köpű teleltetnék. Ha majdan sikerülend méhészeti egy

leteket életbe hivni, remélhető, hogy ezen téren is előreha­

ladunk. *

A s e l y e m - t e n y é s z t é s megyénkben jelenleg említést sem érdemel, mert hiányzik alapja, 'tudniillik a szederfa-Ultetvé- nyek. A megyei gazdasági egylet működött ez irányban is, midőn 1863-ban 10,000 darab szederfa-csemete vásárlására 100 forintot szavazott meg és mig a megyei szabad kir. városokat a szederfák nagyobb mérvű ültetésére felhívta, addig a megyei hatóságot szinte a községi faiskolák ebbeli hiányára figyelmezteté, az országos gazdasági egyletnél pedig a selyem-gubók beváltása iránt kér­

dést tőn.

Fájdalom, hogy e lépések egyedüli eredményét csak az egy­

let részére megvásárlóit, de rendkívüli szárazság által nagyon meg­

tizedelt facsemeték képezik. Az illető egyleti szakosztály még ezentúl is sokat fáradozott, hogy ez oly fontos ügyben végképen hátra ne maradjunk. De siker nélkül. Mai *nap megyénkben sem szederfa-ttltetvényeket, sem filondákat, s igy természetesen selyem- bogár-tenyésztést sem találunk.

Nem mellőzhetjük el végtére még a b a r o m f i t a r t á s t megemlíteni. Ez a falusi gazdasszonynak nem megvetendő jöve­

delmet nyújt. Ismeretes e tekintetben nevezetesen a Csallóköz, mely Pozsony városát, főképen a nagy Bécset, sőt mondhatni Alsó- Ausztriának fele részét a legizletesb lúd-, kácsa-, kappan-, csibe- póka-sülttel, de nagyrészt tojással is ellátja. • Az úgynevezett t y ú k á s z t a falukon várva-várják és megjelenését mindig igen kívánatosnak tartják.

8. A mezőgazdasági mellék-iparágak.

Jelentékenyebb niezőgazdasági iparágak közé tartozik a ez u k o r g y á r t ás , a s z e s z é g e t é s , a s ö r f ő z é s , a m a l á t a -k é s z i t é s . é s a m a l o m i p a r .

Ili az elsőt, a e z u k o r g y á r t á s t illeti, ez úgy látszik, P o-zsony megyében nem igen örvend a gazda-közönség nagy pártolá­

sának, melytől a nyers anyag t. i. a ezukorrépa előállítása függ. Ré­

szint hiányzik ehhez a földmivesnél a komoly akarat, részint hiányza­

nak maguk a természeti Viszonyok, úgy mint a talaj s a száraz éghajlat nem buzdítanak nagyobbszerü mivelésére. E föltételek hiányában rejlik megyénkben ez oly annyira hálás iparnak csekély fejlesz­

tése, sőt helyenkinti hanyatlása. Lehet ugyan, hogy még más tényezők is hatpttak e sajnos körülményre, melyek közt nem utólsó helyen áll talán a vállalkozók elégtelen szakbeli értelmisége és képzettsége, de maga az ügy, mely szerint rövid idő alatt, több már életbe léptetett és működő ezukorgyár az üzlet folytatását megszüntetni kénytelenittetett, vigasztalást nem nyújt. íg y hagyott fel az üzlettel a szeredi gyár melyet mtimalommá változtattak á t ; a pozsonyi ezukorgyár és finomító több év óta hever s a nagyszombati is csak tengődik. Sőt a böősi ezukorgyár már ismé­

telve másnak tulajdonába ment át, mi siker-dús állapotját nem igén tanúsítja.

Jelenleg három ezukorgyár működik Pozsony megyében, az egyik Böősön, a másik Diószeghen, a harmadik Magyarfa­

lun (Ungeraiden). Az elsőben 5 gőzgép áll összesen 34 lóerővel.

Jó esztendőben 50 — 60,000 mázsa répát dolgozik fel, körülbelül 1,390 mázsa csontszén- és 27,000 mázsa barnaszén-fogyasztással.

A d i ó s z e g h i Kuffner testvérek által 1867-ben állíttatott fel és működni 1868/si-ben kezdett. Ezt nagyszerűnek lehet mon­

dani, melynek építésénél és felszerelésében, mind a tudomány, mind a gyakorlat legújabb vívmányai felhasználtattak. Nagy szerencsétlenség érte e vállalatot, midőn 1871-ik őszén a te­

lepnek azon része, melyben a finomító létezett, a leltárral, á roppant nyers és kész gyártmánynyal együtt tűz által tökéletesen tönkre jutott. Biztos hallomás szerint akár 7 — 800,000 forintra becsültetett. — A m a g y a r f a l u i gyár Löv Beer tulajdona, még ú j; hiteles adatok róla hiányzanak.

Ezen kivül van Pozsonyban egy burgonya-ezukor- és szörp-gyár, valamint egy ezukrosodott áruk gyára (Canditen- fabrik); egy második ilyen most van épülőfélben.

A s z e s z é g e t é s t mint mezőgazdasági közvetlen mellék­

iparágat csak 4 gyárban Űzik nagyobb mérvben, t. i. Puszta- Enyeden és Felső-, Alsó-Korompán; ezen kívül foly ez üzlet még részint gyárilag, részint kisebbszerlíleg kezelt 47 vállalat­

ban. A gyárakban többnyire Pistorius- és Schwarzféle rendszer szerint dolgoznak, s 5 gyárban gőz-készület is található. A kö­

zönséges pálinkafőzésnél azonban csak egyszerű kazánok hasz­

náltatnak. 22 nagyobb üzletben gabona és burgonya, 30 kisebb üzletben kizárólag törköly és borseprő szolgál anyagúi. Az évi összes készítmény 17,560 akó szeszt (Spiritus), 547 akó közön­

séges pálinkát, összesen tehát 18,107 akót teszen, melytől a kincstárba szeszadóképen 95,312 forint folyik.

Nagyobb része a szesznek magában a megyében édes és finomabb italok (Liqueur, Rosoglio) gyártására fordittatik, de víz és kevés anizs, vagy kömény segítségével közönséges pá­

linka készítésére is, melynek fogyasztása sajnos! igen nagy.

A mi ezentúl fenmarad, kiviteli áru-czikk és pedig a szomszéd Osztrák- és Morvaországba. A moslék mint gyártási hulladék a gazdának kedves póttakarmányúl szolgál, de a marha hizlalásá­

nál is előkelő szerepre van hivatva.

Eredetileg e megyei szeszgyárakat kizárólag a nagy és kisebb földbirtokosok állították s kezelték egyszersmind. Ha­

tása ez iparágnak a mezei gazdaságra tagadhatatlanul nagy volt; mert a nyers anyagnak becsesebb értékesítését, nagyobb- szertt marhahizlalást, s ennél fogva dúsabb trágyázást lehetsé­

gessé tette; — de a szokatlan zaklatás és felelősség,-mely a fogyasztási adó új rendszere ezen iparra hárított, a vállal­

kozó birtokosok nagyobb részét annyira elkedvetlenité, hogy felhagyván ez üzlettel, az többnyire kisebb iparosoknak haszon­

bérbe adatott, kik eltekintve .a mezei gazdaságtól, a szeszégetés­

sel egyedül mint önálló keresettel foglalkoznak.

S e r f ő z ő h á z a megyében 10 van, közte olyan, mely évenkint 20,000 és olyan is, mely csak 3 —400 akót főz. Az évi összes készítmény mintegy 38,800 akót tesz és az ettől fizetett adó 36,200 forintot. A pozsonyi serfőzőház legnagyobb és a város tulajdona, melyben évenkint körtilbelől 20,000 akó sert főznek s melytől mint évi haszonbért 6,000 forintot fizetnek.

Maláta-hulladékja a városi tejgazdaságokban, szives vevőre talál. A sert nagyobb részt a városban fogyasztják el, de a

szomszéd-helységek is innen látják el magokat e kedves és szükséges itallal.

M a l á t a g y á r a t Nagy-Szombatban állítottak fel újabb idő­

ben, mely kitűnő eredménynyel működik. A bel-fogyasztás nemcsak nagy, de a kivitel Osztrák- és Morvaország felé vára­

kozáson felől élénk.

A m a l o m i p a r Pozsony megyében igen fontos és nagy kiterjedésű. Ez iparággal pataki és hajómalmokban a Dunán és Vágón mintegy 600 malomtnlajdonos 370 segéddel és 80 tanonczczal foglalatoskodik. A népesség e tekintetben hiányt nem í^enved, inkább érzi ezt gyakran a sok malom, ha nincs őrleni valója.

Gőzmalom még néhány év előtt csak 5 létezett a megyé­

ben. Ezek legnagyobbja t. i. a már 1844-ben felállított cs.

kir. szab. pozsonyi malomvölgyi társulat gőzmalma, szerencsétlen kezelés következtében legújabb időben megszűnt működni és a részvénytársaság csaknem egész tőkéjét vesztette. — Gaál Vincze duna-szerdahelyi gőzmalma szinte elenyészett. Fennáll még a 17 lóerejü szeredi gőzmalom 4 garattal, mely évenkint mintegy 12—15,000 mérő gabonát dolgozik fel, és kettő Po­

zsonyban Kissling Józsefé 12 és Reidner Gusztávé 8 lóerőre;

24 óra alatt az első 50, az utóbbi 40 mérő gabonát őröl. Van még Tauber testvéreknek Zumbergben Bazin mellett egy újabbszerti mű- malmuk vizerőre, melynek gyártmányai pozsonyi raktárukban szép kelendőségnek örvendenek. Szélmalom van Nebojszán, Ga- lanthán és Trávnik pusztán, Zohor mellett.

A malomvölgyi társulat mümalma megszüntetése óta meg­

szűnt egyszersmind e megyéből a liszt és dara külföldre való kivitele, melyet azelőtt Cseh-, Morva-, némelykor Szász- és Po­

roszországba is élénken eszközöltek.

Kisebb mellékiparai a mezőgazdaságnak:

Az o l a j s a j t o l á s , mely nem nagyjelentőségű. Stomfán van ugyan egy kisebbszerü olajkölyti finomítóval, Pozsonyban pedig két olajfinomító (Raffinerie), mely évenkint 1,700 mázsa repczeolajat tisztit. — Duna-Szerdahely vidékén a lenmagsaj- tolás különösen kedvelt foglalkozás. Hulladékja, a lenmag-po­

gácsa, mint igen keresett marha-eleség, némely évben 1,500 egész 2,000 mázsát tesz, mi a feldogozott lenmag tetemes meny- nyiségére mutat.

A m é s z é g e t é s t h a ta lm a s m ész k ő b á n y á k m o zd ítjá k elő .

30 mészkemenczében, évenkint köriübelöl 50,000 mérő meszet készítenek; ára 1 mérőnek a kemenczók helyszínén 50—60 krajczár, a városokba szállítva 90—95 krajczár, Csallóközbe szállítva 1 forint -r- 1 forint 10 krajczár. Az előállítási költség mintegy 50—60 száztólija az összes értéknek. Stomfa, Detrekö, Máriavölgy és Bazin vidéke leginkább foglalkozik a mészégetéssel.

A t é g d a v e t é s megfelel a megyei szükségletnek, sőt az utolsó években a tégla még Pestre is nevezetes mennyiségben szállittatott. Különösen tökéletesek a Pozsony város határában levő tégla-kemenczék gyártmányai.

*

9. A mezőgazdasági hitelviszonyok és biztosítási ügy.

Mezőgazdasági hitelviszonyainkra első helyen és pedig közvetlenül a Pozsony és Nagy-Szombat városában, valamint a megyében már több más helyen, úgy mint Szereden, Bazinban Malaczkán, Duna-Szerdahelyen felállított takarékpénztárak hatnak. Felemlítendő azután a pozsonyi ipar- és elólegezési bank, mely utóbbi a raktárakban elhelyezett gazdasági termékekre, mérsékelt kamatért előlegeket szolgáltat a közönségnek. Ezekhez csatlakozik az 1867-ben alapított pozsonyi általános hitelbank, mely a jelenleg létező 6 pozsonyi, 1 nagyszombati, 1 malacz- kai, 1 galanthai váltó-házakkal, a forgalomban lévő pénznemek beváltását, az államkötelezvények és sorsjegyek, nem különben a mindennemű iparüzleti kötvények és részvények megvételét és eladását tűzték ki feladatul. *

Mindezen üdvös és a közvagyonosságot oly annyira előmoz­

dító intézet részletesb leírásába nem bocsátkozhatunk, mert hosz- szasak lennénk; de nem tagadhatjuk el magunktól a „pozsonyi I. takarék-pénztár“, valóban nevezetes eredményét közzé tenni. — Van ugyan Pozsonyban még egy t. i. a „pozsonyi általános II.

kerületi takarék-pénztár“, de a mely üzletét még nem régen nyi­

totta meg, miért is ennek behatóbb leírását ezúttal elmellőzzük, annyit azonban róla most is mondhatunk, hogy az intézet két évi működése, számadásai, világosan bizonyítják, miszerint nap­

ról napra nagyobb bizalomnak örvend, és kétségkívül szép jövő­

nek nézhet elébe. A mely intézet rövid két év alatt, körülvéve több öregebb és hatalmas ebbeli verseny-társ által, már is közel 2 8 / i o

milliónyi évi forgalmat mutathat fel, mint azt a II. kerületi takarék-pénztár teszi, az tevékenységének és józan eszközlései­

nek tagadhatlan jeleit adja.

In document POZSONY MEGYE (Pldal 196-200)