A Rábavölgy tájrészlet

Földrajzi fekvés, geológiai viszonyok, domborzat

A Rábavölgy tájrészlet egy mély fekvésű, iszapos síkság a Sopron-Vasi síkság erdészeti tájban, a Rába folyó mentén. A folyó medre Sárvárig természetes futású és mederállapotú; a várostól észak-keletre azonban már szabályozott (HALÁSZ 2006).

A tájegység legjellemzőbb alapkőzete az Ősrába levantei korú kavicstakarója, melyet helyenként tercier korú márga agyag, illetve lösz borít. Homokot csak a tájegység peremén, Szergény és Fertőszentmiklós környékén találhatunk. A kavicsból és kevés agyagból cementálódott hordalék sok helyen a felszín közelében, 20-30 cm mélységben már jelen van. Helyenként a Rába, Répce és Marcal vegyes szemcse-összetételű (tojás nagyságú kavicstól a finom homokig) hordaléka is talajképző kőzetté vált. Emellett, Egyházaskesző és Magyargencs határában miocén kori homokkő is részt vett a talajok kialakulásában. (DANSZKY 1963a)

A Sopron-Vasi síkság legalacsonyabban fekvő tájrészlete a Rábavölgy. A részlet erdeinek mindössze egynegyede fekszik 150 m-nél magasabban. Az erdők 57%-a középmagas fekvésű hullámtéri erdő (HALÁSZ 2006).

Éghajlati adottságok

Az erdészeti táj gyertyános -tölgyes klímájára a mérsékelten meleg, mérsékelten hűvös, illetve a mérsékelten nedves klímahatások jellemzőek. Az évi középhőmérséklet 10°C, míg a tenyészidőszak középhőmérséklete 16,5°C. Az átlagos évi csapadékmennyiség kevés, mindössze 648 mm, melyből a tenyészidőszakban 403 mm hullik (HALÁSZ 2006). Érdekes, hogy a júliusi csapadékmaximum mellett az ősz, illetve november, december hónapok rendkívül szárazak. Az uralkodó szélirány nyugati, illetve észak- nyugati (DANSZKY 1963a).

54 Talajviszonyok

A többletvízhatástól független termőhelyeken barna erdőtlajok, rankerek, illetve cseri talajok alakultak ki. Ezeken a területeken a talajok fizikai félesége 87%-ban vályog. Az időszakos vízhatású termőhelyeken általában öntés-és réti talajokat találhatunk, míg a változó vízgazdálkodású termőhelyek gyakori talajtípusai a pszeudoglejes barna erdőtalaj, illetve a cseri talajok is. (HALÁSZ 2006)

A Rába és a Répce öntésein homokos, humuszban szegény, nem karbonátos nyers öntéstalajok alakultak ki. Ezek kolloidtartalmúak, emiatt vízgazdálkodásuk jó; és a rendszeres áradások vízutánpótlásukról is gondoskodnak. Középmagas vagy magas fekvésekben már gyengén humuszos öntések alakultak ki, 30-40 cm vastag humuszos feltalajjal. Ezek is kálcium- karbonát mentesek. Vályogos szekezetűek, jól rétegzettek és vízgazdálkodásuk is jónak mondható. Bennük a vasfoltos, glejes réteg a humuszos réteget nem éri el. (DANSZKY 1963a)

A tájegység leggyakoribb talajtípusa a pszeudoglejes barna erdőtalaj. Ezek esetében is a feltalaj porhullásból származik, ez alatt pedig a többé-kevésbé cementált kavicsréteg helyezkedik el, mely részben vízzáró és minden esetben gyökérzáró réteg. A talajtípus vízgazdálkodása rossz, hiszen nyáron igen száraz, míg tavasszal és ősszel túl nedves. (DANSZKY 1963a)

A Rába és a Répce közti vidéken három öntés eredetű talajtípus alakult ki, melyek fejlődésében rész vett és jelenleg is részt vesz a talajvízhatás. Ezek közül legelterjedtebb a réti öntéstalaj, mely elsősorban a folyók közelében jellemző. Ezeken a humuszosodás 100-150 cm-t is elérhet, azonban tömöttek, levegőtlenek, és változó mélységben glejesek. Kémhatásuk kissé savanyú. Csorna környékén és a Rábaköz mélyedéseiben réti talajok a jellemzőek. Ezek humuszos rétege vékonyabb, mindössze 40-100 cm vastagságú. Kémhatásuk gyengén savanyú vagy semlegesMagasabb térszinteken, ahol már az erdő meg tudott telepedni, réti és öntés erdőtalajok alakultak ki. Ezek esetében már a tömött szerkezet fellazult, morzsássá alakult. A glejes réteg 50-60 cm alatt található. Bár levegőzésük még kifogásolható, vízgazdálkodásuk jó és humusztartalmuk magas. Mészmentesek, kémhatásuk enyhén savanyú. (DANSZKY

1963a)

A Rába-völgy tájrészletben-a Sopron-Vasi síkság egészéhez viszonyítva-magas (25%) a homok fizikai féleségű talajok aránya (HALÁSZ 2006).

Növényföldrajz

Növényföldrajzi szempontból a Rábavölgy elkülönül a környező tájaktól (DANSZKY 1963a).

A Rábavölgy tájrészlet részben a kisalföldi (Arrabonicum), részben a vasi (Castriferreicum) flórajárás része. Pannóniai, mediterrán, illír, atlantikus és montán flóraelemek találkoznak a tájrészletben. Számos nyugat-atlanti elem itt éri el elterjedési területének keleti határát (pl. csarab). (DANSZKY 1963a)

A tájrészlet legjobb termőhelyein gyertyános-kocsánytalan tölgyesek állnak, melyekben a gyertyános-tölgyesek valamennyi jellemző faja (szagos müge [Galium odoratum [L.] Scop.], berki szellőrózsa [Anemone nemorosa L.], pézsmaboglár [Adoxa moschatellina L.], gombernyő [Sanicula europaea L.], nagy völgycsillag [Astrantia major L.]) megtalálható. A Rábavölgyben hajdanán a mainál nagyobb szerepet játszhattak a tölgy-kőris-szil ligeterdők, helyüket azonban sok esetben fehér füzes, illetve nemes nyáras kultúrerdők foglalták el. A száraz termőhelyeken ligetes molyhos -kocsánytalan tölgyesek jelennek meg, cserjeszintjükben borókával, a gyepszintben pedig pannon flórával (pl. tavaszi hérics [Adonis vernalis L.]). A tájrészletben szép cseres állományok is találhatók, a lombkoronaszintbenn általában cserrel és

55

kocsánytalan tölggyel, ritkábban kocsányos tölggyel, a gyepszintben pedig ágas homokliliommal, királyné gyertyájával, keskenylevelű tüdőfűvel. A pusztai tölgyesek cseresektől való elhatárolása is ezek ssegítségével lehetséges, ugyanis a pusztai tölgyesek gyepszintjében a szamóca (Fragaria vesca L.), fekete lednek (Lathyrus niger L.), erdei méhfű (Melittis melissophyllum L.), és a nagyezerjófű (Dictamnus albus L.) megjelenése jellemző. (DANSZKY 1963a)

Erdőművelési vonatkozások

A XX. század közepéig jellemzően sarjerdő üzemmódban kezelték az állományokat, így az idősebb erdők között találhatunk ma is sarj eredetűeket, melyek záródása helyenként hiányos. A nemes tölgyek rovására már ebben az időszakban sok helyütt tért hódított a cser és az akác. A kiváló termőerejű öntéstalajokon kocsányos és szlavóntölgyet, vagy kőris állományokat ültettek, melyek nagy értéket képviseltek. Az árterületeken a jó fejlődésű szürke-, fekete- és nemesnyárasok mellett nagyobb területen ültettek feketediót is, mely azonban sok helyen sínylődik, állományai gyengének, betegesnek bizonyultak már a hatvanas években is. A XX. század második felében sok helyen fafajcserét hajtottak végre, melyhez előszeretettel alkalmazták az erdei és a feketefenyőt. A gyertyános-tölgyes, illetve cseres-tölgyes állományokban a tarvágás mellett alkalmazni kezdték a fokozatos felújító vágást is. Ebben az esetben a felújítás részben a természetes újulatra, részben makkvetéssel vagy csemeteültetéssel kivitelezett alátelepítésre támaszkodva valósult meg (DANSZKY 1963a).

A Rába-völgyben jelenleg a természetszerű gyertyános-kocsányos tölgyesek, kocsányos tölgyesek, égeresek és füzesek mellett kisebb arányban kultúrállományok is előfordulnak. A többletvízhatású termőhelyeken nemesnyárasok, a szárazabb területeken akácosok állnak. A tájrészlet egészén jellemző a tarvágásos üzemmód alkalmazása. (HALÁSZ 2006)

Mintázott terület

A két vizsgált erdőrészlet területi elhelyezkedését a 4.3. ábra jelöli.

56

4.3. ábra: A Sárvár környékén vizsgált erdőrészletek. Forrás: Erdőtérkép (web15).

Sárvár 5L erdőrészlet

A Sárvár 5L erdőrészletben előzetes bejárás után, az erdőrészlet teljes területén elszórtan választott fák esetében történt mintavétel és egészségi állapot felmérés. Az erdőrészlet termőhelyi és egyéb jellemzőit a 4.3 táblázat foglalja össze. Az erdőrészletben aktív pusztulási folyamat volt észlelhető. A tünetek Phytophthora fertőzésre utaltak. A fő célkitűzés a pusztulásért felelős faj(ok) azonosítása volt. Emiatt az erdőrészletben egyszeri mintavétel történt, mintaterület kijelölésére nem volt szükség. Az erdőrészlet elhelyezkedését a 4.3 ábra mutatja.

Sárvár 19G erdőrészlet

2011 nyár végén és 2012 kora tavaszán a fiatal, elegyes erdőrészletben a madárcseresznye fák hirtelen pusztulására lettek figyelmesek a Szombathelyi Erdészeti Zrt. szakemberei. Az erdőrészlet termőhelyi és egyéb jellemzőit a 4.3 táblázat, elhelyezkedését a 4.3 ábra mutatja. A cél ezen a területen is a pusztulásért felelős tényezők azonosítása volt. Mivel ebben az erdőrészletben is egyszeri mintavétel történt, mintaterületet nem jelöltem ki.

57

4.3. táblázat: A sárvári mintavételi helyek termőhelyi és egyéb jellemzői

Sárvár 5L Sárvár 19G

Klíma gyertyános-tölgyes gyertyános-tölgyes

Hidrológia Időszakos vízhatás időszakos vízhatás

Talajtípus Öntés erdőtalaj homokos öntés

Fizikai talajféleség Vályog homokos öntés

Termőréteg vastagsága Igen mély középmély

Domborzat Sík sík (lapály)

Fekvés Középmagas középmagas

Tengerszint feletti magasság Hulámtér (ártér) hullámtér (ártér)

Fafaj feketedió kocsányos tölgy (60%),

magas kőris (25%), madárcseresznye (5%), feketedió (5%), bálványfa

(2%), akác (3%), vöröstölgy, mézgás éger,

gledícsia.

Elegyarány 100%

Kor 59 és 79 év³ 12⁴

4.2. Egészségi állapot felmérés és mintavétel