IX.
neveztetvén ki, az ellenőri állás, a pénztár szegénysége és fizetési alap hiányá
ban nem töltetett be. Sokat is betegeskedett, de a f.-háznak Szempczről Tallósra való áthelyezése ügyében a vitatkozások és munkás javaslatok kidolgozása — a mi 1779. novemb. 26-ától, az áthelyezés elhatározásától 1780. április 17-ig tartott — szintén késleltették a számadásokat. Aztán nem is volt a ki letisztázza azokat, a melyek elkészültek. Pozsonyból és Nagy-Szombatból kellett Írnokokat szerezni. Ha a kitűzött 5 hét alatt nem is, de kevéssel több idő aiatt elkészül azokkal s akkor kiderül ártatlansága és hűsége.
A jelentést tevő biztos írja továbbá, hogy meggyőződött a felől, hogy az 1776— 1780. évi számadások részint előhaladt állapotban, részint tisztázás aiatt vannak, a mivel 8 irnok foglalkozik. Az 5 heti kitűzött határidőt nem hosszabította meg. Azonban számadó igazgató ellen sikkasztás nem lévén be
bizonyítva — vagyonát néni véli zár alá veendőnek, annál kevésbé, mert akkor az igazgató helyettesítéséről is kellene gondoskodnia, arra alkalmas egyént pedig ott helyt nem talál, a míg pedig olyan Bécsből vagy máshonnan szereztetnék, az intézetnek ott, valamint Pozsonyban, Szempczen és Győrött levő raktáraiban levő átveendőinek hosszú idő alatt való átvétele a pénztárra új terhet róna.
Az igazgató ellen való panaszokat s a f.-házban otthonos hiányokat a számadások ügyének elintézése után fogja megvizsgálni.
A helyt. t. 1781. novemb. 26-án kelt válaszában beleegyezett abba, hogy az igazgató ellen ne történjék foglalás.
Ezután a következő évben, nagy sokára beadta ugyan Santner a szám
adásait, de azok nagyon hiányosak voltak. A helyt. t. 1773. január 30-án ezt írja róluk:1
„Mivelhogy az 1781. évi számadások mellől, úgy az okmányok, mint az anyagkönyv és a ruhakönyv hiányzanak, sőt az ilyen ruhakönyvek az 1776., 77., 78., 79. és 1780. évekről, az egyenként való könyvek összesítése pedig az 1776., 77. és 1781. évekről megigértetett ugyan, de még nem adatott be.
Ennélfogva a magas helyt. t. rendeletére igazgató úrnak komolyan meghagyatik, hogy úgy az előbb említett okmányokat, könyveket és össze
sítéseket, valamint az 1782-ik évi számadásokat legkésőbb a jövő márczius vé
géig ktildjeis be, a mennyiben április 1-től kezdve fizetését nem akarja elveszteni.“
Ennek a rendeletnek nem volt meg a kellő foganatja, sőt úgy kell lennie, hogy időközben gyanús körülmények merültek föl, mert a helyt. t. a márczius végéig kitűzött határidőt be nem várva, márczius 24-én Csernyánszky József helyt, tanáasi járulnokhoz a következő rendeletet intézte.2
Mivel Ő Fölsége kegyesen elrendelte, hogy túnya hanyagsága miatt Santner István a tallósí f.-ház igazgatója, a ki ismételt pirongatásokra sem
gyekezett jobban és magát ezen hivatalra méltatlanná tette, állásából azonnal elmozdíttassék és addig is, míg számadásai, melyeknek megvizsgálása mielőbb megejtendő, átvizsgálva és azokból kiderítve lesz, hogy a f.-háznak vájjon köteles-e és mennyit megtéríteni, vagyona a ház biztosítására zár alá vétessék, az említett Santner helyébe pedig azon f.-ház igazgatójává Wohlgemuth Dániel legott kineveztessék; Ennélfogva, hogy minden rendben történjék, a miképen Pozsony megye első alispánjának Ambró Mihálynak az idemellékelt és Ura- ságod által a mint Tallósra érkezik az uradalmi tiszt jelenlétében a biró által tüstént kirendelendő lovassal átküldendő rendeletben meghagyatik, hogy az elbocsátandó igazgató összes lefoglalandó vagyonának és a ház szerelvényeinek leltározására bizonyságtétel végett (tanúnak) a járási vagy ennek távollétében valamelyik szomszédbeli legott kéznél levő szolgabirót egy esküdttel, ezen rendelet vételével, ahhoz képest, hogy a késedelem veszélylyel jár, haladéktalanul és a legkisebb késedelem nélkül Tallósra a f.-házhoz, Uraságod mellett leendő működés végett küldje ki; azonképen Uraságod, mint a ki különben is ismeri ezen f.-házat, O Császári Kir. Fölsége legfelsőbb parancsa követelményeinek ezen előrebocsátott sorrendben való végrehajtására kiküldetik azon utasítással, hogy egy díjnokot vevén maga mellé azonnal minden, egy napi vagy legrövidebb idei késedelem közbejötté nélkül legott a tallósi f.-házhoz induljon és megérkezvén a mellékelt rendeletet az alispánnak azonnal elküldvén a míg a megyei tanuk megjelennének stb. stb. — — —
A helyt. t. 1783. márczius 24-én a főhadparancsnoksághoz intézett át
iratában1 kéri, hogy a tallósi f.-házba kirendelve levő katonaságot utasítsa, hogy az ott levő igazgató vagyonának lefoglalása és az igazgató beiktatása végett kiküldött számvevőségi tisztviselőnek Csernyánszky Józsefnek, a kegyel
mes királyi parancs végrehajtásában készségesen segítségére legyen.
A főhadparancsnokság márczius 30-án2 értesíti a helyt, tanácsot a felől, hogy a Mersics-féle gránátos zászlóaljnak megparancsoltatott, hagyja meg a tallósi f.-házhoz kirendelendő altisztnek, hogy a kiküldött számvevőségi tiszt
viselőnek katonai assistentiát nyújtson; miután erre a nevezett zászlóalj azt jelentette ide, hogy az említett f.-házi volt igazgatót már letartóztatták, két őrrel őriztetik és vagyonát lepecsételték és az öt őrszem fönntartására utalt legénység könnyítésére még 3 katona kirendelése szükséges, erre az engedély megadatott.
Erre a helyt. t. április 3-án azt válaszolja, hogy az őrség szaporítására nincs már szükség.
Csernyánszky József helyt, tanácsi járulnoknak, mint kiküldött biztosnak Tallóson 1783. április 7-én kelt jelentése:3
>) O. I. 2555/1783.
2) o- 1- 2880/1783.
3) O. 1. 3202/1783.
VAJNA: Hazai régi büntetések.
10
„Méltóztatott a magas Helyt. t. nekem a megelőző márczius hó 24-én kiadott kegyes rendeletével meghagyni — — — A mely végrehajtott kegyes rendeletnek engedelmeskedve beterjesztem következő legalázatosabb jelenté
semet; ugyanis
Először: a mint az ilyeténképen kegyes parancsoló rendeletet megkap
tam, legott minden egy napi vagy legrövidebb idei késedelem közbejötté nélkül Csernák Józseffel, a magas Kir. Helyt. t. mellém adott díjnokával útra keltem és a mint a múlt márczius hó 25-én, körülbelül d. u. Va 4 órakor Tallós helységébe sőt magához a f.-házhoz megérkeztem volna, magamhoz vevén a ház őrségének káplárját, az elbocsátandó igazgató Santner István szállására mentem és összegyüjtvén a ház tisztviselőit és szolgáit, a hivatkozott kegyes rendeletet az említett Csernák József által felolvastattam, a mely Tóth Antal uradalmi tiszt jelenlétében is egész terjedelmében fölvastatván, utána követke
zőleg az újonnan kinevezett jelenlevő és az általam beiktatott igazgató jelenlétében az elbocsátott igazgató összes zár alá venni rendelt vagyonát, minden ingóságát, valamint lovait, szekereit, teheneit, méheit és általában azon Santnernek minden névvel nevezendő úgy a f.-ház környékén, mint a majorházban létező holmiját először is az ő saját vagyona és az egész ház kulcsainak beszedése által, azután pedig az elbocsátott igazgató vagyonának az előszabott módon való közvetlen lepecsételése által — lefoglaltam és az alatt a míg az említett megyei tanuk megérkeztek, katonai őrizet alá helyeztem tényleg a konyhát, melyből kijárás vezet a kertbe, más őrsöt a környékben a katonák elégtelen száma miatt nem lehet fölállítani, mindazonáltal a folyosónál levő rendes őrsnek kiadatott a rendelet, hogy a környékre éjjel-nappal vigyázzon, a mely állapot az említett márczius hó 28-ig fönntartatott.1
Megérkezvén aztán Ábrahámffy József fő-szolgabiró úr Fekete József esküdttel, az említett márczius 28-án Santner Istvánnak itt Tallóson a f.-házban és az ahhoz tartozó majorházban találtatott összes vagyonának számbavételét, összeírását és a házi eszközöktől való elkülönítését, az ő szakadatlan jelen
létében megkezdettük, folytattuk és azon hónap 30-án bevégeztük; melyekképen bevégzett és befejezett számbavételt A. és B. alatt legalázatosabban idecsatolom;
') Santner 1 7 9 0 ju n iu s 10-én kelt és 6.508 f it 423/10 krban fö lszám íto tt k áro so d ásáró l szerkesztett, az Ö . 1.-ban 20714/1790 sz. a. levő — b e a d v án y áb a n úgy adja elő a dolgot, h ogy „C sernyánszky szám v. já ru ln o k a d íjn o k és az új ig azg ató az uradalm i isp án kísé
retében, a h ázi őrség k á p lá rjáv a l és éles töltésű és szuronyos fegyverrel ellátott 6 g rán áto s
sal s z o b á já b a jöttek, és a hol ő betegen az ág y b an feküdt s a hol a f.-ház szem élyzetének is össze kellett gyűlnie. S z o b á já n a k 2 a jta já h o z 2 töltött fegyveres őrt állítottak. Csernyánszky előlépett m o n d v án : föl, császári parancsot kell fö lo lv a sn i.“
E bben a bea d v ány áb a n Santner azt állítja W o h lg e m u th ig azg atóról, hogy 1773-ban a katonaságtól m int furirt hűtlenségért elcsapták és 1782-ben N .-S zom batból az adó sze d ő h iv atalb ól a ráb ízo tt 600 frt p énztárral m egszökött, a városi darabantok elfogták és vasra verve vitték vissza.
és pedig A. alatt a Santner-féle vagyon azon részét,1 mely zár alá vétetett és tényleg részben a kézmüáruk raktárával szomszédos negyedik nagyobb szobában pecsét alatt, részben a pinczében és a fölött a kamrában, valamint a jelenlegi igazgató szállása fölött levő padláson őriztetik és az új igazgatóra gondozás végett rábizatott; B. alatt pedig azt, a mely az elbocsátott igazgatónak, szük
séges élelemmel és ruházattal való ellátására és mindennapi használatára szükségesnek találtatott és további kegyes magas intézkedésig meghagyatott.
És mivel a szintén zár alá vett három tehenet és két borjút illetőleg megfontolandó volt, hogy azok gondozására a ház terhére conventiós szolgálót kellene fölfogadni, ilyen szolgáló pedig az említett tehenekre való gondviselésen kívül egyébként a háznak hasznára semmiképen sem lehetne, ezeknek gon
dozása arra a Santnerre bízatott, a kinek különben is van szolgálója és ezért a teherért az általuk adott tej használata azonban neki átengedtetett. A mi végül a lovak ellátását és az ezekből eredő hasznot illeti, mivel takarmány- hiány az előbb A. alatt csatolt leltár szerint nincsen, az új igazgatóra bízatott, hogy az azok által leendő fuvarozásokat külön naplóba vezesse be és az akár a ház, akár bárki más részére történt fuvarozás bérét pontosan és külön-kiilön jegyezze föl, melyből aztán az azon lovak mellett meghagyott szolgának kia
dandó bére ha nem is egészben, legalább részben kifizetendő lesz.
A melyek által a Santner-féle vagyon zár alá vétele a leírt módon vég
rehajtatván, az annyiszor említett elbocsátott igazgatót, kijelölvén neki a ház külső udvarában levő szállást, a hol azelőtt a pokróczszövő mester lakott, komolyan figyelmeztettem és sürgettem, hogy az előző 1782-ik évi és ezen évi január 1-től márczius 25-ig, ugyanis az új igazgató beiktatásáig való számadását az eredeti naplókból és az azokra vonatkozó előszabva levő könyvek
ből mielőbb készítse el.
Másodszor: nehogy pedig az új igazgató zavaros állapotban foglalja el hivatalát, a házi pénztár, a kihirdetett kegyes rendelkezésnek megfelelően a megyei tanuk előtt és az ellenőr jelenlétében, a C. alatt idemellékelt följegyzés szerint márczius 31-én megszámláltatok és azon új igazgatónak számadásába és kezelésébe 104 frt lOVs krral átadatott. A 10 kros házi pénz1 kiverésére való, közönségesen pénzverő bélyegzőnek nevezett, az előbb csatolt följegy
zésben 9 sz. a. kitüntetett szerszámot, (a másik, az 1 kros pénz verésére való az elbocsátott igazgató állítása szerint elveszett) a pénztár kinyitása alkalmával megtalálván, azt a magas Kir. Helyt. T.-nak ezennel D. alatt bemutatandónak véltem, az új igazgatónak utasításúl adván, hogy azt a házi jegyzőkönyvbe be
vezetvén tudomásúl vegye és netalán fölmerülendő szükség esetében, ilyetén való házi pénz veréséről csakis felsőbb engedélylyel intézkedjék.
’) A házi pénz rézből készült. E gyik fele sim a volt, a m ásiko n Z. H. (Zucht-H aus) betű látszott.
Mivel az összeírt és az E. alatt csatolt leltárban a maga helyén fölsorolt kézmű-árúkon kivül a Sombergi ványolóhoz ványoiás végett küldött és Bazin- ban Grosz Sámuel posztónyírónál előkészítés végett, valamint a Pozsonyban Stronz Péter posztónyírónál és Huber János festőnél festés végett levő és a pozsonyi zálogházban zálogban maradt kézmű-áruk számát sem az elbocsátott igazgató, sem az ellenőr megegyezően megadni és bemondani nem tudták és azoknak valamint a netalán még más helyt is künn maradt áruknak bemon
dását maguknak jövőre tartották fönn; — azok az. új igazgatónak meghatá
rozott szám és minőség szerint átadhatók nem voltak.
Egyébiránt pedig, midőn ezen kegyes kiküldetésben fuvarbérre és úti
költségre 9 frtot, a saját szükségemre és díjnok segédemére meg a tanukúl mellém adott és magukat máshol élelemmel ellátni nem tudó két megyei tisztviselő tartására a H. alatt ide csatolt tanúsítvány szerint 12 frtot a sajá
tomból kellett kifizetnem, ezen költségek megtérítéséért alázattal könyörögvén, egyszersmind az úgy ezen alkalommal, mint máskor azelőtt 3 hónapon át híven és teljes búzgósággal teljesített s a nagyhatalmú Magas Kir. Hely. T.
pártfogása által gyámolított munkálkodásomnak valamelyes kegyes megjutal- mazását alázatosan Ő Felsége elé terjesztem föl.
Kelt Tallóson 1783. április hó 7-ik napján
Csernyanszky József
a m agas kir. M agy. Helyt. T.-nak járu ln oka, m int az előző eljárásra legkegyelmesebben k ikü ld ö tt.“
A Csernyanszky járulnok által beterjesztett jelentést a helyt. t. gazdasági bizottsága — a mely gr. Csáky György kegyelmes úr elnökből, Klobusiczky József h. t. tanácsos előadóból, Bacsák János ugyancsak helyt, tanácsi taná
csosból és Csernyanszky József jkvvezetőből állott — 1783. áp rilis 9-én tárgyalván, tudomásul vette, a Santner lefoglalt teheneinek, lovainak,, méheinek, takarmányának árverésen leendő eladását, a befolyandó vétel
árnak a zár alá vett tömeghez való csatolását, Santnernek 1782. illetőleg 1783.
évi számadásai elkészítésére kötelezését, a 10 kros házi pénz verésére való fölösleges bélyegzőnek a lajstromozó hivatalban elhelyezését véle
ményezte stb.1
A helyt. t. pedig elfogadta ezen javaslatot és április 14-én ahhoz képest intézkedett, az árverés megtartását és a számadások sürgetését a tallósi f.-ház igazgatójának, a ványolók, posztónyírók és posztófestőnél künn levő kézmű-áruk összeírását az illető városok tanácsának meghagyván, a javaslat többi részé
nek elfogadása iránt pedig az udv. kanczelláriához fölterjesztést tevén.
Ugyanazon alkalommal Modor, Bazin és Sz.-György városokhoz rendeletet bocsátott ki annak kipuhatolása és bejelentése végett, hogy Santner elbocsátott ig.-nak van-e ottan valami pénze vagy ingatlana?
A helyt. t.-nak/7#3. áp rilis 17-én 3202. sz. a. Skerlecz Ferencz tanácsos
hoz intézet rendelete.1
Santner István elbocsátott f.-házi igazgató vagyona azon ház érdekében legfelsőbb rendeletre zár alá vétetvén megállapíttatott, hogy a Santner-féle vagyonhoz egyebek közt tehenek, valamint lovak és méh-kasok, meg jelenleg elhasználandó takarmány is tartozik, ez pedig a nevezett ház terhére tovább nem lévén tartható, czimzett Uraságodnak jeleztetik, hogy intézkedjék az iránt, hogy az előbb említett tárgyak a takarmánynyal együtt az elbocsátott igazgató jelenlétében, az újonnan kinevezett igazgató és ellenőr által, a leg
közelebb fekvő megyéből valamely esküdtet tanúnak híván, a szomszédos he
lyeken előre kihirdetett árverés útján, a legtöbbet ígérőnek eladassék és a beveendő vételár a zár alá vett vagyon-tömeg javára bevételeztessék és eljárásáról tegyen jelentést és mivel Santner elbocsátott igazgató az 1782-ik illetőleg 1783-ik évről számadását még nem adta be, nehogy a számvevői hivatal a már beterjesztett számadások megvizsgálásában akadályba ütközzék és ezen annyi idő óta halogatott ügy elintézése végre-valahára megtörténjék, czimzett Uraságod által azon Santnernek komolyan kötelességévé teendő, hogy az említett 1782, illetőleg 1783. évről való számadását késedelem nélkül és minden halogatást mellőzve készítse el és egy hónapi időn belül mulhatatla- núl nyújtsa be.
Wohlgemuth tallósi f.-ház igazgatóhoz a pozsonyi helyt, tanács által in
tézett rendelet2 kivonata:
Santner István előbbi igazgató értesítendő arról, hogy számadásainak megvizsgálása és a még bebizonyítandók bebizonyítása végett, minden szám
adásához tartozó aktáival és irományaival itten személyesen jelenjék meg, a hol neki számadásainak hiányairól felelni és mindent fölvilágosítani és a netalán még hiányzó számadásokat és okmányokat pótolni és addig itt ma
radnia kell, míg minden számadásai és azok hiányai és aggályai kellően föl
világosítva és rendbehozva lesznek.
Pozsonyban 1783. szeptember 11-én.
Santner volt igazgató által Wohlgemuth igazgató ellen a helyt, t.-hoz benyújtott 6 lapra terjedő tömötten írott panaszlevél3 kivonata:
„Számadásomnak fölülvizsgálása és 2'/2 év óta lefoglalt bútoraimnak és ingóságaimnak a zár alól való föloldása iránt f. é. április hó 20-án benyújtott
>) 0 , I. 3202/1783.
2) Szeged v. 1.
3) Szeged v. 1. 32518.
kérésemre sem nyertem orvoslást, sőt az utódom Wohlgemuth Dániel igazgató részéről napról-napra hovatovább mind elviselhetetlenebb és embertelenebb és gonoszságból származó üldözésnek vagyok kitéve; ennélfogva kénytelen vagyok az ő ide vonatkozó szabálytalanságairól és helytelenül vezetett igaz
gatásáról egy rövid beadványt szerkeszteni---- — és a magas helyt, tanács tájékozására azt fölterjeszteni.
Jelesen: Mióta a f.-ház igazgatását átvette, egyszer sem volt sem a legé
nyek sem a rabok munkatermében, hogy a munkának, az anyagnak utána nézzen ; kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a munkáltatás haszonnal vagy kárral jár e?
Az Utasítás, igazgatása óta csak egyetlen egyszer olvastatott fel az összes személyzetnek, holott az minden évnegyedben meg kellene hogy történjék.
A szabályok értelmében a 2 tisztviselő s a többi házi személyzet jelen
létében minden szombaton reggel ülést kell tartani, melyben minden a rákövet
kező hétre szükséges intézkedést meg kell tenni: amely azonban egészen el
maradt; a munkavezetők (Meister) kézi könyvei nem mutattatnak be, mert az igazgató nem gondolt rá és nem akarta láttamozni.
Nem törődik avval, hogy mi szükséges a munkáltatáshoz s ennélfogva helytelen megrendeléseket tesz és beszerzéseket eszközöl.
Minden legkisebb alkalmat fölhasznál arra, hogy utazzék, olyan ügyben is melyet egy levéllel elintézhetne 7— 8 napig kocsikázik s nekem 8 nap he
lyett 5 napról kell nyugtát kiállítanom ; s mikor látta, hogy ezt kelletlenül teszem, embertelen boszút állott rajtam, nem engedvén többé, hogy egy kraj- czár keresetre tegyek szert kocsibér fejében. És jóllehet, hogy az ő saját nyilatkozata szerint a magas helytartó tanács szigorúan megtiltotta neki, hogy tudta nélkül elutazzék, mégis régi szokása szerint 6, 7, 8, napig tetszése szerint utazgat.
A gyapjút, úgy van előszabva, hogy első kézből kell beszerezni, annál inkább mert készpénz van a pénztárban, mégis mindig zsidóktól veszi azt, ez alatt valami önzés lappang.
A bevásárolt legszebb és legjobb gabonából a legfeketébb és leghítvá- nyabb kenyeret sütnek, melyet a rabok alig élvezhetnek, sőt kénytelenek a két napi adagot 1, D/2 és legfönnebb 2 krért eladni, holott tőlük a kényérért napon
ként 2 krt vonnak le ; az igazgató, fölügyelő (Zuchtvater) és molnár között titoknak kell tehát lappangnia.
Mikor az igazgatói állást elfoglalta, mindenkinek azt mondta, hogy két legfönnebb három év alatt megfogja mutatni csak engedelmeskedjenek neki, hogy miként lehet 1 krból 3-at csinálni és annak már közel 2 x/2 éve eltelt a nélkül, hogy a házi pénztárnak bár egy fillért megtakarított volna, annál kevésbé
adott be erről az időről számadást a helyt t. számvevőségéhez, pedig hivatal- vesztés terhe alatt elő van szabva, hogy minden hó végével be kell küldeni a számadást.
A szövészetnél, kivált a pokróczokban és béllés-flanellben sok a kár és nincs semmi haszon.
Az igazgató kellő belátás nélkül való gazdálkodását bizonyítja az, hogy a ke
nyérnél, gyertyánál és szappannál, a rabok számára beszerzett ruhánál, a na
gyobb részt szükségtelen fuvarnál, az éven át munka és kereset nélkül fizetett fegyenczeknél, az önkényüleg okozott napídíjak és fuvarnál, az általa meg
szüntetett házi esztergályosságnál, melyet ő azonnal esztergályosokkal, asztalosokkal és ácsokkal drága pénzért a házonkivül végeztet — igen tetemes kára van a háznak.
A házi személyzettel embertelenül bánik. A 13 és 14 éves jobbágygyer
mekeket, a kik a házi személyzetnek eladásra tejet, savanyú káposztát és egyéb élelmiczíkkeket hoztak be, megfogatja és a legrosszabb sötét börtön
be csukatja be.
Jóllehet neki a szabályok szerint mindenben jó példával kellene eliiljár- nia, mégis, fájdalom az ellenkezőt teszi, az igazi kath. vallás botránkoztatására két év alatt nem vett részt 15-ször az isteni tiszteletben, a melyen pedig na
ponta meg kellene, hogy jelenjék.
Hogy a múlt 1784. évben két rabnő Brücklin Erzsébet és Kutzin Teréz május 15-én terhes állapotban bocsáttattak el a házból és 14 nap és 3 hét múlva Pozsonyban megszültek, az ismeretes dolog egyháziak és világiak, a házbeliek és házonkivül valók előtt, ebből látszik, hogy milyen óvatosan jár ő el a 6-ik parancsolat alkalmazásában, eltekintve attól, hogy többször jelen
tették neki, hogy szükséges volna a rabnőket elzárni és jobban ügyelni rájuk.
A rabnők a szabályszerűnél nagyobb büntetésben részesülnek. Többre mértek 40-et meghaladó csapást.
Jóllehet a legszigorúbban és állásuktól elmozdítás terhe alatt meg van tiltva a hivatalnokoknak és az összes alkalmazottaknak, hogy rabot magán szolgálatra használjanak, az igazgató mégis Schmid János rabot több héten át magánál tartotta kukoricza válogattatás és morzsolás végett, a nélkül, hogy bár egy falat kenyeret adott volna neki. és mivel a rab belé únt ebbe a mun
kába, egy napon napfeljötte előtt megszökött az igazgató lakásán és kertjén át.
Más alkalommal az igazgatóné parancsára elküldték Fekete és Csizmadia nevű két rabot kukoriczával a malomba, hogy visszajövet talicskával homokot hoz
zanak a kertbe, mikor Csizmadia alkalmat talált a megszökésre. — ---- A múlt őszszel rabbal 60-nál több libát étetett, megöletett, megsüttetett és negye
denként a raboknak részint titokban, részint nyíltan eladatott, felesége a ra
boknak krajczáronként földarabolva kenyeret á r u l; és jóllehet a szabályok az ilyen eljárást hivatalvesztés terhe alatt tiltják mindenkinek, az igazgató
lég-kevésbé sem tiszteli ezt a tilalmat, hanem teljes erejéből és minden úton- módon törekszik, hogy ártson a korcsmárosnak és haszonlesésből nem vesz húst a székből, hanem a korcsmárosnak kell őt naponta a legszebb darabbal kiszolgálnia; Haas fölügyelőnek (Zuchtvater) meg volt engedve, hogy min
dennel kereskedjék, sört és bort mérjen, a mi különben a korcsmárost illette, az igazgató sok mindent fordít még hasznára pl. a tilos vizekben való rák- és halfogást.
Egyszer az itten való lelkésznél káplán minőségben levő francziskánust megkérte, hogy tegyen vele Szombathelyig sétakocsizást, a káplán azt mondta hogy úgy is dolga van a zárdában, az igazgató 2 v. 3 napig maradt a fran- cziskánusoknál egy külön szobában és a gvárdián a legpompásabban látta őt el, annál inkább mert megígérte neki, hogy azt a káplánt behozza a házba lelkésznek. Egy idő múlva az igazgató 270 frtnyi régi adósságot kellett, hogy megfizessen a tallósi papnak, melyből ő tehát 1 frtot a káplánnal valófönnebbi szombathelyi kocsizásért valósággal lehúzott, végre azonban sok nehézség után a papnak visszafizetett.
A feleségemet az egész házi személyzet, mester-legények (Meister-Gesel- len) és az őrség fölkérték, hogy hozasson nekik sört az urasági sörgyárból, a mint azonban néhány hordóval kiadott nekik, a raboknak azonban egy meszelylyel sem, az igazgató meghagyta az őrkáplárnak (Wach Corporal) hogy mikor a régi igazgatónénak sört hoznak be, vegyék el azt; el is vétetett 2 hordó sört s csak hosszú czivódás után adatta vissza, de meghagyta a káplárnak, hogy szemmel tartsanak engem, mintha valóságos rab volnék. Elviselhetetlen üldözéseknek vagyok ezen embertelen igazgató részéről kitéve, a ki észre- vevén, hogy a feleségem a sörből egy tt húsra való nehány krt megkeres, egyszerre 6 hordó sört hozatott éléskamrájába és nemcsak a házi embereknek, hanem minden rabnak ő maga sajátkezüleg méri ki a sört, nyerészkedik, mulat a vendégekkel és keveset törődik a ház egyéb ügyeivel, és valóban inkább korcsmáros mint igazgató, kimérésre használja a 4-ik szobáját. Hogy én az ő gyalázatos — igazságtalan — boszuálló — gonoszságait el kell-e tőle tűrjem, ezt egyedül a Magas Hatóság legkegyelmesebb Ítéletére és ezután való elhatározására bízom, de egyszersmind alázattal ismételve kérek intéz
kedést arra nézve, hogy az én ügyem a számvevőségnél egyszer már befejez
tessék, mert az éhség, bánat és inség engemet, feleségemet és 4 gyermekemet majd elemészt.
Kelt a tallósi fenyítő- és dolgozóházban 1785. július 20-án.
Legalázatosabb Santner István
volt ig azg ató.“