A Csepregi mesterség (1614) és a Kalauz

Bár a Kalauz egyik kiadására sem érkezett a hazai protestánsoktól a műhöz hasonló terjedelmű, mindenre kiterjedő, átfogó válasz, „összességében felépítettek a protestán-sak [!] egy olyan kommunikációs teret, egy olyan nyilvánosságot, amely megfelelően kiegyensúlyozta a Kalauz hatását.”⁴⁴⁹ A Csepregi mesterség⁴⁵⁰ előzményéül szolgált,

444 „Gondolom azt-is, hogy vagy késén kezdtél az deáksághoz, vagy sok üdőt veszettél-el az alsó iskolákban, s a mikor osztánn a felsőkre bár ugyan Német-országban mentél-is, talám akkor immár nagy Domine vóltál, s a kit a Peti meg nem tanúlhatott, Péter sem tanúlhatta azt meg, mikor a friss és az ifiú elme megtompúlt s megostobásodott.” PPÖM V, 106. Al-vinczi az 1600 körüli években tanult Wittenbergben majd Heidelbergben. Lásd: HELTAI

1989, 23–235; SZABÓ A. 2017, 87–88.

445 PPÖM V, 58–59. Hogy Alvinczi Bocskai testamentumosa volt, arról Az calvinista prédiká-torok tüköre című művében tett említést Pázmány. Ugyanitt Alvinczival való „régi ismeret-ségét” is megemlíti, ami vonatkozhat az Öt szép levél óta meglevő irodalmi kapcsolatra is, de akár korábbi életrajzi kapcsolatra is utalhat; PPÖM V, 32.

446 HELTAI 2008, 114.

447 PPÖM V, 56.

448 „Nem kártya az szent írás, nem, jácczó-társaid a szentek, a lelki dolgok között ne makktrónfoskoggyál; sőtt jobb tenéked, jobb Alvinczi, magadban bétérned, rövid lepled küvüll lábod nem nyújtanod, kutarczot mondanod vagy hogy falt vakarnod, hogy-sem újjot vonnod, avvagy Pázmány ellen fejedet falban verned. Tudod, hogy ez immár sokakat leűltetett: mert nem fövenyen, sem nem jégen tanulta az építést mint te, hanem az szent írás-nak helyéből kimozdíthatatlan kőszikláján. […] Gyarmati Miklós mellett senki pennát nem foga, Magyari István mingyárt halgata, Eszterhas Tamás meg sem mére mocczanni ellene, az solnai gyülekezet nem hánkódék többet írásával Forghács Ferencz esztergomi érsek és cardinal ellen.” PPÖM V, 106.

449 HELTAI 2008, 116.

hogy Zvonarics Imrének, Nádasdy Pál csepregi lelkipásztorának fordításában 1614-ben megjelent Matthias Hafenreffer tübingai professzor 1601-1614-ben Jénában első ki-adásban publikált teológiai műve.⁴⁵¹ Ehhez Nagy Benedek kőszegi iskolamester írt Praefatiót, melyben az akkor frissen megjelent Kalauzt támadta.⁴⁵² Nem véletlen, hogy a lutheránus szerzők támadták a Kalauzt, hiszen abban Pázmány elmarasztalólag nyilatkozott Hafenreffer művéről a III. könyv XI. részében: „Egy Matthias Hafenreffer tübingai doctor 1603. esztendőben nagy rosz otromba könyvet íra De Locis Theologicis. És jóllehet azt taníttya egy-felől, hogy az ember lelke halhatatlan;

de más-felől néki kerűl és azt vítattya, hogy az ember lelke férfiu magból és anyátúl nemzetik”.⁴⁵³ Innen már csak egy lépésre van a Luther ördögi származásáról szóló gondolatmenet, amiről alább szó lesz.

Az evangélikus irat ajánlását maga Zvonarics írta Nádasdyhoz, ami Pázmány fi-gyelmét különösen fölkeltette. A Csepregi mesterségben ugyanaz az eljárása mint az 1603. évi, Magyari Istvánhoz szóló Felelet esetében: Magyari is ura, Nádasdy Ferenc támogatásával adta ki művét, hozzá szól ajánlása is, s ugyancsak hozzá írta Pázmány a Felelet dedikációját, sőt még egy latin nyelvű Peroratiót is. A Felelet paratextusaiból nyilvánvaló, hogy – leegyszerűsítve a kérdést – Nádasdy Ferencet Pázmány meg akar-ja győzni, át akarakar-ja állítani a katolikus oldalra, miután a maga részéről bebizonyította a katolikus fél igazát. Ugyanígy jár el a „fekete bég” fiával, Nádasdy Pállal is. Pázmány talán ráérzett a család visszatérési hajlamára, ugyanis később Pál fia, Ferenc országbí-ró 1643-ban katolikus vallásra tért.⁴⁵⁴ Az, hogy Pázmány e műve Szyl Miklós álnéven jelent meg, a célzatos tendenciát nem gyengítette. Pázmány jól tudhatta, hogy

450Csepregi mesterség, az az Hafenreffernek magyarrá fordítot könyue eleiben függesztet leueleknek czegéres czigánysági és orczaszégyenyítö hazugsági, mellyet az igazságnak otalmára írt Szyl Miklos. Becsben 1614. RMNy 1983, 1061. Kiadása: PPÖM V, 5–24.

451Loci theologici, certo methodo ac ratione in tres libros tributi.

452 ZVONARICS Imre, Az szent irasbeli hitvnk againak bizonyos moddal es rendel harom konyvekre valo osztasa, mellyek az szent irasbeli dolgoknak summaiat […] röuideden be foglallyak […] es az mi idönkbeli kiual keppen valo ellenkezö tudomanyokat is hyüsegessen magyarazzak. Irattattak es magyar nyelvre fordettattak Zvonarits Imre chepregi fö fö temp-lomi praedicator altal az tubingai Hafenreffer Matheas irasabol. Keresztvrat MDCXIV.

RMNy 1983, 1072. A mű három része: Az Istenről, Az angyalokról és az igen terjedelmes Az emberről szóló rész.

453 PPÖM III, 427. Ez a mondat a Kalauz mindhárom kiadásában megvan: PÁZMÁNY 1613,274, PÁZMÁNY 1623,311.PÁZMÁNY 1637/2000,306. (Nyelvtörténeti adalék: az első két kiadás-ban „anyátúl nemzettetik”, a harmadik kiadáskiadás-ban: „anyátúl nemzetik.”)

454 A fentiek alapján tehát a Nádasdyakkal való „kapcsolatteremtés”, ahogy Heltai János írja (HELTAI 2008, 117.) még egy generációval korábbra is visszavezethető. – „A nagy horderejű döntést nyilvánosan Csepregen, az evangélikus zsinaton jelentette be Nádasdy 1643. no-vember 25-én, akinek nem lehetett könnyű lelkészeinek, tanítóinak, familiárisainak szemébe nézve elmondani a változást.” VISKOLCZ 2013,45.– Esterházy Miklós szerepéről Nádasdy áttérésében: BITSKEY 1996c. – Lásd még VISKOLCZ 2013,45–46. és VISKOLCZ.

san kiderül, ki áll a név mögött. Pázmány álnévhasználatának kérdése, az, hogy miért nem saját neve alatt jelentette meg egyes műveit, régóta téma a szakirodalomban, de a kérdés megválaszolása még nem tekinthető lezártnak.⁴⁵⁵

A Csepregi mesterség valójában nem kifejtett és kimunkált válasz az evangélikus műre, nem is akar az lenni, nem Hafenrefferrel akar vitázni, bár néhány alapkérdésre kitér Pázmány ebben a rövid terjedelmű vitairatában.⁴⁵⁶ Pázmány számára ez esetben sokkal fontosabb a teológiai kérdések alapos kifejtésénél, hogy a lefordított mű paratextusaiban megfogalmazott, Kalauz elleni támadást visszaverje. Szövegein meg-látszik a retorikailag jól kimunkált irónia, sőt szarkazmus megjelenése. Ez a jelenség már az ajánlásban feltűnik, amikor „az új predikátorok cselefendi habahurájá”-ról ír.⁴⁵⁷ Ezt követően így kezdi a Sommát: „E napokban egy csepregi predikátor valami csuda nevű Hat fél-réf ember írását magyarrá fordította.”⁴⁵⁸ A vitatott művet „taknyos taj-ték”-nak nevezi, szerzőjét így aposztrofálja: „Tök az agyad”, hasonlónak tartja azok-hoz, akik „midőn az eggyűgyű kösség-előt kérődnek és valami torkokra jő, bátran ki-böffentik”, a Kalauzról pedig mint másvalaki (tehát nem Szyl Miklós) művéről be-szél.⁴⁵⁹

Pázmány (Szyl Miklósként) tudatosan fókuszált a Kalauzra a Hafenreffer-fordítás helyett, meg is jegyezte műve Sommájában, hogy „Igyekezem pedig azon, hogy írásomat ne terjeszszem: sőt mentül rövidebben lehet, sommában foglallyam. Az kik bővebben akarnak értekezni, a Kalaúzra igazítom.”⁴⁶⁰ Talán itt kamatoztatja elő-ször, teljes egyérteműséggel az 1613-ban megjelent Kalauz hatalmas szellemi tőkéjét, azt, hogy abban már minden egyes kérdést alaposan megtárgyalt, ezért csak utalnia kell az ottani bővebb kifejtésekre. A margón jelzi is az utalásokat az 1613-as kiadásra.

(A Pázmány-összkiadás használatát könnyíti, hogy az új kiadásban aktualitásukat vesztett, az 1613-as editióra utaló eredeti fólió-hivatkozásokat rendre átalakították a sorozat harmadik és negyedik kötetében megjelent lapszámokra.) Összességében több mint húsz margóra kiírt hivatkozása van Pázmánynak a Csepregi mesterségben a Ka-lauzra, a Kalauz egyik függelékeként megjelent Logi alogira pedig további három.

Írását jellemzi egyfajta indulat és bizonyos lenézés hitbéli ellenfeleivel szemben,

455 Fraknói Vilmos felvetése: „talán azt akarta elhitetni, hogy nem áll elszigetelten a harcztéren, és hatalmas szövetségesek vannak oldala mellett. Vagy elüljárói vélték ily módon elhárít-hatni rendjökröl a gyülöletet, melyet heves támadásaival felidézett.” Idézi: PPÖM V, 4. – A kérdés sokoldalú megközelítése: THIMÁR 1999.

456 PPÖM V, 5–24. A vitairat alapos feldolgozása: AJKAY Alinka, „Morgók nyelveskedése” – Pázmány és a nyugat-dunántúli evangélikusok; elhangzott A dialógus formái a magyar régi-ségben (1450–1750), (Kolozsvár, 2018. május 3–5.) című konferencián. (Megjelenés alatt.)

457 PPÖM V, 5.

458 PPÖM V, 7.

459 PPÖM V, 7, 23, 24.

460 PPÖM V, 8.

kor nagyobb terjedelmű kifejtések helyett a korábbi műhöz utalja őket. Ilyen módon nem is mély teológiai értekezés a Csepregi mesterség, inkább publicisztikai alkotás, ami összefüggésben van azzal, hogy válasza gyorsan követte a lutheránus könyv meg-jelenését.

A hivatkozások legnagyobb része tehát a Kalauzra vonatkozik, ezen kívül csupán néhány bibliai és az egyházatyákra való hivatkozás található a műben. Ez is a publi-cisztikai jellegét erősíti a Csepregi mesterségnek, továbbá az erőteljes szofisztika és látszólag fölösleges dolgokon való vitatkozás, még inkább zsörtőlődés, pl. hogy he-lyes-e a Kalauznak valamely citátumjelölésében a fóliószámra való utalás. Jellemző az is, hogyan kerül elő Luther ördögtől származásának kérdése. A Csepregi mesterség-ben ez nem autoritásokkal alaposan megtámogatott felvetés, hanem egyszerűen a sza-vakon lovaglás. Mintha Pázmány visszavonná a Kalauzban szuggerált állítást: „De hogy ne láttassék tellyességgel csak habozni, egy helyt nevez, melyből kitetczik, hogy az hová igazít az Kalaúz, ot nem találtatik, a mit említ.⁴⁶¹ Azt mondgya az Kalaúz, hogy ördög bagzott lidércz módgyára Luther annyával, és annak csinálmánya. Sz.

Ágostonra fogja, mintha azt vallotta vólna, hogy meglehet az ördögtűl az emberi ter-mészetnek alkotása, lib. 5. de Civit. Dei, cap. 23. És it erőssen pöki markát, hogy ezt Sz. Ágoston nem írja. Nyalka sóczé, látczik, hogy tenállad-is kevesen laknak az felső várban. Nem igazán fogod az Kalaúzra, hogy Luthert ördög csinálmányának mondotta vólna. Nyisd-fel szemedet s olvasd meg az Kalaúzt, és meglátod, hogy magátúl sem-mit errűl nem mond, hanem csak azt írja, hogy ezt olvassa Luther felől: fel-is jegyzi, minémű túdós fő emberek írásában olvassa. Sokkal külömb pedig mi-nállunk, mikor valaki azt mongya, hogy ő ezt olvasta: és mikor azt maga-is valónak mondgya. Az ki eszén jár, csak anynyiban szól a dolghoz, a menyiben túdós. Azért az ki az Kalaúzt írta, bizonyos lévén, hogy sokan Luther életébennis írással hírdették, hogy ördögi munkával fajzatott Luther Márton: csak azt mondotta, hogy ő ezt olvasta. Errűl való ítéletet az értelmes olvasókra hatta.”⁴⁶²

Már a Pázmány-korabeli hitvitákkal kapcsolatban fölmerült, hogy többnyire miért oly terjedelmesek. Új teológiai érv ugyanis már egyre kevésbé akad, ezeket sokszor fölösleges filologizálás és személyeskedés helyettesíti. Ezzel párhuzamosan a művek mérete válik jelentőssé: külső látszatra jelentős tudományos alkotások,⁴⁶³ s ez még inkább igaz a Pázmány utáni vitairodalomra.

A Kalauz első kiadásának megjelenése tehát fordulatot hozott Pázmány módsze-rében: már nem a Kalauz számára gyűjti az anyagot, már nem a nagy, átfogó írásra készül (ezt a szándékot legjobban a Felelet és még inkább a Tíz bizonyság mutatták), hanem a nagy művet ért támadásokra felel és kamatoztatja annak szellemi tőkéjét,

461 Praefatione.

462 PPÖM V, 18–19.

463 THIMÁR 2013.

még olyan áron is, hogy tudományos válasz helyett a publicisztikához közelebb álló vitairatot ad ki keze alól a Szyl Miklósként megjelenített szerző.