(IRAMON TÁBORNOK
59 sítö m meg, am elyeket a szövetséges uralkodók békeajánlatuk-
ban m agukévá tettek. A u sztrián ak , népeinek a k a ra ta szerint, szövetséges állam m á kell lennie, am elyben letelepedési te rü le té n m inden néptörzs m egalkotja s a já t állam i közösségét. Ezzel sem m iképen sem vág u n k eléje annak, hogy A u sztria lengyel terü le te i a független lengyel állam m al egyesülhessenek. T rieszt területével, népe k ív án ság á n ak m egfelelően, külön fog szer
vezkedni.*
A továbbiakban a z t m ondotta m ég a M anifesztum , hogy ez az ú jjá a la k u lá s »a m a g y a r korona in te g ritá s á t sem m iképen sem fo g ja érinteni«.
A m int nekem elm ondották, a M anifesztum k iad ása előtt a h ad seregfőparancsnokság vélem ényét is kikérték. A rz m aga nem volt nag y o n e lra g a d ta tv a és különösen két dolgot k ifo g á
so lt : először azt, hogy a délszlávokat sem m iképen sem fogják kielégíteni, m ásodszor pedig azt, hogy a lengyel ezredek a M anifesztum k iad ása u tá n jo g g al m egkérdezhetik, hogy m iért álln a k még a cs. és kir. tá b o ri h adsereg fro n tján .
A M anifesztum ot később sok helyen a m on arch ia szét
bom lásának tu lajd o n k ép en i okául tek in tették és sokan m ég m a is annak ta rtjá k .
K evésbé a pozitív ta rta lo m yolt benne a legrosszabb, m in t inkább az, am it elh allg ato tt. Ú gy a délszlávoknak, m int M agyar- o rsz ág nem zetiségeinek s különösen a rom ánoknak, azt kellett látniok, hogy a m onarch iátó l többé m it sem v á rh a tn a k . A »ma- g y a r in teg ritásra * való te k in te t és a m ag y aro k állam jogi ideo
ló g iá ja olyan erős volt, hogy még ebben az ó rá b an is m inden, m ég oly feltörekvő fejlődésnek is sikeresen az ú tjá b a á l l h a t o t t ; M agyarország kikapcsolása volt szerintem a legsúlyosabb hiba a M anifesztum ban. Ez a hiba az ú g y is veszett helyzetet g y a k o rla tila g csak ro n th a tta .
A tő rt, m ely a r r a volt szánva, hogy a d u n ai birodalom nak a halálos döfést m egadja, W ilson m ár készen ta rto tta kezében.
19-ikén késő este m egérkezett a k ü lü g y m in isztériu m b a L a n sin g válasza az o sztrák -m ag y ar k o rm án y október 5-iki a já n la tá ra . M indenki, a k i olvasni tu d o tt, lá th a tta , hogy a válasz m egsem m isítő, m e rt fo rm a szerint is k iv ág o tt k ét ú j, az entente-tal
»társult« állam ot a h ab sb u rg i birodalom vonagíó, vértelen te s téből : C seh-Szlovákiát és Ju g o szláv iát. Észak-A m erika, am in t erre L an sin g a bécsi k o rm án y t em lékeztette, elism erte, hogy a cseh-szlovákok és a ném etek, v a la m in t az o sztrák-m agyar m o
n a rc h ia között h ad iállap o t v an és hogy a cseh-szlovák nem zeti tan ács (M asaryk-Benes) hadviselő korm ány, m ely a cseh-szlo
vákok k a to n a i és p o litik a i ü g y eit teljesen jo g o sítv a v a n intézni.
T ovábbá A m erika »a legmesszebbmenő m ódon elism erte a dél
szlávok nem zeti szabadságtörekvéseinek jogosultságát*. Az a u sz tria i népek »autonóm iája« m ost m á r nem vo lt elég.
M asaryk, Benes és T rum bics P á ris b a ü és W ashingtonban égész m u n k át végzett.
W ilson válasza a h iv atalo s A u sz triá t a legteljesebb g y á m oltalan ság állapotában, M agyarországot pedig olyan nem zeti p aroxizm usban ta lá lta , am elyhez fo g h ató t r itk á n ta lá lh a tu n k a népek történetében.
A m ag y ar p o litik áb an a »nagy« A n d rássy k o ra óta m eg
dönthetetlen sark té te l volt, hogy A u sztrián ak bárm ily en föde- ra lisztik u s átalak u lásáb ó l önként következnék M ag y aro rszág n ak a tisz ta perszonálúnióhoz való visszatérése. Ezen a
tala-jón m ost is nag y o n h a m a r e g y ü tt voltak a m ag y ar p arla m en t összes p á rtja i. E lsősorban T isza volt az, ak i teg n ap m ég a 67-es kiegyezés beszédes védelmezője volt, m ost pedig ezt a szót, hogy
*perszonálúnió«, v ilág g á kürtólte. Nyom on követte őt W ekerle.
M indazt, am i ezekben a napokban M agyarországon tö rté n t, a h ad i pszichózis jelenségei közé kell szám ítani, h 'u ra lá tv á n y volt, hogy a m iniszterelnöktől kezdve le a legegyszerűbb p a ra sz tig m inden m ag y ar azt képzelte, hogy m ost m ár, am ik o r M ag y aro rszág A u sztriá tó l elv ált és függetlenségét k iv ív ta , a m a g y a r birodalom nak többé nem eshetik sem m i b aja ; az ellen
séges hadseregeknek a vörös-fehér-zöld határoszlopok előtt só
b álv án y k én t m eg kell állniok ; az ellenséges állam férfiak nem képesek Szent Is tv á n k o ro n á ja ezeréves birodalm ának b á rm it is á r ta n i ; m ég W ilson »autonóm iáját« sem lehet a »közjogi« m a
g y a r nem zetre sem m iképen sem alkalm azni. W ekerle a dél
szláv kérdést október közepén m ég oly értelem ben kezelte, hogy D alm áciát a v álto zh a ta tla n u l M agyarországhoz tartozó H o rv á t
országgal »ismét« egyesíteni lehetne, m íg B oszniára rá kellene bízni, hogy v ag y H orvátországhoz, v ag y közvetlenül M agyar- országhoz csatlakozzék.
A hadsereg fő p aran csn o k ság n ál sok m a g y a r tisztü n k volt.
E különben ren d k ív ü l kedves u ra k m indegyike szinte su g árzo tt a M ag yarországon ak k o r uralkodó patologikus m ám ortól.
M in d an n y ian valóságos részvéttel tek in tettek le az osztrákokra, oly em bernek a n yugalm ával, akinek az általán o s szorongatta- tá s közepette sem tö rtén h e tik sem m i baja.
H ogy a császár a m ag y ar roham oknak nem b írt ellenál- lani, azt m á r a M anifesztum tá rg y a lá s á n á l em lítettem . Köze
lebbi környezete m ár régen m egszűnt m ást, m in t dinasztikus p o litik á t fo ly tatn i. A birodalom m inden ízében recsegett. M a
g y a ro rsz á g október közepén, legalább a felületes szemlélőnek szemében, m ég bizonyos m értékben egységesnek látszott. A zt gondolták, hogy ha eg y á lta lá n m eg lehet m enteni valam ely k o ro n át a H absburgok szám ára, ú g y az Szent Istv á n k o ro n á ja lesz. M agától A rztól is h allh attu k , hogy a din asztián ak M agyar- ország az egyetlen biztos menedéke.
K á ro ly császár te h á t m indenbe beleegyezett, am it a m a
g yarok tőle követeltek, elsősorban pedig a független m agyar, nem zeti hadsereg h alad é k talan m egterem tésébe, m ely m indenek
előtt a r r a volna h iv atv a, hogy M ag y aro rszág in te g ritá s á t m eg
védelmezze. H ogy ez a m a g y a r p o litik u so k ra nézve m it jelen tett, az a v ilá g előtt nem nagyon sokáig m a ra d t titokban.
K á ro ly i o d ak iálto tta a népképviselet so ra i közé a re tten etes szavakat, és m ind an n y ian , W ekerle és Tisza is u tá n a im ádkoz
tak : »A m a g y a r csapatoknak O laszországból haza kell térniük, feladatuk csupán az, hogy a k irá ly s á g h a tá r a it m egvédel
mezzék.*
Nem csupán a M anifesztum , am elyet sok p arancsnok nem is ad o tt tovább a csap atain ak , és nem a szláv h űtlenség ü tö tte az első ré s t szövetségesünk olasz fro n tjá n , hanem a m agyarok, akik egyszerre K á ro ly i h áló jáb a kerültek. Az első m a g y a r csa
pato k m ár október 20-ika körü l fellázadtak a S ugana-völgyben B oroevies h ad seregcsoportjának fro n tja m ögött. József fő h er
ceg, a k it a császár tá b o rn a g g y á és a »magyar« hadsereg leg
főbb p aran csn o k áv á nevezett ki, kénytelen volt bozeni ú tjá t elhalasztani és a zendülő ezredekhez sietni, hogy kötelességük teljesítésére visszaterelje őket, de k ézigránátokkal akadályozták m eg abban, hogy a legénységnek csak közelébe is juthasson.
61
natosítson. Éppen olyan kevéssé leh etett erélyes intézkedéseket v á rn i a m ag y ar honvédelmi^ m inisztertől, S zurm ay táb o rn o k
kodé, a k i jobbnak lá tta , hogy ism ét v isszatérjen Bécsbe, e lu ta zásakor m egszorította H adik k e z é t: »Sohasem fggom elfelejteni azt a szolgálatot, am elyet ön nekem és a hazának tett.«
M ikor 27-ikén reggel Bécsben kiszállott, K á ro ly i M ihály vele egyidejűleg h a g y ta el az u d v a ri vonatot. 31-ikén azt jelen te tte a M ag y a r T á v ira ti Iro d a, hogy »a k irá ly g ró f K á ro ly i M ih ály t m iniszterelnökké kinevezte és a teljes p o lg ári és k a to n a i h a ta lm a t rendelkezésére boesájtotta, hogy az országban a re n d et helyreállítsam U gyanazon a napon g ró f Tisza Is tv á n t K á ro ly i környezetének k ato n ái m e g g y ilk o ltá k . . . !
A m a g y a r viszonyok le írá sá b a n kissé előresiettem . E z a la tt A u sztriá b an is fontos dolgok tö rtén tek . O któber 21-ikén B écs
ben az alsó au sz triai rendek házában, a H erren g asseb an első ülését ta r to tta N ém et-A usztria ideiglenes nem zetgyűlése. Nem leh ete tt kétséges, hogy ez a ném et történelem nek jelentős p illa n a ta volt. A u sztria ném et népképviselői — a szociáldem okra
tá k tó l a legkonzervatívabb színezetű keresztényszocialistákig — még m in d ig hűek v oltak a d unai m onarchiához ; m ind kifejez
ték szíves készségüket a r ra , hogy a m onarch ia terü le té n a la k u lt nem zeti állam okkal ú j állam i közösségre lépjenek ; eköz
ben azonban term észetesen m inden p ártn y ilatk o za tb ó l k i lehe
te tt érezni azt, hogy N ém et-A usztriát szeretnék a ném etség an y jáv a l, a n a g y N ém etországgal egyesíteni. A legm élyebb k ét
ségbeesés ez ó rá ib a n ez a rem ény volt az egyetlen vigasz, am ely m ég ta r to tta a lelket a ném et-osztrák n é p b e n ; h isz e n . ez a nép jo b b an elvérzett, m in t a birodalom nak bárm ely m ás néptörzse.
O któber 24-ikén, K a rfre it és Tóim éin évfordulóján megkez
dődött déln y u g ato n az utolsó csata. A h ad se reg fő p a ran c s
nokság n a g y aggodalom m al nézte ezt a csatát. Nem ig en volt m ég r á eset a világtörténelem ben, hogy egy n a g y had sereg et ilyen súlyos tű zp ró b á ra tettek volna, m in t m ost ebben az utolsó m érkőzésben. A cs. és kir.
had sereg an y a g ia k b a n m á r évek ó ta a legnagyobb h iá n y t lá tta . Az élelm ezési helyzetet a p iav ei csa ta ném ileg en y h ítette u g y an , de m indenki, a k i a d élnyugaton végigélte az össze
om lást, sokat tu d beszélni arró l a m egrendítő látv án y ró l, m e
ly e t az osztrák és a m a g y a r k a to n a n y ú jto tt ru h á zat, felszere
lés és lero m lo tt te sti á lla p o ta dolgában, összehasonlítva az elfogott angolokkal, fra n c iá k k a l és olaszokkal.
V ilágos, hogy a fizikailag en n y ire elgyötört csap at a rom boló erkölcsi befolyásoknak könnyebben enged, m int egy jól tá p lá lt és jó l öltözött csapat. Az igazságosság p a ra n c sa m eg
követeli a n n a k a m egállap ítását, hogy e g y á lta lá n csoda volt, hogy ezek a befolyások a cs. és kir. h ad e rő t nem ejtették m ég nagyobb m értékben a hatalm u k b a, m in t am ennyire ú r r á lettek ra jta .
M inél tovább ta r to tt a háború, an n ál nagyobb ostrom ot intéztek az ezredek erkölcsi m a g a ta rtá s a ellen, s ez az ostrom különösen h ata lm a ssá v á lt a P ia v e-csata óta. Az ellenség a csábítás m inden a k n á já t fe lh a s z n á lta ; az ellenséges lövész
árk o k b an cseh-szlovák és délszláv légionáriusok b u k k an tak fel földieikkel szemben, hazai n ó ták h an g zo ttak á t onnan, m elye
ket a s a já t hadseregükben a lig h a hallottak,^ töm érdek rö p ira t h in te tte a m érget a cs. és kir. k ato n ák szívébe, de a döntő csapás — m in t a ném et hadseregben — i tt is h á tu lró l tö rtén t.
A birodalom fokozatos bom lása szükségképen m élységes h a tá s t gyakorolt a fro n tra.
63