A társadalmi fejlődés történelmileg kialakult sajátos „alföldi útja”, mindenekelőtt az Alföld „történelmi szindrómái” közül is a legértékesebb tényezők: a parasztpol-gári-mezővárosi fejlődés finomszerkezetű működése, a relatíve fejlett mezővárosi intézményhálózat, a szabadmenetelű jobbágyság lehetősége, a reformált egyház haladó-polgári irányzatainak a jelenléte, a nagy fokú társadalmi mobilitás, az „in-novatív” paraszti mentalitás hatásai az elmúlt fél évszázad során mára megszűntek.
A tájszerető mentalitáson és identitáson kívül jobbadán ma már egyetlen olyan tár-sadalmi tényező sincs, amely a korábbiakhoz hasonló, kedvező tártár-sadalmi hatást tudna kiváltani az Alföldön.
A régióban jelenleg zajló társadalmi folyamatok részletes bemutatása helyett csupán néhány fontosabb összefüggésre hívjuk fel a figyelmet. Az egyik új jelenség,
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
hogy a már említett úgynevezett visszatelepülési kényszer és egyéb gazdasági kény-szerűségek hatására az állandó és ideiglenes oda- és elvándorlásokból számított vándorlási különbözet több év átlagában jelentősen csökkent az Alföldön. Az ország más megyéihez, régióihoz és a korábbi időszakokhoz viszonyított, Hajdú-Bihar ki-vételével lényegesen kedvezőbb vándorlási mutatók az Alföldön valamelyest ellen-súlyozták a természetes népmozgalomban jelentkező kedvezőtlen tendenciákat.
Ily módon a régió népességszáma az 1990-es években „stabilizálódott”, ami fölöt-tébb képlékeny és időleges állapotnak tűnik csupán. A közeljövőben a tényleges népességfogyás felerősödésével kell számolni az Alföld egészén, különösen pedig a dél-alföldi tervezési-statisztikai régió megyéiben (3. táblázat).
A rendszerváltás előtti foglalkozáspolitika közismert alapelve a teljes foglalkoz-tatottság volt, amely az Alföldön érvényesült a legkevésbé. Ezzel függ össze az a sa-játosság, hogy az elmúlt évek foglalkoztatást csökkentő hatása az országos átlagnál is érzékenyebben érintette az Alföldet, ahol már 1990-ben az 1930. évi szintre, sőt Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyét leszámítva a hatvan évvel korábbi szint alá süllyedt a gazdasági aktivitás értéke. A helyzet az 1990-es évek elejére csak tovább romlott.
A rendszerváltást követő évek változásai megnövelték a tradicionális hátrá-nyokat az Alföldön, ahol az országos átlagnál magasabb a fizikai foglalkozásúak és alacsonyabb a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya. Az egyetlen pozití-vum az országos átlagnál kedvezőbb korstruktúra lenne, amennyiben az örven-detesen nagy létszámú fiatal és pályakezdő korosztályok nem válnának tömege-sen munkanélkülivé. Ez akkor is súlyos diagnózis, ha figyelembe vesszük, hogy az így kialakult helyzetben az agrártermelés és a mezőgazdasági tulajdonviszo-nyok változásai játszottak meghatározó szerepet, de jelentősen hozzájárultak ehhez az iparból és az ingázásból kiszorulók is. A foglalkoztatottság radikális csökkenése az alföldi megyék közül különösen súlyosan érintette Hajdú-Bihart és Szabolcs-Szatmár-Bereget, s mindkét megye az átlagosnál kedvezőtlenebb helyzetbe került.
A társadalmi-gazdasági modernizáció, egy korszerűbb társadalmi szerkezet formálódásának s általában a magasabb piacgazdasági elvárásokat kielégítő tár-sadalmi mobilitás komoly fékje lehet az is, hogy a munkaerő átlagos képzettségi szintje, iskolázottsága elmarad a hazai átlagtól, jóllehet az utóbbi is a fejlett gaz-dasággal rendelkező országokhoz viszonyítva eleve alacsonyabb szintet tükröz.
Jellemző adat, hogy a szakmunkásképzőt, illetve szakiskolát végzett aktív keresők aránya az Alföld átlagát tekintve alacsonyabb az országos átlagnál, sőt a magasabb iskolai végzettség tekintetében lényegesen elmarad attól. Igen szembetűnő sajá-tosság a felsőfokú végzettségű keresők 10%-os alföldi átlagának a 12%-os országos szinttől való elmaradása.
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
3. táblázat. Az Alföld demográfiai jellemzői, 1998. január 1. Megye, régió, országTerületNépességAz 1990. év az 1980. év %-ában Az 1998. év az 1990. év %-ában Nép- sűrűség fő/km2
Termé szetes szaporodás (+), ill. fogyás (–) 1997-ben 1000 lakos/fő
Tényleges szaporodás, illetve fogyás 1997-ben km2az ország %-ábanfőaz ország %-ábanfő% Bács-Kiskun8 4209,1537 0845,395,798,464,0–4,7–2 104–0,4 Békés5 6316,1398 5263,994,396,871,0–5,6–2 099–0,5 Csongrád4 2634,6422 2764,296,296,299,0–5,3–2 338–0,6 Hajdú-Bihar6 2116,7545 6705,499,599,488,0–1,1–2 042–0,4 Jász-Nagykun-Szolnok5 6076,0416 9164,195,597,874,0–4,2–2 136–0,5 Szabolcs-Szatmár-Bereg5 9376,4572 4755,696,4100,0100,0+1,0+52+0,01 Alföld36 06938,82 892 94728,596,498,380,2–3,0–10 667–0,4 Magyarország93 030100,010 135 358100,096,997,7109,0–3,8–39 084–0,4 Forrás: KSH Területi statisztikai évkönyv 1995, 1996, 1997.
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
A polgárosodás esélyei
A rendszerváltás, a piacgazdaságra való áttérés újra napirendre tűzte a polgáro-sodás ügyét. Tény, hogy a gazdaság és a társadalom polgári típusú átalakulásának az esélyei részben már adottak, csak annak a hogyanja, intenzitása és időtartama bizonytalan még.
Elkerülve a vitákban való elmélyülést, s mellőzve a fogalmi kérdések részletes tisztázását, a polgárosodásnak ezúttal csak a tőkés átalakulást legáltalánosabban kísérő társadalmi folyamatokkal, közelebbről pedig a piaci viszonyok, illetőleg vál-lalkozási magatartás térnyerésének a társadalmi hatásaival kapcsolatos kérdések-ről esik szó, különös tekintettel a mezőgazdasági kistermelésre, az árutermelés irányába mozduló családi gazdaságokra és vállalkozásokra, tágabb értelemben pedig az egyéni vállalkozások egészére (4–5. táblázat).
4. táblázat. A vállalkozások területi megoszlása, 1997
Régió
Működő vállalkozások
Külföldi érdekeltségű vállalkozások megoszlása
%
1000 lakosra jutó száma
megoszlása
%
jegyzett tőkéjének megoszlása %
Közép-Magyarország 39,3 101 56,6 64,0
Közép-Dunántúl 9,9 65 7,2 6,8
Nyugat-Dunántúl 9,5 70 11,3 8,9
Dél-Dunántúl 9,2 69 7,2 3,3
Észak-Magyarország 8,5 49 3,0 7,7
Észak-Alföld 11,3 54 4,7 4,7
Dél-Alföld 12,3 66 10,1 4,6
Összesen 100,0 72 100,0 100,0
Forrás: Magyarország régiói, Bp., 1998.
A piaci viszonyokhoz közelítő, bár fölöttébb ellentmondásos és sajátos moder-nizációs jelenségek a rendszerváltozást követően erősödtek fel, s kaptak a koráb-biakhoz képest merőben új jelleget az Alföldön. Ez a folyamat mindenekelőtt abban öltött testet, hogy az ország más térségeihez, vidékeihez képest a régió megyéi-ben lényegesen erőteljesebb lett az intenzív vonásokat is magán viselő árutermelő mezőgazdasági magángazdaságok, számos esetben az árutermelésre is alkalmas családi vállalkozások megjelenése, a többi gazdasági ágról nem is szólva. Ennek egyik legfőbb jellegzetessége, hogy 1997-ben az országban 27 427 mezőgazda-sági vállalkozás 41,5%-a, mintegy 11 384 egyéni gazdaság a hat alföldi megyére esett, miközben a 465 ezres összes egyéni vállalkozásnak csak 26,6%-a (122,5 ezer
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
vállalkozás) jutott a régióra. A paraszti polgárosodásnak persze csak egyik fontos jelzőszáma az egyéni gazdagok számszerű súlya, legalább ennyire fontos azok mű-ködőképessége, hatékonysága.
A kérdésre tehát, hogy a magángazdaságok és a kisvállalkozások számának tö-meges gyarapodását, a falvakba történő visszatelepedést lehet-e egyértelműen po-zitív és biztató perspektívának, a vállalkozószellem diadalának tekinteni, a dolgok jelenlegi állapotában csak felemás, sőt meglehetősen kétkedő válasz adható. A ren-delkezésre álló adatok azt támasztják alá, hogy a mezőgazdasági vállalkozások számának növekedése nem jelenti egyszersmind a falu reális eltartóképességének az erősödését, az új vállalkozói mentalitás szellemében tevékenykedő árutermelő gazdaságok előtérbe kerülését. Semmiképpen nem tekinthető hosszú távon tartha-tónak a mára kialakult helyzet.
5. táblázat. A működő egyéni vállalkozások száma a gazdasági ág szerint, 1997
Terület
Mező-, erdő-gazdálkodás,
halászat
Ipar-építőipar Kereskedelem, javítás
Egyéb anyagi és nem anyagi szolgáltatások
Összesen
fő % fő % fő % fő % fő %
Közép-
Magyar-ország 3 144 2,1 28 598 18,9 38 622 25,5 80 842 53,5 151 206 100,0 Közép-
Dunántúl 2 622 5,1 11 770 23,2 13 894 27,4 22 467 44,3 50 753 100,0 Nyugat-
Dunántúl 4 568 9,2 10 767 21,7 13 413 27,0 20 853 42,1 49 601 100,0 Dél-
Dunántúl 3 502 7,5 8 802 18,7 13 930 29,7 20 673 44,1 46 907 100,0
Észak-
Magyar-ország 2 207 5,0 8 670 19,7 14 007 31,8 19 118 43,5 44 002 100,0 Észak-
Alföld 5 138 8,7 10 811 18,4 17 857 30,3 25 080 42,6 58 886 100,0 Dél-
Alföld 6 245 9,8 12 179 19,1 18 407 28,9 26 863 42,2 63 694 100,0 Alföld 11 384 9,3 22 990 18,7 36 264 29,6 51 942 42,4 122 580 100,0 Összesen 27 427 5,9 91 597 19,7 130 130 28,0 215 895 46,4 465 049 100,0 Forrás: KSH Területi statisztikai évkönyv 1997.
Az új alföldi agrárvállalkozók jelentős száma azzal magyarázható, hogy az elmúlt évtizedek gyors foglalkoztatási átrétegződése nem volt teljes és tökéletes. A falusi lakások megtartása, a rokoni kapcsolatok ápolása, a szerény és nem elégséges ipari fizetések miatt mindvégig jelentős keresetkiegészítést biztosító „második (agrár-)
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
gazdaság” megléte egy félparaszti állapotot tartott életben, amelyből viszonylag könnyen „visszarétegződött” az ipari munkahelyén feleslegessé vált (többnyire távolsági vagy napi ingázó) egyén.
Az Alföld mezőgazdasága ma [az 1990-es évek derekán – B. B.] még azzal jel-lemezhető leginkább, hogy világos agrárkoncepció, egyértelmű és hatékony köz-ponti agrártámogatás hiányában, a felaprózódott néhány hektáros kis gazdaságok többségét relatíve alacsony színvonalú „paraszti önellátó”, jövedelempótló, illetve kiegészítő tevékenység jellemzi. Jobbik esetben is csak az agrártevékenységet vég-zők nem egészen egyharmada foglalkozik a piaci igények szerinti árutermeléssel is, s mindössze kilenc-tíz százalékra tehető azoknak a családi vállalkozásoknak az ará-nya, amelyek megújult szellemben igyekeznek megfelelni a modern piacgazdaság magasabb követelményeket támasztó kihívásainak. A családi gazdaságok mintegy harmadát azok a kisegítő gazdaságok alkotják, ahol a családi jövedelem nagyobb hányada, legalább háromnegyede „külső” munkaviszonyból származik, több mint felét pedig azok a részmunkaidős családi gazdaságok teszik ki, amelyekben a mun-kaviszonyból és a családi gazdaságból származó jövedelem megközelítően egyfor-ma súlyt képvisel. Túlzás nélkül állítható azonban, hogy az összes paraszti gazda-ság túlnyomó többsége, közel 70%-a hagyományos mentalitáson alapuló önellátó, itt-ott szinte a naturális gazdálkodás szintjén mozgó mezőgazdasági tevékenységet folytat, különösen a hátrányos helyzetű alföldi térségekben.
Magától kínálkozik a kérdés, hogy az újonnan született paraszti önellátó kisvállal-kozások többsége egyáltalán vállalkozásnak tekinthető-e vagy sem? Társadalom-földrajzi felmérések eredményei azt igazolják, hogy általában véve is, különösen pedig a hátrányos helyzetű térségekben az új magángazdaságok, a kedvezőtlen körülmények hatására többnyire „kényszervállalkozások”, afféle „kvázi vállalkozá-sok”, amelyek távolról sem tekinthetők ma még modern polgári-paraszti árutermelő gazdaságoknak.
Az ipari keresetek csökkenésével (megszüntetésével) párhuzamosan ugyan növekszik a családi gazdaságok önellátó szerepe, így sokágúsága is, ám ezek a kis-vállalkozások nem képesek jelentős tőkefelhalmozásra, eltartóképességük nagyon alacsony, s az itt folyó munka tulajdonképpen önkizsákmányoló tevékenységet ta-kar. Fennáll a veszélye tehát annak, hogy az ország keleti felében tovább folytató-dik a területi egyenlőtlenségek, a halmozottan hátrányos helyzet akkumulációja, s a mostani átalakulás, a gazdasági rendszerváltás árát ismét az agrárrégiók és a falvak fizetik meg.
A piaci viszonyokon alapuló modernizációban, a paraszti polgárosodásban ér-dekelt rétegek ma még csak egy meglehetősen vékony szeletét képviselik a helyi társadalomnak.
Megfelelő feltételek hiányában (pl. jelentősebb vállalkozói tőkebevonás híján) a közeljövőben még aligha számolhatunk azzal, hogy a mezőgazdasági vállalko-zások modernizációja, a parasztpolgári fejlődés elérne olyan szintet, amely képes lenne az agrárjellegű alföldi térség felzárkóztatását jelentős mértékben felgyorsí-tani. A (paraszt)polgári történelmi hagyományok újjászületése és modernizációja
DUPr
ess szabadon let
ölthet ő
révén a paraszti polgárosodás jótékony hatásai legfeljebb csak hosszabb távon érvényesülhetnek igazán az Alföldön.