Magyar Nemzet, 1956. október 31. 2. o.
VÖRÖS VINCE
„A TOVÁBBI TÁRGYALÁS AZONBAN KÁDÁRÉKKAL SOHA NEM JÖTT LÉTRE"
Vörös Vince 1911. február 23-án született Kisbicsérden. 1937-től 1942-ig a Kalászos Mozgalom vezetője. 1942-ben a Magyar Paraszt-szövetség kalászos szakosztályának elnöke. 1943-1945 között a Ma-gyar Parasztszövetség alelnöke, 1945-1948 között főtitkára. 1935-től a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt tagja, majd titká-ra. 1945-1947 között főtitkárhelyettese, 1945-1946-ban a propagan-daosztály vezetője. 1947-ben Baranya megyei alelnök, 1946-1948 kö-zött a Magyar Parasztélet szerkesztője, 1944-ben az Ideiglenes Nem-zetgyűlés jegyzője. 1944-1947 között nemNem-zetgyűlési képviselő. 1947-ben az úgynevezett köztársaság-ellenes összeesküvés egyik vádlottja.
1952-1972 között fizikai munkás, 1972-től nyugdíjas. 1988-1989-ben a Kovács Béla Politikai Társaság elnöke, 1989 március-júniusá-ban az FKgP Ideiglenes Intézőbizottságának elnöke, 1989 júniusától 1990 májusáig az FKgP elnöke. 1992-ben kizárták az FKgP-ből.
1990-1994 között az Országgyűlés alelnöke. 1994-ben visszavették a pártba, és örökös tiszteletbeli elnökké nevezték ki.
A Sztálin halála után bekövetkezett változásokat nemcsak én, hanem ismerőseim is öröm-mel fogadták. A Rákosi-rendszertől mindenki rettegett. Ha a csengő megszólalt, akkor már attól féltünk, hogy az ávósok jönnek és letartóztatják, elhurcolják az embert. Tehát öröm-mel üdvözöltük a változást a Szovjetunióban és Magyarországon is.
Nagy Imre kormányzása enyhülést hozott a magyar belpolitikai életben. Ennek örömére majdnem egy kis bulit is rendeztünk. Azt kívántuk, hogy Nagy Imre valóban törölje ki az emlékezetünkből a Rákosi-korszak súlyos emlékeit. A XX. kongresszust követően, a Petőfi Kör idején, Rákosi távozásakor, majd Rajk temetése után már tudtunk valamit a fővárosban történtekről. Az uránércbánya hetvehelyi útját építettük 1956 októberében, amikor a pesti híreket megtudtuk, a történtek teljesen váratlanul értek bennünket. Nekünk a buda-pesti eseményekről közelebbi híreink nem voltak. Rajk rehabilitálásáról, temetéséről is csak később jutott el a hír hozzám. Úgyhogy az 1956-os események teljesen váratlanul értek.
Természetesen október 23-át követően mindenki tudta, hogy Budapesten milyen esemé-nyek robbantak ki. De Pécsett és Baranya egyéb helyein ezt megelőzően, de még az októ-ber 23-át követő napokban is csendesség volt. Pécsett az egyetemi ifjúság fölvonulási ren-dezett, és tüntettek Nagy Imre mellett, de lövöldözés, akasztás, gyilkosság, mint Budapes-ten, nem történt. Baranyában összecsapások nem fordultak elő. Csak később alakult meg a forradalom harcosaiból az úgynevezett Mecseki Társaság, amelyik az 1956-os események és Nagy Imre támogatását tűzte ki céljául.
Én ekkor a 3. számú Mélyépítő Vállalatnál dolgoztam. Értesítést kaptam Kovács Bé-láéktól, hogy a Független Kisgazdapárt újjáalakul Baranyában is, s hogy vegyek részt ezen a gyűlésen. Be is mentem Pécsre. Ez 1956. október 30-án volt. A vármegyeház
nagytermé-ben délelőtt 11 órakor jöttek össze a kisgazdapártiak, és ott újjáalakuló közgyűlést tartot-tunk. Nagy örömmel és lelkesedéssel vettük tudomásul - és ez kifejezésre is jutott a felszó-lalók beszédeiben - , hogy végre megérhettük azt az időt is, amikor újra szabadok lehetünk és nyugodtan végezhetjük a munkánkat, és a kisgazdapárt és a Magyar Parasztszövetség működését is életre tudjuk kelteni. Ezen a nagygyűlésen részt vett Kovács Béla is.
Amikor a gyűlést megnyitottuk, Béla még a kórházban tartózkodott, a pécsi 1. számú Belgyógyászati Klinikán Ángyán János professzor kezelte. Küldöttség ment érte, hogy ő is jöjjön el az alakuló ülésre. Kovács Béla - rossz egészségi állapotára való tekintettel -
enge-délyt kért Ángyán professzortól, hogy megjelenhessen. A professzor gyógyszerekkel látta el, és azt mondotta, hogy rövid időre eltávozhat a kórház épületéből. Meg is jelent a gyűlé-sünkön, föl is szólalt. Azt mondotta, hogy ő nem mint a Független Kisgazdapárt tagja jelent meg a gyűlésen, mert az 1947-es összeesküvés után, amikor a szovjetek letartóztatták, már a Dobi-Ortutay vezette kisgazdapárt politikai bizottsága megfosztotta kisgazdapárti tagsá-gától, és kizárta a pártból. Ő tehát csak a régi kisgazdapárti barátai kérésére jelent meg.
Erre a közgyűlés közönsége fölugrott, tapsolni kezdett, és azt mondotta, hogy nincs szük-ség újraválasztásra, mert a jogtalan kizárást nem veszik tudomásul. A gyűlésen Kovács Bélát rendes kisgazdapárti tagnak és vezetőnek ismertük el, és arra kértük, hogy a további-akban vállalja el a kisgazdapárt Baranya megyei szervezetének vezetését. Ezt Kovács Béla meghatottan tudomásul is vette, és kijelentette: amennyire csak telik tőle, támogatja a kis-gazdapárt működését. 1947-ben történt letartóztatása óta ekkor láttam először Kovács Bé-lát, mert nem tartózkodtam otthon, Bakonyán, tehát nem tudtam vele találkozni. Megdöb-bentem, amikor megláttam, s ahogy a felesége, ugyanúgy én is alig ismertem rá. Bizony szorongva néztem arcára, alkatára, de ezt nem hoztuk a tudomására, hanem mint aki na-gyon örül - mert természetesen örültünk is a jelenlétének - , öleltük, üdvözöltük, hogy végre visszatérhetett körünkbe.
Ezen a gyűlésen határoztunk arról is, hogy hova - gyárakba, üzemekbe és más területek-re - és kiket küldjön ki a kisgazdapárt, hogy ott az irányítást kézbe vegyék. Kovács Béla engem a Dunántúli Napló szerkesztőségébe irányított, hogy ott a kisgazdapárt részéről vegyem át a felügyeletet és az irányítást. El is mentem a szerkesztőségbe, bemutatkoztam, és barátságosan köszöntöttem az ott levőket, és arra kértem őket, hogy végezzék tovább a munkájukat. A régi főszerkesztő is a helyén maradt. Tisztogatás tehát nem folyt, a régi kommunista újságírók is bent maradtak a szerkesztőségben. Csak azt kértem, hogyha olyan esemény történne, ami a kisgazdapárt érdekeit is szolgálja, akkor azt föltétlenül közöljük a lapban. Ez nem azt jelentette, hogy a kisgazdapárt átvette volna az újságot, hanem hogy Kovács Béla engem mint megbízottat küldött oda. Mellettem a szociáldemokrata párt és a Nemzeti Parasztpárt részéről is volt egy-egy megbízott, de a vezető szerepet a Dunántúli Napló szerkesztőségében rám bízták. Szerkesztőségi üléseket is tartottunk, s azokon egész barátságos hangulat uralkodott. Nekem az egyetlen kérésem az volt, hogy a lap autóját reggel küldjék értem és este vigyenek haza, mert Bakonyán élve csak így tudtam a szer-kesztőség munkájában részt venni. Azokban a napokban ugyanis nem akartam a pécsi szálláshelyemen tartózkodni, mert szerettem volna a családommal együtt lenni.
A szerkesztőség ezt tudomásul is vette, és rendelkezésemre bocsátotta az autót. Előfor-dult egyszer, amikor Béla nevű kisfiam súlyosan megbetegedett és gyorsan orvoshoz kellett volna szállítani, hogy kiküldtem a szerkesztőség gépkocsiját, amelyik elvitte az orvoshoz és haza is szállította. Ezt azért mondtam el, mert amikor az események megváltoztak, és újra
kommunista párti uralom jött, akkor a Baranyában megjelenő egyik könyvben bűnömül egyedül azt rótták föl, hogy a szerkesztőség gépkocsiját önkényesen igénybe vettem, és ezzel a szerkesztőség tagjainak munkáját nehezítettem.1 Ez nem volt igaz, mert úgy történt, ahogy elmondottam. Bár az is előfordult, hogy a hegyeken keresztül, ami két óra járásnyi út, gyalog mentem be Pécsre, és gyalog is mentem haza. A lapban egy rövid kis írásom meg is jelent.2
Természetesen a forradalmi munkástanácsok Baranya megyében, Pécsett és környékén is november 4-e előtt megalakultak, a rendőrség vezetését a koalíciós pártok vették át, a kommunistákat visszaszorították. A forradalmi munkástanács elnöke egy ismert pécsi ügy-véd, Kertész Endre, a kisgazdapárt korábbi pártügyésze lett. 1946-1947-ben ő töltötte be Baranya vármegyében a főispáni tisztséget. Most is főispán lett, és a forradalmi munkásta-nács elnökeként intézte az ügyeket.
Meg kell említenem, hogy amikor mi Kovács Bélával Budapestre fölutaztunk, akkor ez a tanács már megalakult. Az utazásunk biztonsága érdekében a forradalmi tanácstól és a rendőrhatóságtól is kértünk igazolást, amelyet aláírtak, hogy mi a Független Kisgazdapárt és a forradalmi munkástanács megbízásából utazunk Budapestre.
Ismereteim szerint jelentősebb események Baranyában nem történtek, nemcsak a kom-munista párttal szemben nem voltak atrocitások, hanem még az ÁVH-val szemben sem.
Ebből a szempontból Baranyát általában csendes vármegyének minősíthetjük, természete-sen nem olyan ctermészete-sendesnek, hogy ott nem mozdultak volna meg a régi kisgazdapárti, pa-rasztpárti és szociáldemokrata erők, de nem olyan mértékben, mint ahogy ez Budapesten történt. Az volt a vélemény, hogy ha valaki a kommunista párt részéről hibát követett el, azt ne önkényesen torolják meg, hanem a szabad, önálló bíróság döntsön majd ebben a kérdésben, és a bíróság ítélete alapján történjen meg a felelősségre vonás. Pióca János és Gönczör Árpád párttitkárok például ekkor nagyon-nagyon meg voltak ijedve, de meg kell hogy mondjam, még a gondolatomban sem merült fel, hogy a velünk szemben az általuk alkalmazott zaklatások miatt valami úton-módon felelősségre vonjuk őket.
A helyi kommunista párt szervezeteiben még a tisztségükben is megmaradtak az embe-rek. Annyit megtettek, hogy gyorsan egy helyi rendelkezést hoztak, hogy például a Sajgó családot tévedésből nyilvánították kulákká. Tehát akkor már próbáltak kedvezni nekünk, de nekem nem volt időm arra, hogy velük foglalkozzak, meg nem is volt szándékomban. Kü-lönben is a beállítottságom és az alkatom olyan, hogy én az ellenségeimmel szemben sem tudtam volna kegyetlenkedéseket végrehajtani.
Nem sokáig voltam a szerkesztőségben, mert jött Kovács Béla üzenete. Egy repülőgép érkezett Budapestről Nagy Imre üzenetével, hogy Kovács Béla azonnal menjen föl Buda-pestre, mert Nagy Imre a kormányában helyet kíván biztosítani számára. Kovács Béla egészségi állapotára való tekintettel ezt az első fólkérést visszautasította. Nem ismerte a Nagy Imre-kormány célkitűzéseit, mert akkor ő még nem kapcsolódott be a politikai életbe, hiszen orvosi kezelés alatt állott, kórházban volt. Ezt a meghívást tehát visszautasította, de körülbelül három nap múlva megérkezett személygépkocsival Czövek Jenő és Samu Lász-ló. Mindketten Baranya megyei, parasztszármazású kisgazda képviselők voltak, akik akkor már Budapesten laktak. Gépkocsival jöttek, és ők közvetítették a kisgazdapárt újonnan
1 Az ellenforradalom Baranyában. Pécs, 1957, Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága. 35-36. o.
2 Hívjuk életre a Magyar Parasztszövetséget! Dunántúli Napló, 1956. november 1. 3. o.
alakult intézőbizottságának és Nagy Imrének a kívánságát, hogy Kovács Béla menjen föl, mert a párt vezetését rá akarják bízni.
Nagy Ferenc és Varga Béla is külföldön volt. Tildy Zoltán idehaza volt ugyan, de nem akarta vállalni, és az ideiglenes intézőbizottság sem akarta Tildy Zoltánt újból a párt élére állítani. Samu Laciék előadták ezt, és közölték, hogy a Mecsekben folyó lövöldözések miatt a gödöllői agráregyetem diákjaiból szerveztek egy fegyveres alakulatot, amely egy autóbusszal le is jött Pécsre. Körülbelül negyven fegyveres egyetemista érkezett Kovács Béláért. A csoportot, mint elmondták, Pécs felé közeledve már sok helyen megállították, igazoltatták, de Samu László mindenütt közölte, hogy ők a Független Kisgazdapárt tagjai, és Kovács Béláért mennek Pécsre. Béla akkor azt mondta, hogy a párt vezetése, az újonnan megalakult ideiglenes intézőbizottság kérésére hajlandó fölutazni Budapestre. Engem pedig fölszólított, hogy tartsak vele. Ő kézbe veszi a párt irányítását, én pedig a Magyar Paraszt-szövetség főtitkáraként igyekezzem annak a működését újjászervezni. Úgyhogy 1956.
október 31-én Samu Lászlóékkal, a fegyveres egyetemi hallgatóság kíséretével fólutaztunk Budapestre.
Pécs külterületén Peer Viktorral találkoztunk, aki arra kérte Kovács Bélát, hogy őt is kapcsolja be a baranyai pártmunkába. Róla azt kell tudni, hogy Nagy Ferenc távozása után átlépett a Barankovics-pártba, mert a kisgazdapárt jövőjét a baloldali vezetés, tehát Ortutay és Dobi kezében nem látta biztosítva. A Barankovics-pártban 1947-ben képviselőnek jelöl-ték, de a választási bíróság arra való hivatkozással, hogy a harmincas években valamelyik fasiszta szervezetnek egészen 1942-ig vezetőségi tagja volt, törölte jelöltségét. Hiába iga-zolta Peer Viktor, hogy ő már korábban kilépett, s ennek a szervezetnek a munkájában egyáltalán nem vett részt, ezt nem vették tudomásul, s törölték a képviselőjelöltek listájáról.
Ezért amikor Kovács Bélával október 31-én Budapestre utaztunk, kereste az alkalmat, hogy találkozzon velünk, és kijelentette Kovács Bélának, hogy megbánta a tettét, hogy 1947-ben cserbenhagyta a kisgazdapártot, és ha Béla is úgy látja jónak, akkor a továbbiakban hajlan-dó a Független Kisgazdapártban dolgozni. Kovács Béla biztatta Peer Viktort, hiszen na-gyon jó baráti viszonyban voltak ők, meg én is Peer Viktorral, hogy természetesen igényt tart további segítségére.
E rövid megszakítás után folytattuk az utunkat, s a halottak napjának estéjén érkeztünk meg Budapestre. Az ablakok gyertyákkal voltak kivilágítva és nemzetiszínű szalagot húz-tak át keresztben. Majdnem minden ablak így nézett ki, az események hatására és az elesett fölkelők emlékére gyújtották a gyertyákat és tűzték ki a nemzeti zászlót az ablakokba. Mi akkor Kovács Bélával Koszér Nándor Semmelweis utcai lakására mentünk. Itt már nem Nándor, hanem a fia lakott, de biztosítottak nekünk éjszakára szállást. Másnap mentünk be a kisgazdapárt központjába. Nagy felfordulást láttunk ott. Amikor a párttól elvették a Semmelweis utcai központot, akkor a Magyar-Szovjet Baráti Társaság épülete lett. A kis-gazdapárti tagok és a felkelők is elfoglalták az épületet, összeszedték a társaság iratait és az előcsarnokban egy nagy halomban elégették. Az iratok maradványai még ott voltak, ami-kor mi odaértünk. Az első benyomásom az volt, hogy az ott tartózkodók között alig-alig van régi kisgazdapárti tag. Jöttek-mentek a fiatalok meg mások is, akik mind kisgazdapár-tinak vallották magukat. Úgyhogy nagyon idegenül éreztük magunkat. De amikor bementünk, és bekopogtunk egy irodahelyiségbe, ahol az ideiglenes intézőbizottság volt együtt -B. Szabó, Pártay Tivadar és a többiek - , akkor megnyugodtunk és otthonosan éreztük ma-gunkat. Szóvá is tettük, hogy mi ez a nagy fólfordulás, és hogyan lehetséges, hogy
ismeret-len személyek jönnek-mennek az épületben. Azt mondták, hogy az ott lévők a Függetismeret-len Kisgazdapártot kívánják támogatni, és majd a későbbiek folyamán tudunk olyan rendet teremteni, hogy csak azok jöhetnek be, akik valóban igazolt tagok. A megbeszélések fo-lyamán Kovács Béla ott maradt a párt központjában, én pedig az ő és az intézőbizottság kérésére átmentem az V. kerület Báthory utca 24. számú épületbe, amelyik korábban a Magyar Parasztszövetség központja volt, hogy ott a Magyar Parasztszövetség munkáját újból megindítsuk. Mire odaérkeztem már ott volt Kiss Sándor, Kelemen Sándor és Oláh István a régi Magyar Parasztszövetség Budapesten élő vezető tagjai, akik a börtönből sza-badultak ki. Megöleltük egymást Kiss Sándorral, és könnyek között adtunk hálát az Isten-nek, hogy megérhettük azt az időt, hogy a Magyar Parasztszövetséget újból életre hívhat-juk. Kiss Sándorral és a többiekkel együtt az volt a véleményünk, hogy a Báthory utcai helyiség nem alkalmas a Magyar Parasztszövetség számára, mert teljesen föl volt dúlva.
Elmentünk a Kossuth Lajos térre, mert valaki azt mondotta, hogy a Parlament mellett van egy üres, nagyon régi, patinás épület. Kiss Sándorral bementünk az épületbe, teljesen üres volt, aránylag ép állapotban találtuk. Úgy határoztunk, hogy az épületet lefoglaljuk a Ma-gyar Parasztszövetség központjának. Megállapodtunk, hogy másnap fölkeressük a kisgaz-dapárt vezetőségét, és az újonnan megalakult vezetőséggel a polgármesternél - aki újból Kővágó József volt - elintézzük, hogy ezt az épületet hivatalosan is utalják ki a Magyar Parasztszövetség részére.
Talán érdemes arról is szólni, hogy mi volt a kisgazdapárt vezetőségének a véleménye Nagy Imre kormányáról, az esetleges kibontakozásról. Kezdetben ugyanis Kovács Béla Nagy Imre kormányát, a kormány tagjainak névsora ismeretében úgy minősítette, hogy különösebb változás nem történt. Ez érthető is, hiszen a kezdeti időszakban csak kommu-nista személyek vettek részt a kormányban." Ennek következtében Béla ekkor még nem tartotta alkalmasnak a Nagy Imre-kormányt arra, hogy az ország ügyeinek intézését kézbe vegye. Kovács Béla feltétele és kívánsága az volt, hogy ezen az összetételen változtatni kell, hogy az újjáéledő pártok, tehát a Petőfi Párt és a Független Kisgazdapárt kebeléből kell a kormányt kiegészíteni. Ezt a kívánságot Nagy Imre tudomásul is vette. Úgyhogy a kormányát át is alakította, és akkor már Kovács Béla, B. Szabó István, Tildy Zoltán és mások is részt vettek a kormányban.4 Kovács Bélának még az volt a kikötése, hogy a kor-mány programját úgy állítsák össze, hogy az a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Pa-rasztpárt, azaz a Petőfi Párt kívánalmainak is megfeleljen. Tehát nem a kommunista rend-szer megdöntését kívánta, hanem ismerve Nagy Imre személyiségét, s tudván, hogy ő nem Rákosi nyomvonalán kíván haladni, azt, hogy a kommunistákkal közösen, koalíciós kor-mányzásban intézzék tovább az ország ügyeit. Ezt Nagy Imre is a magáévá tette, és így is akarta folytatni a munkáját, ha a november 4-i események ezt meg nem gátolják. Természe-tesen ezt megelőzően nem ismertük a Szovjetunió álláspontját. Kedvezőnek ítéltük meg, hogy Nagy Imre ismert rádiószózatában a Varsói Szerződést fölmondta. Ebben a munkában Nagy Imrét mi már támogattuk. Mindez november 4-én, amikor a szovjet csapatok újból megszállták a fővárost, dugába dőlt.
3 Az 1956. október 27-én újjáalakult kormánynak tagja lett Kovács Béla (FKgP) földművelésügyi miniszter és Tildy Zoltán (FKgP) államminiszter is.
4 A november 3-án átalakult kormány tagjai: miniszterelnök és külügyminiszter Nagy Imre, államminiszterek Bibó István, Farkas Ferenc, Fischer József, Kádár János, Kelemen Gyula, Kéthly Anna, Kovács Béla, Losonczy Géza, B. Szabó István, honvédelmi miniszter Maiéter Pál.
A kisgazdapárt paraszti szárnya az elkövetkezendő időszakra egy új tervet, programot dolgozott ki, amelyet a november 4-i események után a Kádár János által alakított Forra-dalmi Munkás-Paraszt Kormánnyal kívántunk egyeztetni. Kovács Béla Kádárékkal tárgya-lásba kezdett, hogy a továbbiakban hogyan tudna együttműködni a kisgazdapárt, a Petőfi Párt és az új vezetés. November 4-ét megelőzően, az alatt a zűrzavaros pár nap alatt, hatá-rozott program nem alakulhatott ki. De a Nagy Imrével történt megbeszélés alapján teljes mértékben lehetséges volt, hogy egy igazán együttműködő koalíciós munkatervet készítse-nek majd el. Amikor az események következtében Nagy Imrével tovább már nem lehetett folytatni a tárgyalásokat és a kormány munkáját, akkor Kádár János azzal kereste meg Kovács Bélát, hogy ő is koalíciós alapon kívánja a kormány munkáját továbbvinni, és ta-pogatózott, hogy milyen úton-módon tudnának a meglévő pártok együttműködni. Ebben az időben gomba módra születtek a pártok, mert akkor mindenki pártot akart alapítani. Ezt Kovács Béla is helytelenítette, mert csak zűrzavart okozott. A Kádárékkal történt megbe-szélés alapján úgy határoztak, hogy csak a régi koalíciós pártok folytathatják a munkájukat, és hogy ebben az együttműködésben mindegyik párt kidolgozza a maga irányelveit.
Még november 4-ét megelőzően, a forradalom napjai alatt olyan hírek keringtek, hogy Nagy Ferenc Bécsbe érkezett. A hírek szerint Nagy Ferenc tárgyalásokat kezdett az osztrák kormánnyal, hogy Bécsben tartózkodhasson, és üzenetet is küldött volna Magyarországra Kovács Béláéknak, hogy milyen formában kívánják továbbvinni a Független Kisgazdapárt munkáját, illetve azt kívánta volna megtudni, hogy személyével kapcsolatban milyen állás-pont alakult ki Magyarországon. Kovács Béla azt üzente Nagy Ferencnek, nem hiszi, hogy-ha hogy-hazajönne, akkor az kedvező hogy-hatást váltana ki. Nagy Ferenc a velem való levelezésben közölte, hogy nem azért üzent Kovács Bélának, mert haza akarna jönni Magyarországra,
Még november 4-ét megelőzően, a forradalom napjai alatt olyan hírek keringtek, hogy Nagy Ferenc Bécsbe érkezett. A hírek szerint Nagy Ferenc tárgyalásokat kezdett az osztrák kormánnyal, hogy Bécsben tartózkodhasson, és üzenetet is küldött volna Magyarországra Kovács Béláéknak, hogy milyen formában kívánják továbbvinni a Független Kisgazdapárt munkáját, illetve azt kívánta volna megtudni, hogy személyével kapcsolatban milyen állás-pont alakult ki Magyarországon. Kovács Béla azt üzente Nagy Ferencnek, nem hiszi, hogy-ha hogy-hazajönne, akkor az kedvező hogy-hatást váltana ki. Nagy Ferenc a velem való levelezésben közölte, hogy nem azért üzent Kovács Bélának, mert haza akarna jönni Magyarországra,