A római és jazyg-korral összefüggő emlékeknek e rövid ismertetése után, föl kell v e n n ü n k ismét vármegyénk általános történetének fonalát, melyben a h u n o k n a k a Kr. u. 378. évben E u r ó p á b a történt b e r o n t á s a egészen ú j korszak kezdetét jelzi.
Erdélyben a dák-római, a Tisza-Duna között pedig a jazyg-római u r a l m a t a h u n o k t á m a d á s a i folytán most a keletről szorított góthok u r a l m a váltotta fel, a kik eddig a Volgától az erdélyi havasokig terjedő területet lakták s a h u n o k által nyomatva, Kr. u. 378 körül, előbb Erdélyt, a z u t á n a tiszai és dunai részeket foglalták el. A római légiók tehát a lV-ik század vége felé lassankint visszahúzódtak vidékünkről is s itt egy rövid időre a góth nép ütötte fel tanyáját, kiket c s a k h a m a r a longobárdok és vandalok követtek, s ezzel egyúttal megkezdődött azon óriási rombolás, a mely Dácia, Sirmium és P a n n ó n i a római emlékeit m i n d elsodorta.
E rombolás, melynek áldozatául kellett esni a vármegyénk területén létezett római telepeknek is, csak fokozódott akkor, a midőn a IV. század végén a h u n o k m á r a góthokra törtek s ezektől h a z á n k mai egész területét elfoglalták. A h u n o k világhódító h a d j á r a t a i n a k estek áldozatul a góthokkal együtt a vidékünkön
!) Iványi I. : Szabadka tört. I. 28.
•a hunokkal egyesülvén, a történelemben többé mint önálló nemzet nem szerepelnek.
A most alakult h u n birodalom központja tudvalevőleg h a z á n k területe lőn s a n o m á d h u n nép főleg a tiszai síkságokat szállotta meg. E népnek h a t a l m a Attila alatt érte el tetőpontját, a ki a törzsfőnökök kezéből kivévén az önrendelkezési jogot, Kr. u. 4 4 0 körül teljes egyeduralomra tett szert, s ettől fogva csaknem évenkint megújuló iszonyú támadásaival az egész keleti és nyugati világot megremegteté.
Vidékünknek e korbeli történetéről kevés adattal rendelke-zünk ; annyi bizonyosnak látszik, hogy a h u n birodalom súlypontja a Tisza t á j á r a esett és így itt kell lenni r é s z b e n a mi vidékünkön a m a huntelepeknek, hova a csaták zivataraiban kifáradt harcosok megpihenni hazatértek, a hova a távoli országokból harácsolt zsákmányt összeliordták s a hol családjaikat tartották. Ezre m u t a t az is, hogy a nagy h u n fejedelemnek, Attilának szállása és lakóhelye minden valószínűség szerint a mai Szeged t á j á n feküdt.1)
Attila idejéből f ö n n m a r a d t egyetlen forrás e vidék történetéhez a 440-es években nála követségben járt P r i s k u s byzanci r h e t o r útleírása és feljegyzése lehetne, m ű v é n e k földrajzi vonatkozásait a z o n b a n m a m á r igen nehéz értelmezni. A h u n o k n á l j á r t görög-követség e följegyzés szerint Konstantinápolyból Nissán át a Dunáig haladt s a Dunát U j - P a l á n k á n á l átlépve a T e m e s és Bega környékére jutott, h o n n a n körülbelül Becskerekkel egy v o n a l b a n a Tiszán átkelve bácskai területen h a l a d v a (Priskus szerint: n é h á n y napi fárasztó út után) Szeged t á j á n Attila székhelyére jutottak.2)
De bárhol állott is Attila székhelye; akár Jászberény, akár pedig Debreczen tájékán, mint azt Pray, Budai, Révész és Szabó Károly és mások v i t a t t á k : annyi egyaránt valószínűnek látszik,
!) E nézetet legelőször Dugonics András (Etellaka, I. köt. 111. r. 201 -°206.) nvil-vánítá s legutóbb Salamon Ferencz támogatta. (Századok 1881. 38.)
2) Dugonics A. i. m.
hogy a görög követség ú t j á b a n érintette vármegyénket, mert Révész is elismerte azt, hogy P r i s k u s és társai a bácskai területen körülbelül a mai Martonos tájáig h a l a d t a k s ott a Tiszán átkelve Makó i r á n y á b a n folytatták ú t j u k a t a Debreczen vidékén levő h u n fővárosba.1)
A h u n birodalom létezésének emlékét t e r ü l e t ü n k ö n kevés tárgy tartotta fenn, h a csak n e m azon halmok, a melyeket a mi vidékünk lakói is h u n vagy k u n h a l m o k n a k neveznek. E halmokról, mint részben a h u n o k n a k is temetkezési helyeikről, alább bővebben fogunk szólni, s látni fogjuk, hogy a h a l o m alá való temetkezés nem csupán az Attila h u n j a i n a k szokása volt, és így a vidékünkön létező halmok n e m tekinthetők mind h u n eredetűeknek.
Ettől eltekintve a h u n népnek emlékét mi sem őrizte meg vidékünkön, mert a h u n o k városokat nem alapítottak s Attila halálával, Kr. u., 4 5 2 - b e n e nagy birodalom úgyszólva n y o m nélkül elenyészett.
Ettől fogva vidékünkön a turáni, germán és szláv népek h u l l á m a i változatosan hömpölyögtek, mint a h u n birodalom szertefoszlott alkatrészei, mígnem Kr. u. 5 6 8 t á j á n az avarok kerekedtek felül. Ezen t u r á n i eredetű népnek történetéről szintén keveset t u d u n k , s csak annyi bizonyos, hogy B a j á n fejedelmük alatt h a z á n k mai területén egyeduralomra vergődtek s ettől fogva úgy a görögök, mint a nyugati népek ellen számos pusztító h a d j á r a t o t viseltek. Pusztításaik kiindulási p o n t j á t az avaroknak is a Tisza-Duna köze képezte, és így valamint előbb rokonaiknak, a h u n o k n a k , úgy nekik is a m a g y a r alföld volt birodalmi központjuk. Síkvidéki telepeiket, az egykorú Eginhard szerint, óriási földsáncokkal, u. n. gyűrökkel vagy karámokkal övezték, melyek cölöpökkel, fa, kő és egyéb anyaggal erősítettek meg.
Ezekben laktak családjaik s ezekben rejték el a külföldről szerzett becses zsákmányt. Ily földvárak a Tisza-Dunaköz vidékén, sőt azon túl is kétségkívül nagy s z á m m a l léteztek, sőt némelyek a m a kisebb-nagyobb földműveket és sáncokat, melyek h a z á n k
i) Révész Imre: Etellaka, 18. 1.
Az avar nép mindenesetre több földvárat emelt vármegyénk területén is, ezeknek átkutatásával a z o n b a n még eddig senki sem foglalkozott, s így oly határozott avarkori emlékkel, m i n ő t ú j a b b a n a tiszántúli részeken fedeztek fel,2) mi n e m dicsekedhetünk.
Az avar nép h a t a l m á t tudvalevőleg a f r a n k o k híres fejedelme, Nagy Károly tette tönkre, a ki betöréseiket megsokalva, előbb (796-ban) fia Pipin által, utóbb pedig 8 0 1 — 8 0 3 - i g személyesen harcolt e b a r b á r nép ellen, s azokat teljesen leverte. Nagy Károly az avarok országát egészen a Tiszáig elfoglalta s biro-dalmába kebelezte, e b a r b á r népet a keresztség felvételére kényszeríti s a f r a n k birodalom védelmére itt h a t á r g r ó f s á g o k a t szervezett, melyek egyikéhez a Szerémség s részben a mi vidékünk is tartozott, s ezt a görög írók F r a n k o c h o r i o n - n a k vagyis f r a n k vidéknek nevezték el. E határgrófságok szervezetéről nincsenek részletes adataink s így n e m is lehet biztosan megállapítani, hogy a f r a n k telepek meddig terjedtek. Hogy a szerémi hegység
„ F r u s k a g o r a " elnevezése a „ F r a n k o c h o r i o n " névnek elszlávosí-tásából eredhetett, az nagyon v a l ó s z í n ű : de hogy a Frankavilla elnevezés alatt szereplő határgrófsági várost a szerémségi Mangyelos vagy Nagy-Olaszi helységnél, vagy v á r m e g y é n k b e n Titel kör-nyékén lehet-e és szabad-e k e r e s n ü n k , ezt ma még n e m t u d j u k eldönteni.3)
T é n y az, hogy Nagy Károly hódításai u t á n semmi bizonyos a d a t u n k nincsen e vidék történetéről s hogy e fejedelem h a l á l a
Iványi I., Szabadka érdemes monographusa, a bácskai u. n. római sáncokat is avar eredetiteknek tartja. (Szabadka tört. I. 30.)
2) T)r. Márki S.: A szentannai avar ring. Arch. Ért. 1883. 112. 1.
3) Athénem szerint vidékünkön frank telep csakugyan létezett, ugyanis azt mondja:
„Ex Gallis, qui Cordisae adpelantur. . . Est Geusex reliquis eorurn, qui cum Brennoduce (Olympiad. G. XXV. an. id. est ante-Chr. 279.) adversus famum Delphicum militarunt.
Bathanatius quidam deduxit eos ad ripam Istri, unde et ipsa via, qua praecessernnt Bathanate dicitur. — E sorokból meríti Bombardi Lasiussal és Schonlebennel azon véle-ményt, melynél fogva a gallok Bataszék és Bata közt jöttek volna át a Dunán és így a mai báthi vagy bácsi tartományt megszállották. Az átkelésnél az első magaslaton Baja mostani helyén Francoviiiát építettek. Ezen helyet K. u. 1260-ban is Francovillának nevezték, sőt még 1400-ban is Francovilla, alias Baia néven fordul elő.
u t á n (814.) bekövetkezett zavarok idején a f r a n k keleti határ-grófságok mindinkább n y u g a t r a (a mai ausztriai tartományokra) szorultak s így a Tisza-Duna vidéke ismét a népvándorlás árözönébe jutott. Vidékünket ekkor, a IX. század elején m á r legnagyobb részben szlávok és bolgárok szállták meg, a kik itt kisebb-nagyobb fejedelemségeket alakítottak s őseinknek e század vége felé történt beköltözéséig, részint függetlenül, részint mint a német és a morva királyság hűbéresei éltek.1)
E korszakkal záródik egyúttal h a z á n k és vidékünk nép-vándorlási kora, mely mint láttuk, közel ötszáz éven át tartott.
E hosszú korszak alatt az imitt röviden elősorolt államalkotó népeken kívül számos m á s nép is megfordult vidékünkön, és ezeknek reánk m a r a d t emlékeit általános megjelöléssel: nép-vándorláskori emlékeknek szokás nevezni. Ezen emlékeket a nemzetek és korok szerint természetesen nehéz osztályozni,2) s épen azért hazai régészeink e korszakot csak tárgyak vagy lelőhelyek szerint szokták csoportosítani.
A vidékünk népvándorláskori emlékei, vagyis azon régészeti tárgyak, melyek a római jazyg u r a l o m n a k megszűntétől őseink beköltözéséig e vidéken lakó különböző f a j ú népektől származnak, legnagyobb részt e korszak telepeiből kerültek és kerülnek rendszerint elő. Vidékünkön népvándorláskori telepeket eddig n e m igen ismerünk, sírleleteink a z o n b a n a n n á l számosabbak s ezek j o b b á r a a vármegyénk területén is nagy s z á m m a l előforduló halmokból, partokból és m a g a s a b b helyekről kerülnek elő.
A mi a nép vándorláskori telepeket és erődöket illeti, ezek természetesen csak földművek lehettek s első s o r b a n a föntebb említett avar néppel hozhatók kapcsolatba. Rómer3) e telepeket b a r b á r erősségeknek (camps b a r b a r e s fortifiés) nevezte el s ezek közé mindazon földvárakat sorolja, a melyek a római erődítési r e n d s z e r j e l l e g é t nélkülözik s minden valószínűség szerint valamely népvándorláskori pogány nép által építtetett. A pogány várak
Hunfalvi 1\: Ethnographia. 145. 1.
2j Pulszki/ F.: Tanúim, a népvándorl. korának emlékeiről. 24. 1.
3) F. Monier: Mouvement arch. en Hongrie, 78. 1.
főleg az alföldön gyakoriak, s ezek között főleg az avar n é p n e k tulajdonított u. n. gyűrű-sáncok (györök, karámok) érdemelnek kiváló figyelmet. Vármegyénk területén ily avarkori földműveket eddig még n e m sikerült fölfedezhetni, b á r valószínű, hogy az ez i r á n y b a n megindítandó k u t a t á s n e m lesz eredménytelen.
Egykorú és közeikorú írók n y o m á n ugyanis bizonyos, hogy az avarok a Tisza-Dunaköz tágas téréit s így vármegyénk területét is megszállva tartották, ennélfogva bizonyára itt is voltak oly erődjeik, milyeneket az ország különböző vidékein, l e g ú j a b b a n pedig, mint említők, Arad megyében födöztek fel. Ezen avarkori erődök vármegyénk területén való n y o m o z á s a és felkutatása a mindinkább terjedő régészeti búvárlatok feladata leend, m o s t tehát itt c s u p á n azon b a r b á r várakat ismertetjük, melyek mái-fel lettek födözve.
Ezek egyike a vaskút/ erőd, melyről először R ó m e r tett említést. E földmű igen sajátságos és n e m tartozik a közönséges alföldi b a r b á r várak közé, mert halmok között épült csonka kúp alakú építmény, melynek felső része szolgált az őrség t a n y á j á u l . A k ú p alakú erőd meglehetős m a g a s a n emelkedik ki a föld színe felett, s úgy látszik, inkább valamely nagyobb, sáncokkal övezett földmű központját vagy őrtornyát, m i n t sem egy m a g á b a n is önálló erődöt képezett. E b a r b á r vár eleddig nem lett átkutatva, s így semmi h a t á r o z o t t adataink nincsenek, melyek alapján eredetét vagy rendeltetését m a g y a r á z n i t u d n ó k . Maga R ó m e r is csak egyszerűen fölemlíti a nélkül, hogy arról bővebben szólna.')
A másik népvándorláskori erőd; melyről szólni k í v á n u n k , m a m á r csaknem teljesen ismeretlen. Ezen vár Ó-Kanizsától észak-nvugatra, a Kőrös-érnek a Tiszával való egyesülésénél létezett s azt először Marsigli ismertette. Ő tudvalevőleg m i n t tüzérségi tábornok 1694-ben a Bácskaságon táborozó birodalmi h a d b a n tartózkodott és szabad idejét e vidék t a n u l m á n y o z á s á r a fordítá. E t a n u l m á n y a i között fedezte fel az Ó-Kanizsa mellett
Börner: i. m. 89. 1.
a tudós gróf kétségkívül csak a földmű jellegét a k a r t a jelölni, minthogy azt egy földsáncokkal övezett erődnek találta. „Földből épült erősség ez — írja, — Kanizsa h a t á r á b a n a Tisza innenső p a r t j á n ; a Kőrös-ér övezi. Alakja hosszas négyszög, melynek hosszabb oldala 600, rövidebb oldala pedig 300 lábat tesz ki."1) Szerinte ez erősség római eredetű s valószínűleg e helynél lett volna valamely átjárója a Tiszán a római seregeknek. Valószínűnek t a r t o t t a pedig ezt Marsigli a n n á l inkább, mert az A r a n k a folyó m e n t é n egész a Marosig szintén talált erődök m a r a d v á n y a i r a . De ebben erősíté meg őt a m a k ö r ü l m é n y is, hogy a Dunától kiinduló nagy sánc egészen idáig terjed.2) Az ördögárokra, vagyis a vármegyénkben levő h o s s z a b b u. n. római s á n c r a vonatkozólag fentebb előadottakból önként következik, hogy mi részünkről a F e u d v a r nevű erődöt római eredetűnek n e m t a r t h a t j u k . Marsigli m a g a említi, hogy ez erőd közepét megásatván, ott edényekre (urnákra) talált, melyeknek rajzát is közzétette.
Ezen edények n e m római készítmények, h a n e m stilus és technikára nézve egyaránt b a r b á r analógiákra utalnak. Hacsak azt föl n e m tesszük, hogy e földművet a Tiszán is közlekedő rómaiak egykor a folyó jobb p a r t j á n a k és a h a j ó z á s n a k biztosítására ideiglenes őrhelyül építették és az edények csak egy később e t á j o n megtelepült b a r b á r nép által helyeztettek oda, — m á s k é n t megoldani e kérdést alig lehetne. Hisszük a z o n b a n , hogy h a ezen erősség maradványai m a még fellelhetők lennének, egy ú j a b b és b e h a t ó b b vizsgálat által bizonyára h a t á r o z o t t a b b t u d o m á s t szerezhetnénk e földmű eredetéről és céljáról.
A népvándorláskori népek ös tanyái és telepei ú j a b b a n szintén alapos kutatások tárgyát képezik és méltán. A sírokon kívül ezen telepek azok, melyekben legtöbb emlék található, minthogy ezekben rendszerint a táplálékul szolgált cikkek konyhahulladékai,
r) Marsigli: Daunb. Parin. Mys. II. 57.
Marsigli: i. m. II. 57. A tudós búvár által rajzolt térképen e sánc nincs egész a Körösérig meghúzva, hanem Ó-Becse táján van megszakítva. Valószínűnek kell tehát tartanunk, hogy télkép adatai már előbb megállapíttattak és vázlatban talán le is rajzol-tattak. mintsem a sáncnak a Körösérig való terjedéséről a szerző meggyőződött volna.
házi eszközök, edények, tűzpadok, sőt olykor fegyverek is találtatnak, melyek vagy véletlenül, vagy egy n e m várt ellenséges t á m a d á s elől történt gyors visszavonulás, vagy épen az illető telep feldúlatása alkalmával jutottak a föld mélyébe. Vármegyénk területén, b á r számtalan telep nyomait ismerjük,1) ez i r á n y b a n szakszerű k u t a t á s még sehol sem történt. Pedig főleg a D u n a és Tisza folyók mentében, a terjedelmes rétségekben a tószegi és szeged-öthalmi telepekhez h a s o n l ó k bizonyára szintén léteznek.
A rétségeken létező u, n. h á t a k és egyéb magaslatok többnyire ily őstelepek maradványai. Ú j a b b a n Zentán az u. n. Nagyhát-at és a szomszéd csókái rétben levő Kremenyák nevű m a g a s l a t o t tettük megfigyelésünk tárgyává, s ezeket a tószegi teleppel többé-kevésbbé azonos jellegűeknek találtuk. Vármegyénkben főleg a völgyek p a r t j a i n , a halmok környékén és réteken találhatók e telepek, minthogy f e l k u t a t á s u k r a még eddig semmi gond n e m fordíttatott, azoknak ismertetésével itt n e m foglalkozhatunk.
A népvándorláskori népek által alkotott telepeken kívül kiváló figyelmet az urna-sírok és sírmezők érdemelnek. Minden valószínűség szerint u g y a n a kelta nép volt a legelső, mely a halottak elégetését s kisebb-nagyobb edényekben való eltemetését divatba hozta az ő s h a j d a n k o r b a n , e temetkezési m ó d a z o n b a n m á s népeknél is gyakorlatban volt s az egész n é p v á n d o r l á s k o r á b a n is fentartotta magát.2) Urna-sírok vidékünkön is nagy számmal fordultak elő, legtöbbnyire a m a g a s fensíkokon és partokon. Az edények méretei különbözők, kékesre vagy egészen feketére égetve, vastag falazattal, fedővel vagy a nélkül találhatók.
Az edény belsejében h a m u v a l kevert földet találhatni rendszerint, eszközök vagy fegyverek a z o n b a n sem azokban, sem azok mellett n á l u n k eddig még n e m fordultak elő. Nevezetesebi) lelhelyek v i d é k ü n k ö n : 1. a zenta-toriryosi puszta, h o n n a n m á r több példány került a 11. m ú z e u m b a ; a k a r a v u k o v a i h a t á r b a n
!) Ily telep volt minden valószínűség szerint a többi közt a keresztur-jaruhai;
hol tűzpadok, orsógombok, csont és kötárgyak fordultak elő (Bács-B. vm. Tört. Társ.
Evk. 1890. 161—171. 1.), továbbá a zenta-bátkai, hol agyagedények és egy agyagból égetett örlökö találtatott. (Arch. Ért. 1885. 364. 1.)
~2) Fr. v. Sacken: Leitfaden zur Kunde des heidnischen Alterthumes. 11—132. 1.
több ízben csoportosan találtak hamvvedreket, s ezek egy része szintén a n. m ú z e u m b a került,1) miért is R ó m e r az általa szerkesztett régészeti térképen e helyet, mint urna-sírok lelőhelyét, külön meg is jelöli ;2) 3. Baja környékén, a szeremlyei földeken szintén fordultak elő egyes urna-sír leletek, melyekből bizonyos, hogy a további kutatások e helyen is eredményre vezetnének;"') 4. a zombor-bukováci pusztáról tört. t á r s u l a t u n k gyűjteményében láthatni két érdekes u r n á t ; végre, m i n t a n n a k idején értesültünk, a megyénket átszeldelő pest-zimonyi és szabadka-ó-becsei vasutak építése alkalmával szintén több u r n a került felszínre, ezek sorsáról a z o n b a n t u d o m á s t n e m n y e r t ü n k .
Eltemetni a halottakat égetetlenül és sírmezőkön, ez szintén egyik szokása volt a népvándorlás korának. A hazánkbeli sírmezők, melyek közül a keszthelyi m a m á r európai jelentőségűnek bizonyult,4) többnyire a n é p v á n d o r l á s korából valók és így azok az a m a k o r b a n ezen vidéken átvonuló vagy megtelepülő népek h á t r a h a g y o t t emlékeiül tekintendők. Vármegyénkben a a sírmezők eleddig még szakszerűleg n e m bú vár oltattak, de a véletlen ú t j á n kerültek m á r egyes leletek több helyütt napfényre, melyekből világos, hogy sírmezők dolgában vidékünk épen nem szegény. A véletlenül n a p f é n y r e került leletek a n n á l fontosabbak.
mert ezek biztos jelei és mutatói a m a területeknek, melyeknek fölkutatása biztos eredményre fogna vezetni. Ily sírmezői leletek fordultak elő: 1. Ó-Becsén, hol 1861-ben az u. n. római sánc vagyis ördögárok közelében egy emberi csontváz, két gyöngy-fűzérrel, egy fekete csuporral s apró réz lemezek maradványaival találtatott.5) u2. Cservenka község h a t á r á b ó l ismerünk egy sírleletet cserépedénynyel.0) 3. A vaskút-rigyicai h a t á r b a n csontvázak mellett összesen 10 darab cserépedényt és némi kőtöredékeket
!) Arch. Közlemények. IV. 167.
2) Carte préhist. (le Hongrie.
3) Hómer: Mouvement arch. en Hongrie. 162.1.
4) Palszki/ F.: Lipp V. A keszthelyi sírmezők c. művének ismertetése. Arch. Ért.
1885. 40. 1.
5) Arch. Közlemények. II. 309.
«) Arch. Közi. III. 172.
és egy rövid szűk n y a k ú , virág alakú fejjel s oldalában két p á r kerek lyukkal ellátott cserépedény került felszínre.2) 5. Zentárói m á r régebben került a n. m ú z e u m b a egy sírleletből egy bő nyílású, szűk fenekű cserépedény, mely öble körül csontokkal v a n ékesítve s így a sírmezői edényleletek szebb példányaihoz tartozik.3) Zentán ú j a b b a n , szintén csak véletlenül, egyéb sírmezői leletek is kerültek felszínre. 1885-ben ugyanis a csárdai m ű ú t építése alkalmával az ezen út v o n a l á n levő térség felásatván, a földszínétől alig % méternyi mélységben azon a t á j o n , hol az u. n. csésztói k a n y a r u l a t kezdődik, s z á m o s sírra akadtak.
E sírok mindegyikében kisebb-nagyobb cserépedényt s m á s tárgyakat is találtak, a melyek conserválására a z o n b a n gond csak csekély részben fordíttatott. Csupán a műút-építési felügyelőtől nyert szóbeli értesülés u t á n t u d j u k , hogy fegyverek e s í r o k b a n n e m találtattak s csakis egy bronz karperec és egy, valószínűleg szintén bronzból készült tekercs-fibula fordult elő, de a m u n k á s o k által ezek is széttörettek. Az agyagedények a közs. g y m n á s i u m m ú z e u m á b a kerültek. 6. Hasonló sírmezői leletek P u s z t a - P é k l a h a t á r á b a n , az ottani öntöző csatorna ásása alkalmával találtattak.
E lelettel, melyre alább még lesz a l k a l m u n k visszatérni, n a p f é n y r e került a többi közt egy fekete bögre, két d a r a b égetett földtapasz, egy durva vas zabola, egy f i n o m a b b vas zabola, egy széles lópatkó, egy vas s a r k a n t y ú és négy emberi csontváz egy-egy agyagedény kiséretében. E leletek a temesvári múzeum-egyesület gyűjteményében őriztetnek.4) Roglatica p u s z t á n szintén födöztetett fel a többi közt egy sírlelet, mely csontvázból és egy h a m u v a l telt edényből állott. Be lett szolgáltatva a n. m ú z e u m b a .5) 8. A topolya-zobnaticai pusztáról is került vármegyei tört.
társulati m u z e u m u n k b a egy csontváz mellékletét képező csupor
!) Arch. Közlemények. II. 301.
2) U. o. VII. 182. Ugyanily edényt bírunk vármegyei tört. társ. muzeumunkban, vörös agyagból, Pr.-Szent-Ivánról.
a) U. o. VII. 198.
4) Tört. Rég. Értesítő. 1879. évf. 80—81. 1.
5) Arch. Ért. 1877. 95.
és koponya. 9. Gyulafalva község telepítése alkalmával a nép a házak telkein számos sírra akadt. E sírok közt egyben koponya- és emberi egész csontvázon kívül egy fibula, két karperec, cserép-edény és lyukas agyaggolyó találtatott. A k o p o n y a be lett szolgáltatva megyei történelmi t á r s u l a t u n k gyűjteményébe.1)
10. Zomborból is két sírlelet csatlakozik a föntebbiekhez.
Egyik a Szemző-kerttel szemben levő téglavető telepen került felszínre s ebben emberi csontvázon kívül egy vaskard, bronz fibula és állítólag egy pikkelyes bronz öv találtatott. E leletek veszendőbe mentek.2) A másik sírlelet a Thim-féle téglavetőn találtatott, hol a csontváz mellett fibula és g y ű r ű bronzból, úgy cserépedény és üveggyöngy fordult elő. E leletek sorsáról sem értesültünk.3)
A mi a népvándorláskori tárgyak anyagát illeti, a feles számú agyagedényeken kívül itt a kő, csont, réz, bronz és vastárgyak vegyesen fordulnak elő. E tárgyak korra nézve rendszerint igen különbözők, sőt az eddigi régészeti búvárlatok azt igazolták, hogy az ember értelmi és társadalmi fejlődésében a kő, réz, bronz és vas külön-külön álló terjedelmes korszakot képvisel. Ebből a z o n b a n még n e m következik, hogy h a valamely helyen kőeszközt találunk, azt a réz vagy bronz eszköznél okvetlen régebbinek tartsuk s így e különböző anyagokból készült tárgyakat egészen különböző idők emlékeinek t e k i n t s ü k ; mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a legtöbb helyen e különböző a n y a g ú eszközök egy és u g y a n a z o n k o r b a n is egyaránt h a s z n á l a t b a n voltak.4) A kő és csonteszközök vegyesen is találtatnak igen gyakran réz vagy bronz eszközökkel, miből világos, hogy az ércanyag feldolgozása u t á n a kőnek és csontnak h a s z n á l a t a nem ment ki a z o n n a l divatból. Másrészt m a m á r az
1) „Bácska" 1887. évf. 70. sz.
2) U. o.
3) U. O.
4) Hogy pl. a kő használata hadi eszközökre mily sokáig divatban maradt, bizonyítja az a körülmény, hogy köfegyvereket Németországban a Kr. u. VI—VII., Irlandban a VIII—IX. századig, Angliában a hastingsi csatáig (1056.), Skóciában a XIII., Csehországban pedig egész a XV. századig használták. (1. Bougemont: Die Bronzezeit etc. 153. 1.)
is bizonyos, hogy egyes vidékeken lakó népek még akkor is kő és csont eszközökkel éltek, midőn m á s u t t m á r az érc feldolgozása ismeretes v o l t ; miből viszont az következik, hogy az érceszközök előállításának ismerete csak fokonkint és l a s s a n vált általánossá.
A kő, réz, bronz és vas k u l t ú r á n a k kor szerint szokásos meg-különböztetése tehát csak á l t a l á n o s s á g b a n állhat, m e r t bármely vidék emlékeit tekintjük, az ezen anyagokból készült eszközök n e m mindig képviselnek egymástól különböző, vagy messze eső kort.1)
Vármegyénkben, mint azt m á r bevezetésünkben érintettük, önálló kőkorszak aligha létezett, s azok a kőeszközök, melyek itt szórványosan felszínre kerültek, többnyire aligha régebbiek a népvándorlás korszakánál. A kőtárgyak — az egy Zentát kivéve, — többnyire m á s anyagú tárgyak kíséretében kerültek és kerülnek ki a földből n á l u n k , s ezek is, mint értéknélküli tárgyak, rendszerint kevés figyelemben részesülnek. Z e n t á n az u. n. alsóhegyi szőlőkben csiszolt kőbalta m á s egyéb k ő d a r a b o k t á r s a s á g á b a n találtatott ezelőtt p á r évvel, de a t u d o m á n y s z á m á r a megmentve ezek sem lettek. Keresztúron n e m r é g fenköveket és őrlőkődarabokat találtak.2)
Csont eszközöket felmutatni szintén alig v a g y u n k képesek, bár valószínű, hogy vármegyénk e leletekben bővelkedik. A vármegyei tört. társulat gyűjteményében is mindössze egy cifrázott, lyukas csont tárgy őriztetik, melynek sem lelőhelyét, sem rendeltetését nem ismerjük. Pedig a népvándorláskori telepekben bizonyára sok csonttárgy lappang, melyek csak szorgos k u t a t á s o k ú t j á n lesznek összegyűjthetők. Ezt támogatják a keresztúri u. n . jaruha-i őstelepen lelt tárgyak is, hol agancsok, csontszilánkok is fordultak elő egyéb kő- és agyag-tárgyakon kívül.3)
Rézlelet n á l u n k legelőször Ő-Becsén fordult elő. A p r ó rézlemezek voltak ezek s egy sírban találtattak.4) Egy másik réz
!) Pulszky F.: Bevezetés S. I. Lubbock: Tőit. előtti idők c. művének magyar kiadásához. 18. 1.
2) Bács-Bodrogh vm. Tört. Társ. Évkönyve. 1890. 169. 1.
3) U. 0.
4) Arch. Közlemények. II. 305.