Országkockázatok menedzsmentje

Az ellátási lánc menedzsmenthez kapcsolódó kockázatok elemzése során, de a projektek kockázatértékelése esetén is, az országkockázatok és a természeti katasztrófák, kockázatok is relevánsak lehetnek. A komplex ellátási lánc országhatárokon, kontinenseken ível át, és ezalatt komoly akadályokba ütközik. Ezek, ahogy az ország és természeti kockázatok is, sokrétűek lehetnek. Országkockázatok esetén beszélhetünk jogi, adminisztratív kockázatokról, politikai (stabilitás) kockázatokról, konjunkturális (gazdasági) kockázatokról, erőforrás kockázatokról, technológiai kockázatokról (Hartmann, 2014).

Az országkockázatokat a szakirodalom gyakran politikai kockázatként említi. Az iparvállalatok kockázatmenedzsment gyakorlatában jellemző a politikai kockázat megnevezés, míg a bankoknál, a pénzügyi szektor vállalatainál az országkockázat megnevezés (Kennedy, 1991). Hartmann a politikai stabilitást, a gazdasági konjunktúrát, a munkaerőpiacot és a törvényhozást jelöli meg olyan területként, ahol az országkockázatok megjelennek, a vállalatokra hatással vannak (Hartmann, 2014). Ezeket Meyer az alábbiak szerint kategorizálja: megkülönböztet „transzferkockázatokat, intézkedésekből eredő kockázatokat és kisajátítási kockázatokat“ (Meyer, 1987, 16.o.). A sztrájk kockázat és a munkavállalók képzettségi szintje szintén további kockázatokat jelentenek (Zenglein, Drozak, 2007).

Ezen túlmenően a demográfiai változások és a sok egyéb gazdasági-, társadalom-, munkaügy-, és kereskedelempolitikai kormányzati döntés okozhat további ország kockázatokat. A kapcsolódó kockázatokat két csoportra oszthatjuk, a törvényen kívüli (terrorizmus, szabotázsakciók, forradalmak, katonai puccsok) és a jogállamból eredő kockázatokra, mely utóbbiak jellemzően kormányváltás idején kerülnek előtérbe (Kennedy, 1991). Az egyes kockázati tényezőket, mind az országspecifikus mind az

62

országokon átívelő tényezőket feloszthatjuk társadalmi, politikai, gazdasági és oktatási tényezőkre, melyeket az 5. táblázatban soroltam fel, a teljesség igénye nélkül, a leglényegesebbekre szorítkozva (Holtbrügge, Ehlert, 2009).

5. táblázat: Globális környezeti tényezők (Holtbrügge, Ehlert, 2009 alapján)

Az ország kockázatok felmérésére-értékelésére-osztályozására gyakran alkalmazott két módszertan a BERI (Business Environment Risk Intelligence, üzleti környezet kockázat intelligencia nevű tanácsadó cég) index és a Coface (hitelbiztosító cég) féle értékelés. Ezek az országokat a megfelelő kockázati szintjük alapján értékelik, sorolják be, egyfajta kiindulási alapot adva piaci, vevői illetve beszállítói kockázatok vállalatspecifikus értelmezéséhez. Szintén használatosak a vállalati kockázatmenedzsment gyakorlatában a D&B (Dun&Bradstreet), a Creditreform, a Creditsafe stb. kimutatásai, ezek azonban az egyes vállalatokra vonatkoznak, nem az országokra.

63

A BERI S.A. 1966 óta értékeli az ország kockázatokat. Évente három alkalommal adnak ki ország kockázati jelentéseket a kiemelt 50 álamra vonatkozóan. Dolgozatomba példaként a Magyarországra vonatkozó elemzés 2014-II verzióját vettem. A BERI index három különálló kockázati tényező súlyozott összegeként adódik, ezek a működési kockázati index (ORI, Operations Risk Index), a politikai kockázati index (PRI, Political Risk Index) és a tranzakciós kockázatok tényező (R-Factor, Remittance and Repatriation Factor). Az ORI összetevőt 105 felső vezető határozza meg, akik 15 kritériumot értékelnek, egy 0-4 skálán, ahol 0 a nem elfogadható és 4 a teljesen elfogadható szintet jelenti. A 15 kritérium 0,5-3,0-ig terjedő eltérő súlyozással számít bele a végső ORI indexbe, melynek maximális értéke 100 pont (Diederichs, 2012). Ide többek között olyan tényezők számítanak bele, mint az infláció, gazdasági növekedés, valuta konvertibilitás, termelékenység, hitelek hozzáférhetősége. De mindezek közül is legnagyobb súllyal a politikai stabilitás szerepel.

A jelenlegi helyzet értékelésén túlmenően a vállalatvezetők a következő 5 évre vonatkozóan is előrejelzést adnak, évenkénti bontásban. A PRI indexet ezzel szemben egy szakértői csoport határozza meg, politikai és társadalmi stabilitási kritériumok alapján. Itt 0-7 között osztályoznak 10 kritériumot, ahol 0 a nagyon magas kockázati szintet, míg 7 a problémamentes állapotot jelenti. Ezen kívül további 30 pont is adható országonként, így kiadva a maximális 100-as pontszámot (Diederichs, 2012). A politikai stabilitás fokmérői a BERI módszertanában többek között a radikalizmus erőssége, a politika és társadalom (nyelvi, vallási, nemzetiségi stb.) kiegyensúlyozottsága, a regionális negatív hatások, a sztrájkok, a terrorizmus. Az úgynevezett R-Factor transzfer kockázatokra vonatkozó 4 fő összetevője a hatósági előírások, a devizabevételek, a valutatartalékok és az államadósság.

Ezek további összetevőkből állnak össze, melyek súlyozásából és összesítéséből szintén maximálisan 100 pont jön ki (Diederichs, 2012).

Az ORI, PRI és R-FActor együttesen adják ki a POR-t (Profit Opportunity Recommendation, profit lehetőség ajánlás), amely 4 kategóriát ad meg: befektetésre javasolt országok, licenc szerződésekre javasolt országok, kizárólag kereskedelmi kapcsolatokra javasolt országok, és végül semmiféle üzleti kapcsolatra nem ajánlott országok. Az egyes összetevők (ORI, PRI, R-Factor) legalább 70-es pontértéke már egy alacsony ország kockázati szintet jelent, míg a 39 vagy az alatti érték, rendkívül magas kockázatot (BERI S.A., 2014 alapján). A 2014-es Magyarországra vonatkozó értékelést

64

vizsgálva a 43-as összesített pontérték magas kockázatot jelent, mely előreláthatólag 5 év múlva is csak kevéssel fog változni, egy kevésbé kockázatos 46-os pontértékre.

6. táblázat: Magyarország kockázat besorolása (BERI S.A., 2014 alapján, saját szerkesztés)

Az ország kockázatok értékelésére alkalmazott másik elterjedt módszertan a Coface számítási metódusa. Itt is három részből áll össze az ország kockázatok összértékelése, ezek a gazdasági-pénzügyi-politikai fejlődés (konjunkturális összetevő), a vállalatok rövid távú fizetőképessége és az üzleti környezet-feltételrendszer (átláthatóság és intézmények) (Coface, 2013). A Coface az ezekből a tényezőkből számolt ország kockázati szintet egy 7 fokozatú skálán hozza nyilvánosságra. Azonban a számítási módszertan nem nyilvános, mint ahogy a BERI esetében viszont az. Ettől függetlenül elmondható, hogy itt is hasonló tényezők adják ki az ország kockázat értékelési szempontrendszert. Ezek összefoglalva a politika-társadalmi stabilitás összetevői (oktatási-egészségügyi mutatószámokat is beleértve), kiegészítve konjunkturális mutatókkal és a politikai infrastruktúra fejlettségi szintjével (törvényi szabályozás, korrupció szintje, átláthatóság stb.). A Coface értékelésében Magyarország közepes kockázati besorolású („B“ kockázati szintű) (Coface, 2013).

65