A REZUMPTÍV NÉVMÁS

Amint már fentebb többször is utaltam rá, Chomsky (1977, 1981, 2001) meghatározása szerint a vonatkozó szerkezetek az Ā-függőség tipikus példái, és ezek esetében valamely operátor (Ā-kötő) köt valamely változót (üres kategória), ami lehet nyom (trace = t) vagy egy (rejtett/üres) névmás. A névmás bizonyos esetekben azonban nyíltan is megjelenhet, és ilyenkor rezumptív (visszamaradó) névmásként interpretáljuk. Ahogy már korábban is említettem, KeenanComrie (1977) megállapítja, hogy a vonatkozó tagmondatban a vonatkoztatott pozíciókban visszamaradó

névmás jelenhet meg, leggyakrabban a hierarchia alacsonyabb pontjain. Egy prenominális vonatkozó szerkezetekkel foglalkozó tanulmány éppen ezért nem nélkülözheti a rezumptív névmások vizsgálatát, és a következőkben a rezumptív (visszamaradó) névmások meghatározásával, fajtáival és tulajdonságaival ismerkedhetünk meg.

McCloskey (2006: 94) meghatározása szerint a rezumptív névmás egy olyan névmási elem, amely kötelezően kötve van, és olyan pozícióban szerepel, amelyben egy űr is megjelenhet. Ning (2008: 11) pedig, utalva az elnevezésére, a rezumptív névmást egy olyan névmásnak nevezi, amely visszaszerzi (resume) a vonatkoztatott pozíciót, és amelyet anaforikusan köt az antecedens. A tipológusok, ahogy fentebb is utaltam már rá, a visszamaradó névmás (retained pronoun, pronoun retention) szakkifejezést is használják (KeenanComrie 1977, 1979, Downing 1978) a vonatkozó szerkezetekben nyíltan megjelenő személyes névmásokra. A rezumptív névmás ugyan nem csak a vonatkozó szerkezetekben fordul elő, de mivel a lényeget tekintve ugyanarról a névmási elemről van szó mindkét (elméleti és tipológiai) munkában, mind a visszamaradó névmást, mind a rezumptív némás terminust használom a doktori értekezésemben.

Chomsky (1982) a rezumptívokat a nyomok kiírásaként (spell-out)⁸⁸ a mozgatás alternatívájának tekinti. Ellenben Shlonsky (1992) úgy gondolja, hogy a rezumptív névmások csak az „Utolsó mentsvár (Last Resort)⁸⁹ elve” alapján jelennek meg, mikor a wh-elemek mozgatása blokkolva van.

Suñer (1998) szerint két rezumptív névmásos stratégia van. Az első megegyezik Shlonsky elképzelésével, a második viszont nem szintaktikai úton valósul meg, ilyenkor a rezumptív névmás csak a fonológiai formában jelenhet meg. Ez leginkább a vonatkozó tagmondatokban fordul elő az olyan nyelvekben, mint a spanyol, angol, jiddis, héber, észak-palesztínai arab, ír, walesi. Suñer szerint a mondatjellemző (relative comlementizer) névmási jegyei határozzák meg, hogy melyik rezumptív stratégia fog előfordulni. Ha a C jegye gyenge [Pron], akkor egy zéró névmás jelenik meg, és in situ marad, amelyet egy vele egyesített operátor köt [Spec, CP]-ben. A zéró névmás végül rezumptív névmásként jelenik meg a fonológiai formában. Ha pedig a C jegye erős [+Pron], akkor akár egy nyílt, akár egy zéró névmás mozog [Spec, CP]-be.

88 A kiírás az a szintaktikai művelet, amely a fonológiai komponenshez rendeli mindazt, ami szükséges a mondat létrehozásához, és tartalmazza a lexikális egységek és morfémák jegyeit és a sorrendet.

89 Az „Utolsó mentsvár”-ként fordított elv a minimalista elméletben egy gazdaságossági elv, és főleg a mozgatás korlátozására vonatkozik, amely költséges művelet, így mozgatás csak akkor lehetséges, ha van olyan elem, amely kikényszeríti a mozgatást.

McCloskey (2001) továbbá megállapítja, hogy a rezumptívok morfoszintaktikai jegyeit a (nyílt) mondatjellemző határozza meg, ahogy ezt láthattuk fentebb az ír nyelv aL és aN mondatjellemzői esetében.

A magyarra vonatkozóan den Dikken (2006a) kétfajta rezumptív stratégiát említ meg:

a fókuszemelést és a többes számú birtokos egyeztetést. A fókuszemelésnél a fókusz helyben van generálva, és köti az alsó tagmondatban levő rezumptív névmást, amely nyílt rezumptív névmás is lehet egyes beszélők szerint (%PÉTERT hiszem, hogy ő jött, den Dikken 2006a: 22, 43-as lábjegyzet). A többes számú birtokosnál pedig ellenegyeztetés van, és rezumptív névmás jelenik meg: a(z ő) könyvei-k esetében.

A mi vizsgálatunkban ez utóbbival, azaz a többes birtokos vonatkoztatással találkozhatunk például a vére hullott katonák, illetve a vérük hullott katonák esetében, ezért a rezumptív stratégia a magyar prenominális vonatkoztatásban is jelentőséggel bír, amelyet a későbbi elemzésünkben is felhasználunk.

McCloskey (2006) több nyelvre kiterjedő vizsgálat alapján megállapítja, hogy három fajta rezumptív létezik: 1. mozgatásos (angol, svéd), 2. helyben generált (héber, ír, libanoni arab), 3. hiátustöltő (angol). Ning (2008: 20, 52) pedig így foglalja össze McCloskey (2006) által három fő csoportba osztott rezumptív névmásoknak a tulajdonságait:

1. mozgatásos: az ilyen névmások wh-frázisok nyomaiként viselkednek (Ā-kötött nyomok), Ā-mozgatással járnak együtt, és a Ā-kötőikkel (operátor) kitöltőűr (fillergap) viszonyt létesítenek. Az Ā-kötött elemek gyakran változónak minősülnek, hiszen az interpretációjuk függ az Ā-kötőtől. Az Ā-kötött nyomok jellemzői:

a. keresztezések hatálya alá esnek: erős vagy gyenge keresztezés

Erős keresztezés: Egy Ā-pozícóba mozgatott elem nyoma nem kapcsolható össze anaforikusan egy k-vezérlő névmással:

Ning (2008: 16)

(42) *whoj do-es hej think tj left?

Rel AuxPres-Sg3 PerSuSg3M gondol Űr elmegyMúlt Szándékolt jelentés: *’Kiti gondol proi, hogy _i elment?’

Gyenge keresztezés: egy változó nem lehet koreferens egy névmással, amely nem k-vezérli, csak megelőzi:

Ning (2008: 16)

(43) *who_j do-es his_j wife think t_j left?

Rel AuxPres-Sg3 PssSg3M feleség gondol Űr elmegyMúlt Szándékolt jelentés: *’Kiti gondol a proi feleség-ei, hogy _i elment?’

b. parazita űröket engedélyeznek: a parazita űrt egy másik űr (nyom, változó) engedélyezi az Ā-láncban

c. oda visszahelyezhetjük a kimozgatott összetevőt: lokális hatások nem érvényesülnek

d. szigetjelenségek vannak: a szigetek nem engedik meg, hogy onnan bármit is kimozgassunk

A mozgatásos rezumptívok így lényegében Ā-kötött változók.

2. helyben generált rezumptív: a fenti tulajdonságok, amelyek a mozgatásost jellemzik, nem vonatkoznak rá

3. hiátustöltő (intrusive) vagy feldolgozandó (processing) rezumptív: nem kötheti kvantifikált kifejezés, valamely operátorhoz kapcsolódik, de nem Ā-kötött, és nem a nyelvtan engedélyezi, hanem egy járulékos feldolgozás, három fajtája van:

a. nehezen feldolgozható (complexity): túl hosszú és bonyolult vonatkozásokban b. szigetekben előforduló

c. üres kategóriás (ECP = Empty Category Principle): ez utóbbira példa az alábbi mondat.

(44) This is a donkey that I wonder where Dem vanPresSg3 ArtIndef szamár Comp PerSuSg1 kíváncsi RelLoc it live-s

PerSg3Nt élPres-Sg3

’Ez egy szamár, amelyre kíváncsi vagyok, hol él.’

A rezumptív névmások tehát a legújabb kutatások szerint már nem egyfajta művelet révén vannak generálva. Azaz vagy csak mozgatásosak, ahogy például Chomsky (1982) a mozgatás alternatívájának, Shlonsky (1992) Utolsó mentsvárnak (Last Resort), amikor a mozgatás blokkolva van, Suñer (1998) pedig egyrészt Utolsó mentsvárnak, másrészt olyan névmásnak feltételezte, amely csak a fonológiai formában jelenhet meg. Vagy csak helyben generáltak, ahogy McCloskey (2001) gondolta, amely szerint a rezumptívok morfoszintaktikai jegyeit a

mondatjellemző határozza meg. Ezzel szemben McCloskey (2006) megállapítja, hogy a rezumptívok megjelenését már mindkét művelet (mozgatás, helyben generálás) engedélyezheti. Ning (2008) és NingLin (2008) azt állítja, hogy mivel a rezumptív stratégia kevésbé preferált, és kevésbé gazdaságos, mint az űrstratégia, „Utolsó mentsvár”-ként alkalmazzák, hogy elkerüljék az agrammatikalitást és a „becsali mondatokat” (garden path).

Éppen ezért szükséges megvizsgálnunk, hogy a négy prenominális finit vonatkozó stratégiájú nyelv, az amhara, a baszk, a japán és a kínai vonatkozó tagmondatai, valamint a magyar vizsgált szerkezetei használnak-e nyílt vagy rejtett rezumptív névmást a vonatkozó mellékmondataikban, és amennyiben azok előfordulhatnak, milyen fajtájúak lesznek:

mozgatásosak vagy helyben generáltak.

A következőkben majd a referenciaként használt négy nyelv mindegyikében megnézzük, hogy a vonatkoztatási hierarchia mely szintjeit tölthetik ki nyílt rezumptív névmások, amennyiben megjelenhetnek az adott nyelvben, és megvizsgáljuk, hogy a releváns elméleti szakirodalmak melyik csoportba sorolják őket. Az ismertetett nyelvek segítenek megvilágítani, hogy a magyar nyelv hasonló szerkezeteinél a személyjelölő vajon egy rejtett rezumptív névmásra utaló morfológiai jegy vagy sem. Ha valóban egy rejtett rezumptív névmás van a kérdéses szerkezetben, akkor pedig melyik rezumptív stratégia alkalmazható rá:

a mozgatásos vagy a helyben generált névmás bújik meg a konstrukcióban, azaz a mozgatás vagy a helyben generálás művelete játszik-e szerepet a vizsgált magyar szerkezetek létrejöttében.