a) Közigazgatás.
Áml jár némelyek a vármegyék keletkezésének korát előbbre tették, mindazáltal bizonyos, liogy azok legnagyobb részét Szent István király szervezte. A vármegyék s z á m a és területének nagysága az idők folyamán nagyon különböző volt, s úgy látszik, az ország eredetileg n e m egységes terv szerint osztatott vár-megyékre. A honfoglaláskor egyes nemzetségek szállottak meg egy bizonyos vidéket, ezeknek utódai viselték ott a hivatalokat, miket ép úgy örököltek, mint a birtokokat. Ezek gyakorolták a hadi fegyelmet, a közigazgatást és az igazságszolgáltatást is, s csak a fejedelemnek tartoztak felelősséggel.1)
Bács és Bodrogh vármegyéket is minden valószínűség szerint még Szent István alapította, írott adatok a z o n b a n csak jóval később szólnak róluk. Bács vármegye területét eredetileg a h a s o n n e v ű vár körül levő vidék, Bodrogh megyét pedig a szintén h a s o n n e v ű , m a m á r n e m létező v á r n a k vidéke képezte.2) Később e terület valamivel nagyobbodott, de mai nagyságát egyáltalában az egész középkorban el n e m érte. Előbb Csanád, u t ó b b pedig Csongrád vármegye mélyen benyúlt e vármegyék területébe3) úgy, hogy Bodrogh vármegye a mai B a j a és Apatin által jelzett h a t á r v o n a l o n meglehetősen a Dunához szorult, míg
!) Fauler Gy.: Magyar nemzet tört. az Árpádházi kir. korában. I. 497. Botka T.:
A vármegyék ősi szervezete. Századok. 1870. 499. Kerékgyártó A.: A műveltség fejlődése Magyarországon. I. 235. Pesty F.: A várispánságok. 1—6.
2) Bács vármegye székhelyét mindig Bács képezte, Bodrogh vármegye hatósága azonban, főleg a XIV. századtól fogva többnyire Háj-Szent-Lőrincben székelt.
3) A Szegedtől Ó-Becséig s onnan Szabadkáig terjedő terület előbb részben Csanád, utóbb majdnem állandóan Csongrád megyéhez tartozott.
Bács vármegye a mai Ferencz-csatorna alatt a Dunáig terjedő nagyobb területet foglalta m a g á b a n .
A két vármegye élén a főispán, vagy eredetileg várispán (comes castri) állott, a ki nemcsak közigazgatási, h a n e m törvénykezési és hadügyi feje is volt a vármegyének. Némely íróink vitatták, hogy eredetileg kétféle vármegyék léteztek, t.
i. polgári és külön hadügyi, ez a z o n b a n n e m valószínű.1) Az írók többsége megegyez a b b a n , hogy kezdettől fogva egy-egy főispánság létezett a vármegyében, a kinek címe v á r i s p á n volt s ezek eredetileg a királyi jószágok igazgatói és a jövedelmek beszedői valának,2) b á r valamivel később a jószágkezelésen kívül a polgári megye ügyeinek intézése és a v á r j a v a k igazgatása között némi megkülönböztetés tétetett s t a l á n két k ü l ö n b ö z ő ispán által is intéztettek e dolgok.3)
A két vármegye közül Bács 1055-ben, Bodrogh 1 0 9 3 - b a n említtetik a hazai emlékekben először, a vármegyei főispánokat pedig szórványosan Bácsban 1055-től, B o d r o g h b a n pedig 1135-től fogva ismerjük. A főispánok a t a t á r j á r á s idejéig (1241.) az ügyek általános vezetői voltak s hivatalaikat a király kinevezése ú t j á n nyerték. Udvart tartottak a megye székhelyén, ők nevezték ki nemcsak a hadi, h a n e m a polgári szolgálatra rendelt tiszteket is; ők szedték be a kincstári jövedelmeket s azokat — K á l m á n király törvényei szerint — évenkint Szt Mihály n a p r a Esztergomba kellett beszolgáltatniok. A rendőri ügyek intézése is az ő feladatuk volt. Részök volt továbbá az egyházi dézsma besze-désében és az ú j pénznek forgalomba tételében.4)
A főispánok jövedelmét n á l u n k is, úgy mint az ország többi részében, első s o r b a n a királyi adók V3 része, a királyt illető bírságok 73, n e m k ü l ö n b e n egyéb bírói díjak és bírságokon
*) A kétféle vármegye létezését Botka és Pesty vitatta leginkább. Szent László korában valóban, úgy látszik, volt különbség téve a várbeli és megyei ispánok között, de hatáskörük nincs jelezve. (Lásd: Szt. László 111. decr. 13., 15. fej. Kálmán király I.
decr. 12., 82. fej.)
2) Fauler Gy.: Szt. István és alkotmánya. Századok. 1S78. 104.
3) U. az: Megye, várispánság? Századok. 1882. 211.
4) Kerékgyártó A.: i. m. I. 238.
(A káptalan bizonyítványa a bácsmegyei Pechül nevű föld ela<]oniány,)zá$árúl és Fyzegh nevíi birtok megvásárlásáról.)
kívül a kóborló lábas jószág 1/3 része képezte. Később az egyház is fizetett nekik bizonyos díjakat, de ez eltiltatott. A fiágon kihalt v á r n é p u t á n is örököltek a főispánok bizonyos részben, végül vármegyei k ö r ú t j o k b a n a várnép által ingyen élelemmel és szállással láttattak el. Ily javadalom mellett a főispánok kétségkívül tehetős urak lehettek, miért is a XII. században m á r állandó szokássá vált, hogy a királyt évenkint egyszer megvendégelték s ily alkalmakkor nagyobb a j á n d é k b a n is részesíték.1) A mi a főispánok létszámát illeti, eredetileg egy megyében egy főispánt találunk. Később egy főispán több vármegyét is kormányzott. Bács és Bodroghnak is volt többször közös főispánja. Y a n a z o n b a n példa a r r a is, hogy egy vár-megyének egyszerre két főispánja létezett, pl. Bodrogh megyében
1498-ban a C.zobor testvérek.
A főispán alatt az alispán (comes curialis, később vice-comes) állott, kit a főispán nevezett ki. Bács és Bodrogh vármegyékben eredetileg csak egy alispán volt, később a z o n b a n a számuk szaporodott. Bács megyében 1422-től fogva két, 1447-től fogva h á r o m alispán is volt s innen fogva a szám ingadozott. Bodrogh megyében 1389-től két, 1437-ben m á r h á r o m alispán is létezett, bár a szám a mohácsi vészig itt is ingadozott.2) Az alispánok a köznép felett való bíráskodásra, vizsgálatok teljesítésére s a p r ó b b ügyek intézésére voltak h i v a t v a ; illetményeiket úgy látszik bírság és tiszti díjak képezték. A XIV. századtól fogva, midőn a főispáni hivatal tiszta méltósággá változott át, az alispánok intézték a vármegye ügyeit, ez volt oka, hogy a teendőkre való tekintetből számuk 2 — 3 - r a emelkedett.
Az alispánok mellett a szolgabírókat (judices nobilium) találjuk, a kiknek száma talán állandóan négy volt, bár n é h a csak kettőnek nevét említik az oklevelek. Bács megyében a XIV.
században (1355.) kettő, 1 5 2 0 — 2 3 - b a n négy a szolgabírák száma. Bodrogh megyében eleinte rendszerint két. 1437-ben m á r h á r o m szolgabíróval találkozunk. Szolgabíró a z o n b a n a
U. o. III. Béla korában a főispánok a királynak 100 -200 girát fizettek.
2) Lásd alább a lajstromot.
8
vármegyékben mindig több volt, s valószínűleg legalább négynek kellett lenni, csakhogy az oklevelekben csak az illető jogesetnél jelenlevők nevei soroltatnak fel.
A megyében az itt említett tisztviselőkön kívül még több kisebb hivatalnokkal is találkozunk, így a várnagygyal (praeco), százados és tizedessel, kik a várjobbágyokból (castrenses) álló csapatokat vezették és a lúrnökfö vagy hirdetővel (pristaldus), a ki a perbeidézéssel és végrehajtással is foglalkozott.
Ezeken kívül a hiteles helyek embereinek és a királyi kiküldötteknek (homo regius) is jutott teendő a megye beligaz-gatásában, kik rendszerint a királyi, nádori, országbírói vagy báni p a r a n c s folytán elrendelt vizsgálatok megejtésénél vettek részt; még pedig a hiteles helyek (a káptalanok) egy-egy kiküldött k a n o n o k j u k által vagy önállólag, vagy a megyei hatósággal együttesen végezték teendőjüket, a királyi emberek pedig, kik rendesen a megyei n e m e s birtokosok sorából jelöltettek ki, mindenkor valamely hiteles hely, vagy a megyei hatósággal együtt jártak el a fenforgó ügyekben.
A megyei hatóságok alatt állottak a községek bírái (villicus), a kik a jobbágyok ügyeiben bíráskodtak. A községi bíró, a mohácsi vész előtt, a jobbágyok sorából került ki. Pl. 1408-ban Bodrogh megyében a monostori bíró esküt tett a r r a , hogy a midőn bizonyos kárt szenvedett, akkor még jobbágyi á l l a p o t b a n volt. (Zichy V. 550.) A bírót az alispán kötelességmulasztás esetén meg is bírságolhatta. (U. o. Y. 384.)
b) Törvénykezés.
A vármegyékben a nemesség legfőbb b í r á j a a király volt.
A főispán a nemesség pereiben n e m bíráskodhatott s ezek a n n a k csak érem és tized ügyekben volt alárendelve.1) A nemesség panaszait a király, vagy helyettesei, a nádor, az országbíró, a bán intézte és bírálta el; a vizsgálatot a z o n b a n az illető megye
Kerékgyártó: i. m. I. 238.
Voltak esetek, midőn a vizsgálatok megejtésével egyszerre több hiteles hely, vagy egy hiteles hely és a megye h a t ó s á g a együttesen bízatott meg felsőbb helyről. A nemesség pereinél szerepeltek a királyi kiküldöttek (homo regius), rendszerint egy-egy megyei birtokos. A királyi, nádori stb. oklevelek mindig több h o m o regius-t jelöltek ki, a kik közül az illető egyházi vagy világi h a t ó s á g választott. Ez nyilván azért történt, mert a felső h a t ó s á g n e m t u d h a t t a , hogy az általa kijelölt megyei ember közül, melyik képes vagy melyik alkalmas, vagy melyik lakik közelebb e célra az illető esetben.
A várkatonaság, várnép és jobbágyság bírája a főispán, utóbb inkább az alispán volt.1) Néha a z o n b a n e bíráskodásnál a királyi udvartól e célra kiküldött bíró u. n. bilochus is jelen volt. Az évi aranybulla egyenesen megparancsolta a főispánoknak, hogy a királyi bilochusnak b ű n ü g y e k b e n hozandó ítélkezésénél jelen legyenek.
Korán divatba jött a megyékben az u. n. békebírák vagy bírótársak alkalmazása, kikről m á r Szent István törvényei meg-emlékeznek. Ezek a megyei jó, becsületes és tisztességes emberek sorából kerültek ki s a perek lebonyolításában, vagy a felek békéltetésénél szerepeltek. Az 1291. és 1298. évi törvények szerint a főispán m á r n e m is ítélkezhetett négy-négy megbízott n e m e s ember nélkül, kiket békebíráknak, vagy bizalmi embereknek (boni homines) neveztek.
Ugyancsak a megyei bíróságot gyakorolta a megyegyűlés.
A gyűlések 1191. óta nemcsak a nádor, az országbíró és a bán, h a n e m gyakran a főispánok által is szoktak időközönkint
A XIII. századtól fogva állandóan az alispán és szolgabírák, mint megyehatóság bíráskodtak a legtöbb ügyben egész a mohácsi vészig. (A király egyes családokat néha kivett a megye bírói hatósága alól, pl. 1339-ben a Csitár cs. (Zichy okin. 1. 5G2.) stb.) Az ily ügyekben kiadott hatósági oklevelek élén mindig csak az alispán és a szolgabírák nevei szerepelnek. A községi bírák is neki voltak alárendelve. 1405-ben Bodrogh vmegye alispánja bírságra ítélte a szeremlei bírót, mert a jobbágyoknak igazságot nem szolgáltatott.
(Zichy okmtr. V. 384.) A megyei hatóság kiterjedt hatáskörét mutatja, hogy ugyancsak ez évben Bodrogh vármegye alispánja a báthai apátot elmarasztalta azon tolvaj vérdíjában, a kit az előállítani nem tudott. (U. o. V. 385.)
tartatni. E gyűléseken j o b b á r a a nemesek perei, vagy a közbátorság elleni vétségek tárgyaltattak. Az ítélkezésnél ily alkalmakkor a király helyettesén: a n á d o r o n , országbírón vagy b á n o n kívül jelen volt a megye h a t ó s á g a és az u. n. esküdt bírák vagy ülnökök (jurati assessores), kik a megyei birtokos és előkelő nemesség sorából kerültek ki. Ily bíráskodó gyűléseknek érdekes példáit ismerjük főleg a XIV. - századból Bodrogh megyéből, hol a nádor 1360, 1364 és 1368-ban, a macsói b á n pedig 1391-ben tartott gyűléseket.1) E gyűlések n e m c s a k jogszolgáltatási, de családtörténeti szempontból is nevezetesek, mert a résztvevő tisztviselők és feles számú bírótársak név- és lakóhely szerint mindig felsoroltatnak.
A mi a peres eljárást illeti, az a megyékben a mohácsi vész előtt általában a következő volt. A p a n a s z o s fél (nemes ember) vagy egyenesen a királyi udvarnál, vagy valamely hiteles hely előtt tette meg panaszát. A p a n a s z megtétele u t á n rendeltetett el a vizsgálat, melyről m á r fentebb szóltunk. E z u t á n vagy ezzel egyidejűleg következett a perbeidézés. Ezt vagy az illető vizsgálat teljesítésével megbízott hatóság (káptalan vagy megye) kiküldöttje eszközölte, vagy a király (esetleg helyettese) u. n. pecsét küldés által h a j t o t t a végre. T ö r t é n t a z o n b a n igen gyakran kikiáltás által való idézés is, a mi a királyi vagy megyei hírnök (pristaldus) által a község piacán történt. Erre a z o n b a n csak akkor volt szükség, ha az alperes az első idézésre n e m jelent meg, vagy h a lakóhelyén n e m találtatott. A kikiáltás töbty községben is történhetett. így a szekszárdi convent embere egy Bodrogh megyei földesurat, Báthmonostori Lászlót, 1401-ben bizonyos perben h á r o m falu piacán idézett meg nyilvános kikiáltás ú t j á n .
(Zichy okmtr V. 251.)
A bizonyítás a tárgyaláson okmányok, t a n u k , eskü és isten-ítéletek ú t j á n történt. Ezek közül az eskütétel rendesen a k á p t a l a n előtt történt, még pedig úgy, hogy az illető vagy m a g a esküdött meg, vagy az u. n. eskütársakkal együttesen. Az eskütárs azon egyén volt, a ki kész vala a peresfél igazságát esküvel támogatni.
!) Zichy okmtr. III. 187., 244., 359. és 4157.
Ily esetben az esküt az illető 12, 24, 25-öd magával tette le.1) Ezen eskütétel n á l u n k a bácsi, részint a háj-szent-lőrinczi, r i t k á b b a n a titeli k á p t a l a n előtt történt.
Az istenítéletek emlékét, melyek tudvalevőleg tüzesvas, forróvíz p r ó b a és a perdöntő bajvívásból állottak, okleveles emlékek n á l u n k nem tartották fenn s ezek, úgy látszik, itt nem igen használtattak bizonyítási eljárás gyanánt.2)
A perek befejezését vagy eldöntését követte a végrehajtás, mit a királyi kiküldött, a pristaldus eszközölt. Birtokügyeknél ilyenkor az u. n. birtokbavezetés (statutio) történt s itt a pristaldust, a h o m o regius helyettesítette.
A perenkívüli jogügyletek a mohácsi vész előtt, kizárólag a káptalanok hatáskörébe tartoztak. így a szerződéseket, vég-rendeleteket stb. n á l u n k kizárólag a bácsi, háji és titeli káptalanok készítették.3)
c) Hadügy.
H a z á n k b a n az első Árpádok k o r á b a n kétféle hadat külön-böztethetni meg, t. i. a nemesi és a királyi hadat.4) A nemes ember, bárhol lakott, személyesen tartozott hadakozni. A nemesi h a d n a k vezére a király vagy a nádor.
Bács és Bodrogh vármegyék birtokos nemesei tehát, kik e területet a honfoglalás óta lakták, vagy ide később telepedtek, a király zászlaja alatt tartoztak hadbaszállani, még pedig fejenkint, teljes hadi fölszereléssel.
A királyi h a d a t az ország vármegyéinek hatósága szolgáltatta.5)
1) Zichy oktr. III. 298., III. 563. és IV. 542.
2) Az istenítéletek bő példáit a Váradi ftcgestrum tartotta fenn a XIII. századból, mert a forróvíz és tüzesvaspróba rendesen ott hajtatott végre.
3) A felek azonban alkalmilag gyakran fordultak szomszédos káptalanokhoz is. így a kői, csanádi, pécsi, szt-irenei stb. káptalanok számos vidékünkre vonatkozó oklevelével találkozunk.
4) Kerékgyártó A.: A műveltség fejlődése Magyarországon. I. 322 324.
5) Egy-egy vármegye Pauler szerint átlag 3—400 lovast állított a királyi hadba.
(Pauler: A magyar nemzet tört. az Árpádházi kir. alatt. I. 328.)
Ennek alkatrészeit a várkatonák képezték, vagyis azon egyének, a kik a vármegyékben a várak körül laktak s hadi szolgálat kötelezettsége fejében a v á r a k körül levő földeket haszonélvezték.
A várkatonaság vezére a f ő i s p á n volt, a ki külön zászló alatt vezette csapatát h á b o r ú esetén a királyi h a d b a . 1072-ben Vid főispán Nándorfehérvárnál a bács-, J a n főispán a sopronmegyei zászlóaljakat vezérelte.
A v á r k a t o n a s á g tisztjeit a főispán nevezte ki s azok tőle függtek. Ily tisztek v a l á n a k : hadnagy vagy zászlóaljparancsnok
(dux vagy princeps exercitus), várnagy (praefectus castri), százados (centurio), tizedes (decnrio). hírnök (praeco) és örök parancsnoka (major speculatorum).
E megyei u. n. királyi h a d legénységét az u. n. vár jobbágyok képezték s ezek két félék voltak, t. i. olyanok, a kik még Szent Istvántól nyertek várföldeket, s olyanok, a kik a későbbi királyok által telepíttettek a megyei várak köré. Az előbbiek n a g y o b b tekintélynek s szabadalomnak örvendtek, egyébként úgy ők. m i n t a többiek a v á r j a v a k a t s z a b a d o n birták, sőt n é h a el is a d h a t t á k . E földek haszonélvezete fejében saját fegyverzetükkel tartoztak hadi szolgálatot teljesíteni, sőt egy részök olykor-olykor k ü l ö n ö s szolgálatokat is tett. Mellettük voltak a várszolgák, a kik úgy látszik a földek művelésében segédkeztek, s a földek h a s z n á l a t á é r t részt vettek a vár építésénél, előfogatokat adtak, börtönt őriztek, m á s részök pedig mesterségeket űzött, fegyvereket készített stb.
A vármegye, mint katonai intézmény, idő folytán folyton változott. A várjobbágyok vagy szabad nemesekké lettek, vagy egyszerű jobbágyok a Szent István jobbágyainak s o r s á r a emeltettek.
Gyakran történt azonban, főleg a t a t á r j á r á s utáni időben, hogy nemes emberek lettek várjobbágyokká, m i u t á n m á r előbb el-szegényedtek. A várszolgák viszont gyakran várjobbágyi r a n g r a emelkedtek.
A várkatonaság eltartására rendelt birtokok kezdettől fogva elidegeníthetlenek voltak. A XII. századtól fogva a z o n b a n m á r megkezdték azok elidegenítését királyaink s a várjavak eltékozlása tetőpontját érte el II. Endre ( 1 2 0 5 — 3 5 . ) k o r á b a n . Mindez
n a g y b a n meggyengítette a hadi szervezetet s IV. Béla bár jó részben visszaszedte az erőszakkal eltulajdonított várjavakat, de azért ő m a g a is eladományozott n é h a azokból. így a bodroghi várhoz tartozó földekből egy részt azon címen adományozott
1237-ben a bélakúti ciszterci szerzeteseknek, mert azok távolságuk miatt a vár által n e m használtathattak.1) Fia V. István király pedig 1267-ben a bácsi vár két birtokát adományozta el egy h ű emberének.2)
Az Árpádok kihaltával m á r teljesen felbomlott a várszerkezet, s így az A n j o u királyok ennek pótlásául a banderiális hadszervezetet léptették. Ezt m á r Róbert Károly király kezdeményezte, fia és u t ó d j a Nagy Lajos király pedig állandóan szervezte. Az 1351.
évi országgyűlés kimondá az ősiség behozatalát és egyúttal a nemesek jobbágyait a r r a kötelezé, hogy földesuraiknak a termé-nyekből kilencedet a d j a n a k . Mindez a nagy király intentiójához képest azért történt, hogy a nemesek birtokainak consolidálása és jövedelmeinek gyarapodása által minél nagyobb és díszesebb bandériumokat szerelhessenek f'öl s állíthassanak a király táborába. Ezzel egyidejűleg lett szervezve az u. n. telekkatonaság, mely abból állott, hogy a földesurak bizonyos számú jobbágytelek u t á n egy-egy fegyverest tartoztak kiállítani. A banderiális és telekkatonasági szervezeten kívül, melyet Zsigmond király is ú j r a kívánt szervezni,3) Mátyás király k o r á b a n a zsoldos seregek rendszere jött divatba, de Mátyás híres zsoldos serege a Jagellok szegénysége miatt c s a k h a m a r feloszlott, s mire a törökök s ű r ű b b támadásai, m a j d pedig a mohácsi veszedelem elkövetkezett, ismét csak a nemesség személyes felkelésére és az itt-ott kiállított bandériumokra'1) kellett az országnak támaszkodnia.
*) Orsz. Ltr. dipl. 216. sz. E birtokok: Aranyán, Piros és Baksa (Buciiké) helységek a mai Újvidék körül.
2) Kér és Harsány nevű földek Bács megyében, melyeket a Görög cs. kapott.
(Iványi: Helynévt. II. 129.)
3) Zsigmond királynak 1432-ből eredő bandériális szervezete szerint Bács megye 500, Bodrogh megye 300 főből álló hadat tartozott kiállítani. (Fessler: Gesch. d. Ung. II. 420—4-30.)
4) II. Ulászló király az 1498. évi országgyűlésen szabályozta a bandériumokat.
Ugyanitt mondatott ki, hogy háború esetén a bácsi és titeli káptalan 50—50 főből álló lovas csapatot tartozik kiállítani. (Ulászló kir. II. decr. 20. fej. Corp. Jur. H. I. 296.)
vész előtt első s o r b a n lovasságból, t o v á b b á gyalogságból állott. A XIV. századig a tüzérség helyét a h a d i gépek kezelői pótolták, attól kezdve pedig több-kevesebb tüzérség csatlakozott a seregekhez.
A hadi gépeket és ágyúkat mindig az állam állította ki, n e m különben állami jellegű volt a D u n á n cirkáló h a j ó h a d állománya is.
A nemesi h a d kizárólag lovasságból állott.
A lovasság legnagyobb részt k ö n n y ű fegyverzetű volt. Létezett azonban páncélos lovasság is. E két fegyvernem kiállítására nézve Kálmán király törvényei akként intézkedtek, hogy a megyei főispán, h a várjobbágyaitól lovakat nyerhetett és 100 pensát gyűjthetett össze, köteles volt a t á b o r b a páncélos lovakat állítani;
h a a z o n b a n csak 4 0 pensát szedhetett be, úgy vért nélküli lovasokat hozott')
A gyalogság szintén két részből állott, t. i. k ö n n y ű és nehéz fegyverzetűekből. Hogy a z o n b a n a v á r k a t o n a s á g n a k h á n y a d része állott gyalogságból, ezt nem t u d j u k . A gyalogosok kezdetben j o b b á r a Íjászok voltak, később, a lőpor h a s z n á l a t b a vétele u t á n , lövészek. Ezek a z o n b a n csakis k ö n n y ű fegyverzetű gyalogosok lehettek, a XIII. századtól fogva pedig páncélos gyalogosokról is hallunk. A páncélos gyalogosok főfegyvere az alabárd, lándzsa és a legnehezebb kard az u. n. csatabárd, mely kétélű s keresztalakú volt s két kézzel fogatott.2)
A lőfegyverek feltalálása u t á n a gyalogság jó részben lövészekből állott, az alföldi vármegyék a z o n b a n később is lovasokat állítottak ki. I. Mátyás királynak a szegedi ország-gyűlésen 1458-ban hozott törvénye szerint, mely a telekkatonaság rendszerét újítá fel, minden húsz jobbágytelek u t á n tartozott a földesúr egy lovast állítani. II. L a j o s király k o r á b a n pedig a tolnai országgyűlés elrendelte, hogy az 1518. évi bácsi ország-gyűlésre a vármegyék nemesei m i n d e n 20 jobbágytelek u t á n egy lovast, a felvidéki megyék pedig u g y a n a n n y i jobbágytelek
Corpus Juris Hung. I. 148. Kálmán kir. I. decr. 40. fej.
2) Páncélos gyalogost többnyire több várjobbágy állított ki együttesen. Kerékgyártó:
i. m. I. 333.
u t á n egy-egy gyalogos lövészt tartoznak felszerelni.1) Eszerint Bács és Bodrogh is, mint alföldi megyék, a t á b o r b a lovasokat küldtek.
A vármegyék székhelyein kezdettől fogva erősségek léteztek.
Ezen erődök egy része az országban m á r a honfoglalás előtt fennállott. Bács és Bodrogh várak, h a a honfoglalás előtt talán n e m is, de Szent István k o r á b a n m á r bizonyára fenállottak.
Bodrogh vára a k r ó n i k á k b a n m á r 1095-ben említtetik, mert itt tartózkodott Szent László király, midőn a keresztesek követsége őt fölkereste. Bács vára bizonyára szintén megvolt a XI. században, mert megyei és püspökségi székhely csak erősség lehetett. E várat k ü l ö n b e n először a XIII. századbeli R e g e s t r u m Yaradiense említi.
A t a t á r j á r á s előtt vidékünkön aligha létezett több erősség Bácson és Bodroghon kívül. Általában a magyarországi erősségek a t a t á r j á r á s u t á n kezdtek j o b b a n szaporodni, mert IV. Béla király ebben az ország védelmének biztosítékát látván, alattvalóit várak építésére serkenté, sőt anyagilag is gyámolítá, és m a g a is több várat építtetett.
A várépítés a z o n b a n az alföldön nehézségekbe ütközött, mert a szükséges építőanyag hiányzott. Bács és Bodrogh várát is bizonyára inkább a folyók, mocsárok és árkok védték eleinte, m i n t s e m bástyák és kőfalak. Első váraink tehát csak u. n.
földvárak lehettek, a milyen aztán a t a t á r j á r á s (1241.) u t á n talán több is épült. Legalább a XIII. század első felében m á r mint vár szerepelt Bács megyében P é t e r v á r a d a D u n a b a l p a r t j á n , a mai Újvidék helyén. Ez Töre fia Pétertől vette nevét s így valószínűleg ő építette. Midőn Péter b á n , bácsi főispán és nagybirtokos II. Endre nejének, Gertrudnak megöletése miatt jószágait veszté, Pétervárad a kastélylyal együtt a k o r o n á r a szállott. IV. Béla király e helységet 1237-ben a D u n a túlsó p a r t j á n levő bélakúti a p á t s á g n a k adományozta,2) s valószínű,
Corp. Jur. Hung. I. 337—338.
2) Orsz. Ltr. dipl. 216. Az oklevél idevonatkozó szavai:
palatium ibidem constitutum . .
Peturwarad et renale
levő mai Pétervárad a XIII. század közepe t á j á n épülni kezdett.
A két vármegye területén levő helységek közül némelyek szerint Szabadka m á r IV. Béla k o r á b a n szintén árokkal erősített hely leit volna.1) Ezt a z o n b a n b a j o s föltételezni, m e r t az oklevelek Szabadkát 1439-ig mindig possessio-nak és oppidum-nak nevezik.
Valószínű azonban, hogy midőn e helység a század folyamán a Hunyadiak birtoka volt, m á r némi erőddel is birt, mert a következő század elején, 1504-ban m á r v á r n a k (castrum) neveztetett.2)
Hogy a megyebeli apátságok és prépostságok némileg szintén meg lehettek erődítve, ezt, bár p o n t o s adataink nincsenek, bizonyosra vehetjük, mert a középkorban a k l a s t r o m o k , templomok rendszerint úgy épültek, hogy külső m e g t á m a d t a t á s esetén, azokat védeni lehessen. Hasonló helyzetben voltak az urasági lakok és kastélyok, mert itt is nagy szükség volt az erődítésre nemcsak a külellenségtől való félelem, h a n e m főleg a miatt, mivel a mohácsi vész előtt dívott ököljog igen gyakran erőszakos
Hogy a megyebeli apátságok és prépostságok némileg szintén meg lehettek erődítve, ezt, bár p o n t o s adataink nincsenek, bizonyosra vehetjük, mert a középkorban a k l a s t r o m o k , templomok rendszerint úgy épültek, hogy külső m e g t á m a d t a t á s esetén, azokat védeni lehessen. Hasonló helyzetben voltak az urasági lakok és kastélyok, mert itt is nagy szükség volt az erődítésre nemcsak a külellenségtől való félelem, h a n e m főleg a miatt, mivel a mohácsi vész előtt dívott ököljog igen gyakran erőszakos