A szocializmus korszakában a kezdeti központosítás fokoza-tos lebontásával a hatvanas évek második felében Vajdaság tar-tományként önállóbbá vált. Akkoriban a vegyes lakosság együtt-élése terén végzett empirikus (kérdőíves) kutatások megmutat-ták, hogy a vajdaságiak a jellegzetes emberi kapcsolataikban (házasság, barátkozás, valamint szomszédok, a kollégák, a fő-nök és vezető iránti viszony) kevésbé zárkóznak el más
nemze-4Vukašin Pavlović előadása a Szerb Tudományos Akadémia tudomá-nyos tanácskozásán, Belgrád, 1995. XI. 11–13. SANU publikációja, Odelenje društvenih nauka, knjiga 19, 1996.
5Lásd az ismert német szociológus álláspontját: Claus Offe: Capita-lism by Democratic Design?Democratic Theory Facing Triple Transi-tion in East Central Europe, IPSA, Congress, Buenos Aires, 1991.
tektől, mint Szerbia más területein: 71%-uk nem volt távolságtar-tó (a magyarok 85%-a együttműködő volt más nemzetekkel). A jugoszláv átlag akkoriban 59% volt.6
Az 1974-es alkotmány már biztosította, hogy Vajdaság önálló, konstitutív (alkotó) része legyen a föderációnak: külön alkotmá-nya (1974. február 28.), parlamenti döntéshozatali mechanizmu-sa, bírósága és gazdasági, kulturális élete volt. Erről az időszak-ról írja Đ. Đurić7, hogy Vajdaságban dominál az identifikáció inter-nacionalista formája, ami a kulturális pluralizmus fejlődésének a legmegfelelőbb alapja. Adatokkal is alátámasztható ez Pantić kutatásaiból:8 a nemzeti kisebbségek heterogén nemzeti barát-kozási szokásai magas szintűek voltak (a szlovákok és ruszinok 9/10-e, a magyarok 3/4-e), míg a szerbek 45%-a közepes szinten barátkozott más nemzetiségűekkel. A nyolcvanas években vég-zett empirikus kutatások szerint a lakosság 80%-a elégedett volt a tartományi státussal, és 71%-nak nem volt nacionalista érzelmi kilengése.9 1988-ban Ljiljana Baćević kutatásai megmutatták, hogy a vajdaságiak körében a legfejlettebb a generációhoz tarto-zás érzése, majd a családi kötelékek és a szakma iránti kötele-zettség. Csak ezek után következik a vallási, nemzeti és területi hovatartozás tudata.10
6Pantić Dragomir: Etnička distanca u SFRJ.Institut društvenih nauka, Centar za istraživanje javnog mnenja, Beograd, serija „Izveštaji i studije” (jegyzetek), 1967.
7Đurić Đorđe: Psihološka struktura etničkih stavova dece i roditelja u različitim nacionalnim sredinama Vojvodine. Filozofski fakultet Beograd (doktori disszertáció), 1978.
8Pantić Dragomir: Efekti delovanja RTV Novi Sad na kulturnu afirma-ciju i saradnju naroda i narodnosti u SAPV. U knjizi Uloga Radio-tele-vizije Novi Sad u razvoju i saradnji kultura naroda i narodnosti Vojvo-dine.RTV Novi Sad, 1979. 74–75. o.
9Boško Kovačević: Sunovrat i obzorja.Izd. Nezavisno društvo novinara Vojvodine i Otvoreni univerzitet, Subotica, 1995. 75. o.
10Ljiljana Baćević: Neposlušni medij. Izd. RTV Novi Sad, Novi Sad, 1990. 107., 109. o.
Vajdaság ezt a privilegizált helyzetet vesztette el 1989-ben, a Belgrádból szervezett „joghurtforradalom”11 idején. Az autochton tartományi lakosság higgadt és rezervált volt, nem avatkozott a politikai konfrontációkba. Az itt élő szerbek zavarban voltak: so-kukat elkapott a nacionalista eufória, de sokan bölcsek maradtak.
A lakosság többsége megtanulta, hogy egzisztenciájának biztosí-téka a tolerancia és az együttélés. Szerbiának ezen a területén a legfejlettebb a szellemi, kulturális élet és az öröklött infrastruktú-ra is. Itt nem dominálhat a nemzetállam kizáró logikája. A köz-pontosított aktuális rezsimet támogatók addig húztak hasznot eb-ből, míg a hatalom élt. Ezzel tisztában voltak a vajdaságiak; a belgrádi rezsimnek általában a délről betelepültek hódoltak be.
A kilencvenes években a tartomány lakossága nehezen visel-te a konfliktusokat, a háborús veszélyt, a visel-tehevisel-tetlenséget. 1990-ben még gyakori volt a vegyes házasság: így például a magya-rok 76%-a házassági hajlandóságot mutatott a szerbek irányá-ban (9% volt elutasító), míg a szerbek már távolságtartóbbaknak bizonyultak, hiszen csak 57%-uknak volt pozitív (29%-uknak ne-gatív) véleménye e kérdésről. A magyarok értékeltek minden faj-ta területi hovafaj-tartozást: legtöbben a Jugoszláviához faj-tartozást becsülték (79%), utána következett a szülőhelyhez, a lakhelyhez való ragaszkodás – lokálpatriotizmus –, majd a regionális-tarto-mányi érdekek, sőt (végül) az Európához tartozás. Akkoriban a Nagy-Jugoszlávia területén elvégzett kutatások csak a muzul-mánnál mutattak ki nagyobb ragaszkodást Jugoszláviához (84%).12 Későbbi, 1993-ban, az egész Szerbia területén (kivéve Kosovót) végzett empirikus kutatások13szerint Vajdaság lakossá-ga kevésbé mutatott nacionalista malakossá-gatartást, mint a szűkebb ér-telemben vett Szerbiáé (megfelelően 26,1% és 41,7%).
Emlékez-11A két nap alatt lezajlott megmozdulás részvevőinek (az autóbuszokon érkező szerbiai tüntetőknek) a városban joghurtot osztogattak, akik ezzel dobálták meg a tartományi parlament épületét.
12D. Pantić kutatásai Ljiljana Baćević könyvében: Jugoslavija na kriznoj prekretnici.Institut društvenih nauka, Beograd, 1991. 180., 236. o.
13Zagorka Golubović i saradnici: Društveni karakter i društvene promene u svetlu nacionalnih sukoba. Filip Višnjić Kiadó, Beograd, 1995. 154. o.
tetőül: ez az idő a hiperinfláció és pénzügyi összeomlás ideje, a háború kellős közepe, Milošević hatalmának csúcsa. A nem na-cionalista magatartás kifejezettebb volt Szerbia északi részén, azaz Vajdaságban, mint a köztársaság déli részén (36,4% és 16,7%). Nemzeti diszkriminációs jeleket mindössze a tartomány lakosságának 1/3-a mutatott, míg a Belgrádtól délre eső területe-ken a lakosság fele kizárólagos volt más nemzetekkel szemben.
Akkoriban a vajdaságiak 81%-a reformokban látta a kiutat, csak 32%-a volt forradalmi hangulatban. A kutatási eredmények sze-rint a tartományi lakosság 64%-a a háború ellen, a békére szava-zott.14A szerb nemzeti eufória tetőzése idején az ilyen magatar-tás „szégyenletes”, sőt büntetendő volt: pl. a katonai behívó meg-tagadása. Két évvel később (1995) a vajdaságiaknál is erősödött a nacionalizmus és a nemzeti bezárkózás. Nem egyformán rea-gáltak a különböző etnikumok: a románok nagy toleranciát, míg a szlovákok etnikai szegregációt, elszigeteltséget mutattak. A ma-gyarok, elég erős egyéni és kollektív kulturális és nemzeti szer-vezettséggel, a megmaradás érdekében fordultak saját intézmé-nyeik (pártok, civil szervezetek, egyház) felé. A szerb politika bi-zonyos körei ezt bezárkózásnak és nacionalizmusnak minősítet-ték. Bár Ilić vizsgálódásaiban15 azt bizonygatta, hogy ekkorra a szerb nacionalizmus alábbhagyott, a bizalmatlanság mások iránt mégis nőtt: 40% a nemzetiségek anyanyelvű oktatását sem támo-gatta. Ez időben a szerbek a legjelentősebb személyiségeknek még mindig a következőket tartották: Slobodan Miloševićet, Vuk Karadžićot, Nikola Teslát, Karađorđe királyt és Vojislav Šešeljt.
A nacionalizmus glorifikálása és intézményesítésének talaja fő-leg a szűkebb Szerbia volt, és ma is a viszonylag homogén szerb lakosságra jellemző. Esetükben a posztkommunista identitás a politikusok közreműködésével és a szerb nacionalista elit „segít-ségével” eljutott a következő fogalomhalmazig: nemzeti veszélye-zettség, nemzeti történelem (középkori nemzetállam), nemzeti egységesítés, nemzeti vallás, nemzetállam, etnocentrikus
szuperi-14Uo.: 159., 219., 248., 252. o.
15Ilić Vladimir, Cvijić Slobodan: Nacionalizam u Vojvodini.Gradska na-rodna biblioteka, Zrenjanin, 1997. 51., 126., 170. o.
oritás, nemzeti gyűlölet, genocídium. Aleksa Đilas szerint a szerb értelmiség egy részének meglepő nacionalista elkötelezettsége sokat ártott a belgrádi politikának.16 Szerbiában hihetetlen kön-nyen válhatott nacionalistává az ember. A szerb nemzeti túlfűtött-ség nem csak racionálisnak tűnt, de egy szenvedélyes, érzelem-mel telített feszültségre is számított, ami a jugoszláv térségben szinte hagyományos. Az 1999. évi bombázások ideje alatt Miloše-vić a patriotizmusra épített, amikor azt sulykolta a népbe, hogy az egész világ az ártatlan szerbek ellen fordult. A kollektív veszélyez-tetettséget Milošević átültette az egyéni félelmekbe, és ezt már tö-meghisztériaként kezelhette. Menekülthullámok, népirtás Boszni-ában, Kosovón bizonyították a nacionalizmus ellenőrizhetetlensé-gét. Ilyen helyzetekben mind kevesebb ember tud semleges ma-radni. Csak kifejezetten erős, erkölcsös egyéniségek és autonóm értelmiségiek tudnak független véleményt kialakítani, de azt leg-többször nem nyilvánítják ki, hanem izolálódnak. Nem lett minden-ki nacionalista, de nemzeti szolidaritásból mindenminden-ki feltétel nélkül húzott a saját népe felé. A nemzeti identitás összeütközésekor igen nagy szerepe van a jelszavaknak, szimbólumoknak. Az etno-szimbolikus megközelítés szerint17 a nacionalizmus a mítoszok, az emlékek, a szimbólumok generációkon keresztül öröklődő ér-tékein alapszik. A szerb politikai elit által aktivizált cirill írásmód, a középkori freskófestészet és a kolostorok jelentősége, az ortodox vallásújítás – mind ezt a szerepet játszották. A szerb etnikum ve-szélyezettségének elhitetésével kialakult egy erős vágy újabb biz-tos nemzeti határok kijelölésére.
Golubović1993-as kutatásai18 a szerbekre vonatkozóan meg-mutatták, hogy jugoszláv orientáltságuk megfordult egy saját
16Aleksa Đilas: Razgovori za Jugoslaviju. Izd. Prometej. Novi Sad, 1993. 136–137. o. (Apja a Tito idejében lebukott liberális politikus volt.)
17Lásd Daniele Conversi tanulmányát a Regio 1998, 3. számában: A nacionalizmuselmélet három irányzata. 37–55. o. Szerinte a naciona-lizmusnak három értelmezése lehet: etno-szimbolikus, homeosztati-kus és a tranzakcionális megközelítés.
18Zagorka Golubović i saradnici: Društveni karakter i društvene promene u svetlu nacionalnih sukoba. Izd. Filip Višnjić, Beograd, 1995. 344., 346., 167., 216. o.
nemzetközpontúság felé: támogatták az autoritárius-tradicionaliz-mus eszméjét, a paternalista államot (60%). Többségük a kevés-bé iskolázott és szociálisan veszélyeztetett rétegekhez tartozott.
A szerb nacionalista tudat anatómiája a következő volt: 40,6%
enyhén nacionalista, 33,8% nacionalista, 25% nem nemzetgyűlö-lő. A szerbek bizalmatlanságát más népek és nemzetek iránt szí-tani lehetett. Abszolút bizalmatlanságot mutattak akkoriban a kö-vetkező népek iránt: albánok (77,8%), muzulmánok (73,1%), hor-vátok (69,1%), németek (68,3%), szlovénok (59,5%), magyarok (56,6%)19, amerikaiak (56,4%). A szerbek nemcsak a nemzeti hovatartozásuk miatt éreztek veszélyeztetettséget, hanem a munkalehetőségek terén is. A megkérdezettek 60%-a nem adott volna munkát a menekülteknek, sőt 46,1%-uk a nemzeti kisebb-ségeknek se!
A szerb nép körében a nacionalizmussal együtt tehát megje-lent egy másik jellegzetes érzés: a félelem és az aggodalom.
1994 tavaszán végzett kutatások szerint a népesség 30%-a félt, míg 1995-ben már a 41%-a. Ezenkívül többek között 11%-uk te-hetetlenséget, 10%-uk közömbösséget érzett, és 10%-uk dühös volt.20Akkoriban a lakosságnak csak 18,7%-a bízott a pozitív vál-tozásokban. A magasabb iskolai végzettségűek, a fiatalok és a városok lakói persze nem voltak mindnyájan nacionalisták. Ma-gukénak tartottak olyan fogalmakat is, mint a modernizáció, de-mokrácia, liberalizmus, kiegyensúlyozott nemzeti tudat.
2000 óta, amikor is Miloševićet félretették, sőt az új kormány kiadta őt a hágai nemzetközi bíróságnak, a szerbek nagy része tisztában van népe „megtisztulási” folyamatával. A tradicionális és ortodox eszmék elhagyása azonban nem fog egyhamar bekö-vetkezni. Az új hatalom nem homogén, vannak közöttük naciona-listák és Európa-orientáltak is. Az új, demokratikusnak nevezett államban még nincs elegendő erő szembenézni a valósággal:
19A magyarok iránti bizalmatlanság mellett (56,6%) a megkérdezettek 34,2%-a részleges bizalmat érzett, 9,1% pedig teljes bizalmat. Az utóbbiak vajdasági szerbek lehettek.
20Pravoslav S. Plavšić: Mnenje o aktuelnim društvenim pitanjima. U knjizi:
Mediji i mediji u Srbiji.RTV Srbije, Beograd, jul 1995. 103–104. o.
kiskanállal adagolja a média az eddig titkon tartott szerb gaztet-teket, a háborús bűnösök feletti ítélkezésnek se jött még el az ideje, hiszen csak nemzetközi nyomásra és önkéntességi alapon (pénzbeli, erkölcsi támogatásokra és politikai ígéretekre) adjuk ki a patrióta, hősként kezelt generálisainkat. Mindennek ellenére a lakosság többsége az európai csatlakozást várja.