• Nem Talált Eredményt

A külföldi befolyás a közművelődésben

In document KÖZOKTATÁS TÖRTÉNETE (Pldal 58-90)

1.

E kor államféri iai éber ügyelőmmel kisértek mindent, a mi külföldről jött. A kormányzat a maga erejéből és a maga czéljai szerint, akarta a gyámsághoz szokott népet felvilágosodottá tenni; óvatos előrelátással vezette a járatlan utakon s egyenkint oltogatta belé a kevésbbé ártalmasoknak látszó új eszméket. Kgyik legfőbb vezető-elve lévén min­

denütt katholizálni, a hol lehet, ellenőrizni kívánta mindazt, a mi e törekvés meggyöngítésére vezethet vala. Maga Kaunitz államkanczcllár, a ki a legmagasabb szempontokból itélte meg a világ folyását, nemcsak az európai politikáról s linóm szálairól szerzett tudomást, hanem szemmel tartotta a kül­

földi művelődési irányzatok alakulását is; tudta, mi s hogyan történik a bölcselet és szépirodalom terén. Kiérezte minden­

nek államboldogító vagy államrontó hatását, s többek közt a katholicismus uralmának előmozdítására irányuló kapcso­

latokat is politikai czéljaira jól fel tudta használni.

49 —

Magyarország lakosságának katholikus része (a klérus­

nak Olaszországba utazó tagjait e helyütt mellőzve) általában véve elzárkózott a szoros értelemben vett külföldnek, különösen a nyugati nagy államoknak művelődési törekvéseitől. Itt-ott egy-egy gazdag katholikus főúr kíváncsiságból és szórakozás­

ból inkább, mint komoly igyekvésből megfordult külföldön, de ez csak ritka kivétel számba ment. A katholikus nemesség legnagyobb része Bécsben kereste a csínosodás eszközeit s a finomabb szellemi életet. A császári városba özönlöttek mindnyájan, elvétve még az örökös tartományok egy-két nevezetesebb városába vetődtek, többnyire katonai szolgálat idejében. Azontúl már nem igen láttak világot. Az örökösö­

dési s a hét éves háborúban résztvett magyar tisztek nem tanulni, hanem hadakozni mentek a Rajna mellékére, Fran-czia- és Olaszországba. A magyar testőrség tagjai a királyné parancsából gyakran fordultak meg kurírok minőségében külföldön, különösen Olaszországban, de mindig csak rövid időre, hivatalos küldetésekben s nem tanulmány okából.

Annál sűrűbben jártak ki Németországba, Svájczba, Hollandiába, Angliába a magyarországi protestánsok.1) Egy­

felől vallási érdekből mentek ki, hogy a reformatio ősi for­

rásaiból merítsenek s theologiai tudásukat híres mesterek hallgatásával erősítsék; másrészt a bővebb önképzés vágya irányozta tekintetöket a szellemi munkásság nagy góczpontjai íelé. Klciktől örökölt hagyományos felfogásuk mindig az vala, hogy a hazai collegiumaikban és főiskoláikban szerzett tudo­

mányos képzés csakis külföldi akadémiákon nyerheti teljes betetőzését. Kvekig gyűjtögették filléreiket, mindent megtagad­

tak maguktól, csakhogy legalább egyszer életökben

elmehcs-') K fejezet főfornísai : <). L. IMv. kancz. : ()r. Rcf. 3(>, (14, 70 és 90 ex 1741; 5, 15, 21, 40, 0-1, 73, 75 ex 1715; 174 ex 17-US; 152 ex 175'J; 30 ex 1761 (és Cone. No. 30 ex Martio 1701); 150, 252 ós 262 ex 1762 (tov. Concept. No. (>(> ex Decemhri 1702) ; 53 és 170 ex 1763; 272 és 540 ex 1766. H. 'I'. I.iid. IC. fasc. 8 és 9 (und. — Schmal id. kézirati m. p. 201—209; 350. — C'ollectio instantiarum a Protestan-tibus in Hungária religionis exereitii causa Majestati Regiae porroctarum (M. N. M. kézir. Fol. Lat. 2079), t'ol. 25, Col. 34 kk., Ibi. 45 kk. -V. ö. Bahil : Tristissima Ecclesiarum Hungáriáé Protestantium faeies. Bre-gae, 1747, p. 1 9 0 - 2 0 2 .

A magyarországi közoktatás története. 4

50 —

senek külföldre. Tudták azoktól, kik visszajöttek, hogy ott, a szabadság légkörében, hatalmas lendületet vettek a tudo­

mányok; hogy a mit itthon csak kivonatos/m és futólag tanultak, ott bőségben és gazdag kifejlődésben lelhetik meg;

s hogy, a mi az országban censura, hatósági zaklatás, val­

lási nyomorgatás korlátai közt csak fonnyadt hajtásokat mu­

tat, nyugatnak egynémely államában legszebb virágát élte a fejedelmi kegy melegítő sugarai alatt. Nemcsak alaposabb, terjedtebb tudományt kerestek, hanem egész életökre kiható ösztönöket is. A protestáns egyetemek tanáraival kötött isme­

retségüket drága kincsnek tekintették, melynek fényét itt a hazában éveken át folytatott sűrű levelezésekkel óvták a feledés homályától.

A külföldi iskolákon fennálló alapítványok nagy mér­

tékben vonzották őket kifelé. A protestantismus akkoriban még solidaritásban állott a művelt világ minden részével, a hol hitsorsosok éltek. Mindenütt voltak jótékony intézményeik, melyekre a kedvező ajánló-levél feljogosított. A reformátu­

soknak 24, az ágostai hitvallásuaknak 8 helyen voltak ala­

pítványaik vagy kedvezményeik. Angliában Cambridge és Oxford, Németalföldön Leyden, Utrecht, Franekcr, Gröningen, Harderwyk és Amsterdam, Németországban Hcidelberg, Her-born, Bréma, Marburg, oderai és majnai Frankfurt, Halle, 1 iannau, Frlangen, Berlin, Svájczban Basel, Zürich, Bern, Genf, SehalThauscn és Sanct-Gallen voltak azok a helyek, hol a magyar reformátusoknak egyik vagy másik irányban gondját viselték. Az ágostai hitvallásuak számára voltak alapítványok Tübingában, Wittembergában, (ireifswaldban, Göttingában, Jénában, Halléban, Altorfban és 1 lelmstádtben.1) Ezek az alapítványok a legkülönbözőbb természetűek voltak.

Néhol csak élelemről volt gondoskodva: Krlangen, Halle és Hannán 2 •— 2, Marburg, Hcvborn és Genf ?>-?>, Bréma 0, oderai Frankfurt 10, Utrecht, lö, Franekcr 20 magyar tanu­

lónak adott élelmet vagy pénzt az étkezésre. Másutt az élel­

men kivül ingyen szállást is kaptak a diákok; így Oxfordban

') Volt azonkívül a becsi bankban Ki,000 forint tőke, melynek kamata (800 írt) 4 ágostai theologusnak volt szánva. A közelebbi ada­

tok hiányzanak.

51

-és ('ambridgeben, Hardcrwykban, Heidelbergában, a berlini Joachim-Collegiumban s a baseli Collegium Erasmianumban;

Halléban mindazokat ingyen látták cl, kik naponta két órai tanítást vállaltak az árvaházban. Gröningenben az ellátáson kivül 80 írt úti költséget is kaptak; hasonlóul Zürichben is.

Jénában és Wittembergában heti 6 garasért, azaz: évi 18 forintért vették be a magyar ifjakat a convictusok teljes gon­

dozásba. A berni főiskola négy ifjút egyenkint s havonkint 12 rénes forinttal támogatott, azonfelül teljes ruházattal s két évi ott tartózkodás után 80 rénes forint úti költséggel látta el őket. Tübinga, Greifswald és Göttinga ösztöndíjakat osztottak. Lcydcnben rendszerint csak 4 ifjút vettek fel a theologiai collegiumba, de lakást, ebédet, vacsorát, ruhát, könyveket és úti költség fejében egyenkint 300 rénes forintot adtak nekik stb.1)

Már az eddigiekből is láthatjuk, a magyar protestáns ifjakat mennyire kecsegtethette a külföldre menetel, a hol tanulmányaikat nemcsak nem korlátozták, hanem minden lehető módon elő is segítették.

Azoknál, kik alapítvány reményében mentek külföldre, sokkal nagyobb volt a száma a hazulról segített vagy saját költségökön utazó ifjaknak. Támogatták őket városok, egy­

házak, gazdagabb patronusok, az egyházak és iskolák barátai s jótevői. Hazai nagyobb iskoláikban külön pénztáraik voltak e czélra. Ilyen volt a debreczeni Bursa Nigra. Pozsonyban

1764-ben 14,800 forintra rúgott az a tőke, melynek kama­

taiból 12 ifjút küldöttek Tiibingába, 13-at Wittembergába, 2-őt Greifswaldba s 1-et Göttingába. Sopronban 28,000 frtot tett ez az alap. Mentek ki az ifjak nyíltan, útlevéllel, vagy ha ilyent nem kaphattak, titokban, kereskedőknek, iró deákok­

nak, katonáknak, vándorlegényeknek öltözve, minden képzel­

hető zaklatást bátran eltűrve, nem ritkán gyalog szerrel utazva be fél országokat, koplalva s fázva, de égve a lel­

kesedés tüzétől. A reformátusok leggyakrabban a hollandi

') Molnár A. (id. m. 325. 1.) hibásan és hézagosan közli a kül­

földi jótétemények jegyzékét. (.) az Udv. Kancz. 1702. évi 252. számú Or. Referadája után indult, holott a teljes adatok (). L. Udv. Kancz. Or.

Ref. 540 ex 1766. számú iratban találhatók fel.

4 '

egyetemeket, különösen Utrechtet keresték fel; az úgostaiak Wittembergát, Jenát és Hallét. Az udvari kanczellária 1744.

és 174-5. évi irataiban (58 oly protestáns ifjúnak a nevével találkoztam, kik e két év alatt külföldre mentek; e szám épen egyenlően oszlik meg a reformátusok és ágostaiak közt.

A 34 református tanuló három hián egytől egyig hollandi egyetemekre törekszik: csupa magyar nevek viselői, tiszán­

túli vármegyékből jobbára. Némelyik előkelőbb ifjú nevelő­

jével együtt ment ki. Két-három, néha több évi ott időzés után megrakva könyvekkel jöttek haza, legtöbben valamely félre­

eső községben lelkészi vagy rektori hivatalt vállalva, s sze­

rény környezetben élesztgetve a szikrát, melyet magukkal hoztak szabadabb és műveltebb országokból.

A helytartótanácsot és kanczclláriát azonban e lemon­

dással határos buzgóság hidegen hagyta. A helyett, hogy a közműveltség e folytonos gyarapodásának nagy fontosságát felismerték volna, a külföldi utazásokat egyoldalú felekezeti és kormányzati szempontokból tekintették; csak azt látták, hogy az idegen eszmék beszivárgása leronthatja a tekintély elveit, gátat vethet a katholikus szellem terjedésének és meg­

ingathatja az állami gyámkodásba vetett bizalmat. A jó alattvalói szellemet féltették. A kanczcllár meglepő őszinte­

séggel fejezi ki a kormány gondolatait, mikor azt jelenti a Felségnek, hogy az akatholikusok külföldi utazásai nemcsak őket magukat erősítik meg »kelleténél jobban« dogmáik­

ban, hanem alkalmasabbá ós képesebbé teszik e felekezetet mások megtántorítására is. Még nagyobb türelmetlenséggel tárgyalja a kérdést a helytartótanács kebelében fennállott vallásbizottság: Egyházra és statusra csak veszedelem háro-molhatik az ilyen »excursiókból«. Az ifjak oly elvekkel satu-í'álva térnek vissza, melyek »ezen apostoli királyságban« az eretnekség elhatalmasodására vezetnek. Veszedelmes könyve­

ket hoznak be s a bennük foglalt felforgató eszméket ter­

jesztik a hazában; külföldi államok politikai állapotát és kormányzati rendjét fennen magasztalják, a honi viszonyokat és államrendet ócsárolják s ily módon mások lelkét megmé­

telyezik, kárhozatos érzülettel töltik el. S nem elég, hogy évekig szívják magukba a mérget, mert hazatértök után is

— 53

-folytonos levelezésben állanak külföldi barátaikkal, a mit meg­

akadályozni lehetetlen, ellenőrizni fölötte nehéz. Még állam­

gazdasági szempontból is ártalmára vannak az országnak e sűrű külföldi utazások, melyeknek révén tömérdek pénz ván­

dorol ki minden anyagi kárpótlás nélkül. A vallásbizottság még az összeget is kiszámítja, melylyel megkárosul az állam.

'Az 1742. évtől az 1761-ik évig, tehát 19 éven át, nem keve­

sebb, mint 700 protestáns ifjú ment ki a hatóságok tudtával külső országokba, s ha csak 300 forintot számítunk egyre-egyre, 210,000 forintot vittek ki Magyarországból.

Ennél is erősebben szinez gróf Barkóczy prímás, kit mint országos tanulmányi protectort külön vélemény nyilvá­

nítására szólított fel a királyné 1763-ban. Barkóczy már nem­

csak a közszellem megmérgezésétől tart; ő már kifejlődni látja a kész anarchiát, mely államot és trónt megingat. Szerinte a protestáns ifjak azok, kik a naturalistikus, deistikus és mate-rialistikus gondolkodást hozzák magukkal akatholikus orszá­

gokból s gyökerében ássák alá az állami rendet. Belőlük kerülnek az újítók, a nyugtalan szellemek; belőlük a katho-likus vallású hívek megrontói. Azok az akadémiák, melyeket ők felkeresnek, eretnek országokban vannak; természetes tehát, hogy ez akadémiáknak különben nagy tudományú, de szintén eretnek tanárai magasztalják előadásaikban a pro­

testáns hitet s támadják az orthodox katholikus dogmát. — E tanároktól tanulják el a magyar ifjak felekezeti szívós­

ságukat, melylyel hazajövet a szegény népet is megté­

vesztik. Barkóczy azonban nem áll meg ezeknél az érveknél.

Keres módot, melylyel a szerinte veszedelmes mozgalom­

nak elejét lehetne venni. Nem átallja okoskodását oly fegy­

verrel megvédelmezni, melyet a bonezoló elme azonnal porrá törhet. Az 1609-dik évi XIII. törvényczikkcl akarja bizonyítani a protestánsok külföldi utazásainak jogosulatlan Voltát, mert e törvényczikk azt rendeli, hogy »haszon és

£sold« kedvéért senki se mehessen külföldre a király, illetőleg ft nádor tudta nélkül. Ezt az egészen más czélzatú, a kato-pai zsoldra vonatkozó intézkedést fordítja rá Barkóczy a protestáns studiosusokra, s hatalmi állásához nem méltó rabulistikával ajánlja, hogy a »lucrum« és »stipendium«

kifejezésekbe foglaltassanak bele a magyar protestáns ifjak külföldi alapítványai is.

Ilyen felfogás vezérelte az irányadó köröket a protes­

tánsok külföldi utazásainak megítélésében. Ismerve c felfogást, nem szabad fennakadnunk azon a módszeren sem, melylyel a kormány ezt az ügyet tárgyalta.

Fölötte jellemző magára a katholikus áramlatra az a tény, hogy 1725-ig teljes szabadsággal és minden megszo­

rítás nélkül mehettek ki a protestánsok külföldre. Kz elnézés összefügg a katholikus irányzatnak akkori hatalmas öntuda­

tával. A ki az erő teljességében van, kisszerű mozzanatokra nem vet ügyet. Csak mikor belsőleg megcsökkenni érzé erejét a katholiczismus, és látta, hogy külső terjeszkedésével nem áll arányban a lelkek fölött gyakorolt uralmának biztossága, csak ekkor kezdett belenyúlni a magánélet apró viszonyaiba is. Mindentől félt, minden iránt gyanakodóvá lett. Kezdte keresni az alkalmat, hogy a külföldi utazást, ezt a magán­

ügyet, szabályozza és körülírja.

F.zt az alkalmat 172f>-ben megadta egy magában jelen­

téktelen eset. Kgy trencsénmegyei, oroszlánkői lakos I'orosz-országban és Dániában gyűjtött a. megyéjebeli protestáns templomok javára, a nélkül, hogy erre külön engedélye lett volna. Hogy micsoda bajt okozott e gyűjtés, nem tűnik ki az iratokból; de valószínűleg visszaélt a gyűjtő a beléje helyezett bizalommal, mert ebből az esetből kifolyólag bo­

csátja ki a király azt az általános rendeletet, hogy ezentúl útlevél nélkül senki se mehessen ki az országból. így is történt. Az útleveleket a helyi hatóságok útján a helytartó­

tanácstól kellett kérni, mely minden esetben felirt Récsbe, s csak akkor adta ki az útlevelet, ha a kanczelláriától meg­

érkezett a királyi engedély. lízt az eljárást Mária Terézia is helyben hagyta s követte, még pedig a trónja biztosítása érdekéhen folytatott háborúk lezajlásáig, vagyis 1748-ig eléggé igazságosan és következetesen.

A mondott évben fordulat áll be. A pozsonyi könyv-rcvisorok, kik hivatalosan vizsgálták át a haza utazó protes­

táns ifjak könyvszállítmányait, figyelmessé tették a bécsi kormányszéket arra, hogy mily nagy tömegekben jönnek be

a külföldi könyvek, s nagy részök katholikus szempontból mily ártalmas tanokat tartalmaz. Felmerült a kérdés, nem lehetne-e ennek a bevitelnek valamikép határt szabni ? A kan-czellária siet megérezni az impulsust s a kor szelleméhez híven mindenekelőtt a »szabályozás« eszközéhez nyúl. Ala­

csony szempontokból kiinduló kormányokat arról lehet fel­

ismerni, hogy mindent szabályozni akarnak; azt is, a mi a viszonyok sokfélesége miatt egyéni jelleget követel magá­

nak. Sokszor az ily szabályozás oly indítékot leplez, melynek őszinte kijelentése időszerűnek nem mutatkozik. így tett a jelen esetben is a kormány. Hogy legyen mivel megokolnia az önkényes megszorítást, általánosítja a kivételt. Tudja jól, hogy a protestáns deákok nagy része szegény szülők gyer­

meke. Felállítja tehát a rendi műveltség elvét, s javasolja, hogy csak azoknak engedje meg a királyné a kimenetelt, kik nemesek és hatósági bizonyitványnyal igazolják, hogy rendelkeznek az útra szükséges pénzösszeggel.1) A királyné a javaslatot elfogadván, megvolt az első szabályszerű korlát, melylyel a kifelé törekvők számát jelentékenyen meg lehetett szorítani. S hogy szigorúan alkalmaztassak az új rendszer, arról gondoskodott a helytartótanács, »a haeretikusoknak ez a kalapácsa«, miként Krdődy (labor egri püspök elnevezte. Mikor 1763-ban egy Kersko András nevű selmcezi polgárról kide­

rült, hogy külföldre induló öcscséért vagyontalan létére pénz­

beli kezességet vállalt, tiszti keresetet indítottak ellene és két havi nyilvános kényszermunkára Ítélték el. Fgyedül családos voltának köszönhette, hogy a királyné oda módosította az ítéletet, hogy a vádlottat állítsák ki közszemlére s akasszanak a nyakába egy táblát, mely bűntettének leírását tartalmazza.

A hétéves háború kitörése kedvező alkalmat adott a

') V/A az eszme múl' 174f>-ben is felmerült, :t mikor egy selmeczi illetőségű tanuló Nürnbergben adósságcsinálás miatt börtönbe került. Már ekkor létesült az az elvi megállapodás, hogy az anyagi eszközök kimu­

tatásától kell függővé tenni az útlevél engedélyezését. A kanczellár azt reményli, hogy Uy módon a kimenők száma sokkal kisebb lesz »cum a potiori pauperiorum Parcntum Kilii proficiscantur«. A királyné helyesli a javaslatot, de egyelőre ki nem bocsátják a rendeletet. O. L. Udv.

Kancz. Or. Ref. 93 ex- I 745.

- öö

külföldi utazások időlegas felfüggesztésére. A báború első éveiben, 1756-tól 1759-ig, senkinek sem engedték meg a ki­

menetelt. Halomra gyűlt a sok kérvény. — A protestánsok kértek, könyörögtek. A reformátusok udvari ágense, Dömjén György, soká türtőzteti őket, de végre már nem győzi sür­

gető panaszaikat hiú vigasztalással csillapítani, s az összes folyamodók nevében 1759. augusztus havában kérvénynyel járult a Felség elé s esedezik az útlevelek kiadásáért. A kan-czellária nyilván zavarban van, s nem tud jobbat, mint hatá­

rozott javaslattétel nélkül a királyné bölcsességére bízni a döntést. Mily nagy fontosságot tulajdonítottak ekkor a dolog­

nak, kitűnik abból, hogy a királyné az egész ügyet vegyes miniszteri értekezletnek adja ki, melynek tagjai Uhlefeld gróf főudvarmester, Coloredo gróf római császári alkanczellár, Khevenhüller gróf főkamarás, k'aunitz-Kittbcrg gróf udvari és állami kanczellár, Pálffy gróf magyar udvari kanczellár, s Koller és Binder báró udvari tanácsosok. Javaslatukra a királyné ismét megengedi a külföldi utazásokat, de csak azoknak, kik oly államokban akarnak tanulni, melyek a

»bécsi udvarral baráti vagy szövetséges viszonyban vannak«.

Íme, a második mesterséges korlát. Most már az államok és országok közt is különbséget tesznek. Poroszország egye­

temei, a bécsi kormány szemében a legveszedelmesebbek, el voltak zárva a folyamodók elől.

De a kormány rövid idő múlva újabb lépésre határozta el magát. Tudta mindig, mit akar. Czéljaiban határozott, eszközeiben következetes, a kivitelben erős volt; ritkán inga­

dozott, mikor a katholikus álláspontot a protestáns érdekek rovására megszilárdíthatta. Mikor 1701-ben életbe lépett a nagyszombati jogi kar reformja ne feledjük, hogy ekkor már tetőpontját érte el Barkóczy befolyása — azonnal kiadja a királyné márczius 5-én kelt rendeletét, mely megengedi a protestánsoknak a nagyszombati egyetemen a jogi előadások hallgatását. E szabadelvűnek látszó intézkedés rejtett czélzata a rendelet végső pontjában lappang, mely szerint kötelessége lesz a helytartótanácsnak ezentúl arra is ügyelni, mily tanul­

mányokat akarnak a protestánsok odakünn folytatni. Más szóval, külföldre utazni csak theologusoknak szükséges; jogot

Nagyszombatban, orvosi tudományokat Bécsben is lehet hall­

gatniuk. Ezen újabb korlátozás sokkal jobban sújtotta a pro­

testánsokat, mint első tekintetre hinnők; mert ha megnyíltak is előttök a nagyszombati és bécsi egyetemek hallgató-termei, az akadémiai fokozatokat egyáltalán nem szerezhették meg ide­

haza, a mi az adott engedély értékét nagyon leszállította. Bécsben a zsidókat is elébb bocsátották doctoratusra, mint a protes­

tánsokat, abból az elvből kiindulva, hogy »a zsidó ember távolról sem oly veszedelmes a római katholikus vallásra nézve, mint a protestáns«.]) Nagyszombatban csak 1772-ben kezdődik a protestánsok akadémiai graduálása, de csakis a licentiatusig bezárólag. Doctorokká még ekkor sem avat­

ták őket.

Innentúl már, jobb ügyhöz méltó következetességgel, mind több akadályokat gördítenek a protestáns ifjak kime­

netele elé. Voltak magasrangú tisztviselők és egyháznagyok, kik legjobban szerették volna a protestánsok utazásait vég­

kép megszüntetni. Ilyenek a pozsonyi vallásbizottság tagjai, különösen Kvassay consiliarius; Bécsben a kanczelláriánál ugyanezt az álláspontot a »nem alkuszom <<• fegyvereivel védelmezte Svetics tanácsos, ki először figyelmeztet a pro­

testánsok hazai főiskoláira, melyeknek berendezése szerinte teljesen kielégítheti a tanulni vágyó theologusokat is. Ez az újjmutatás volt tulajdonképeni oka annak, hogy a királyné az akatholikusok collegiumainak nyomozását országszerte elrendeli. Ki akarja puhatoitatni theologiai és egyéb főiskolai tanulmányaikat, hogy külföldi utazásaik szükségtelen voltát majdan saját iskoláik szervezetéből merített érvekkel lehes­

sen bizonyítani. »Minden erővel azon kell lenni — írja a királyné 1762-ben. hogy a theologia hallgatóit is lassan­

ként cl lehessen téríteni a külföldi egyetemek látogatásának szokásától, s nekik is, úgy mint általában minden tanulónak, megadassák az alkalom, hogy bárminő tudományokat az országon belül alaposan elsajátíthassanak.« Alkalomadás volt a hivatalos formulája ennek a »douce violence«-nak. Barkóczy

') A bécsi egyetem consistoriumának szavai, mikor 1778-ban tiltakozik a protestánsok graduálása ellen. — Kink id. m. I. köt. 2. rész, XCII. szám ( 2 8 1 - 2 8 6 . 11.).

- • ;")H —

nézeteit már fennebb megismertük. Ha rajta állott volna

nézeteit már fennebb megismertük. Ha rajta állott volna

In document KÖZOKTATÁS TÖRTÉNETE (Pldal 58-90)