CINQUE : A VONATKOZÓ SZERKEZET PRENOMINÁLIS EREDETE

Cinque (2003) a vonatkozó szerkezetek sorrendi elhelyezkedését univerzálisan egy és ugyanazon szerkezetből vezeti le, ahogy Kayne (1994) feltételezte korábban, csak Kayne-nel ellentétben, aki posztnominális alapszerkezetet feltételez, Cinque prenominális eredetűnek tartja a vonatkozó szerkezeteket. Empirikus megfigyelése alapján a jobbról a fejhez csatlakozó összetevők nem ott lettek egyesítve (merge) a módosított főnévvel, hanem egy balra tartó fejmozgatás eredményeként kerültek oda. Cinque több nyelvre kiterjedő vizsgálatok alapján arra a következtetésre jut, hogy univerzálisan egy baljobb aszimmetria figyelhető meg. Míg a lexikális fejekhez balról csatlakozó összetevők (semleges/nem jelölt) sorrendje egyedi, addig a fejhez jobbról csatlakozó konstituenseké vagy azonos a balról csatlakozókéhoz vagy annak a tükörképe. Ezt már Greenberg (1963) megfogalmazta egyik univerzáléjában a főnevek és a főnevet módosító elemek (determináns, számnév, melléknév) sorrendiségét leírva. Cinque azt feltételezi, hogy a főnévi fejhez jobbról csatlakozó módosító elemek sorrendje úgy állna elő, hogy miután a fej előtti pozícióban egyesítjük őket, a főnév fejmozgatással kerül a végleges pozíciójába. Ez azt implikálja, hogy a vonatkozó tagmondat főnév előtti (prenominális) pozíciója az egyesítő (merge) pozíció, és a főnév utáni (posztnominális) elhelyezkedést a fejnek a balra tartó mozgatása hozza létre. A mozgatás kiváltó oka a (finit) mondatjellemző (complementizer), amely balra vonzza a fejet (a maradványt). A prenominális vonatkozó szerkezetek túlnyomó többségében, ha nem kizárólagosan, a (szigorú) OV nyelvekben találhatók. Cinque felteszi, hogyha a finit tagmondatoknak szükségük van egy mondatjellemzőre, hogy engedélyeztethessék az argumentumaikat vagy adjunktumaikat, ahogy Kayne (1994) állítja, és ha a mondatjellemzőnek tipikusan az a tulajdonsága, hogy a VP vagy NP fejet a bal oldalára

vonzza, akkor nem érhetjük el a szigorú fejvégű sorrendet. Ezért lehet, hogy az ilyen nyelvek gyakran non-finit vonatkozó szerkezettel rendelkeznek, de ez csak tendencia, és nem abszolút szabály, ahogy Kayne (1994) állítja. Másodlagos érvet a prenominális eredetre Cinque szerint a német nyelv szolgáltat, amely a finit posztnominális vonatkozó szerkezet mellett egy non-finit prenominálissal is rendelkezik, amely bár „nehéz”-nek számít, mégis kötelezően előrehelyezéssel kellene előállítanunk Kayne elképzelése szerint.

Cinque (2010) ugyan csak a mellékneves kifejezésekkel foglalkozik, viszont a melléknevek a mondatbeli elhelyezkedésük szerint egy főnevet módosítanak (adnominális pozíció), hasonló szerkezeti jegyeket viselnek magukon, mint a vonatkozó szerkezetek, amelyek a vizsgálatainkhoz szorosan kapcsolódnak. Cinque szerint a melléknevek két fő módon módosíthatják a főnevet: közvetlenül (direkt) és közvetve (indirekt). A főnevet közvetlenül (direkt) módosító mellékneveket szigorú sorrendi paraméterek jellemzik, csak ezeknek lehet idiomatikus olvasatuk, nem állhatnak állítmányi szerepben, ilyenek tartoznak ebbe a csoportba, mint például alleged ’állítólagos’, former ’egykori, korábbi’.⁸⁷ A másik csoportba a főnevet közvetve (indirekt) módosítók tartoznak, amelyek a (redukált) vonatkozó mellékmondatokkal mutatnak nagyfokú rokonságot. Nem szigorú sorrendi paraméterek jellemzik, szó szerinti értelemben használható, állhat állítmányi szerepben, argumentumszerkezetük lehet, mint például a big ’nagy’, proud ’büszke’, happy ’boldog’.

Cinque (2010) kiemeli, hogy a kínaiban ez a különbség elég jól elkülöníthető, bár természetesen lehetnek átmenetek közöttük. A főnevet közvetlenül módosítók többnyire a de jelölő nélkül kapcsolódnak a főnévhez, és a de nélküliek gyakran összetételekként, összetett szavakként viselkednek. Ezzel szemben a közvetettek a de elemmel kapcsolódnak a főnévhez, és hasonló a szintaktikai szerkezetük, mint a vonatkozó szerkezeteknek. A kínaiban nem csak a közvetett (redukált vonatkozói) típusba tartozók kapcsolódhatnak össze a de elemmel, hanem a közvetlenek is, mint például a yiqian ’egykori, korábbi’. Éppen ezért két de melléknév létezik: de1, a teljes vagy redukált vonatkozó tagmondatokkal egyenrangú, és a de mindig kötelező a melléknevek mellett, míg a de2 típus esetében opcionális a de-nek a megjelenése. A korábbi elképzelésekkel szemben tehát a kínaiban nem minden, a főnevet közvetlenül módosító melléknév de nélküli, ugyanakkor a de nélküliek sem feltétlenül alkotnak összetételt, csak éppen közvetlenül módosítják a főnévi fejet.

87 A szemantikában ezeket a mellékneveket, ahogy már fentebb is utaltam rá, intenzionális mellékneveknek tartják.

Cinque (2010) kínai mellékneveket érintő osztályozását alkalmazhatónak tartom a magyarra is a kérdéses szerkezetek vizsgálatában, hiszen a közvetett módosítású melléknevek mindig szintaktikailag önállóak, viszont a közvetlenek már gyakran szóösszetételként viselkednek. Ugyanez figyelhető meg a kérdéses szerkezeteinkben is, hiszen egyes példányaik egyfajta átmenetet képeznek az önálló szintaktikai konstrukció és az összetett szavak között.

A magyarban a HJ-nél a bot-csinálta, eb-ugatta, szél-ütötte típus feleltethető meg a közvetlen típusúnak, és a por lepte, egér rágta fajtájú a közvetett típusúnak, de annyi különbséggel, hogy állítmányi szerep csak abban az esetben lehetséges, ha az alak személyjelölő nélkül áll: a közvetett (por-lepett, egér-rágott), közvetlen (bot-csinált, eb-ugatott, szél-ütött). A személyjelölő nélküli változatok azonban már valódi szóösszetételeként viselkednek, ezt magyarázhatja az állítmányi használatuk is, és Kenesei (1986) szintén összetételnek tekintette őket. A közvetlenül módosítónál éppen a redukált vonatkozó szerkezetként való értelmezése okozza a kompozicionális olvasatot, és azt, ahogy fentebb már utaltam rá, sokszor nehéz elkülöníteni a még önálló és már lexikális, azaz szóösszetétellé vált formákat.

Az EJ-nél az agya-lágyult típus feleltethető meg a közvetlen típusúnak, és a magva-szakadt fajtájú a közvetett típusúnak, de annyi különbséggel, hogy az állítmányi szerep éppen fordítva van: a közvetlen (agya-lágyult) állhat állítmányi szerepben, míg a közvetett (magva-szakadt) nem, hiszen a közvetlen már lexikalizálódott, míg a közvetett még őrzi az eredeti struktúráját. Ez a tulajdonsága is, hogy predikatív pozícióban nem fordulhat elő, utalhat arra, hogy nem lehet szóösszetételként tekinteni a magva-szakadt csoportra. A közvetlenül módosítónál éppen a redukált vonatkozó szerkezetként való értelmezése okozza a kompozicionális olvasatot, és azt, ahogy fentebb már utaltam rá, sokszor nehéz elkülöníteni a még önálló és már lexikális, azaz szóösszetétellé vált formákat. A HJ-nak és az EJ-nek ez a két típusa a kínai melléknevekkel is párhuzamba hozható.

A HJ esetében a bot-csinálta fajtájúnak feleltethető meg a de2. A HJ-nál viszont nem a típusától függ, hogy leeshet-e a személyjelölője, ahogy például a kínaiban ilyen esetben opcionális a de elem. Az egér rágta típusúval pedig a de1 melléknév állítható párhuzamba.

Ennél a fajtánál kötelező a de elem, a magyarban viszont a személyjelölő leeshet, viszont ilyen személyjelölő nélküli alakok már valódi szóösszetételeknek tekinthetők: szél-ütötte (szóösszetétel)/szél-ütött (szóösszetétel) por lepte (kollokáció)/por-lepett (szóösszetétel).

Az EJ-nél az agya-lágyult fajtájúnak feleltethető meg a de2. Emellett abban is hasonlóak, hogy míg a kínaiban ilyen esetben opcionális a de elem, a magyarban is sok esetben elmaradhat ennél a típusnál a személyjelölő, ahogy ez például a nyelvtörténeti alakok

között is előfordult: esze-veszett mellett esz-veszettül (Pázmány 1604) is lehetséges. A magva-szakadt típusúval pedig a de1 melléknév állítható párhuzamba, ugyanakkor ennél a fajtánál is leeshet a magyarban a személyjelölő, a kínaiban viszont kötelező a de elem. A mag-szakadt, lásd fent, divat-múlt létező formák, de hasonlóan szóösszetételnek tekinthetők, mint ahogy a HJ személyjelölő nélküli változatai is mindig azok: por-lept-e (kollokáció)/por-lepett (összetétel) és szél-ütött-e (összetétel)/szél-ütött (összetétel). Cinque (2010) melléknévi típusai és a kínai megfelelői szintén megvilágítják és megmagyarázzák azt a különbséget, ami a már rögzült magyar személyjelölt szerkezetek között fennáll.