A görögök szakadásárúl (1613) és a Kalauz

E rövid, önálló irat azonos címmel és azonos elhelyezéssel, de némileg módosított szöveggel jelent meg a Kalauz mindhárom kiadásában a X. könyv utáni appendix-ként.⁴⁰⁸ Pázmány jól tudott görögül, műveiben számos helyen fölvet görög etimológiai és nyelvi értelmezési kérdéseket, következtetéseket von le „a görög bötű folyásából”, ír a görög betűk használatáról, s ahogy mondja, van egy régi görög bibliája is.⁴⁰⁹ Ér-dekli a görög történelem, a török terjeszkedés kapcsán a „flagellum Dei” szemlélet jegyében párhuzamot von Bizánc elfoglalása és a Mohács után kialakult magyarorszá-gi helyzet között. A görögök szakadásárúl rövid bevezetésében mindjárt megfogal-mazza álláspontját: „A’ Nap-keleti Ecclesia, a’ Keresztyénségnek nemes fö tagja, ve-szedelmes Szakadással meg-hasonlott, és a’ szép Eggyesség kötelét el-szakasztván, pártot ütött a’ Romai Ecclesia-ellen. mellyért, minnyájunk Lelki fájdalmával, világ-szerént-is keserves rabsággal, és Pogány nemzet súllyos igájával ostoroztatik.⁴¹⁰

405 Bocskai betegségéről orvosi vélemény is készült, lásd RMKT 1959, 593–594.

406 ÁCS 2001, 300.

407 A Kalauz X. könyvében („A római pápa nem antichristus”) című X. könyvében párhuzamo-san utal a Peniculus papporumra és a Logi alogira PPÖM IV, 351, 356. A Logi alogira kü-lön is: PPÖM IV, 237, 248, 258, 263, 297 (IX. könyv: „Csak a romai gyölekezet az igaz Anyaszentegyház”); uo. 738 (Öt levél). – A Rövid felelet hivatkozásai mindkét műre: PPÖM V, 265, 266; a Csepregi mesterségben és a Csepregi szégyenvallásban a Logi alogira: PPÖM V, 12, 13, 138, 146, 150, 158, 159, 162, 169, 225, 238.

408 PÁZMÁNY 1613, 676–682; PÁZMÁNY 1623, 803–811; PÁZMÁNY 1637/2000, 810–818. Szö-vegkiadása: PPÖM IV, 359–369. A mű elemzéséhez: RÉGER 2011, 108–110.

409 A „Miatyánk” után következő dícséretről írja Pázmány: „ez az isteni dicsíret a Mi-Atyánk végében, nem találtatik a deák bibliában, sőt, régi görög bibliámis vagyon úgymond, mely-ben ezt nem olvasom.”, PPÖM II, 44.

410 PÁZMÁNY 1637/2000, 810.

Hasonlóan fogalmaz a Tíz bizonyságban: „Vallion mi vezte el Georeogh orszagot, egieb a Romai hittül valo el szakadasnal? Vallion miert adá az Vr Isten Teoreoc kezebe Custanczinapolt, szinte Pünkeosd napian, hanem a szent lélec személie ellen valo teueligesert, melliet nem hiznec az Atiatul es fiutul szarmazni? Halhacza Magiar orszagh, (es ha eszed vagion, tanuli a mas ember peldaian) […] azont mondom enis Magiar Orszagnac, melynec a Luther hiti szerent telliesseggel el kéllet volna ekkoraig vezni, De io remenseghem vagion hogy az Vr Isten megh keoneorül Magiar Orszagon, es ha az Teoreoc otalmazo hittül megh szabadittatic, a Teoreoc torkabolis ki verekedhetic.”⁴¹¹ Alaposan foglalkozott és állást foglalt az egyházszakadás (1054) kérdésében is. Az esemény a mögöttes teológiai és dogmatikai kérdések miatt folya-matosan érdekelte, s helyenként ide kapcsolta a 16. századi hitújítási mozgalmak prob-lémáit is. Úgy látta, hogy a protestáns hitújítók „szövetségest” keresnek az ortodox görög egyházban, de ezt nem találják meg, nem találhatják meg a teológiai vélemény-különbségek miatt.⁴¹² Már a Feleletben öt pontban röviden összefoglalta a teológiai különbségeket.⁴¹³ Az Imádságos könyvben a görög rítust több helyen magyarázza és

411 A Tíz bizonyságban: PÁZMÁNY 1605/2001, 168‒169.

412 A lutheristák „örömest az Görögökhöz akariac vala kötni magokat”, írta már a Feleletben Pázmány: PÁZMÁNY 1603/2000, 46. Hasonlóképpen a Kalauzban: „amiben mí-töllünk külömböznek a görögök, abban az újítóktúl-is idegenek. A Lutheristáktúl és Calvinistáktúl indíttatott vissza-vonyásoknak pedig csak nem minden czikkelyiben velünk eggyet értenek.

Micsoda orcza tehát, melly nem átallya a görögök paíssa-alá toszni a lutheristaságot?”, PPÖM III, 242.

413 „Az Görögöc mi töllünc chiac ezekben az dolgokban kölömböznec: ELÖSZÖR azt mongiac hogi az zent Lelec Isten, chiac az Atia Istentül zarmazic, nem az Fiutulis: MASZODSZOR azt itilic, hogi Christus Vrunc az veg vachiorat kouaszos kenier szine alat ada, az ö Tanituaninac, es ökis vgi aggiac. HARMADSOR azt valliac, hogi az Romai Papa, feie az nap niugoton lakozo Püspököknec, mikeppen az Constantinapoli, feie az nap keleten valoknac, de az Constantinapoli Patriarchan azt mongiac, semi hatalma ninch az Romai Papanac, ha-nem ezzel egienlö meltosaga vagion. NEGIEDSZOR meg engedic hogi pappa lehessen az hazas Ember, de az kinec mikor pappa löt, felesege nem volt, auagi az vtan meg holt, nem engedic hogi ismet meg nözzec. Az Püspököc penig, soha ö köztöc hazassoc nem lehetnec, sem az Baratoc: Es mind ezekben az Lutheristaktulis külömböznec. ÖTÖDSZÖR az vr vachieraiat ket szemeli alat oztogattiac, de ebben nem külömböznec töllünc, mert nem itilic szüksegesnec lenni, hogi Ember ket szemeli alat communikallion, es annac okaert nem chiac az nagi hetben, de az beteg Embernekis, chiac egi szemeli alat oztogattiac az vr testet, es nem karhoztatnac ebbe bennünket hogi közönseges keppen mi chiac egi szemeli alat aggiuc az vrat, noha nehult engedelembül ket szemeli alattis szolgaltat<ta>iuc. Az Purgatorium dolgaban nem külömböznec töllünc, mert imatkoznac, es Miset mondnac ök is az Halottakert, es azt hiszic, hogi hasznal nekic, chiac azt nem akariac mondani, hogi tüz altal tiztullianac az lelkec, kit mi s<z>em vittattunc felötteb, mert chiac az Isten tuggia mi modon kenzattassanac az lelkec Purgatoriumban, es pokolbais: chiac azt tuggiuc ugimond zent Agoston quod miris sed ueris modis cruciantur. Ezeken kiuül, nem iut essemben hogi az hit

elemzi.⁴¹⁴ Az Öt szép levélben a házasság görög egyházi felfogásáról ír.⁴¹⁵ A Kalauz-ban több helyen is röviden kitér a görög és a protestáns, illetve a római felfogás közöt-ti eltérésekre.⁴¹⁶ A Kalauz (1613) utáni művek közül a görög felfogás eltéréseit első-sorban a Csepregi szégyenvallásban (1616) említi, de mindig a Kalauz szövegére való pontos utalásokkal.⁴¹⁷ Az Szentírásrúl és az Anyaszentegyházrúl című 1626-ban meg-jelent könyvében főként a bibliafordítások kapcsán mint nyelvi kérdés kerül elő a „gö-rög bötű”.

A Kalauz-kiadásokban helyenként több helyen is fölvetődő problémakörről, az egyházszakadásról tehát külön értekezést is szerkesztett, melyet a Kalauz kiadásaiban a X. könyv utáni appendixként helyezett el mindhárom kiadásban, hasonlóképpen a Mahomet vallásáról készített iratához. A Kalauz teljes struktúráját tekintve Pázmány indokolt és jól átgondolt döntéséről tanúskodik A görögök szakadásárúl elhelyezése a X. könyv után, egyedüli appendixként. Az ezt megelőző három rész ugyanis az Anya-szentegyházról és pápa főségéről szól: VIII. könyv: Az anyaszentegyházrul, IX.

könyv: Csak a római gyölekezet igaz anyaszentegyház, X. könyv: A római pápa nem antikrisztus. A görög teológiai és dogmatikai felfogásnak a katolikus vallástól eltérő részleteit Pázmány hibáknak és tévedéseknek tartja, de nem indulattal és elutasító szembenállással tárgyalja azokat. A legfőbb problémát a pápa főségének el nem isme-rése, a külön egyház működése jelenti. Ezért a Kalauznak az egyház kialakulását és hivatását, a pápaság szerepének lényegi tulajdonságait tárgyalva a műben szerkezeti-leg logikusan következik az egyházszakadást felvállaló és kimondó görög egyházról szóló traktátus, melyben a későbbi hitújításokra csak nagy ritkán utal. „Végeredmény-ben ez a fejtegetés a görögkeleti egyház sorsát az uniós törekvések jegyé„Végeredmény-ben illesztette a Kalauz által adott összképbe, a teljesség igényével íródott egyháztörténeti narrációba.”⁴¹⁸

A görögök szakadásárúl három kiadása⁴¹⁹ lényegében változatlan szöveggel je-lent meg. Csak egészen apró módosításokat tartalmaz a második kiadás az elsőhöz képest és a harmadik a másodikhoz képest. Hivatkozásai is szinte teljesen azonosak a különböző kiadásokban. A számos bibliai citátum és az egyházatyákra való hivatkozá-son kívül újabb szerzőkre való utalásokat csak Cesare Baronio, Gabriel Vasquez és Thomas Stapleton műveivel kapcsolatban találunk.⁴²⁰ A margón szereplő folio szerinti dolgaiban külömbözzenec valamiben töllünc az Görögöc, maga en eleget beszellettem velec, oluastamis eginhihany Patriarchanac irasit.” PÁZMÁNY 1603/2000,47.

414 PPÖM II, 43, 44, 52, 106, 218, 221.

415 PPÖM II, 559.

416 PPÖM IV, 224, 252–253, 296–297, 340.

417 PPÖM V, 142, 154, 163.

418 BITSKEY 2015c, 92.

419 PÁZMÁNY 1613, 676‒682, PÁZMÁNY 1623, 803‒811, PÁZMÁNY 1637/2000, 810‒818.

420 PÁZMÁNY 1637/2000, 812.

belső utalásokat a Kalauz szövegére gondosan kicserélték a két későbbi kiadásban, nyomatékosítva ezzel is, hogy A görögök szakadásárúl szerves része a teljes műnek még akkor is, ha csakis appendixként tagozódott az opusba. A helyenként előforduló szövegbeli locus-utalások a második és a harmadik kiadásban kikerültek a margóra.

Ezekben a kiadásokban újabb utalások csak elvétve fordulnak elő. Például a Filioque-tannál csak az 1637-es kiadásban hívja fel Pázmány az olvasó figyelmét arra, hogy ez már előkerült az „újítokkal” kapcsolatban a mű 730. lapján, mégpedig alul, a marginá-lis szerint: „Idem Novatores, sup. fo. 730. fin.” S valóban, a Kalauznak ezen a korábbi helyén, a IX. könyv 2. részében „Luther és Calvinus fiai”-ról van szó, arról, hogy

„A’ Helvéciai Confessió-is, a’ Szent Léleknek Fiútúl-valo származását, nyilván taníttya.”⁴²¹ Az értekezés végén, a házasságról szólva, ismét van egy olyan marginális, aminek második fele csak a második és a harmadik kiadásban szerepel, az első ki-adásból elmarad a Peniculus papporumra való utalás: „De Matrimonio, Logi alogi, ad c. 5. Penic. §. 5.”

Magában a szövegben sincsenek lényeges változtatások, csupán többnyire stiláris és helyesírási módosítások. Helyenként újabb bekezdésekre osztja Pázmány a szöve-gét, de a teljes szöveghierarchia megmarad. Az apró szövegmódosításokra idézünk néhány példát, előrebocsátva azt, hogy néhány tendencia a modern helyesírás felé mu-tató újításokat valósít meg:

421 PÁZMÁNY 1637/2000,730. Pázmány Imádságos könyvében:„Hiszek az elevenítö Szent Lé-lek Urban; ki az Atyátul, és Fiútul származik.”,PÁZMÁNY 1631/2013,60. „Et in Spiritum Sanctum, Dominum et vivificantem qui ex Patre Filioque procedit, qui cum Pater et Filio simul adoratur et conglorificatur.” – „Hiszek a Szentlélekben Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik; akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fi-út.” Magyar Katolikus Lexikon:

http://lexikon.katolikus.hu/N/nicea-konstantin%C3%A1polyi%20hitvall%C3%A1s.html (2016.02.12.)

P^ÁZMÁNY 1613 P^ÁZMÁNY 1623 P^ÁZMÁNY 1637/2000

Ez igen tompa és erötlen fegyver (813)

4.

[Hiányzik a 807. p.-ról.] Idem Novatores, sup. fo.

730. fin. (814)

A fentiekhez hozzá kell tennünk, hogy az első idézet egy igen elterjedt magyará-zatot alkalmaz a társadalmi megegyezés érdekében, ebben az esetben három Szent Pál-helyre hivatkozik: „Rom 12. v. 4, 1Cor 12. v. 12‒16, Eph. 4. v. 16.” Ez a toposz, a társadalomnak „politikus testként” való felfogása, ennek a párhuzamnak a részlete-sebb kifejtése vagy akár csak említése mind a magyar, mind az európai államelméleti

irodalom egyik igen elterjedt hasonlata volt.⁴²² Hivatkozásként gyakran Arisztotelész és Livius neve is szerepel.⁴²³ A magyarországi irodalomban megvan Andreas Panno-nius De regiis virtutibusában, Milotai Nyilas Istvánnak a XX. zsoltárt magyarázó írá-sában, Tolnai F. Isvánnál, Weber János Janus bifronírá-sában, Balásfi Tamásnál a De fidelitate subditorum erga principesben,⁴²⁴ s Pázmánynál a Prédikációkban is.⁴²⁵

Összefoglalóan megállapítható, hogy a Kalauzban többször visszatérő kérdéskört foglalt össze Pázmány A görögök szakadásárúl szóló értekezésében. Úgy látszik, fon-tosnak tartotta ezt, hiszen ugyan nem építette be szervesen a Kalauz szerkezetébe, mondanivalóját külön foglalta össze, de mindegyik kiadásban meghatározott, azonos és állandó helyet biztosított neki.