszolta Oszmán a hívők emír- jének - Allah megelégedettsége reá Beszélj az emberekhez, hagy
janak nekem időt, míg kivezethetem őket keservükből. Erre a hívők emírje így szólt - béke reá Mivel Medináról van szó, ez nem idő kérdése. Az eldugott távoli helyekről szólva pedig annyi időd van, míg parancsod odaérkezik.