Szükséges pontosan meghatározni, leírni azoknak a telepeknek a körét, amelyek y
felszámolása közép vagy akár hosszabb távon nem lehetséges (méretük és a tele-pülés egyéb adottságai miatt). A nem felszámolható telepeket fontos lenne él-hetőbbé tenni, és a gettóban élők számára biztosított, komplex szemléletű szol-gáltatásokkal, settlement típusú szociális munkával megcélozni, ami a komplex telep-program gerince. A pályázatok elbírálása során ennek a kiválasztási szem-pontnak az érvényesítése elsődleges kell, hogy legyen, egyébként a települések olyan gettók „csinosítására” is elköltik majd az EU-s fejlesztési forrásokat, ame-lyek esetében egyedüli elfogadható megközelítés azok mielőbbi felszámolásá-nak a megcélzása, az ott élők kimozdítása.
Alapvető probléma, hogy a komplex telep-program a telepről való kiléptetésnek y
még a máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjaiban alkalmazott óvatos mo-dellt sem adaptálta, csupán néhány programelem került be a pályázati kiírásba (közösségi tér – csillagház, oktatási programelem, közösségi fürdő, információs tanácsadás). Ha pedig ez nem jelenik meg a pályázókkal szembeni elvárásként, a projektek támogatásának feltételeként, minimális esély sem marad arra, hogy a
„komplex telep-projektek” a telepi környezetben élők mobilizálásához legalább hosszabb távon hozzájáruljanak. „Kármentésként” minimális elvárás kellene, hogy legyen minden nyertes projekttel szemben, hogy végiggondolt terve legyen arra vonatkozóan, hogy a telep felszámolását hosszabb távon hogyan biztosítja.
A terv legyen összhangban a település fejlesztési stratégiájával, rendezési ter-vével; a projektbe bevont helyi civil partner és szakemberek segítségével meg-felelő módszertant és ütemtervet dolgozzon ki (adaptáljon) egyfelől a családok telepről való kimozdítására, másfelől a befogadás feltételeinek kialakítására, a befogadó attitűd erősítésére; mérje fel az ehhez szükséges erőforrásigényt, és kezdje el az előkészítést a projekt ideje alatt.
„Ha nincs reális, megalapozott kivezető út, ha nincs „szívóhatás”, akkor a telepfel-y
számoló programnak sincs realitása.” (Havas Gábor)
Vagyis a valós kitörési lehetőséget (gettón kívüli lakhatást és munkahelyet) nem biztosító, a „gettólétre” alternatívát nem kínáló program az abban mozgó-sított komoly erőforrások, a hozzáférhető humán szolgáltatások ellenére nem vezetnek eredményre. A „komplex telep-program” pályázat esetében nem biz-tosított a lakhatási feltételek javulása és a munkaerő-piaci „kitörés” lehetősége.
A lakhatási programelemmel kapcsolatban emlegetett 750 millió forintból is legjobb esetben néhány száz kedvezményezett kerülhet ki a szegregátumból, miközben a komplex telep-programba bevontak száma több ezer lesz (a 4,6 mil-liárd forintos pályázati keretből kb. 1 millió forint jut egy kedvezményezettre).
Az érintett döntéshozók felé közvetítendő kérdésként fogalmazódott meg: ter-vezi-e magyarország, hogy a lakhatási célra megnyitott EU-s forrást a probléma
súlyával arányos mértékben használja fel a telepeken élők nyomorúságos lakás-körülményeinek javítására?
A komplex telep-program eredményességének, hatásosságának súlyos korlátját y
látták abban a résztvevők, hogy a projektgazdáknak egyáltalán nincs szabad mozgásterük. A projekttevékenységek megvalósításába minden ponton bele-szólhat az egyedüli szakmai partner (TKKI). A konzorciumban kötelezően előírt partnerség, a megvalósításba bevont szereplők nagy száma további kockázatot jelent, ami a program eredményes megvalósulását akadályozhatja a különböző érdekeltségek és kapacitások összehangolásának nehézségei miatt.
A TKKI szakmai megvalósítói közreműködésével
y kapcsolatban semmilyen szakmai
garancia nincs (a szervezet korábbi tevékenysége, szakemberek foglalkoztatá-sa, transzparencia az ellátott szakmai feladatok vonatkozásában, együttmű-ködési hajlandóság korábbi telepes programok tapasztalatainak beépítésére).
A komplex beavatkozások eredményes megvalósulásához szükséges settlement típusú szociális munkára viszonylag kevés tapasztalat van magyarországon. En-nek a szemléletEn-nek, ezekEn-nek a szakmai tapasztalatoknak kellene a megvalósuló pályázatokban érvényesülniük. Nem látni, hogy a know how megteremtésébe és a projektek megvalósulásának követésébe, támogatásába hogyan lesznek bevonva a tapasztalattal rendelkező szereplők, akik a projektek szakmaiságát biztosítani tudnák.
Nem tudható az sem, hogy a TKKI hogyan, milyen tevékenységek során, milyen y
módszertan alkalmazásával támogatja a pályázó önkormányzatok helyi fejlesz-tési terveinek kidolgozását, és hogy van-e elégséges kapacitása minden pályá-zó számára megfelelő és egyenletes színvonalon szolgáltatni. Ezek hiányában értelmetlen és a pályázók szempontjából különösen méltatlan helyzet, hogy a szakmai megvalósításban teljesen a TKKI-hoz vannak kötve, már a pályáza-ti anyagukat jóvá kell hagyatniuk a TKKI-val anélkül, hogy ezekhez a tervekhez bárki muníciót adott volna nekik, felkészítette volna őket a tervezésre.
A fejlesztési terveket ésszerűbb lett volna nem „bemeneti feltételként” szabni, y
hanem a projekt kimeneteként várni el azokat a sokszereplős egyeztetések, ter-vezés folyamatának eredményeként, a terter-vezéshez nyújtott valós szakmai segít-ség mellett. A komplex telep-projektek eredménye, jelentősegít-sége éppen abban lenne, ha megalapozott helyi tervezés folyna a rövid távon nem felszámolható, nagy lét-számú szegregátumok felszámolására, a probléma hosszabb távú kezelésére.
A telepprogramok másik garanciális szakmai alapja az egyéni fejlesztési igé-y
nyekhez igazított humánszolgáltatások (elsősorban képzések) biztosítása. Nem kétséges, hogy a TKKI bevonásával a képzési programelem megvalósítása bizto-sított. Ami viszont az eredményesség, hatásosság szempontjából nagyon nem mindegy: milyen képzésekbe lesznek bevonva az érintettek, és azok hogyan valósulnak meg? Amennyiben nem a valós piaci igényekre alapozott és a részt-vevők egyéni igényeinek megfelelő képzési programok lesznek, hanem azokat a TKKI és szerződött partnerei szolgáltatási kínálata és kapacitása fogja
megha-tározni, akkor a 4,6 milliárd forintos fejlesztési forrás nagy része bizony kidobott pénz lesz.
A roma érdekeket képviselő ORÖ szerepvállalása sem teljesen világos
y a
program-ban, amennyiben a helyi szereplők (roma nemzetiségi önkormányzatok és civil szervezetek) aktív közreműködését nem, csak az oRÖ-vel való együttműködést ösztönzi a program, pedig sokat segíthetnének a program helyi elfogadtatásá-ban, az érintettek motiválásáelfogadtatásá-ban, mozgósításában és az érdekeik képviseleté-ben a projekt előkészítése és megvalósulása során.
Fontos lenne a telepes program szakmai monitoringjának biztosítása. A jelentős y
ráfordítással megvalósuló komplex telep-program esetében a megvalósulás ob-jektív és hatékony szakmai folyamatkövetésének és a projektek utánkövetésének különösen nagy szakmai haszna és társadalmi hozadéka lenne. Enélkül ugyanis nem várható, hogy a megvalósítás tapasztalataira a jövőbeni programtervezés építeni tud. A projektek eredményességének értékelése mellett fontos lenne arról is visszajelzést kapni a fejlesztéspolitikának, hogy a TKKI által nyújtott szol-gáltatások – melyek tervezése a pályázók számára kötelező – milyen hatékony-sággal és milyen költséghatékonyhatékony-sággal valósulnak meg.