pagony-vadász, 3 alvadász,

1 1 erdőkerülő,

1 felvigyázó a faraktárban. — Időnkint szaporodik még ezen személyzet nehány egyénnel a téli hónapokban, midőn a favágás nagyobb őrizetet igényel.

Ez képe egy nagyobbszerü erdei gazdaság kezelésének, és nem tévedünk, ha azt állítjuk: hogy megyénkben a nagybirto­

kosok erdőkezelése egyáltalában nem igen különbözik emettől.

Ha azonban létezik is némi különbség, ez csak helyi, a meny­

nyire tudniillik a főpiacz nagyobb távolsága, tehát a hasábfát terhelő magasb fuvarbér, a tiszta jövedelmet valamivel alább szállítja. De ez is kiegyenlittetik nagy részt a pozsony-nagy- szombati vasút által, mely a Kis-Kárpátok tövén elhúzódván, leg­

inkább és főképen a hasáb fa elszállításával, a megye forgalmi főpiaczára foglalkozik. Nem a tiszta jövedelemben, csak az ér­

tékesítésben látunk még némi különbséget ott, hol a fa-bősége s nehezebb elszállithatása oda utal, a felesleget szénégetés, fű­

rész-malmok, hamuzsir- s kátrány-főzés, mészégetés által pénzzé változtatni át.

Végül, ha a feltevés áll, miszerint a megye területén lévő erdőségekben nemcsak a kezelés, de a növési, faszaporodási, fanemi és munkabéri viszonyok, aránylag hasonlók a Pozsony város erdészeti viszonyaival, akkor nem hibázunk tetemesen, mi­

dőn Pozsony megyének évenkinti összes erdei termelését mennyi­

ségileg, a. fennebb kifejtett adatok és az erdővel borított hold­

szám nyomán — természetesen betudván a szerszám-, épület- és iparfa mennyiségét is

167,634 öl, 36 hüvelyk hosszú hasábfára, az erdei tiszta jövedelmet pedig 1.500,000 forintra teszszük.

7

. Az állattenyésztés.

Az állattenyésztés Pozsony megyében nem csekély virágzás­

nak örvend, habár még nem oly kiterjedésben, a mint ezt az előhaladt mezei gazdaság megengedné, és a népesség érdekei megkívánnák. A tagosítás és birtokelkülönités nagy befolyással volt a marhalétszámra, mert a legelők szembetünöleg megfogy­

tak és szántóföldekké változtattak, a nélkül hogy mesterséges takarmány termesztése által némi pótlás kerestetnék, mely előb­

bihez, mert eldődje sem tette, nincs a kis birtokosnak hajlama, de a mi még fájdalmasabb, bár hiányos miveltségénél fogva ter­

mészetes, az ebbeli szükségnek felfogása és érzete sincsen. Ebből következik, hogy szaporodás helyett, a szarvasmarha száma év­

ről évre alább száll, annál inkább, mert a nagyobb városok közel lévő piaczai, a szopós borjuk jutányos eladhatását is igen köny- nyitik. Beállt tehát már azon tagadhatatlan tény, hogy Pozsony megyében, az elhasznált iga-vonó marhát más szomszéd megyék­

ből kell vásárlások által pótolni.

Egyedül a juhtenyésztés az, mely nemcsak minőségére, de számára nézve is feltűnő előmenetelt mutat; mert főleg csak nagy gazdaságok által kezeltetvén, okszerű takarmány-termesztés és a szükséges legelők által, hatalmasan előmozdittatik.

Az 1809/™-iki népszámlálás alkalmával a házi állatok létszáma is felvétetvén, ez Pozsony megyére vonatkozólag, a hi­

vatalos közlemények szerint következő:

T a l á l t a t o t t , Ló

Öszvér Szamár

Szar­

vas-marha Bivaly Juh

Kecske Sertés Méhkas Pozsony megyében 32,738 55 288 78,653 15 230,853 2,881 43,475 10,846

Bazin sz. k. v. 123 — 2 537 ^— 901 7 76 32

Sz.-György „ „ 74 — — 629 — 180 7 117 40

Modor „ „ 72 — — 902 ^— 171 46 38 146

Pozsony „ „ 833 — 1 1,350 — 226 104 908 , 65

N.-Szombat „ „ 416 — 3 940 — ⁹⁷⁴ 18 780 108

Összesen : 34,256 55 294Í 83,011 15 233,305Í3-063 45,394 11,237

A ló.

Valamint megyebeli népünk több nemzetiségre oszlik, szint­

úgy különbözik a lófaj, melyet e vagy ama nemzetiség nevel. A ma­

gyar gazdának lova tüzes-vérű, különös kitartású, de nem nagy, inkább nyereg alá való mint teherbuzásra; a németé szálasabb, csontosabb, de lasübb, nagy erőt fejthet; a tót ló megyénkben lírával főképen a hegyeket lakván, tömött, a hegység hasadékai és meredek utjai mellett biztos, de kevésbé kitartó; hasonlit a podo- liai fajhoz. Ezen sokféle faj csak a munkás, a mezei gazdaságnál használt lovat képviseli; a paripa, a versenyfuttatási, a hintés és diszló s általában mind az, mely a nagy urak és gazdagabb polgá­

rok istállóiban találtatik, ivadéka a föld legtöbb fajainak, mert a nemes magyar és erdélyi ló mellett látunk számos angol, arabs, tö­

rök, muszka, lengyel, holsteini, franczia (percheron) stb. állatokat;

a nehéz, nagy terhet szállító, a vaspályák körül elfoglalt ló Cseh- és Morvaországból származik.

Ménesek, az egy tallósit kivéve, melyet gróf Eszterházy Mihály 1825-ben állított fel, jelenleg nem léteznek Pozsony me­

gyében. T a l l ó s , a galánthai vaspálya állomásától V* mfdnyi távolságra esik, és a fekete-viz mellett húzódván el, gazdagon termő talajával legkedvezőbb alkalmat nyújt, a lótenyésztést kí­

vánt sikerrel űzni. A teuyész-anyag folytonosan angol telivér,

melynek ivadékai a bécsi és pesti versenypályán kitűnő szerepet játszottak. Csak kisszerű ugyan e ménes, mert egész létszáma nem tesz többet 20—25 darabnál; de a belső rend, a pontosság, a tenyésztett állatok előkelő minősége, mindenkitől el van is­

merve. Azért mai nap is nagy befolyással bir a vizkeleti, hidas- kürti, bőősi, vásárúti lótenyésztésre, honnan, a pozsonymegyei gazdasági egylet által időnkint rendezett kiállításokra, igen be­

cses állatok hozatnak, melyek közvetve a tallósi ménesnek köszö­

nik eredetüket. Pálffy herczeg detrekői és Bacsák László szászi, egykor jóhirü ménesei néhány év előtt feloszlottak.

Megyénk lótenyésztését, illetőleg lovaink nemesbítését hatal­

masan segítik elő a kincstári hágómén-állomások s tagadni nem lehet, hogy 38 kitűnő nemesvérű mén, elosztva a megye minden nagyobb helységébe, rövid idő alatt nevezetes eredményt mutat­

hat fel, a hol a másik feltétel, tudniillik a jó kancza sem hiány -omások állíttattak fel jelenleg:

Somorján 7 ménnel

Duna-Szerdahelyen s „

Alistálon 3

Stomfán 4 „

Szempczen 3 „

Gerencséren 4 „

Szereden 4 „ és

Felső-Szeliben 5

A szarvas-marlia.

Ha ezen fejezetben csak is egész általánosságban szólhatok a tárgyhoz, nem mellőzhetem el mégis háromféle csoportozatra utalni a figyelmet. Tudniillik valamint egész Magyarországban, úgy Pozsony megyében is, három nagy csoportozatra ágazik a szarvasmarha körüli tartás és tenyésztés. És pedig

a hazai, eredeti,

a behozott különféle idegen és a helybeli vegyes (Landschlag) fajra.

1. A h a z a i , e r e d e t i f a j . Ennek előkelő érdeme szép nagyságú teste mellett, a világ egyik marhafaja által felül nem múlt munkaképességében, edzettségében és tartósságában áll.

Hizókonysága sem megvetendő, s az által különösen előnyös, hogy húsa igen ízletes és becsült, s hogy belső testrészei bőséges zsir és faggyú képződésre igen hajlandók. Bőre erős s a kereske­

désben kedvelt; tejelő képessége ellenben, nem tekintve az egyes kivételeket eddig legalább minden ismert marhafajok közt a leg­

csekélyebb és növendék korában testfejlődése igen lassú.

Telivér magyar gulyája van gróf Pál ffy Jánosnak Tárnokon, elszórva találtatik azonban e faj az egész megyében; de nagyobb gondot fordítanak annak kizárólagos tenyésztésére Vajka, azután Zsigánk Deáki, Nádszeg, Pattony községekben, Somorja városában és általában a magyarok egész Csallóközben. Föpiacza e hazai marhának Szempcz mezőváros, hol ezen szép s nagy számmal ide hajtott marhával nemcsak országos, de hires hetivásárjain is élénk kereskedést Űznek. Vásávúton, Alsó-Csallóközben, szintén jelentékenyek a marhavásárok, és csekély kivétellel, itt is csak

a magyar faj jön elő.

2. A b e h o z o t t k ü l ö n f é l e i d e g e n f aj . Ezek közt szám szerint a svajezi fajok az uralkodók; de újabb időkben, azok némi mellőzésével, istállóinkban a keleti tenger mellékéről az úgynevezett ostfrieslandi és hollandiai, valamint a már régebben ismert mürzthali, számosán még algaui, sőt kivételesen az angol shorthorni tehénfajokat is képviselve látjuk.

Mindezen fajoknak kitűnő tejelési képességgel kellene birniok, mert jobbára csak e tulajdonság miatt hozattak országunkba.

Azonban az is különféle mértékben elégité ki első behozatása al­

kalmával tulajdonosaik várakozásait; tagadni mind a mellett még sem lehet, hogy már csak ama jobb tartás következtében is, melyben a becsesebb s költségesebb vendégek kicsinynél-nagynál részesülnek, általában a magyar teheneket bizonyos faj és nevelés adta tulajdonságuknál fogva is, tejbőségökkel minden esetre m eg­

haladják, sőt e tekintetben közülök némelyek oly jelesek, hogy bi­

zonyos gazdasági viszonyok közt, hol a tejtermelés mindenek felett a főfeladat, más tehénfajt már nem is találunk, mint a külföldi fajok valamelyikének ivadékát. Például a nagy városi oly igen nyereséges tejüzlet — mely tulajdonkép egészen más, mint a ren­

des falusi gazdálkodás.

Neveli becsét e különféle fajnak hizékonysága, s ha húsa nem oly Ízletes is, mint a magyar marháé, e kis különbséget egyensúlyozza az, hogy rövidebb idő alatt hízik meg, mint a miénk. Főérdeme egyébiránt, mely által a magyar marhát hasznosságra nézve messze túlhaladja : a test gyors kifejlődésében fekszik. E fajok közül több félannyi idő alatt éri el teste töké­

letes kifejlődését, mint a magyar marha. Hannadfél éves fejős s

teljesen kinőtt tehenet épen nem ritkaság találni általában minden jól és gondosan tartott svajczi és német marha között, de kittt- nőleg és mindenek előtt az angol shorthorni fajnál, s a mi nálunk még igazán csak tinó, az a németeknél már derekasan hasítja a barázdát. Hogy pedig ez mily különbséget tesz tiszta haszon te­

kintetében a szarvasmarhatenyésztésben, alig szükséges a számitó gazdának mutogatni.

Nem ily kedvező arányban áll e külföldi fajoknál a har­

madik haszontényezö, mely a marhatenyésztésnél számításba veendő t. i. a m u n k a k é p e s s é g . E tekintetben sokkal, de sokkal alább állanak az idegen fajok, mint az erős, fürge, edzett és tar­

tós magyar ökör; alább állanak pedig kivétel nélkül mind, habár a magyarhoz legközelebb eső, s nyilván tőle származó mürzthali, ez irányban haszonvehetőbb is mint a tunya berni, bár az angol devon- s herefordshirei ökör gyors és kitartó munkájáról akár­

mennyi magasztaló közleményeket olvashatunk. Physiologiai tör­

vényt egészen kijátszani még egy tenyésztőnek sem sikerült; de a törvényhez simulva s magát határain belől tartva, már sok si­

került, mi az előtt lehetetlenségnek tekintetett. A bő tejelés, a ké- pelő élet túlnyomó kifejlését tételezvén fel, ellentétben áll az izomélet erőteljességétöl függő munkaképességgel, mind a kettőt tehát ugyanazon állatban, vagy fajban a legmagasb polczra ki­

fejleszteni, épen úgy nem sikerül soha, mint nem sikerülhet a gondolhatólag legnagyobb nyirési súlyt a gyapjú legnagyobb finomságával a juhban egyesíteni, vágy a leggyorsabb futó lóban nagy teherhordási képességet idézni elő.

3. A harmadik fajcsoportozat leghelyesebben fajok z a g y

In document POZSONY MEGYE (Pldal 171-176)