Jeanette Winterson -ben megjelent első, önéletrajzi regényének legszembetűnőbb vonása, hogy a nyolc fejezet a Biblia (pontosabban az Ótestamentum) első nyolc köny-vének címét viseli, a könyvek sorrendjét is megtartva.1 Ahhoz sem kell nagyon alaposan olvasni a regényt, hogy belássuk: a szöveg – miközben számos másféle intertextuális kapcsolatot is létesít – mikroszinten is gyakran utal a bibliai textusra. Az itt következők-ben az Oranges bibliai utaláshálójával kapcsolatban fogalmazok meg néhány feltevést.
A regénynek már a kontextusa is „bibliás”. Az anyja által csecsemőkorában elha-gyott Jeanette-et az accringtoni pünkösdista vallási közösség spirituális vezetője fogad-ja örökbe (akinek férje, Jeanette nevelőapfogad-ja mindvégig a háttérben marad), azzal a nem titkolt szándékkal, hogy misszionáriust neveljen a lányból. Jeanette – aki felnőtt-korából visszatekintve meséli el az eseményeket – eleinte szívvel-lélekkel magáévá teszi ezt a számára kijelölt identitást: már hétévesen prédikál, és lelkesen segédkezik új hívek toborzásában. Mindez addig tart, amíg kamaszkori leszbikus szerelme miatt – amelyet ő annak tisztasága miatt teljes mértékben összeegyeztethetőnek érez vallásos identitásával – ki nem zárják a közösségből, ő pedig önálló életet kezd. Ez a történet tagolódik nyolc részre, amelyek mindegyike a Biblia nyitókönyveinek címét viseli, a Genezistől Ruth könyvéig.
A legtöbb értelmező (például Mara Reisman, Peggy Dunn Bailey és Tess Coslett) abból indul ki, hogy a regény intertextuális – s ekként bibliai – utalásai mögött kohe-rens (politikai, szexuálpolitikai) stratégia működik.2 Jeannette King kissé kiszámítható értelmezése szerint például a regény – akárcsak Michèle Roberts The Wild Girl című evangélium-átirata – a patriarchális társadalom által marginalizált nőalak lázadásáról, a Szentírás értelmezésének új lehetőségeiről, a maszkulin nyelvhasználat átírásáról szól,
1. Jeanette Winterson: Oranges Are Not the Only Fruit [ ]. London, Pandora, . A szö-veg részleteit ez alapján a kiadás alapján, saját fordításomban idézem.
2. Mara Reisman: „Integrating Fantasy and Reality in Jeanette Winterson’s Oranges Are Not the Only Fruit.” Rocky Mountain Review / ( ): – . Peggy Dunn Bailey: „Writing
»Herstory«: Narrative Reconstruction in Jeanette Winterson’s Oranges Are Not the Only Fruit.”
The Philological Review / ( ), – . Tess Cosslett: „Intertextuality in Oranges Are Not the Only Fruit: The Bible, Malory, and Jane Eyre.” In: Helena Grice és Tim Woods (szerk.):
ʻI’m Telling You Stories’: Jeanette Winterson and the Politics of Reading. Amsterdam, Rodopi, , – .
amelyben főszerepet játszik a paródia.3 Roberts regénye, amely Mária Magdolna apokrif evangéliumaként jeleníti meg önmagát, valóban értelmezhető így is, az Oranges azonban csak részben illeszthető be ebbe a keretbe.4
A regény Bibliával kapcsolatos stratégiájának természetesen vannak felforgató ele-mei. Több értelmező jogosan hívta fel a figyelmet arra, hogy Winterson épp a tör-vényt magában foglaló, egyebek közt a homoszexualitást is törvényen kívül helyező bibliai könyvek címét vette kölcsön saját történetének elmondásához. Muníciót szol-gáltat a szisztematikus politikai olvasathoz Winterson -ben megjelent, huszonhat évvel későbbi önéletrajza, amely saját narratívájának ellentörténet-jellegét emeli ki:
„nem is emlékszem olyan pillanatra, amikor ne a nevelőanyám történetével szembe n fogalmaztam volna meg a saját történetemet”.5 Muszáj volt íróvá válnia, ha ki akart szabadulni „Mrs. Winterson történetének sűrű szövésű hálójából”.6 Más kérdés, hogy az ellentörténet itt sem a Bibliával, hanem a nevelőanya verziójával szemben határozza meg önmagát.
A Bibliának Winterson regényében játszott szerepét a fenti megfontolások ellenére sem lehetséges egyetlen intenció alapján értelmezni. Például azért, mert a bibliai textus, a bibliai motívumok (tipológia: kert, a leomló kőfalak, a hegyről a várost szemlélő prófé-ta stb.), és a bibliai narratív szerkezet (a kiválasztott nép története mint minden identi-tás- és otthonkeresés lehetséges paradigmája) egyaránt fontos szerepet játszik a szövegben, és ez a három aspektus nem alkot minden szempontból koherens egészet. A hivalkodó fejezetcímek például a Biblia autoritásának jóváhagyásaként és a Szentírás továbbírása-ként is tekinthetők. Tipológiai értelemben Jeanette a saját életét úgy jeleníti meg, mint a kiválasztott nép történetének antitípusát: történetének puszta elmondása kiválasztottsá-got jelez, arra utalva, hogy a narratív (ki)választottság nyugati modellje az ótestamentu-mi történetben található, s hogy ótestamentu-minden nevelődési regény követhetné ugyanezt a cím-adási stratégiát (arról nem beszélve, hogy Winterson regénye a belső ismétlődések és áthelyeződések révén saját narratív és retorikai szerveződésében is megvalósít valamiféle bibliai értelemben vett tipológiát). A fejezetcímek jelentős része – a törvény könyvei, az iskolába kerülés, a bírák könyve – motiváltnak is tekinthető, nemcsak a konkrét esemé-nyek megfeleltethetősége miatt, hanem azért is, mert – legalábbis a kis Jeanette számára – a tapasztalati világot a Biblia szövege (pontosabban annak a nevelőanya által
létreho-3. Jeannette King: Women and the Word. Contemporary Women Novelists and the Bible. Ba-singstoke, Palgrave Macmillan, . ; – .
4. King olyan – Biblia-értelmezésüket tekintve különböző, de a női szempontot érvényesítő – írókat tárgyal, mint Sara Maitland, Emma Tennant, Michèle Roberts vagy Angela Carter.
Winterson-monográfiájában Susana Onega másként értelmezi ugyan a bibliai utalásokat, de ő is egységes stratégiát vél felfedezni az utalásháló mögött. Susana Onega: Jeanette Winterson.
Manchester, Manchester UP, .
5. Jeanette Winterson: Why Be Happy When You Can Be Normal [ ]. London, Vintage, . . Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? Ford. Lukács Laura. Bp: Park Kiadó, . 6. Winterson, Why Be Happy. .
zott változata) helyettesíti, vagyis minden történet csak bibliai történet(ek) újramondá-saként-újraírásaként képzelhető el. Még a nevelőanya és a pünkösdista közösség bibliás világából való kiűzetés, illetve az attól való eltávolodás fejezete sem szakítja meg az ótes-tamentumi könyvek fejezetelési sorrendjét, miközben a „Ruth” cím ironikusnak is mondható, hiszen Ruth könyvében egy olyan szimbolikus anya-lány kötelék jön létre, amely a vérségi kötelékeknél is fontosabbnak bizonyul.
Ebben a nagyon általános értelemben a fejezetcímek kiválasztása dacos politikai gesztus-nak is tekinthető, amennyiben a regény a kiválasztottság szakralizált paradigmáját a leszbi-kus főszereplő története számára sajátítja át. Ha azonban közelebbi megfeleléseket és a bibliai intertextualitás részleteiben konkrétabb és irányultságában szisztematikusabb straté-giáját keressük, már nehezebb dolgunk van. Az ótestamentumi sorrendet követő fejezetcí-mek és az általuk jelölt fejezetek között például nemigen találunk következetes megfelelé-seket: a „Genesis” címet viselő fejezet valóban a világ teremtésével kezdődik ugyan, ez a teremtés azonban nyelvi-szimbolikus természetű: a világ dolgainak a nevelőanya sajátos kétosztatúságai szerinti kettéosztása ( ), amelynél egyébként is hangsúlyosabbnak tűnik Jeanette örökbe fogadásának Jézus születését megidéző elbeszélése ( ). A bibliai textus idézetek formájában történő megjelenése és a cselekmény szintjén történő megidézése mindvégig aszinkronban van: folyamatosan jelen vannak például az újtestamentumi utalá-sok, de az Ótestamentumon belül maradva is azt mondhatjuk, hogy a fejezetek jórészt olyan idézeteket tartalmaznak, amelyek nem a címük forrásául szolgáló bibliai könyvből származnak. A Tetrahedron őrült meséje például, amellyel az „Exodus”-fejezet zárul, való-ban a fejezetcím által megnevezett esemény, az Egyiptomból való kivonulás átírása, de ugyanebben a fejezetben Jeanette Jeremiás próféta könyvéből vett idézetet hímez az iskolá-ban a mintadarabra ( ), és a Deuteronómiából is itt van a legtöbb idézet. Dániel könyvé-re többször is utal a szöveg, noha ehhez a bibliai könyvhöz el sem jut a könyvé-regény.7
Ha csak a szó szerinti bibliai idézeteket tekintjük, a kép akkor is igen változatos. Jea-nette nevelőanyja a Deuteronómiából vett bibliai átkot ( . ) szór a paráználkodó Szomszédokra ( ; az ironikus zárójeles megjegyzés szerint a forrás a Revised Standard Version8); ugyanő az általa delfinizált Deuteronómiából tanítja olvasni Jeanette-et ( ).
7. Michelle Denby szerint a regény megkérdőjelezi a Biblia ténybeli hitelességét, miközben egyúttal újra is értékeli azt mint szent költészetet; lásd Denby: „Religion and Spirituality.” In:
Sonya Andermahr (szerk.): Jeanette Winterson. London, Continuum, . – . . Tess Cosslett egyértelmű megfeleléseket lát a regény fejezetei és a címükben megidézett bibliai könyvek között („a fejezetcímek egyszerre parodisztikusak és nagyon is komoly átsajátítások”), az elemzés azonban sután semmitmondó, amikor a részletek értelmezéséhez kezd. Ugyanez mondható el Laurel Bollinger tanulmányáról is, amely pedig kizárólag a Ruth-párhuzamal foglalkozik. Bollin-ger: „Models for Female Loyalty: The Biblical Ruth in Jeanette Winterson’s Oranges Are Not the Only Fruit”: Tulsa Studies in Women’s Literature / (Autumn ), – .
8. Az angol fordítások közül épp ezért ezt használtam. Mivel a pünkösdista közösség a protes-táns fordítást használja, a magyar bibliafordítások közül a Károli Gáspárét használtam (Bp. Ma-gyar Biblia-tanács, ).
Ethel May újra és újra örömmel fedezi fel a saját nevét szendvicsemberként viselt hittérí-tő táblájának Ézsaiás könyvéből vett textusában (
, ); a lány rituális kiközösítésének jelenetében ( – ) Spratt lelkipásztor Pál apostolt idézi (bár az „Unnatural Passions” kifejezés [Róm . ] pontosan ebben a for-mában nem található meg egyik bevett angol fordításban sem), mire Jeanette ugyancsak Pál szavait használja saját védelmében: „Minden tiszta a tisztáknak” (Titus . ). Tipi-kusnak mondható Elsie Norris sajátos bibliahasználati módja, a sortilegium egyéni típusa, amely az ő különbejáratú numerológiai rendszerén alapul ( ), valamint az elefántlábból készült doboz, a Promise Box, amely minden napra szolgál bibliai idézettel ( ): mind-kettő apró darabkákra tördeli a Biblia szövegét, s ezeket a szövegszilánkokat – a véletlen vagy valami mechanikus rendszer közbeiktatásával – az év napjaihoz vagy konkrét élet-vezetési problémákhoz rendeli hozzá. Korántsem törvényszerű persze, hogy párhuzamot vonjunk a szereplők és az elbeszélő bibliahasználati módja között, mégis megfontolandó, hogy koherens politikai stratégia keresése helyett ezekből az alkalmi használati módok-ból induljunk ki, a regény működésmódját allegorizáló mise-en-abîme jelenetekként tekintve rájuk. Terjedelmi korlátok miatt itt csak a gyermek Jeanette stratégiáiról lesz szó (ezek közül sem mindegyikről).
A fenti felsorolásból is kitűnik, hogy a regény bibliai idézeteiben nem azok irá-nyultsága közös, hanem az, hogy egyik sem az elbeszélői szólam része: mindig egy konkrét eset által kiváltva, valamelyik szereplő által idézve (kimondva, leírva, felolvas-va) jelennek meg, vagyis performatív módon. Épp ezért különösen fontos a narrátor (a felnőtt Jeanette) egyetlen közvetlen, jelöletlen bibliai idézete: a Számok könyvében (vagyis a negyedik fejezetben) idéz a Teremtés könyvéből, amikor az első, Melanie-val töltött éjszaka véget ér: „És lőn este és lőn reggel; új nap” – „And it was evening and it was morning; another day” ( ). Talán az sem mellékes, hogy az idézet itt nem szó szerinti, hiszen a bibliai szövegben a teremtés harmadik napjától kezdve ( Móz. . ) ismétlődő frázis mindig a konkrét nap számával egészül ki: „And there was evening and there was morning, the third day”; „És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.” A textuális hűtlenség és az egyszeriség pátosszal telíti a mondatot, és a gesztus indokolt-nak tűnik, hiszen Jeanette számára ez a világ újjáteremtésének pillanata. Azt is mond-hatjuk, hogy az elbeszélő nem egyszerűen idézi, de kicsit át is írja a bibliai textust, miközben szó sincs ellentörténetről vagy a bibliai szöveg parodisztikus átírásáról.
Jeannette King egyenesen „prófétának” nevezi az elbeszélő-főszereplőt, amiért az a Szentírás szövegét kiforgatva isteni szépségű és jelentőségű dologként utal a – leszbi-kus – szexualitásra.9 Ehhez hozzá kell tenni, hogy a „próféta” szó mintegy visszaírja a Bibliába a radikálisan új kimondásának lehetőségét és az ezzel járó sors vállalását is. A regény vége felé található egy szövegrész, amely megidézi Blake The Marriage of Hea-ven and Hell című művének egyik híres részletét, a költők és a papok (nyelvhasznála-ta) között felállított kétosztatúságot:
9. King: Women and the Word. .
A papnak könyve van, amelyben előre le vannak írva a szavak. Régi szavak, ismert szavak, a hatalom szavai. […] Szavak minden alkalomra. Szavak, ame-lyek működnek [work]. Elvégzik a feladatukat: vigasztalnak és fegyelmeznek.
A prófétának nincsen könyve. A prófétának hangja van, amely felharsan a pusztaságban, amely telve van hangokkal, amelyek nem mindig állnak össze jelentéssé. A próféták azért kiáltanak, mert démonok gyötrik őket. ( ) Fontos, hogy Winterson regénye a vallásnak és a Bibliának mind a papi/törvénykező, mind a prófetikus, felforgató aspektusát megidézi, azt, amely – mint Northrop Frye írja Pál apostolt parafrazeálva – „felszabadítja az embert a törvény alól”.10 Ebben az értelem-ben Jeanette „prófétasága” nem a bibliai nyelven kívül van, hanem annak egyik vetülete:
az energia, a poétikus, blake-i vetület.
Jeanette bibliaidézési módja (amely nem áll távol a regény szereplőinek stratégiá-jától) a bricoleur Claude Lévi-Strauss által jellemzett, a mitológiai gondolkodás analógiájaként használt stratégiája, amely nem valamely egységes tervezet alapján fogalmazza meg saját viszonyát a bibliai szöveghez; sőt, ha igazat adunk Northrop Frye-nak, aki a Bibliát is bricolage-nak nevezte,11 akár úgy is fogalmazhatunk, hogy Winterson regénye nem a bibliai szövegformálás tagadása vagy visszavonása, hanem annak továbbírása. Ami ráadásul tökéletesen illik egy gyermekhez, aki a kéznél levő dolgokból rakja össze saját világát. Lévi-Strauss szerint a bricoleur – a tudóssal és a mérnökkel ellentétben – nem a szakma által kikristályosított módszerekkel él, és nem a feladathoz tervezett anyagokat használ, hanem rögtönzött, a rendelkezésre álló anyagok és lehetőségek, valamint a helyzet által meghatározott módszerekhez folyamodik.
A mitologikus gondolkodás eszközök és eljárások nagy, de véges készlete által kény-telen kifejezni önmagát. „Akármilyen feladat adódik is, e készletet kell használnia, egyszerűen azért, mert nincs más. A mitológiai gondolkodás ekként afféle intellektuá-lis barkácsolás”.12 A készlet darabjai, az eszközök, nyersanyagok és szerszámok – ellen-tétben a mérnök munkájával – nem az adott projekthez készültek, hanem egyszerűen ezek vannak kéznél, és a mérnökkel ellentétben a bricoleurt nem tántorítja el az előírt eszközök, anyagok és feltételek hiánya. Noha a különbség Lévi-Strauss szerint is in-kább fokozati, a mérnök (és a tudós) elsősorban az univerzumhoz intéz kérdést, míg a bricoleur a mások erőfeszítéseinek eredményeként megmaradt törmelékekhez (des bribes et des morceaux), a kulturális múlt „fosszilis bizonyítékaihoz” fordul; nem akarja meghaladni a fennálló civilizációs állapotot, hanem a létező keretek között marad, átrendezve a készlet darabjait, „lehetőségeit azonban mindig korlátozza az egyes
ele-10. Northrop Frye: Kettős tükör. A Biblia és az irodalom. Ford. Pásztor Péter. Budapest, Euró-pa, . .
11. Frye: Kettős tükör. .
12. Claude Lévi-Strauss: The Savage Mind. London, Weidenfeld and Nicholson, . . Sa-ját fordítás.
mek saját története, és azon vonásaik, amelyeket az eredeti használati cél vagy a más-fajta célok érdekében való használatok határoztak meg”.13 Az elemek kellőképpen specializáltak ahhoz, hogy a bricoleurnek ne kelljen ismernie minden mesterség csín-ját-bínját, annyira viszont nem, hogy minden elemnek kizárólag egy funkciója le-gyen14 – mint a bibliai motívumoknak Jeanette szövegében. Amikor a bricoleur – mint Boris Wiseman írja – „egy-egy tárgy alkotóelemeinek átrendezésével egy másikat hoz létre, az alkotóelemek közötti másfajta, lehetséges kapcsolatok létezésére világít rá”.15
Winterson regénye tele van a lévi-strauss-i értelemben vett barkácsolás példáival. Az iskola folyosóján várakozó Jeanette például unalmában a radiátort piszkálja a körzőjével:
„azt akartam, hogy a műanyag egyik elgörbült darabkája úgy nézzen ki, mint Párizs a magasból” ( ). Az eleinte inkább fizikai (és esztétikai) barkácsolás – Lévi-Strauss is kiemeli a bricolage fizikai-anyagi tetmészetét16 – fokozatosan jut el a gondolatokkal, világmagyarázatokkal és szövegekkel, szöveghagyományokkal folytatott bricolage-ig. A bibliai bricolage legérdekesebb példája az a jelenet, amelyben Jeanette a közösség vasár-napi iskolaként szolgáló szobájába húzódik, hogy a Fuzzy Felt nevű, bibliai tematikájú filcjátékkal játsszon, amelyet korlátozott számú figurából álló bibliai ábrázoló gépezet-ként is tekinthetünk. Jeanette azonban megváltoztatja a felidézett bibliai történetet.
„Éppen élvezni kezdtem az oroszlánok barlangjába vetett Dániel történetének átírását”
( ), amikor megjelenik a szobában Finch lelkipásztor, akinek Jeanette elővigyázatlanul elmondja, hogy Dániel történetén dolgozik. A lelkipásztor felfigyel a változtatásokra:
– De ez így nem stimmel. […] Hát nem tudod, hogy Dániel megmene-kült? A te képeden felfalják az oroszlánok.
– Bocsánat – feleltem, magamra öltve legszófogadóbb, legáldástelibb [bles-sed] arcomat. – Jónást és a bálnát akartam kirakni, de ehhez a játékhoz nem csinálnak bálnát. Azt játszom, hogy ezek az oroszlánok igazából bálnák.
– De azt mondtad, ez Dániel története. – A lelkipásztor gyanút fogott.
– Összekevertem a dolgokat.
Finch lelkipásztor elmosolyodott.
– Akkor szépen javítsuk ki, jó? – És gondosan elrendezte az oroszlánokat az egyik sarokban, Dánielt pedig a másikban. – Mit szólnál Nabukodonozor-hoz? Legyen a következő jelenet az, amikor hajnalban megijed [the Astonish-ment at Dawn]. – Királyt keresve kotorászott a filcfigurák között.
„Reménytelen” – gondoltam magamban. Susan Green karácsonykor le-hányta a három királyokat, márpedig egy Fuzzy Felt dobozban csak három
király van. ( – )
13. Lévi-Strauss: The Savage Mind. ; – ; . 14. Lévi-Strauss: The Savage Mind. .
15. Boris Wiseman: Lévi-Strauss, Anthropology and Aesthetics. Cambridge, Cambridge Univer-sity Press, . .
16. Lévi-Strauss: The Savage Mind. – .
Jeanette játékának kiindulópontját kettős korlátozottság szolgáltatja. Egyrészt ebben a zárt világban minden történet csakis bibliai történetek újra- vagy átírásaként jöhet létre:
Jeanette elfogadja, hogy a Fuzzy Felt készlet kizárólag bibliai történetek újramondására használható, pedig nyilván lehetséges volna egészen másfajta jeleneteket is kirakni belőle.
Másrészt a készlet korlátozott figurakészlete és a Biblia tematikus gazdagsága között feszülő ellentét afféle strukturalista cselekményalakítást kényszerít rá, amelyben a figurák konkrétságuk mellett valamely általános típust is képviselnek, s ekként helyettesíthetnek hasonló funkciójú (vagy küllemű) szereplőket. Jeanette ezen a kettős korlátozottságon belül, az általuk nyújtott képzeleti lehetőségeket kihasználva keres valami „élvezetet”
[enjoy]: a próféta oroszlánok általi felfalatása egyszerűen sokkal mozgalmasabb, mint az eredeti, másrészt a rögzített történet kimozdítása maga is élvezetforrás. Jeanette átírását nem a történet teológiai tartalma elleni lázadás vezérli, és ha van „politikája,” az is csak a szó legszélesebb értelmében vehető: a történet értelmezésének, sőt magának a történet-nek az újraírhatósága, mozgásban tartása. A jelenet – mint Mara Reisman megjegyzi – Jeanette átírási stratégiáinak ad hoc jellegét emeli ki,17 és azt a felismerést hozza el számá-ra, hogy a történetmondó megváltoztathatja a történetet, hogy nincs végleges változat.
Amikor Finch lelkipásztor személyében megjelenik a hermeneutikai tekintély, az egyetlen helyes verzió imperatívusza, és Jeanette kreatív átírása megengedhetetlennek találtatik, Jeanette vitastratégiáját a történetmondásáéhoz hasonló rögtönzéslogika hatá-rozza meg. A lelkipásztor által javasolt jelenet egyrészt híján van a Jeanette képzelete által elvárt mozgalmasságnak és drámaiságnak,18 másrészt a barkácsolást megzavaró tekintély képviselőjétől ered, és Jeanette az ő kedvéért nem hajlandó olyan elvonatkoztatásra és helyettesítésre, amilyet a lelkipásztorral való beszélgetésében említ. Jeanette rögtönzése egyfajta gondolati bricolage, amely a Biblia és a Fuzzy Felt ismeretén alapul: az oroszlá-nok azért jelenthettek volna bálnát is, mert a készletben nincs bálna, de Jónás története Vlagyimir Propp-i strukturalista magaslatokról és a két történet közötti tipológiai össze-függések ismeretében (vagyis Jeanette kettős tudásával) mégis kirakható. Jeanette azon-ban nemcsak a játékkészlet mint reprezentációs eszköz általános sajátosságait ismeri (nincsenek bálnák, csak három király van egy készletben), hanem – és ez Winterson bricolage-regényében mindvégig kulcsfontosságú – ennek a konkrét készletnek a történe-tét és az e történetből fakadó materiális korlátokat is.
17. Reisman: „Integrating Fantasy and Reality.” .
18. A lelkipásztor javaslatában mintha Dániel könyvének két részlete keveredne. Nabukodo-nozor király forró kemencébe vetteti azt a három júdeai férfit (Sidrák, Misák, Abednegó), akik nem hajlandók leborulni az általa épített állókép előtt. A király azonban nem három, hanem négy férfit vél látni a lángok között, s ettől megijed ( . ; az angol fordításban itt szerepel az astonished szó). A hajnalra való utalás a könyv egy későbbi részletét idézi, amikor Dárius király az oroszlánok barlangjába záratja Dánielt, és másnap hajnalban odasiet a barlanghoz, reménykedve, hogy Dáni-elt megvédte az ő istene ( . ). Jeanette reakciója arra utal, hogy az első jelenetről van szó, amely-hez több szereplő kell.
A jelenet azért is tipikus, mert a regény első fejezeteiben a bricolage mindig fizikai barkácsolással is jár, és – mint a radiátor farigcsálása – alapvetően esztétikai hatás elérésé-re töelérésé-rekszik. Akárcsak a valódi bricolage-technikával készülő, Wagner-tematikájú
A jelenet azért is tipikus, mert a regény első fejezeteiben a bricolage mindig fizikai barkácsolással is jár, és – mint a radiátor farigcsálása – alapvetően esztétikai hatás elérésé-re töelérésé-rekszik. Akárcsak a valódi bricolage-technikával készülő, Wagner-tematikájú