A rizikó- és védõfaktorok szerepe

A rizikófaktorokat a szakirodalomban széles körben vizsgálják, ilyenek a gyermek elhanyagolásának, illetve bántalmazásának hátterében található rizikófaktorokkal kapcsolatos tanulmányok, amelyek vizsgálják a környe-zeti szituációkból adódó (ETHIER et al. 2004; GOLDMAN et al. 2003), vagy a szülõi stressz okozta rizikófaktorokat (RAMOS2001). A rizikótényezõket csoportosítva általában az egyénen belül jelentkezõ(problémák a születés körül, alacsony IQ, hiperaktivitás gyermekkorban stb.),családi (alacsony szocioökonómiai státusz, szülõk alkoholizmusa, bántalmazás, elhanyagolás, a szülõ kriminalizálódása stb.),iskolai(magas tanuló/tanár arány, nem rele-váns tanterv, alacsony átlagos tanulmányi teljesítmény), illetve a tágabb közösségben vagy társadalomban rejlõ rizikófaktorokat különböztetnek meg (a lakókörnyezetben nagyarányú kriminalitás, droghasználat, banda-tevékenység, nem megfelelõ és biztonságos lakáskörülmények, természeti katasztrófák stb.).

A fejlõdés kimenetelével kapcsolatos vizsgálatok újabban felhívják a figyelmet arra a fontos szempontra, hogy a csoportszinten érvényesülõ hátrány nem tapasztalható minden egyéni esetben, ezeket a kivételeket a szakirodalom reziliens egyénekként tartja számon (KALMÁR2007; 2010).

A fogalomnak egységes, általánosan elfogadott definíciója nem létezik.

Masten (1997; 2002), a téma egyik jelentõs kutatója a fogalom definiálására két kritériumot tart nélkülözhetetlennek:

– az illetõ egyén jól elboldogul az életében,

– jelenleg vagy egy korábbi idõszakban nagymértékû rizikónak vagy nehézségeknek van/volt kitéve.

A reziliencia fogalma arra a folyamatra vonatkozik, mely során a kedvezõt-len, veszélyeztetõ környezet ellenére pozitív adaptáció, kedvezõ fejlõdési kimenetel mutatkozik meg (RUTTER2000; RUTTERet al. 2001; RUTTER2007).

A rezilienciával kapcsolatos kutatások célja azoknak a folyamatoknak a fel-tárása, melyek a kedvezõ kimenetelhez vezetnek. A fogalom két alapvetõ kritériumhoz kapcsolódik: egyrészt fontos magának a rizikó fogalmának a meghatározása,hiszen csak a valóban meglévõ és kimutatható rizikó esetén beszélhetünk rezilienciáról. Másrészt a fogalomhoz hozzátartozik a „kedvezõ kimenetel” definiálása, annak meghatározása, hogy mit tekintünk megfelelõ alkalmazkodásnak, kedvezõ fejlõdési kimenetelnek (RIBICZEY2008).

A reziliencia jelenségével foglalkozó kutatásokkal párhuzamosan a fi-gyelem a pszichológiában a protektív tényezõk, az ún. védõfaktorok azo-nosítása felé fordult, azt vizsgálták, hogy rizikó jelenlétében mégis milyen tényezõk járulnak hozzá a kedvezõ kimenetekhez. Ezeknek a kutatások-nak különösen nagy szerepük volt abban, hogy a környezet vizsgálata elõ-térbe került, és a hagyományos SES-változókon túl az otthoni környezet dinamikus hatótényezõit is figyelni kezdték. A rizikó- és védõfaktorok jól használható csoportosítását láthatjuk a 3/1. táblázatban.

Azok a gyerekek, akiket egy adott területen reziliensnek tekinthetünk, más területen nem feltétlenül bizonyulnak annak.A rezilienciát multidimen-zionálisnak kell tekintenünk, beszélhetünk például tanulmányi, érzelmi, viselkedéses rezilienciáról (LUTHAR–CICCHETTI–BECKER2000). Bradley és ku-tatócsoportja (1994, in RIBICZEY2008) szegénységben felnövõ koraszülöttek fejlõdését vizsgálta, és a reziliens kimenetelnek négy területét különböztette meg: a kognitív, a viselkedéses, a növekedési státuszbeli és az egészségi állapotban megmutatkozó rezilienciát. Ha mind a négy kimeneti területet számításba vették, akkor a gyerekeknek 12%-át sorolták a reziliens csoport-ba hároméves korukcsoport-ban. Ha csak egy területet néztek, ennél jóval maga-sabb százalékokat kaptak, például csak a viselkedéses kimenetelt tekintve a gyerekek 73%-a mutatkozott reziliensnek (viselkedéses reziliencia). Más-más folyamatok segíthetik elõ a kedvezõ kimenetet az eltérõ területeken, Kim-Cohen és munkatársai (2004) például szegénységben felnövõ gyere-keknél a kognitív reziliencia hátterében a gyermek temperamentumának és az anyai stimuláló aktivitásnak a szerepét azonosították, míg a viselkedéses reziliencia leginkább az anyai érzelmi melegséggel függött össze.

RIZIKÓTÉNYEZÕK VÉDÕFAKTOROK VAGY OPTIMÁLIS LEHETÕSÉGEK

3/1. táblázat.A leggyakoribb rizikótényezõk és védõfaktorok (DANIS–KALMÁR2011) TARTÓS DISZTÁLIS FAKTOROK

CSALÁDSZERKEZET,HÁZASTÁRSI KAPCSOLAT

LAKÓHELYPROBLÉMÁK

Anya alacsony iskolai végzettsége (középiskolai lemorzsolódás) Anya alacsony kognitív képessége Munkanélküliség vagy alacsony presztízsû munka

Biztonságos gazdasági státusz Többségi státusz

Anya magas iskolai végzettsége Anya magas kognitív képessége Stabil, magas presztízsû munka

Egyszülõs család

A gyermek több családban él Jelentõs házastársi distressz Három vagy több 6 év alatti testvér Négy vagy több gyermek a családban

Stabil család mindkét biológiai szülõvel A gyermek a biológiai családjában él Alacsony házastársi distressz

Gyermekek nem túl kicsi korkülönbséggel Háromnál nem több gyermek

Lakhelyhez képest túlzsúfolódás Lakhelyinstabilitás: gyakori költözés Alacsony minõségû szomszédság (például nem biztonságos)

Kényelmes lakhely: például külön szoba a gyerekeknek

Stabil lakhely: a költözés ritka esemény Stabil, biztonságos, segítõkész szomszédság Anyai depresszió

Anya magas szorongásszintje Szülõ alkohol-, drogfogyasztása Apai kriminalitás

Mentálisan egészséges anya

Anya alacsony, kezelhetõ szorongásszintje Nincs alkohol- és drogfogyasztás Mintaértékû társadalmi magatartás Serdülõkori anyaság

Nem kívánt terhesség

Fiatal felnõttkorban vállalt gyermek Tervezett és/vagy örömmel fogadott gyermek Alacsony születési súly/koraszülöttség

Problémák magzati és/vagy újszülöttkorban Gyermek „nehéz” temperamentuma

Érett, megfelelõ súlyú újszülött Egészséges terhesség és újszülöttkor Könnyen kezelhetõ gyermeki temperamentum Rigid szülõi attitûdök

Korlátozó, bántalmazó nevelés Alacsony válaszkészség a gyermekkel folytatott interakciókban

Alacsony mértékû stimuláció otthon

Rugalmas szülõi attitûdök

Támogató, meleg, de szabályokat felállító nevelés

Magas válaszkészség a gyermeki interakciókban

Magasfokú, de mértéktartó stimuláció otthon Számos stresszes életesemény

Alacsony társas támogatás Kevésszámú stresszes életesemény Kiterjedt társas háló és támogatás

A rizikófaktorokat vizsgálva úgy találták, hogy több rizikófaktor együttes jelenléte esetén a hatások nem egyszerûen összeadódnak, hanem hatványozottan jelentkezhetnek.

A gyermek eltérõ fejlõdése esetén jelentkezõ rizikótényezõkkel és a szü-lõk copingstratégiáival foglalkozott Trivette (et al. 1996). A szociális támo-gatás 5 területét különítik el (kapcsolati, strukturális, alkati, funkcionális, elégedettség dimenziók), ezeket elméleti keretbe foglalják a személy egész-ségét és jóllétét befolyásoló direkt és indirekt hatásokkal, amelyek a szülõk és a család jellemzõivel, az életeseményekkel, a szociális támogatottsággal és az életeseményekkel kapcsolatosak. Giallo és Gavidia-Payne (2006) 7–16 éves, eltérõ fejlõdésû gyermekek családjaiban végzett vizsgálatukban úgy találták, hogy a családi rizikó- és védõfaktorok a testvérek részérõl történõ elfogadást is jelentõsen befolyásolják.

A korábban említett HOME leltár jó eszköznek bizonyul a családban mûködõ dinamikus hatótényezõk mérésére (RADVÁNYI2001; KALMÁR2007).