Az Okok, nem okok (1631) és a Kalauz

1631 Pázmány utolsó időszakának írói szempontból egyik legaktívabb éve volt, ekkor négy műve is megjelent: az Okok, nem okokon kívül a Bizonyos okok, a Dissertatio és Imádságos könyvének negyedik kiadása.⁶⁵⁶ Utolsó éveiben sem csökkent aktivitása, mutatja ezt a több hónapos távollétet igénylő követi útja VIII. Orbán pápánál 1632-ben, az egyetemalapítás 1635-1632-ben, a prédikációs kötet megírása majd kiadása 1636-ban és a Kalauz harmadik kiadásának sajtó alá rendezése. Erre az időre eshet grazi egyetemi előadásainak javítgatása is. Kései időszakának levelezése azt mutatja, hogy szinte napi kapcsolatban állt I. Rákóczi Györggyel és élénken érdekelte Erdély ekkori válságos időszaka.

Az Okok, nem okok – nem számítva most ide a Kalauz 1637. évi kiadását – Páz-mány három és fél évtizedes hitvitázó működésének feltételezhetően utolsó darabja,⁶⁵⁷

654 HELTAI 2008, 123–124. Mindjárt az első válasz nem sokkal a Bizonyos okok után jelent meg:

KISMARJAI VESZELIN Pál, Kegyes és istenes beszélgetések, Debrecen, 1633. RMNy 1983, 1562. Úgy látszik ez az egyetlen olyan (egyébként több mint 300 lapos) vitairat, amire Páz-mány nem válaszolt. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy Kismarjai Veszelin – hasonlóan Pécsváradi Péter vitairatához Az Szentírásrúl és az Anyaszentegyházrúl ellen – a közvetlenül megtámadott írás mellett a Kalauz számos helyét is bevonja a vitába. Eljárásukkal mindket-ten (Kismarjai Veszelin és Pécsváradi) érzékeltetik, hogy bővebb és kimunkáltabb érvrend-szerével, tartalmilag a Kalauz áll a Pázmány-művek hátterében, s azzal kell fölvenni a küz-delmet.

655 E helyen is köszönöm Heltai Jánosnak, hogy 2014 márciusában az MTA BTK Irodalomtu-dományi Intézetében elmondott A Bizonyos Okok 1671. évi pozsonyi kiadása és más vita-iratok 1671-ből című előadásának kéziratát rendelkezésemre bocsátotta.

656 RMNy 1983, 1514, 1511, 1512, 1513.

657 A pontos datálás, azaz, hogy megállapítsuk, az 1631. év mely időszakában, melyik hónapjá-ban jelent meg a nyomtatvány, nem lehetséges. A datálásra vonatkozóan: RMNy 1983,

egyben a Pécsváradi Péterrel folytatott hitvitáknak is lezárása, melyben – mint a ha-sonló esetekben – itt is Pázmányé volt az utolsó szó. Az Okok, nem okokat a mai is-mert egyetlen, Pannonhalmán található példány alapján Stripsky Hiador 1937-ben publikálta hasonmás kiadásban, ezért (hasonlóan a Jó nemes Váradnak című műhöz) ez sem szerepel az összkiadásban.⁶⁵⁸ Közvetlen előzménye Pécsváradi Péternek az említett Pázmány-műre adott válasza, mely ma példányból nem ismert,⁶⁵⁹ csupán a rövid terjedelmű, 15 számozott lapból álló Okok, nem okokból következtethetünk egyes részeire, mivel Pázmány sűrűn idézi Pécsváradi írását, mégpedig kurzív szedés-sel elkülönítve, sőt a szerző azonosítására (Sallai=Pázmány) is lehet következtetni belőle.⁶⁶⁰ E munkája is Sallai István neve alatt jelent meg, hiszen a védelmezett mű (Jó nemes Váradnak) is Sallait vallotta szerzőjének címlapján. Az 1626-ban megjelent Az Szentírásrúl és az Anyaszentegyházrúl után kibontakozó vita állomásait már rövi-den ismertettük.

Az Okok, nem okok az ajánlás után öt részben felel Pécsváradi munkájára, a ki-lenc okra, az alábbiak szerint:

Keresztyen olvasomnak, Isten aladasat kivanom Num. I. Az I. II. III. Oknak roszszaságárúl Num. II. Az IV. Oknak gazsagarul Num. III. Az V. Oknak oktalanságárúl

Num. IV. Az VI. VII. VIII. Oknak kábaságárúl Num. V. Az IX. Oknak fergessége

Látható, hogy Pázmány formálisan végigmegy vitapartnere érvein, az ott felho-zottakra pontról-pontra válaszol. Gyakran idézi is Pécsváradit, mindazonáltal nem teológiai vita ez, hanem sokkal inkább személyeskedés és szofisztika. A tematizált kérdések közül az első az álnévhasználat. Pázmány soha nem nevezi néven Pécsváradit, csak „Váradi Farkas”-nak, vagy egyszerűen csak „Farkas”-nak titulálja.

Az „Érsek” személye: Pázmány itt nem cáfolja, hogy ő lenne a Jó nemes Váradnak szerzője, amiből arra következtethetünk, hogy ő maga a szerző. A vitairat további té-mái: a durva hangnemről (lásd alább), a vita tárgyától (a Szentírásról és az Anyaszent-egyházról) való eltérés hibája, az autoritásokra való utalások jogossága, az egyház

1460, mely szerint Pécsváradi műve 1630-ban vagy 1631-ben jelent meg. Ha 1631-ben, ak-kor az Okok, nem okok Pázmány utolsó, életében kiadott vitairata.

658 PÁZMÁNY 1631/1937,teljes címén:Pázmány Péter ismeretlen magyar könyve: Okok nem okok, kiad. STRIPSKY Hiador, Bp., 1937. – [PÁZMÁNY Péter:] Okok nem okok, mellyekert iria a’ varadi farkas, hogy nem meltóztatik továb az én irasom-ellen tusakodni. Irta Sallai István pap, püspöki plébános, Pozsony 1631. – RMNy 1983, 1514. Ismertetése: VARJAS 1938.

659 A Pécsváradi-mű címe Kilencz okok volt: RMNy 1983, 1460.

660 PÁZMÁNY 1631/1937,13–14. (A bevezetőben.)

„láthatóságáról”, további személyeskedések, Pázmány megszentenciázásának hamis híre az országgyűlésben, végül a purgatórium a Bibliában.

Hogy mennyire nem a klasszikus értelemben vett hitvitáról van szó, mutatja az, hogy egy kivétellel hiányoznak belőle a latinul idézett autoritások, s az idézet nélküli locus-utalások száma is csekély. A kilenc bibliai utaláson kívül Kálvin Institutiójára hivatkozik háromszor, csak utal Bellarminóra és Becanusra, és egy olyan műre – Zacharias Rivander lutheránus szerző Lupus excoriatus⁶⁶¹ című kálvinisták elleni írá-sát említi –, amely nem szerepel más vitairataiban, bizonyítva azt, ami már korábbi írásaiban is megfigyelhető volt, hogy folyamatosan tanulmányozza a megszerzett könyveket, s frissíti utalásbázisát, akár katolikus, akár protestáns szerzőkről van szó.

A mű személyeskedő jellege folytán természetesnek kell tartanunk, hogy ismét előkerül a durvaságok kérdése, noha ebben a rövid írásában Pázmány nem él úgy a durvaság eszközeivel, mint jó néhány korábbi művében, sokkal inkább az ellenfelet ostobának tekintő, lenéző státust foglalja el. Viszont a kérdésre, hogy miért a vissza-visszatérő alantas stílus, itt adja meg visszamenőleg is a legteljesebb választ, aminek a lényege, hogy részéről csak a szidalmak visszadobálásáról van: „Es hogy a’ Farkas fülében titkomat meg-súgjam: mikor kemény szókat írtam feleletemben, egyebet nem miveltem hanem, haza küldöttem a’ mit reánk okádot a’ Farkas: az-az a’ minémü ke-mény szidalmakat reánk szórt Irasában, egybeszedtem és haza kültem neki: a’ végre, hogy meg-jajdúllyon, és maga fájdalmából ismérje, hogy nem kell ollyat reánk kérödni, a’ mit maga nem örömest szenvedne.”⁶⁶²

Ezek után nem lehet meglepő, ha e kis írás közvetlen összefüggése a Kalauzzal csak kevéssé mutatható ki, inkább a Pécsváradi-művekkel való kommunikációs hely-zet felől tudjuk meghatározni helyét a Pázmány-művek kapcsolati rendszerében. Új érve tán csak az említett Rivander-utalás, úgy tűnik, hogy a rövid írás csak azért ké-szült el, hogy magáénak tudhassa a polémia utolsó szavát.

661 PÁZMÁNY 1631/1937,3. –Zacharias Rivander (Bachmann) lutheránus prédikátor (1553–

1597) műve: Lupus excoriatus oder Schafpelz öffentlicher und heimlicher Calvinisten, Wit-tenberg, 1582.

662 PÁZMÁNY 1631/1937,5.

6. A KALAUZ ÉS A VITAIRATOK KOMPILÁCIÓS