i.
A IX-ik század vége felé, midőn a n é p v á n d o r l á s k o r á n a k végső zivatarai is rég lezajlottak, Bács-Bodrogh vármegye területét némely szláv és bolgár törzsek tartották megszállva, kik, úgy Játszik, össze n e m függő láncszemét képezték a m a nagy nép vegyüléknek, mely ez idétt h a z á n k egész területét lakta. Hogy e néptöredékek között volt-e a Nagy Károly f r a n k császár által e század első éveiben egész a Tiszáig behódoltatott és leigázott avar n e m z e t b ő l ; vagy hogy a szlávok törzsei közül v a l ó b a n az u. n. bodrik-ok laktak-e itt, mint azt Schafarik vélte; vagy végre igaza van-e A n o n y m u s n a k , a ki a Tisza-Duna folyók közére valóságos bolgár fejedelemséget helyez, — m a m á r nem lehet eldönteni.
Tény a z o n b a n — és ezt a Bács és Bodrogh nevek is igazolják — hogy e vidék közvetlen honfoglalás előtti lakói szlávok voltak, a kik itt békés életmódot folytattak s bizonyára minden ellentállás nélkül meghódoltak az Árpád vezérlete alatt e t á j b a n ( 8 8 9 — 8 9 4 . ) a Kárpátoktól a Tisza és Duna síkjaira leözönlő m a g y a r fegyverek előtt. A n o n y m u s amaz állítása, hogy a Bácskaságban ez idétt Zalán bolgár fejedelem uralkodott s hogy ő Titelből vezette volna hadait Alpárhoz a magyarok ellen, az ú j a b b kutatások szerint n e m bizonyult valónak és így bizonyára A n o n y m u s amaz elbeszélése sem érdemel több hitelt, mely szerint az alpári csata u t á n Á r p á d vezér Bodrogh tájaira költözött, s hogy a honfoglaláskor Kölpön és unokaöcscse T a s vezérek vármegyénkben a m a g u k s z á m á r a birtokokat foglaltak volna.
Minden jel oda m u t a t a z o n b a n , hogy honfoglaló őseink m á r az első években megszállták az egész Tisza-Dunaközét, mert tudva levő, hogy a m a g y a r o k n o m á d nép lévén, legelső s o r b a n a folyók közeit s főleg a Tisza m e n t é t szállották meg s itt alkották első telepeiket.
Yoltak-e a honfoglaláskor az itt lakott szlávoknak városaik, n e m t u d j u k ; Bács és Bodrogh nevei a z o n b a n azt sejtetik velünk, hogy egyes kisebb telepeik léteztek s azokat a m a g y a r o k is elfoglalták. Miként történt ez az elfoglalás és a száznyolc m a g y a r nemzetségi törzsnek mely része telepedett le a Bácskaságon, m a m á r n e m lehet meghatározni. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az itt lakott szláv elemek lakhelyeiken részint mint szolgák, részint mint szabadosok, meghagyattak s a m a g y a r lakosság eleinte itt városokat n e m épített, h a n e m még a királyság első két századában is j o b b á r a sátrak alatt, ideiglenes telepeken tanyázott.
A magyar vezérek korából, mely a honalapító Á r p á d halálától (907.) Szent István király megkoronáztatásáig (1000.) terjed, semmi írott a d a t u n k nincs a Bácskaságra. Csak sejteni lehet, hogy e korszakban a Tisza-Dunaköz fontos szerepet játszott, a mennyiben ez volt a külföldi r a b l ó h a d j á r a t o k r a özönlő m a g y a r s á g kiinduló p o n t j a s itt lehettek legnagyobb telepeik és ide szállították a szomszédos országokból m a g u k k a l hozott zsákmányt. Mert kétségtelen, hogy a vezérek k o r á b a n a D u n a volt legerősebb védelmi vonala a m a g y a r s á g n a k , s hogy a D u n a és Tisza téréin legnagyobb biztonságban tanyáztak a külföldi h a d j á r a t o k o n kalandozó ősök itthon m a r a d t családjai.
Szent István korától fogva lényeges változásokon e^ett át a mi vidékünk területe is. A nemzetségi birtokok szoros kör-vonatozása, a vármegyék szervezése és az egyházi organisatio,
(a bácsi püspökséget tudvalevőleg szintén első szent királyunk alapítá,) egészen ú j képet tár elénk. A törzsek birtokait, közhiedelem szerint, első szent királyunk szabályozta, m e g h a t á r o z v á n a honfoglaláskojuelfoglalt u. n. szállásokat (descensus) s azokat a megszállva tartott nemzetségeknek örökös szabad birtokul adván.
(A Haynald-Htínszlmann-féie ásatások alkalmával találtak.)
A v a s k ú t i h a l m o k l á t k é p e .
(Rómer után.)
A v a s k ú t i h a l o m b e l s e j e .
(Czirfusz F. után.)
A v a s k ú t i h a l m o k térrajza.
(Rómer után.)
^íút
§8S®
A vármegyék szervezése szintén ez időből ered. Bár az írók nézete elágazik, mindazáltal valószínű, liogy a Szent István által szervezett vármegye eredetileg egyféle t. i. katonai volt.
mely a v á r r e n d s z e r e n alapult. Bács és Bodrogh vármegyék szervezése is ez időbe esik, és nincs kétség az iránt, hogy ezeknek magvát és központját a h a s o n n e v ű várak képezték.
A vármegyei szervezet életbelépte a vármegyei t á r s a d a l o m megoszlását vonta m a g a u t á n . Szent István korától fogva a vármegye első r e n d ű közönségét a nemesség képezte, mely első s o r b a n a letelepült magyarságból került ki. Ezeknek b í r á j a a király, h a d b a n pedig vezére a vármegyei főispán. A nemesség u t á n következett a szabad v á r n é p és várjobbágyok osztálya, melynek kötelessége volt a várak környékén nyert földbirtok-a d o m á n y fejében földbirtok-a v á r földbirtok-a k földbirtok-a t j ó k földbirtok-a r b földbirtok-a n tföldbirtok-artföldbirtok-ani, őrséggel ellátni és h á b o r ú esetén a vármegye f ő i s p á n j á n a k vezérlete alatt a királyi h a d h o z csatlakozni.
E kettős osztály után a szolgák osztálya következett, mely az előbbi két osztályt szolgálta és semmiféle jogokkal nem birt.
Ezek legnagyobbrészt a leigázott népek soraiból, részint pedig a büntetésből szolgai állásra kárhoztatott szabadokból kerültek ki.
Ugyanekkor létesült az egyházi rend is, mert a bácsi püspökséget Szent István alapította s ezzel együtt a községi egyházak is szerveztettek.
Vármegyénk Árpád-kori történetét meglehetősen nagy homály födi. Az a z o n b a n bizonyosnak látszik, hogy e korszak esemé-nyeiben területünk lakói is tevékeny részt vettek, a m e n n y i b e n a XI. századból t u d j u k , hogy a Salamon és Géza királyok közötti viszály és országos h á b o r ú alkalmával Vid bácsi főispán a bácskai dandárokkal erősen harcolt 1074-ben a mogyoródi ütközetben,1) később pedig királyaink is többször megfordulhattak itt, mert Szent László királyról is tudva van, hogy a midőn
!) Ez ütközetben (márc. 14-én) Vid a balszárnyon harcolt s a Géza seregében levő csehek mindjárt az első összecsapásban inegsemmisíték a bácskaiakat. (Fauler: A magyar nemzet tört. az Árpádházi kir. alntt. I. 165.)
4
1095-ben a szentföldre készült s a húsvéti ü n n e p e k e t Bodrogh v á r á b a n tölté s itt búcsúzott el az ország nagyjaitól.1)
Hogy az ezután következő keresztes h a d m e n e t e k egy része vidékünkön vonult át, nagyon valószínű, b á r erre nézve írott forrásaink adatokat n e m szolgáltatnak. A keresztes h a d a k át-v o n u l á s á n a k közát-vetett bizonyítéka lehet t a l á n a m a zombori éremlelet, mely számos u. n. bracteatá-t, a keresztes h a d a k fizetésére szánt francia érseki érmet, foglalt magában.2)
Innen fogva az okleveles emlékek v á r m e g y é n k r e nézve nagyon ritkák egészen a XIII. század első feléig, vagyis a tatárjárásig.3) A t a t á r j á r á s előtt m á r népes helységekkel bővelkedett s gazdasági és kultúrai szempontból egyaránt emelkedett állást foglalt el.
A lakosság egészen magyar volt s a meghódolt szláv vagy bolgár törzsek is elmagyarosodtak. 1093-ból t u d j u k , h o g y B a j a és Bezdán között Besenyő, Vajas, Tölgyesfoka, Péterréve, Szőlős stb. nevű helységek léteztek, mely k ö r ü l m é n y nyilván m u t a t j a a magyar lakosságot.
Az 1241. évi óriási katasztrófa, mely h a z á n k a t érte, teljesen letarolta vidékünket is. A t a t á r j á r á s zivatara nemcsak Ugrin kalocsai érseket söpörte el a bácskai h a d a k k a l együtt a sajói ütközetben, h a n e m fenekestül felforgatott itt m i n d e n t , mert a tatárok első s o r b a n a Dunáig hatoltak előre és a Tisza és D u n a közeit teljesen elpusztították. A Bácskaság lakói ekkor teliát cseknem teljesen kiirtattak,4) s ez az oka, hogy a v i d é k ü n k ö n lakó családok úgy látszik mind a t a t á r j á r á s után költöztek ide, kivéve azokat, a kik a tatárveszedelmet menekülés ú t j á n túlélték.
Az ősi nemzetségek, melyek a honfoglalás u t á n vidékünket megszállották, a t a t á r j á r á s idején csaknem egészen kipusztultak,
x) Hogy László király a piacenzai zsinat által nem kéretett fel az első keresztes hadjárat vezéreül, ezt Riant (Arch. d. L'or. Lat. I. 131—4.) kimutatta. (L. Pauler Gy.:
A magyar nemzet tört. I. 583.)
2) Lásd Bács-Bodrogh vm. tört. társ. Évkönyve 1888. évf. 75—80. 1.
3J A lefolyt előző időszakból, vagyis a XII. századból csak annyit tudunk, hogy II.
Géza király 1157-ben két napon át fmárc. 31., ápr. 1.) Bácsban tartózkodott. (Róka:
Vita praesulum, I. 60—1.)
4) Hogy Bács és Bodrogh vármegye sokat szenvedett a tatárok pusztításai folytán, ezt a bácsi káptalan egyik 1252-ik évi oklevelében is felemlíti. (Cod. Dipl. IV. 2. 157.)
s IV. Béla király e két vármegyét is ú j r a volt kénytelen be-telepíteni a tatárveszedelem elvonulta u t á n éppen úgy, mint az ország többi részét.1) Ez az oka, liogy vármegyénk középkori családainak eredetét rendszerint nem lehet a XIII. századnál feljebb vinni, s ez az oka a n n a k is, hogy a korábbi időkre vonatkozó írott emlékek csaknem mind elpusztulván, az okleveles adatok csak a t a t á r j á r á s t követő időszaktól fogva lesznek mind gyakoriabbak.
Miként t ö r t é n t vidékünk újratelepítése, nem t u d h a t j u k , mert az egykorú krónikák az ország újjászervezését csak általánosságban ecsetelik. T é n y a z o n b a n , hogy e két vármegye is legnagyobb részben ú j lakókat, ú j birtokosokat nyert, kik közt bizonyára voltak idegenek i s ; de másrészt v a n n a k nyomok, melyek azt m u t a t j á k , hogy e vidék birtokosainak egy része a tatárveszedelmet kiheverte s az ország újjászervezésekor ismét visszatért otthonába.2) Bizonyosra vehető továbbá, hogy a tatárdúlás u t á n e két vármegyében is vár- és város-erődítések történtek, mert tudva-levő, hogy IV. Béla király a tatárveszedelem elvonulta u t á n az ország megerősítéséhez fogott. Bács és Bodrogh várak, továbbá némely m á s városok is ekkor nyerhették erődjeiket, valamint a mohácsi vészig fennállott m o n u m e n t á l i s építmények is legnagyobb részben e k o r s z a k b a n épülhettek, mert az előbbi épületek mind a t a t á r d ú l á s áldozatául estek. A máig is fennálló bácsi templom, mely H e n s z l m a n n véleménye szerint az u. n. átmeneti s t y l u s b a n van tartva, szintén ezen k o r b a n , a XIII. században épült.3)
Ugyancsak IV. Béla király idejében kún-telepítések is történtek vidékünkön, a mennyiben a m á r a t a t á r j á r á s előtt
!) Hogy IV. Béla király vármegyénkben is megfordult, ezt némelyek a bulkeszi feliratos kő nyomán sejtik. E kő felirata szerint Béla király bizonyos Adelchardus nevű bácskai úr fiának keresztapja volt s ez okból neki némi birtokot adományozott. De liogy itt melyik Béla királyról van szó, nem lehet eldönteni. (Arch. Ért. 1890. 131.)
2) Ilyen volt Fonyói comes fia Izsó is, a ki a midőn az 1245. év körül a bácsi káptalan előtt végrendelkezik, fölemlíti, hogy bizonyos birtokát elzálogosítván, az összeg egy részét akkor vette igénybe, midőn a tatárok ellen indult („. . . quando ivi contra thataros".) A tatárjárás után tehát birtokait újra elfoglalta, mert különben nem végintéz-kedhetett volna róluk később. (Eredeti oklevél a gyulafehérvári kápt. levéltárában. Másolata M. Tud. Akad. kézirattárában: Pesty-féle gyűjtemény 1. sz. a.)
3) Arch. Ért. 1870. 88.
G*
beköltözött k u n o k a p u s z t u l á s u t á n ú j r a letelepíttettek s ezeknek nagy része a Tisza két oldalán foglalt t a n y á k a t . Gyárfás szerint a tisza-dunaközi kún-telepek e k o r b a n Pest vármegye h a t á r á n á l jóval lejebb terjedtek s számos kún-telep jutott Bodrogh
vár-megyébe is.1) E kún-telepeket egyenkint m a m á r n e m t u d j u k megjelölni, egyes okleveles adatok a z o n b a n megemlékeznek róluk, kik rakoncátlan természetüknél fogva e vidéknek sok bajt okoztak, a mennyiben többször is lázadásra és pusztításra vetemedtek.
Az utolsó Árpádok korából semmi nevezetesebb esemény emléke n e m m a r a d t vármegyénkben. IV. László király léhasága bizonyára itt is növelte a közállapotok sülyedését s a legutolsó Á r p á d : III. E n d r e alatt (1301.) l á b r a k a p o t t belviszály bizonyára pártokra szaggatta vidékünk lakosait is.
A XIV. század eleje, valamint általában az egész országban, úgy vidékünkön is tetemes bonyodalmakkal kezdődött, a minek okát Venczel, Ottó és R ó b e r t Károly királyok közötti trónviszály képezte. Ez utóbbi uralkodó alatt végül lassankint consolidálódtak a viszonyok, a béke helyreállott s e béke ölében azt látjuk, hogy h a z á n k déli részének jelentősége emelkedett az által is, hogy R ó b e r t Károly király u r a l m a alatt (1342-ig) a királyi székhely hosszabb ideig T e m e s v á r volt, minek folytán az alföld mind több és több g o n d b a n részesült.
R ó b e r t Károly király uralkodása nevezetessé lett v i d é k ü n k r e nézve leginkább az által, hogy e t á j b a n , főleg az 1 3 3 2 — 1 3 3 7 . évek között Bács és Bodrogh vármegyék területein a római p á p a collecta-szedői fordulván meg, az általuk vezetett adójegyzékek bő világot vetnek e vidék egyházi és helyrajzi, valamint cultur-viszonyaira. E jegyzékek, miket az egykor itt j á r t pápai adószedők állítottak össze, megbecsülhetlen forrásai vármegyénk XIV7. századbeli történelmének, mert megismertetnek b e n n ü n k e t a vidék egyházi beosztásával, a községek és városok helyirati
Jászkunok tört. i. h.
fekvésével, sőt az egyházi és világi férfiak, lakosok és közbirtokosok neveit is közlik.1)
E század második felében Nagy Lajos király uralkodása alatt m i n d több és több értesülést n y e r ü n k vidékünket illetőleg.
E korból m á r m i n d i n k á b b több írott emlék m a r a d t fenn, melyekből vármegyénk homályos m ú l t j á r a itt-ott némi világot deríthetünk. így 1351-ből első megnyilatkozását l á t h a t j u k Bodrogh vármegye h a t ó s á g á n a k amaz oklevelében, melylyel bizonyos h a t a l m a s k o d á s i ügyben I. L a j o s királynak jelentést tesz. Ezen oklevélből látjuk, bogy e vármegye közgyűlését a m o n d o t t évben Háj-Szent-Lőrincz v á r o s á b a n t a r t á s hogy a megye h a t ó s á g a még ekkor önálló pecséttel n e m is rendelkezett, mert ezen oklevél megerősítéséhez a háj-szent-tórinczi k á p t a l a n pecsétjét vette igénybe.2)
Kilenc évvel később azt halljuk, hogy Magyarország nádora Bodrogh v á r á n á l törvénykező gyűlést tartott. Ezen 1360-ban kelt oklevél szerint Kont Miklós n á d o r Bodrogliban a vármegye nemeseivel gyűlést tartván, Becsei Miklós nevű előkelő megyei birtokos részére bizonyos révjogra nézve bizonyítványt adott.3) Ez az első n y o m a a n n a k , hogy vármegyénk területén a király helyettese, a nádor, megfordult és a hazai törvények értelmében a megye nemességével törvénykező gyűlést tartott, a mi ezentúl mind g y a k r a b b a n ismétlődik, b á r néha, mint látni fogjuk, a nádor helyét a macsói bánok töltik be.
Hogy a n á d o r jelenlétében nemcsak a nemesség peres ügyei intéztettek, h a n e m m á s közdolgokban is tétetett olykor intézkedés, világosan m u t a t j a a B o d r o g h b a n 1364-ben tartott ú j a b b gyűlés. Ezen gyűlést szintén Kont nádor tartotta, még-pedig a vármegyében dúló rablók és tolvajok ellen. A sem n e m jelentkezett, sem el n e m fogott latrok névsorát foglalták most össze és egyúttal a n á d o r elrendelte, hogy a névjegyzékben
Monumenta Vaticana. Series I. tom. I. 145—181. stb. 1.
2) Zichy es. okmtára. II. 440. Az oklevél záradéka ezeket mondja: „quid notorio sigillo, utenti caremus, sub sigillo capituli ecclesie sancti Laurency martyris de Hay . . . duximus destinendas".
3) Zichy okmtr. III. 187.
foglalt gonosztevők, bárhol találtatnak, elfogandók és kivég-zendő k.')
1368-ban az ú j nádor, László opuliai herceg, tartott Bodroghban a megyei nemességgel ú j a b b gyűlést, melynek végzéseit nem ismerjük ugyan, de a melynek emlékét a nádor kettős intézkedése tartotta fenn. Ezek egyike, egy bizonyságlevél, melyben a nádor igazolja, hogy Laki Péter tárnoki birtokos által birtokelfoglalás miatt Becsei T ö t ö s fia László ellen indított perben a birtokelfoglalás ténye a t a n ú k által n e m lőn igazolva.1') A másik intézkedése a n á d o r n a k abból áll, hogy meghagyta a pécsi káptalannak, hogy a Becsei (másként Báthmonostori) László által Laki Péter ellen bizonyos Kökényes nevű birtokon okozott károk miatt indított perben megfelelő vizsgálatot tartson.3) E k o r s z a k b a n talán a királyi család is megfordult olykor vármegyénkben, mert e t á j b a n itt Erzsébet királynénak birtokai voliak, nevezetesen Zond város (a mai Szónta) és környéke tartozott e birtokokhoz, melyek 1382-ben csere ú t j á n a budai apácák t u l a j d o n á b a mentek át.4)
I n n e n kezdve Zsigmond király koráig általános jelentőségű adataink nem m a r a d t a k fenn vidékünket illetőleg, e király u r a l m a alatt azonban Bács és Bodrogh vármegyék területe s ű r ű b b mozgalmak színtere lett. Már 1391-ből t u d j u k , hogy Losonczi István macsói bán, a ki Bodrogh vármegye f ő i s p á n j a is volt, e vármegyében tartott ülésében, a megye közönségével együtt, a vidéken tartózkodó tolvajok, rablók és orgazdák felett ítélkezett.5)
Értesülésünk van továbbá arról is, hogy a m a nagy mozgal-makba, melyek a király ellen való fölkelésekben és nápolyi László királyjelölthöz való p á r t o l á s b a n nyilvánultak, vidékünk is részt vett. Az itt birtokos főcsaládokból ezek közt volt első sorban a Horváthi család, mely a z u t á n hűtlensége miatt itt
1) Zichy okmtr. III. 246.
2) U. o. III. 3Ő9.
3) U. o. III. 360.
4) Iványi I.: Bács-B. megye helynévtára. I. 106. Steltzer F.: Geschichte der Bácska. 21. 1.
5) Zichy okmtr. IV. 467.
összes birtokait elvesztette s azokat 1395-ben Zsigmond király híveinek Garai Miklós horvát b á n n a k és testvérének J á n o s n a k adományozta.1) Ugyanily s o r s b a n részesült az itt szintén birtokos Gzobor család, a melynek tagjai közül Gz. János, mivel a nápolyi László p á r t j á r a állott, 1403-ban összes birtokait veszté s e birtokok a Szilágyiak kezére mentek át. Hasonlókép hűtlenségbe esett Cz. másik J á n o s is, a ki a Marczali Miklós erdélyi vajda által támasztott mozgalomhoz állott s e miatt ugyancsak 1403-ban birtokait veszté, de idejében megtért s a király neki megkegyel-mezvén, a jószágait visszakapta.2)
Zsigmond király kora3) r á n k nézve azért is nevezetes, mert e korból a vármegyei n e m e s családoknak m a j d n e m teljes jegyzékét birjuk. E jegyzék a kői k á p t a l a n n a k azon 1431. évi oklevelében foglaltatik, melyben a királynak bizonyos birtokügyben jelentést tesz. Jelenti t. i., hogy a bácsi káptalant visszaiktatta a m a birtokba, melyet attól a Maróthiak elfoglaltak.4)
Ugyané korból t u d j u k , hogy akkor, a midőn Zsigmond király 1433-ban6) római császárrá való k o r o n á z t a t á s a ügyében R ó m á b a n járt, fényes magyar küldöttség kísérte. E kíséretben a többi közt bácskai u r a k is részt vettek. A teljes, 4 0 0 tagból álló magyar kíséret névsorát n e m ismerjük, de azok között, a kik R ó m á b a n jártak s ez alkalmat felhasználva, a pápától bizonyos egyházi kedvezményeket (pl. a birtokaikon levő templomok védszentjének ü n n e p é n b ú c s ú t t a r t h a s s a n a k ) kértek, előfordul Becsei Tötös fia László Báthmonostorról, Csanádi
!) Akad. kézirattár. Pesty-gyűjt. 49. sz.
2) Orsz. Ltr. Dipl. 56. és 8925. sz.
3) Zsigmond király 1392-ben az aldunai török hadjáratból visszatérve jul. 28-án Bács várában megpihent. (Cod. dipl. X. 67.) Valószinű, hogy 1395-ben szintén megfordult itten. 1398-ban a temesvári orsz. gyidés után a déli vidéket Zsigmond király újból be-utazván, Bácsban okt. 31-én időzött, az 11-27. és 28-iki török hadjáratok alkalmával vidékünkön szintén átutazott. (Uj Magy. Múzeum, 1860. 184.)
4) Kalocsai kápt. ltr.
5) Ezen évben utazott hazánkon keresztül Bertrandon de la Brocquiére, a burgundiai Jó Fülöp király fölovászmestere, ki a szentföldről jövet érintette vidékünket is. A Tiszán Becsénél kelt át a teinesi részekről s innen a bácskai oldalon Szegedre ment, honnan Pest felé távozott. Naplójegyzeteiben vidékünket fában szűkölködőnek, kenyérben szegény-nek (?), de halban gazdagnak mondja.
hasonló nemes u r a k a király kíséretében külföldre utaztak, bizonyára nemeseink gazdagságáról és előkelőségéről tesz t a n ú -ságot.1)
A míg az itt élő nemesség jóléte felől ily ecclatans bizonyítékokat látunk, addig m á s r é s z t szomorú emlék e korból az a vallásüldözés, mely Zsigmond király alatt vármegyénket is érte. 1414 óta a csehországi husszita felekezet tanai h a z á n k b a n is mindenfelé, főleg a z o n b a n az alföldi és erdélyi részeken elterjedtek s vármegyénkben is számos hívőre akadtak. A bázeli zsinat Jakab ferenczrendi szerzetest és boszniai vicariust bízta meg azzal, hogy az eretnekeket Magyarországban üldözze. Jakab atya Erdélyben, Váradon, Csanádon és Pécsett járt ez ügyben, m a j d pedig Bácsba jött s mint valódi inquisitor lépett fel.
Nemcsak a megtérni n e m h a j l a n d ó husszitákat b ü n t e t t e és kínozta halálra, h a n e m még a halott eretnekeket is felásatta és megégette. Bácsban dolgát végezvén, a szerémi m a g y a r husszitákat üldözte és űzte ki. kegyetlen működése a z o n b a n , úgy látszik, nem aratott köztetszést, mert a Ferenczrend főnöke 1488-ban arra inté, hogy mérsékelje buzgalmát, a következő évben pedig visszahivatott.2)
Zsigmond halála u t á n Albert király ismételten megfordult vidékünkön. Ittlétének semmi különös n y o m a n e m m a r a d t ugyan, mert ő a fenyegető török ellenség elleni védekezés szempontjából jött e vidékre; tény azonban, hogy 1439-ben a törökök elleni h a d j á r a t kiindulási p o n t j á u l F u t a k vára tűzetett ki s az ország hadai ide gyülekeztek. Albert király m a g a is lejött ide s a többi közt Szónta (Zond) v á r o s b a n is tartózkodott, mert az ez évi október 6-án a Garai család részére kiállított adománylevele, melylyel a péterváradi várat és az ottani apátság kegyúri jogát Garai László macsói b á n n a k és Bodrogh vármegye f ő i s p á n j á n a k adta, e városban kelt.3)
Fr aknái V.: Közi. a vatikáni levéltárból. Turul. 1893. évf. 4—5. 1.
2) Acta Bosniae. Mon. Eist. Slavorum. XXIII. köt. (1. „Századok" 1893. 621—622.)
3) Orsz. Ltr. dipl. 13445. sz. A király e hadjárat alkalmából 1439. jul. 29-től aug.
l-ig szegedi táboránál volt, aug. 13-án Kohol-ban (ma Kovil), aug. 14-én Kisdinél (Bács
Albert királynak bácskai táborozása dicstelen véget ért, mert a h a d a k alig keltek át a D u n á n , m á r az ellenség jövetelének hírére megfutottak. E m a g y a r karakterrel meg n e m egyező gyávaság okát a b b a n találjuk, hogy a hadseregben m á r jóval előbb ragályos betegség ütött ki, mely ezrével szedte áldozatait s így az egész sereget demoralizálta. A király maga is betegen távozott vidékünkről s mint t u d v a van, p á r n a p m ú l v a el is halt. (1439. okt. 27.)
Albert király uralkodása nevezetessé lett arról is vármegyénk-ben, hogy az ő a d o m á n y a folytán lett h a z á n k akkori legelőkelőbb családjának feje : Hunyadi János, bácskai birtokos. E király ugyanis (1439. m á j . 9.) Szörény és egyéb v á r a k n a k megerősítése fejében a Hunyadi családnak adományozta Bodrogh megyében Madaras, T a v a n k ú t , Szabadka és Halas helységeket, továbbá Gsőszapa nevű puszta fele részét.3)
Zsigmond és Albert király kora volt az, melyben a török elleni mozgalmak megkezdődtek s ettől fogva a hadi mozgalmak mindinkább előtérbe nyomultak. E hadi mozgalmak színtere az alföld s az ország déli részei valának, s e korszaktól fogva a számos török h á b o r ú alatt mindannyiszor érintették az átvonuló hadak vármegyénket, gyakran pedig, mint látni fogjuk, a h a d j á r a t o k kiindulási p o n t j á t is vidékünk képezte.
I. Ulászló király idejében ( 1 4 4 0 — 4 . ) a törökök támadásai mindinkább ismétlődvén, -bár Hunyadi J á n o s n a k , mint az ország-déli része főkapitányának vaskeze, a becsapásokat mindig visszaverte, előbb a törökkel való békekötés, utóbb a veszedelmes ellenségnek saját területén való m e g t á m a d á s a foglalkoztatta királyunkat s az országos rendeket. Ismeretes, hogy Ulászló király a s z u l t á n n a l Szegeden békét kötött, e béke azonban
megye Gardinovcze táján), aug. 18-án ugyanott, aug. 30-án Szlankamenben, szept. 2-án Tidörév-nél (Titel mellett), .szept. 9-én ugyanott, szept. 12-én Kabol-ban, majd ismét Tidörév és Szlankamenen, aztán szept. 28—28-án Futakon, okt. 1-én Szlankamcnen, okt. 6-án Szond-bnn (Szónta), okt. 12-én Bodrog-ban és okt. 17-én Esztergomban, okt.
27-én Neszmélyen, hol meghalt. (Csánki: Hunyadiak kora, VII. 140.)
!) Pesti/: Szörényi bánság tört. III, 35. Iványi: Szabadka tört. I. 39.
külföldi befolyások folytán 1444-ben fel lett bontva1) s míg ugyanez évben h a d j á r a t h a t á r o z t a t o t t el a szegedi országgyűlésen s e h a d j á r a t kiindulási p o n t j a ismét vidékünk lett. A király és Hunyadi alatt álló seregek Szeged körül összpontosíttattak, hova a bácskai csapatok is gyülekeztek, a h o n n a n a sereg (1444.) szeptember közepe táján2) indult le a Bácskaságon át az ország határai felé.
T u d v a van, hogy e h a d j á r a t mily dicstelen véget ért a várnai vereséggel, melyben Ulászló király is elesett, az ország rendei tehát négy év múlva, m i u t á n Hunyadit az ország főkapitányjává tevék,3) (1448.) ú j a b b h a d j á r a t t a l kívánták
T u d v a van, hogy e h a d j á r a t mily dicstelen véget ért a várnai vereséggel, melyben Ulászló király is elesett, az ország rendei tehát négy év múlva, m i u t á n Hunyadit az ország főkapitányjává tevék,3) (1448.) ú j a b b h a d j á r a t t a l kívánták