A rendi élet az újoncok számára a belépéssel kezdődött: a konstitúciók reformja előtt bármely kolostorban lehetőség volt a noviciátus elvégzésére, ám a növendékeket olykor még fölszentelésük előtt elvonták tanulmányaiktól és különféle feladatokra fogták, ha a kolostor érdeke úgy kívánta.187 A helyzetet már a század elején igyekeztek orvosolni: 1607-ben Lepoglaván, 1611-ben pedig Máriavölgyben is szóba került a generális káptalan ülésén, hogy állandó újoncképzők legyenek az egyes rendtartományokban: eszerint a magyar, osztrák és horvát rendtagok nevelése Lepoglavára és Bécsújhelyre hárult volna, de ugyanígy a lengyel, isztriai és német rendtartomány is két-két kolostort jelölt volna ki e célra. 1632-ben VIII.
Orbán elrendelte a pálos kolostorok vizitációját, amelynek felügyelőjéül Marnavics Tomkó Jánost (1580–1637) jelölte ki. A Szentszék nem volt elégedett a vizitáció eredményével, ezért 1634-ben a Propaganda Kongregáció – Pázmány Péter helyeslésével – fölállított egy vegyesbizottságot a rend helyreállítása céljából: ez egy darabig napirenden tartotta a lehetőséget, hogy alkalmas vezető híján a pálos újoncképzés egy már megreformált rendhez kerüljön addig, amíg a pálosok között nem akad olyan elöljáró, aki megfelelne a VIII. Kelemen pápa által előírtaknak.188
A konstitúció megújításával párhuzamosan zajló belső oktatási-nevelési reform végül az 1630-as évek végére lezárult: ekkor fogadta el a generális káptalan a Propaganda Kongregáció megbízottja, Paolo Simone Rivarola sarutlan karmelita rendfőnök által megszövegezett tervezetet az újoncképzésre és a kispapnevelésre vonatkozóan.189 A tervezet szerint a noviciátusnak egy nagyobb, a külvilágtól viszonylag távol eső kolostor kell hogy
186 A fejezet szövegrészletei megjelentek az alábbi helyen: BOJTOS 2016b, 61–66.
187 GALLA 1941, 198.
188 VIII. Kelemen szabályozta a szerzetesek újoncképzését: meg kellett állapítani a jelölt külső és belső alkalmasságát alapos előzetes kivizsgálásokkal, meghatározott rendben kellett beosztani az újoncév tartalmát és lefolyását, valamint külön kolostorban kellett nevelkedniük. GALLA 1941, 199.
189 GALLA 1941, 165.
74
helyet adjon, ahol a növendékek együtt, de a többi szerzetestől elkülönítve nevelkedhetnek.
Az újoncok lelki gondozásáról a novíciusmester gondoskodik, akit a tartományi káptalan választ, az ő kötelessége naponta oktatni az újoncokat a lelki életre, a rend célkitűzéseire, szellemére, hagyományaira, valamint ő a gyóntatójuk is. A noviciátus igazgatója a ház perjele,190 ami egyúttal azt is jelentette, hogy az elöljárói hivatalok között megszületett egy olyan tisztség, ami a kötelező igazgatási feladatok mellett hangsúlyosan oktatási célú volt (később, 1652-től a nagyszombati egyetem mellett fölállított pálos tanulmányi ház elöljárója is ilyen lesz).
Három vizsgálaton esett át minden jelölt, mielőtt a rendbe lépett: először annak a kolostornak a szerzetesei és elöljárói kérdezték ki, ahol az ifjú jelentkezett: ez kiterjedt a születésre, tanulmányaira, erkölcsi életére is. Az erről készült jelentés alapján másodjára a generális vagy a provinciális vizsgáztatta, és ha alkalmasnak tartotta, elküldte a noviciátusba.
Itt került sor a harmadik vizsgára, ami után a jelöltet beöltöztették.191 Korhatár a papjelöltek esetében 18–30 év, laikusoknál 21–34 év volt.192
A noviciátus helyszínét illetően az újjászervezésben oroszlánrészt vállaló Stassewsky Miklós, későbbi generális perjel (1640–1644) már 1639 előtt Sopronbánfalva mellett döntött, ezért saját udvartartása költségvetését terhelve megkezdte az újjáépíttetést. Noha helyszín még nem volt, vélhetően a rendfőnök központosítási törekvését láthatjuk a forrásokban is, hiszen a legkorábbi ismert novíciusnévsor az 1630-as évek végén belépő rendtagokról készült jegyzék másolata.193 1643-ra194 – épp, amikor lezárult a konstitúció reformja is, így a képzés új alapjait kezdettől egy modern, barokk rekatolizációs szellemiségű rendi szabályzat ölelte körül – már közelinek tűnt a megnyitás lehetősége, de I. Rákóczi György hadjárata közbeszólt. Stassewsky a hadak elől Lengyelországba húzódott vissza, ahol tartományfőnöke segítségével gyorsan megszervezte a częstochowai noviciátust. Addig, amíg a magyar, horvát és osztrák rendtagok számára fölállított újoncház a háború végeztével megnyílhatott, a lepoglavai kolostorban
190 BAKONYVÁRI 1896 (1998), 38.
191 BAKONYVÁRI 1896 (1998), 37. alapján.
192 Az újoncképzésre vonatkozó szabályzatrészletről: GALLA 1941, 168–171. A korhatár Bakonyvári szerint betöltött tizenhét év volt.
193 EK Kézirattár Ab 154, Tom. I. f. 449r–465r. Lásd föntebb, a névkönyveket bemutató fejezetben.
194 A bécsi Udvari Kamarához érkezett levél alapján a kolostor már korábban is elkészült. „… Prior Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae Monasterii Sancti Wolfgangi supra Sopronium, exponit, qualiter Ecclesia praedicti Monasterii gratia clementissima Sacratissima Maiestati Vestrae, olim a Turcis et Haereticis diruta, totaliter sit perfecta.” ÖStA, Allgemeines Verwaltungsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv, Alte Hofkammer, Hoffinanz Ungarn, Rote Nummer 151. (Konv. 1635. Februar) fol. 1–2. A bécsi kutatást a Balassi Intézet Collegium Hungaricum ösztöndíja, valamint a Campus Hungary ösztöndíj tette lehetővé.
75
foglalkoztak a belépőkkel, vélhetően ezért is találkozhatunk 1646 és 1652 között a Liber Professorum Fratrumban több beöltözési és fogadalomtételi helyszínnel.195
A LPF Nagy Imre által írt előszava utalást tesz arra is, hogy a novíciusképzés központosítására nem került sor 1646/1647-ben, mert azt csak az 1654-es máriavölgyi nagykáptalanon fogadta el és vezette be a rendfőnök, amikor az újoncképzést végérvényesen a bánfalvi Szent Wolfgang kolostor jogkörébe utalta, novíciusmesterének pedig épp a szöveg szerzőjét, Nagy Imrét tette meg.196 Az előszóban található visszaemlékezés szerint a rendfőnök, Borkovics Márton (1644–1651 és 1657–1663)197 1646-ra csupán összegyűjtötte a
„jeles jámborságú és kiváló tudományú ifjakat a bécsi és nagyszombati akadémiáról”198 Wondorfra. A ház perjele és első novíciusmestere Grieskircher (Nagy kéziratában Krieskerker) Ferenc199 volt, aki az újoncok lelki és erkölcsi neveléséért felelt, „dicséretes áhítatán és páratlan munkabírásán épülve kivételes tehetségük szemlátomást növekedett a jóban, buzgóságuk és ritka felkészültségük pedig jelenleg is beragyogja a pálos rendet”.200 A bánfalvi noviciátus fenntartására utóbb az 1647-es generális káptalani ülésen más kolostorok hozzájárulását is meghatározták: működését legnagyobb részben a generális finanszírozta, de több birtokjövedelem és a nagyobb kolostorok is kiegészítették azt.201
A belépéskor a jelöltek magukra öltötték a fehér szerzetesi habitust, és ezzel egyidejűleg megkapták szerzetesi nevüket is. A névadás és névválasztás sajnos nem minden esetben különíthető el a forrásokban a világi névtől, noha az biztos, hogy a Liber Professorum Fratrumot Nagy Imre a szerzetesi név szerinti alfabetikus rendben kezdte el vezetni.
195 GALLA 1941, 203. és LPF. Az első vizsgált időszakban (1646–1652) belépők közül sokan nem csak a sopronbánfalvi, hanem más kolostorral is kapcsolatba kerültek az újoncévük során, ennek egyik oka vélhetően a fent említett háborús időszak, másik oka talán a központosítás gyakorlatba ültetésének lassúsága volt. A Liber Professorum Fratrum alapján legalább öten nem Wondorfon, hanem Lepoglaván végezték újoncévüket, de voltak olyanok is, akik Wondorf és Bécsújhely, ritkábban pedig Elefánt vagy Máriavölgy között ingáztak.
Összességében azonban legtöbbjük Sopronbánfalván készült örökfogadalmának letételére.
196 LPF f. 13r–v, valamint Nagy Imre: Az élet és a halál könyve. 1655. Paginált gépirat, nyersfordítás. Latin eredetije: Delitiae eremi decem conviviis absolutae, viginti dapibus mira suavitate pollentibus instructae.
Authore patre Emerico Nagy. 1655. lelőhelye: Egyetemi Könyvtár Kézirattára, Ab 152. (SZILÁGYI 1889, 76.) VÉL Molnár István hagyaték, 13. doboz („Nagy Imre: Az élet és a halál könyve”).
197 KISBÁN 1940, 436.
198 VÉL Molnár István hagyaték, 13. doboz („Nagy Imre: Az élet és a halál könyve”) 8.
199 A perjelről nincs sok tudomásunk: csak a kegyúrral, Sopron szabad királyi várossal folytatott birtokperben (Fodoróczy Péter bánfalvi pálos oklevélhamisítása ügyén keresztül) kerül a soproni egyháztörténet monográfusa, Bán János szeme elé. Bán a városi levéltár (ma MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára) Lad. II. et B. Fasc. 1. Nr. 40. jelzetű irata alapján feltételezi, hogy a perjelnek nem volt kifogása az irathamisítás ellen.
Ennek alapján 1653. feketevasárnap előtti szombaton Sopronbánfalva perjele még Grieskircher Ferenc volt. BÁN 1939, 209. A pálosok bánfalvi visszatelepüléséhez lásd mág Payr 1917, 234–235. Szintén Payr Sándor írja, hogy a városnak viszonylag jó volt a kapcsolata a „Bécsújhelyről időnként hazalátogató” pálosokkal, mert a XVII.
század elején még nem ment ki a szokásból, hogy a lakosság kizarándokol Bánfalvára. U.o.
200 VÉL Molnár István hagyaték, 13. doboz („Nagy Imre: Az élet és a halál könyve”) 8.
201 GALLA 1941, 203.
76
Helyenként előfordul a név mellett egy rövid utalás korábbi világi nevére is, ez azonban esetleges, és akad arra is példa, hogy a szerzetesi név és a világi keresztnév megegyezett (pl.
Kéry János, Sütő Lőrinc, stb.). A szerzetesi nevekből óvatosan következtethetünk nem csak a kor kedvelt keresztneveire, hanem esetleg a renden belül külön is népszerű szentek kultuszára is: rendkívül sok Antal, János, Jakab, György, Miklós és Márton fordul elő a század folyamán, de megjelenik például a magyar viszonylatban kevéssé ismert remeteszent Onufriosz (pl.
Wajay Onufrius), vagy Elek, (Skolny Alexius) neve is.202
A belépő rendtagok számára minden bizonnyal meghatározó volt a novíciusmester szerepe. Az 1643-as konstitúció szerint, ahogy részben már fentebb említettük, az ő feladata volt a növendékek lelki nevelése, a pálos lelkiség átadása a lelki olvasmányokon és az aszketikus gyakorlatokon, valamint közösségileg a rendi liturgián keresztül.203 Novíciusmesternek csak érett korú, jámbor és okos rendtagot választhattak, de ha az újoncok sokan voltak, megfelelő segítőt állítottak mellé.204
A novíciusmestereket – más tisztségekhez hasonlóan – a generális káptalani üléseken állapították meg.205 A vizsgált időszakban, azaz a XVII. század második felében tizenöt sopronbánfalvi novíciusmesterről van tudomásunk, e novíciusmestereket Molnár István gyűjtötte ki az 1950-es évektől kezdve rendi forrásokból, ugyanakkor munkájának közzétételére már nem került sor.206 A mesterek időbeli eloszlása meglehetősen egyenetlen:
míg legtöbben (9 fő) néhány hónapos vagy közel egy esztendős megbízatással teljesítették feladatukat, addig előfordultak 4–6 éves novíciusmesteri ténykedések is, mint például az első magiszter, Nagy Imre (négy évig 1654 ősztől 1659 januárig), vagy Kopp Viktor (ugyancsak négy évig, 1665–1669). Öt évet szolgált Jurkovich Márton (1687–1692), Bedich Antal és
202 Érdekes színfoltot jelentene a remeteszentek nevére vonatkozó névadási gyakorlat feltérképezése, különösen a Jeromos, Pachomius, Onufriusz névre vonatkozóan. Noha a források szerint Wajay András rendi neve Onufriusz volt, a rendtörténetben mégis világi nevén vált ismertté. Onufriosz és Szent Elek Itáliában kedvelt szentek voltak, a római Gianicolo dombon ma is áll a San Onofrio kolostor és templom (ide van eltemetve többek között Torquato Tasso is), valamint az Aventinón San Alessio temploma. Az utóbbi templomnak Alessio mellett névadója Bonifacio, amely névvel ugyancsak találkozhatunk a század pálosai között (Acsády Bonifác). A névadás – névválasztás? – bizonyos esetekben tehát itáliai, közelebbről római hatást sejtet, amihez vélhetően köze van a rend Collegium Germanicum et Hungaricumbeli alapítványi helyeinek, valamint a század folyamán több-kevésbé állandó római jelenlétnek: előbb az újjászervezés, majd utóbb a missziós ügyek, a procurator generalis tisztség, valamint a római rendház megszerzése kapcsán.
203 KISBÁN 1940, 261., valamint BAKONYVÁRI 1896 (1998), 38. A rend liturgiája eddigre már négy évtizede a trienti rítus volt. TÖRÖK 1977.
204 KISBÁN 1938, 261.
205 EK Kézirattár, Ab 154, Tom. I–III.
206 VÉL Molnár István hagyaték 25. doboz („Sopronbánfalva”).
77
Meislseder Ferdinánd pedig hat-hat évet (előbbi 1659 és 1665 között, majd később 1672–1673 még egy évig; míg utóbbi 1678-tól 1684-ig).207
A noviciátus éve alatt a napirend része volt az imádkozás, rendi szabályok és szokások olvasása, szolgálat és olvasás az ebédlőben, egyházi énekek gyakorlása, amelyre az újoncmester, egyben alperjel tanította a fiatalokat.208 A Liber Professorum Fratrum a beöltözés és a fogadalomtételek ténye mellett az első időben, Nagy Imre novíciusmesteri működése során az újoncok rövid jellemzésére is kitér,209 a fogadalmat tevő újoncok aláírása mellett pedig többnyire a novíciusmester és a ház perjelének aláírása is szerepel. A szerzetesrendi gyakorlatnak megfelelően étkezéskor felváltva szolgáltak az asztal körül, miközben egyikük az ebédlőben felolvasott.210 A noviciátusban töltött (szinte pontosan egy naptári) év leteltével ismét háromszoros vizsgálat következett, majd a kötelező végrendelkezést követően az újoncok fogadalmat tettek: legtöbbször a bánfalvi perjel kezébe, de a század második felében egyre gyakrabban a generális perjel vagy a generális káptalan testülete szerepel az esküszövegben. Nem kizárt, hogy a rendfőnöknek tett eskü nem kötődött személyes jelenléthez, szimbolikusan azonban a novícius engedelmességét jelenítette meg. A fogadalom után következhetett a szellemi felkészülés a papságra.211
A XVII–XVIII. század fordulóján bekövetkezett szervezeti átalakulás után néhány évtizeddel szükségessé vált a sopronbánfalvi mellett egy újabb noviciátus megnyitása:
207 Molnár István gyűjtése alapján: Jászói Nagy Imre 1654–1659. jan. 12. (4 év); Kébell Tamás 1659 (1 év alatt);
Bedich Antal 1659–65. (6 év); Kopp Viktor 1665–1669 (4 év); Kollecsány Ádám 1670 (1 év alatt); Fejérváry Imre 1672 (1 év alatt); Bedich Antal 1672–1673 (1 év); Stanchich János 1674 (1 év alatt); Kupinich Máté 1675–
1677 (2 év); Meislseder Ferdinánd 1678–1684 (6 év); Martinek István 1685–1687 (2 év); Jurkovich Márton 1687–1692 (5 év); Landor László 1695 (1 év alatt); Szily György 1698 (1 év alatt); Wolff Farkas 1699 (1 év alatt); Kolenicz András 1700–1701 (1 év). VÉL Molnár István hagyaték 25. doboz („Sopronbánfalva”).
208 BAKONYVÁRI 1896 (1998), 38. és KISBÁN 1940, 277.
209 LPF. A bejegyzések fontosak lehetnek az egyes életpályák személyes oldalának megismeréséhez, ugyanakkor azonban a szövegek csak kevés eltérést mutatnak egymáshoz képest: legtöbbször mindössze a vallásgyakorlás minőségére és a magaviseletre vonatkoznak („se laudabiliter gessit”, stb.), meglehetősen szűkszavúan és egységesen, ezért egyedi jellemvonások föltárására csak kevés esetben alkalmasak. A későbbiekben esetleg a biografikus feldolgozás kiegészíthető lenne e bejegyzések vizsgálatával, abban a reményben, hogy Eggerer András vagy Benger Miklós méltatásaival összevetve egyfajta fejlődési ívet rajzol majd az adott személyről.
Ennek beemelése azonban a jelen dolgozatba egyrészt szétfeszítené a munka kereteit, másrészt pedig az életpályatípusokon, ezen belül is kiváltképp az életszentséghez kapcsolódó szerzetesi minőségen belül kellene differenciálni az egyes szerzetesek erényeit leíró kifejezéseket. A későbbiek során e filológiai-teológiai-irodalomtörténeti munka azonban további adalékokat hozhat a rend személyi állományának megismeréséhez.
210 Nem jelöl meg időhatárt, de Molnár István kigyűjtötte az étkezéskor felhangzó olvasmányokat. VÉL Molnár István hagyaték 26. doboz („Jegyzetek”).
211 BAKONYVÁRI 1896 (1998), 38. A nagyszámú novícius, különösen a tehetősebb családból való jelöltek szinte mindig hagytak valamit a bánfalvi házra, de legalábbis a rendre. A XVII. század közepétől az anyagi stabilitást elősegítették az állandó hagyaték-adományok, amelyek a korabeli anyagi kultúrára vonatkozóan is számos adatot megőriztek az utókornak. A végrendeletek művészettörténetileg is jelentős részleteit a DAP harmadik kötetében közölték. DAP III. 226–298.
78
ben a sajóládi kolostor adott helyet neki, majd 1778-ban – a feloszlatás miatt sajnos már csak rövid időre – Márianosztrára került az újoncképzés.212