A pszichológiai tanácsadás

A diagnózis közlése nyomán kialakult negatív érzelmi állapotok és a követ-kezményes gyermek–szülõ kapcsolati nehézségek oldását tartja Sarimski (2003, 6/2. ábra) a pszichológiai tanácsadás elsõdleges szempontjainak.

Jóllehet modelljét genetikai szindrómával élõ gyermekeknél írja le, a mo-dell általánosítható, a fejlõdés más típusú eltéréseinél is értelmezhetõ.

6/6. ábra.A pszichológiai tanácsadás elemei genetikai szindrómás gyermekeknél (S^ARIMSKI2003: 532)

Cél a szülõk kompetenciáinak elõhívása és megerõsítése, azonban már itt is látni kell: valamennyi, az elfogadást segítõ beavatkozás egyben a gyer-mek fejlesztésére-fejlõdésére is hatással van, elsõdleges referenciaszemély-ként ugyanis egyedül a szülõ képes arra, hogy a gyermekkel foglalkozzon,

A diagnózis közlése

A „kívánt gyermek”

elvesztésének gyásza A félelem és gyámoltalanság érzése

A kapcsolat kialakításának akadályozottsága a gyermekkel

A szülõi kompetencia fejlõdése

(tudás a szindrómaspecifikus igényekrõl és fejlõdési lehetõségekrõl) A közös problémák A saját erõforrások és a szociális támogatás mobilizálása Új életperspektívák kidolgozása (fejlesztési célok – lehetõségek,

értékorientálódás)

Támogatás a gyermek jellemzõinek elfogadásában, mint például szindróma-specifikus megjelenés és gyengeségek

A fókuszált figyelemhez és a dialogikus kommunikációhoz szükséges ráhangolódás a gyermek képességeire

a mindennapos tevékenységek során fejlessze õt, érzelmi biztonságot nyújtson. Mindezek hiányában másodlagos sérülések, elmaradások, érzelmi és személyiségfejlõdésbeli gátak alakulnak ki, amelyek az optimális fejleszt-hetõség ellen hatnak, késõbb viselkedésproblémákat, beilleszkedési nehéz-ségeket, szocializációs problémákat okozhatnak (RADVÁNYI1999).

Sarimski (2003) javaslatokat fogalmaz meg a szülõk pszichológiai támo-gatásának idején a tanácsadó beállítódásával kapcsolatosan:

– Elõször is a szülõk reakcióit a gyászfolyamat részeként kell értelmezni.

Sok szülõ nem tudja, hogy hangulati levertsége, dezorientáltsága, dühe a családtagjaival kapcsolatosan vagy a mindennapi tevékenységek elvég-zésének képtelensége éppen abból adódik, hogy nincs lehetõsége a vesz-teségbõl adódó valódi gyászra.

– Másodsorban a tanácsadó legyen meggyõzõdve arról, hogy a család maga is tudja, mi a jó számukra, és a családtagok rendelkeznek a kihí-vásokkal történõ megküzdéshez szükséges kompetenciákkal, még akkor is, ha jelenleg zavarodottak és kétségbe vannak esve. A tanács-adónak a szülõk szakértelmébe vetett hite visszatükrözõdik a családdal való partneri beszélgetésben. A tanácsadó információkat és javaslatokat adhat, de „kész” megoldásokat nem rakhat eléjük. A családok, akiknek sérült gyermekük van, nem válnak megtört családokká a rossz sors által, amely õket sújtja. Nincs szükségük kezelésekre és rigid elõírásokra, hogy hogyan oldják meg problémáikat.

– Harmadsorban nem szabad, hogy a tanácsadó magát a fogyatékosságot úgy érzékelje, mint tragikus sorsot, ami a gyermek és a család életét tartósan meg fogja törni. Ha a szülõk már a kezdeti kétségbeesésnél támogatást keresnek, szükségük van egy olyan attitûdre, amely elismeri gyászukat, de ugyanakkor pozitív perspektívákat is felmutat arra vonat-kozóan, hogyan képesek fogyatékos gyermeket nevelõ családok élni.

Tudnia kell a támogató szolgáltatásokról, amiket a családok igénybe vehetnek, és reményt közvetíteni, hogy a gyermek egyes problémáira van megoldás. Az a fajta pozitív kilátás, hogy a fogyatékos gyermekek családjai ezek által a különleges kihívások által épülni tudnak, alapvetõ a szülõk számára, hogy új reményeket alakítsanak ki maguk és gyerme-kük számára. Tehát a tanácsadói beszélgetés elsõdleges célja a szülõket bátorítani, a megterhelõ érzésekrõl beszélgetni és hozzáférést találni a személyes küzdõerõkhöz. Arra is rá lehet kérdezni, korábban hogyan oldott meg számára nehéz szituációkat.

További cél a szociális támogatás mobilizálása. Ha a szülõk a diagnózis közlése után éppen visszavonulni szándékoznak, a rokonokkal vagy bará-tokkal való kapcsolatok nagyon értékessé válhatnak. A szülõk bátorítá-sáról van szó, kell, hogy – különösen azoknak, akik közel állnak hozzájuk – õszintén beszéljenek gyászukról és gondjaikról. Jelentõs tehermentesítõ szerepe lehet a más érintett szülõkkel való kapcsolatfelvételnek is.

Végül a pszichológiai tanácsadás része a blokkoló félelmek, a bûntudat és az önvád feloldása és a jövõvel kapcsolatos pozitív szemléletmód erõsí-tése. Az önvád és a bûntudat önkéntelen gondolatokban, kognitív torzítá-sokban és negatív beállítódátorzítá-sokban tükrözõdik vissza. Ide tartoznak pél-dául az irracionális következtetések, a felelõsségérzet genetikai eredetû eltérés esetén, amit saját (morális) vétség büntetéseként fognak fel, általáno-sított jövõfantáziák („mostantól fel kell áldoznom magam a gyerekemért”), vagy önmagával szemben felállított túlzott követelmények („a gyermek fejlõdése egyedül attól függ, hogy én megfelelõen fejlesztem-e”, „szuper-mamivá kell válnom”). Fontos a szülõket segíteni abban, hogy ezeknek az önvádló mondatoknak az okára rákérdezzenek, és olyan mondatokkal cse-réljük fel, amelyek megfelelnek a fejlõdésre vonatkozó korlátozott lehetõ-ségeiknek (SARIMSKI2003: 534).

Pilling (2008: 329) a rossz hír közlésének ENYHÍTÕ modelljére hívja fel a figyelmet, amely fontos szempontként figyelembe veendõ tevékenysé-gek kezdõbetûibõl alkotott mozaikszó, ebben:

E – a találkozás elõkészítése:más szakember, vagy a hozzátartozó meg-hívása, önmagunk felkészítése, annak átgondolása, hogy mit és hogyan fogunk mondani, de ide tartozik annak számbavétele is, hogy a lehetõsé-gekhez képest a legmegfelelõbb helyszínt válasszuk ki.

NY –nyitó kérdés: szerepe a szülõk aktuális érzelmi állapotának és ismereteinek feltérképezése.

H –hozzátartozójelenléte, ha aktuálisan nincs erre mód, egy késõbbi idõpontban lehetõséget kell adni a hozzátartozóval közös beszélgetésre.

I –információk átadásaa rossz hír közlésének szabályai szerint (lásd RIROSZ Krízis Protokoll 2011, Pilling 2008).

T – érzelmi támogatás:nyílt kommunikáció, pozitív nonverbális jelzé-sek, sorstárs szülõk támasza.

Õ – az elmondottak összefoglalása.

6.2.3. A GYÁSZFOLYAMAT