A római kor és emlékei - BÁCS-BODpH VÁRMEGYE

Miután a dák h á b o r ú be lett fejezve s Dácia a birodalomhoz csat oltatott, T r a j a n u s legott a r r a fordítá figyelmét, hogy a Tisza-Dunaközön lakó jazygok ellenében biztosítsa az ú j t a r t o m á n y t . E végből úgy ő, mint utódai hosszas h á b o r ú k a t viseltek a vidékünkön lakó jazygokkal, mely népet az egykorú írók többnyire s a r m a t á k n a k nevezik. A harcok főleg Marcus Aurelius császár

!) Mommsen: i. m.

(Kr. u. 1 6 1 — 1 8 0 . ) k o r á b a n ismétlődtek, a ki nemcsak a felső dunavidéki m a r k o m a n n és q u a d törzseket, h a n e m a jazvgokat is legyőzte és a r r a kényszeríti (175. körül Kr. u.) őket, hogy a Duna folyó balpartjától 76 stadiumnyi ( 1 4 ' 0 5 km.) távolra visszavonuljanak.1) Marcus császár utódai alatt a jazygok ú j r a sok bajt okoztak a római t a r t o m á n y o k n a k s még a 111-ik század elején Commodus és Caracalla császárok ( 1 9 2 — 2 1 8 . ) is h a s z t a l a n küzdöttek vidékünk e harcias lakói ellen.2)

Eközben Dácia keleti h a t á r á n az eddig a rómaiak előtt isme-retlen gótliok tünedeztek fel s e t a r t o m á n y t Kr. u. 238. óta kezdték szorongatni. Tíz év múlva (Kr. u. 248.) m á r betörtek e provinciába, mely betörés kezdetét képezte a góth hódító hadjáratok ezután következő sorozatának. A gyenge Gallien us császár uralma alatt (Kr. u. 2 5 3 — 2 6 0 . ) Dácia egészen s o r s á r a hagyatott. Hogy a birodalom miképen vesztette el a t a r t o m á n y t , erről egykorú adatok n e m m a r a d t a k fenn. Kr. u. 255-ben e vidék és a Maros s Tisza vidéke még úgy látszik R ó m á n a k hódolt, mert ez évből Dáciában veretett érmekkel b i r u n k . A rómaiak eleinte n e m hagyták el e t a r t o m á n y t egészen, sőt a temesi b á n s á g területén két légió is tanyázott, melynek emléke f e n n m a r a d t ; a Duna, Tisza és T e m e s folyók között pedig n é h á n y erőd állandóan római kézben m a r a d t , de a tulajdonképeni dáciai (erdélyi) területről gyorsan távoztak a római csapatok, m e r t a Kr. u. 360-as évek elején m á r Moesiában állomásoztak,³) Dáciának csak némely d u n a p a r t i p o n t j a i t tartották m é g megszállva, de azt is rövid ideig, m e r t a mi Gallienus alatt m á r tényleg megtörtént, Aurelianus császár alatt formailag is megerősíttetett, ugyanis Kr. u. 271-ben ő végkép lemondott Dáciáról, visszavonván az ott még fennálló előőrsöket, az elűzött vagy k i v á n d o r l á s r a hajlandó lakóknak pedig ú j lakhelyeket adatott Moesiában, mely most ,, Aurelian i Dacia" nevet nyert, a régi T r a j á n i Dácia pedig a népvándorlás zúgó árjainak z s á k m á n y a lett.⁴)

Dio Cassius, 19—20. fej.

2) Mommsen i. m. V. 215.

3) K. Guoss: Studien 73—74.

4) Mommsen i. m. V. k. 223. 1.

Mialatt Dáciával ezek történtek, a Tisza-Dunaköz vidékéről nincsenek tudósítások és így úgy látszik, hogy a jazygok ezen idő alatt békében m a r a d t a k . A rómaiak a z o n b a n e terület u r a l m á r ó l nem m o n d t a k le oly k ö n n y e n , m i n t Dáciáról, mert a III. század végéről oly adatok is m a r a d t a k fenn, a melyek a Duna-Tiszaköz védelmének erősítését és biztosítását árulják el. A tudósok nézete ugyanis h o s s z a b b ideig elágazó volt az iránt, vájjon a P a n n o n i á b a n , S i r m i u m b a n (Szerémség) és Dáciában megfészkelt rómaiak a Dunát és a dáciai h a t á r u l szolgáló Temest átlépték-e olykor-olykor s alkottak-e állandó telepeket e folyók közein is.¹) A régészeti vizsgálatok m a m á r többé-kevésbbé megdöntötték azok állítását, kik azt szerették hangoztatni, hogy a rómaiak, — minthogy tartományaik számára m i n d e n ü t t a természetes h a t á r o k a t iparkodtak megtartani, a D u n á n túl állandó telepeket n e m alkottak. De ezen princípium csak részben lőn megcáfolva, m e r t á m b á t o r a búvárlatok kiderítették, hogy a Duna b a l p a r t j á n itt-ott római telepek és castrumok léteztek, m á s r é s z t mind máig sem bizonyos, váljon e folyótól távolabb eső részeket birták-e állandóan vagy hosszabb ideig a rómaiak.

Mint annyi m á s kérdésnek megoldására, úgy látszik, itt is a közép út követése vezet. Ugyanis minden jel oda m u t a t , hogy a rómaiak a Dunát és Temest több helyütt átlépték, e folyók túlsó p a r t j a i n is uralkodtak, de e folyóktól messze — legalább a Tisza-Dunaköz vidékén, — n e m távoztak. A Kr. u. VI.

századbeli görög író említé, bogy a római császárok, a dunamelléki b a r b á r o k a t föltartóztatandó, a folyónak egész v o n a l á n erődöket emeltek és pedig nemcsak a jobb-, de a b a l p a r t o n is, hogy a közlekedést biztosítsák.²) H a z á n k b a n a D u n a b a l p a r t j á n eddig számos római erődnek jöttek n y o m á r a , s ki v a n m u t a t v a , hogy itt a folyó b a l p á r t j á n is pl. A q u i n c u m (O-Buda), B a n o n i a (Bánostor) és Margummal szemben erős castrumok léteztek;

sőt mi több, a Vág, Garam és Ipoly folyók közötti vidék egy

Némelyek a Szeged-öthalomban talált római jellegű sírok nyomán azt következ-tetik, hogy a Tisza-Dunaközön ideiglenes római telepek létezhettek (1. Lenliossék: Szeged-öthalmi ásatások. Ii). 1.)

-) Procopius: De dediflcatione Just. imp. LIV. k. 5 fej.

része, továbbá a Tisza és D u n a alsó szögletében, a mai Újvidéket és Tisza-Földvárt összekötő sáncon alul Titelig terjedő földterület szintén római birtokként szerepelt. A Peutinger-féle r ó m a i földabroszon a z o n b a n a közép D u n a b a l p a r t j á n római telep sehol sincs jelezve, de tudvalevő, hogy e térkép e kérdésre nézve m á r csak koránál fogva sem vehető irányadóul.1)

Vármegyénk h a j d a n á n a k földerítésére n e m kevésbbé f o n t o s azon t u d o m á n y o s harc, mely még m a sincs eldöntve, s mely Dáciának nyugati h a t á r a iránt folyt. E t a r t o m á n y nyugati h a t á r a i r a nézve az ó-kori írók n e m n y ú j t a n a k biztos adatokat, s legtöbb súlyt egyedül Ptolemaios nézete érdemel, ki e h a t á r v o n a l u l a

„Tibiscus" folyót jelöli. A Tibiscust hosszú időn át némelyek Tiszának, mások a Temesnek tartották, m a m á r a z o n b a n Ortvay és mások kimutatták, hogy e folyó n e m lehet más, m i n t a Temes.2) Az európai hírű tudós, Mommsen, m a g a is a T e m e s t tekinti Dácia nyugati h a t á r v o n a l á n a k , b á r a római u r a l o m n a k a Tiszáig való terjedését másrészt m a g a is elismeri, mert az általa szer-kesztett idevonatkozó térképen Szegedtől Erdély felé a Maros mentén egy római utat h a t á r o z o t t a n megjelöl.3) A régebbi és újabbi térképészek közül Dácia nyugati h a t á r á n á l König, Menke, Spruner stb. a Dunát, Del Isle, Coronelli stb. a Tiszát tüntetik fel; végre mások e határt egy oly ideális vonal által a k a r n á k jelezni, mely Eszéktől a Dunáig, o n n a n a bácskai u. n . római sáncokon át a Tiszáig, i n n e n a Begán fölfelé a Marosig s ezen át északnak a Tiszával p á r h u z a m o s a n T. Polgárig, h o n n a n keletnek fordul Erdély északi részei felé.

Az eddigi vizsgálatok azt deríték ki, hogy Dácia nyugati határvonalát az alsó Tisza állandóan és különösen n e m képezte.

Csak valószínű, hogy a Tisza környékén T.-Földvártól fölfelé a Marosig olykor-olykor megfordultak s hogy e folyó hajózási vonalul szolgált. R ó m a i építmények vagy erődök r o m j a i r a eleddig a Tiszának sem bal, sem j o b b p a r t j á n n e m akadtak, s n e m is

1) E. Desjardins: La table de Peutinger etc. Segment. IV.

2) Dr. Ortvay T.: Magyarorsz. régi vízrajza. II. k. 343. 1.

3) Corpus Inscript. Latinorum. III. k. 2. tábla.

valószínű a legkevésbbé, hogy e folyó, valamint a Maros, A r a n k a és Bega által öntözött s állandóan mocsárokkal borított vidéken a rómaiak megtelepedtek volna.

Hogy a vármegyénk területét a z o n b a n legalább részben uralták a rómaiak, t a n ú s í t j a első s o r b a n azon régészeti fölfedezés, mely szerint a r ó m a i castellum O n a g r i n u m bácskai területen a mai Begecs mellett feküdt. A Kr. utáni III-ik század vége felé az egykorú Idatius-féle Fasti szerint 294-ben a sarmata-jazygok által lakott területen A q u i n c u m (Ó-Buda) és Bononiával (Bánostor) szemben castrumok épültek. Bononia (a régebbi Malata) ősi római h a t á r h e l y volt s a mai B á n o s t o r n a k helyén állott. O n a g r i n u m erősséget m á r Schönwisner is e t á j o n a D u n a b a l p a r t j á n kereste Futak táján, Mommsen is ezen a vidéken, de a j o b b p a r t o n Petrovácz körül.1) L e g ú j a b b a n Fröhlich B ó b e r t régészünk fog-lalkozott e kérdéssel, s kutatásait siker koronázta, amennyiben sikerült e római erőd romjait Begecs falunál fölfedezni. Ezen erődöt állítólag Diocletianus császár k o r á b a n a n n a k egyik caesarja, a P a n n ó n i a secunda igazgatásával megbízott Maximianus épít-tethette a Contra A q u i n c u m nevű másik erőddel együtt, még pedig azon okból, mert ez időben a sarmata-jazygok ellen folytak némi harcok s az ú j castrumok mintegy t á m p o n t j a i lehettek e h a d j á r a t o k n a k . írott feljegyzésből Onagrinumról mindössze csak annyit t u d u n k , hogy itt a III-ik század végén az Augustusról nevezett segédcsapat, továbbá a Jovia és Herculia nevű légiók egy-egy százada tanyázott, mely utóbbinak bélyeges tégláiból is került elő a begecsi kutatásoknál.²) Magának a castellumnak romjairól a z o n b a n semmit sem t u d u n k , mert Fröhlich ott ásatásokat nem végzett s csupán csak annyi való, hogy Begecs mellett, a nép által ,.Kuva v á r a " név alatt ismert terület sáncok és r o m m a r a d v á n y o k nyomait mutatja.3) E castellum kiásatása és végérvényes megállapítása tehát még a jövő régészeire vár, s ennek a n n á l nagyobb érdeklődéssel nézhetünk eléje, mert

ij Dr. Fröhlich B.: Castellum Onagrinum. Arch. Ért. IX. k. 98. 1.

2) „Leg. VI. H." felirattal. U. o. 103. 1.

3) U. o. IX. k. 101. 1.

némelyek állítása szerint e helyen a k ö z é p k o r b a n a híres kői káptalan állott.1)

De bárhol állott is a castellum O n a g r i n u m a bácskai területen, annyi bizonyos, m á r ezen erődök emelése is m u t a t j a , hogy a Kr. u. 111. század végétől fogva m i n d i n k á b b n a g y o b b gond fordíttatott a dunai h a t á r v o n a l r a s hogy az a nagy népmozgalom, mely a következő században teljes erejével kitört, m á r ekkor is jelentkezett kisebb jelenségekben. É p p e n ez volt oka, hogy a római császárok Diocletian korától (284.) fogva többször szemé-lyesen megfordultak a középső D u n a tájain és S i r m i u m b a n , mint egyik főhelyükön, velők mind g y a k r a b b a n találkozunk.

Sőt, bár a történetírók erről mit se szólnak, mégis a felirati emlékekből bizonyos, hogy a császárok a III-ik század végén a sarmaták-nak nevezett jazygok-kal többször h a r c b a n állottak, s ezen hadjáratok, melynek kiindulási p o n t j a mindig Sirmium (Mitrovic) és vidéke volt, nagyobb részt vármegyénk területén folytak. Diocletiantól fogva P r o b u s császárig m a j d m i n d e n imperátor megfordult a Szerémségben, sőt ez utóbbiról t u d j u k , hogy katonáit itt állandóan foglalkoztatta, sőt a b a r b á r o k k a l h a t á r o s részeken telepeket és erősségeket építtetett.²)

A következő században még inkább concentrálódott a császárok figyelme a középső Duna-vidék tájaira, mert az itteni népmozgalmak mind nagyobb arányokat öltöttek. S ettől eltekintve a római birodalom keleti és nyugati részei közt épen ez a vidék (Sirmium és P a n n ó n i a ) képezte az összekötő kapcsot, ennek biztosítása tehát nemcsak állami érdek, h a n e m az uralkodók személyes érdeke is volt, mert A n t o n i u s P i u s kora óta sokszor épen e vidéken intéztetett a birodalom sorsa. M u t a t j a ezt m á r az a körülmény is, hogy midőn J u l i a n u s G e r m á n i á b a n császárrá kiáltatott, első dolga volt a D u n á n lefelé S i r m i u m b a sietni, hol a pannóniai légiókat egyesítve, k ö n n y e n a r a t h a t o t t győzelmet Constantiuson. A 111. század óta a császárok legtöbb gondot a D u n a vidékére fordítottak, ők m a g u k is legnagyobb részt itt

í) Steltzer F.: Geschichte der Bácska. 17. 1.

2) Hampel J.: Aquincum története. 36. 1.

tartózkodván, mert a birodalom sorsát a dunamelléki t a r t o m á n y o k sorsával látták elválaszthatlanul összekapcsolva.¹)

A IV. században, mely egyúttal a római u r a l o m utolsó korszakát jelzi, a vidékünkön lakó jazygokkal s ű r ű harcai folytak a császároknak. E r r e nézve bizonyára befolyással volt az is, hogy a nagy népvándorlás e században vette kezdetét, és az ázsiai néptörzsek n y u g a t r a való költözködése mintegy a római birodalom dunai h a t á r a i r a szorította a tiszavidéki sarmata-jazygokat.

Ez a helyzet különösen akkor állott be, midőn a góthok Dáciát elfoglalták s o n n a n lassankint a Tisza felé terjeszkedtek. Bizonyos a z o n b a n , hogy a góthok a IV. század közepéig n e m foglalták el a Tisza vidékét, mert e k o r b a n még t e r ü l e t ü n k ö n egész a h u n o k megjelenéséig a jazygokat találjuk. Mielőtt a z o n b a n l e t ű n n é n e k a történet színpadáról, még két ízben a d n a k életjelt magukról.

II. Constantius császár Kr. u. 3 5 8 - b a n a telet S i r m i u m b a n tölti s itt értesült arról, hogy a quadok és jazygok egyesült erővel pusztítják P a n n o n i á t és Moesiát. () tehát e miatt 359. évi kora tavaszszal hidat veret a D u n á n és a b a r b á r o k a t saját földeiken t á m a d t a meg. Miután Sirmiumból kiindulva m e n t a D u n a felé, itt csak vármegyénk alsó részébe j u t h a t o t t seregeivel, s hogy ez valóban így volt, m u t a t j á k a h a d j á r a t o t leíró egykorú A m m i a n u s n a k idevonatkozó a m a szavai, mely szerint a császár

„e h á b o r ú t Sarmatia azon részében viselte, mely alsó P a n n o n i á v a l h a t á r o s . "2) Már pedig tudva van, hogy P a n n ó n i a Secundával szemben a mai Bácska területe feküdt, mely azon időben a sarmata-jazygok földje volt, tehát n e m római terület.

E századból még egy ízben, s mindössze csak annyit h a l l u n k a jazygokról, hogy T h e o d o r i u s császár a góthok leveretése u t á n a birodalmát egyaránt h á b o r g a t ó jazygok ellen készült, midőn 375. körül a h u n o k betörése e vállalatot megakadályozá. E nép tehát a h u n o k betörése u t á n valószínűleg a hódító elemmel egyesült s ettől fogva nevével n e m találkozunk többé a törté-nelemben. A h u n o k betörése egyúttal vidékünk történetének

!) Hampel J.: Adalék Pannónia történetéhez. 6. 1.

2) Ammianus Marcellinus: Rerum Gestarum. XVII. könyv. 12. fej.

ó-korát is befejezi, s ezzel vette kezdetét a nagy n é p v á n d o r l á s , a mely nemcsak h a z á n k n a k , h a n e m egész f ö l d r é s z ü n k n e k geográfiái és néprajzi átalakulását idézte elő.

Mielőtt a z o n b a n a h a z á n k és vármegyénk területén végbe-ment események vázolását folytatnók, egy rövid pillantást kell szentelnünk vidékünk római és jazygkorabeli emlékeinek méltatá-sára. A jazyg népről, a föntebb közölt általános vonatkozásokon kívül, semmi írott tudósítással n e m bírva, e helyütt e n é p n e k specialiter ismert emlékeivel sem foglalkozhatunk. Mivel a z o n b a n a Kr. utáni I-ső századtól a IV. század második feléig e n é p a rómaiakkal közösen osztozott vidékünk birtoka felett, m i n d a z t érintenünk kell, a mit a traditio és korábbi vagy későbbi írók a jazygok és rómaiak itteni u r a l m a emlékei g y a n á n t tekintettek, vagy azok gyanánt t a r t a n a k a mai n a p is.

Előre kell b o c s á t a n u n k , hogy vármegyénk területén, m i n d a jazygok, mind pedig a rómaiak uralmával tisztán csak egyes városok vagy helységek, továbbá bizonyos földművek h o z a t t a k eddig kapcsolatba.

A mi a helységeket illeti, némelyek a jazygokat v á r o s o k b a n és községekben lakó népnek akarták feltüntetni s azt állíták, hogy a Tisza-Dunaköz területén ily helységeik léteztek. A történeti térképeken Z o r u b a r a , Ziridava stb. helységek neveivel találkozunk mint jazyg helynevekkel,¹) de hogy ezek valójában léteztek-e és hol feküdtek, m a m á r nem lehet eldönteni. Hasonlókép v a g y u n k a római telepekkel is. Ugyanis jólehet bizonyos, hogy a rómaiak vidékünk egyes részeit megszállva tartották, t a l á n f e n t e b b ismertetett Onagrinum nevű castellumon kívül egyetlen r ó m a i helységet sem lehet kimutatni az ó-kori feljegyzésekből. Magának Onagrinumnak fekvése sem bizonyos,2) mert b á r az egykorú följegyzés szerint Bononiával (Bánostor, Szerém m.) szemben feküdt, az egyik régészünk által nagyjából megvizsgált romokról Begecs község mellett, egyáltalában nincs még beigazolva, hogy azok római maradványok, mert szakszerű ásatások n e m tétettek

x) Spruner és Kiepert: Atlas antiquus.-ai.

2) Fröhlich H.: Castellum Onagrinum. Arch. Ért. IX. k. 98. stb. 1.

s így a hypothezis, hogy a castéllum csakugyan ott volt-e, nincs kellőkép beigazolva. Valószínű azonban, hogy a r ó m a i a k n a k több kisebb-nagyobb telepe volt vármegyénk területén, első s o r b a n talán azon helyeken, a hol római téglák, feliratos kövek, érmek és egyéb emlékek találtattak, mint Bácsban, Titelben és B á t h m o n o s t o r o n .

Ezen szórványosan előforduló emlékek ismertetését alább fogván röviden adni, e helyütt a vármegyénk területén létező földművekkel ó h a j t u n k b e h a t ó b b a n foglalkozni, melyek „római sáncok" nevezete alatt ismeretesek s h a talán nem is egészen római eredetűek, de minden esetre a Bácskaság római-jazygkorával függnek össze.

A h a z á n k téréin itt-ott elnyúló, tekervényes és szabálytalan alakú sáncokat a nép sok helyütt közönségesen ördög-árkok-nak nevezi, és m a m á r a hazai régiségtudomány némely művelője e néven nevezi mindazon földműveket, melyeknek eredete ismeretlen s melyek a szoros értelemben vett római védművekkel analog jelleggel n e m látszanak birni. T u d ó s régészünk, Rómer, e nevezetet alkalmazta azon bácskai földműre is, mely Apatintól körülbelül O-Becséig húzódik s eladdig a t u d o m á n y o s és laikus közvélemény által egyaránt „kis római sánc" névvel jelöltetett, ezen elnevezés által megkülönböztetni a k a r v á n a vármegyénk területén levő a m a másik sáncot, mely Újvidék és Tisza-Földvár között fekszik s a „nagy" római sáncok nevet viseli.¹)

E bácskai ördög-árok, vagyis R ó m e r nézete szerint, hely-telenül úgynevezett „ kis római sánca D u n a mellől Apatintól indul kelet-délkeletnek szabálytalan, mintegy 25 mértföldnyi (175 km.) v o n a l b a n a Ferencz-csatornával m a j d n e m p á r h u z a m o s a n Goszpodincze község határáig, h o n n a n északnak fordul és O-Becse körül vész el.*) R ó m e r az általa szerkesztett régészeti térképen e sáncot O-Becsétől egyenes északi i r á n y b a n egészen Ó-Kanizsáig,

!) F. Fl. Homer: Mouvement Archéologique en Hongrie. 74—76. 1.

2) A tudós régésznek „Carte prehist. (le Hongrie" c. jeles térképén e sánc elég pontosan van rajzolva; e szerint Apatint északról, Pr.-Szt.-Ivánt délről, Doroszlót délről, Bogojevát északról, Hódsághot délről, Parabutyot északról, Pivnicát délről, D.-Szt.-Ivánt délről, Kulpint északról, Alpárt délről és Járeket északról érinti.

illetőleg a Kőrös-érnek a Tiszával való egyesüléséig folytatólag rajzolja, s így az itt elhúzódó u. n. o r o m p a r t o k a t szintén e sánc folytatásának tekinti. Mennyiben helyes e felfogás s hogy az orompartokon sáncok nyomait m a lehetne-e fölfedezni, n e m tudjuk, de a m a körülmény, hogy a XVII. századbeli tudós, Marsigli, a Kőrös-ér torkolatánál egy még meglehetősen ép dispositióban levő földerődítményt talált és írt le,1) minden esetre a r r a mutat, hogy a rómaiak vagy a b a r b á r o k e vidéken is szükségét látták az erődítéseknek.

A sánc — Apatin-Ó-Becse közötti egész v o n a l á n — leg-nagyobb magassága 2, s legleg-nagyobb szélessége a 6 métert sehol sem haladja meg. R ó m e r k ü l ö n b e n 1866-ban Apatin vidékén vévén méreteket, a következő adatokat jegyezte f ö l : az általa Akovicznak ( t u l a j d o n k é p e n : Junakovics) nevezett erdő felé vivő út mentén levő keresztnél az árok szélessége 3, mélysége 0 6 5 m., a töltés szélessége 20. m a g a s s á g a 6 m. I n n e n 4 1 6 méter távolságra az árok egészen szűk, a töltés alapszélessége 16, felső szélessége 4 m. O n n a n ismét 172 m. távolságra a töltés alapszélessége 16, felső szélessége 4, m a g a s s á g a 3 m. O n n a n 344 m. távolra m á r árok n e m volt látható, a töltés alapszélessége 16, felső szélessége 4, m a g a s s á g a 3 m. 160 méterrel távolabb a töltés alapja 16, felső része 8 m. széles, 3 m. m a g a s . 160 méterrel még távolabb az árok I m . mély, a töltés alapszélessége 20, magassága pedig 10 méter.²)

R ó m e r e méretek alapján inkább h a j l a n d ó e sáncot a D u n a á r j a elleni, semmint hadászati védműnek tartani. A t u d ó s régésznek ezen véleményét azonban mindenekelőtt az a k ö r ü l m é n y cáfolja meg, hogy e sánc folytatása, miként épen ő m a g a rajzolta, O-Becsétől a Tisza v o n a l á n észak felé a mai u. n. o r o m p a r t o k o n (Telecska) húzódott a Kőrös-érig. A s á n c n a k ezen része, egy-általán n e m lehetett víz ellen való védmű, m e r t az o r o m p a r t elannyira m a g a s a n fekszik, hogy azt a Tisza á r j a s o h a el n e m

!) E földművet, melyről alább még lesz szó, Marsigli „FeudvarMiak nevezi. (Danub Pann. Mys. 11. 57.)

2) Rómer i. m. 75. 1.

boríthatta. Itt tehát egyáltalában nem kellett víz elleni gát, m é g akkor sem, midőn esetleg vármegyénk déli része ki volt téve a D u n a és Tisza á r j á n a k . Azt pedig csak fel n e m tehetjük, hogy e sánc egyik része mint víz elleni, másika pedig hadászati erődítmény lett volna. De hogy nem vízi, h a n e m valóban hadászati védmű volt e sánc, még egy más, szintén figyelemre méltó ténválladék bizonyítja. B a j a h a t á r á b a n van ugyanis egy egészen hasonló jellegű földsánc, s ezt R ó m e r szintén lerajzolta, mely o n n a n Jankováczon keresztül Pest vármegyébe csap át s észak-keleti i r á n y b a n h a l a d Halas mellett Csongrád felé, hol a Tiszán átkel és Kőrös-Ladány körül vész el. Ez ördögárok k o r á n t s e m víz elleni védmű, h a n e m hasonló a m a többi sáncokhoz, melyek h a z á n k egyéb vidékein is találhatók s melyek kétségkívül mind hadászati célokra készültek. Nem valószínűtlen tehát, hogy a bácskai kis r ó m a i n a k nevezett sánc e sánccal eredetre vagy rendeltetésre nézve összefüggött, bár ennek eldöntését a jövőben eszközlendő behatóbb k u t a t á s o k r a kell egyelőre bíznunk.

A bácskai kis római sánc v o n a l á n kő vagy egyéb épület anyagra eleddig egész h o s s z á b a n t u d t u n k k a l egy helyütt sem akadtak, és csak az itt-ott feltünedező római vagy b a r b á r érmek m u t a t j á k ez építmény régiségét. E földmű m á r a m ú l t század második felében fölkelté a tudósok figyelmét úgy, hogy Marsig]i gróf után, — Katona István, ki e vidék történetét a század végén írta volt meg, könyvében a vélemények egész sorozatát a d h a t t a elő e tárgyra nézve.¹) 0 volt egyszersmind az első, a ki e s á n c római eredetét tagadta, b á r határozott véleményt e földmű eredetét illetőleg n e m m o n d . De lássuk a Katona előtti véleményeket. A híres Marsigli,2) valamint Schön-wisner h a t á r o z o t t a n római védműveknek tartották a bácskai sáncokat, sőt ez utóbbi azok építését, Dio Cassiusnak ismert adata alapján, épen Marcus Aurelius császár korába helyezé.

W a g n e r az u. 11. kis római sáncot nem védműnek. h a n e m egy, P a n n o n i á b ó l Dáciába vezető katonai ú t n a k (via militaris)

decla-!) Katona: História eccl. Coloc. I. k. 7—42 1.

2) Marsigli: Danubius Pann. Mys. II. k. 7. 1.

rálta.¹) Katona pedig mindezen vélemények ellenében csak azt hozta fel, hogy m i u t á n a régi írók a Tisza és D u n a közötti védművekről egy szóval sem emlékeznek, tehát lehetetlen, hogy az itteni sáncok római eredetűek volnának.2)

Ú j a b b a n tudósaink közül főleg dr. R ó m e r tette a bácskai sáncokat behatóbb t a n u l m á n y tárgyává s k u t a t á s a i n k eredménye

— jólehet egészen m á s alapon — az u. n. kis r ó m a i s á n c r a vonatkozólag Katonának adott igazat. Ä németországi természet-búvárok- és orvosoknak 1876. évi gráci gyűlésén R ó m e r ugyanis e sáncokról a többi közt így nyilatkozott: „Azon földművek, melyek Apatin vidékéről a Tisza és D u n a partjaival c s a k n e m p á r h u z a m o s a n délfelé h ú z ó d n a k és kis római sáncoknak neveztetnek, a védműveknek semmiféle jellegével nem bírnak, és így én inkább a kitörő vizek elleni töltéseknek, m i n t s e m védműveknek tartom ; hogy h a a z o n b a n azok mégis hadi célokra szolgáló sáncok lennének, úgy bizonyára nem a r ó m a i a k által emeltettek."3)

R ó m e r tekintélye mellett azok állításai, kik még folyton e sánc rómaisága mellett kardoskodnak, alig vehető számba. Azok kedvéért azonban, kik előtt vélemény szempontjából t a l á n nincsen tekintély, legyen szabad itt még egyet-mást megjegyeznünk. A rómaiak tudvalevőleg több helyütt hagytak r á n k általuk emelt védműveket, mint Angliában a „vallum Hadriani"-t, Német-országban a „limes R o r n a n u s " - t és D o b r u d z s á b a n a „vallum T r a j a n i " - t . Ezek t a n u l m á n y o z á s a alapján J a h n berlini t a n á r egyik ú j a b b m ű v é b e n közli a római védművek rajzait, melyekben a jellei nzo motívumot az egyenes irányú töltés s a bizonyos meghatározott közönkint épített négyszögű erőd képezik.⁴) Ez az, a mire R ó m e r fentebb idézett szavaiban hivatkozik. Ez a z o n jelleg, mely m i u t á n az u. n. nagy római s á n c n á l (Újvidék és T.-Földvár között) szerinte meg van, ennélfogva azt r ó m a i

Wagner: Hist. Leopoldi Magni. II. k. 341. 1.

2) Katona i. m. 41—42. 1.

3) Tageblatt der 48-ten Versammlung deutscher Naturforscher und Aerzte in Graz.

1875. Nr. VII. S. 279.

4) M. Jahn: Atlas zur Geschichte des Kriegswesens. Taf. 21.

eredetűnek, m i u t á n pedig az u. n. kis római sáncnál nincs meg, tehát azt nem is római eredetűnek kell t a r t a n u n k . Hogy az Apatintól Ó-Becséig húzódó sánc sem római eredetű, még egyéb körülményekből is kitűnik. Nincsenek adataink és n e m is valószínű, hogy a rómaiak a Dunától azon a részeken, hol m a B a j a és Z o m b o r áll, messzebb foglalásokat tettek volna. De katonai út sem lehetett, mert jellege attól teljesen elüt. Hivatkoznak a z o n b a n némelyek a Bácskában itt-ott található római téglákra, a sánc v o n a l á n előforduló érmekre s végre a Szabadkán levő római sírkőre. Mindezek kétségkívül t a g a d h a t l a n nyomai a rómaiságnak, de korántsem döntő bizonyítékok a r r a nézve, hogy e nép építette volna a neki tulajdonított kisebb sáncot. A bácskai római téglák bizonyára a dunamelléki római castellumok vagy egyéb telepek romjaiból h a s z n á l t a t t a k fel a későbbi lakosok által a községi épületek építésére; az érmek pedig, melyek nemcsak a sáncok körül, h a n e m az egész Tisza-Dunaközön m i n d e n ü t t találhatók, csak azt a befolyást m u t a t j á k , melyet a rómaiak a szomszéd b a r b á r népekre az értékjelző dolgában is gyakoroltak.1) Nagyon

In document BÁCS-BODpH VÁRMEGYE (Pldal 25-67)