Probléma
3. A befogadásra és az esélyegyenlőség előmozdítására törekvő helyi politikák-nak, stratégiáknak ritkán van nyoma. A fejlesztési programok többségének po-tenciális kedvezményezettjei, pályázói között kevés a roma integrációban elkö-telezett és aktív szerepet vállaló települési önkormányzat. mindemellett a roma integrációs programoknak gyakorlatilag nincs társadalmi támogatottsága, így nem várható, hogy a többségi érdekeket képviselő választott önkormány zati döntéshozók képesek a helyi társadalmi status quókon felülemelkedni és a
ro-mák érdekeit tartani szem előtt a település fejlesztési programjainak tervezé-sekor. Ezért illuzórikus elvárás, hogy a fejlesztési programok külső ösztönzés és segítség nélkül a kormányzati szándékoknak és a szakpolitikai elvárásoknak megfelelően, a romák esélyegyenlőségének előmozdítását abszolút prioritás-ként kezelve kerülnek majd megvalósítására. Ha azonban ezeknek a fejlesz-tési forrásoknak az esélyegyenlőség-elvű felhasználásáról lemondunk, azzal a roma integráció stratégiai céljainak megvalósulásáról mondunk le. romák és a többségi társadalom között tátongó szakadék olyan mély, hogy az csak célzott roma integrációs támogatásokkal biztosan nem lesz szűkíthető, ha közben a párhuzamosan megvalósuló jóval nagyobb jelentőségű és forrású mainstream (nem kifejezetten roma integrációt célzó, általános) fejlesztések a roma prob-lematikát gyakorlatilag érintetlenül hagyják. Ezeknek a támogatási forrásoknak a felhasználása során erős garanciák nélkül nem biztosítható, hogy a fejleszté-sekből a romák megfelelő mértékben részesüljenek, vagyis hogy a fejlesztések eredményeként a társadalmi egyenlőtlenségek csökkenjenek. A mára európai uniós szintű jó gyakorlatként elismert magyar esélyegyenlőség-elvű támoga-táspolitikai rendszer ilyen garanciák biztosítására lett kidolgozva. Ugyanakkor az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika jól kapcsolódik a 2014–2020 idő-szakra vonatkozó, a kohéziós politika általános elveire, illetve a támogatási alapok felhasználására vonatkozó Európai Bizottság által közzétett jogaszály-javaslatokhoz. Ebben megjelenik a feltételekhez kötött támogatáspolitika (=
ex-ante conditionality), amely csak meghatározott feltételek teljesülése esetén ad lehetőséget a forrásokhoz való hozzáférésre, és szankcionálja ezek be nem teljesülését. A végrehajtás szintjén az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika kiváló eszköz a közös európai politika megvalósítására.
Alapvető érdeke tehát mind a roma integráció mellett elkötelezett kormány-zatnak, mind az Európai Uniónak, hogy ezek az eredmények és az esélyegyen-lőségi feltételrendszer fennmaradjon és a közoktatási esélyegyenesélyegyen-lőségi intéz-kedési tervekben és a lakhatási szegregációt érintő ún. antiszegregációs ter-vekben vállalt esélyegyenlőségi intézkedések következetes megvalósítása és a vállalások számonkérése (szükség szerint szankcionálása) biztosított legyen.
Aggasztó jelek mutatnak azonban arra, hogy erre nincsenek megfelelően kö-vetkezetes kormányzati elképzelések. Az ÁRoP-2011/1.1.16 – Esélyegyenlőség-elvű fejlesztéspolitika kapacitásának biztosítása c. projekt kiírása úgy értelmez-hető, hogy a milliárdos költségű kiemelt projektek eredményeként felállított közoktatási esélyegyenlőségi és antiszegregációs szakértői hálózatok nyomta-lanul szűnnek meg, és helyettük egy ötvenfős mentori rendszer lesz hivatott az esélyegyenlőségi programok kidolgozásában a feladatot ellátó önkormány-zati munkatársakat segíteni (akik képzését egyébként fontos és hasznos prog-ramelemnek tartjuk). Tudvalevő, hogy a több mint száz kiképzett közoktatási esélyegyenlőségi szakértő a 2007–2011-es időszakban több mint 1500 önkor-mányzati esélyegyenlőségi helyzetelemzéshez és intézkedési tervhez
biztosí-tott szakértői segítséget, az antiszegregációs szakértők pedig mintegy kétszáz települési antiszegregációs terv elkészítését támogatták. Nem elhanyagolható minőségbiztosítási eleme volt ezeknek a terveknek a külső szakértői jóváha-gyás, amely az új rendszerből kikerülni látszik. Ennek hiányában a települések nagy többsége valós helyzetfelmérés és intézkedési tervek kidolgozása nélkül pipálta volna ki a feladatot mint egy, a megcélzott fejlesztési források eléré-séhez támasztott kellemetlen adminisztratív akadályt. A 2011. december 23-án elfogadott törvénymódosítással az Egyenlő b23-ánásmód törvény által előírt települési esélyegyenlőségi programok kidolgozásának határideje jelentősen kitolódott, éppen ezért sem várható, hogy ezek a programok a jelenleg futó és egy éven belül kiírásra kerülő pályázatokhoz kapcsolódóan biztosítják az esély-egyenlőségi feltételek érvényesülését.
Ugyanezen problematika részeként tapasztalható általános gyakorlat, hogy az egyes pályázati kiírásokkal olyan konkrét esélyegyenlőségi (és fenntartha-tósági) elvárások jelennek meg, amelyek sokszor egyáltalán nem relevánsak a konstrukció célrendszere és a támogatott tevékenységek szempontjából.
Alapvető elvárás lenne az esélykülönbségek csökkentése érdekében, hogy az egyes pályázati kiírásokhoz olyan esélyegyenlőségi szempontok legyenek ki-dolgozva, amelyek érvényesítése valóban hozzájárul a projekt megvalósítási területén az esélykülönbségek csökkentéséhez.
Javaslatok
3.1. Biztosítsa az NFÜ az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika eddigi ered-ményeinek fenntartását és továbbfejlesztését, a milliárdos költségű fejlesz-tések előkészítése és megvalósítása során felépített szakmai kapacitásokra támaszkodva (közoktatási esélyegyenlőségi szakértők hálózata, települési antiszegregációs szakértői bázis). A pályázati feltételrendszerben maradja-nak benne a korábbiakban kidolgozott esélyegyenlőségi követelmények, és a rendszer eddigi legnagyobb hiányosságának tekinthető monitoring- és ellenőrzési eljárások kerüljenek kidolgozásra és alkalmazásra.
3.2. Az esélyegyenlőségi tervezést és az intézkedések megvalósítását támogató szakértői hálózat szolgáltatásainak ingyenes biztosítása a pályázók számára.
3.3. Az esélyegyenlőségi szempontok érvényesítését támogatni és ellenőrizni hi-vatott szakértőkre vonatkozóan a kiválasztási kritériumok átláthatóságának és nyilvánosságának a biztosítása. A szakértők számára felkészítés biztosítása.
3.4. Az esélykülönbségekre gyakorolt hatás mint vizsgálati szempont beépítése a fejlesztési konstrukciók megvalósulásának értékelésébe.
3.5. Az esélyegyenlőségi intézkedések megvalósítási tapasztalatainak beépítése a tervezésbe, a fejlesztést támogató módszertanba, a közreműködő szakértők képzésébe, illetve megismertetése a potenciális projektgazdákkal.
3.6. Az NFÜ az egyes pályázati kiírásokhoz készülő esélyegyenlőségi szempontok kidolgozására biztosítsa a roma integráció területén jártas esélyegyenlőségi szakemberek bevonását (kapcsolódva a 1.4. számú javaslathoz).
3.7. A pályázatok bírálati rendszere általában (minden operatív programban) bizto-sítsa az olyan közszereplők (önkormányzatok és más intézményfenntartó szer-vezetek) előnyben részesítését, amelyeknek bizonyíthatóan van roma integrá-ciós elkötelezettsége, és a megvalósított esélyteremtő intézkedései igazolható eredményeket hoztak. (A megfelelő tartalmú esélyegyenlőségi program meg-létét és az intézkedések végrehajtásának eredményességét külső értékelő iga-zolja.)