I.
Még a XVII. század első évtizedeiben hazánk magyar
lakta területeit aránylag kevés katholikus iskola mellett szá
mos protestáns iskola lepte el. A reformatio térfoglalása idejében, s utóbb a katholikus részről állandóan kifogásolt, de tényleg beczikkelyezett bécsi béke biztosítékai mellett, hatalmas főurak és nádorok pártfogásával, kik közöl elég Révay Ferenczet, a Nádasdiakat, Horváth-Sztansich bárót, Illésházy Istvánt, Thurzó Györgyöt említenem, a protestánsok iskolaügye gyors virágzásnak indult. Nemcsak városok, hanem vagyonos nemesek is alapítanak iskolákat. Számos kis gym-nasium (partikul a) és curialis iskola keletkezik a nagy anya
iskolák árnyékában.1) A Pázmány Pétertől vezetett ellenrcfor-matio kihatása ez iskoláknak egy részét már a század első felében elsöpörte. A »magyar schólák között legfőbb és ne-vezetesb« csepregi iskola, »a mellyben háromszáz és több szép iffjúnak Szép száma megvala«, már 1644 körül felosz
lott, a mikor pártfogója Nádasdy Ferencz gróf visszatért a
') Kezik »Gymnasiologia evang. Hungarica. 1728« ez. (budapesti) kéziratában (M. N. M. Quart. Lat. No. 29, és Fol. Lat. 59) lfj curialis, 20 szabad királyi, 32 kisebb városi iskolát és számtalan Schola pagen-sist ir le.
- 22 —
katholikus egyház kebelébe. A Thurzó-család bittsei iskolája 1630 körül szűnt meg.1)
De csak a század második felében következik be teljes nagyságában a protestáns iskolák országos válsága, melynek előzményeit a későbbiek megértése végett közelebbről is meg kell ismernünk.
Egészen II. József türelmi rendelvényéig, minden kor
mányhatósági intézkedés, mely a protestánsok vallásgyakorla
tára s annak lényeges részét képező iskolatartásukra vonatkozik, az 1681. évi soproni országgyűlésen hozott XXV". és XXVI.
törvényezikkekben gyökerezik. Ez az egyedüli jogforrás, mely
ből merít a kormányhatalom, a mi már magában jellemző, ha megfontoljuk, hogy e törvény a protestánsok ellenkezésé
vel jött létre, míg viszont a bécsi és linczi békekötéseknek a katholikusok tiltakozása mellett hozott s a protestánsokra nézve kedvező rendelkezései figyelmen kivül maradnak.
E törvényezikkek szembeötlően magukon viselik azok
nak az eseményeknek a nyomait, melyek a Wesselényi-féle összeesküvés előtt és után országszerte lefolytak. A hűtlen
ség nagy bűne, mely napfényre került, alkalmat adott a protestánsok iránt való régi bizalmatlanság megerősödésére, mert hiszen az országos mozgalmaknak, conventículumoknak, és a dolgok fennálló rendjét kifogásoló nyílt és titkos értekez
leteknek résztvevői, a várakat ellepő német zsoldosok szidalma-zói, a törökök oltalmát kereső urak és köznemesek túlnyomóan protestáns vallásúak voltak, avagy azokkal a szabadság meg
mentése végett a legszorosabb szövetséget költötték.2) Részben felségsértés és pártütés vádjainak örve alatt idézte meg
1674-ben Szelepcsényi Pozsonyba az országnak nagyszámú protestáns lelkészeit s tanítóit, »mint a közelebb múlt évek
ben Ó Felsége ellen néhány gonosz ember által szervezett lázadás részeseit«, s ezen jogezím alatt fosztotta meg őket a pozsonyi bíróság lelkészi s tanítói tisztöktől, s küldötte az állhatatosakat gályarabságra vagy börtönökbe.s) Törvény
*) Rc/Ak: id. m. I. köt. i'ol. 164. r. I;k.
a) Pauler Gyula : Wesselényi Ferenc/, nádor és társainak össze
esküvése. Budapest, 187(5. (Számos helyen.)
;>) Sárosp. kézir., p. 265., 277 — 280.; Kibini : Memorabilia Kccl.
23
-szerint őket illető templomaikat, egyházaikat, gymnasiumai-kat és iskoláigymnasiumai-kat sok helyütt erőszakosan elfoglalták. S mikor a várva várt soproni országgyűlés a tetemes kisebbségben levő protestáns Rendek közbejöttével megnyílt, az ellenök szított közhangulatból kifolyólag szabad vallásgyakorlatuk s iskolatartási joguk kilencz rendbeli tiltakozó és kérelmező folyamodásaik ellenében sem kerülhette ki az önkényes kor
látozást.
Az 1681-ik évi XXV. t.-cz. általánosságban biztosítja a vallás szabad gyakorlását, a rá következő XXVI. t.-cz. azonban az ország területén levő helységeket és törvényhatóságokat a protestánsok nyilvános vallásgyakorlata szempontjából három kategóriába osztja.1)
Az első csoportba tartoznak az úgynevezett articularis helyek. Azokban a vármegyékben, melyelv az elmúlt zavar
gások és pártütések színhelyei voltak, nem mindenütt engedi meg a törvény a protestánsoknak vallásuk szabad (azaz:
nyilvános) gyakorlatát, hanem megjelöli név szerint az e vég
ből engedélyezett helyeket. Ezeket a vármegyéket az akkori nyelvhasználat »restringáltaknak« mondotta. Számuk l l , u . m.
Vas, Sopron, Pozsony, Nyitra, Hars, Zólyom, Turócz, Liptó, y\rva, Trencsén és Szepcs megyék. E megyékben a követ
kező helyeket jelöli meg a törvény olyanokúi, a melyekben a protestánsok királyi biztosok által kihasított területeken szabadon gyakorolhatták vallásukat s tarthattak fönn nyil
vános iskolákat: Vasmegyóben Dömölk és Ncmcscsó, úgy
szintén Kelső-Eőr; Sopron megyében Vadosfa és Nemes-Kér, Pozsony megyében Rété és Puszta-Födémes, Nyitrában Nyitra-Szerdahely ós Sztrázsa, Barsban Simony és Szelezsény, Zólyomban ()sztroluka és Garamszeg, Turóczban Neczpál és Ivánkofalva, Liptóban Hibbe és Nagy-Palugya, Árvában Felső-Kubin és Isztebnye, Trencscnben Szullyó és Zay-Ugrócz, Szepesben Gerghő (Görgő) és Toporcz vagy Batizfalva.
Ezen-Aug. Conf. I'osunii, 1789. II. p. 21. kk. — Szalay L. : Magyarország tört. V. köt. 205. kk. 11.
*) Corp. Jur. Hung. ; Kibini : id. m. II. 54--Ö5. ; Zsilinszky Mihály : A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformátiótól kezdve.
Budapest, 1893. III. 410. kk. 11.
— 2-4 —
felül engedélyezett helyeknek nyilvánítja a törvény Magyar
országnak (akkori) alsó részeiben Pozsony és Sopron városait, továbbá Trencsént, Modort, Körmöczbányát és Besztercze-bányát, a felső részekben pedig az összes szabad királyi és bányavárosokat.
A második csoportba tartoznak Zala, Veszprém, Győr, Komárom, Abaúj, Sáros, Zemplén, Ugocsa, Bereg, Torna, Gömör, Borsod, Hont, Nógrád, Heves- és Külső .Szolnok, Pest-Pilis-Solt, Szabolcs, Ung és Szatmár megyék. Ezekben a törvény már nem szorítja a protestánsok vallásgyakorlatát bizonyos meghatározott helyekre, hanem úgy intézkedik, hogy ott, a hol a protestánsok az 168l-ik évig és évben szabad vallásgyakorlatuk tényleges birtokában voltak, ennek élveze
tében tovább is megmaradnak. Ezek voltak az ú. n. -privile-giált vármegyék.*1)
Végül, a harmadik kategóriába sorozza a törvény a végeket (in confiniis Kegni), melyek 1681-ben, a török hódolt
ság tartama alatt, mélyen benn voltak az ország szívében.
E végterületeken a következő articularis helyeket találjuk:
a kanizsai kapitányságban Szent-Grótot; a győriben Tihanyt, Vásont, Pápát, Veszprémet, Győrt és Komáromot; az előhe-gyiben Lévát, Korponát és Füleket; a felső-magyarországi
ban Putnokot, < )nodot, Szendrőt, Tokajt, Kallót és Szathmárt.
Jóllehet ilyképen több oldalról korlátok közé szorí
totta a törvényhozás a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, méltányos alkalmazással a törvénynek sérelmes intézkedését enyhíteni s idővel tűrhető állapotokat teremteni könnyű lett volna a kormánynak. Sajnos, a későbbi fejlemények azt bizonyítják, hogy az irányadó körök mindaddig nem nyu
godtak, mig a törvény eredeti értelmét meg nem másították
!) Sp. kézirat, p. 494 — .") : >Ami több czikkelyeit illeti a pátens
nek azok mind a resiringált felsőbb Vármegyékre, az holott articularis helyek assignáltattak, néznek «, »mert a' mi a pátensben (t. i. az 1714. ápr. 28-án kelt rendeletben) van, arról, hogy még az armalisták is Prédikátorokat tartanak magoknak, az a restrifigáll Vármegyékről szóll, és nem a Privilcgiáltakról, aminémű Torna, azliol szabados vi artieuli 25 et 26 anni 1681 az Exercitium.«
_ 25
-s a prote-stán-sok nyilváno-s vallá-sgyakorlatát végre i-s telje-sen az uralkodó hatalom tetszésétől függővé nem tették.
Csakhamar nyilvánságra jutott e törekvésük az 1687-ik évi országgyűlésen. A protestánsok elpanaszolják, hogy Kassán, Alsó-Metzenzéfen, Sárospatakon, Eperjesen, Bártfán, Kis-Sze-benben, Nagybányán, Lőcsén, Kézsmárkon, Zólyomban, Kor-ponán, Beszterczebányán, Sopronban, Ruszton, Kőszegen, Lég-rádon, Komáromban, Pozsonyban, Szentgyörgyön, Bazinban, Modorban, Nagyszombatban, Trencsénben, Zsolnán, Rózsa
hegyen, s másutt részint egészen megfosztották őket templo
maiktól és iskoláiktól, részint a város végére utasították őket, alkalmatlan, piszkos és elhagyatott helyekre.1) Pana
szaiknak más foganatjok nem lett, mint hogy a soproni törvényczikkek még érvényben levőknek nyilváníttattak.2)
Ez a »még-< szó az 1681. évi törvényből hiányzik.
Jól tudták a katholikus Rendek, hogy ez az egy szó mily hatalmas fegyvert ád a kezökbe a soproni czikkelyek ellené
ben. Ha e törvények még érvényesek, nyilt kérdés, vájjon jövőben is azok maradnak-e ? Nem állandó, befejezett intéz
kedésről van tehát szó, hanem csak ideiglenesről, megmásít-hatóról, mely fölött Damokles kardjaként lebegett egyetlen szócska. »Tudjátok«, monda Barkóczy egri püspök 1749-ik évi kánoni vizsgálata alkalmával a megrettent bártfai pro
testánsoknak 8) »Tudjátok, mily alapra támaszkodik
szabad-') Récsi cs. kii-, belügyin- levéltár: l'remde (iegenst. 1 ex 1687 (.1. Abth. No. 1.38). V. <">. Zsilinszky.- id. m. III. 556. s lek.
;) 1687: XXI. t.-cz. ^mindazonáltal a jó házi csend és békéért.
s az ország belső nyugalmáért, miután () szent Felsége kegyéből s kegyelméből a fentirt törvényezikkeket meg érvényeseknek lenni leg
kegyelmesebben kijelentette- stb. V. ö. Hibini : id. m. II. 68. kk. 11.
•') Collectaneu Hist. Eeclesiast. líartphensis Augustanae Confessioni addictorum lícclesiae. M. N. M. kézir. (/ at. 1105. V. ö. Andr.
Schmal : Adversaria ad illustrandam hj/ lícclcsiasticam Evangelico-Hungaricam (1765). M N. M. kézir. I" . Lat. 1182, p. 5 8 2 : »Quae particula adhtic uti gravis est, ita L JUS et libertati Evangelicae, ut quam plurimum, perniciosa I Hinc otiosus ille Medicus Üach-megyei licenter insultat Evangelicis : nos propter quinque lit-teras Adhuc non tantum ad leges, quam ad gratiam Regiam oculos levare debere, et adiieit : Adhuc toleramini ; adhuc vobis permittitur liberum Religionis exercitium, sed quousque?*
— 2(> —
ságtok és vallástok gyakorlata ? IC három szóra: meg fenn
tartani kívánja?!*
És volt még más is, a mi a protestánsokat aggasztotta.
Az 1681. évi XXV. t.-cz.-nek azt a kikötését, mely a földes
urak jogát épségben tartatni rendelte (salvo jure dominorum terrestrium), nem törölte el az 1687. évi törvényezikk; e kikötés pedig bő alkalmat adhatott arra a magyarázatra, mely szerint egészen a földesurak tetszésére van bizva, melyik vallásnak a gyakorlatát engedik meg uradalmaikon.
Végül, az articularis helyeket is máskép magyarázták a katholikusok, máskép a protestánsok; amazok azt állították (s kétségkívül eltalálták a törvényhozók többségének igazi czélzatait), hogy a protestánsoknak kizárólag csakis a tör
vényszabta helyeken lehet vallásukat nyilvánosan gyakorolniok s másutt épen nem; a protestánsok viszont úgy érveltek, hogy a törvény a megjelölt helyeket különösen kiemeli a vallásgyakorlat tekintetéből, kivülök azonban e gyakorlat másod sorban egyebütt is meg van engedve. A katholikus értelmezést a kormány azonnal magáévá teszi a végrehajtás
ban s a nem articularis helyek protestáns templomait és iskoláit bezáratja.
Nagy ideje volt már a törvény helyes magyarázatának.
Ezt czélozta Lipótnak 1(591. évi április 2-án kelt diplomája, a hirhedt Kxplanatio Leopoldina,1) melynek világossága nem hagyott ugyan fenn kívánni valót, de a protestánsokat végleg megfosztotta minden reményüktől. K rendelet szerint épen csakis a megjelölt helyeken gyakorolhatják nyilvánosan vallá
sukat, minden más helyen teljességgel tartózkodniuk kell mindattól, a mi a nyilvános cxercitiummal összefügg, tehát iskolák felállításától s fenntartásától is. E léire nem érthető intézkedést még súlyosbította a rendeletnek végső pontja, mely a végrehajtást a hely színére kiküldendő királyi bizto
sokra ruházza.
Hogy a királyi explanatió a valóságban mit jelentett, csakhamar kitűnt, mikor Kollonich Lipót jutott az esztergomi érseki székre (1695). A prímásnak gondja volt rá, hogy
') Idea Religionis, M. T. Akad. kússir. Kgyh. és bölcs. fol. 8.
királyi biztosokul olyanok küldessenek, kiktől jót remélniök a protestánsoknak alig lehetett. Fronk Trencsénben, Borschitzky Beszterczcbányán, Kalmanczay Bártfán az ágostaiak prédiká
torait elmozdították, vallásgyakorlatukat beszüntették, iskolái
kat bezárták. Mindezeket s hasonló más sérelmeket tetézte azután amaz újabb királyi rendelet, mely a véghelyekről intézkedett. Mivel a törököt uraló részek Lipót győzedelmes hadainak segítségével nagyrészt visszakerültek a Habsburg
ház birtokába, az 1681. évi XXVI. t.-cz.-ben a végekre nézve megjelölt articuláris helyek elvesztették ebbeli jellcgöket s a kormány magyarázata szerint elvesztették a protestánsok is e helyeken vallásuk szabad gyakorlatának jogát.')
Ime, látjuk magunk előtt a lejtőt, melyre a protestánsok ügye jutott. Fokról fokra szűkebb korlátok köze szorulnak, lépésről lépésre elvesztik a bécsi és linczi békekötések kijelölte alapot: »() Felsége a Magyarország területének határain belül élő Karokat és Rendeket összesen és egyenkint, és pedig mind az országnagyokat és nemeseket, mind a szabad királyi, úgyszintc közvetlenül a koronához tartozó kiváltságos váro
sokat, nemkülönben a Magyarország véghelyein élő magyar katonákat saját vallásukban és felekezetökben sehol és soha sem fogja megzavarni, sem mások által megzavartatni vagy gátoltatni nem engedi.« Igy szólt száz évvel elébb a bécsi béke 1. pontja.
A Rákóczy-félc felkelés, melyben a protestánsok kőző!
igen sokan vettek részt, újból gyanúba keverte őket. Súlyos következményeit csakhamar érczniök kellett. Józsefnek a fel
kelések tartama alatt kibocsátott, 1709. évi deczember 12-én s 1710. évi november 10-én, továbbá Eleonórának 1711. évi szeptember 28-án kelt rendeletei fogalmazásukban még eny
hébbeknek, sőt a fennforgó viszonyok közt elég méltányo
saknak látszottak; miután azonban a szatmári béke meg volt kötve, s a külhatalmak pártfogása is megszűnt, teljes való
jában megismerhették a protestánsok helyzetüket ül. Károly
nak 1714. évi április 28-án az országgyűlés folyamán kiadott
') Ribini : id. m. II. 94. kk. 11.
2<S
-pátenséből.1) Az intézkedésnek hangja is szokatlanul kemény.2) Ámbár jól tudták a protestánsok — úgymond a rendelet, — hogy a megszabott korlátokon belül kell maradniok, az esz
tergomi érsek s a többi katholikus egyháznagyok mégis azt jelentették, hogy az ágostai és helvét hitvallásuak a törvé
nyeket és szabályokat semmibe sem veszik, az elmúlt förtel
mes felkelések alatt nyilvános vallásgyakorlatukat oly helye
ken honosították meg, melyek az 1681. évi törvényczikkben nincsenek megnevezve, egyebek közt az ilyen tiltott helyekbe paedagogusokat és iskolamestereket vittek be, az articularis helyeken pedig tanítóik számát engedelem nélkül szaporították s iskoláikat a philosophiai és theologiai tanulmányokra is kiterjesztették. Mindezeknél fogva a király szilárdul ragasz
kodik a fennálló törvényekhez és szabályokhoz, s az összes hazai protestánsoknak komolyan és határozottan meghagyja, hogy ezentúl mindenben szorosan ragaszkodjanak a soproni és pozsonyi törvényekhez, s a rajok vonatkozó királyi ren
deletekhez, nyilvános vallásgyakorlatukat a meg nem engedett helyeken szüntessék meg, fölös számú lelkészeiket, tanítóikat, paedagogusaikat és iskolamestereiket bocsássák el, felsőbb iskoláikat, melyek a felkelés előtt fenn nem álltak, távolítsák el azonnal s általában mindazt, a mi a vallás ügyéhez tar
tozik, a felkelés előtti állapotba helyezzék vissza; a mennyi
ben pedig sérelmeik volnának, várják be a diéta által kikül-dendő bizottság vizsgálatainak eredményét. A kik ezen királyi parancsolat ellen bármi ürügy alatt vétenek, e vakmerősé
gükért kemény és példás büntetéssel lakoljanak . . .
Ily előzmények után létesült az 1715. évi XXX. t.-czikk.
A Felség kegyelemből még fentartandóknak itéli eddig kifej
tett valódi értelmükben az 1081. és 1687. évi törvényezik-keket, s a mennyiben azokat a lefolyt idő alatt végre nem hajtották, avagy visszaélésből és ellenkezésből megsértették, a jelen törvényezikk erejénél fogva kiküldendő királyi bizto
sok kötelessége lesz az ellentéteket a királyi kijelentéshez
») Ribini : id. m. II. 5 4 2 - 5 4 7 .
a) Horváth Mihály : M. T. VII. köt. 35. 1. azt mondja, hogy e rendelet türelmetlen szellemén nem lehet eléggé csodálkoznunk.
— 2!)
képest kiegyenlíteni. Ha a protestánsok között valaki a bizott
ság határozatában meg nem nyugszik, saját neve alatt és nem közösen, folyamodjék a királyi Felséghez orvoslásért.
E törvény a protestánsok helyzetének korlátozásában ismét egy lépéssel tovább ment. Már törvényezikk erejénél fogva tiltva van nekik innentúl szervezett országos testület
ként szerepelniök; nem adhatnak be közös folyamodványt, mint még röviddel ezelőtt, csak mint magánfelek védhetik jogaikat. Az egyedüli biztatónak látszó rendelkezés is, mely
őket közvetlenül a király személyéhez utasítja, a valóságban végzetessé vált reájok nézve, mert a fejedelem korlátlan akaratától tette függővé az oly annyira vitás vallási ügyek elintézését s a törvényhozás újabb közbelépésének útját vágta.
Az 171Ó. évi XXX. t.-cz. II. Lipótig az utolsó, mely a pro
testánsok sérelmeit kifejezetten eligazítani igyekszik. Es mivel ezúttal is csak az articularis határozmányok érvényben ma
radásáról van szó, joggal mondhattuk fennebb, hogy az 1681.
évi törvény képezi a protestánsok vallási és iskolai ügyei
ben a kormánynak egyedüli jogforrását; nemcsak Károly, hanem Mária Terézia korában is az articularis helyek elvé
ből indul ki minden idevágó intézkedés.
A diéta által kiküldött országos bizottság, az u. n. pesti commissio a közbejött török háborúk miatt csak 1721-ben kezdhette meg működését. Munkálatai1) sem az 1723-ik évi, sem az 1728/9-ik évi országgyűlés elé nem kerültek, hanem a király a bizottság iratait külön c czélra megalakított mi
nisteri értekezletnek adta ki tárgyalás és javaslattétel végett.
Ez az értekezlet az egyetlen Batthyány Lajos kivételével kizárólag német ministerek s tanácsosok közbejöttével folyt le, Savoyai Eugen herczeg elnöklete alatt. A tárgyalás menete ma már hiteles forrásokból ismeretes, miért csak arra szorít
kozom, hogy az értekezlet előterjesztései alapján létesült királyi elhatározásokat ismertessem, melyek nélkül a protestáns iskolák helyzete történetünk további folyamán meg nem
ért-') Óriási anyaghalmaz. V'. ö. a M. Tud. Akad. Kgyh. és bölcs.
fol. i., i)., 15. és 57. számú kéziratait.
*) Molnár Aladár : A közokt. tört. Magyarországon a XVIII. szá
zadban. I. 281. s kk. 11. - Ribini : id. m. II. 238. kk. 11.
;«) —
hető. Érteni itt a sokat emlegetett és idézett Carolina Keso-lutiót.1)
Az a rendelet, melyet Károly a ministeri conferentia befejezése után 1731. évi márczius 27-iki kelettel kibocsátott,2) a Lipót-féle explanatio alapjára helyezkedik s az 1681. évi XXV.
és XXVI. törvényezikket teljes érvényben levőnek nyilvá
nítja. Prédikátorokat a protestánsok előzetes királyi engedély
ivel csakis articularis helyeken tarthatnak. Híveik a lelkészi foglalkozások tekintetében a római katholikus plébános ható
sága alá tartoznak; stólát is űzetnek neki, de csak annyit, a mennyit a katholikusok. A földesurak joga tovább is épség
ben marad, de a vallási dolgokban csak előzetesen kikért legfelsőbb engedélylycl módosíthatják a tényleges állapotot.
Superintendenseket királyi jóváhagyással tarthatnak. Lelké
szeik világi ügyekben a polgári bíróságnak felelnek; .annak elbírálása pedig, vájjon szabályszerűen keresztelnek s az érvé
nyes keresztséghez megkívánt képzettséggel rendelkeznek-e, a katholikus esperesek tisztét képezi. Házassági ügyeikben a katholikus megyés püspökök ítélkeznek, de az ágostai és helvét hitvallás szabályai szerint. Az apostaták a legkemé
nyebben büntetendők, de a büntetés végrehajtása előtt kiké
lendő a királyi elhatározás. Vegyes házasságokat csakis a katholikus plébános előtt lehet kötni. A katholikus ünnepeket külsőképen a protestánsoknak is meg kell tartaniok. Hivatal
ban levő ágostai vagy helvét hitvallásnak katholikus módra esküdjenek, a boldogságos Szűznek és a szenteknek határo
zott megemlítésével; a törvény elé állított tanúk ellenben a megszokott módon hitelhetők meg. IC rendelet mindenütt a legszigorúbban megtartandó s megsértése esetében tiszti kere
set indítandó.
Az iskolákról c rendelet egyáltalán nem emlékezik meg, holott a ministeri értekezletnek ide vágó pontját jóváhagyta a király. Molnár Aladár fennakad rajta, hogy a királyi
elha-') líz a resolutio az '-ideálisuk" közé tartozik. »Idea< a curiális stílusban nem annyi, mint eszme, hanem typus, a viszonyok sokféleségé
ből elvont norma. Tehát : •szabályrendelet-.
'') Az eredeti kirtílyi leirat az (). L.-ban, 11. T. Lad. G. l'asc. 4.
Relig., ezzel a ruhrummal : »Resolutio Regia in Negotio Religionis«.
:ii
-tarozásnak az iskolákra vonatkozó részét intimatum alakjá
ban sehol sem találta meg, sem az országos levéltárban, se városi vagy megyei levéltárakban. A való az, hogy nem is adták ki,1) hanem csak miheztartás végett kyfeölték a kan-czelláriával, mely azután a királyi elhatározás szerint járt el s azt esetről esetre alkalmazta. Az akkori kormányrendszer megtűrte az ily titkos utasítást.
A ministeri értekezletnek az akatholikus iskolákra vo
natkozó, legfelsőbb helyen jóváhagyott 6. pontja így szól:
»A triviális iskolák, mint a nyilvános vallásgyakorlat
hoz tartozók, bármely articularis helyen a grammatikáig bezárólag a nem katholikusoknak is engedélyezendők; a magasabb iskolák ellenben — ha csak e tekintetben külön királyi szabadalom és engedély fenn nem áll — mivel e nélkül a katholikusoknak sem szabad felsőbb iskolákat állí
tani, egyszerűen besztintetendók. Azon alkalommal pedig, a midőn a nem katholikusok magasabb iskola állításának kivált
ságáért folyamodnak a királyi Felséghez, különösen arra kell ügyelni, hogy állandó és biztos alappal rendelkezzenek, mely
ből, bárminemű gyűjtések s következésképen az ország lako
ből, bárminemű gyűjtések s következésképen az ország lako