sa után is , annak birtokát jövedelmezőbbnek tartand- j a , részemről nem segíthetek, csak azt javaslom, hogy számadásait, ha azokban minden költségek és bevételek pontosan beírattak, mi egy kissé rendes gazdánál is nem mellőzhető, — szemes vigyázattal vizsgálja m eg, vagy ha azzal maga bajlódni nem akar, ahhoz értő tiszt
je , például a’ gazdaság folytatásával nem foglalatosko
dó , következéskép részrehajthatlan számvevője által, ha ollyast, mint nagyobb rendű földesur szolgálatjában tart, kiszámításáért jótállása mellett eszközöltesse; fo
gadom, hogy igen ritka eseteket kivéve, másról fog meggyőződni, mint a' mit, ha ő maga a" gazdálkodó, ad
dig gondolt, vagy a’ helyette avval foglalatoskodó fő
tisztjének állítása után erősen elhitt.
És igy ha csakugyan ezek szerint azt elismerjük, hogy a* nagy puszták birtokosaikra nézve nem igen hasz
nosok, akkor bizonyosan nem tagadhatni, hogy azon nagy térű pusztaságokkal járuló népetlenség az egész
re, t. i. hazánkra nézve még sokkal károsabb. Ennek megvilágositására vegyük ezt is egy kissé szorosabb
vizsgálat alá.
Valamelly kérdés alá vett intézetnek ’s vállalatnak sikeréről csak úgy szerezhetünk magunknak teljes
meg-páriján fekvő népesebb vármegyékben szinte magad
nak e g y holdért 4 ’s öt forin tot, mi több, hazánk n é - m elly alföldi vid ék ein , például Torontálban, Bácsban a ’ szorgalm as németek egy holdért 4 ezü st forintot fi
zetnek, m ellyet bizonyosan nem tennének, ha hasznukat nem látnák benne. ’S milly különbség e ’ közt azon 1 pengő forint h aszonbér, m elly Biharban, B é k é sb en >
Szathmárban a’ legjobb földekért fizettetik.
102
győződést, ha a* következményeknek r ész r eh aj lat lan i
’s előítélet nélküli összeegyeztetése után világosan sze
münkbe tűnik, mi nagyobb, t. i. az avval járó haszon e vagy kár?
Hogy erről annál kimerítőbb Ítéletet hozhassunk, fordítsuk újra figyelmünket azon fenérintett nemzeti bol
dogulás alapjaira, t. i. az élelem fentartására és kelle- meinek előmozdítására kivántató nem csak eredeti anya
gokra, hanem honi műszorgalom által nemesebbre változandó szereknek kiszerzésére, valamint az ezeket szülő és fentartó eszközökre, u m. a) a’ szorgalmatos és jól elintézett földművelésre, b) a’ kézművesség gyors folytatására, c) a’ belső és külső kereskedés virágzó állapotára, d) a* külső ellenség megtámadása elleni teljes bátorságu védelemre, és e) a’ külön osztályú sta
tuspolgárai érdekeit egyarányosan elősegítő polgári al
kotmányra, valamint a9 belső rendnek fentartására, és az igazság kiszolgáltatására alkalmas törvényi rendnek gyakorlatára, és látni fogjuk, hogy kivált ezen négy első kivánatoknak valósítása elegendő emberi eszkö
zök nélkül nem eszközölhető, és hogy ezeknek az illő mértékigi elszaporitása elmulhatlanul szükséges. Népes
ség és pusztaság két össze nem férő ellenkezet, azért azoknak szüleménye is olly különböző mint ég és föld.
Ereszkedjünk valamivel mélyebben a9 népetlenséggel együtt járuló körülmények részenkinti taglalatába.
Tökéletes meggyőződésem kedvéért ezelőtt 20 év
vel julius vége felé egy értelmes mezeigazda társasá
gában Csongrád, Csanád, Békés, Arad vármegyék pusz- tásabb részein keresztül utazván, vagy véghetlen gyep
legelőket, vagy számtalan tanyákra felosztott szántó
földeket láttunk előttünk. Az elsőkön tehát, min
den V / 2 hold földre egyre másra egy igavonó marhát
számítva, méltán azt várhattuk, hogy ha már egy mért
földet haladván sem embert, sem pedig általa müveit föl
det nem látunk, annyival inkább jó termetű ’s erejű akár terheshuzásra, akár hadi szolgálatra alkalmas számos lovaknak, annyival több szarvasmarhát nevelő gulyák
nak, jó erejű jármas vagy hízott ökröknek, ’s végre szám
talan nemesített juhnyájaknak szemlélhetése által fogunk meglepetni. És ime, miután még csak egy madarat sem látánk, végre egy csapat lovat pillantánk meg. Kitér
ve az útból ’s feléjek hajtatva, két három zsiros ingű ’s juhászbundáját hátán czipelő csikósoktól megkérdezzük ezen lovaknak tulajdonosát, feleletül veszszük, hogy ez Vásárhely roppant kiteijedésü mezőváros egyik fe
lekezetű gazdáinak ménesük legyen; de vajmi csudál- kozás foga el bennünket, midőn azon ménest közelébb megtekintvén, ottan 13 markú öreg kanczákat szopos csikaikkal, olly nagyságú hágóméneket,nevendék egy
két három esztendős kancza- és csődör-csikókat ve
gyest mind azon egy csapatban , és pedig félig döglő állapotban kénytelenittettünk látni. Kérdezvén a’ ménes illy állapotának okát a’ számadó csikóstól, ez egy czif- ra alföldi áldás elmondása után azt természetesnek ta
lálja, mert már 6 hét óta nem volt eső , a’ lovak pedig ha földet rágnak, attól sem nem nőnek, sem nem híz
nak. További kérdésünkre megértjük azon számadótól, hogy az anyakanczák száma mintegy 500-ra terjed , a’ szopos csikóké pedig mintegy 200-ra. Ezen arány
talanság iránt ismét megütközésünket nyilvánítván, azt adá feleletül: inkább azon lehet csudálkozni, hogy gazdauraimék még ennyi szaporodást is látnak; hiszen tavaszszal még a’ fű megindulása előtt olly roszul telelt lovakat csapnak ki számadásom alá, hogy hegyes csont
jaik a’ kilukasztott bőrből kiáltanak, elgondolhatni az Illyés kancza minő csikót elhet és növelhet és ismét fo- gamzhat. Kérdem: nem fogja e bárki -ezen mondásának
igazságát elismerni ? nem fogunk e elhallgatni és saj
nosán átlátni, miszerint illy pusztaságban a' szántóvető gazda meg tulajdon használatára sem képes jó lovat tenyészteni, tehát annál kevésbé lehet arra támasz
kodnunk, hogy innen alkalmas katonai lovakat szerezhes
sünk. Illy komor gondolat elűzésére megtudakozánk a' k ocsistól, merre fognánk valamelly szarvasmarha csor
dát feltalálni, nem is kételkedvén arról, hogy a’ kihi- resztelt alföldi szarvasmarha várakozásunkat jobban ki- elégitendi. Megértvén tőle a* tájékot , ’s szerencsésen mivel köd nem vala, ámbár ut nélkül, félórai sebes hajtás után, elértünk csakugyan azon közönségnek te
henekből, boíjúkból, tinókból és üszőkből álló ve
gyes gulyájához. De valamint a’ ménes, úgy a’ gulya ál
lapotával sem elégedhettünk meg: termetökre nézve ezek a’ jobb fajnak lappangó jelét mutatták ugyan, de a’ szaporodás itt sem tett ötvenet száz után. Elkorcso- sodott harmadfü üszők satnyás borjúkat szoptattak.
A’ gulyás, azon észrevételünkre: miszerint jobb volna e’ gulyamarhát öreg gulya- üsző és tinó elkülönzött falkákban járatni, azt feleié: igaz, de ki tudna annyi
féle pásztorokat találni. E’ mellett pedig az egész gu
lyát erőtlen, majd csaknem emelős állapotban, kivált olly bő térségű legelőn, ’s illyenkor a’ nyár derekán látván, és ez iránt is a’ gulyásnak visszatetszésünket kijelentvén, azt a’ választ vettük: mit ér a’ sok föld, ha a’ mező 6 héti szárazság után mind k isü l; a’ mit látnak is az urak rajta, az nem egyéb, mint tavali avas szőrfű ’s tippany, melly minden jobb fűveket el
fojt. Mondván n e k i, hogy azon régi elvadult gyepet egykét esztendei szántás vetés által ismét jobb termé
kenységre kellene h o zn i, ismét azt feleié: bár a’ gaz
dák ezen népetlen vidéken tulajdon tanyaföldjeiket bír
nák becsületesen megmüveltetni. Fohászkodva
utitár-sammal ’s vállat vonítva, a’ legközelebb eső egyik ka
marai puszta fele vevénk utunkat, mellyben még szin
te azon közönség nehány gazdáinak illy állapotú méne
seiket, gulyáikat nagyábul látván, csakugyan még vi
lágossal olly jókor oda érkeztünk, hogy még egy csa
pat hízó gőbölyt, mellynek gazdája, egy bennünket szí
vesen fogadó örmény, mint e9 puszta haszonbérlője, sze
rencsénkre épen azon falkánál személyesen jelen vala, megnézhettünk. Először is szemünkbe ötlött ezen ök
röknek külföldi fajtája, apró szarvaik ’s izmos test
állásuk után azokat moldvaiaknak elismervén, ez iránt méltán tett észrevételünkre bizonyossá teve bennünket, hogy az ausztriai tartományoknak szükséges szarvas- marha fele is alig kerül ki a9 magyarországiakból. To
vábbá maga a9 becsületes örmény, e9 gőbölycsordának nem legjobb állapotát maga előhozván, ezen annyival inkább csudáikozánk, mivel a9 mezőnek felesleges tér
ségét az arasznyi magasságú fű után gyanítottuk; és mivel magától megértettük, hogy ezen ökrök hizlalá
sa már télen szénán elkezdetett, akkoron bennünket az alkonyodó napra, és hodájának távolságára figyelmez
tetvén, ’s egyszersmind éjeli szíves fogadtatásunk meg- kinálása m ellett, ottani megfejtését előbbi észrevéte
lünknek igéré; mi pedig azt kedves készséggel elfoga- dánk. Vacsora közben ismét felfogván beszédünk tár
gyát, barátságos gazdánk igy szóla: „ha uraságtok hízó ökreimnek illyenkor a9 nyár derekán még illy meg nem felelő állapotján csudálkozának, bizonyosan első tekin
tettel azon még jobban meg fognak ütközni, ha tőlem hallandják, miszerint e z e k , mellyeknek minden tavali termésű szénám megemésztése után, már a9 tél végé
vel eladásra készeknek kellett volna lenniük, kikelet
től óta 700 hold gyeptéren és 300 hold le nem kaszált ka
szálón legeltetnek. Hogy ez azonban igy van, azt annak
tulajdoníthatni, mert ámbár a* távoli gyakrabbi esőzé
sek a9 fűnövést kaszálóinkon elősegítették, de épen e9 miatt e9 népetlen vidéken meg drága pénzért sem lehetvén elegendő kaszást kapni, először a’ fű még lá
bán elvénült, aztán pedig szinte a9 mondott okból 3—4 hétig is rendben hevert', 9s igy könnyen gondolható, hogy az illy elvénült, szálas esőverte, penészes és sí- keretien széna a9 marhának inkább romlására, mint hasznára szolgált legyen ; az idén pedig az uralkodó na
gyobb szárazság miatt a9 rendes gyeplegelő olly kopár, hogy azt épen semmibe se lehet venni; sőt ha, mint uraságtok láthatták, ökreim azon le nem kaszált, el
sárgult szőrfüves 9s tippanyos kaszálón nem tengődné
nek, még lábaikrul is lehullanának, ez pedig körül
belül a9 többi pusztákon is igy lévén , még attól is tar
tok , hogy marhadög talál kiütni."
Megértvén továbbá házigazdánktól, hogy egy hold földért közönségesen 25 vagy legfeljebb 30 váltógaras legyen e9 pusztákon a9 haszonbér, midőn azt mondánk hogy e’ m ellett, még is annyival inkább kell boldogul- niok a9 pusztabérlőknek, mivel ezen fentebbi időjárás
beli viszontagságok csak mint rendkívüliek tekintethet
nek , és hogy az ország más vidékein, még 2—3 és 4 ezüst forint bér mellett is gyakran nyernek az árendá
sok, arra az fe le ié : „ha az aránybeli kiszámítás a9 va
lóságban igy ütne k i, akkor megengedhetném azt, de ha uraságtok azt tekintetbe veszik , hogy ezen pusztá
kon egy hold kaszálón 12 év leforgása alatt átmérőleg csak 8 mázsa tiszta gyepszéna terem; hogy az elva- - dúlt gyep sikeretlensége miatt a9 rendes gazdasági mér
téknél majd háromszor több legelőt kelletik a9 gőböly- marhának járásul kimutatni: akkor könnyen elhiendik azt, hogy az olcsó haszonbér mellett is nyereségünk nem nagy lehet." Ezt egy részől igaznak ismervén,
10
?
más részről arra figyelmezteténk gazdánkat, hogy czél- irányosabb gazdasági felosztás, és szorgalmasabb mű
velés által az e’ vidéki buja földnek csak elfojtott ter
mesztő erejét igen könnyen fel lehetne éleszteni, és igy bővebb takarmányra is szert tenni. Ezen mondá
sunknak igazságát elismerte ugyan, de egyszesmind nem teljesíthetőnek nyilatkoztatá azon egyszerű okból, mivel annak végrehajtására emberkéz kivántatnék, hol pedig sok a9 pusztaság, ott azt ne keressük. O boldog
talan népetlenség! sohajtánk ismét, melly oka annak, hogy földünk minden bősége és termékenysége mellett Moldvából szarvasmarhát venni és pénzünket oda el
vesztegetni, itthon pedig azoknak néminemű kihizlal- tatásokra tenger sok földünket bitangolni kénytelenite- tünk.
Másnap elbúcsúzván gazdánktól, minél tovább ha- ladánk a4 többi kamarai pusztákon, annál inkább meg
győződtünk a’ becsületes örmény igazságáról. Utazá
sunknak harmadik napján, balra kanyarodván , egy bé
késmegyei, több földesurakat illető 29 ezer holdas pusztára jutánk, mellyről azt hallottuk, hogy több hely
ségek lakosai tartják haszonbérben elkülönzött fogá
sokban, ’s földjét leginkább élettermesztésre fordítják.
Mint felföldi magyar vidékről szárm azó, az alföldi ka- naani termékenységét gyakran dicsekedve hallván , már előre is örültem a’ szép buzavetéseknek és egyéb sze
mes életnek, mellyeknek megtekintése által elvesztett kedvünket ismét megnyerhetőnek vélénk. De vajmi ne
hezünkre esett, midőn jobbhoz szokott szemeink a9 már vagy érő félben levő vagy még lábán álló megért éle
tet vadzabbal, különféle g azzal, kórókkal, szamártüs
kével annyira ellepve találtuk, hogy nemét kiösmerni alig valánk képesek. A ’ takarás épen akkor legjobb di
vatjában volt, némelly része az életnek már elérve
le-vén , abból kaszálás közben a' szem olly sűrűén per
gett ki, hogy az két annyi föld bevetésére untig elegen
dő lett volna. Az életnek kévében való kötése itten di
vatban nem lévén, a’ takaróknak egy része, a’ már renden fekvő szalmás életnek vontatókba rakásával, más része pedig, kit a’ szükség már szorított, mi a’ boldog alföldön épen nem ritka e s e t, azoknak összevontatásá- val és kinyomtatásával foglalatoskodott. Ezen előttünk akkor még ismeretlen 6 vagy 8 ökrökkel folytatott von
tatásra jobban figyelmezvén, ismét sok kipörgött szem
nek veszteségét sajnáltuk. Illy nemű szemle után, ke
resztül érvén azon pusztán, az egyik széléhez nem mész- sze fekvő csárdánál betértünk, megértvén kocsisunktól, hogy a’ vendégfogadós mint néhai szakács vendégeinek jobban szolgálhat, mint azt illy helyeken reménylhet- tük. Egy középrendű vendégnek délfelé lett oda érkez- te annyival inkább kedvünkre esett, mert ebédlés köz
ben megértettük tőle, hogy ő is e’ pusztán 1000 hol
dat tart haszonbérben. Megtudván tőle a’ fizetendő ha
szonbér mennyiségér, azt igen kevésnek nyilatkozta- tánk; de ő ezt nem így találá, és bizonyossá tett ben
nünket, hogy 12 évek óta azon földnek művelésével bajlódván , még csak 3 szem szaporulatra sem hozhat
ta átmérőleg termését, mert a’ vetések többnyire csak vadzabbal, gazzal, s a t , mint uraságtok ma
gok szemeivel láthatták, fordulnak fel. Továbbá igy folytatá beszédét: „zöld vetést e’ környéken igen ritkán látni, a’ mag többnyire csak a’ hó alatt szokott kikelni, azért a’ növény tavasszal igen későn vetvén magának árnyékot, a’ föld egy kis száraz időjárással nedvét mindjárt elveszti, vagy ellenkező esetben az ab
ban lappangó számtalan gazokat, vadzabot, ’sat. úgy meghajtja, hogy minden egyéb ezek által tökéletesen elfojtatik. Az illy körülmények közt pedig a’ gyenge
gyökerű növények olly kevés kifejlődésükben olly kevés termesztői erővel bim ak, hogy 10 ’s több kalá
szok helyett egy kettő mutatja magát, ezt is pedig szinte azon okokból, hol a’ köd, hol a’ h ő sé g , (csap
ja m eg, hol más baj éri, úgy hogy az, mi a’ zsák
ba kerül, csupa léh á s, szorult szemből szokott állani.**
Ezt mind megengedvén ebédlőtársunknak, nem tartóz
tathattuk magunkat, ezeket a’ rósz és hanyag művelés
nek tulajdonítani; mellynek bebizonyitására előhozánk, hogy az egész pusztán , nem hogy már keverési, ha
nem még csak egyszeri szántás által őszi vetés alá ké
szülőben levő ugar földet sem láttunk, már pedig , ha a1 föld gyakrabbi forgatása által porhanyóbbá nem té
tetik , és igy egy részről ez által az abban garázdálko
dó vadzabtól, taraczkgyökértől, ’s más gizgaztól ki nem tisztítatik, más részről ipedig az abban egyébkint bujálkodó termesztő zsirja ’s ereje életre nem hozatik, a’ gazda soha sem fog bő és tiszta élettermésre szert tenni; továbbá azt is előhozánk, hogy az észrevett élet eléreltetés, annak kaszáltatása, fel nem kötése, hanem vontatókba rakása, és összevontatása a’ különben is elég sovány termést még jobban fogyasztaná. Erre mi vala a’ felelet? „Látszik, hogy az urak felföldiek, ott nem mesterség háromszor, vagy többször is szántani, az életet és pedig jókor sarlóval aratni, kévékbe kötni, egy szóval minden vesztegetést elkerülni, mert olcsó cselédre, elégséges aratókra és napszámosokra kön
nyen tétetik szer; de hol vegyük mi őket e’ népetlen vidéken? hiszen a’ kaszás, részes, takarók és nyomta
tók is itt olly kapósak, hogy néha örülünk, ha hatod rész mellett csak annyi számmal is szerezhetünk, hogy termésünk lábán ne veszszen, (melly azonban még is megesik); esztendős, nem igen dolgos cselédeink pedig olly drágák, hogy ez által a’ gazdaságbeli költségek
110
a* jövedelmet majd egészen felemésztik. Elhihetik nra- ságtok, hogy illy körülmények közt terméséből majd mi sem marad e’ vidékbeli gazda szabad rendelkezésére.**
Lám a’ népetlen puszták az egészre nézve az életter
mesztés dolgában is mit érnek! Hazánk sem a9 keres
kedésre nézve, sem pedig háborús időkben e’ részben rájok ne támaszkodjék!
Innen befejezésül egy nagy birtoka grófi nemzet
séget illető, ’s azon csárdával összeütköző 24 ezer hol
das puszta felé indulánk. Az ottan tenyésztetek szarvas
marhák és lovak hire előttünk is ismeretesek lévén, kecsegteténk magunkat, hogy ezeknek megszemlélése mint kellemes csem ege, az eddig tapasztalt hiányoságot helyreütendi. Vagy félórai járat után egy harmincz öl hosszúságú istálóval ellátott majorbeli lakház előtt meg- állván, ’s tudakolván, merre találhatnánk fel az uraság ménesét, válaszul azt vettük: hogy már ezelőtt öt esz
tendővel az uraság minden méneses lovait eladván, azok
nak további tenyésztésével felhagyott, és annak helyébe ime ezen majorban juhgazdaságot állított, és mivel az kivel beszélgeténk, maga a’ számadó juhász vala, mint olly vidéküek, hol a’juhtenyésztés már jó időtől fogva nagyobb divattal folytattatik, a’ keze alatt levő juhoknak megtekinthetése iránt, kívánságunkat neki kinyilatkoz
tattuk. O erre magát készséggel ajánlá, olly hozzátétel
lel, hogy kedvetlenül ne vegyük, ha e’ térés pusztán a’
nyáj felkeresésére több időt kellene fordítanunk; ’sig y a’
számadót kocsinkra ültetve, vezérlete alatt megindu- lánk. Menet közben megérténk tőle, hogy az eladott mé
nesért bekerült pénzt az uraság juhok beszerzésére szán
ván, e’ végbül azoknak vételére egy tisztet ’s ahhoz ér
tő jobbágygazdát Arad vármegyébe ’s a’ Bánságba ki küldött, és ezek által tőkének mintegy 4000 selyem ju hot össze is szedetett légyen. Továbbá azt is megtud
111