évben trágyával hordatik meg, kitűnik, hogy ez több nem lehet mint 160 mázsa boldankint, holott ennek kétszerese legalább

is szükséges. Még roszabbúl áll e viszony a szegényebb gazdánál, kinek aránylag a földbirtokához még csekélyebb számú marhája, tehát trágyakészitője van.

A következő táblázat mutatja a különféle gabonának és mag­

nak súlyát, azután a mennyiséget, mely megyénkben lioldankint (1600 0 öl) a gabona, takarmány és kapás növényekből vetetni szokott, végre az átlagos termés mennyiségét.

Gabona, takar­

tokban szórva, vetve vető-géppel szem- és gyök-növény

Kétszeres 78—82 2—3 — 172—2 — <>—12—24 10—40

Tönköly 46—50 4—6 — 4 — 20—30—40 10—40

Árpa 65—78 272-373 — 272 9—15—30 10—25

Zab 4 5 -5 2 3—4 — 3 — 12—24—35 15—30

Pozsony megyének mezőgazdasági főczikkei gabonából: a b ú z a , r o z s és á r p a ; ezek után következik a k u k o r i c z a , zab, k ö l e s , h ü v e l y e s v e t e m é n y ; kapás növényekből a b u r g o n y a és a b u r g u n d i - , c z u k o r - , t a r l ó r é p a . Csal­

lóköznek búzája kitűnő, jó években 86—90 fontot nyom; talaja a rozsnak nem kedvez. A nagyszombati és külsöjárásban is terem szép búza, túlnyomólag azonban a rozs. A hegyentúli járásban leginkább rozs terem, de különösen len és kender, kevésbé kukoricza, mely a többi járásokban élénken mi vehetik. A hüvelyes vetemény mindenütt el van terjedve, főleg a szőlőkben, a burgonya és kukoricza között

119

mint melléktermény. A burgonya nagy szerepet játszik a megyé­

ben és mivelése csak ott nem foglal helyet, hol azt az igen agya­

gos vagy felette zsíros talaj nem engedi.

K o m l ó nem termesztetik rendesen a megyében, kisérlet- képen Nagy-Födémesen az uraság 8 holdat ültetett be komlóval, eredménye még nem ismeretes.

L u c z e r n á s k e r t majd minden faluban van, a tagosítások óta, künn is vannak kiszakítva e czélra területek, de nagy­

ságuk meg nem határozható. A nagy gazdaságokban azonban rendes fordában jön elő a luezerna, mely 6 —8 évig kaszálható.

Kedvező időjárás mellett 3, különben 2 vágást ad.

A r é t e k m i v e l é s e megyénkben szomorú állapotban van cs jövedelmezésök jobbára a kedvező időjárástól függ. Mestersé­

ges öntözést sehol sem látunk, azoknak trágyázása csaknem hal­

latlan dolog, és a kaszálási és gyűjtési időn kívül, mi gond sem fordittatik a rétre. Minthogy közönségesen april 24-éig marba- legclőül szolgálnak, minek következtében a kaszálás mint kellene későbben eszközölhető, a sarjú-termés is, megyénk száraz és sze­

les éghajlatánál fogva, nevezetesen a Csallóközben, rendesen egyenlőtlen. Sok a savanyúfüvet termő rét Alsó-Csallóközben, a Súr és Feketeviz mentében, s ezek 'kétszer is kaszálhatók, de ter­

mésük kevésre becsültetik, mert a szarvasmarha és birka meg nem eszi, és a ló is csak akkor, ha szalmája nincs; m indam el­

lett nagy szerepet játszik azon szállításoknál, melyek a katona­

sági lovak számára történnek. De édes füvet termő rétben sem szűkölködik gazda-világunk, mi abból tűnik ki, hogy a megye területének 1/a része tehát 108,012 hold rétségböl áll. Legjobb és legtöbb édes széna terem a csallóközi szigetekben, a Kis- Kárpátok völgyeiben, a Morva és Vág mentén. Utóbbi vidékben a termés általán 20, a csallóköziben azonban csak 10 mázsára ve­

hető fel höldankint.

A l e g e l ő k még kisebb ápolásban részesülnek mint a ré­

tek. Alig enyészett a hó, a nagyobb és kisebb marhát azonnal k i­

hajtják legelőre s az összetiprott zsenge füvecske helyett, megszállja a mezőt: a kis sárfütej, a sokféle tüskés bokor, a bojtorján sat.

Legalább ez a csallóközi legelő képe már junius és julius havá­

ban, s csak a tagosítás után nyert urasági legelőket kezelik né­

mileg kedvezőbben. Hegységi vidékben, gyakori esők és rendes harmat, virágzó rétet és bujább legelőt teremtenek, melyet annál inkább van alkalmunk csudálni, mert eredménye nem az ember

iparának és működésének, hanem egyedül a természet ere­

jének.

M e s t e r s é g e s t a k a r m á n y t , úgymint luczernát, na­

gyobb kiterjedésben baltaezimet, bükkönyt zabbal, az éjszak-nyu­

gati tájakon veres lóherét és elszórva minden vidéken czirokot és sürü kukoriczát legjobb sikerrel miveinek a nagy és középbirto­

kokban ; de mindenek előtt Csallóköznek kedvencz takarmánya a m o h a r (Panicum germanicum, borköles), melynek szénáját a lo­

vak nagyon szeretik, de megeszi azt a szarvasmarha, meg a birka is szívesen. És minthogy majd minden talajban díszük, mely nem vizenyős s a nagy szárazságot is kiállja, olcsó vetése (holdankint

*/3 — 7a merő mag) — ellenben olyan termése miatt, milyent egyet­

len gabonaféle sem képes adni, tudniillik 150—200 mázsa nyers, vagy 40 —50 mázsa száraz takarmány, nem csoda, hogy azt a nagyobb gazdaságok, de még a legkisebb földbirtokosok is elő­

szeretettel mivelik. Mint lótakarmány a legjobbak közé számít­

ható s kivált azon mezei gazdáknak pótolhatlan, kik legelő és rét nélkül gazdálkodnak.

Végül nem mint a mezőgazdaságnak valamely mívelési ágát, de mint a földbirtokkal összefüggő jövedelmi czikket még meg- emlitendőnek véljük a n á d a s o k a t is, melyek Pozsony megyé­

ben 1,1 2 1 7« holdat foglalnak el; kiterjedésűk azonban évről évre szükebb határok közé szorittatik. A nádasok Alsó-Csallóközben és a Duna szigetein, a kitörő erek és természetes csatornák part­

jain találtatnak. Vágatása a nádnak közönségesen és leginkább részben történik és pedig annak 7*-áért. Hogy mennyi az éven- kint levágott nád, az- biztonsággal meg nem határozható, mól­

osak azért sem, mert a kévék nagysága különböző, mire a 100 kéve nádnak szokásos ára is mutat, mely 6 és 20 forint kö­

zött ingadoz.

Megyénk" földmivelési állását, azaz a szigorúan vett mezei munkák eredményét föltétien számokkal s igy legteljesebb töké­

letességgel leírni, jelen viszonyaink még nem engedik. Nem azért, mert a tárgy maga oly terjedelmes, hogy annak meggyőzésére igen sok szellemi erő és még több jó akarat kell, de azért sem, mert népünk csekély míveltségénól fogva, nem tudván kibonta­

kozni az adófelemelés félelméből, legkevésbé hajlandó hű és igaz statistikai adatokat nyújtani.

A következő táblázatok az 1868-ik évben őszivel és 1869-ik évben tavaszival bevetett pozsonymegyei terület nagyságát s

ugyanazon évi termés - mennyiségét mutatják. — E kimuta­

tás kivonat a „Hivatalos statistikai ^közlemények“ IV. évfolya­

mának 1. füzetéből. Az adatok hivatalosak és a mennyire azt