Galla Ferenc monografikus munkájának 2015-ös megjelenéséig657 nem kapott komolyabb hangsúlyt ez a tevékenységi kör, a korszak egyháztörténészei sem mindig említették, hogy a rend munkája nyomán vármegyényi területek tértek katolikus hitre a század folyamán, vagy hogy több vértanú is kikerült a rendből.658 Az alábbiakban egy vázlatos áttekintést szeretnénk nyújtani arról a csaknem hatvan rendtagról, aki 1637 és 1700 között belépve szerepet vállalt a rendi missziókban. A missziók történetére vonatkozó monografikus munka mind a missziós életpályatípust, mind pedig az ebben aktív szerepet vállaló rendtagokat részletesen bemutatja, az alábbiakban ezért csupán Galla munkájának főbb állításaira koncentrálunk: csak néhány jellegzetességre hívnánk csak föl a figyelmet.
Ahogy Galla Ferenc is megfogalmazta: „a katolikus restauráció kitermelte a lelki ugart felszántó, utazó, nagy területeket bejáró vándormisszionáriust”.659 A pálos vándormisszió kialakulását egyrészt az 1646-ra megreformált rendi szabályzat tette lehetővé, másrészt pedig a Hitterjesztési Kongregációtól felhatalmazást kapott, kimagasló tehetségű rendtagok. Azzal együtt is, hogy mindezt Galla Ferenc részletesen földolgozta, rövid ideig érdemes kitérni Vanoviczy János szerepére.
Eggerer András rendtörténete alapján már Kisbán Emil fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Lippay György esztergomi érsek említette Stassewsky Miklós pálos rendfőnöknek (1640–1644), hogy Felső-Magyarországon különösen nagy szükség van „szónoklásban és az illető vidék nyelvében jártas szerzetesekre”.660 A szóban forgó vidék valahol az esztergomi főegyházmegyének a szepesi prépostság fennhatósága alá eső területétől az egri egyházmegye királysági területein át a váradi püspökség nyugati részéig terjedt, nem véletlen, hogy ennek a sávnak a missziózását célozta a legtöbb szerzetesrend.661
657 A missziós életutakra vonatkozó elemzést Galla Ferenc kéziratának nem régen megjelent kiadása teljesebb igénnyel hozza: GALLA 2015. Galla Ferenc mellett fontos, elsősorban a görögkatolikusokra fókuszáló munkákat adott közre Véghseő Tamás. VÉGHSEŐ 2001. valamint VÉGHSEŐ 2005.
658 A módszertani szempontból és esettanulmányként is fontos Molnár Antal-cikk is csak néhány rövid utalással tér ki a pálos missziók szerepére. „A városi és falusi tömegek vallásos életének és tudásának elmélyítését szolgálták az egyes szerzetesrendek, különösen a jezsuiták, az obszerváns, minorita és kapucinus ferencesek, lazaristák, oratoriánusok és mások missziós körútjai, amelyek viszont csak úgy lehettek hosszabb távon is eredményesek, ha ezeket az adott plébániákon rendszeres katekézis és szentségi élet követte. A megfogyatkozott, de még így is nagy tömegű szerzetesség összképének átalakításához egyrészt az új igényeknek megfelelő rendek alapítása, másrészt a régiek szabályzatainak az új feladatokhoz való hozzáigazítása járult hozzá.” MOLNÁR 1992, 44–45.
659 Galla 2015, 147.
660 Kisbán 1938, 244. (idézi: Eggerer 1663, 320. oldalon található Lippay-levelet).
661 Az egri püspökség katolikus megújulásáról legutóbb Mihalik Béla monográfiája jelent meg (MIHALIK 2017.).
A pálosok egri egyházmegyei jelenlétéhez: MIHALIK 2017, 118–122. A váradi egyházmegye katolikus
187
Vanoviczy János Rómában tanult a Collegium Germanicum et Hungaricumban, közel egyidőben Nagy Imrével és Benkovich Ágostonnal,662 vélhetően ennek köszönhetően került utóbb a Hitterjesztési Kongregáció látókörébe. 1612 körül született egy Nyitra megyei köznemesi családban, a nagyszombati jezsuita gimnáziumban tanult, egyidős volt és jó barátságot is ápolt Tarnóczy Mátyással, a későbbi esztergomi kanonokkal, csanádi és váci püspökkel.663 Római tanulmányai befejeztével, 1642-ben kapott apostoli missziós felhatalmazást VIII. Orbán pápától, hogy Magyarországon és a török által megszállt területeken térítsen két társával együtt. A felhatalmazás az alábbi területekre terjedt ki: (1) szentségkiszolgáltatás; (2) felmentés az eretnekség, aposztázia és skizma alól világiak és egyháziak számára; (3) feloldozás a Szentszéknek fenntartott esetek és a simónia alól; (4) szabadon olvashatta az eretnekek és pogányok vallásával foglalkozó könyveket; (5) napjában kétszer misézhet; akár hajnal előtt, ereklye nélküli oltáron és eretnekek vagy kiközösítettek jelenlétében is; (6) búcsúkat adhat és házasságokat rendezhet el a kánoni előírások szerint; (7) járhat polgári ruhában és viheti beteghez titkon az Oltáriszentséget; (8) breviárium helyett rózsafűzért is mondhat; (9) megáldhatja a miséhez szükséges eszközöket, profanizált templomokat, akár közönséges vízzel is.664
A sikeres misszió helyszínei többnyire egybeestek az általános társadalmi érintkezés színtereivel: nem csak a határsávban, hanem mélyebben, birtokközpontokként is nagy jelentősége volt a váraknak és a hozzájuk tartozó várbirtokoknak, jobbágyfalvaknak, az itt tartott vásároknak különösen egy katolikus dominus esetében. A vár erődítettsége mellett a világi igazgatás helyszíneként is jelentős, hiszen egy-egy fontosabb erődített hely egyben a vármegye közigazgatásának gócpontja is.665 Ezen a helyen szeretnénk visszautalni arra, amit a bevezető fejezetekben hangsúlyoztunk: a rend XVII. századi újjáélesztése és a településhálózat kapcsolata arra utal, hogy a rend – ha nem is felhagyva, de mindenképpen lazítva a remeteség követelményein – előszeretettel tért vissza olyan helyszínekre, ahonnan könnyen elérhette a környékbeli lakosságot.
Vanoviczy János 1642 őszén került „a kelet-magyarországi missziók megalapozására alkalmas helyszínül szolgáló” Sátoraljaújhelyre, ahol néhány évvel korábban már Stassewsky Miklós előkészítette a munkálkodás terepét.666 Innentől fogva a rendi hittérítés fő profiljának
megújulása és a pálos rend kapcsolatát Véghseő Tamás dolgozta föl a Benkovich Ágoston pálosrendi váradi püspökről szóló monográfiájában. VÉGHSEŐ 2007b.
662 Vanoviczy és Benkovich tanulmányaihoz lásd: VÉGHSEŐ 2007a.
663 BOJTOS 2014a, 124. és 190. és GALLA 2015, 50–51.
664 KISBÁN 1938, 244.
665 GALLA 2015, 148.
666 GALLA 2015, 59.
188
számító vándormissziók központja Sátoraljaújhely lett. Vanoviczy számos eszközt bevetve hódította a lakosságot katolikus hitre: az úrnapi körmenetek bevezetésétől kezdve a környékbeli nagynevű birtokosok személyes megkereséséig mindent bevetett. Nem volt egyedül, két-három rendtársa segítségével az általuk lefedett terület a lengyel határtól a hódoltságon belüli részekig terjedt. Sátoraljaújhelyről tovább terjeszkedve sikerült megvetni a lábukat Terebesen, Sajóládon, Varannón, a Szepességben, Árvában.
A pálos missziók történetének két nagy XVII. századi fordulópontja 1644 (amikor Vanoviczy János kieszközli maga és egyes felső-magyarországi rendtársai számára I. Rákóczi György oltalomlevelét, amivel garantálhatta mind a személyi biztonságot, mind pedig a pálos javak épségét667), valamint 1667, a pálos apostoli missziófőnökség megszervezése. Az első missziófőnök Borkovics Márton volt, aki azonban csak rövid ideig viselte ezt a tisztséget, mert néhány hónappal kinevezése után zágrábi püspökké tették, ezért a missziófőnökséget a XVII.
századi pálos missziók „atyja”, Vanoviczy János vette át.668
Az 1660-as évek második felétől tehát jól láthatóan kitágult a lehetőségek horizontja a pálos missziók előtt, ami az eredményeken is megmutatkozott. Galla Ferenc szerint a
„missziók hőskora” a kuruc küzdelmek ideje, amelynek kezdetét az 1671-es évre datálja, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy kulcsfontosságú az apostoli missziófőnökség megszervezése és a katolikusok nyílt üldözése kezdete (1671–72) között eltelt idő. Ha azt hőskornak, akkor ezt aranykornak volna érdemes nevezni, hiszen ezek az évek hozzák el a legdinamikusabb növekedést, térnyerést. Kiválóan képzett, sokoldalú szerzetesek tevékenykednek ekkor a missziókban Vanoviczy János példája nyomán vagy 1667 után konkrétan az iránymutatásai szerint. Fontos szerepet játszik mellette Acsády Bonifác, Ladányi László, Lányi László, Török Márton, Szörényi Ágoston, vagy a roppant aktív Csepellényi György (tevékenységüket az említett Galla-mű részletesen bemutatja). Nem utolsó sorban ez az idő már akkor is vízválasztó, ha a hitterjesztés még nem jár közvetlen életveszéllyel, hiszen azok részéről, akik téríteni indultak (kiváltképp Felső-Magyarországra), tudatos elköteleződést és a vértanúságot sem kizáró jövőt jelenthetett a döntés. Összességében viszont jobb feltételek álltak rendelkezésre, mint a Galla által hőskornak tekintett időszakban.
A változást az 1671-es bécsújhelyi kivégzések utáni, a katolicizmust erősítő politikai lépések és az erre reflektáló közhangulat hozza majd el, ami a térségben példátlan üldözésekkel párosult. Vanoviczy János, aki a legtöbbet tette a rendi missziók érdekében, még megérhette felső-magyarországi rendtársainak helytállását vagy vértanúságát: Fejérváry
667 GALLA 2015, 71.
668 GALLA 2015, 190–191.
189
Imréét (1676), Csepellényi Györgyét (1674), vagy Török Mártonét, akinek lefejezésekor ráadásul szemtanú volt. A hitterjesztők zöme Felső-Magyarország (Terebes) mellett Árvában, a Szepességben (Késmárk) és a Dunántúlon (Pápán) tevékenykedett. Fontos megemlíteni a szakolcai rendházat is, jóllehet az ottani pálos működés fénykora már a XVIII. század első évtizedeire esik. 1672-től a rend átvette az egyik templom gondozását, 1674-től pedig búcsúkiváltságot kaptak mindazok, akik a szakolcai pálosokat jámbor lélekkel fölkeresik.669 1714-ben önálló templomot építtettek és még több energiát fektettek a katolikus hit ápolásába.
Galla szerint részben ennek eredménye mutatkozik meg abban, hogy „a városi ifjúság számos szerzetesi hivatást adott a helybeli rendeknek, a pálosoknak kiváló egyéniségek jutottak mind a nemesség, mind a polgári osztályból”.670 A rendház fölemelkedésére utal az a tény is, hogy Nagy Imre lelkigyakorlatoskönyvének nyomtatott (cseh nyelvű) címoldalán a szakolcai rezidencia (datálatlan) possessorbejegyzése található.671