Részletes fajismertetés

A hazánkban élő korpafűfajok száma mindössze hat volt.,., melyből mára sajnos egy ki is pusztult, de a megmaradtak élőhelyeit is sok esetben veszélyeztetik az emberi beavatkozások.

Dolgozatunk második részét éppen ezért szenteltük a korpafüvek kapcsán felmerülő környezetvédelmi kérdéseknek. Most tekintsük át a fajokat, megismerve azok részletes botanikai leírását és élőhelyeit. Az élőhelyekkel kapcsolatban zárójelben megadjuk a Coenos és Coenob kódokat, mely a hazai edényes flóra cönoszisztematikai besorolását jelenti a Soó-féle (Coenos) és a Borhidi-féle (Coenob) rendszerben. A Coenos kulcsokat lábjegyzetben közöljük, a Coenob kulcsokat az irodalomban megadott forrásokban találjuk. Közöljük továbbá a Borhidi-féle stressztűrő képességre utaló jelzést a pótlékszámmal, ahol S = specialistákat, Sr = ritka specialistákat, Su = unikális specialistákat jelent. A fajok számozását tekintve megadjuk a Soó-féle sorozatszámot, mely négyjegyű egész számokat alkalmaz a fajok, tizedeseket az alfajok és aggregátumok jelölésére. Vertikális elterjedésüket tekintve a közölt adatok európai élőhelyeikre

58Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I.Gondolat Bp.1974. (45-46.o.) és Dr. Hortobágyi Tibor:

Növényrendszertan Tankönyvkiadó Bp. 1979. (378. o.)

59 Dr. Terpó A.: Növényrendszertan az ökonómbotanika alapjaival I. Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (340.o.)

vonatkozik, különös tekintettel a Kárpátokra. Saját megfigyelési adatainkat a vizsgált területre vonatkozóan a 2. táblázat tartalmazza. Világállományukat tekintve az adatok igen eltérőek is lehetnek a megadottaktól.

1. Huperzia selago (Bernh.) ─ Részeg korpafű⁶⁰, Györgyfű

További társnév: Mohos korpafű. Angolul: Northern fir-moss, németül:

Tannenwedelbärlapp, Teufelsklaue. A népi gyógyászat alkalmazta, hazánkban honos, védett növény.⁶¹

Soó-féle sorozatszám: 8001.00

Bokorszerű, 10—20 cm magas ívesen felemelkedő, sátorozóan álló hajtásai villásan ágasak 1 cm átmérőjűek.⁶² Egymáshoz közelítő ágai bokorszerű megjelenést kölcsönöznek a növény számára. Levelei kicsik, tagolatlanok, sötét zöldek, merevek, a szárat sűrűn borítják. Fonalas-lándzsásak, 8 sorba rendezettek, ép szélűek, vagy kissé fogacskásak.⁶³ Spórái a szár felső részén, a levelek hónaljában lévő 1 mm átmérőjű spóratartókban (sporangiumokban) fejlődnek. Színük zöld, majd vajsárga. (1.1.kép) Kromoszómák:

poliploid,⁶⁴ n: 34,44,132. Külön sporofillumfüzért nem hajt. Korábbi évek sporangiumai a hajtás alsóbb részén megtalálhatók. (1.2.kép) Spórás állapotban ritkán, főleg júliusban láthatjuk.⁶⁵ Elterjedését tekintve szubalpin, azaz hegyvidéki és magashegységi (1500 – 2000 m) faj.⁶⁶ Bükkösökben, jegenyefenyves - lucosokban fényszegény helyeken él.

Európában leginkább tűlevelű erdőkben, illetve havasi növénytársulásokban található, prealpin - boreális jellegű cirkumpoláris⁶⁷ faj. Sr(8). Magyarországon védett, örökzöld faj.

Mészkerülő bükkösök termőhelyére telepített fenyvesekben,(Coenos: E-42, Coenob:

8.3.1.2.)⁶⁸, nyíres fenyéreken él, a nedves-árnyas zempléni Repka-völgyben,(1.3.kép) Kis- és Nagyhuta környékén a sompataki bükkösökben,(1.4.kép) a bükki Csipkés-kút környékén, a Mátrában a Kékesen, a Bakonyban Ugod mellett és a Kőszegi-hegységben.

Legnagyobb populációi a Zempléni-hegység erősen savanyú talaján találhatóak.⁶⁹

2. Lycopodium annotinum (Linné) — Kígyózó korpafű

Latin nevében az annotinum múlt évit, tavalyit jelent, nyilván évelő mivoltára utalva.

Soó-féle sorozatszám: 8002.00

60 Vajda László: Flora Photographica Carpato-Pannonica Képzőművészeti Kiadó Budapest, 1984. (128. o.) A

„részeg” jelző a földön kúszó leveles szár jobbra-balra kígyózó formáját jellemzi.

61 Dr. Priszter Szaniszló: Növényneveink Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1986. (75. o.) és www.botgarten.uni-tuebingen.de (2008.01.22.)

62 Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992.(52. o.)

63 Kremer, B.-Muhle H.: Zúzmók, mohák és harasztok Magyar Könyvklub Bp. 2000. (228.o.)

64 Poliploid: ld.: Kislexikon (A kromoszómaszám egész számú többszöröződése.)

65 Dr. Csapody István: Védett növényeink Gondolat Bp. 1982.(35-36. o )

66 Horváth – Dobolyi: Flóra adatbázis Taxonlista és attributum állomány MTA ÖBKI Vácrátót, 1995.

67 Cirkumpoláris elemek: ld.: Kislexikon (A sarkkör környéki növénytakaró növényei.)

68 Coenos: E-42 = Pino-Quercetalia (Mészkerülő tű és lomblevelű elegyes erdők), Coenob: Borhidi A.: A Magyar flóra szociális magatartás típusai, természetességi és relatív ökológiai értékszámai JPTE Növénytani Tanszék, Pécs, valamint Acta Bot. Hung. 39. (1-2):97-181

69 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp. 1999. (45. o.)

Fenyves és alhavasi (szubalpin 1500-2000 méter) öv mohapárnáinak növénye. Hosszan elnyúló, kígyózó szárán nem termő (steril) ágai heverők,(2.1.kép) spórás hajtásai 10-30 cm-re felemelkednek. Hajtásain befűződések láthatóak.⁷⁰

Sporofillum füzérei a felemelkedő hajtások csúcsán magánosak, ülők (2.2.kép). Eleinte világoszöldek, majd halvány barnává érnek, csúcsuk visszagörbült. Örvös állásúnak látszó levelei valójában spirálisan állnak, árszerűek, merevek, szálasak, szélük fogas, elállók, 6—

8 mm hosszúak, fényesek, élénk zöldek, árszerű hegyben, nem szőrben végződnek⁷¹, ezért tapintása nem selymes.(2.3.kép) Kromoszómák: poliploid, n:34. Spóraérése júliustól augusztusig (szeptemberig) tart.⁷²

Egész Eurázsiában, az arktikustól a mérsékelt égövig húzódik areája, azaz elterjedési területe. (Törpe fenyvesektől égerlápokig.) Szubatlanti, prealpin jellegű, cirkumpoláris fajnak tekintjük,⁷³(a Rédei—Horváth-féle flóraelem kategória rendszerben: CIR,).

Magyarországon áfonyás erdeifenyvesek, lucosok nedves, árnyas, üde, tápanyag szegény termőhelyein,(2.4.kép) nyíres fenyéreken, mészkerülő bükkösökben fordul elő (Coenos: F-12⁷⁴, Coenob: 8.3.1.2.). Stressztűrő képességét tekintve: Su(10), azaz unikális specialista.

Igen ritka, védett, csak a Zempléni-hegység, a Vendvidék és az Őrség egyes pontjai büszkélkedhetnek jelenlétével.⁷⁵

3. Lycopodium clavatum (Linné) – Kapcsos korpafű

A népi elnevezések gazdagsága mutatja, hogy közkedvelt, már rég óta nagy hatékonysággal alkalmazott, gyógynövényként ismert növény. (Kapcsos moh, Kígyómoha, Földön folyó fenyő, Kutyalánc, Farkas nyom, Medve nyom, németül: Beerlapp, Bärlapp, angolul: Clubmoss)⁷⁶Latin nevében a clavatus buzogányost jelent, nyilván sporofillum füzéreire utalva.

Soó-féle sorozatszám: 8003.00

Főhajtásai mindig messze kúsznak, alsó oldalukon 10—30 centiméterenként, villásan elágazó, vékony, fehér gyökerek erednek. Az 1—2 méter hosszú, szintén villásan elágazó szárat, a korpafüvekre jellemző sűrű, tűszerű levelek borítják szórt állásban. A szárat befűződések nem jellemzik. 5—15 cm hosszú, igen puha tapintású felemelkedő ágai vannak. (3.1.kép) A meddő ágak hajtásvégei sárgulók, seprűszerűen félrenyomottak.

Levelei sűrűn állnak, fakó zöldek, fénytelenek, 3—6 mm hosszúak, lándzsásak, ép szélűek, a levélcsúcs halványodó szőrszerű szálkában végződik, mely selymes tapintást biztosít a növény számára. (3.2.kép) A földön fekvő hajtásokhoz sárgásbarna pikkelylevelekkel borított spóratermő levél füzérek kapcsolódnak. (3.3.kép) Felálló szárrészei kettesével, ritkábban hármasával álló, gyakran nagyszámú, sárgászöld színű sporofillum-füzért hoznak, melyek hosszan nyelesek, (10—15 cm hosszú) a termős ágak csúcsán állnak, 4—6 cm hosszúak, 3—4 mm vastagok, kapocshoz hasonlítanak, érintésre kénsárga spórafelhőt bocsátanak ki.⁷⁷ A termőfüzéreken a spóratokokat viselő murvaszerű levelek tojásdadok, szíves vállúak, finoman fogazott élűek, hosszú sertékben végződnek, 3 mm szélesek és

70 Dr. Csapody István: Védett növényeink Gondolat Bp. 1982.(36-38. o )

71 Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992.(53. o.)

72 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (83.o.)

73 Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974. (49.o.)

74 Coenos: F-12 = Pulsatillo – Pinetalia (Mészkerülő fenyvesek)

75 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (83.o.)

76 Dr. Priszter Szaniszló: Növényneveink Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1986. (100. o.)

77 Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992.(53. o)

ugyanilyen hosszúak. A spóraszemcsék kissé szögletesen gömbölydedek, kissé bibircses felületűek. Kromoszómák: poliploid, n:34.⁷⁸ Spóráit korpafűlisztnek, vagy boszorkánylisztnek nevezték, mivel kultikus tevékenységekhez használták,⁷⁹ de régen a fényképészek villanóporként is alkalmazták, így a tűzijátékok, főleg a görögtűz fontos elemét is alkotta, mert lángra vetve füst nélkül ég el.⁸⁰ Spóraérésének ideje júliustól szeptemberig tart. Elterjedését tekintve kozmopolita (a Rédei—Horváth-féle flóraelem kategória rendszerben: COS). Európában a törpecserjések és szőrfűgyepek, acidofil erdei fenyvesek tölgyesek, bükkösök növénye. Hegyvidékek montán és szubalpin öveiben viszonylag gyakran előforduló cirkumpoláris elem. Hazánkban (Coenos: E-42, Coenob:

8.3.1.2.) nyíres fenyéreken, fiatal lucosokban nyiladékok szegélyén, sokszor csarab társaságában található védett növény. (3.4.kép) Főként fenyves szálerdőkben, üde, savanyú talajon, félárnyékos északi erdőszéleken, magas hegyekben kizárólag 600 méternél magasabban él.⁸¹ Középhegységi előfordulásai alacsonyabban is tenyésznek, mint megfigyelési adatainkból kitűnik. Általánosságban elmondhatjuk, hogy vertikális elterjedését tekintve montán-szubalpin, azaz hegyvidéki és magashegységi (700 – 2000 m) faj. Megtalálhatjuk kifejezetten mészkő hegyen is, bár kizárólag kova teléren, vagy fenyves által savanyított talajon.⁸² A fényigénye nem nagy, közvetlen napfényben, ha leirtják fölüle a lucost, akkor elenyészik. Előfordul a Zemplénben, Bükkben, Mátrában: Parád: Som-hegyi erdészház, Kékes északi sípályája, Várbükk. Parádsasvár: Martalóc-bérc, Recsk:

Köves-györke-elágazása., Medvesben, a Pilis a Bakony és az Őrség, Göcsej, a Vendvidék egyes pontjain. Zalából, Somogyból és a Pécs melletti Jakab-hegyről is jelezték előfordulását.⁸³ Gyógyászati jelentősége miatt északi országokból importáljuk, bár ritkasága ellenére hazánkban a korpafüvek közül a leggyakrabban előforduló faj. S(6).

4. Diphasium complanatum (Rothm.) – Közönséges laposkorpafű⁸⁴

Társnevek: Diphasiastrum complanatum (Linnaeus) Holub, Preslia. 47: 108. 1975.

Lycopodium complanatum Linnaeus, Sp. Pl. 2: 1104. 1753; L. complanatum var.

canadense Victorin. Angolul: Northern running-pine. Latin nevében a complanatus laposat jelent.

Soó-féle sorozatszám: 8004.00

Főhajtásai szintén messzire nyúlnak, a talajban fejlődnek, rajtuk gyökerek erednek. Felálló, többé-kevésbé fácskára emlékeztető bokrosan elágazó oldalhajtásai 10-15 cm-re emelkednek a talaj szintje fölé.(4.1.kép) Apró, pikkelyszerű leveleik 4;8 sorban átellenesen fejlődnek, a tetőzsindelyhez hasonlóan fedelékesen állnak.(4.2.kép) A hátoldali levelek a középső sorban a többinél sokkal kisebbek, ár alakúak (anizofillia). Hajtásai egy síkba rendeződve állnak, levelei a tujáéhoz hasonlítanak, 3—4 mm szélesek.⁸⁵ Oldalsó levelei kihajlók, sarlósak.(4.3.kép) Sporofillum füzéreik a szárak csúcsán 2—6 osával állnak, hosszuk 2—10 cm nyéllel együtt. Rajtuk a négy sorba rendeződött levelecskék (fellevelek) 4 mm hosszúak. Kromoszómák: diploid, 2n: 46 (22-24). A spóraérés ideje júliustól

78 www.biologie.uni-hamburg.de (2008.01.10.)

79 Molnár V. Attila: Növényritkaságok a Kárpát-medencében Debreceni Egyetem TTK - Winter Fair Kft. Debrecen - Szeged 2003. (12.o.)

80 Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974. (48.o.)

81 Treben, Maria: Egészség Isten patikájából Budapest Print-Hungalibri Bp. 1990. (32-34.o.)

82 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (83.o.)

83 Dr. Csapody István: Védett növényeink Gondolat Bp. 1982.(38-40. o )

84 Dr. Priszter Szaniszló: Növényneveink Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1986. (100. o.)

85 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp. 1999. (8. o.)

szeptemberig tart. A boreo-kontinentális erdeifenyvesek jellemző növénye, elterjedt Európában, de gyakori az egész északi mérsékelt övben, sőt egyes trópusi magas hegységekben is.⁸⁶ Alapvetően cirkumpoláris flóraelem (a Rédei—Horváth-féle flóraelem kategória rendszerben: CIR). Magyarországon az acidofil fiatal lucosok, mészkerülő bükkösök ritka, védett növénye. Sr(8). Társulást alkot a fekete, a vörös áfonyával, hegyi pajzsikával.(4.4.kép) Gyakran együtt fordul elő Lycopodium clavatum-mal (Coenos: E-42, Coenob: 8.3.1.2.). Vertikális elterjedését tekintve montán-prealpin, azaz hegyvidéki (700 – 1500 m) faj. Előfordul a Zempléni-hegységben, a Medvesben⁸⁷, Bakonybél környékén, a Kőszegi-hegységben, az Őrségben (Velemér) és a Vendvidéken (Szölnök).⁸⁸

5. Diphasium tristachyum (Rothm.) – Tölcséres laposkorpafű

Társnevek: havasi-, alpesi-, cipruslevelű korpafű. Angolul: Blue ground-cedar, franciául:

lycopode à trois épis. A népi gyógyászat ismeri, használta, de ritkásága miatt mára gyógyászati jelentősége már nincs.⁸⁹ Az Észak-Amerikai szakírók felhívják a figyelmet egy nevezéktani tévedésre, miszerint mi európaiak Diphasiumként említjük e nemzetséget, holott helyesen Diphasiastrumként kellene írnunk. Lycopodium tristachyum Pursh, Fl.

Amer. Sept. 2: 653. 1814 régi megnevezés helyett ők a Diphasiastrum tristachyum (Pursh) Holub, Preslia. 47: 108. 1975. taxon nevet ajánlják.⁹⁰

Soó-féle sorozatszám: 8005.00

Sűrűn bokros növény, felegyenesedő hajtásai tölcsért formálnak,(5.1.kép) nem keltenek lapos benyomást, inkább ecsetszerűek, összehajlók. Ágai 1,5–1,8 mm szélesek. Leveleik szürkészöldek, fonákjukon hamvas-deresek.⁹¹ Az oldalsó levél hegye behajló, az ágvégi hasi levélkék kissé hosszabbak, mint a hátiak. A 3-5 hosszan nyeles sporofillumfüzért a középső hajtások viselik. Spóratartó füzérei soha sem magánosak. Spóraérése júliustól szeptemberig tart. 2n: 46.

Megjelenésében kísértetiesen hasonlít a D. complanatumra azzal a fontos és meghatározó különbséggel, hogy ágai tömötten, tölcsérbe ívelődve állnak. A D. complanatummal hibridizációra hajlamos, ezért megkülönböztetésük még a szakembereket is komoly feladat elé állítja. Egyes szerzők⁹² nem is különítik el őket csupán alfaji szinten. Más szerzők következetesen kitartanak a D. tristachyum (Pursh.) Rothm. hazai előfordulása mellett.⁹³ Napjaink botanikusai megkérdőjelezik a faj hazai előfordulását, legfeljebb egy hibrid létét tartják elfogadhatónak, ezért tartottuk jónak megfigyelési adatainkat rögzítő táblázatban a D. tristachyum kérdőjeles jelölését. Boreális karakterű (a Rédei—Horváth-féle flóraelem kategória rendszerben: CEU), hazánkban vitatott jelenlétű, védett faj, előfordulása csak a Zempléni-hegységből ismert. ⁹⁴ Vertikális elterjedését tekintve prealpin-szubalpin, azaz

86 Dr. Horánszky A.: Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp. 1974. (49. o.)

87 Felhősné-Facsar-Kecskés-Varga: Korpafűfajok előfordulása és termőhely viszonyainak vizsgálata a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzetben In Lippai Tudományos Ülésszak 1990. (358-359.o.)

88 Dr. Csapody István: Védett növényeink Gondolat Bp. 1982.(40-42. o )

89 Dr. Priszter Szaniszló: Növényneveink Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1986. (100. o.)

90 www.efloras.org (2008.01.10.)

91 Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992.(53. o.)

92 Soó R.: A Magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I. Akadémiai Kiadó Bp. 1973.

(515.o. Megjegyzés.)

93 Dr. Simon Tibor: Korpafüvek a Zempléni-hegységben Lippai János tudományos ülésszak előadásai, Kertészeti Egyetem Kiadványai p. 1992. (220-223.o.)

94 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (83. o.)

hegyvidéki (1300 – 2000 m) faj. Cönoszisztematikai besorolását tekintve: (Coenos: 571⁹⁵, Coenob: 5.1.1.3.) Stressztűrő képességét tekintve: Su(10), azaz unikális specialista.

[6. Diphasium issleri (Holub) – Isslér-korpafű]

Soó-féle sorozatszám: 8005.10

A lapos korpafűhöz ugyancsak hasonló, bár attól meddő ágainak hátoldalán levélszélességben eltérő faj. Oldalágai összeszorulnak, 2—2,5 mm szélesek. Legfontosabb megkülönböztető bélyege, hogy termős füzérei magányosan állnak, szárcsúcsiak, rövid nyelűek.⁹⁶ Hajtásai a föld felett kúsznak, lapos végűek. A steril hajtások nem laposak, szürkések, domborúak. A hasi levelek hosszúkásak, hegyesek. Spóraérése júliustól augusztusig tart. Szőrfűgyepek ritkasága (Coenos: 571, Coenob: 5.1.1.3.), vertikális elterjedését tekintve prealpin-szubalpin, azaz hegyvidéki (1300 – 2000 m) faj. A Rédei—

Horváth-féle flóraelem kategória rendszerben: SAT, azaz subatlanti,⁹⁷ közép-európai bennszülött, védett faj.⁹⁸ Az Alpokban és a Kárpátokban nem ritka, de ott csak 1100—

1200 méteres magasság felett él meg. Stressztűrő képességét tekintve: Su(10), azaz unikális specialista. Magyarországon egyedül a Bükkben, Jávor-kút környékén, a Svédfenyves közelében, hegyi réten volt ismert populációja, de már évtizedek óta nem találják, feltehetően kipusztult. A valaha ismert legalacsonyabb előfordulása a Bükkben volt, csak meddő változatát találták, feltehetően behurcolt (adventív) növényről volt szó.

Határozó könyveink „bükki korpafűnek” is nevezik. Számos más országban is kipusztult, szomszédaink pedig a veszélyeztetett, védendő fajok listáján szerepeltetik.⁹⁹ Az Észak-Amerikai szakírók egyértelműen hibridként tartják számon, mint Diphasiastrum × issleri (Rouy) Holub (= D. alpinum x tristachyum), megjegyezve, hogy ott is egészen ritka, viszont nagyobb állományai Európából ismertek.¹⁰⁰(6.1.kép)

In document Abaúj-Zemplén Értékeiért Közhasznú Egyesület (Pldal 22-27)