Kalendárium – október Kalendárium – október
A déli égbolt október 15-én 20:00-kor (UT)
Bolygók
Merkúr: A hónap folyamán lényegében nem kerül megfi gyelésre alkalmas helyzetbe. A hónap elején csak fél órával nyugszik a Nap után. 20-án kerül legnagyobb keleti kitérésbe, 24,6°-ra a Naptól. Ekkor ugyan háromnegyed órával nyugszik a Nap után, de gyorsan eltűnik az alkonyi fényben. Ezt követően a láthatósága ismét romlik.
Vénusz: Noha egyre távolabb látszik a Naptól, láthatósága csak lassan javul. A hónap elején fél órával, a végén ötven perccel nyugszik a Nap után. Ragyogó fehér fénye segít megtalálni a dél-nyugati ég alján, az alkonyati fényben. Fényessége -3,9m-ról -3,8m-ra csökken, átmérője 10”-ről 10,6”-re nő, fázisa 0,98-ról 0,94-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Napkelte előtt már kereshető a keleti látóhatár közelében, a hónap végén majdnem két órával kel a Nap előtt. Fényessége 1,8m, látszó átmérője 3,5”-ről 3,7”-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Kígyótartó csillagképben. Napnyugta után fi gyelhető meg a délnyugati ég alján, az esti órákban nyugszik. Fényessége -2,0m, átmérője 34”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez Nyilas csillagképben. Az esti délnyugati ég alján keres-hető, a késő esti órákban nyugszik. Fényessége 0,5m, átmérője 16,5”.
Uránusz: Egész éjszaka látható, a Kos csillagképben végzi hátráló mozgását. 28-án szembenál-lásban van a Nappal.
Neptunusz: Az éjszaka első felében fi gyelhető meg, hajnalban nyugszik. Hátráló mozgást végez a Vízöntő csillagképben.
Az északi égbolt október 15-én 20:00-kor (UT)
Eseménynaptár (UT)
Dátum Idő Esemény
10.02 12:25 a Hold maximális librációja (l=+7,42°, b=-4,42°, 18,9%-os, növekvő holdfázis) 10.03 14:53 a Jupiter 23,1'-cel délre látható a 15%-os, növekvő fázisú Holdtól a nappali égen
45°-os elongációban a Naptól
10.03 16:53 a Jupiter 2,6°-kal délkeletre látható a 15%-os, növekvő fázisú Holdtól az esti szürkü-letben a Kígyótartó csillagképben
10.05 16:47 első negyed (a Hold a Nyilas csillagképben, látszó átmérője 30' 25")
10.05 16:49 a Szaturnusz 2,3°-kal északkeletre látható az 50,1%-os, növekvő fázisú Holdtól az esti szürkületben a Nyilas csillagképben
10.09 2:47 a Hold minimális librációja (l=+3,36°, b=+4,32°, 80,8%-os, növekvő holdfázis) 10.10 18:29 a Hold földtávolban (405 899 km, látszó átmérő: 29' 26", 91,3%-os, növekvő
hold-fázis)
10.13 10:10 a (29) Amphitrite kisbolygó oppozícióban (8,7 magnitúdós, Halak csillagkép) 10.13 21:08 telehold (a Hold a Halak csillagképben, látszó átmérője 29' 42")
10.14 16:05 a (33) Polyhymnia kisbolygó oppozícióban (10,1 magnitúdós, Halak csillagkép) 10.15 0:17 a Hold maximális librációja (l=-3,62°, b=+6,12°, 98,6%-os, csökkenő holdfázis) 10.15 4:29 az Uránusz 4,5°-kal északnyugatra látható a 98,2%-os, csökkenő fázisú Holdtól a
hajnali szürkületben a Kos/Cet csillagképekben
10.17 8:42 a (14) Irene kisbolygó oppozícióban (10,5 magnitúdós, Cet csillagkép)
10
Kalendárium – október Kalendárium – október
Dátum Idő Esemény
10.17 19:53 a 85,4%-os, csökkenő fázisú holdkorongtól 1,8°-kal délre az Aldebaran (α Tau, 0,9magnitúdós)
10.19 1:05 a 75,5%-os, csökkenő fázisú holdkorong peremétől 3' 6"-cel délre látható a ζ Tau (3,0 magnitúdós)
10.20 4:02 a Merkúr legnagyobb keleti elongációja (24,6°, -0,1 magnitúdós, 6,7" átmérő, 62%
fázis, Mérleg csillagkép)
10.21 12:39 utolsó negyed (a Hold az Ikrek csillagképben, látszó átmérője 31' 50") 10.21 16:58 a Hold minimális librációja (l=-5,68°, b=-2,07°, 48,1%-os, csökkenő holdfázis) 10.22 0:00 az Orionidák meteorraj maximuma (ZHR=20)
10.22 1:38 a Hold mögül kilép az η Cancri (5,3 magnitúdós, 43%-os, csökkenő holdfázis) 10.22 3:26 a 43%-os, csökkenő fázisú Holdtól 56' távolságra délkeletre látható a Kaptár
nyílt-halmaz (M44, 3,1 magnitúdós) a Rák csillagképben
10.24 14:45 a nappali égen két Jupiter-hold (Io és Europa) árnyéka látszik a bolygó korongján 16:26 UT-ig
10.25 12:08 a Merkúr dichotómiája (23,8°-os keleti elongáció, 7,4" látszó átmérő) 10.26 1:06 a (9) Metis kisbolygó oppozícióban (8,6 magnitúdós, Cet csillagkép)
10.26 3:31 a Hold súrolva fedi a SAO 119395-öt az északi pereme mentén (8,7 magnitúdós, 6%-os, csökkenő holdfázis) a Szűz csillagképben
10.26 4:59 46 óra 39 perces holdsarló 21,5° magasan a hajnali égen (a Marstól 8,8°-kal délnyu-gatra)
10.26 10:39 a Hold földközelben (361311 km, látszó átmérő: 33' 4", 4,4%-os, csökkenő hold-fázis)
10.27 5:00 22 óra 38 perces holdsarló 9,0° magasan a hajnali égen (a Marstól 7,3°-kal nyu-gatra)
10.28 3:38 újhold (a Hold a Szűz csillagképben, látszó átmérője 32' 51")
10.28 8:15 az Uránusz oppozícióban a Kos csillagképben (5,7 magnitúdós, 3,7" átmérő) 10.29 15:52 36 óra 14 perces holdsarló 6,3° magasan az esti égen (a Merkúrtól 5,7°-kal délre, a
Vénusztól 2,8°-kal délre)
10.29 16:04 a Szaturnusztól 43'-cel északra látható az ο Sgr (3,8 magnitúdós) az esti szürkü-letben
10.29 16:06 a Vénusz 2,8°-kal délre látható a 3,3%-os, növekvő fázisú Holdtól a Mérleg csil-lagképben
10.30 10:56 a Hold maximális librációja (l=+6,48°, b=-3,56°, 7,2%-os, növekvő holdfázis) 10.31 16:03 a Jupiter 38'-cel délnyugatra látható a 15,4%-os, növekvő fázisú Holdtól az esti
szürkületben a Kígyótartó csillagképben
10.31 16:39 két Jupiter-hold (Io és Europa) árnyéka látszik a bolygó korongján lenyugvásáig 10.31 16:57 a Callisto (Jupiter-hold) érinti a Jupiter korongját az északi pólusánál
Szembenállásban az Uránusz
A türkizkék színű külső bolygó október 28-án kerül oppozícióba. Az évről évre egyre kedve-zőbb láthatóságú Uránusz a Halak csillagképből átvándorolt a Kosba. Éjfél előtt delel, 53°-kal emelkedve a horizont fölé. A bolygó 3,7”-es méretével és 5,7 magnitúdó fényességével a
nagytáv-csöves észlelők izgalmas célpontja. Az északi félteke 46°-kal billen felénk, a nagytávnagytáv-csöves ész-leléseken így a bolygó halvány sávjai már határozottan ívesnek látszanak. Az Uránuszról egyre több igen részletes, sávokat és foltokat mutató vörös szűrős amatőr felvétel készül, a bolygó iz-galmas részletekkel teli.
Az Uránusz Daryll Milika és Pat Nicholas (Ausztrália) felvételén. A világos északi poláris gallér, és egy világos egyenlítői sáv is jól látható a bolygón. 2017.12.09. 12:30 UT, C14, IR610.
10
Kalendárium – október Kalendárium – október
Az Uránusz keresőtérképe
A Callisto érinti a Jupiter korongját október 31-én
Október utolsó napján több érdekes csillagászati jelenséget is megfi gyelhetünk. A legkülönle-gesebb a Callisto érintkezése a Jupiter északi pólusával. A Callisto az egyetlen a Galilei-holdak közül, amely nem kerül minden keringése során a bolygókorong elé vagy mögé, pályája miatt a korong északi és déli pereme felett is átvonulhat. Ezért érdekes esemény hatévente, ha először/
utoljára érinti a Jupiter korongját a pólusoknál.
Az eseménysorozat még a délutáni napsütésben kezdődik. A délnyugati égen fi gyelhetjük meg a Hold elvonulását a Jupitertől északra. A növekvő holdsarló 16%-os megvilágítottságú, 47 fokos elongációban, de az őszi alacsony ekliptika miatt a horizonthoz közel mozog. A leg-nagyobb közelség 14:45 UT-kor következik be, a Jupiter mindössze 7’-cel lesz a holdperemtől.
Fedést ekkor a Földről nem lehet megfi gyelni, csak egy hónappal később (a november 28-i fedés Magyarországról is látszik). A közelség idején a Nap már csak 5 fokkal lesz a horizont felett (Budapestről), és háromnegyed órával később le is nyugszik. A bolygó ekkor még csak 14’-re távolodott a holdsarlótól. A szürkület kezdetével megjelenik a hamuszürke fény is. Közben a Jupiter körül sűrűsödnek az események.
14:35 UT-kor az Europa korongja megjelenik a Jupiter előtt (még a legnagyobb holdközelség előtt)
15:45 UT-kor az Io korongja is megjelenik a Jupiter előtt (napnyugta után negyed órával) 16:27 UT-kor az Europa árnyékvetése kezdődik
16:30 UT-kor a Callisto korongja érintkezik a Jupiter északi pólusával, és elkezd vonulni a peremen
16:39 UT-kor az Io árnyéka is megjelenik a Jupiteren (ekkortól két árnyék látszik). A Jupiter már csak 8 fokra van a horizonttól, de már 35’-re a Holdtól
10
16:57 UT-kor a Callisto korongja éppen az északi pólus fölött látszik. A hold csak 0,1”-re merül be a korong elé (gyakorlatilag csak érinti azt)
17:11 UT-kor az Europa levonul a korongról
17:25 UT-kor a Callisto korongja elválik a Jupitertől (már csak 3 fok magasan van a hori-zonttól)
17:50 UT körül a Jupiter lenyugszik
A Callisto érintése idején (16:57 UT-kor) másik két Galilei-hold árnyéka és korongja is észlelhető A Hold és a Jupiter párosa 15:00 UT-kor
Kalendárium – október Kalendárium – október
A Perseus „démoni” csillaga: az Algol
David Fabricius 1596-ban fedezte fel az első változócsillagot, a Mira Cetit, a következő válto-zó felfedezésére bő 73 évet kellett várni. Éppen 350 éve Geminiano Montanari (1633–1687) bolognai matematikaprofesszor fi gyelte meg első ízben az Algol (β Persei) fényváltozását, de csupán azt állapította meg, hogy a csillag időnként jelentősen elhalványul. Honfi társa, Jacopo Filippo Maraldi (1665–1729) – aki a párizsi Királyi Obszervatórium észlelőjeként vált híressé –, majd a szászországi földműves-amatőrcsillagász, Johann Georg Palitzsch (1723–1788) már azt is észrevette, hogy az Algol fénycsökkenése periodikusan ismétlődik. A fényváltozások rejtélyét végül a hollandiai születésű angol John Goodricke (1764–1786) oldotta meg 1783-ban. A Royal Society számára küldött levelében azt írta, hogy az ingadozást vagy a csillag felszínét borító sö-tét foltok okozzák, vagy pedig két csillag kering egymás körül, amelyek szabályos időközökben elfedik egymást a Földről nézve. Ő maga ezt az utóbbi lehetőséget tartotta valószínűnek.
Ma már közismert, hogy a csillagok változásaiért alapvetően két fő folyamat lehet felelős.
Gyakoribb, hogy a fényváltozásokat a csillag vagy szűk környezetének fi zikai változásai okoz-zák, bizonyos esetben azonban a változás pusztán geometriai eredetű, a csillag forgásából, vagy egy szorosan keringő kettőscsillag kölcsönös fedéseire vezethető vissza. Az Algol ez utóbbi fo-lyamat prototípusa, egyben az ún. fedési kettősök legnépesebb alcsoportjának (EA) névadója.
A csillagpár tagjai a Földről szemlélve olyan közel vannak egymáshoz, hogy távcsővel már nem választhatók külön, de még nincsenek annyira szoros közelségben, hogy a kölcsönös tömegvon-zás számottevően eltorzítsa alakjukat, és anyagáramlás lépjen fel köztük, ami a W UMa (EW) és az ugyancsak Goodricke által felfedezett β Lyrae (EB) típusokra jellemző.
A fedési változók vizsgálata nagy segítséget jelent a csillagok (egymáshoz viszonyított) tö-megének és méreteinek meghatározásában. Argelander már 1840 körül kimutatta, hogy az Algol-rendszer keringési ideje folyamatosan, kis mértékben változik. A periódusváltozást Seth C. Chandler (1846–1913) azzal magyarázta, hogy az Algol valójában hármas rendszer, és a harmadik tag befolyásolja a fedési kettős keringését. Az Algol C távolsága kilencszerese az A és B csillagok egymástól mért távolságának, keringési ideje 1,861 év.
A változások első felismerésének kérdése megosztja a tudománytörténészeket. A csillag arab eredetű elnevezése (Ra’s al Ghul, vagyis a „Démon feje”) miatt számos kutató azon a vélemé-nyen van, hogy már a kora középkori iszlám csillagászok is megfi gyelhették az Algol változásait.
Mások szerint pusztán a csillagképben elfoglalt helyzete (Perseus kezében tartott Medúza, Gor-gó-fej) révén kapta ijesztő nevét. A Helsinki Egyetem kutatócsoportja (Lauri Jetsu és munkatár-sai) egyenesen az i. e. 1224 körül keletkezett, ún. Kairói naptárban szereplő egyik, 2,85 napos ciklus (ez jól egyezik a mai, 2,867 napos periódussal) révén következtetnek arra, hogy talán már az egyiptomi csillagászok is észlelhették minimumait.
Az Algol fényváltozása igen jellegzetes. Fényessége mintegy 58 órán át nagyjából állandó, vi-zuálisan 2,2 magnitúdó, azután hirtelen csökkenni kezd, és 5 óra alatt több mint egy fényrendet zuhan (3,4 magnitúdóig). Az éles minimum után azonban ugyanilyen gyorsan újból fényesedik, és a maximumot elérve kb. két és fél napig nagyjából állandó. A fényváltozás periódusa legköny-nyebben a két éles minimum közti időtartammal határozható meg, az Algolnál a periódus jelen-leg 2 nap 20 óra 49 perc. A pontosabb mérésekből az is kitűnt, hogy a maximális fényesség ide-jén, a két minimum közti időszakban is bekövetkezik egy gyenge, alig 0,1 magnitúdójú
fényességcsökkenés. Ekkor a főcsillag takarja el a halványabb társat. Vizuális észleléséhez egy már „történelmi”, ám revideált fényességértékeket mutató 1968-as AAVSO-térképet ajánlunk, amely kellően nagy léptékben mutatja a szabadszemes változó hasonlóan fényes összehasonlítóit.
10
Kalendárium – október Kalendárium – október
Évforduló 100 éve született Isadore Epstein
Isadore Epstein (1919. október 23., Tallinn – 1995. szeptember 17., New York) amerikai csilla-gász családja 1925-ben költözött az Egyesült Államokba. Epstein Princetonban szerezte meg a PhD-fokozatot, majd a Columbia Egyetemen tanított 37 éven keresztül.
Doktori értekezésében óriáscsillagok modelljeinek pulzációs tulajdonságait vizsgálta, később a Nap modellezésével foglalkozott. Két energiaforrást tételezett fel, a proton-proton-reakciót és a karbon-ciklust. Lloyd Motzcal közösen tanulmányozták az opacitás szerepét. Változócsillago-kat is észlelt, és halmazok fotometriájával is foglalkozott.
Legjelentősebb azonban a déli megfi gyelőállomások kiválasztásában végzett munkája. Ar-gentínában, Chilében, Dél-Afrikában és Ausztráliában vizsgálta a légkör tisztaságát, stabilitá-sát, a kiválasztott hely elérhetőségét stb. Az általa tesztelt helyszínek közül jól ismertek a chilei Cerro Tololo és La Silla, a dél-afrikai Sutherland és az ausztráliai Siding Spring – mindegyik helyen fontos obszervatórium lett azóta.
A (2928) Epstein kisbolygó őrzi a nevét.
Jupiter-holdak
f = fogyatkozás: a hold a Jupiter árnyékában á = átvonulás: a hold árnyéka a Jupiteren e = előtte: a hold a Jupiter korongja előtt m = mögötte: a hold a Jupiter korongja mögött k = a jelenség kezdete
Mimas Enceladus Tethys Dione Rhea Titan
Mimas Enceladus Tethys Dione Rhea Titan Szaturnusz-holdak