I. rész
9. Gyógyhatásuk és alkalmazási területük
A korpafüvek spóráit ősidők óta gyűjtik, homogenizálást, diszpergálást elősegítő szerként használják. Drogja a licopodin (4.ábra), dihydrolicopodin, nicotin. A „Lycopodii semen” néven ismert spórákat ellenálló sporopollenin borítja, mely bezárja a hatóanyagot a spóra belsejébe.
Más források szerint is101 a spóra farmakológiai hatását tekintve indifferens anyag, a fizikai hatású drogok egyike, nem okoz allergiát. Az 1940-es évek végéig sebhintőporként alkalmazták.
(Pulvis lycopodii)102 Ma, vízzel nem keveredő, színtelen, szagtalan spóráit a bőrgyógyászat (és a homeopátia) alkalmazza sebhintőpor alapanyagnak, ekcéma, sömör, rüh, ótvar gyógyítására.103 Közvetlenül nyílt sebbe is szórható, ezért felfekvések gyógyítására alkalmas. A spóra jó tapadó képessége miatt gyógyszeripari segédanyagként használják, pilulák felületét vonják be vele, mely elfedi kellemetlen ízüket és megakadályozza összetapadásukat.104 Nyugat-Európában a
95 Coenos: 571 = Nardetalia (Mészkerülő hegyi rétek)
96 Dr. Csapody István: Védett növényeink Gondolat Bp. 1982.(42-43. o )
97 Horváth – Dobolyi: Flóra adatbázis Taxonlista és attributum állomány MTA ÖBKI Vácrátót, 1995.
98 Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992.(52. o.)
99 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (85.o.)
100 http://www.efloras.org/florataxon.aspx ?flora_id=1&taxon_id=200002751 (2008.01.10.)
101 Dános B.: Farmakobotanika III. Semmelweis Kiadó Bp. 1998.
102 Molnár V. Attila: Növényritkaságok a Kárpát-medencében Debreceni Egyetem TTK - Winter Fair Kft. Debrecen - Szeged 2003. (12.o.)
103 Varró A. Béla: Gyógynövények gyógyhatásai Marksped Kaposvár 1991. (347.o.)
104 Dr. Bernáth Jenő: Vadon termő és termesztett gyógynövények Mezőgazda Bp. 1997. Dr. Rácz G. (344.o.)
spórákat Bärlappsporen für Exploisonseffekte und Feuerbälle néven 500 grammos kiszerelésben tüzijátékokhoz pirotechnikai anyagként árulják. (17,75 EUR)105
4. ábra
A likodolin szerkezeti képlete
A zöld részek mindössze 0,2% alkaloidot tartalmaznak.106 Hatóanyaga a zöldessárga illóolaj, linol, hexadesylen-sav, pektin és E-vitamin. A herba hamujában alumínium és rádium található.107
Fenti, áldásos tulajdonságai miatt a természetgyógyászat mindig is alkalmazta a korpafüveket, elsősorban a Lycopodium clavatumot, és alkalmazza ma is. Mivel Magyarországon védett növény, gyűjtése szigorúan tilos, északi országokból importáljuk, ezért gyógynövény szaküzletekben kapható. A herba főzete elsősorban hólyagbántalmak ellen javallt.
De készíthető belőle tea köszvény, súlyos izületi bántalmak, krónikus hasmenés, aranyér, vizeletkiválasztó szervek betegsége, vesekő, vesehomok, májbetegségek ellen, de vérnyomáscsökkentő hatású is. Ízületi bántalmakra, és általános görcsoldóként 100—300 gr szárított korpafüvet kis párnába varrva és a fájdalmas részekre helyezve gyors enyhülés tapasztalható. A párna 1 évig is megőrzi hatását. (gyengén radioaktív) Tea készítés során, soha nem szabad főzni! 1 csapott teáskanál korpafüvet ¼ liter forró vízzel leöntve rövid ideig állni kell hagyni. Naponta 1 csészével, éhgyomorra fogyasszuk, kortyonként igyuk. Csak ½ óra múlva reggelizzünk. Rosszindulatú májbetegségek esetén napi 2 csésze fogyasztása javallt.108 Kávéskanálnyi spórát vízzel lenyelve vizelethajtóul és székrekedés ellen is ajánlják.109 Zöld részeinek vizes kivonatát alkohol elvonó és dohányzás leszoktató kúrákon alkalmazzák, de a növény legnagyobb jelentősége a homeopátiás gyógyításban van.110
105www.pyroland.de/product_info (2008.01.22.)
106 In Dr. Bernáth Jenő: Vadon termő és termesztett gyógynövények Mezőgazda Bp. 1997. Dr. Rácz G. (343.o.)
107 Varró A. Béla: Gyógynövények gyógyhatásai Marksped Kaposvár 1991. (190.o.)
108 Treben, Maria: Egészség Isten patikájából Budapest Print-Hungalibri Bp. 1990. (32-34.o.)
109 Rápóti Jenő-Romváry Vilmos: Gyógyító növények Medicina Bp. 1983. (194-195.o.)
110 Dr. Bernáth Jenő: Vadon termő és termesztett gyógynövények Mezőgazda Bp. 1997. Dr. Rácz G. (344.o.)
Drog: Gyökök:
Licopodin -H -H
Licodolin -OH -H
Flabelliformin -H -OH
Érdekes adalék lehet a korpafű spórák felhasználási területének vizsgálatához az az 1960.
áprilisában, a VITUKI (napjainkban Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Közhasznú Társaság) által elvégzett kísérlet, mely jól példázza, hogy a víznyelők és források közötti kapcsolat kimutatására élő állatok, festékek, méréssel kimutatható vegyületek (pl.:
konyhasó) mellett szemcsés anyagot, növényi spórákat is alkalmaztak. A vizsgálat lényege, hogy a víznyelőbe folyó vizet valamely jelzőanyaggal megjelölnek, majd a víznyelő körzetének forrásaiban a jelzett víz megjelenését észlelik. A fenti időpontban a Bükk-hegységi Pénzpataki víznyelő komplex nyomjelzését végezték többek között Lycopodium clavatum festett spóráival is. A VITUKI értékelése szerint a spórák leghatározottabb maximuma a Margit 1 forrásban jelentkeztek – festetlen állapotban. Későbbi értékelők földtani okokra hivatkozva, illetve a helyszínen tömegesen jelen lévő (?) korpafüvek okán, melyek spóráikat természetes úton is a forrásba juttathatták, a forrás és a víznyelő kapcsolatának bizonyítottságát elvetették.111 Saját tapasztalataink alapján vitába szállunk azzal a megjegyzéssel, miszerint bármely hazai termőhelyen tömegesen fordulnának elő korpafű fajok, még akkor is, ha az általunk különösen vizsgált Zempléni-hegységben mára lokális előfordulásukat tekintve találhatók kiterjedt populációk.
A kapcsos korpafűvel régen a bort is javították, ha az romlásnak indult, azért néhol borfűnek (Weinkraut) nevezték. A Györgyfű forrázata heves hányást okoz, meghajt, rángatódzást, sőt elvetélést is előidézhet, így az Észak-európai népek erre a célra is használták. A
111 Karszt Ankét 1966. : Nyomjelzéses összefüggés vizsgálatok www.users.bigpond.com/copperweed/karst-1966.
(2006.09.19.)
A HOMEOPÁTIA ÉS A KORPAFÜVEK
A homeopátia elnevezés a görög szavak jelentése szerint hasonló bántalmat jelent, tehát a betegségeket olyan szer nagy hígításával kezeli, melynek a szervezetbe történő bejutása hasonló tüneteket okoz, mint maga a betegség. A homeopátiában alkalmazott gyakran mérgező állati, növényi, vagy ásványi alapanyagokat addig hígítják, szakaszosan, dörzsölik, ütve rázzák amíg hatását át nem fordítják gyógyítóvá. Ezt a szakaszos hígítási és ütve rázási eljárást nevezik potencírozásnak, melynek nagyon szigorú feltételeit és a gyártási módjait a Német Homeopátiás Gyógyszerkönyv írja le. (HAB) A leggyakoribb hígítási arányok (potenciák) D = tízszeres, C = százszoros, LM = ötvenezerszeres. A hígítás kiindulási anyaga az őstinktúra (TM = tinctura mater = alkoholos kivonat) melyet nagy tisztaságú alkohollal hígítanak tovább, az így nyert készítmény a dilutio (alkoholos oldat). Eldörzsöléskor tejcukrot (laktóz) alkalmaznak, az így készített gyógyszer a globuli (apró golyócska).1 A hagyományos gyógyszerekkel szemben a hatóanyag nem a receptorokhoz kötődve fejti ki hatását a szervezetben, hanem a molekulák rezgése által.
Elvileg minél nagyobb a hígítás, azaz minél kevesebb a hatóanyag, annál erősebb hatás érhető el. A Kapcsos korpafű szárított spóráiból nyert homeopátiás szer törzskönyvi előirata: HAB 4a Őstinktúra = D1. Törzskönyvezett hígítások: D1-D1000 és C1-C1000.
Hatóanyagok: zsíros olaj hexadecan-, myristin-, lycopodiumsavval; sitosterol, alumínium.
A Lycopodium homeopátiás javallatai: puffadás, akkut vesegörcs, epe és veseköves panaszok, emésztőrendszeri problémák miatt fellépő fejfájás, premenstruációs szindróma, gyomorpanaszok, hasmenés. Nyugati országokban széles körben alkalmazzák, számos gyógyszergyár kínálja Lycopodium homeopátiás készítményeit. Hazánkban a
„Lycopodium” 5,9,15,30,200CH potenciái 39/18 OGYI-HGAL számon kerültek törzskönyvezésre. A CH ugyancsak százszoros hígítást jelent, ahol a H Samuel Hahnemann német orvos-feltaláló nevére utal.1
házi állatok férgét is pusztították vele, de a legtöbb fajjal a gyapjút lehet sárgítani, a kapcsos korpafű erős szárából pedig a svéd nép lábtörlőt is szőtt.112
II. rész
Írásunk második részében a hazai korpafüvek élőhelyének védelmére kívánjuk felhívni a figyelmet, rámutatva arra, hogy a különböző szintű törvényi védelem csak széles társadalmi összefogás eredményeként lehet hatékony. A helyes és mértéktartó erdőhasználat, a környezettudatos életmód, a megfelelő oktató-nevelő munka, a környezetvédelmi beruházások, az önkormányzatok bölcsessége és a táj lakóinak, látogatóinak egyéni felelősségtudata mind hozzájárulnak a természeti értékek megőrzéséhez.
10. A korpafüvek veszélyeztetettsége
Nagy és összefüggő területeken elterjedt fajok kevésbé veszélyeztetettek, mint a ritka, lokális előfordulásúak. Ritkaságuk általában szűk tűrőképességükkel, illetve korlátozott szaporodó képességükkel magyarázható. A fajok nagy egyedszáma biztosíthatja a genetikai változatosságot, mely a faj alkalmazkodó képességét, és így hosszú távú fennmaradását alapvetően meghatározza. Egyértelmű tehát, ha egy faj egyedszáma drasztikusan lecsökken, úgy a megmaradt egyedek nem fogják hordozni a kellő mértékű genetikai változatosságot, mely a korábbi populációra jellemző volt. Adott faj annál inkább veszélyeztetett, minél meghatározottabb a termőhellyel, annak klímájával, talajviszonyaival szemben támasztott követelménye. Nagyobb a veszélyeztetettsége a specializált, más élőlényekre – mikorrhiza partnerre – utalt fajoknak, így a korpafüveknek is, hiszen a partnerekre ható kényszerfeltételek így rájuk is hatnak. A veszélyeztetettség azonban az elterjedési terület egyes pontjain eltérő lehet. Például a hűvös, boreális klímában gyakori növényfajok nálunk, elterjedési területük (áreájuk) déli határán, csupán néhány helyen, lokálisan maradtak fenn. 113
Megjegyezzük, hogy szakemberek egyöntetű véleménye szerint az utóbbi években történt nagymértékű tájidegen fenyvesítés főleg azért veszélyes a hegységben, mert a tűlevelűek ökológiai igényei általában idegenek hazánk nagy részének (Pannonicum) természeti adottságaitól.114 Bizonyos tűlevelű fajok olyan ökológiai niche115-ekbe települhetnek be, amelyeket az őshonos fafajok jelenleg csak gyengén használnak ki, ezáltal elnyomják azokat, továbbá csökkentik a talajok termőképességét lassan lebomló avarjuk talajsavanyító hatása következtében. Megfigyeléseink azonban éppen arra engednek következtetni, hogy a telepített fenyvesek (lucosok) termőhelyein kialakult mikroklíma és talajkémhatás kedvez a korpafüvek elszaporodásának már-már kárpáti jellegű élőhelyet biztosítva számukra. Ezért mondható, hogy bár nem javasolt a tájidegen elemek és extrazonális fajok telepítése, egyes esetekben, mint például a Zemplén rengetegében kedvező is lehet – a helyes arányok megtartása mellett – reliktum növények számára biztosítandó élőhely szempontjából.
A termőhelyek degradációját, leromlását okozó veszélyeztető tényezők közül kiemeljük a területi igénybevétel növekedését: települések terjeszkedését, erdők-mezők belterületbe vonását, utak, távvezetékek építését, bányák nyitását...stb. A védett növényeket és társulásokat fenyegető további fő veszélyforrásként említjük – a korábban tapasztalt - erdők rablógazdálkodásszerű tarvágásos véghasználatát. A leirtott erdő aljnövényzetét alkotó fajok többsége eltűnik, mivel az
112 www.kislexikon.hu/korpafu.html (2008.01.25.)
113 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (14-50.o.)
114 Hortobágyi T. – Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981. Nemzeti Tankönyvkiadó 2000. (233.o.)
115 Nich: ld.: Kislexikon (szerepkör az ökoszisztémában)
irtás hatására gyökeresen megváltoznak a klimatikus és tápanyag-ellátottsági viszonyok, és nagy a taposási kár is. Az irtványokon sokszor az erdőt nem természetes úton újították fel, hanem újra telepítették, gyakran tájidegen fajokkal. Így gyakran előfordult, hogy bükkös termőhelyére lucfenyvest telepítettek.116 Különleges érdekesség, hogy éppen az erdők nem „Pro Silva”
szemléletű véghasználata nyomán kialakult csarabos fenyér nyújtott kedvező életteret a korpafüvek számára a zempléni Repka-völgyben. Továbbá a tájidegen fenyvesítés talajsavanyító hatása miatt alakulhatott ki az Ógönc alatti élőhely. Nyilvánvaló, hogy ezek az esetek nem a tudatos tervezés eredményei. Nem kerülhetjük el megemlíteni a részben környezetszennyezés okozta globális klímaváltozást, és a már említett, főként tarvágások eredményezte lokális éghajlati változásokat. A populációkat veszélyeztető tényező lehet a bizonyos helyeken túlszaporodó vadállomány okozta taposási, túrási és legelési veszteség. Bár meg kell jegyezzük, a korpafüveket kevéssé veszélyeztetik a vadak, de élőhelyükön – pl. a Zemplén rengetegében – nagy számban fordul elő a gímszarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon. Sokkal reálisabb veszélyt jelent viszont a vágásterületek felégetése, mely az esetlegesen megmaradó aljnövényzetet biztosan elpusztítja.
Egyre fokozottabb veszélyt jelent az élővilágra nézve – és benne a ritka, védett, vagy védendő növényekre – az intenzív propaganda hatására megnövekedett idegenforgalom, táborozások. Forgalmas turista utak, pihenő- és tűzrakó helyeken kívül is jelentős taposás éri a természeti környezetet. A Zempléni-hegység „favorizálásának” következményeképpen olyan
„ember nem járta” helyeken is találtunk az elmúlt évtizedben szemetet, eldobott hulladékot, ahol korábban biztonságban hittük a növényeket. Az erdei iskolák nagy létszámú terepgyakorlatai, olykor a legértékesebb, védett területeken, sokszor a természetvédelmi hatóság tudta és engedélye nélkül történnek, és komoly veszélyt jelenthetnek. Ehhez társulnak az önjelölt természetbúvárok, erdőkben kóborló kalandorok okozta károk, nem is beszélve az oktalan virágszedésről és a természetgyógyászati, virágkötészeti célra történő gyűjtésről. Mint már említettük a korpafüveket rejtett életmódjuk és szerénységük miatt kevesen ismerik és találják meg a terepen, de a fenti ártalmaknak kollektíven ki vannak téve. Sajnálatosan elharapózott hazai erdeinkben a terepkerékpározás, terepmotorozás. A gyepekre és azok talajára rendkívül káros hatással vannak, túl a taposáson, a kipörgő kerekek nyomán könnyen erodálódik a vékony erdőtalaj, nyomukban pedig a gyomnövényzet kerül előnybe.117 Az 1980-as években még turisztikailag alig látogatott Zempléni-hegység az 1990-es évek második felére igen kedveltté vált. Iskolai és cserkész csoportok sátoroztak a réteken, sok nagyvárosi látogató autóval tett kirándulásokat az erdőbe. Találkoztunk autóbusszal olyan erdőgazdasági földúton, melyen gyalogszerrel is csak kevesen járnak, kerékpáros csoportokkal a csapontai fenyves közepén, sátorozókkal a védett réteken... Nemegyszer bukkantunk keréknyomban, kitaposott körtikékre, felszaggatott mohapárnára, letépett és eldobott páfrányokra.
Ahogy említettük, a hazánkban élő korpafű fajok száma mindössze 6 volt, melyből mára sajnos egy ki is pusztult, de a megmaradtak élőhelyeit is sok esetben veszélyeztetik az illetéktelen emberi beavatkozások, elsősorban a környezetszennyezés, a főleg korábban tapasztalt nem kellően körültekintő erdőgazdálkodás, valamint a természetvédelem hazai nehézségei. A Zempléni Tájvédelmi Körzet 7 őre semmi esetre sem elegendő ahhoz, hogy minden kihívásnak eleget tegyenek. Mindez természetesen nem jelentheti azt, hogy a Zempléni Tájvédelmi Körzetet el kellene zárni a látogatók elől, hiszen mit érnek azok az értékek, melyet senki sem élvezhet… A leendő nemzeti park célkitűzése sem ez! Sokkal inkább az egyéni felelősségre kívánjuk felhívni a figyelmet! Legyünk mi a természet őrei, és erre neveljük gyermekeinket, kiránduló társainkat!
Később, az ezredfordulót követő években kedvező fordulatot tapasztaltunk: az idegenforgalmi érdeklődés a hegység iránt mintha alább hagyott volna, felelős, környezettudatos
116 Dr. Fibrás Oszkár: Erdőhasználattan I. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Bp. 1996. (122-130.o.)
117 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (14-50.o.)
szemlélet kezdett kialakulni. A vadkempingező turizmus csökkent, az erdészetek táborhelyeket jelöltek ki, melyeken a kellő feltételeket biztosítják a sátorozáshoz, ugyanakkor a feltáró utakat sorompóval zárták le. Kényelmesebb autós turisták kellő mennyiségű és minőségű szállást és étkezési lehetőséget találnak a hegység településein. Idő közben kiépült, illetve felújításra került számos látványosság és nevezetesség, mely kellő programot kínál. 2003-ban kezdődött el a turista utak rendszeréhez kapcsolódó kerékpáros úthálózat felfestése. A kerékpáros túrautak alapvetően közutakon vezetnek a települések között, de egy-egy szakaszuk az erdészeti földutakra, is rávezetnek. Az első, felfestett kerékpáros túraút éppen az általunk is vizsgált tájon vezet keresztül, érintve a Hatvanas-nyereg – Bíró-hegy régi erdei vasút nyomvonalát. A kerékpározók közül sokan nem ismerik, vagy ismerik, de nem tartják be a Zempléni Tájvédelmi Körzet szabályait, mely szerint a nem burkolt (szilárd felületű) és kerékpáros túraútjelzéssel nem ellátott útvonalakon a kerékpározás tilos! Különösen igaz ez a hegyi terepkerékpározásra.
Az erdei kerékpározás alapelveit és szabályait az 1996. évi LIII. törvény és annak 13/2001. (V.
9.) KÖM végrehajtási rendelete szabályozza. Fő szabálynak tekintendő, hogy az erdőben kerékpározni csak az arra kijelölt, kerékpározásra alkalmas, minimum 2 méter szélességű erdészeti magánúton szabad. Gyalogos turista ösvények kerékpározásra nem vehetők igénybe.118 Noha a kerékpározás egészséges, környezetkímélő sport, és nagy területek járhatók be, tanulmányozhatók ilyen módon, sok kerékpáros turista továbbra sem tartja be a legelemibb szabályokat sem. Sajnos a zajos erdei kerékpározás „reneszánszát éli”, és rengeteg az erdőben eldobott szemét, kerekek által kitaposott ösvény, még a fokozottan védett területeken is.
A védett növények veszélyeztetettségének mértékét újabban a különböző szakkönyvek mérőszámokkal is kifejezik. Forrásainkat összegezve megállapítható, hogy a hazai korpafüveink világállományukat tekintve nem veszélyeztetettek, a Diphasium tristachyum és a Diphasium isssleri számítanak csak ritkának. 119 Más források minden tárgyalt korpafűfajt ritka, védett, Vörös Könyves fajként említenek.120
A vizsgált taxonok Magyarországi állományának veszélyeztetettsége szempontjából viszont a Diphasium complanatum és a Lycopodium clavatum (P) potenciálisan veszélyeztetett, ami azt jelenti, hogy hazai állományuk még viszonylag nagy egyedszámú, még nincsenek veszélyben, gyűjtés sem fenyegeti őket, de speciális termőhelyhez kötődő fajokról lévén szó veszélyeztetettségük foka kedvezőtlen változás esetén megnőhet. Egyes lokális állományaik lehetnek nagyobb veszélyeztetésnek kitéve. A Lycopodium annotinum, a Diphasium tristachyum és a Huperzia selago (A) aktuálisan veszélyeztetett, mert Magyarországon kis egyedszámban, egymástól elszigetelt populációkban élnek, vagy olyan termőhelyen találhatók, melyek területei visszaszorulóban vannak. Végül a Diphasium issleri (K) kipusztult státuszú, mert az elmúlt ötven évben kifejezett keresés ellenére sem került elő egyetlen ismert élőhelyéről.121 A Magyar Vörös Könyv besorolási katagóriái (Rakonczay-féle kategóriák 1989.): K=kipusztult, V=veszélyeztetett, A= aktuálisan veszélyeztetett, P= potenciálisan veszélyeztetett.122
Az említett fajok közül csupán a Diphasium issleri szerepel a „Ritka, veszélyeztetett és endemikus európai növényfajok Vörös Listáján” ( International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, röviden: IUCN), valamint Európai jelentőségű fajként a CORINE Biotopes Programban, melynek célja, hogy átfogó adatbázist hozzon létre veszélyeztetett élőhelyekkel kapcsolatban.
A fenti taxonok mindegyikének természetvédelmi értéke: 10 000 HUF.123
118 Dr. Papp-Váry Árpád (szerk.): A Zempléni-hegység Turista atlasz és útikönyv Cartographia Kft. Bp. 2004.
119 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (14-50.o.)
120 Kremer, B.-Muhle H.: Zúzmók, mohák és harasztok Magyar Könyvklub Bp. 2000. (224-229.o.)
121 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (14-50.o.)
122 Horváth – Dobolyi: Flóra adatbázis Taxonlista és attributum állomány MTA ÖBKI Vácrátót, 1995.
123 www.nz.fpn.hu és www.golyahir.extra.hu (2007.10.10.) és www.vvt.gau.hu/adattar/jogszab (2008.01.22.)