Elõzmények

A környezetnek a gyermek fejlõdésében játszott kiemelkedõ szerepére már régen bizonyítékkal szolgáltak Sheels és Dye (1939, in DREW–LOGAN– HARDMAN1984). Klasszikusnak számító tanulmányukban arról számolnak be, hogy egy értelmi fogyatékos gyermekeket nevelõ árvaházban néhány gyermeket a többiek számára rendelkezésre álló feltételektõl eltérõ, inger-dúsabb környezetbe helyeztek, ami konkrétan azt jelentette, hogy intéze-ten belül nagyobb lányokra bízták õket, akik sokat foglalkoztak velük.

A kísérlet végére a kiemelt kisgyerekek IQ-ja 27 ponttal emelkedett, míg az intézetben hagyományosan nevelt kortársaiké alacsonyabb lett. Sheels nyomon követõ vizsgálatában 21 évvel késõbb ráadásul azt találta, hogy a kísérletbe bevont 13 gyerek önálló lett az életben, viszont a közül a 12 fõ közül, akikkel nem foglalkoztak, de figyelték a további sorsukat, öten intézményes ellátást igényeltek. Hasonlóan, az iskoláztatás terén is jelentõs különbség adódott a kiemelt csoport javára.

Az 1900-as évek közepétõl az Egyesült Államokban vizsgálni kezdték az anyai gondozó viselkedés, illetve a nem anyai gondozás hatásait a gyer-mek fejlõdésére. Széleskörû vizsgálatokról szóló tanulmányok jelentek meg annak igazolására, hogy a gondozás minõségének már a legkorábbi idõszakban is jelentõsége van, volt olyan kutatás, amelyik 1000 gyermek fejlõdését követte nyomon a születéstõl az iskolakezdésig. Ezekkel bizonyí-tották, hogy a jó minõségû gyermekgondozás és a gyermekre figyelés némiképp elõrehaladottabb kognitív-nyelvi funkcionálást eredményez, a gyermek gondozásának enervált formája (függetlenül annak minõségé-tõl), valamint a gyermek túlzottan középpontba kerülése az externalizáció

nem klinikai szintû problémáihoz vezethet a viselkedésben. Vagyis az elõ-nyös vagy rizikós fejlõdésre a korai törõdés egyaránt hatással bír. Rend-kívül fontos, hogy különbséget tegyünk a gyermekkel való foglalkozás jellemzõi között (például mennyisége, minõsége, típusa) annak érdekében, hogy azoknak a gyermek fejlõdésére gyakorolt komplex hatásait valóban megérthessük (BELSKY2006).

A 60-as évek választóvizet jelentenek a gyermekek fejlõdésének kutatá-sában. Sok longitudinális vizsgálat készült, melyek kiindulópontja, hogy korai életkorban a környezeti hatások kritikus szerepet játszanak a kog-nitív fejlõdésben és a teljesítményekben (BLOOM1964; CALDWELL1968; HUNT

1981).

Ahogy a korábbi évtizedben az érdeklõdés középpontjában az állt, hogy az otthoni környezet milyen szerepet játszik a gyermek korai fejlõdésé-ben, a 70-es években annak tisztázására törekedtek, hogy a specifikus kör-nyezeti faktorok hogyan fejtik ki hatásukat a fejlõdésre a gyermekkor során (2/1. ábra)(SAMEROFF–CHANDLER1975; BRONFENBRENNER1986). A kuta-tások nyomán két lényeges szempont kristályosodott ki: az egyik, hogy a gyermekek kompetens, életképes organizmusok, akik életük elsõ hónap-jainak és éveinek minõségi változásait befolyásolni képesek, a másik, hogy a gyermekek fejlõdésének egyéni mintázatai a gyermek és környezete közötti specifikus tranzakciókat hoznak létre, minden viselkedés egy má-sikat indukál, miközben a gyermek komplex és differenciált cselekvéseket végez.

Több esetben kimutatták, hogy a gyermekek intelligenciája már 2-3 éves korban pozitívan korrelál a szülõk szocioökonómiai státuszával, vagyis minél magasabb a szülõk iskolai végzettsége, beosztása, jövedelme, annál intelligensebb a gyermek (DEUTSCH1973; GOLDEN–BIRNS1977; BRADLEY

et al. 1977). Bloom (1964) viszont úgy találta, hogy a fejlõdés stabilitása vagy kontinuitása leginkább a környezet stabilitásával vagy kontinuitásá-val vethetõ össze.

Ezek az eredmények ösztönözték azután a kutatókat arra, hogy a csa-ládi környezet hatásait minél alaposabban megfigyeljék. Az értelmi fejlõ-dés iránt érdeklõdõ kutatók közül egyre többen felismerték, hogy a család szocioökonómiai státusza önmagában nem elég ahhoz, hogy a gyermek otthoni fejlõdési feltételeinek minõségét mérjék. Magyarországon György (1984) vizsgálatai során világossá vált, hogy a SES általános használata ugyanúgy elrejti a környezetek közötti jelentõs különbségeket, mint ahogy az IQ-értékek használata az egyének közötti számos különbséget. A SES

globális összegzõ mutató, amely összemossa az otthoni környezet sajátos-ságainak meglehetõsen heterogén halmazát. A hatásrendszerek bonyolult-ságát érzékelteti a 2/1. ábra.

2/1. ábra.A környezeti feltételek hatása az emocionális fejlõdésre (Handbuch der Behindertenpädagogik 1978: 104)

A SES ráadásul statikus jellemzõ, és korántsem fedi le a környezet minden olyan dimenzióját, ami az intelligencia vagy az iskolai teljesítmény alaku-lásában szerepet játszhat, mint például a család intellektuális érdeklõdése, a környezet felfedezésére való ösztönzés, a tanulási lehetõségek biztosí-tása, a gyerekekkel való foglalkozás mennyisége és minõsége, a család-tagok közötti kommunikáció intenzitása vagy a családi légkör.

Lautrey a 80-as években több vizsgálatában a családi környezet struk-turáltságának mértékét és jellegét találta meghatározónak a gyermekek értelmi teljesítményében (in KALMÁR–BORONKAI 2001). Piaget kiegyensú-lyozódás és izomorfizmus tételeibõl kiindulva eredményeit úgy értel-mezte, hogy a rugalmasan strukturált családi környezet kedvez leginkább a kognitív fejlõdésnek, a mereven, illetve az alig szabályozottal szemben.

A kisgyermek otthoni környezetének vizsgálatára két szempont külö-nösen nagy hatással volt: az egyik maga a felismerés, hogy a gyermek szo-ciális és kognitív fejlõdését ez a közeg jelentõsen befolyásolja, a másik az a tény, hogy a „környezet” szociális és fizikai jellemzõkkel egyaránt bír.

A változók Parke (1978) szerint két módon vannak hatással a gyermek fej-lõdésére, direkt és indirekt módon (2/2. ábra).

2/2. ábra.A környezet hatásai Parke (1978) szerint

Parke (1978) osztja azt a nézetet, mely szerint az otthon, mint ingerforrás a korai életkorban jelentõs hatással van a késõbbi szociális és kognitív fej-lõdésre. A fizikai világot általában a szülõk közvetítik a gyermek felé. Ré-szükrõl nagyon fontos a szociális stimuláció mennyisége, típusa és ideje.

Mind a taktilis, mind a kinesztetikus-vesztibuláris ingerlés hatással van a gyermek kognitív fejlõdésére, de különbözõ mértékben. A kinesztetikus-vesztibuláris ingerlés mind általános, mind speciális hatással rendelkezik (ez utóbbi a szociális reszponzivitás, a finommotorika, a célrairányultság, a problémamegoldás, valamint a tárgyállandóság kialakulására van hatás-sal). A taktilis stimuláció a célrairányultság és a másodlagos cirkuláris reakciók terén hat, a látási-hallási stimuláció pedig a szociális reszponzivi-tást, illetve a vokalizációt segíti elõ.

KÖRNYEZETI HATÁSOK

DIREKT HATÁS

(például felnõtt–gyermek, játé-kok–gyermek között) A folyamat során a fizikai vagy szociális ténye-zõk közvetlenül befolyásolják a gyermek cselekvéseit.

INDIREKT HATÁS

(például felnõtt–felnõtt–gyermek, testvér–játékok–gyermek között) A környezet fizikai vagy szociális tényezõi áttételesen, más szemé-lyeken vagy tárgyakon át hatnak.

A szülõk tehát a környezeti ingerek mediátorai.Meghatározzák pél-dául azt az idõtartamot, amíg a gyermek az élettelen környezettel kapcso-latba léphet. Az otthoni környezet szervezettsége pozitív interakcióban van a korai fejlõdéssel (BRADLEY–CALDWELL1976; PARKE1978; BRADLEYet al.

1996). A kutatók fontos megállapítása még, hogy a különbözõ környezeti modalitások különbözõ idõpontokban más és más hatással bírnak. Yarrow (et al. 1975, in PARKE 1978) a gyermek tárgyi környezetét tekintve három tényezõt emel ki, amelyek a gyermek kognitív és motivációs (nem a nyelvi vagy szociális) fejlõdésére hatással vannak, ezek: 1. Megfelelõ játékok a gyermek számára, 2. Komplexitás, 3. Választékos tárgyak.

Többen viszont a gyermekekkel kapcsolatos vizsgálatok problémáira hívják fel a figyelmet. Bryant (1985, 1993) általános problémának látja azt, hogy nehéz megállapítani a fejlõdés okait, speciális nehézség pedig a kísér-letezések és felmérések bizonytalan jellege. Igaz, kimutatják, hogy a szülõk-nek van befolyásuk gyermekük fejlõdésére, de nem tudják megmondani, hogy ez a befolyás pontosan mit jelent. Az okokat és a szülõk jellemzõit együtt vizsgálva kiderül, hogy a kettõ között korreláció áll fenn, a két dol-got egyazon ponthoz sorolják a gyermek életében, különösen, ha a vizsgá-lat az intellektuális fejlõdéssel foglalkozik. Nem lehetünk biztosak viszont abban, hogy igazán a szülõ vagy a gyermek van befolyással inkább a dol-gok alakulására. Súlyos problémaként említik a „tertium quid” problémá-ját, amennyiben a szülõ és a gyermek együttes tevékenysége leképezhetõ néhány környezeti feltétel következményeként, amely mindkettõjüket befolyásolja. Ez esetben kettõjük közül egyik sem befolyásolja a másikat.

Howe tizenkét évvel Bryant után (1997: 110) egy példát említ arra vonatko-zóan, hogy az oki háttér gyakran indirekt módon hat. Röviden a példa:

képzeljünk el egy társaságot, akik 6 láb magas falak mögött egy börtönbe vannak zárva. Kiderül, hogy a fele társaságból kiváló ornitológus lesz, sok tudással a madarak életérõl. Feltételezhetnénk, hogy náluk ez genetikai örökség. Átgondolva a dolgokat azonban rájövünk, hogy közülük azok, akik magasabbak, kilátnak a kerítés mögül és jól megfigyelhetik a mada-rakat, míg az alacsonyabbak nem. Így hát az ott tartózkodóak ornitológiai tudása a magasságtól függ.

Belsky (1983) úgy találja, hogy a szülõk gyermekükre irányuló stimu-láló és támogató hajlama kapcsolatos adott idõszak kulturális stílusával, de változó abból a szempontból, hogy különbözõ etnikai csoportoknál ez mennyire van hatással az intelligenciatesztek eredményeire.