A nyári időszámítás alatt a KÖZEI-ben megadott időpontokhoz egy órát kell adni.
Szeptember
19. 2 458 746 23 50 27 Vilhelmina, Emília, Mária, Szabolcs, Tivadar, Vilma 20. 2 458 747 23 54 24 Friderika, Frida, Zsuzsa, Zsuzsanna A bizánci naptár 7528. évének kezdete; szeptember 14.
A zsidó naptár 5780. évének kezdete (napnyugtakor); szeptember 29.
9
Kalendárium – szeptember Kalendárium – szeptember
A déli égbolt szeptember 15-én 20:00-kor (UT)
Bolygók
Merkúr: A hónap első felében a Nap közelsége miatt nem fi gyelhető meg, 4-én felső együttál-lásban a Nappal. A hónap végére már megkísérelhető felkeresése napnyugta után a nyugati látó-határ közelében. 20-án már fél órával nyugszik a Nap után, de ez az érték később sem változik, megfi gyelésre nagyon kedvezőtlen helyzetben van.
Vénusz: A hónap végén napnyugta után kereshető a nyugati látóhatár közelében. Az ekliptika most a nyugati horizonttal zár be kis szöget, így a Vénusz észlelése újra nehéz, annak ragyogó fénye ellenére. A hónap végén is csak fél órával nyugszik a Nap után. Fényessége -3,9m, átmérője 9,7”-ről 10”-re nő, fázisa 0,996-ről 0,98-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez az Oroszlán, majd 24-től a Szűz csillagképben. A Nap közel-sége miatt nem fi gyelhető meg, 2-án együttállásban van a Nappal. Fényesközel-sége visszacsökken 1,7m-ról 1,8m-ra, látszó átmérője 3,5”.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Kígyótartó csillagképben. Fényesen ragyog az esti nyugati égen, éjfél előtt nyugszik. Fényessége -2,1m, átmérője 37”.
Szaturnusz: Hátráló, majd 18-ától előretartó mozgást végez a Nyilas csillagképben. Éjfél körül nyugszik, az éjszaka első felében látható a délnyugati ég alján. Fényessége 0,4m, átmérője 17”.
Uránusz: Este kel, az éjszaka nagyobb részében látható. Folytatja hátráló mozgását a Kos csil-lagképben.
Neptunusz: Egész éjszaka megfi gyelhető, 10-én van szembenállásban a Nappal. Hátráló moz-gást végez a Vízöntő csillagképben.
Az északi égbolt szeptember 15-én 20:00-kor (UT) Eseménynaptár (UT)
Dátum Idő Esemény
09.02 11:24 a Mars bolygó együttállásban a Nappal 09.04 3:20 a Merkúr felső együttállásban a Nappal
09.04 9:08 a Hold maximális librációja (l=+7,54°, b=-5,46°, 31,6%-os, növekvő holdfázis) 09.06 3:10 első negyed (a Hold a Kígyótartó csillagképben, látszó átmérője 31' 2") 09.06 6:42 a (135) Hertha kisbolygó oppozícióban (9,5 magnitúdós, Vízöntő csillagkép) 09.06 17:49 a Jupiter 5,6°-kal nyugatra látható az 56,4%-os, növekvő fázisú Holdtól az esti
szürkületben a Kígyótartó csillagképben
09.06 18:24 a Neptunusztól 27,5"-cel északkeletre látható a φ Aqr (4,2 magnitúdós) az esti szür-kületben
09.08 17:45 a Szaturnusz 2,4°-kal nyugatra látható a 75,3%-os, növekvő fázisú Holdtól az esti szürkületben a Nyilas csillagképben
09.10 7:24 a Neptunusz oppozícióban a Vízöntő csillagképben (7,8 magnitúdós, 2,3" átmérő) 09.11 8:49 a Hold minimális librációja (l=+3,18°, b=+3,58°, 93,0%-os, növekvő holdfázis) 09.11 22:30 a 95,5%-os, növekvő fázisú holdkorongtól 59'-cel északnyugatra a δ Cap (2,9
mag-nitúdós)
09.13 13:32 a Hold földtávolban (406 377 km, látszó átmérő: 29' 24", 99,5%-os, növekvő hold-fázis)
9
Kalendárium – szeptember Kalendárium – szeptember
Dátum Idő Esemény
09.13 20:31 a 99,8%-os, növekvő fázisú holdkorong peremétől 12' 44"-cel északnyugatra lát-ható a ψ3 Aqr (5,0 magnitúdós)
09.13 22:09 a Neptunusz 4,2°-kal északnyugatra látható a 99,8%-os, növekvő fázisú Holdtól a Vízöntő csillagképben
09.14 4:33 telehold (a Hold a Vízöntő csillagképben, látszó átmérője 29' 25"), a 2019-es év legkisebb teleholdja
09.14 19:14 a Hold mögül kilép a 30 Piscium (4,4 magnitúdós, 99%-os, csökkenő holdfázis) 09.15 18:52 a (36) Atalante kisbolygó oppozícióban (10,5 magnitúdós, Vízöntő csillagkép) 09.15 22:40 a 97,0%-os, csökkenő fázisú holdkorongtól 19,8'-cel délkeletre látható a 20 Cet
(4,8 magnitúdós)
09.18 0:31 az Uránusz 4,8°-kal északnyugatra látható a 86,9%-os, csökkenő fázisú Holdtól a Kos/Cet csillagképekben
09.18 18:02 a Szaturnusztól 57'-cel nyugatra látható az NGC 6717 gömbhalmaz (8,4 magni-túdós) az esti szürkületben a Nyilas csillagképben
09.18 22:35 a Hold súrolva fedi a SAO 93301-et az északi pereme mentén (7,2 magnitúdós, 80%-os, csökkenő holdfázis) a Kos csillagképben
09.19 3:10 a Hold maximális librációja (l=-5,86°, b=+5,36°, 78,8%-os, csökkenő holdfázis) 09.20 22:19 a 62,4%-os, csökkenő fázisú holdkorong peremétől 5' 28"-cel délre látható a
97Tau (5,1 magnitúdós)
09.22 2:41 utolsó negyed (a Hold az Orion csillagképben, látszó átmérője 31' 18")
09.23 1:25 a 39,9%-os, csökkenő fázisú holdkorong peremétől 8' 28"-cel délre látható a 36Gem (5,3 magnitúdós)
09.23 2:23 a (247) Eukrate kisbolygó oppozícióban (10,4 magnitúdós, Halak csillagkép) 09.23 7:50 őszi nap-éj egyenlőség
09.25 0:57 a 19,5%-os, csökkenő fázisú Holdtól 2,7° távolságra nyugatra látható a Kaptár nyílthalmaz (M44, 3,1 magnitúdós) a Rák csillagképben
09.26 10:36 a Hold minimális librációja (l=-3,09°, b=-4,67°, 8,2%-os, csökkenő holdfázis) 09.26 17:44 a Jupitertől 8'-cel délre látható az NGC 6287 gömbhalmaz (9,2 magnitúdós) az esti
szürkületben a Kígyótartó csillagképben
09.27 4:18 38 óra 8 perces holdsarló 17,5° magasan a hajnali égen (a Marstól 14°-kal délke-letre)
09.28 2:24 a Hold földközelben (357 802 km, látszó átmérő: 33' 24", 0,9%-os, csökkenő hold-fázis)
09.28 4:05 a Mars 3,5°-kal délnyugatra látható a 0,7%-os, csökkenő fázisú Holdtól a hajnali szürkületben a Szűz csillagképben
09.28 5:26 a (21) Lutetia kisbolygó oppozícióban (9,4 magnitúdós, Halak csillagkép) 09.28 18:13 a Plutotól 49'-cel északnyugatra látható az 50 Sgr (5,6 magnitúdós) az esti
szür-kületben
09.28 18:26 újhold (a Hold a Szűz csillagképben, látszó átmérője 33' 21")
09.29 16:47 22 óra 21 perces holdsarló 4,3° magasan az esti égen (a Merkúrtól 7,4°-kal délke-letre, a Vénusztól 3,1°-kal délkeletre)
09.30 16:45 46 óra 19 perces holdsarló 8,6° magasan az esti égen
Oppozícióban a Neptunusz
A Vízöntő csillagkép keleti széle felé mozgó Neptunusz láthatósága lassan javul, az éjfél előtt delelő bolygó 37°-kal emelkedik a horizont fölé. A 2,4” átmérőjű és 7,8 magnitúdó fényességű bolygó megfi gyeléséhez nagy távcsövet, fotózásához narancs vagy vörös szűrőt érdemes használ-ni. A déli félteke 24°-kal billen a Föld felé, a bolygón látszó sávok fi noman íveltek. A déli pólus körüli Déli Poláris Alakzatban gyakoriak a világos viharfelhők, ezek a nagy felbontású amatőr felvételeken is megfi gyelhetők.
Világos egyenlítői és déli mérsékelt övi foltok a Neptunuszon, Andy Casely (AU) fotóján és térképén.
2017.11.22. 11:51 UT, C14, IR642.
9
A Neptunusz keresőtérképe
Kalendárium – szeptember Kalendárium – szeptember
Mare Humboldtianum
Egyike annak a két holdbéli tengernek, amelyeket személyekről neveztek el. A névadó a né-met Johann H. Mädler (1794–1874) volt, aki társával, Wilhelm Beerrel (1797–1850) együtt 1837-ben adta ki korszakalkotó Der Mond című könyvét, benne egy gyönyörű holdtérképpel.
A Mare Humboldtianum nem tartozik a legkönnyebben megfi gyelhető alakzatok közé, mert a Hold északkeleti szélén helyezkedik el. Szelenografi kus koordinátái: 57° északi szélesség és 80° keleti hosszúság. Csak akkor fi gyelhető meg jól, ha a libráció kedvező, máskülönben annyit láthatunk, hogy egy szakaszon a Hold pereme egyenes, mintha csak kivágtak volna belőle egy kis szeletet. A megfi gyelhetőségéről sokat elárul az a tény, hogy az 1960-as években, amikor Ge-rard P. Kuiper és munkatársai az arizoniai Lunar and Planetary Laboratory-ban összeállították a Consolidated Lunar Atlast, egy 1938-as, a Lick Obszervatóriumban készült felvételt kellett felhasználniuk, dacára annak, hogy addigra már több mint 8000 fotót készítettek a Holdról. A digitális technika rohamos fejlődésének és a megfi zethető árú és jó minőségű távcsövek döm-pingjének köszönhetően egy amatőrcsillagász sokkal szerencsésebb helyzetben van ma, mint két-három évtizeddel ezelőtt.
A Mare Humboldtianum a 125 km-es Endymion-krátertől keletre fekszik, a holdperemen.
Maga a lávával elöntött sötét mare-terület 160 km átmérőjű, a Humboldtianum-medence
A Mare Humboldtianum Kocsis Antal felvételén.
Figyeljük meg a legkülső gyűrűt az Endymion-krátertől közvetlenül keletre.
300 km-es belső gyűrűjében fekszik. A medence külső gyűrűje több mint 600 km átmérőjű, és viszonylag könnyen megfi gyelhetjük kisebb műszerekkel is. Erős északkeleti librációnál, köz-vetlenül telehold után, amikor a terminátor már elérte a Mare Humboldtianum keleti szélét, gyönyörűen láthatjuk ezt a külső gyűrűt az Endymiontól közvetlenül keletre.
Évfordulók 250 éve született Alexander von Humboldt Alexander Friedrich Heinrich von Humboldt (1769. szep-tember 14., Berlin – 1859. május 6., Berlin), a 19. század egyik legnagyobb hatású tudósa, tanulmányait eleinte ma-gánúton végezte, majd az Odera menti Frankfurt és Göt-tingen egyetemén folytatta. Tanult a Hamburgi Kereske-delmi és a Freibergi Bányászati Akadémiákon is. 1792-ben bányafelügyelő lett Poroszországban. Biztonsági lámpákat és mentőfelszerelést fejlesztett ki bajba került bányászok számára, és ezeket ő maga is kipróbálta.
Egy párizsi utazása alkalmával megismerkedett Aimé Bonpland francia botanikussal, aki társa lett föld körüli
utazásai során. Bejárták Közép- és Dél-Amerikát és Közép-Ázsiát is. Számos értékes megfi gye-lést tettek, több ezer, Európában addig ismeretlen növényt írtak le.
Humboldt legfontosabb publikációja az öt kötetes Kosmos. Stuttgartban jelent meg 1845 és 1862 között, és számos nyelvre lefordították. Magyarul is jelentek meg szemelvények belőle, de teljes fordítása nincs (a III. könyvből publikált részleteket Miksits Imre: Kozmosz: A világ egyetemes természeti leírása, III. könyv, Pest, 1857, a Budapesti Hirlapban további részletek je-lentek meg ugyanebben az évben). Az I. és III. kötetek foglalkoznak csillagászattal. Az I. kötet általános összefoglalót ad a természeti jelenségekről, így a csillagászati objektumokról is. A III.
kötet részletesen tárgyalja a csillagok tulajdonságait, a legfrissebb eredmények alapján. Ezeke ismeretét többek között kiterjedt levelezésének is köszönheti, Humboldt kapcsolatban állt a kor legnagyobb csillagászaival (Bessel, Schumacher, Encke és mások). Beszámolt Bessel és Struve sikeres erőfeszítéseiről, hogy megmérjék az állócsillagok parallaxisát (és így a távolságukat).
Részletesen ismertette az akkor ismert változócsillagokat, és közölt egy Argelander által készí-tett katalógust is, amelyik először jelölte a változócsillagokat a ma is használatos módon.
200 éve született Armand-Hippolyte-Louis Fizeau
Armand-Hippolyte-Louis Fizeau (1819. szeptember 23., Párizs – 1896. szeptember 18., Nante-uil-le-Haudouin) francia fi zikus apja orvos volt, és Fizeau is ezt a pályát választotta volna, de az egészsége nem bírta, és ő se a vér látványát. Fizikát tanult inkább a Collège de France-ban, és Arago mellett csillagászatot a párizsi obszervatóriumban.
9
Kalendárium – szeptember Kalendárium – szeptember
Eleinte a dagerrotípia tökéletesítésével kísérletezett, komoly eredményeket elérve. A fényké-pezés technikáját tökéletesítve Léon Foucault-val az első használható fényképeket készítették a Nap felszínéről. Másik igen jelentős kísérletük annak
kimuta-tása volt, hogy sűrűbb közegben (víz) a fény lassabban terjed, mint levegőben (mivel időközben összevesztek, az eredményeik külön-külön jelentek meg). Fizeau a fény sebességét is megpró-bálta nem csillagászati módszerrel megmérni, ez sikerült is neki, de nem a kívánt pontossággal. A módszerét továbbfej-lesztve Alfred Cornu (1841–1902) már sikeres méréseket haj-tott végre az 1870-es években.
1848-ban Christian Dopplertől (1803–1853) függetlenül felfedezte azt a jelenséget, amelyet Franciaországban gyakran Doppler–Fizeau-eff ektusnak (máshol csak Doppler-eff ektus-nak) neveznek, ami a spektroszkópia elterjedésével jelentős sze-rephez jutott az asztrofi zikában.
Fizeau eredményeit kortársai elismeréssel fogadták. A
fran-cia Akadémia fi zikai osztályának 1860-ban lett tagja, 1878-ben elnöke. Ugyanebben az évben a Bureau des Longitudes is a tagjai közé fogadta. 1866-ban a Royal Society Rumford-érmet adományozott neki, és külső taggá választották 1875-ben. Fizeau nevét egy holdkráter is őrzi – a Hold túlsó oldalán.
Ötven éve csapódott be a Murchison-meteorit
1969. szeptember 28-án az ausztráliai Murchison település fölött egy fényes tűzgömb három részre szakadt, majd eltűnt a megfi gyelők szeme elől. A meteorit szétszóródott darabjait 13 km2 -ről kb. 100 kg össztömegben gyűjtötték össze, közülük a legnagyobb a 7 kg-ot is elérte.
A meteorit vizsgálata érdekes eredményeket hozott. A szenes kondritok közé tartozó égitest (ilyen az 1857-ben Kabán lehullott meteorit is), ásványok mellett szerves anyagot is tartalmaz.
A Murchison maradványában találtak aminosavakat, például glicint (C2H5NO2) és alanint (C3H7NO2). Az összetétel analízise azt mutatja, hogy az objektum komponensei a Naprendszer keletkezése előtti időkből származnak. A kis sűrűségű grafi tszemcsékben található 18O gyako-risága és a szilícium izotópjainak anomális aránya szupernóvából kidobott anyagra utal. A 22Ne eredete pedig a preszupernóva állapotban történt szénfúzió eredménye lehet.
A meteorit további tanulmányozása számos területnek nyújthat értékes adatokat: a poszt-AGB csillagokon és szupernóva-robbanásokon keresztül a korai Naprendszer kémiai evolúció-ján át az élet földi felbukkanásáig.
Jupiter-holdak nap UT
h:m hold jelenség
4 19:19.1 Europa ev
19:26.1 Europa ák
6 18:33.0 Io ek
19:49.5 Io ák
20:44.5 Io ev
7 19:12.7 Io fv
9 20:05.6 Ganymedes fv
11 19:27.3 Europa ek
13 19:36.4 Europa fv
20:28.2 Io ek
14 17:36.1 Io mk
15 18:25.0 Io áv
16 18:50.2 Ganymedes mv
20 19:38.8 Europa mv
19:38.9 Europa fk
21 19:32.8 Io mk
22 18:08.0 Io ák
19:05.3 Io ev
23 17:32.7 Io fv
27 17:57.2 Ganymedes áv
29 18:50.6 Io ek
19:10.9 Europa áv
30 19:28.2 Io fv
f = fogyatkozás: a hold a Jupiter árnyékában á = átvonulás: a hold árnyéka a Jupiteren e = előtte: a hold a Jupiter korongja előtt m = mögötte: a hold a Jupiter korongja mögött k = a jelenség kezdete
v = a jelenség vége
9
Kalendárium – szeptember
Mimas Enceladus Tethys Dione Rhea Titan
Mimas Enceladus Tethys Dione Rhea Titan Szaturnusz-holdak
9
Kutatók Éjszakája
A Kutatók Éjszakája az elmúlt bő évtizedben a legnépszerűbb tudománynépszerűsítő program-má vált. A rendezvénysorozat az Európai Bizottság kezdeményezésére kezdődött, 2005-ben, European Researcher’s Night elnevezéssel. Magyarország 2006-ban csatlakozott a Kutatók Éj-szakához; a Magyar Csillagászati Egyesület 2007 óta vesz részt a programsorozaton – sok más hazai szervezethez és intézményhez hasonlóan. A Kutatók Éjszakájának elsődleges célja a kuta-tói pálya népszerűsítése, a fi gyelemfelkeltés, ezen belül is elsősorban a tudomány népszerűsítése a fi atalok körében.
A rendezvényt hagyományosan szeptember utolsó péntekén tartják meg, 2018-ban első ízben a rákövetkező szombati napra is meghirdették a Kutatók Éjszakáját. A magyarországi prog-ramokat jelenleg a Regionális Információs és Fejlesztő Tudásközpont koordinálja. Az elmúlt évben 60 magyarországi településen 260 helyszínen több mint 2650 különféle program között választhattak az érdeklődők. Az MCSE partnereivel karöltve számos helyszínen várta csillagá-szati programmal a közönséget – több ezer személy pillanthatott bele távcsöveinkbe a járdacsil-lagászati és intézményi bemutatók alkalmával.
A Magyar Csillagászati Egyesület az első években a központi helyszínen, a Millenárison csat-lakozott ehhez a tudománynépszerűsítő programhoz, majd egyre több helyszínen szervezett távcsöves bemutatókat helyi csoportjai és partnerszervezetei bevonásával. A Kutatók Éjszaká-ja kiváló lehetőség arra, hogy a tudomány iránt érdeklődőkkel találkozzunk, népszerűsítsük a csillagászatot, és a fi atalok fi gyelmét ráirányítsuk a „legszebb tudományágra”. A rendezvény honlapja: www.kutatokejszakaja.hu
Távcsöves bemutató a 2007-es Kutatók Éjszakáján, a Millenárison