Jóllehet belső és külső perifériák számos helyen találhatók az országban, legjel-lemzőbb módon, legnagyobb számban és legkiterjedtebb formában azonban az Alföldön fordulnak elő. Az elmondottakon túl a perifériaképződés szempontjából az Alföld nemcsak a történelmi előzményeket, hanem a történelmi folyamatok kö-vetkezményeit és a perifériaképződés, ha tetszik rendszerváltozás utáni és jelenle-gi sajátosságait is talán a legtípusosabban jeleníti meg. Mindezt azért is fontos elő-rebocsátani, mert Magyarország keleti felében a rendszerváltást követő évtizedben a tulajdoni, a képzettségi-kulturális, foglalkoztatottsági, demográfiai, egészségügyi, szociális viszonyokban a társadalmi és a területi különbségek nem csökkentek, sőt számottevően növekedtek. A strukturális és tradicionális hátrányokkal küzdő térségekben jelentős társadalmi, gazdasági és területi belső differenciálódás ment végbe, valamint a fejlettebb régiókhoz, kistérségekhez és településekhez képest számos (gazdasági, infrastrukturális, szociális) területen leszakadás következett be, miközben újrateremtődtek különféle új egyenlőtlenségek, közöttük az akut fog-lalkoztatottsági válságot illetően.
A társadalmi-gazdasági fejlődés sajátosságainak a megítélését illetően ma már meglehetősen nagy a kutatók között a nézetazonosság, különösen a társadalmi folyamatok feltételrendszerének és jellegének az alakulását illetően, hiszen az „Al-föld-szindróma” már jól ismert történelmi tünetei az Alföld társadalmában zajló változásokat befolyásolták a legkarakterisztikusabban. A társadalmi fejlődés törté-nelmileg kialakult sajátos „alföldi útja”, amely egyszerre viselte magán az elmara-dottság és a viszonylagos fejlettség jegyeit, az elmúlt fél évszázad történelmi, gaz-dasági, társadalmi átalakulás folyamatában megrekedt. Az egykori kettős fejlődés, az alföldi társadalom „másságának” korábbi alapjai, mára jobbadán megszűntek.
Azt lehet mondani, hogy a gazdasági és a társadalmi fejlődés korábbi összhangját,
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
harmóniáját a későbbiekben a korszerűtlen gazdasági szerkezethez igazodó kor-szerűtlen társadalmi struktúra egymásnak megfelelése, esetenként a korábbiakkal ellentétes előjelű, ezúttal már a társadalmi mozgásfolyamatok számára hátrányos diszharmónia váltotta fel (Beluszky 1992; 1994; Csatári 1993; 1994).
Az Alföld-problematika megítélésében természetesen akadnak nézetkülönb-ségek, hangsúlyeltolódások és vitatható álláspontok is. Meglehet, hogy az Alföld
„másságáról”, a fejlődés „alföldi útjáról”, sajátosságairól, a „regionalista” kutató számára merőben szokatlan dolgok előfordulásáról beszélni történelmi időkben, de legalábbis egy évszázaddal korábbról jóval könnyebb, mint manapság. Ám az
„alföldi út” kérdőjelei a jelenben is szép számmal megfogalmazhatók. Annál is inkább, mert az Alföld régió esetében a centrum-periféria hatásai által formált jellegzetes történeti, gazdasági, területi, települési és táji, illetőleg a társadalom átalakulásának regionális különbözőségei, sajátosan új megvilágításba kerültek a rendszerváltás nyomán, mindenekelőtt a perifériaképződés kérdésének megíté-lésében(Baranyi 2000a; 2000b).
Melyek az újjáéledt, az ország területi fejlődésének „szétszakadásával”6, de leg-alábbis a területi egyenlőtlenségek növekedésével és a hátrányos helyzet további elmélyülésével fenyegető „Alföld-tünetcsoport” főbb jellemzői, s melyek azok a tár-sadalmi-gazdasági sajátosságok, amelyek a gazdasági és társadalmi struktúravál-tozások és mozgásfolyamatok tartalmát és minőségét döntően meghatározzák napjainkban? A feltételrendszer oldaláról vizsgálva a kérdést, könnyű belátni, hogy a társadalmi folyamatok alakulását befolyásoló régi és új keletű tényezők sokaságából (pl. a hátrányos történelmi örökség következményei, a tradicioná-lis mezőgazdasági társadalomból öröklött jellegzetességek, a tanyarendszer, az ingázás, a szelektív vándorlás, a perifériahelyzet erősödése stb.) mindenkép-pen a gazdaság közelmúltbeli súlyos válsága a legfontosabb. Mindezek külön-kü-lön és együtt is szerepet játszottak a specifikumok és területi differenciák létre-jöttében.
Napjainkban a magyar gazdaság átalakulása újfent egy elmélyült területi válság körülményei között megy végbe. A területi válság alapvető jellemvonása az or-szág keleti részének „leszakadása”.Ennek egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy Kelet-Magyarország megyéiben a gazdaság átalakulását súlyos munkanélküliség kíséri.
A munkanélküliek zöme a Budapest–Szolnok–Szeged vonaltól északra és kelet-re elterülő országrészben él, hiszen Kelet-Magyarországon alig találunk néhány
6 Az ország két vagy három részre „szakadásával”, különösen pedig az Alföld, azon belül a keleti megyék (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és részben Békés megye), valamint az északi-észak-keleti országrész (Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád megye) már-már drasztikus mértékű „leszaka-dásával” kapcsolatos nézetekkel már jóideje heves vitát folytat Enyedi György, mint az Alföld régió kapcsán is tette az 1993. évi első Alföld-kongresszuson (Enyedi 1994, 13–16). – Álláspontját és érvelését természetesen el lehet fogadni, szó sincs „leszakadásról” (a szó önmagában is képzavar), ám a jelentős területi differenciák és távolságok megléte nyilvánvaló. Ezzel kapcsolatban ld. még részletesebben Baranyi (2000a).
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
olyan települést, ahol a munkanélküliségi ráta ne érné el az országos átlag legalább kétszeresét. Az itt lévő megyék (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar) évek óta élen járnak a mun-kanélküliségi rangsorban. A munkanélküliségre vonatkozó adatok alapján is jól kirajzolódnak a területi egyenlőtlenségek, a külső és belső periferikus területek nemcsak az Alföldre, hanem az egész országra vonatkozóan is (3. ábra).
3.ábra. A relatív munkanélküliségi mutató alakulása Magyarországon településenként, 2002. augusztus
Forrás: A Foglalkoztatási Hivatal adatai alapján szerk.: Balcsók I. MTA RKK ATI Debreceni Osztály.
A gazdasági rendszerváltással együtt járó gyökeres tulajdoni, szerkezeti és szervezeti átalakulás sem javított a nagyrégióban elfoglalt helyzetén. A kiterjedt alföldi agrárterületek, rurális, falusias térségek halmozottan hátrányos helyzete nem enyhült. Az Alföld kiterjedt térségei tovább periferizálódtak. A rendszervál-tás során újraindult viszonylagos gazdasági-társadalmi dekoncentrációs folyamat igazi vesztesei mindenekelőtt az alföldi és keleti-északkeleti ország- és megyehatár mentén fekvő, elzárt és elmaradott falusi térségek lettek. A Budapestre és az or-szág úgynevezett ipari tengelyére épült centrumokhoz képest az Alföld továbbra is periféria maradt, kiterjedt határ menti területek és „szigethelyzetbe” szorult belső térségek pedig egyenesen a „periféria perifériájává” váltak (Baranyi 1999;
2000a; Tóth 1988).
A területi egyenlőtlenségek és a perifériaképződés jelenkori, az államszocia-lizmusban, illetve a rendszerváltás utáni alakulásánakmáris igen gazdag a
szak-Jelmagyarázat
Relatív munkanélküliségi mutató 3,50–9,31 (261) 1,75–3,50 (838) 1,00–1,75 (850) 0,50–1,00 (864) 0,00–0,50 (314)
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
irodalma.7 Az idetartozó munkák ok-okozati összefüggésrendszerbe ágyazva tulajdonképpen alátámasztják azt a kormányszintű, „hivatalosnak” is tekinthető állásfoglalást, amely a leghátrányosabb helyzetű hatályos KSH-kistérségekre vo-natkozóan született, s amely plasztikusan ábrázolja a jelenlegi belső és külső pe-rifériákat (4. ábra).
Nyírbátori Nyírbátori NyírbátoriNyírbátoriNyírbátoriNyírbátoriNyírbátoriNyírbátoriNyírbátori Máté-Máté-Máté-Máté-Máté-Máté-Máté- Máté-szalkai szalkai szalkaiszalkaiszalkaiszalkaiszalkaiszalkaiszalkai Baktalórántházai FehérgyarmatiFehérgyarmatiFehérgyarmatiFehérgyarmatiFehérgyarmatiFehérgyarmati Nagykállói PolgáriPolgáriPolgáriPolgáriPolgáriPolgáriPolgári
Sarkadi őkovács-Mez őkovács-Mez őkovács-Mez őkovács-Mez őkovács-Mez őkovács-Mez őkovács-Mez őkovács-házai házai házaiházaiházaiházaiházaiházaiházai MórahalomiMórahalomiMórahalomiMórahalomiMórahalomiMórahalomiMórahalmi
ű kistérségek ű kistérségek ű kistérségek ű kistérségek ű kistérségekű kistérségekű kistérségekű kistérségek
Hátrányos helyzetű kistérségek JELMAGYARÁZAT
Balmazújvárosi Balmazújvárosi BalmazújvárosiBalmazújvárosiBalmazújvárosiBalmazújvárosiBalmazújvárosiBalmazújvárosiBalmazújvárosi
Tiszafüredi HevesiHevesiHevesiHevesiHevesiHevesiHevesi
Püspök-Püspök-Püspök-Püspök-Püspök-Püspök-Püspök- Püspök-ladányi ladányi ladányiladányiladányiladányiladányiladányiladányi Berettyó-Berettyó-Berettyó-Berettyó-Berettyó-Berettyó-Berettyó-Berettyó-
Berettyó-újfalui
ÓzdiÓzdiÓzdiÓzdiÓzdiÓzdiÓzdi
Szikszói Szikszói SzikszóiSzikszóiSzikszóiSzikszóiSzikszóiSzikszóiSzikszói Encsi Encsi EncsiEncsiEncsiEncsiEncsiEncsiEncsi
Salgó-Salgó-Salgó-Salgó-Salgó-Salgó-Salgó- Salgó-tarjáni tarjáni tarjánitarjánitarjánitarjánitarjánitarjánitarjáni
S zeghalomi KistelekiKistelekiKistelekiKistelekiKistelekiKistelekiKisteleki Barcsi Sziget-Sziget-Sziget-Sziget-Sziget-Sziget-Sziget-Sziget-
Sziget-várivári TabiTabiTabiTabiTabiTabiTabi Vasvári
Vasvári VasváriVasváriVasváriVasváriVasváriVasváriVasvári
Lengyeltóti Lengyeltóti LengyeltótiLengyeltótiLengyeltótiLengyeltótiLengyeltótiLengyeltótiLengyeltóti Ő riszentpéteri
Ő riszentpéteri Ő riszentpéteri Ő riszentpéteri Ő riszentpéteriŐ riszentpéteriŐ riszentpéteriŐ riszentpéteri Ő riszentpéteri VásárosnaményiVásárosnaményiVásárosnaményiVásárosnaményiVásárosnaményiVásárosnaményiVásárosnaményi
4. ábra. A leghátrányosabb helyzetű 42 kistérség, 2003
Forrás: Saját szerkesztés a MEH Nemzeti Területfejlesztési Hivatal alapján.
Megközelítően hasonló kép rajzolódik ki a regionális tudomány szempontjai szerint, a különböző térségtípusokról készült térképi ábrázolás alapján. Jóllehet a jelenleg hatályos 150 KSH-kistérség besorolása ez esetben más szempontok, főként a gazdasági-társadalmi fejlődés iránya, illetve dinamikája – nem pedig az adott helyzet statikus leírása – szerint történt, mégis a periferikusnak tekinthető stagnáló kistérségek területi elhelyezkedése nagyjából megegyezik a kormány-szintű értékeléssel (5. ábra).
7 Ld. többek között Beluszky (1990, 2002), Barta (1990), Enyedi (1993, 1994, 1996, 2003), Miklóssy (1990), Nemes Nagy (1990, 1996), Szűcs (1983).
DUPr
ess szabadon let
ölthet
JELMAGYARÁZAT
ő
térségtípusok Dinamikusan fejlődő Fejlődő
Felzárkózó Revitalizálódó Stagnáló
5. ábra. A magyar kistérségek fejlettsége, 2003 Forrás: Horváth–Szaló 2003.
Összegzés
Általánosabb érvénnyel, az ország más periferikus területeire vonatkozóan is el-fogadható Enyedi Györgynek az a megállapítása, amely különösképpen az Alföldre vonatkozóan igaz, nevezetesen, hogy az Alföld története tulajdonképpen megkésett-ség egy megkésett országban, a félperiféria félperifériáján helyezkedve el, fejlettségi szintjét tekintve a térség ma is félperiferikus jellegű, valahol az Európai Unió pe-remvidékén (Enyedi 2003).
Mi várható tehát a jövőben? Amíg a kibontakozás és fellendülés olyannyira várt jelei számottevő mértékben megmutatkoznak, addig is szembe kell nézni a ma még lehangoló valósággal: az alföldi megyék-régiók jelenleg is az ország leghátrányo-sabb tájegységei-régiói közé tartoznak. Kényszerűen megszabadulva a rendszeres jövedelmet biztosító városi vagy falusi (tsz) állandó munkahelyektől, az immár
„kisvállalkozóvá előlépett” paraszti népesség még szorultabb helyzetbe került, mint az 1960-as és az 1970-es években, amikor tömegesen vált az ingázás „foglyá-vá”. Tőkehiánnyal és értékesítési gondokkal küszködve, megfelelő agrártámogatás és piac hiányában, a kis földterülettel rendelkező mezőgazdasági „kényszervál-lalkozó” eleve vert helyzetben van az Alföldön. Az igazi „kitörés” várhatóan csak keveseknek adatik majd meg. Egyre többen kerülhetnek közülük rövid időn belül a társadalmi-gazdasági élet perifériájára. Az elmondottak pedig a keleti országrész
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
kiterjedt területeinek további társadalmi, egyszersmind területi léptékű leszaka-dásához vezethetnek, és egy később már nem, vagy csak óriási nehézségek árán visszafordítható folyamat felgyorsítói lehetnek, holott a kedvezőtlen folyamatok ellenében az Alföld lakossága – különösen a falvak népe – a gazdasági rendszervál-tással együtt járó előnyök és hátrányok újfajta megosztását várja nemcsak egyes társadalmi csoportok és rétegek, hanem a különböző régiók között is.
Van-e esély a megmaradásra és a felzárkózásra? A kérdés és a megoldásokat kereső válasz elsősorban a munkanélküliség és foglalkoztatási viszonyok javítá-sára, illetve a munkahelyteremtésnek a lehetőségeire vonatkozik, különösen az aprófalvas térségekben, ahol a munkaerőpiac problémái, annak ellenére, hogy ezekben a térségekben egyöntetűen magas munkanélküliség a jellemző, eltérnek a más vidéki térségek foglalkoztatási gondjaitól. A legnagyobb különbségek a mun-kanélküliség és az elnéptelenedés, az elöregedés és az újranépesülés együttes je-lenlétéből, valamint a munkaerő rendkívül alacsony koncentrálódásából, földrajzi szórtságából adódnak. Gondot jelent azonban a különféle értékek értékként való tudatosulásának és a hasznosításban használható innovációk terjedésének a hiá-nya. Kérdés, hogy ezek a hiányok milyen mélyek, kívülről hogyan lehet a folyama-tokat kedvezően befolyásolni?
A hátrányos és periferikus helyzetű, erősen agrárjellegű térségek kapcsán a fenntartható fejlődés esélyei főként azzal kecsegtetnek, hogy Magyarország uniós csatlakozása összességében hathatósan csökkentheti a meglévő területi egyenlőt-lenségeket, enyhítheti a hátrányos-periferikus helyzetből fakadó válságfolyama-tokat, elősegítheti a periferikus térségek felzárkóztatását. Bizonyosnak látszik ma még, hogy a belső és külső perifériákat érintően hosszabb ideig a fenntartható fejlődés és a hanyatlás kombinációja fog érvényesülni, bár a válság egyre kisebb léptékű lesz, kistérségi szintű marad, s a mezőgazdasági termelés hagyományos és modern elemeinek az ötvözése, a természet- és környezetvédelem, a falusi és öko-turizmus révén is a fenntartható fejlődés sikeresen megvalósulhat. Ma még nyitott kérdés azonban, hogy mekkora részt foglalnak el a modern szerkezetű, de kicsiny eltartóképességű térségek, s mekkora hányadot tesznek ki a hanyatló és alacsony életszínvonalat biztosító, fejlődésükben megrekedt falusi térségek.
Továbbra is kérdéses, hogy a centrum–periféria viszonyrendszer gyökeres meg-változtatásához mennyiben tudnak majd hozzájárulni az ország EU-csatlakozásá-tól remélt előnyök, más szóval támogatások, amelyekre a magyar perifériák fölzár-kóztatásának, a kohéziós politika eredményességének az elősegítéséhez fölöttébb szükség lesz, mert a periferikus térségek önerőből nehezen vagy egyáltalán nem lesznek képesek kilábalni a tartós válságból.
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
Irodalom
Baranyi Béla (1999): A „periféria perifériáján” – a határmentiség kérdőjelei egy vizs-gálat tükrében az Északkelet-Alföldön. Tér és Társadalom, 4. 17–44.
Baranyi Béla (2000a): Gondolatok a paraszti polgárosodás sajátosságairól és lehetsé-ges területi típusairól az Alföldön. In Horváth Gyula – Rechnitzer János (szerk.):
Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, 509–523.
Baranyi Béla (2000b): A társadalmi szerkezet változásainak jellemző vonásai napja-inkban az Alföldön. In Püski Levente – Tímár Lajos – Valuch Tibor (szerk.): Poli-tika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történelemben II. Debrecen, KLTE Történelmi Intézet, 265–275.
Baranyi, Béla (2002): Before Schengen – Ready for Schengen. Euroregional Organisations and New Interregional Formations at the Eastern Borders of Hungary. Pécs, Centre for Regional Studies, (Discussion Papers, 38).
Barta Györgyi (1990): Centrum–periféria folyamatok a magyar gazdaság területi fej-lődésében? In Tóth József (szerk.): Tér–idő–társadalom. Pécs, MTA RKK, 170–188.
Beluszky Pál (1990): „Tradicionális” területi hátrányok és terápiájuk Magyarországon (1948–1992). In Tóth József (szerk.): Tér–idő–társadalom. Pécs, MTA RKK, 49–63.
Beluszky Pál (1992): Az „Alföld-szindróma” eredete (vázlat). In Vég kiárusítás I.
Társadalomföldrajzi Tanulmányok (1959–1992). Bp. MTA RKK, 39–59.
Beluszky Pál (1994): Alföldi út? Alföldi ösvények! In Tímár Judit (szerk.): Az „alföldi út”
kérdőjelei. Alföld-kongresszus, 1993. Békéscsaba, MTA RKK ATI Békéscsabai Osztály, 263–271.
Beluszky Pál (2002): Területi hátrányok és „kezelésük” Magyarországon (1900)–1948–
1991. In Vég kiárusítás II. Társadalomfödrajzi tanulmányok. Pécs, MTA RKK, 71–94.
Berend T. Iván – Ránki György (1972): A magyar gazdaság száz éve. Budapest, Kossuth Könyvkiadó és Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Berend T. Iván – Ránki György (1979): Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a 19. századi Európában: az európai periféria az ipari forradalom korában. Bp. Köz-gazdasági és Jogi Könyvkiadó
Csatári Bálint (1993): Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990–1994. Tér és Társa-dalom, 3–4. 1–12.
Csatári Bálint (1994): Az Alföld-problematika fő kérdései, a regionális fejlődés esélyei és korlátai. In Tímár Judit (szerk.): Az „alföldi út” kérdőjelei. Alföld-kongresszus, 1993.
Békéscsaba, MTA RKK ATI Békéscsabai Osztály, 79–83.
Enyedi György (1976): Kelet-Közép-Európa gazdaságföldrajza. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó.
Enyedi György (1993): Társadalmi-területi egyenlőtlenségek Magyarországon. Bp., Köz-gazdasági és Jogi Kiadó
Enyedi György (1994): Az Alföld fejlődésének perspektívái. In Az „alföldi út” kérdőjelei.
In Tímár Judit (szerk.): Az „alföldi út” kérdőjelei. Alföld-kongresszus, 1993. Békéscsa-ba, MTA RKK ATI Békéscsabai Osztály, 13–16.
Enyedi György (1996): Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet időszakában.
Bp., Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, (Ember, település, régió).
Enyedi György (2003): Európa peremén? – A III. Alföld Kongresszuson (2003. november 28–29., Békéscsaba) elhangzott bevezető előadás kézirata, 8.
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
Erdei Ferenc (é. n.): Futóhomok. Athenaeum, Budapest.
Erdősi Ferenc (1996): A Kárpát-medence közlekedési hálózatának alakulása és nem-zetközi kapcsolódásai. – A Kárpát-medence történeti földrajza. Szerk.: Frisnyák S.
Nyíregyháza, MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testülete és a Bes-senyei György Tanárképző Főiskola Földrajzi Tanszék, 225–238.
Erdősi Ferenc – Tóth József (szerk.) (1988): A sajátos helyzetű térségek terület- és településfejlesztési problémái, (Az 1986. november 4–5-én Szombathelyen tartott tu-dományos tanácskozás anyaga). Pécs, MTA RKK; Ts-2/2 Program Iroda.
Féja Géza (é. n.): Viharsarok. Athenaeum, Budapest.
Golobics Pál – Tóth József (1999): A nemzetközi regionális együttműködés és Ma-gyarország térszerkezete. In Tóth József – Wilhelm Zoltán (szerk.): Változó kör-nyezetünk. Tiszteletkötet Fodor István professzor úr 60. születésnapjára. Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem TTK Földrajzi Intézet, MTA RKK Dunántúli Tudomá-nyos Intézet, 7–22.
Gorzelak, Grzegorz (1998): Regional and Local Potential for Transformation In Poland.
In Regional and Local Studies 14. Warsaw, European Institute for Regional and Local Development.
Hajdú Zoltán (2001): Magyarország közigazgatási földrajza. Budapest–Pécs, Dialóg Campus (Studia Regionum) (Területi és Települési Kutatások, 17.).
Hardi Tamás (2000): Államhatárok és regionális együttműködések. In Horváth Gyu-la – Rechnitzer János (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, 595–615.
Horváth Gyula (1998): Európai regionális politika. Budapest–Pécs, Dialóg Campus (Dialóg Campus Szakkönyvek).
Horváth Gyula – Szaló Péter (2003): Területfejlesztés és régiók. Regionális politika, strukturális eszközök koordinációja. Európai Füzetek 11. A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest.
Illés Iván (2002): Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón. Átalakulás, integráció, régiók. Budapest–Pécs, Dialóg Campus (Területi Kutatások, 19.).
Kocsis Károly (1988): A határ menti fekvés hatása egy régió népesedési viszonyaira.
A magyar–szlovák határvidék keleti részének népesedési folyamatai (1910–1980).
Földrajzi Értesítő, 1–4. 137–158.
Kovács, Teréz (1993): Borderland Situations It Is Seen by a Sociologist. Pécs, Centre for Regional Studies (Discussion Papers, 18.).
Linge, G. J. R. (1988): Peripheralization and Industrial Change. In Linge, G. J. R. (ed.):
Peripheralization and Industrial Change. Croom Helm, London, New York, Sydney, 1–22. Periferizálódás és az ipari változás. Tér és Társadalom, 1988, 4. 82–89.
Majdán János (2002): A vasút szerepe a határok kialakulásában. In Pásztor Cecília (szerk.): „… ahol a határ elválaszt – Trianon és következményei a Kárpát-medencében.
Balassagyarmat–Várpalota, Nógrád Megyei Levéltár, 100–115. (Nagy Iván Könyvek) (Kárpátia Könyvek).
Maksay Ferenc (1958): Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon.
Budapest, Akadémiai K. (Értekezések a történeti tudományok köréből, új sorozat 7.) Miklóssy Endre (1990): Magyarország belső gyarmatosítása. Tér és Társadalom, 2.
1–13.
Molnár Erik (főszerk.) (1967): Magyarország története I. köt. 2. kiad. Budapest, Gon-dolat.
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
L. Nagy Zsuzsa (1965): A párizsi békekonferencia és Magyarország 1918–1919. Buda-pest, Kossuth Kiadó.
Nemes Nagy József (1990): Területi egyenlőtlenségek dimenziói. Adalékok egy „kvázi-elmélethez”. Tér és Társadalom, 2. 15–30.
Nemes Nagy József (1996): Centrumok és perifériák a piacgazdasági átmenetben. Föld-rajzi Közlemények CXX. (XLIV.) kötet, 1. 31–48.
Pach Zs. P. (1961): A magyarországi agrárfejlődés elkanyarodása a nyugattól (A feudaliz-musból a kapitalizmusba való átmenet magyarországi sajátosságainak kérdéséhez).
Agrártörténeti Szemle, 1–9.
Pach Zsigmond Pál (1963): Nyugat-európai és magyar agrárfejlődés a XV–XVII. század-ban. Budapest.
Pach Zsigmond Pál (1966): The Development of Feudal Rent in Hungary in the Fifteenth Century – Economic History Review, 2. sorozat XIX. 1. sz. 13.
Pach Zsigmond Pál (1968): A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XVI–XVII. századi áthelyeződésének kérdésében. Századok, 5–6.
Palotás Zoltán (é. n.): A békeszerződések katasztrofális következményei. Szenci Molnár Társaság.
Rechnitzer János (szerk.) (1990): A nyitott határ. A gazdasági és szellemi erőforrások innovációorientált fejlesztése az osztrák–magyar határ menti régiókban. Győr, MTA RKK Nyugat-dunántúli Tudományos Intézet.
Rechnitzer János (1997): Eurorégió-vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségekben. Tér és Társadalom, 2. 29–58.
Rechnitzer János (1999): Határ menti együttműködések Európában és Magyarorszá-gon. In Nárai Márta – Rechnitzer János (szerk.): Elválaszt és összeköt – a határ.
Társadalmi-gazdasági változások az osztrák–magyar határ menti térségekben. Pécs–
Győr, MTA Regionális Kutatások Központja, 9–72.
Győr, MTA Regionális Kutatások Központja, 9–72.