Franz v. Bolgár : Erinnerungen an Feld- marschall Boroevics. (Pester Lloyd, 1921 május 14. és 15.)
Boroevics tábornagy nem hagyott hátra emlékiratokat, de levelei i között, melyeket Bolgár Ferenchez intézett, van egynéhány, mely igényt tarthat rá, hogy a világháború történetének forrásai között szerepeljen. Ezek között legnevezetesebb az 1918 június 19-iki levél, melyben a Piave-csata elvesztésének okait írja le.
B o ro ev ics S z v e to z á r k a to n a i k é p e ssé g e it a jö y ő fo g ja m e g íté ln i ; a m ily lelk es, ső t s z in te ra jo n g ó k é p e t fe s t r ó la B o lg á r F e re n c v. h o n v é d e lm i á lla m titk á r , ép p e n o ly a n szi
g o rú k r i t i k á t g y a k o ro l v ele szem ben K ra u s z tá b o rn o k . K a to n a i sz a k író k le h e tn e k c sa k h iv a to tta k e ld ö n te n i, h o g y B o lg á r v a g y K ra u s z já r - e közelebb a tö r té n e ti igazsághoz.
A zok a levelek, m e ly e k e t B o lg á r k ö zz étett, n y íl t fe jű , ö nálló g o n d o lk o d ású , ellen z ék i sze lle m ű e m b e rn e k tü n t e t ik fel a tá b o rn a g y o t, a k it a fő h a d isz á llá s u r a i so k szo r e lk e s e ríte t
te k . É s ú g y lá tsz ik , h o g y ez az elk e se re d é s jo g o s v o lt, m e rt B o ro ev ics a h a d s e re g fő p a ra n c s n o k s á g sz in te h ih e te tle n m u la s z tá s a iró l és h ib á iró l em lék e zik m eg a lev ele ib e n . Í g y pl.
az egész v ilá g ú g y tu d ta , h o g y h a f e n n á llo tt is a h á r m a s szövetség, az o s z trá k -m a g y a r h a d s e re g ré g ó ta v á r t a m á r, h o g y O lasz o rszág g a l m eg k e ll m é rk ő z n ie s az o lasz fr o n t m e g e rő síté sé re k é t é v tiz e d ó ta tö m é rd e k s o k a t k ö ltö tte k . A v ilá g h á b o rú m egkezdése u t á n is sz in te n a p r ó l- n a p ra le h e te tt v á r n i az olasz h a d ü z e n e te t és B o ro ev ics m ég is a z t ír ja , ho g y az elő k észü letek r e n d k ív ü l h iá n y o s a k v o lta k . A h a d iis k o lá b a n h o sszú id ő ó ta az o lasz h á b o rú elő k é sz ü le te it t a n íto ttá k ; a v e z é rk a r fő n ö k én ek , C o n ra d n a k sz in te v e s s z ő p a rip á ja v o lt az o laszo k k a l v ív a n d ó h e g y i h a d já r a t, és 1915 jiín iu s 19-ikén, m iu tá n k in e v e z té k az o laszo rszág i fr o n t fő p a ra n c sn o k á v á , B o ro ev ics m ég is a z t v o lt k é n y te le n m e g á lla p íta n i, h o g y a h a d j á r a t r a a m i ré s z ü n k rő l sem m i sin cs elők észítv e!
A m ikor ide m egérkeztem , ír ja az olasz fron tró l, eszembe ju to tt a biblia szava : »Kezdetben nem v ala semmi*. N incs itt
hadsereg, nincs állam , nincs autó, nincs tá v író és nincs telefon, nincs lövészárok és nincsen drót. Azzal kezdtem m eg a h áb o rú t O laszország ellen, hogy vettem egy ceruzát, p a p iro st és egy v a s
ú ti térképet.
E z h ih e te tle n tú lz á s g y a n á n t h a n g z ik ; de h a v o lt r á eset, h o g y c s a p a to k a t k ü ld te k elő re élelem n é lk ü l, a k k o r az is le h e t, h o g y elő re k ü ld te k eg y h a d v e z é rt, a k i csa k a v a s ú ti té rk é p rő l tá jé k o z ó d o tt a h e ly z e t felől. H is z e n m in d ez a k é p te le n sé g e k h a z á já b a n tö rté n t. . .
A P ia v e -c s a tá ró l szóló n ev e zetes le v é lb e n B o ro ev ics eze
k e t í r j a 1918 jú n iu s 2 9 -ik é n :
Az O laszország elleni offenzívát m áju s 20-ikára »paran- csolták« — p o litik ai okokból. E dátu m n ak a kitűzése arró l győ
zött meg engem, hogy b ár szám talan és igen pontos jelen tést küldtünk, iSacfenben halvány sejtelm ük sem volt az uraknak a hadsereg állapotáról. Az után p ó tláso k csaknem teljes h iá n y a m ia tt a h adsereg m á r fe b ru á r eleje óta a n n y ira k i volt éhezve, hogy az emberek a közönséges kivonulásoknál is összeestek.
Még József főhercegnek is k ellett p anaszokat h a lla n ia a m a g y a r katonáktól, hogy éheznek. A lovak m á r csontvázak voltak, a tüzérség egyszerűen nem volt képes mozdulni. V ig asztalan volt a helyzet. M indezt szám talanszor jelen tettü k és követeltük, hogy azonnal k üldjenek pótlásokat s négy hétig segítsenek ki élelemmel, hogy az em berek harcképesek legyenek. É ppen ily en volt a helyzet T irolban is. Az u tán p ó tlás azonban csak jú n iu s 8-ikán in d u lt meg, te h á t egy h éttel a jú n iu s 15-ikére végleg ki
tű zö tt offenzíva előtt.
A főlökést Tirolból tervezték, m ég pedig éppen a fra n c ia és angol hadosztályok ellen. M ikor ezt m egtudtam , teljes erőmből védekeztem ellene. Az állásom at is k o ck ára tettem , m e rt m eg
írta m , hogy »ne a k a rjá k a b ik át a sza rv ain ál megfogni«. De m indez hiábavaló volt. V égül nyom orúságosán kiegyeztünk abban, hogy a főerő T irolban m arad, de egyidejűleg tá m a d á st p aran cso ln ak a P ia v en ál is. J ú n iu s 15-ikére tűzték ki a tá m a dás kezdetét. É n három nap i h a la sz tá st indítványoztam .^ C onrad azt m ondta, hogy nem ad h a t h alasztást, m a ra d tu n k te h á t 15-ike m ellett. Jellem ző, hogy a főparancsnokságot 14-ikén szétválasz
to ttá k . N égy főparancsnokság v o l t : B aden, W a ld stá tte n Bellu- nóban, A rz az u d v a ri vonaton T irolban, s Őfelsége a telefonnál az u d v a ri vonaton. 14-ikén este 6 ó ra k o r még m egkérdezték tőlem telefonon : »Mi lesz holnap ?« A zt feleltem , hogy »am int a h ad se regfőparancsnokság parancsolta, tám ad n i fo g u n k «. »Jól van, intézkedjék saját belátása szerint, de a saját felelősségére.«
15-ikén h a jn a lb a n 2 ó rak o r m egfigyelőhelyem en álltam Odezzókan, 3 ó rak o r kezdődött a csata. R eggel 7^ ó rak o r átk e l
tem a P iav en , 10 ó rakor m á r 12000 foglyom vo lt és a M ontellón voltam . N agyon m eg voltam elégedve.
Délben a rró l értesültem a 11-ik hadseregtől Tirolból, hogy m inden jól m egy és az első vonalakon tú l rohantak.
É jjel 11 ó rakor Őfelsége a telefonhoz h ív o tt és észrevehető m eg in d u ltság g al íg y s z ó lt: »Tirol meg van verve, a csapatok m indent elvesztettek, am it h ó d íto ttak s eredeti állása ik b a vissza v an n ak verve.« M intha a m ennykő ü tö tt volna belém. K érve k é rt őfelsége, hogy ta rts a m a v o n alunkat. A rr a u taltam , hogy m in
d en t m egteszünk, am i e g y á lta lá n lehetséges.
95 E gyidejűleg pontos h íre k é rt táv ira to z ta m a hadseregfőpa
rancsnoksághoz. Nem jö tt válasz. Csak m ásn ap tu d ta m m eg a 11-ik hadseregtől a valóságot. E gyidejűleg velem szemben az ellenség erősítéseket k apott, am elyek 14-ikén még V eronában voltak. A utóval hozták ide a csapatokat. Az ellenfél erősebb volt, m int én.
Most az volt a feladat, hogy ú j elh atá ro zá sra jussunk. M ert h a T irol nem teherm entesít, akkor a további előrenyom ulás oly an őrültség, m elynek k atasz tró fa lenne a következm énye.
A nélkül, hogy kérdezősködtem volna, m egparancsoltam , hogy az eddig elfoglalt hídfőket m inden áro n ta rta n i kell, m ert azt rem éltem , hogy azonnal (még 17-ikén) v ag y lem ondanak a tiro li ötletről és az o tt feleslegessé váló h adosztályokat hozzám küldik, vag y pedig T irolban újból tám adnak. E zt jelentettem a hadseregfőparancsnokságnak, a r r a u talv a, hogy rö g tö n kell h atározniok és szám talan előterjesztésem re válaszolniok kell.
Nem jö tt semmi válasz, tovább harcoltam .
A könnyebb összeköttetések m ia tt 18-ikán visszatértem U dineba s o tt k ap tam meg azt a parancsot, hogy m enjek Őfelsé
géhez Spilim bergóba az u d v a ri v o n atra . 19-ikén o tt voltam s m ásfélórai előadásban ism ertettem a helyzetet, négyszem közt.
Egész n y ilta n beszéltem az eddigiekről, s k ifejtettem had m ű veleti tervem et, m elyet elfogadtak. A rz azt m ondta, hogy erről m ajd délu tán egy ezredes ad tájék o z ta tá st U d in e b a n ! T ehát nem tudták, m i v an az élelmezéssel és a m u n íc ió v a l!
Eközben Diaz Tirolból m á r kiv o n ta csap atait, úgy, hogy 17 h ad osztállyal álltam 30 hadosztállyal szemben. Hiába sürgettem a döntést. Az ezredes azt jelentette, hogy élelem hiány következ
tében a m u n íció g y ártás nyolc n ap a la tt a n n y ira fog sülyedni, hogy naponként és ág y ú n k é n t csak 4-9 lövés lesz. Továbbá Zeynek ezredes azt jelen tette Badenből, hogy a hadseregeket már csak 25-ikéig lehet élelmezni. Tehát védtelenek vagyunk.
Általános megdöbbenés.
A zt m ondtam A rznak, hogy íg y nem lehet háborút viselni és felkértem , hogy a legfelső helyen jav aso lja, hogy m enjen azonnal Bécsbe az uralkodó, én tá v ira tila g oda hivatom a m i
nisztereket, v ilágosan k ell n ekik beszélni és p aran cso ln i kell nekik. A rz ezt helyeselte, de nem volt b áto rsá g a ahhoz, hogy ezt az előterjesztést m egtegye. M egtettem te h á t én. őfelsége telefonon m eg parancsolta W indischgraetznek, hogy jö jjö n hoz
zám Udineba. W indiechgraetz 36 ó rán ál előbb nem é rh e te tt oda.
H a tá ro z a to t m egint nem hoztunk.
E lm ú lt négy d rá g a nap, az ellenfél ereje 33 h ad o sz tá ly ra növekedett és nekem súlyos veszteségeim v o lta k ; a 20-ikára következő éjszaka azon töprengtem , hogy m it csin áljak ; reggel 7 ó rakor m egkérdeztem az u d v a ri vonatot, hogv Őfelsége még o tt van-e ? A zt m ondták, hogy V itto rió b an van. F elh ív ta m V itto- rió t, ahol nem tu d ta k sem m iről. M ég egyszer felh ív tam az u d v ari vonatot, m ire ezt a feleletet k ao tam : »Őfelsége m ég i t t van.«
E rr e a következő tá v ira to t küldtem :
»Mivel a 11-ik hadseregnek nem volt sikere és mivel a m á r h ó n a p o k ó t a h i á n y o s t á p l á l k o z á s k ö v e t k e z t é b e n érthető, hogy eddig kevéssé jutottunk előbbre, — a Treviso elleni offenzíva folytatása kevés reménnyel kecsegtet. Mivel az ellenfél egyre erősebb, én pedig egyre gyengébb vagyok, s a harci front mögött kiszámíthatatlan folyóvíz van, a l e g c s e k é l y e b b v á r a t l a n e s e m é n y i s k a t a s z t r ó f á b a döntheti a hadseregcsoportot. Végre dönteni kell
tehát. Mivel a monarchia szövetségi kötelességét a leglojálisabb módon teljesítette és nem teheti ki magát annak a veszedelemnek, hogy védtelenné válik és veszít súlyából, — javaslom, hogy a hadseregcsoportot a Piave keleti partjára vonjuk vissza, hogy később alkalom adtán újabb támadásba kezdhessünk.*
E rr e a ja v a s la tr a este 7 órakor, te h á t tizenkét ó ra m úlva, m egjött a paran cs, hogy a P ia v e n y u g a ti p a r tjá t ü rítsü k ki.
A k iü ríté st úgy h a jto ttu k végre, hogy az ellenfél nem v ette észre ; ez volt bizonyára a legnehezebb dolog, am it a h áb o rú ban véghezvittem .
H a csak eg y néhánnyal több hadosztályom lett volna, k i
fo g á sta la n u l sik e rü lt volna a dolog. T eh át nem a P ia v e az oka a^ történteknek, hanem a hadseregfőparancsnokság könnyelm ű
sége és felületessége. E gyetlenegy férfiú sincs Őfelsége k ö rnye
zetében. M ivel senkinek a ta p a s z ta la ta sem áll rendelkezésére, nagyon szomorú jövő vár reánk. W indischgraetz és R akovszky tu d ja ezt m ind. É n többé nem avatkozom bele ebbe a dologba, m ert m á r to rk ig vagyok vele.
T ovábbá az is jellemző a viszonyokra, hogy az egész u d v a ri v o n at am ellett volt, hogy Őfelsége ne utazzék hozzám és nagyon nyom atékosan k ellett beszélnie, hogy a k a r a tá t m egvalósíthassa.
M ikor az u d v a ri vonaton m egjelentem , szerették volna m eg
akadályozni azt, hogy Őfelsége engem egyedül fogadjon, am ire én e g y á lta lá n semmi súlyt nem helyeztem. De Őfelsége m égis egyedül p aran cso lt m agához és csak m ásfél ó ra m úlva h iv a tta A rzot és W a ld sta tten t. H ónapokig h iá n y volt a hús- és liszt
u tánpótlásban, m ost m ár nagyon jól m egy m inden. De a m a m egérkezett m a rh á t m ár hónapokkal előbb m eg k ap h attu k volna, a lisztet szintén.
V é g ü l a tö rté n te k r ő l a z t a ta n u ls á g o t v o n ja le B oroe- vics, h o g y az u ra lk o d ó n a k jó ta n á c s a d ó k ra n ag y o b b sz ü k sége v o ln a , m in t jó v é g r e h a jtó sz e rv e k re .
X.