5. A vitairatok genezise és a Kalauz (lineáris megközelítés)
5.10. A Peniculus papporum (1611), az Anonymi sicophantae (1611),
A fejezet címében megjelölt három latin nyelvű munka közös jellemzője, hogy létre-jöttük mögött konkrét vallási-politikai esemény húzódott meg. Az ilyen eseményekre Pázmány gyakran reagált hitvitáiban kisebb-nagyobb részletességgel, de mégsem a konkrét történések jelentették művei többsége létrejöttének fő okát. Műfaji és teleolo-gikus szempontból tehát akár el is határolhatnánk ezeket az elméleti hitvitáktól, külö-nösen az Anonymi sicophantae esetében van ez így.389 E csoportba olyan művek tar-toznak még, mint a Falsae originis motuum hungaricorum succincta refutatio: Az ma-gyarországi támadásoknak hamissan költött eredetinek rövid, velős hamissitása, a Vindiciae ecclesiasticae és a Velencei Köztársaság ügyében megírt De ecclesiastica libertate circa causam Veneti interdicti című értekezés. Elsősorban a kiadástörténet indokolja, hogy e helyen szót ejtsünk a fejezetcímben megnevezett három műről. Mi-vel a Kalauz újraírását választottuk fő témaként, figyelembe kell vennünk ezeket a műveket is, hiszen a Kalauz vitázó műfaji sajátosságát támasztják alá az 1613-as ki-adásban való szerepeltetésükkel. Az első kiadás függelékében kapott helyet az Anonymi sicophantae, mégpedig a Logi alogi appendixeként. Minthogy azonban ko-rábban kétszer is a Peniculus papporum függelékeként jelent meg (1610, 1611), ezért a Peniculus papporummal is foglalkoznunk kell, amit az is indokol, hogy ugyan egy konkrét esemény, a zsolnai zsinat hatására és reakciójaként készült, mégis inkább a vitairat műfajába tartozik és olyan teológiai kérdéseket tárgyal, mint a hagyományos értelemben vett vitairatok. A hitvitabokor következő tagja volt a Logi alogi (1612), melyet tehát Pázmány jónak látott összekapcsolni a Kalauzzal 1613-ban. Ezeknek az iratoknak a megjelenési ideje 1610–1613, mely utóbbi év a Kalauz első kiadásának éve, s minthogy aktualitásukat vesztették, a későbbi Kalauz-kiadásokba már egyik sem került be, bár Pázmány később még hivatkozott rájuk.
A vallásszabadságot deklaráló 1608. évi törvények után Thurzó György 1609. évi sikertelen kezdeményezése után 1610-ben (már nádorként) Zsolnán zsinatot hívott össze a lutheránusok számára. Tíz vármegye küldötteit hívta meg, s a zsinaton három superintendenciát szerveztek, s egyéb intézkedésekekkel is megerősítették egyházukat.
A zsinat az evangélikus egyháztörténetben fontos szerepet kapott.390 Forgách Ferenc érsek heves tiltakozását váltotta ki mindez, nyilvánosan protestált s 1611-ben
389 Heltai János alkalmi vagy alkalomhoz kötődő vitairatoknak nevezi: HELTAI 2008, 115.
390 ZSILINSZKY 1910,24–32;ZOVÁNYI 1977, 712. Az előzményekről röviden: HELTAI 2005, 123–124; HELTAI 2008, 115–116.
szombatban zsinatot hívott össze.391 Az ellentámadásban Pázmány is részt vett, aki ekkor Forgách mellett volt.392 Az egymással szorosan összefüggő és az 1611–1613-as években megjelent latin művek közül az első a Peniculus papporum volt.393 Az egy-mást követően két kiadásban is megjelent vitairat az 1610-ben tartott zsolnai lutherá-nus zsinat határozatai ellen készült.394 Mindkét kiadás appendixben tartalmazza az Anonymi sicophantae című iratot.395 A mindkét redakcióban Joannes Jemicius neve alatt megjelent munka szerzője kétségtelenül Pázmány volt, amire bizonyíték, hogy a Kalauz első kiadásában az utolsó appendixben megjelent az Anonymi sicophantae.
A Peniculus papporum is egy hitvitabokorrá fejlődő vita első darabja volt, ugyanis az elleniratot 1612-ben bizonyára Eliaš Láni írta meg, szintén álnéven (Petrus Petschius).
Erre felelt Pázmány a Logi alogival szintén Joannes Jemicius néven még ugyancsak 1612-ben,396 amely – mint említettük – megjelent a Kalauz 1613-as kiadásának egyik appendixeként. Nem véletlen, hogy Pázmány álnéven jelentette meg a művet, hisz még alig csitult el az Az nagy Calvinus Jánosnak Hiszekegy Istene nyomán támadt vihar, a megelőző évben, 1609-ben jelent meg az Alvinczi-ellenes Öt szép levél, s ugyanebben az évben Alvinczi feleletinek a megrostálása. E művek érvrendszere a Pázmány által más helyen is megfogalmazott katolikus álláspontot képviseli. Már Lu-ther fellépését és szerepvállalását is jogtalannak tartja a katolikus egyháztól való el-szakadása miatt. A későbbi művekben szokásos eljárás a Logi alogiban is megfigyel-hető, hogy sem saját művét nem nevezi néven, hanem „Malleus”-ként emlegeti, vita-partnere művét pedig „Tubalcain”-ként aposztofálja. A szerző neve álnév, így Páz-mányt „Cardinal”-ként említi. A csekély szakirodalomban teljes egyértelműséggel terjedt el, hogy mind a Peniculus papporumot, mind a Logi alogit a Joannes Jemicius álnév mögé rejtőzve maga Pázmány írta. A mű latinsága szélsőségesen keresett, túlretorizált, nem véletlenül jegyezte meg a Logi alogi stílusáról Ambrosovszky
391 ZSILINSZKY 1910, 33–39. A zsolnai zsinat határozatai: RMNy 1983, 987; Forgách érseki körlevele: RMNy 1983, 1001.
392 FRANKL 1868, 99.
393 Mindhárom mű kiadása az életműsorozatban: PPOO VI, 197–468.
394 Tejes címe: Penicvlvs papporvm apologiae Solnensis conciliabvli et hyperaspistes legitimae antilogiae illustriss. cardinalis Francisci Forgacs de Ghimes, archiepiscopi Strigoniensis etc. Ioannes Iemicivs parochvs Senqvicensis scribebat, Pozsony, 1610; RMNy 1983, 1002 és 1024. A második kiadás az első újraszedésével jelent meg és egy előszóval bővült a prologiumot és hat caputot tartalmazó első kiadáshoz képest. Újabb kiadása: PPOO VI, 197–
286. A mű részletes ismertetése: BÁTHORY 2018.
395 Teljes címe: Appendix, in qua, anonymi sycophantae glomeratae criminationes infabrae comissae fabellae, in pontificem max. e triviis compotabilibus mutuatae, ac rhythmis Pannonicis cantitatae, jugulantur, RMNy 1983, 1059. Újabb kiadása: PPOO VI, 272–286.
396 Teljes címe: Logi alogi, qvibvs baptae calamosphactae penicvlvm papporum Solnensis conciliabvli et hyperaspisten legitimae antilogiae vellicant; veritatis radiis adobruti Joannes Jemicivs scribebat. Pozsony, 1612, RMNy 1983, 1040. Kiadása: PPOO VI, 287–468.
hály 1760-ban hogy „Deák légyen ám! A’ ki ezen deák könyvét Pázmány Péternek, Dictionarium nélkül mindenüt meg érti.”397 Ennek alapján akár arra is gondolhatunk, hogy más szerző írta mindkét művet.
A Peniculus papporum mindkét kiadásában appendixként hozzá csatolt Anonymi sicophantae398 túlmutat a hitvita műfaji keretein, elmozdulást jelent a politikai publi-cisztika irányába. Az Anonymi sicophantae központi témája egy 1610 tavaszán megje-lent pápaság-ellenes versezet vádjainak visszautasítása. Pázmány száz hazugságot ta-lált a cantilenában, azonban csak háromra írt cáfolatot.399 Egészében közli a magyar rendeknek a pápához 1596. március 12-én kelt levelét.400 A cantilenával („rhytmis Pannonicis cantitatae”401) kapcsolatban kitér Bocskai István kancellárjának, Káthay Mihálynak az esetére. Káthay katolikus létére Bocskai mellé állt, kancellárja lett, azonban a fejedelemmel szemben árulás gyanújába keveredvén Bocskai fogságba ve-tette 1606 szeptemberében. Bocskai halála (1606. december 29.) után szabadult csak, ám röviddel ezután tragikus sorsra jutott: 1607. január 12-én a meghalt fejedelem hí-vei Kassa piacán felkoncolták.402 Az Anonymi sicophantaeban Pázmány részletesen elemzi a történetet és a libellus famosus állításait. Nem fogadja el a mérgezés vádját, írván, hogy: „Bocskai halálának oka mindenki előtt ismert: mértéktelen bormámor, az Erdélyből hozott leány szerelme és a szabados, szétfolyó élet. Miután ezek vízkórsá-got eredményeztek, lassanként elsorvadt Magyarország gazdagságának eme örvénye és veszedelme”.403 Káthay esetében hiányolja a hivatalos jogi eljárást, amit még Bocs-kai sem folytatott le életében. Pázmánynak e három alkalommal is kiadott iratával,404 az eseménytörténet elemzésével Ács Pál foglalkozott, felvetve a még mindig nyitott kérdéseket. Hozzáteszem, hogy igen furcsa, ha Bocskait már 1606 nyarának végén
397 AMBROSOVSZKY 1760, 719.
398 A szöveget az életműsorozat a Peniculus papporum appendixeként közli: PPOO VI, 272–
286. Tehát a Kalauzban megjelent kiadás nem „az 1613-as első és egyben utolsó kiadás”-a a műnek, ÁCS 2001, 292; ÁCS 1994.
399 „Azt, hogy a pápák a királyoknak koronázásuk alkalmával nyakukra szokták tenni lábaikat.
Hogy a pápák az engedetlen fejedelmeket kivégezni szokták. Hogy a pápától pénzen megvá-sárolhatni a bűnök bocsánatát. Visszautasítja azon ráfogást, mintha az 1590-iki török hábo-rúnak oka a pápa lett volna, ki a magyar királyt rávette, hirdessen szinleg háborút a török el-len, s azután az összegyüjtött haderőt fordítsa a protestánsok megsegítésére”, FRANKL 1868, 104. – Említettük, a Keresztyéni felelet (1607) is pont száz „hazugság”-ról számol be Gyarmathi Miklós művével kapcsolatban, de ott pontról pontra cáfolatot ír ezekről.
400 PPOO VI, 279–282.
401 PPOO VI, 272.
402 RMKT 1959, 591.
403 ÁCS 2001, 296.
404 Harmadik kiadása a Kalauz első kiadásának függelékében, a Peniculus papporummal újra kezdődő lapszámozással: 118–126.
megmérgezték, hogyan élhetett még fél évet ezután.405 Ha meg közvetlenül halála előtt „étették meg” a fejedelmet, Káthay nem tehette, hiszen szeptember óta fogságban volt. Ha a mérgezés gyanúja nem is indokolt, nem zárható ki politikai kegyvesztettsé-ge, ellentéte a fejedelemmel, ami miatt Káthay Jánossal együtt tartóztatták le.406
Említettük, hogy Pázmány hivatkozott a fentiekben tárgyalt művekre, annak elle-nére, hogy szöveg szerint közülük csak kettő jelent meg a Kalauz 1613-as kiadásában.
Korábbi írásait további műveiben is felhasználta.407