Probléma
7. A jelenlegi pályáztatási gyakorlatban a roma integráció szempontjából kulcs-szereplőnek tekinthető civil szervezetek és kistelepülési önkormányzatok kény-telenek irreális, kapacitásaikat nyilvánvalóan meghaladó projektekbe belefog-ni, csak azért, mert egyáltalán nincsenek a tudatosan építkező, lépcsőzetes fej-lesztés/fejlődés elvét szem előtt tartó, kisebb támogatásokat biztosító pályáza-tok. Az ilyen típusú fejlesztések lehetővé tennék, hogy az egészen kicsi (néhány
milliós) támogatási összegek felhasználási tapasztalataira építve a kezdőbb szervezetek (értve ez alatt az önkormányzati szereplőket is) alkalmassá válja-nak a nagyobb támogatási igényű, összetettebb projektek megvalósítására. Ez a jelenlegi európai uniós támogatási gyakorlatban magyarországon egyáltalán nem biztosított. érthető, de nem elégséges, és a következmények ismeretében semmiképpen nem elfogadható állandó válasz erre a problematikára az NFÜ döntéshozói részéről, hogy az intézményrendszer véges kapacitásai nem teszik lehetővé a források elaprózását.
Javaslatok
7.1. Az egyenlőtlen versenyhelyzetet létrehozó pályázati konstrukciók kizárólagos-ságának megszüntetése, a támogatáselosztási technikák diverzifikálása a ki-emelt fontosságú területeken. 2014-ig legalább néhány, roma integrációs szempontból releváns és komplex megközelítést igénylő problématerületen a helyi szükségleteken alapuló tervezésnek nagyobb teret engedő, rugalmas (kevésbé leszabályozott és összetett, a fejlesztéspolitikai ágazatok közötti át-járást biztosító) fejlesztési programok megvalósulása és az ezekhez illeszkedő pályázati eljárások és technikák (kétfordulós eljárások, előzetes helyszíni szak-mai monitoring biztosítása, tárgyalásos technikák alkalmazása) kipróbálása, va-lamint a tapasztalatok, hatások kiértékelése a következő programozási ciklusra.
7.2. Hivatkozva az Európai Bizottság ESzA-program tapasztalatait értékelő tanul-mány és az azonos következtetésekre jutó magyarországi programértékelések javaslataira, a roma integráció szempontjából kiemelt fejlesztési területeken (és leginkább a mélyszegénységgel küzdő településekre koncentrálva) a global grant típusú támogatási forma az alkalmas eszköze az intenzívebb támogatói közreműködést igénylő és kis összegű projektek támogatásának. A global grant típusú eljárásnak más – akár EU-s forrás felhasználási területeken is – vannak már végrehajtási tapasztalatai, és rendelkezésre állnak a Norvég Civil Támoga-tási Alap kezelésének többéves eredményei is, amelyekre az NFÜ-nek építeni kellene.
7.3. Egyszerűsített pénzügyi technikák alkalmazásának kipróbálása is javasolt (pl.
unit cost és flat rate) az „egységesíthető” szolgáltatásokat megvalósító projek-tek esetében a finanszírozás folyamatosságának biztosítása, az indokolatlan elszámolási terhek csökkentése és a pályázati intézményrendszer tehermente-sítése (az intézményi kapacitások optimálisabb kihasználása) érdekében.
Probléma
8. A jelenlegi pályázati rendszerben a roma integrációt támogató pályázati kiírá-sok kiszámíthatatlansága (a nyilvánosságra kerülő tervekhez képest is jellem-zően több hónapos, akár éves csúszása) és a finanszírozás folyamatosságának hiánya a már elindult és bizonyítottan eredményesen működő projekteket is folyamatosan veszélyezteti. A fejlesztések megvalósítása mellett elkötelezett,
de önálló bevétellel, alternatív forrásokkal nem rendelkező projektgazdák nem tudják áthidalni a projektek finanszírozásában bekövetkező szüneteket, ezért vagy arra kényszerülnek, hogy a projekttevékenységeket teljesen megszüntes-sék, vagy indokolatlan mértékű pénzügyi terhet, kockázatot vállalnak a fenn-tartás biztosítása érdekében. mindezek nem csak a jó szándékú projektgazda szempontjából fájdalmas tények, tekintettel arra, hogy számtalan településen olyan hiánypótló szolgáltatásokat tartanak fenn ezek a projektek, amelyek ha – akár időszakosan is – megszűnnek, az a helyi közösség számára komoly sérelmekkel jár. Ezen túlmenően a pályázati rendszer kiszámíthatatlansága alapvetően bénít meg bármiféle helyi szintű stratégiai tervezést és a projektek egymásra épülésére támaszkodó hosszú távú fejlesztést. Ehelyett a jelenlegi rendszer a roma integrációs célok megvalósulása szempontjából sokkal kevés-bé hatékony forrásfelhasználást biztosító ad hoc, mindig az aktuális pályázati lehetőségekhez alkalmazkodó pályázásra ösztönöz, és alapvetően a pályázat-író iparágnak kedvez.
A támogatási rendszer minden pályázatnál általános alapelvként írja elő a fenntartási kötelezettséget, annak ellenére, hogy a pályázatok kiírói is tisztá-ban vannak vele, hogy a fenntartási kötelezettség irreális és nem teljesíthető, ha a projekt nem profittermelő tevékenységre irányul, vagy nem biztosítható alternatív források bevonása.
Az elmaradott térségek forráshiányos kistelepülésein a foglalkoztatás ösz-tönzését célzó innovatív fejlesztések fenntarthatóságának alapvető korlátja, hogy irreális elvárásokat támaszt a támogatási rendszer a projektek gazdasá-gi megtérülésére vonatkozóan a társadalmi hasznosságuk értékelése helyett.
A gazdaságilag elmaradott térségekben az innovatív foglalkoztatási projektek sokszor ugyan gazdaságilag nem rentábilisak (főleg nem rövid távon), mivel helyi szükségleteket elégítenek ki, és a mélyszegénységben élő közösségek-nek nincs elég „vásárlóereje”, nem tudnak a szolgáltatásokért fizetni. mégis van értékelhető gazdasági racionalitásuk az ilyen innovatív projekteknek, mivel tár-sadalmi hasznuk nemcsak a helyi közösség életminőségének javításában, ha-nem össztársadalmi szinten is jelentkezik, ezért a fenntartásukban az államnak érdeke a folyamatos hozzájárulást vállalni.
Az utóbbi időszak TÁmoP pályázati kiírásaiban általánosan alkalmazott fel-tétel a pályázó szervezetekkel szemben, hogy a megpályázott összeg 15 szá-zalékának megfelelő bevétellel rendelkezniük kell az elmúlt két év átlagában.
Ez a feltétel tapasztalatunk szerint számos esetben képezte a legelmaradot-tabb térségekben eredményesen tevékenykedő olyan szervezetek számára a pályázás akadályát, akik támogatására egyébként a kiírások (célrendszerük-ből levezethetően) irányulnának.
Javaslatok
8.1. olyan programozási előrejelzés nyilvánosságának a biztosítása, amely megbíz-hatóan mutatja be a fejlesztési források ütemezését legalább néhány évre elő-re. Ebből az elvárásból következik, hogy a fejlesztéseket úgy kellene ciklusokra bontani, hogy az akciótervekben a folytatólagos elemek kiszámítható módon egymásra tudjanak épülni.
8.2. A roma integrációt szolgáló és bizonyítottan jelentős társadalmi haszonnal bíró fejlesztések esetén legyen biztosított a projektek kiszámítható támogatása leg-alább 3-4 éves ciklusokban. A hatékonynak bizonyult projektek (pl. tanodák) eredményeinek, szolgáltatásainak rendszerszintű beépülése és a hosszú távú finanszírozás hazai forrásainak megteremtése (megfelelő hatásvizsgálatot kö-vetően).
8.3. Hosszú távon (legalább öt év) biztosított fejlesztési támogatás a támogatás intenzitásának lépcsőzetes csökkentésével azoknál a foglalkoztatást ösztönző projekteknél, amelyektől nem várható el, hogy néhány éven belül „a saját lá-bukra álljanak”.
8.4. A foglalkoztatást ösztönző fejlesztések finanszírozásában a humánerőforrás-fejlesztésre és az infrastruktúrára, alapanyagra és eszközhumánerőforrás-fejlesztésre rendelke-zésre álló források összehangolása (ennek hiánya képezi a forráshiányos kiste-lepüléseken az innovatív foglalkoztatási projektek hatékony megvalósulásának egyik legjellemzőbb akadályát).
8.5. A nem profittermelő tevékenységre irányuló projektek esetén az NFÜ reálisan teljesíthető fenntartási kötelezettségeket írjon elő a projekt eredmények fenn-tartása érdekében. (Például amennyiben nem biztosít támogatást a fejlesztés befejezését követően a továbbfoglalkoztatásra, ne szabja azt feltételül a leg-hátrányosabb helyzetű kistérségek innovatív foglalkozatási pályázataiban.) 8.6. Az NFÜ aktívan lépjen fel az alternatív források bevonásának ösztönzésére (pl.
a gazdasági szektor CSR-tevékenységének ösztönzésére és a gazdasági szektor támogatásainak orientálására együttműködések kialakításával és kommuniká-ciós programokkal).
8.7. A mélyszegénységben élők társadalmi integrációját támogató fejlesztési prog-ramok esetében a pályázati feltételek kialakítása a potenciális megvalósítók minél nagyobb esélyű helyzetbe hozását eredményezze, ne pedig a pályázói kört szűkítse. A pályázati kiírásokban a pályázó szervezetekre vonatkozóan előírt elvárások legyenek relevánsak és arányosak. A fejlesztéseket végrehajtó szereplőknek ne kelljen olyan univerzális tudásokkal rendelkezniük, amelyek a projektek megvalósításához nem feltétlenül szükségesek (helybe hozásuk költséges, amennyiben a humánerőforrás-kapacitások helyben szűkösek).