A Magyar Tudományos Akadémia által és között kezelt, legjobb eposz írásá-val elnyerhető Nádasdy Tamás-díj anyagáírásá-val még senki sem foglalkozott behatóbban.1 Kálmán C. György a jutalom kiírásából kiolvasható elvárásokat, valamint a pályázat eredményességét vizsgálta, de ő és hozzá hasonlóan Dávidházi Péter is csak annak meg-állapítására vállalkozott, hogy az első pályázati kiírás egy műfaji szempontból erőteljesen körülhatárolt nemzeti eposz megteremtését várta el a pályázótól.2 A díjra beküldött pá-lyaművek tüzetesebb vizsgálatát érdemes elvégezni annak ellenére, hogy a bírálók csak kevés munkát találtak érdemesnek a jutalomra. Egyrészt azért, mert -ben a Buda halálával Arany János is elnyerte a díjat, sőt -ben bírálatot is írt a beérkezett mű-vekről.3 Másrészt, mert a pályázó hősköltemények, illetve a róluk írott bírálatok tárgya-lása révén minden eddiginél teljesebb képet kaphatnánk nagy epikusaink – Arany, Vö-rösmarty, Petőfi stb. – recepciójáról, valamint kultuszaik kialakulásáról. Harmadrészt pedig az eposz műfajának változásai és a kortársaik által vallott eposzelméleti nézetek is pontosabban válnának megismerhetővé az anyagon keresztül.
Jelen tanulmányban azonban csupán egy, az említetteknél jóval könnyebben körülha-tárolható probléma vizsgálatára szorítkozom. A szakirodalom már korábban rámutatott, hogy az alapvetően más műfajokban is megjelenő, és nem is minden eposzban megtalál-ható, ám mégis „jellegzetes eposzi” jelzővel illetett funkciókat – a nemzet eredetének és jellegének igazolása, az egyes nemzetségek eredetigazolása, a teodicea feladata – a . században inkább már a történelmi regény,4 valamint egyes tudományos műfajok
hor-1. A jutalom történetét legrészletesebben ismerteti FeketeGézáné: Az Akadémia – kö-zött alapított jutalomtételei és előzményei. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára,
. – .
2. Kálmán C. György: „Az Akadémia irodalmi pályázatairól ( – )”: Irodalomtörténeti Közlemények, / . – . . Dávidházi Péter: Egy nemzeti tudomány születése. Toldy Ferenc és a magyar irodalomtörténet. Budapest, Akadémiai Kiadó–Universitas Kiadó, . –
.
3. Vö. Arany . október -án Nagykőrösön kelt bírálatával (Arany János: Hivatali iratok . Akadémiai évek [ – ]. Gergely Pál (szerk.). Budapest, Akadémiai Kiadó, . [AJÖM XIV.] – .)
4. Lásd pl. Imre László: Műfajok létformája XIX. századi epikánkban. Debrecen, Kossuth Egye-temi Kiadó, . – . HitesSándor: Még dadogtak, amikor ő megszólalt. Jósika Miklós és a történelmi regény. Budapest, Universitas Kiadó, . . Dávidházi: Egy nemzeti tudomány születése. . Az eposzi funkciókhoz lásd pl. Imre:Műfajok létformája. – . Dávidházi: Egy nemzeti tudomány születése. – , – .
dozták.5 A Nádasdy-pályázatra érkezett munkák egy része azonban még a század máso-dik felében is – többé-kevésbé – eleget tett az említett funkcióknak. Állításomat ebben a rövid esettanulmányban Szász Károly Nádasdy-díjas munkáival kívánom igazolni.
A gr. Nádasdy Ferenc által elhunyt Tamás fivére emlékére alapított díjat elnyerni szándékozó pályamunkának rendkívül szigorú szabályoknak kellett megfelelnie. A pályá-zati kiírás kifejtette, hogy „nemzeti historiai tárgy kivántatván, valódi történeti szemé-lyek cselekvénydús mesében jelenjenek meg, a mű forrástanulmányra mutasson, s a korfestésre, érdekes feltalálásra, correct compositióra, költői tárgyalásra, választékos nyelvezetre s a versbeli technika szigorú, tiszta és szabályos kezelésére különös gond fordíttassék.”6 Ha ilyen, a pályázati kiírásnak minden tekintetben megfelelő pályaművet nem nyújtottak be, az Akadémia nem adta ki a száz arannyal járó díjat.7
A jutalom történetének első szakaszában a díjat mindössze három esetben sikerült ki-osztani. -ben Arany János a Buda halálával, -ben és -ban Szász Károly Trencséni Csák, illetve Álmos című munkáival nyerte el.8 Annak érdekében, hogy a to-vábbiakban több díjazható pályamű szülessen, a kiírást -ben úgy módosították, hogy a beküldött munka tárgya „lehet történeti, mondai vagy a jelen életből vett”, míg a forráshűség és a „cselekvénydús mese” valamint az élethű korrajz is kikerült a követel-mények közül.9 A pályázat ezt követően már nem feltétlenül a nemzeti „elbeszéllő köl-temény”megteremtését várta el a pályázóktól,10 habár ennek lehetőségét sem zárta ki, amit Szász Károly Salamonjának -es győzelme is bizonyít.11 Greguss Ágost -ben megjelent esztétikájának kategóriáit használva látható, hogy az új kiírás lehetőséget adott témáját az új időből merítő költői beszély, illetve magyar szempontból nézve nem nemzeti jellegű, hanem inkább hősies hősköltemény benyújtására is.12 A módosítás azonban nem hozta meg a várt eredményt, hiszen a Salamon jutalmazását követően csak
5. Dávidházi: Egy nemzeti tudomány születése. – .
6. Magyar Akadémiai Értesítő, , – . (A továbbiakban AkÉrt.)
7. Magyar Tudom. Akadémiai Almanach csillagászati és közönséges naptárral, Pesten, Eggenber-ger Ferdinánd m. akad. Könyvárusnál. : – . (A továbbiakban: AkAlm.)
8. Fekete: Az Akadémia – között alapított jutalomtételei és előzményei. – . A nyertes művek: Szász Károly: Trencséni Csák. Pest, Engel és Mandello, ; Szász Károly: Álmos.
Pest, „Corvina”-Társulat, .
9. AkAlm, , – . A jutalom történetére Fekete: Az Akadémia – között alapított jutalomtételei és előzményei. – . A pályázati kiírás szövegét hosszabban elemzi: Kálmán C.:
„Az Akadémia irodalmi pályázatairól ( – ).” . 10. AkAlm, , .
11. Fekete: Az Akadémia – között alapított jutalomtételei és előzményei. . A mű Szász Károly: Salamon. Történeti költemény. Budapest, Kisfaludy-társaság–Ráth Mór, .
12. Az eposz említett típusainak leírását lásd: Greguss Ákos [!]: A szépészet alapvonalai. Buda-pest, Kisfaludy-Társaság, , – .
-ben találtak a bírálók díjra alkalmas munkát.13 -ben az egyik akkori bíráló, Beöthy Zsolt indítványozta, hogy ha a jutalom ezentúl másodízben sem lenne kiadható, akkor annak összegét fordítsák az előző négy évben megjelent, pályadíjat nem nyert nagyobb elbeszélő költemény utólagos megjutalmazására, vagy epikai költemények for-dítására, vagy már fordításban megjelent művek utólagos elismerésére.14 Mindemellett Beöthy azt is javasolta, hogy a pályázati kiírásból hagyják ki a bírálati szempontok felso-rolását.15 Az Akadémia ugyan elfogadta Beöthy indítványát,16 ám a bírálók továbbra is a korábbi pályázati kiírás által kiemelt követelményeket érvényesítették.17
Az újabb módosítást követő pályázati ciklusból csak négy ( , , , ) zárult sikertelenül, és csak -ben került sor utólagos díjazásra.18 A jutalmat ugyanakkor -ben adta ki utoljára az Akadémia,19 vélhetően az alapítványi tőkének az első világháborút követő infláció okozta elértéktelenedése miatt.
Szász Károly említett munkái természetesen a pályázati kiírás elvárásainak teljesülése miatt nyerhették el a díjat, ám a nemzeti eposzokban többé-kevésbé kimutatható eposzi funkciók e művekben is megjelentek. Az Álmos című „regényes hősköltemény” a nemzet eredetigazoló funkciójának többféleképpen tesz eleget.20 Egyrészt a témaválasztással, hiszen a mű a nemzet korai létének egy fontos állomását, a honfoglalást közvetlenül megelőző időszakot dolgozza fel. Másrészt a szerzői elbeszélésből, harmadrészt a szerep-lők dialógusaiból, negyedrészt pedig az énekmondók énekeiből ismerhetjük meg a nem-zet eredetét. A szerzői elbeszélés révén tudjuk meg például a Második ének VII. részében Áldor főpapról, hogy korábban már Csaba főpapja is volt, és már akkor elmúlt éves, amikor Emes álmot látott Álmos születéséről. Áldor halálára addig kell várni, míg Csaba kardját Álmos oldalára nem kötheti. Áldor tehát a hőskölteményben a nemzet történe-tének élő szemtanújaként jelenik meg, aki már egymaga is alkalmas a nemzet eredetörténe-tének igazolására, miközben összekötő kapocsként is szolgál a múlt és a jelen, a hunok és a magyarok, az ősök és a leszármazottak között. Minderre az teszi őt alkalmassá, hogy őt
„Napisten választá ki szentté”, amivel egyszersmind arra is hivatottá tette, hogy szakrális közvetítői szerepet töltsön be közte és a magyarság között (Álmos, – .).
13. Fekete: Az Akadémia – között alapított jutalomtételei és előzményei. . A nyertes mű Jakab Ödön: Argyrus. Budapest, Lampel, .
14. AkÉrt, , . 15. AkÉrt, , . 16. AkÉrt, , .
17. Vö. AkÉrt, , – . A bírálók Lévay József, Jánosi Béla és Katona Lajos voltak.
AkÉrt, , – . Tolnai Vilmos előadó mellett Jánosi Béla és Bánóczi József voltak a bírá-lók.
18. AkÉrt, , – , , . Fekete: Az Akadémia – között alapított jutalom-tételei és előzményei. – . A nyertes mű: Bárd Miklós: Vezeklés. Verses regény. Budapest, Kisfa-ludy-Társaság, .
19. Fekete: Az Akadémia – között alapított jutalomtételei és előzményei. . 20. E funkcióról lásd: Dávidházi: Egy nemzeti tudomány születése. .
A szereplői dialógusok közül az Álmosban a legtöbb őst az Első ének IX. részében Ál-mos és Árpád beszélgetése során ismerhetjük meg; „Húnor s Magor”, Etele és Csaba mellett Álmos szülei, Ügek és Emes is említésre kerülnek, miközben a vezér saját isteni eredetére, Hadúr kedvenc madarától, Turultól való származására is utal ( .). Ezen a szöveghelyen így egyszerre történik meg a magyarság eredetének igazolása Magor említé-sével, illetve Álmos és fia, az első magyar királyi ház névadója, Árpád nemzetségének eredetigazolása Álmos mondai és isteni szüleinek említése révén. A beszélgetők Etele egykori birodalmát mondai őseik jogán „szent örök”-üknek érzik, és Csaba kardja segít-ségével, Turul vezetésével kívánják visszaszerezni: „Vezetve turúltól, honszerző csatára, / S magyaré lesz újra ős földe határa!” ( – .). A genealógiai igazoló funkció természete-sen nem csupán Álmos családja kapcsán kerül elő a hőskölteményben, hanem például a hét vezér – „Álmos, Huba, Könd, Tas, Töhötöm, Előd, Ond” ( .) – és közvetlen le-származottaik szerepeltetésével és a honfoglalást megelőző harcaik bemutatásával is ( – ;
– ; – ; ; – ; – ; – .);21 igaz, a . századi lehetséges leszárma-zottakra itt nem utalt a szerző. A Károly Róbert megkoronázását és Csák Mátéval folyta-tott küzdelmét elbeszélő Trencséni Csákban azonban a Görgei család őseként a szepesi grófot, Jordánt nevezte meg (Trencséni Csák, – ; .), és a szerinte Hubától származott Szemere család ősét is szerepeltette Csák oldalán ( ; .). Csák ugyanak-kor maga utalt mondai felmenőjére, Szabolcsra, ( .) míg Omódé nádort, és vele együtt az Abákat a rákosi országgyűlésre gyülekező országnagyok felsorolásakor Szász eredeztet-te Aba Sámuel királytól ( .).
Látható, hogy a nemzet és az egyes nemzetségek eredetének igazolása sok esetben el-választhatatlan egymástól,22 főként a nemzet vezetésére hivatott család esetében. Az Ál-mos Második énekének IX. részében az ősök tetteit megéneklő öreg dalnok ÁlÁl-mos any-jának, Emesnek álmát beszéli el, melyben Emest Turul termékenyítette meg, és mely szerint Emes öléből királyok sora származik majd, fia, Álmos pedig megleli nemzete honát (Álmos, – .). Eredetigazoló funkciójú epikus betét a Trencséni Csákban is olvasható. Itt Csáti Dömötör a Fehér ló mondáját regéli el, miközben Károly és vele együtt a magyarság őseként Etelt, honfoglalás kori vezéreként pedig Árpádot nevezi meg (Trencséni Csák, – .). Míg azonban az Álmosban az epikus betétek a jóslatok is-mertetésével és a várakozás felkeltésével a történet menetében is fontos szerepet töltenek be, addig a Trencséni Csákban a Fehér ló mondája csupán eredetigazoló funkcióval bír. A Salamon magyar király élettörténetét, valamint az apja, illetve az ő uralkodása alatt le-folyt trónviszályokat elbeszélő „történeti költemény”-ben olvasható Ének László
herczeg-21. Szász egyes műveit – például a Trencséni Csákot és a Salamont – a felhasznált forrásokat hí-ven megjelölő jegyzetanyaggal látta el. Az Álmosban forrásait nem jelölte, ám leginkább Anony-mus Gesta Hungarorumára támaszkodhatott. AnonyAnony-mus: A magyarok cselekedetei. In: AnonyAnony-mus, Kézai Simon: A magyarok cselekedetei; A magyarok cselekedetei. Ford. Veszprémy László, Bollók János. Jegyz. Veszprémy László. Budapest, Osiris Kiadó, .
22. E funkcióról lásd: Dávidházi: Egy nemzeti tudomány születése. – .
ről című betét ebből a szempontból éppen ellentéte a Fehér ló mondájának. Eredetigazo-ló funkcióval nem rendelkezik, ám azáltal, hogy felkelti az éneket hallgató Salamon király féltékenységét László ellen, fontos szerepet tölt be a cselekmény alakításában (Sa-lamon, VII. ének).
A nemzet jellegének igazolása mindhárom eposzban megtörténik. Az Álmosban a szer-zői leírás már az Első ének I. részének második strófájában a honfoglaló magyarokat nomád életmódot folytató, harcias és hívő emberekként mutatja be (Álmos, – .). A magyarok harciasságát főként a bolgárok és a besenyők elleni küzdelem bemutatásával igazolja Szász (Álmos, – ; – .), ugyanakkor például Álmos sátrát is egy vitéz lakhelyeként ábrázolja, akinek ágya is „[m]int harczoshoz illik, jó keményre vetve,” míg afölött fegyverei csüngnek (Álmos, .). A szereplők dialógusaiban is kifejezésre jut a magyarok harciassága, például a Negyedik ének II. részében egy szellem tudatja a bolgá-rok által megtámadott görög császárral, hogy „[h]ét vitéz nemzetség”, a „legerősebb nép”
él Etelközben (Álmos, .).
Érdekes, hogy a szereplők számos olyan tulajdonságot tartanak jellemzőnek a ma-gyarokra, melyek a jellegzetes republikánus erények közé sorolhatók. A republikaniz-mus embereszménye a kormányzásban személyesen részt vevő, a hazáját és szabadságát a zsarnok vagy a külső hódító ellen fegyverrel védő polgár. Ez a polgár erkölcsös, ami mindenekelőtt azt jelenti, hogy a köz érdekét a sajátja elé helyezi, elutasítja a fényűzést, a korrupciót és az idegen szokások követését, valamint az idegen érdekek szolgálatát.23 Árpád ezzel egybehangzóan nemzetét önzetlennek, bátornak, igazságszeretőnek tartja, és nagy hangsúlyt fektet az önvédelem kötelességére, míg Álmos elutasítja az „idegen érdek” szolgálatát (Álmos, – .). Szabolcs népe szabadságszeretetére hivatkozik, mely nem tűri el egy – Szabolcs értelmezésében zsarnokkal egyenértékű – fejedelem uralmát, véleménye nyílt kimondását pedig magyar jellegzetességnek tartja ( Álmos, – .). Az Álmosban a magyarok egyetlen jellemvonása, mely idegen a republikánus erényektől, a viszály és széthúzás (Álmos, ; ; .). A magyarok harciasságát a Trencséni Csákban és a Salamonban jórészt szintén harcok bizonyítják, de például a Salamonban Henrik német császár hosszan dicséri Bátor Opos vitézségét Salamon előtt (Salamon, .). Népe szabadságszeretetére szintén minden Nádasdy-díjas hős-költeményében utal Szász. A Salamonban a címszereplő koronázásakor Béla sérelmezi, hogy fiai a koronázási ének szerint szolgák lesznek (Salamon, .), majd ugyancsak Béla fejti ki Endre németekkel való szövetségkötésekor, hogy Árpád vére nem lehet hűbéres (Salamon, .). A Trencséni Csákban monda szerinti honfoglalás kori ősére utalva jelenti ki a címszereplő, miért nem hódol be Károlynak: „Szabolcsnak Árpád parancsol csupán!” Csák tehát csak Árpád-házi, azaz magyar királyt ismer el maga fölött, vagyis szabadságszeretete republikánus töltetű, és később ennek megfelelően kimondja, hogy „Károly bitorló, zsarnok, idegen,” akinek szabad magyar nem
hódol-23. A republikánus erényekre lásd pl.: Takáts József: „Politikai beszédmódok a magyar . szá-zad elején. A keret”: Irodalomtörténeti Közlemények, / – . – . – .
hat be (Trencséni Csák, – .). A viszálykodás magyar sajátosságként a Trencséni Csákban és a Salamonban is megjelenik, méghozzá tettek formájában, hiszen az előbbi Csák Máté és az időközben királlyá koronázott Károly Róbert harcát, míg a Salamon a címszereplő élettörténetén belül előbb apja, András és annak fivére, Béla, majd Sala-mon és unokatestvérei, Géza és László viszályát örökíti meg.
Az Álmos eleget tesz a teodicea feladatának is, azaz azt sugallja, hogy a nemzet sorsa Isten kezében van, a szereplők Isten rendeléséből cselekszenek.24 E műben ez kétféle-képpen történik. Egyrészt a címszereplő nemzetségének transzcendens genealógia általi igazolásával, hiszen Álmos isteni eredetére, Turultól való származására az Emes álmát megéneklő dalnok (Álmos, – .), illetve Álmos is utal (Álmos, .). Másrészt az isteni gondviselés nemzeti történelem általi igazolásának a cselekmény előrehaladása során rendszeresen tanúi lehetünk. Elődnek, Nyék vezérének álmában megjelenik Hadúr, és tudatja vele, hogy összefogja majd a magyarságot, akiknek Álmost kell kö-vetniük (Álmos, – .). A Hadúr ellenfeleként fellépő Ármány – „fejedelme pokol-nak” (Álmos, .) – egyik boszorkánya Áldor lánya, Illa képében veszi rá Árpádot, hogy szerezze meg Attila kardját Csaba sírjából, majd ez a boszorkán y sugallja Árpád-nak, hogy induljon a bolgárok ellen (Álmos, – ; .). Álmos ellenzi a hadjáratot, ám Hadúr közbenjárására végül enged Árpádnak (Álmos, .). A bolgárok veresége után vezérüket, Simont Ármány segíti a menekülésben, majd Simon testébe bújv a ő kéri a besenyők segítségét (Álmos, ; – .). A besenyő Kürdics keresi Álmost, hogy megölje, ám Álmos nyugodtan ül sátrában, mert tudja, hogy Hadúr megvédi őt.
Hadúr előbb kedvenc madarát, Turult küldi Álmos védelmére, majd, miután Ármány megsebzi Turult, maga száll harcba, és legyőzi Ármányt (Álmos, – .).
Az isteni gondviselés a Salamonban nem olyan rendszerességgel mutatkozik meg, mint az Álmosban, és a nemzet életéhez is csupán egy esetben köthető egyértelműen.
Az István szentté avatásakor napvilágra kerülő ép jobb keze jelzi, hogy Isten figyelemmel követi a magyarok sorsát (Salamon, – .). Ugyanitt a mogyoródi csata előtt Lászlónak látomása támad, melyben egy angyal megkoronázza Gézát. Géza ekkor megfogadja, ha győz, a látomás helyén templomot emeltet Szűz Máriának (Sa-lamon, – .). A győzelem és Géza megkoronázása után a fivérek fogadalomtéte-lük helyére indulnak, ahol László újabb látomása fedi fel az építendő templom helyét (Salamon, – .). László e látomásai isteni gondviselésről tesznek tanúságot, ám ez esetekben a gondviselés csak közvetve, a trónkövetelők személyének isteni támoga-tottságán keresztül kötődik a nemzet létéhez. Míg ugyanis az Álmosban a besenyő támadáskor Hadúr beavatkozása a harcba közvetlenül a besenyők általi megsemmisí-téstől menti meg a magyarokat, addig a Salamonban ilyen veszély nem fenyegeti őket.
Némiképp más a helyzet a Trencséni Csákban, ahol az egyház elleni bűntetteiért Csá-kot már az Első énekben kiközösíti János nyitrai püspök (Trencséni Csák, – .), és Csák még a döntő rozgonyi csata előtt is kacagja a szentséget, miközben a király és
24. E funkcióról lásd: Dávidházi: Egy nemzeti tudomány születése. – .
serege imádkozik (Trencséni Csák, .). Károly és a nemzet a mű elején még különál-ló sorsa eddigre összefonódik, és a rabkülönál-ló, gyilkokülönál-ló Csákot az említett csatában le is győzik. A királyt vallásossága emberségesnek mutatja a műben, ám csodák itt nem történnek, és isteni beavatkozásnak sem lehetünk tanúi. A király vallásosságának szembeállítása Csák istentelenségével tehát csupán Károly Róbert uralkodásra való alkalmasságát kívánja bizonyítani.
Szász Károly Nádasdy-díjjal jutalmazott hőskölteményei tehát többé-kevésbé eleget tettek a hagyományosan az epikus művekhez kötött funkcióknak, így alkalmasnak bizonyultak a nemzet létének igazolására. A pályázati kiírás által kívánt nemzeti „elbe-széllő költemény” jellegzetességeinekebből a szempontból tehát megfeleltek e művek.
Annak vizsgálata viszont, hogy a pályázati kiírás egyéb feltételeit milyen mértékben teljesítették ezek a munkák, már egy másik tanulmány témája lesz, ahogyan a beveze-tőben felvetett, a Nádasdy-pályázat anyagához kapcsolódó problémák tárgyalása is későbbre marad.