Az igazságnak győzedelme (1614) és a Kalauz

Pázmány e munkája⁴³³ szoros összefüggésben áll az 1614-ben Lethenyei István neve alatt megjelent Az calvinista prédikátorokkal. Alvinczi erre adott válaszából nem ma-radt fenn példány,⁴³⁴Az igazságnak győzedelme alapján némileg rekonstruálható an-nak „nyaláb”-okra osztott tartalma. Bizonyosan durva hangvételű lehetett Alvinczi írása, amire Pázmány egyértelműen utalt,⁴³⁵ s nem lehet véletlen, hogy műve végén

429 PPÖM V, 31. Pázmány itt Bocskaira és Homonnai Bálintra utal, erre Az igazságnak győze-delmében részletesebben is kitért; PPÖM V, 58–59.

430 „Mivelhogy azért ily derék okokból kételeníttettem ez írásocskának hozzád való igazítására, tudom az régi isméretségért kedvesen vészed ajándékomat. Légy egésségben.” PPÖM V, 32.

431 PPÖM V, 36.

432 RMNy 1064.

433 Teljes címe: PÁZMÁNY Péter, Az igazsagnak gyeozedelme, mellyet az Alvinci Peter Tevkeoreben meg mutatot Pazmany Peter. Posomban MDCXIV. RMNy 1078. Kiadása:

PPÖM V, 47–114.

434 RMNy 1064.

435 „Vallyon Alvinczi, neveztelek-é én valaha tégedet disznónak? kurvának? pelengér alá való-nak? paráznávaló-nak? világ latrávaló-nak? verő-ártányvaló-nak? Genyetségnek? Hitetőnek? Bolondvaló-nak?

Pokolból származottnak? Te pedig orczátlan nyelveskedéseddel (mint ha most-is az alvinczi pajkosok-közöt vólnál) mind ezeket és töb hozzád illendő rútságokat kérődöl reám; sőt eze-ket (phui büdös szájú) islógoknak nevezed. Mégis az te Tűköröd keresztyéni szelídségben zabállott áll-orczában őltöztet tégedet.” PPÖM V, 55.

egy Alvinczit gúnyoló latin nyelvű xénia-ciklus szerepel.⁴³⁶ A mű megírásának kö-rülményeiről magából a szövegből tájékozódhatunk. Pázmány Rómába sietett, ezért műve nyomdába adását és végső átnézését Balásfi Tamásra bízta.⁴³⁷ Ebből az életrajzi körülményből érthető meg a mű szerkezete:

1) Balásfi latin nyelvű ajánlása Forgách Ferenc érseknek 2) Pázmány levele Balásfihoz a kinyomtatásról⁴³⁸ 3) Pázmány Alvinczihez szóló elöljáró levele 4) I–IV. rész

5) Pázmány utószava: „Barátságos intésem Alvinczihoz”

6) Balásfi Tamás levele Alvinczihoz

7) Tíz latin xénia Alvinczi ellen különböző szerzőktől

Az calvinista prédikátorok szerzőségének kérdésére e műben is találunk reflexió-kat. Pázmány itt is „lebegteti” a szerzőség problémáját.⁴³⁹ Ugyan Az igazságnak győ-zedelme I. és II. részében teljes mértékben magára vállalja Lethenyei István szövegét, s Alvinczi állításait magára veszi, a későbbiekben, a III. és IV. részben viszont már

„Lethenyei uram” írásaként aposztrofálja a védelmezett írást. Ez az ellentmondás fa-kadhat az utazás miatti sietség okozta kimunkálatlanságból vagy esetleg Balásfi be-avatkozásából Pázmány szövegébe, de talán inkább egy kommunikációs játékról van szó. Az eljárás hasonlatos a Csepregi mesterség és a Csepregi szégyenvallás esetében tapasztaltakhoz. Ott is álnéven (Szyl Miklós) jelenik meg az első, rövidebb irat, majd – miután erre választ adtak a protestánsok – Pázmány saját nevével veszi kezébe a tollat és ad egy nagyobb terjedelmű, alaposabban kimunkált választ, lépten-nyomon hivatkozva Kalauzát mint a még bővebb kifejtés helyét.

Az álnévhasználat kérdéséhez fontos adalék, amit Balásfi paratextusaiban írt:

utalt arra, hogy többen is vannak, akik képesek vitába szállni Alvinczi és a

436 PPÖM V, 112–113.

437 Pázmány 1614. december 15-én érkezett Rómába, ahol 1615. január 24-ig tartózkodott. Ja-nuár 5-én V. Pál audiencián fogadta, akivel egyebek között „Forgách bíboros megbízásából a nagyszombati jezsuita kollégium alapításáról tárgyal, emellett szóba hozza a pápa előtt II.

Mátyás utódlásának megoldatlanságát”. TUSOR 2016, 392. Az igazságnak győzedelme Forgáchnak szóló ajánlólevele 1614 novemberében kelt. PPÖM V, 52.

438 Ebben Pázmány azon sajnálkozik, hogy nem lehet jelen a munka korrektúrázásánál, s nem javítgathatja művét. PPÖM V, 54.

439 „Minthogy pediglen enyimmé tészed az Lethenyei Uram munkáját-is, tellyék kedved benne;

úgy adok választ az én-ellenem-való írásodra, mintha csak-ugyan magam írtam vólna az Calvinista Tűkört.” PPÖM V, 56.

sok ellen. Erre a Pázmány oldalán álló csoportra utal a xénia-gyűjtemény is, ahol nyolc különböző szerzőtől szerepelnek versek.⁴⁴⁰

Ebben a vitában a szentek tiszteletének és segítségül hívásának kérdése áll a kö-zéppontban. A tematikai meghatározás, a vita oka Balásfi záró levelében fogalmazó-dik meg a legtömörebben: „te az Istennek szent annyát és mind a több megbódogúlt szenteket-is bálványokká tészed, mikoron minket a szenteknek való tisztesség-tételért, érettünk való esedezéseket és segítségeket kévánó könyörgésünkért bálványozóknak mondasz; melly mi tiszteletünk és ajtatos könyörgésünk minthogy nem bálványozás, a mint szádba vagyon rágva, te a ki azt bálványozásnak mondod, te tészed a te fejedben, mint eggy bálvány-formáló míhelyedben, bálványokká a szenteket.”⁴⁴¹ A kérdést Pázmány már alaposan tárgyalta a Gyarmathi Miklós elleni Keresztyéni feleletében, erre találunk is utalást itt.⁴⁴² A Kalauzban külön könyvet szentelt a kérdés tárgyalásá-nak (XIII. könyv), ezért itt sokszor nem találunk részletes és teológiatörténeti kifejtést, a margón viszont számos esetben ott a Kalauz vonatkozó helyére való utalás. A bibliai locusokra való utalások innen sem hiányozhatnak, viszont a patrisztika, a skolasztika és a későbbi kontroverz irodalomra való hivatkozások száma a megszokottnál jóval kevesebb: néhány Szent Ágostonra, Ambrusra, Tamásra, Bellarminóra, Kálvinra, Bézára és Tremelliusra való utalás található a szövegben. A szakszerű értekezés be-szédmódját itt felváltja a vitapartner tájékozottságát és logikáját lenéző és lekezelő magatartás. Alvinczi szillogizmusait, miként korábban Gyarmathiéit, Pázmány itt is többször helyreigazítja. Ez a beszédmód Balásfi retorikáját még fokozottabban jellem-zi. A mű céljáról azt lehet mondani, hogy elsőrendűen a rábeszélő, meggyőzni akaró szándék a fontos itt. Az autoritásokra épülő szakszerű közlésmód helyett hivatkozások nélküli lapokon keresztül próbálja Pázmány meggyőzni Alvinczit, s ezeken a szöve-geken tükröződik a türelmetlenség amiatt, hogy a sokszor elmondott érvek megértése miért nem sikerül vitapartnerének.

Ilyen módon sem Pázmány, sem Balásfi szövegeiből nem hiányzik a személyes-kedés. E részletek alapján úgy látszik, hogy elég sokat tudnak a kassai prédikátor sze-repéről és múltjáról. Pázmány utal Alvinczi (hiányos) ifjúkori tanulmányaira,⁴⁴³ ezen

440 „Csak azért, hogy tudja meg a rágalmazó prédikátor, hogy elment ugyan tőlünk kis időre Olaszországba ama nagy ember; de azért vannak mások is Magyarországon, kik Alvinczit oktassák, ha érteni akar; kik őt büntetlenül káromolni ne engedjék; kik őt ostorozzák, ha esz-telenkedik; kik az ő gyermekes nyilait visszaverjék, összetörjék, szétmorzsolják.” PPÖM V, 53, Rapaics Rajmond fordítása. Lásd még: PPÖM V, 57, továbbá: PPÖM V, 108; 112–113.

441 PPÖM V, 95.

442 PPÖM V, 90.

443 Pázmány Alvinczi szillogizmusait bírálja: „Ebevér philosophussa, ki hegyesen argumentál!

Nagy dolog, ha gyermek korodban Baroco, Bocardo formáját elmédben nem foglaltad vólt, oly szép argumentumokat csinálgacz.” PPÖM V, 74.

kívül Balásfi a németországira is,⁴⁴⁴ a Homonnai Bálintnak a bezárt kassai dómban

„solenni ritu” Alvinczi általi fejedelemmé tételére.⁴⁴⁵ Mindez megerősíti azt a korábbi vitairatokkal (Öt szép levél, Öt levél) kapcsolatban említett feltételezést, hogy Páz-mány és Alvinczi ifjú korukban valamilyen személyes kapcsolatban is állhattak.

Mint a többi esetben, e vitában is Pázmányé volt az utolsó szó.⁴⁴⁶ Stratégiája tel-jes tudatosságot mutat, művében leszögezi, hogy vitapartnerei írásait soha nem fogja válasz nélkül hagyni.⁴⁴⁷ Balásfi záró levelében megerősíti ezt, mondván, hogy Páz-mány eddig is „sokakat leűltetett”, megemlíti Magyari, Gyarmathi és Esterházy Tamás esetét, s utal a zsolnai zsinatra.⁴⁴⁸