Melléklet: Kislexikon

Acidofil: Savas kémhatású (pH<7) talajt kedvelő növény. Ellentéte a bazofil = lugos kémhatású talajokat kedvelők, illetve a neutrofil = a semleges talajigényűek.

Alpin fajok:Hazai vonatkozásban Kárpáti, Alpesi, magashegységi, havasi növényvilág.

Flóránkban ritka vendégek, csupán az Északi –középhegységben és a Nyugat-Dunántúlon találkozhatunk velük. Flóránk összességének alig 1%-át adják.

Anizofilia: Egyenlőtlen levelűség, ugyanazon hajtáson azonos alakú, de különböző méretű levelek váltakoznak.

Area: Adott faj elterjedési területe, melynek a faj környezet iránti igényei szabnak határt.

Atlantikus igény: Az éghajlat szélsőségeivel szemben érzékeny, kiegyenlített, mérsékelt, viszonylag bővebb csapadékú, páratelt, hűvösebb klímát igénylők.

Autotróf: Önálló táplálkozású élő szervezet, mely környezete élettelen anyagaiból építi fel saját szervezetét. Ehhez külső energiaforrást (Napfény) veszek igénybe.

Biodiverzitás: Biológiai sokféleség, ökológiai értelemben egy biocönózis (társulás) összetettségét, fajgazdagságát jelenti. Minél sokoldalúbb, változatosabb a környezet, minél közelebb áll az élőlények által igényelt feltételek biológiai optimumához, rendszerint, de nem mindig, annál nagyobb lesz az adott területen a fajszám.

Boreális elemek: Az északi tajga-erdőzóna fenyveseinek és lápjainak növényzete. Eurázsia sarkvidéki fenyves és tundratájain honos növényeket nálunk lápok által megőrzött jégkori maradványfajokat posztglaciális reliktumoknak tekintjük. Dr. Hortobágyi T. – Dr. Simon T.:

Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981. Nemzeti Tankönyvkiadó 2000. (163.o.)

Cikrumboreális elemek: Az egész holarktikus birodalomban elterjedt fajok, mérsékelt övi erdei növények, melyek a magyar flóra 85-át adják. Egyes szerzők (Dr. Kevey Balázs) szerint a cirkumpoláris kifejezés helyett helyesebb cirkumboreálist használni, mert ezen növények nem sarkkör körül terjedtek el, hanem az északi (boreális) régiót övezik.

Cirkumpoláris elemek: A sarkkör környéki növénytakaró, hidegtűrő növényei. Az északi hideg-mérsékelt és sarki övben elterjedt fenyveseket kísérő fajok. Dr. Hortobágyi T. – Dr. Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981.(112. o.)

Chamaetophiton: Törpe cserjék és párnás növények, melyek rügye a kedvezőtlen időszakokban a talaj felszíne felett max. 30 cm magasságig található. Dr. Hortobágyi Tibor: Agrobotanika Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (523. o.)

Diploid: Diploid az a sejt, vagy sejtekből álló szervezet, mely két genomot, azaz komplett kromoszómaszerelvényt tartalmaz, például a testi sejtek. Jele: 2n.

Edafikus faj: Azonális növénytársulás (fitocönózis), melynek kialakulása és egyensúlya a speciális talajviszonyokkal magyarázható.

Edénynyalábok: A hajtásos növényekben a szállító elemek nem egyenként, hanem csoportosan jelennek meg, edénynyalábokba (fasciculus) rendeződnek. A kétirányú anyagszállításnak megfelelően a szállító szövet háncsrészre és farészre osztható. A háncsrész cellulóz falú, plazma tartalmú sejtekből épül fel, és az asszimiláció termékeit szállítja a növényi testben. A farész sejtjei többségükben holtak, vastagodottak, fásodott falúak, plazma nélküliek, a vizet és az oldott tápsókat szállítják a növény különböző részeibe. . Hortobágyi T.: Agrobotanika Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (153.o.)

Endemikus fajok: Bennszülöttek, kizárólag egy adott területhez kötődő, máshol elő nem

forduló növények. Valamely faj elterjedési területe (areája) viszonylag kis területre korlátozódik, mely jelenség a területre jellemző valamely különös természetföldrajzi tényezővel magyarázható.

Endodermisz: Kéreghatár, az elsődleges kéreg legbelső sejtsora, a sejtek falába szilárdító anyagok rakódnak. Hortobágyi T.: Agrobotanika Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (178.o.)

Eutrofizáció: Főleg vizek, de itt talajok tápanyagban való feldúsulása. Széky Pál: Ökológiai lexikon Natura Bp. 1983. (55.o.)

Floém: (Phloem) A háncsrostsejtek a háncsrészt szilárdítják, ezért hosszúra nyúltak, vastag falúak, végükön kihegyesedőek. A rostasejtek, a rostacsövek, és a háncsparenchima (alapszövet) sejtek együttesen alkotják a leptomot. A leptom és a háncsrost együttes elnevezése a floém.

Hortobágyi T.: Agrobotanika Mezőgazdasági Kidó Bp. 1986. (153.o.)

Flóra elem: Adott területen élő növényfajok összességébe tartozó fajok, melyek hasonló életfeltételeket igényelnek.

Fenyér: Másodlagos vegetáció típus, mely erdők helyén alakul ki, főleg örökzöld, pikkelyes, vagy keskeny, tűlevelű ericoid törpecserjékből áll. Erősen elsavanyodott, leromlott, tápanyagban szegény talajokon fejlődik ki. Hazánk fenyéreinek jellegzetes növénye a csarab (Calluna vulgaris) és a rekettye (Genista sp.)

Fertilis: termékeny (zóna), mely gondoskodni képes az egyed szaporodásáról és így a faj fennmaradásáról. Dr. Straub F. Brúnó: Biológiai Lexikon 1-4. Akadémiai Kiadó Bp. 1987.(277.

o.)

Fitocönózis: Növénytársulás, populációk szervezett együttese, mely a termőhely nyújtotta életfeltételek miatt alakul ki.

Fosszília (kövület): A Föld története folyamán egykor élt és megkövesedett állapotban fennmaradt élőlény, mely egyaránt lehet állat, vagy növény. Dr. Papp F. – Dr. Kertész P.:

Geológia Tankönyvkiadó Bp.1971. (311.o.)

Gametofiton: A növények nemzedékváltakozásának haploid szakasza. Fejlődése a spórából indul ki és a zigóta kialakulásáig tart. Dr. Mohay Jolán: Genetikai Kislexikon Natura Bp.1986.(59. o.)

Geofiták: Földfelszín alatti képződményekkel áttelelő, és ezekkel szaporodó gumós, vagy hagymás növények, az erdők tavaszi aspektusának jellemző növényei.

Glaciálisok: Jégkorszakok, eljegesedések. Négy nagy jégkorszak ismert: az ősibb prekambriumi, a Karboni és a permi, valamint a mai növénytakaró kialakulására nagy hatást gyakorló pleisztocén alatti. Ez utóbbi 2,5-3 millió évig tartott, több hullámban. Négy nagy hullámának elnevezése: Günz, Mindel, Riss, Würm. A hideg hullámok közötti, 50-100 000 évig tartó felmelegedéseket interglaciálisoknak nevezzük. Az egyes glaciálisokon belül is voltak enyhébb felmelegedések, melyeket interstadiálisoknak nevezünk. A legutolsó jégkorszak során a jégtakaró maximális európai kiterjedése a Kárpátok északi lábáig nyúlt. Magyarországon területét tehát soha nem borította jég, viszont annak közelsége hideg és száraz éghajlatot eredményezett, mely kedvezett a lösz kialakulásának. A glaciálisok alatt az évi középhőmérséklet 10 ºC-al, az örök hó határa pedig 1200 méterrel volt alacsonyabb a mainál.

L.d.: Dr. Hortobágyi T. – Dr. Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981. Nemzeti Tankönyvkiadó 2000. (83-88.o.)

Haploid: Haploid az a sejt, vagy szervezet, mely egyetlen kromoszómaszerelvényt (genomot) tartalmaz. Ilyen a gaméta (ivarsejt) genetikai anyaga. Jele: n.

Holarktikus flórabirodalom: A sarkvidékek és a trópusok között elhelyezkedő északi- mérsékelt öv flórabirodalma.

Izospóra: Az előtelep (gametofiton) első sejtje, melyből mitózissal előtelep, azon pedig ivarsejtek fejlődnek. Az izospórák morfológiailag és fiziologiailag is teljesen azonosak, így ivarilag nem determinált hímnős test fejlődik ki belőlük.

Kontinentális elem: Az éghajlat és a talaj szélsőségeihez jól alkalmazkodók, melyek jól bírják az aszályt, az időszakos elárasztást, a fagyot és a nagy meleget is.

Kozmopolita flóraelemek: Valamennyi kontinensen előforduló növényfajok.

Közép-európai flóraelemek: Európa lombhullató erdőzónájában élő növények, nyugat- és közép-európában elterjedtek, viszont hiányoznak az északi fenyő régióból és a mediterráneumból. Dr. Kevey Balázs: Növényföldrajz és társulástan segédjegyzet (34. o.)

Ligula: Levél nyelvecske, mely a levéllemez (lamina) és a levélhüvely határán növő hártyás kis lemez, főleg a pázsitfüvekre jellemző. Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra

határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992. (34.o.)

Mikorrhiza: A szimbiózis azon változata, amikor egy önellátó ( fotoszintetizáló, autotróf ) növény és egy gomba él együtt. Néhány növényfaj obligát mikotróf, azaz meghatározott szimbionta nélkül nem életképes. Ilyenek a tölgy, a bükk, a hárs, a szil, a fűz, a nyár... Mások fakultatív mikotrófok, tehát csak rossz életkörülmények között társulnak gombákkal.

Mitózis: Olyan kromoszóma szám tartó osztódás, mely során a keletkező új sejtek kromoszómaszáma nem tér el a kiinduló sejtétől. A mitózis az ivartalan nemzedékre, tehát a testi sejtek keletkezésére jellemző. Ezzel szemben a meiozis kromoszóma szám felező osztódás, melynek során haploid ivarsejtek keletkeznek. Dr. Mohay Jolán: Genetikai Kislexikon Natura Bp.1986.(59.,107.,111. o.)

Nemzedékváltakozás: A sejtmagvas (eukariota) növények szaporodása kétféle életciklus egységben megy végbe: először a (n) haploid gamétaképző ivaros nemzedékben (gametofiton), majd a (2n) diploid zigóta kialakulásával kezdődő ivartalan nemzedékben (sporofiton).

Nich: (a.m.:fülke) Az a kisebb tér, szerepkör, melyet egy faj populációja az adott ököszisztéma anyag- és energiaforgalmában funkcionálisan elfoglal és betölt. Az emberi tevékenység miatt veszélyeztetett vadon élő fajok egyedsűrűsége azért csökken le, mert e tevékenység hatására megváltozott környezetben a faj populációi nem találják meg azokat a létfeltételeket, melyet nich-ük megkíván, s a megváltozott körülményekhez nem tudnak alkalmazkodni. Dr. Széky Pál:

Ökológia Kislexikon Natura Bp.1983.(105-107.o.)

Nudum bükkös: A bükk lombkoronájának sűrűsége miatt a fény nem, vagy csak alig jut le az alsóbb szintekre, így az ilyen erdőkben a cserjeszint és a gyepszint is hiányzik, sőt, néha még mohákat is alig találni.

Periglaciális területek: A jégtakaró környezetében kialakult hideg klímájú élettér, ahová az arktikus flóraelemek leereszkedtek és elkeveredtek az alpin fajokkal.

Prealpin, vagy subalpin: Azon fajok, melyek a magashegységekről levándoroltak, alacsonyabb régiókban is jól megélnek, de északi jellegűek.

Protallium: A harasztok előtelepe. A spórából fejlődő ivaros nemzedék teste, melyen ivarszervek vannak. Izospórás szaporodásnál rajtuk mindkét ivarszerv megtalálható.

Podzol: Bőven csapadékos területek erősen kilúgzott erdőtalaja, melyben a széthulló agyagásványokból kovasav keletkezik. Sárossy Istvánné (szerk.) Mezőgazdasági lexikon Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1982. (II. kötet, 361.o.)

Podzolosodás: A kilúgzódás utolsó fázisa, amikor a talaj már annyira elsavanyodik, hogy a kovasav feldúsul. A talaj elsavanyodik.

Poliploida: A kromoszómaszám egész számú többszöröződése Mohay Jolán: Genetika Kislexikon Natura Bp.1986. (127.o.)

Reliktum: Maradvány faj, mely a flóra fejlődéstörténetében korábban számottevő elterjedésű volt (areája kontinuus), de valamely környezeti tényező megváltozása (pl.:klímaváltozás) következtében vissza szorult, vagy kihalt, viszont egy-egy speciális klímájú helyen nyomokban fennmaradhatott (áreája diszperzzé vált). Védett növényeink többsége ide tartozik. Dr.

Hortobágyi T. – Dr. Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp.

1981. Nemzeti Tankönyvkiadó 2000. (119.o.) Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp. 1999. (49.o.)

Sporangium: Ivartalan szaporítósejteket (spórákat) létrehozó szerv. Magyar neve spóratartó.

Sporofillum: A spórákat spóratartókban (sporangium) létrehozó levelek. Gyakran közvetlenül a száron ülve füzéreket alkotnak. Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974.

(44.o.) 1. ábra

Sporofiton: A növényi nemzedékváltakozás ivartalan szakasza. A sporofiton a zigótából fejlődi ki, diploid (2n). Dr. Mohay Jolán: Genetikai Kislexikon Natura Bp.1986.(146. o.)

Subendemikus fajok: A más flóratartományból adott területre csak lehúzódó fajok.

Szimbiozis: Az együttélési kapcsolatformák legtipikusabb esete, mely mindkét fél számára kölcsönösen előnyös. Szimbionta növények együttélését fitoszimbiózisnak, növény és gomba együttélését mycofitoszimbiózisnak nevezzük.

Taxon: Rendszertani egység. Általános rendszertani fogalom pontos megjelölés nélkül. Széky Pál: Ökológiai lexikon Natura Bp. 1983. (157. o.)

Xilém: (Xylem) A farostsejtek feladata a szár szilárdítása, a táplálékszállításban és a raktározásban nem vesznek részt. Alakjuk hosszúra nyúlt, vastag falúak, végükön kihegyesedőek, szklerenchimatikus (szilárdító szövet) elemek. A trachea, a tracheida és a faparenchima alkotta farészt hadromnak nevezzük. A hadrom és a farostok együttese a xilém.

Hortobágyi T.: Agrobotanika Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (153.o.)