A walesi bárdok mögött olyan hagyomány- és témafolyam búvik meg, hogy aligha ért-hetjük meg teljes mélységében. Most csak néhány apró adalékot említek, amelyek talán hozzájárulhattak a vers formai-poétikai kontextusához. Bizonyos értelemben ugyanis neszmékről van szó, azaz olyan zenei-metrikai „csírákról”, amelyek Arany alkotói gyakor-latának fontos részét képezték, s rejtett előképnek tekinthetjük őket. Nem félek kimon-dani: sok Arany-mű „belső beszéd” vagy „belső éneklés” nyomait viseli, ami máris pár-huzamot kínál Dávidházi Péter sokat idézett gondolatával: „az élőszó személyes jelenléttel hitelesített kimondása valamiféle mérvadó elsődlegességet élvez az írásban rögzített műalkotással szemben”.2 Kodály a költő saját szerzésű dallamai kapcsán jutott hasonló eredményre:
bizonyára élő hangos előadásban, sőt, ahol lehet, megzenésítésben látta a vers igazi életét. Verse ezernyi fínomsága csak hangos előadásban érvényesül, a néma olvasó átsiklik felettük. S hogy élete utolsó éveiben saját dallamokkal próbálkozott, ékesen bizonyítja: a vers végső kiteljesedését az énekben látta.
Ebben találkozik Goethevel. (An Lina.)3
A két lényeglátó idézet mélyén Aranynak egy fontos levélrészlete csillan meg:
Kevés számu lyrai darabjaim közűl most is azokat tartom sikerűltebbeknek, a melyek dallamát hordtam már, mielőtt kifejlett eszmém lett volna – úgy-hogy a dallambol fejlődött mintegy a gondolat. Sőt balladáim fogamzásakor is, az első, még homályos eszme felködlésnél már ott volt a rhythmus, a dal-lam, rendszerint nem eredeti, hanem valamely régi népdalhang, mely nem tudom micsoda sympathiánál fogva épen a szülemlő eszméhez társult, illett és semmi más. Ezért esett meg rajtam nem egyszer, hogy ha a fölvett dallam formáit, rhythmusát a nyelv később nem birta, noha az eszmével már
tisz-1. Részlet egy készülő nagyobb tanulmányból, amely Arany i úkori irodalmi mintáihoz és a zenei-metrikai neszmék kérdéséhez keres új adalékokat. A tanulmány az OTKA-NKIF . sz.
pályázat (Arany János kritikai kiadása) keretében készült az MTA BTK Irodalomtudományi Inté-zetében.
2. DávidháziPéter: Hunyt mesterünk. Arany János kritikusi öröksége. Budapest, Argumentum,
. – .
3. Arany János népdalgyűjteménye. Közzéteszi Kodály Zoltán, Gyulai Ágost. Budapest, Akadé-miai, . .
tába jöttem, még sem tudtam azt más, talán kényelmesb formába önteni, hanem az elkezdett mű töredék maradt.4
Ez a tudatos vagy öntudatlan mintakövetés, vagy még pontosabban: a kereteket megte-remtő ihletődés Arany János több művére jellemző, és egyértelműen a litterae örökségé-hez tartozik. A walesi bárdok néhány részlete szemléletes példát ad erről.
Aligha véletlen, hogy a bárdok megszólalásait ily sok idézetszerű elem színezi: ők valóban a klasszikusnak, az emberinek, a megtámadott régiségnek a szószólói lettek. A vers koncentrált erejének egyik titka, hogy akár egyetlen sorban is többféle f orrás és ihletmező tárulhat fel. „Fegyver csörög, haló hörög, a nap vértóba száll” – énekli pél-dául az első bárd. A nyitó szókapcsolat azokból a hazafias indulókból származik, ame-lyek Debrecenben és Sárospatakon a – . század fordulóján sokszor elhangzottak, némelyiket évtizedekig énekelte még a kántus.5 Arany maga is idéz belőlük a Dalgyűj-teményben:
Harsog a trombita, riadoz a kürt Puska ropog kard csörög […]6
Csokonai hasonló műfajban, épp így használta e szavakat A’ Betsűlet ’s a’ Szerelem ( ) című művében:
Bár ezer fegyver tsörög, Bár ezer ágyú dörög…
-ban felbukkan Samarjay Károly hazafias versében is (Dal a viharban), amely ráadá-sul a bárdköltői hagyományhoz közeli:
Ki hallgatá most a költők dalát?
Midőn egész földön fegyver csörög […]
A vértó képe köztudottan Zrínyi Miklóstól származik: „Megfestem lovamat keresztény vér-tóban” (I, ). A második bárd „lágyabb éneke” ugyanígy valóságos intarzia. Mond-hatnánk: ahogy a nyitóképbe, úgy a bárd dalába is sokak szava beleszűrődik. Épp a kez-dőszavak nyomán sejlik fel egy kapcsolat egy olyan verssel, amely Arany legsajátabb idézetkincsébe tartozik, hiszen ő maga zenésítette meg még az -as években. Nem
4. Arany János – Szemere Pálnak ( . ápr. .). In: Arany János: Levelezés . – . Ki-ad. Korompay H. János et al. Budapest, Universitas, (AJÖM XVII). ; a szövegjavításokat összevontam.
5. A . századi magyar marsok kritikai kiadása: Közköltészet /A. Történelem és társadalom. S. a. r.
Csörsz Rumen István, Küllős Imola. Budapest, Universitas–EditioPrinceps, (Régi Magyar Költők Tára XVIII. század, ). Szövegek: – , jegyzetek: – ( . századi rokon szö-vegek és dallamok közlésével).
6. Arany János népdalgyűjteménye ( ), II. rész, . sz. A csörög ige nemcsak a kardnak, ha-nem a puskának is állandó igéje volt, ám ez ha-nem illett volna a középkori balladai környezetbe, ezért Arany a semleges és kortalan fegyverhez társította.
jegyezte le a Dalgyűjteménybe, ám táján egy kottacédulán átadta Bartalus Istvánnak, aki szerencsénkre lemásolta.7 Kölcsey Ferenc Epedés vagy Bú kél velem… ( ; Aurora,
, – ) című versének . szakasza nemcsak a szintén + -os főmetrum miatt rokon a balladával, hanem konkrét párhuzam is kirajzolódik:
Mért nyög, miért az esti szél Bokor ernyőjében? […]
Azért nyög, hajh, az esti szél, Mert én sohajtottam! […]8
A bárd énekében szó szerint és rímhelyzetben „kél az esti szél”, s ugyancsak nem önma-gáért, hanem „szüzek siralma, özvegyek / Panasza nyög belé.”9 Mert bár a bárdok „kob-zán a dal magára vall”, addig valójában mások szószólói, mások panaszainak közvetítői és mások mártírjai lesznek, vö. a vers végi „fejére szól, ki szót emel” nyelvi-tartalmi pár-huzamával.
A jambikus lüktetés ellenére a verset végigrezgetik a régi magyar vágáns -esekből érkező belső rímek. Akár a . század végi Erdélyi hajdútánc tréfás földrajzi leírásai is odaképzelhetők például Wales bemutatásának mintájaként:
Kis tartomány, igen sovány Amaz Mara Maros, Nints buzája, gabonája,
Meg ette az tokos […]10 Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz. […]
Vadat és halat, s mi jó falat11 Szem-szájnak ingere, […]
7. Bartalus István kézirata ( – -as évek; MTA BTK ZTI), II. .
8. Kölcsey Ferenc: Versek és versfordítások. Kiad. Szabó G. Zoltán. Budapest, Universitas, (Kölcsey Ferenc Minden Munkái. Kritikai kiadás). . Kölcsey más verseiben is visszatér a képsor variációja, pl. az -es Aurorában közölt Alkonyi dalban ( ): „Nyögve kél az esti szellet / Bal-zamillat szárnyain”. Kritikai kiadása: Kölcsey: Versek és versfordítások. . sz. ( ). Arany kottával örökítette meg a Búsan csörög a lomb kezdetű versét is, amelyben szintén szerepel e motívum.
9. Arany János: Kisebb költemények. Kiad. Voinovich Géza. Budapest, Akadémiai, (AJÖM I). .
10. Nosza, hajdú, firge varjú ( -as évek) = Énekek és versek – . S. a. r. Jankovics Jó-zsef, [Stoll Béla]. Budapest, Akadémiai, (Régi Magyar Költők Tára XVII. század, ), . sz., . versszak.
11. Ebben a sorban valójában nem volt szükség szótagszaporításra, hiszen így jön ki pontosan a szótag: Vadat s halat s mi jó falat…
Mégsem a hazai előzmények „fűtik” e versformát, hanem egy másik imitációs játék.
Már Hász-Fehér Katalin nagyszerű tanulmánya felhívja a figyelmet egy angol irodalom-történeti antológiára, melyből Aranynak – ritka kivételként – saját példánya volt.12 A Herrig-féle kötetben olvashatta a Sir Patrick Spens című skót balladát ( – ), amelyet -ban le is fordított.13 I ú tanítványa, Tisza Domokos lelkesen írja: „s mint hallám, épen Arany bácsi megint küld egyet skótot, Sir Patrick Spens, bárcsak Edwardot is le-fordítaná”.14 Már Hász-Fehérnek feltűnt, hogy „[a]z Edward-témával eszerint nem Fe-renc József -es látogatása során kezdett foglalkozni Arany”.15 A kötetben valóban szerepel a I. Edvárd angol király halálára írt történeti ének ( – ),16 ez azonban nem a walesi lakomáról szól, hanem az elhunyt királyt búcsúztatja alázatosan. Ám a skót balla-dák közt is felbukkan egy Edward, Edward kezdetű vers ( – ; ugyanazon a lapon kezdődik, ahol a Sir Patrick Spens véget ér, tehát Aranynak mindenképp a látókörébe került). Tisza Domokos talán erre gondolt? Hőse a véres kezét rejtegető apagyilkos, aki ráadásul anyja felbujtására ölt, s végül átkot mond rá.17 Arany alighanem elolvasta, s noha nem fordította le, de a történetet hamar parafrazeálta, hiszen jól látható a párhu-zam a szintén -as Ágnes asszony motivikájával.
Arany máshonnan is tájékozódhatott a történelmi I. Edvárd rémtetteiről. Mivel az V.
László18 épp a Sir Patrick Spens fordításának idején, -ban született, joggal tételezünk áthallásokat az őrjöngő angol és magyar király között – mindez pedig A walesi bárdok záró képsorának üldözési mániájával rokon. A zúgó tömeg lidércnyomása, a „Hah!”
felkiáltások, a sír és a fojtott csönd képsorai egyaránt erre utalnak. E jelenetek poétikai ősmintáit ugyancsak az Aurorában kereshetjük. Kisfaludy Károly Az álmatlan király című balladája ( , – ) egy mesebeli – ráadásul Claudiushoz hasonlóan gyilkos-ként trónra került – király rémes történetét beszéli el, aki irigykedve a kertjében neszező szerelmespárra lövi nyilát, majd miután az őrjöngő fiú beállít kedvese holttestével, meg-döbbenve látja, hogy saját lányát gyilkolta meg. A nyitány és a zárlat is hatással volt Arany két balladájára:
12. L. Herrig: The British Classical Authors Select Specimens of the National Literature of Eng-land [Handbuch der englischen National-Literatur]. Brunswick [Braunschweig], Feorge Water-mann, . Említi: Hász-Fehér Katalin: „Bárdok Walesben. A walesi bárdok keletkezés- és köz-léstörténete”: Irodalomtörténet, ( ). – . . A tartalom szempontjából Hász-Fehér Elek Oszkár nyomán kiemeli Thomas Gray The Bard ( ) című pindaroszi ódáját (uo.). A jelen tanulmány tekintetében azonban ez a szál kevésbé releváns.
13. AJÖM I. – .
14. Idézi Hász-Fehér: „Bárdok Walesben.” . 15. Hász-Fehér: „Bárdok Walesben.” .
16. Már Scott és Percy is közölte a . században, tehát régóta szerepelt korszerű kiadványokban.
17. Magyar fordításban is hozzáférhető: Angol és skót népballadák. Fordította Gombos Imre.
Budapest, Magvető, . – . 18. AJÖM I. – .
Sötét az éj, sötét a’ vár, Szép álmok közt a’ lét enyhül;
Arany székén gonddal tele Csak a’ király álmatlan ül. […]
A’ két hű szív rég hamvad már, De él a’ zord király’ buja;
Ínsége új, bár fürte ősz,
’S ez a’ nagy ég’ nagy bosszúja.
Az őrülés-jelenet egyik kellékeként zengésre hívott hangszerek a reformkori magyar költészetben többnyire a parancs- vagy tabuszegést, a keretek átlépését adják hírül19 – ez az Edward ellen lázadó utcanépre is igaz. A tanulmány vége felé ennek különösen szép példáját láthatjuk majd, egyelőre egy másikat idézek az Ágnes című balladából (Aurora,
/ , – ):
„Éjfélt ha üt, koporsóm majd Megnyílik, angyalom;
Éjfélkor véled eltakar A’ csöndes sírhalom.”
Zendülj húr, síp, kürt; szól a’ Gróf Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Hadd járjam tánczomat. Harsogjon harsona […]
Éjfélt ütött; hadd éljem már Hő indulatomat.
Arany számára a Sir Patrick Spens jelentette a ráhangolódást a jambikus + -osra, a skót balladák nyelvi-poétikai ritmusára. Bizonyos sorai oly közeliek a talán -ben, de legkésőbb -ban írt A walesi bárdokhoz – eredetileg: Ballada (Ó-angol modor-ban), illetve (Ó-angol ballada)20 –, hogy valósággal műhelyváltozatnak tekinthetjük.
Már a két vers nyitánya is szoros rokonságot árul el, ahogy a király kegyet len kérdése viszi az olvasót Wales vagy a skót lovag dicséretéhez. A szoros, névelőhiányos fogalma-zás, a kérdés-felelet sűrű váltakozása is párhuzamos:
Ül a király Dunfermlinben, Edward király, angol király Bort iszik, vér-pirost ; Léptet fakó lován
»O! hol kapok egy jó tengerészt, Hadd látom, úgymond, mennyit ér Szép uj hajómra, most?« A velszi tartomány. […]
19. Vö. Eisemann György: „A zenei hang mint metafora Arany János költészeté-ben”: Irodalomtörténet, ( )/ , megjelenés előtt.
20. AJÖM I. .
Feláll és mond egy ősz lovag […] ősz bárd emelkedik […]
Király jobb térdinél:
»Sir Patrick Spensnek párja nincs, Felség! valóban koronád
Ha ő tengerre kél.« […] Legszebb gyémántja Velsz […]
»Ki dolga ez? ki tette ezt? […] Király, te tetted ezt! […]
Ki mondta ezt neki, […]
Szép sáraranyt is, jó rakást,
A széles tengeren. […] túl messzi tengeren. […]
Horgony szakad, árboc lelóg, Fegyver csörög, haló hörög […]
Oly iszonyú a vész ; […]
Egyet se lép, egyet ha lép, […] Körötte ég földszint az ég […]
Csak egyet fölfelé: […]
A tragikus hajóútról szóló skót ballada egy ponton a Mátyás anyja ( ) dramaturgiai keretével is rokon: a lehetetlennek tűnő feladat előtti „vetélkedés” hívja elő a hős lovag, illetve az égi-családi címermadár (totem) váratlan segítségét.
Ha Arany valahonnan dallamot is talált (vagy szerzett) hozzá, joggal soroljuk a nesz-mék közé. Bizonyára -ban, a Hamlet fordításakor is elővette,21 hiszen Ophelia Bá-lint-napi dalában hasonló metrumra és lírai tapasztalatra volt szükség.
Végül egy tematikai minta, amely ezt az Arany-balladát, sőt a közel egykorú Szondi két apródját egyaránt érinti. Az -es Aurora közölte Kisfaludy Károly A lantos című költeményét ( – ). Az ekkor már patinás bárdköltészeti hagyományon22 túl az is Arany ihletői közé emeli a verset, hogy a szavát meg nem másító, konokul hallgató(!), ezért bebörtönzött és halálra kínzott lantos éppúgy nem enged a király ígéreteinek és fenyegetésének, ahogy a walesi ötszázak vagy a két drégelyi i ú. Íme néhány sor, ame-lyek szókincse és akusztikai hatása is közel engedi a verset Aranyéhoz:
Hah! szolgavér, csekély kegyem?
Börtönbe hát veled; […]
’S Zenő esd, a’ királyi szűz:
Ne fűzd vad lánczra őt, […]
De nem hall a’ sötét király
’S dölyfös boszút dörög,
21. Arany a korábbi fordítások tovább örökíthető szavait gondosan beépítette. Vö. Korompay H. János: „»egy dióhéjban ellaknám Hamletkint«. A Hamlet-fordítás Arany János életművében.”
In: Paraizs Júlia (szerk.): „Eszedbe jussak”. Tanulmányok Arany János Hamlet-fordításáról. Buda-pest, reciti, (Hagyományfrissítés, ). – .
22. Bővebben lásd Vaderna Gábor: „Mit hagyományozott a . századi költészet a . század-ra?”: Irodalomtörténet, ( ). – .
A’ szép Zenő eped, könyez
’S a’ zár midőn zörög […]
Halálcsend a’ lantos körűl
’S komor dohos falak; […]
A fentiek szükségképp csak ízelítőt adhattak A walesi bárdok sorai mögött megbúvó, de mégis felismerhető hagyományrétegekről. Még azt sem állítom, hogy Arany minden ilyen elemet teljes tudatossággal illesztett be az „Ó-angol balladá”-ba, szándékos inter-textuális hálót szőve. De az aligha kétséges, hogy e sokat idézett sorok épp attól tűnnek egyszerre nagyon újnak, egyedinek és legalább annyira alluzívnak, mert Arany legihletet-tebb költői műhelypéldáiból, régóta szeretett versekből-énekekből engedett felszínre törni néhány rímet, kulcsszót, motívumot, s helyet talált nekik a nagyszerű kompozíció-ban – ahogy ezt több más, klasszikussá vált versénél is tette.23
23. Ezekről, különösen az Aurora és a Koszorú -as évekbeli verstermésének utórezgéseiről (Szondi két apródja, Az ünneprontók, Tetemre hívás stb.) lásd megjelenés előtt álló tanulmányom:
„A mesterkedő mester. Korai olvasmányok nyomai az Arany-életműben”, Irodalomtörténet,
( ).