A d í s z ü l é s .
— Aug. 18. — Zichy Nándor gr. beszéde.
H a l l o m m é g a belvárosi t e m p l o m b a n a T e d e u m o t . Ott I s t e n t dicsértük, neki m o n d t u n k hálát, h o g y kilencz-száz évig m e g e n g e d t e , ü d v ö s s é g ü n k r e , h o g y keresztényekké, k a t h o l i k u s o k k á l e h e t t ü n k és azok m a r a d -h a t t u n k . (Elénk éljenzés.) K é r t ü k a m i n d e n -h a t ó j ó I s t e n t , h o g y f e j e d e l m ü n k e t m e g á l d j a és segélyezze, h o g y ennek a jólelkű k a t h o l i k u s n é p n e k e b b e n az o r s z á g b a n v é d e l m e z ő j e és bölcs v e z e t ő j e lehessen.
(Elénk éljenzés.)
H o g y j u t a szó ez alkalommal é p p e n n e k e m ? Talán azért, m e r t veletek e g y ü t t h í v e n r a g a s z k o d o m e g y h á z a m h o z és imádom az I s t e n t ? ( E l é n k éljenzés.) V a g y talán, m e r t e h a z á n a k hű és szerető fia v a g y o k ? ( E l é n k éljenzés.) V a g y talán, m e r t afelett senki sem kételkedik, minő hálával, tisztelettel és szeretettel visel-t e visel-t e m j ó és kegyes u r a l k o d ó n k i r á n visel-t ? (Elénk éljenzés.) Mert én v a g y o k az, aki t u d o m és b i z o n y s á g o t t e h e t e k arról, h o g y a katholikus n é p e b b e n az országban t u d j a és érzi, h o g y királya olyan katholikus, m i n t bármelyi-k ü n bármelyi-k is, h o g y az ő szive és lelbármelyi-ke velünbármelyi-k v a n ? (Elénbármelyi-k tetszés és éljenzés.)
É s h o g y n e l e n n e az. H i s z e n az a szent korona, amelylyel az isteni Gondviselés k e g y é b ő l a p á p a s á g szent I s t v á n személyében m e g a j á n d é k o z t a ezt az orszá-got, az ő f e j é n nyugszik, a koronázási hitlevél őt ezen s z e n t e g y h á z h o z k ö t i s ehhez csatolja az ő szive, az ő erős hite, melyről t a n ú s á g o t tesz, m i d ő n n y i l v á n o s k ö r m e n e t e k b e n az egyházzal körüljár, m i d ő n a szent-s é g b e n részent-szeszent-sül, m i d ő n oly k a t h o l i k u szent-s életet él, m i n t b á r m e l y k a t h o l i k u s . (Lelkes éljenzés.) Oh, igenis, fel-séges u r u n k iránt szeretet és hála t ö l t h e t el m i n d e n keblet. M e n n y i az a rossz, amely m e g s ú j t o t t volna, ha n e m ő ül a t r ó n o n ! és m e n n y i az a sok jó, amiről n e m is t u d j u k , amit ő n e k i k ö s z ö n h e t ü n k .
D e h á t az én f e l a d a t o m n e m az, h o g y dicsőitsem őt a kilenczszázados k e r e s z t é n y k i r á l y s á g u n k a t ; n e k e m f e l a d a t o m az, r ö v i d e n k i f e j t e n i , mit g o n d o l u n k és é r z ü n k e n a p o n . (Halljuk!)
Amit a N y u g a t czivilizácziójának n e v e z ü n k , az a katholikus egyház a l a p j á n nyugszik. (Ugy van!) E h h e z az egyházhoz és n e m bármi n é v e n n e v e z e n d ő czivilizáczióhoz s z e g ő d t ü n k mi, őseink, Szent I s t v á n dicső k i r á l y u n k ; szent k i r á l y u n k a r ó m a i k a t h o l i k u s egyházhoz, a k e r e s z t é n y s é g h e z k ö t ö t t e országunk j ö v ő -j é t . (Ugy v a n ! )
K é t nagy alapon n y u g s z i k a mi f e l f o g á s u n k sze-r i n t az állam : az egyik az esze-rkölcsi alap, az egyház hatalma ; m e r t s e n k i másra n e m bizta a k a t h o l i k u s egyház k o r m á n y á t az isteni Gondviselés ; K r i s z t u s U r u n k a r ó m a i p á p á t , szent P é t e r u t ó d j á t r u h á z t a fel az egyház k o r m á n y h a t ó s á g á v a l . (Hosszas, élénk tetszés, éljenzés és taps.) E mellett áll a polgári h a t a l o m : a
kath. na^yj>yülés
beszédek.
mi a l k o t m á n y u n k , a mi k i r á l y s á g u n k , amelyért, u g y mint elődjeink, életünket, v é r ü n k e t feláldozni készek v a g y u n k : királyért és hazáért. (Zajos éljenzés és taps.) N e k ü n k , k a t h o l i k u s o k n a k n e m az a f e l f o g á s u n k : Szabad egyház a szabad államban, h a n e m : katholikus egyház a katholikus államban (Hosszas zajos helyes-lés és taps.) és katholikus állam a k a t h o l i k u s egyház-ban. (Elénk helyeslés és taps.) E z az a két n a g y h a t a l m i alap, melyre az országnak j ö v ő j é t és a l k o t m á n y á t épitette Szent I s t v á n k i r á l y u n k és annak dicső utódai és a mi n e m z e t ü n k ezen az alapon f e j t e t t e azt ki.
J ö h e t n e k idők, m i k o r a belső kapcsolat, amelyet a szent k o r o n a t e r e m t e t t az állam és az egyház közt, meglazul ; meglehet, h o g y más f e l e k e z e t e k n e k közös ügyei az államban n e m engedik, h o g y az állam kiváló-lag és egyedül katholikus l e g y e n ; de szabadságáról a katholikus egyház le n e m m o n d h a t soha. (Ugy van ! É l é n k tetszés és taps.) Azért m i n d e n n a p az Ur oltára előtt i m á d k o z u n k , ezért a szabadságért ha kell, mind e n ü n k e t felálmindozzuk. É s Szent I s t v á n t és a n n a k u t ó mind -ját, az apostoli királyt r u h á z t a fel a S z e n t a t y a a leg-f ő b b k e g y ú r i j o g o k k a l , oly előjogokkal, amilyeneket e világon egy állam sem n y e r t . (Ugy v a n ! ) Azok az előjogok az egyház v é d e l m é r e és f e l m a g a s z t a l t a t á s á r a I adattak, n e m p e d i g az egyház gyöngitósére. (Hosz-í s z a n t a r t ó z a j o s tetszés, helyeslés és taps.) A z o k a t az
! egyház g y ö n g í t é s é r e felhasználni I s t e n sérelme ós az I állam veszélyeztetése n é l k ü l n e m lehet s n e m szabad.
(Élénk tetszés és helyeslés.)
A t ö r t é n e t f o l y a m á n m e n n y i más országban for-dultak elő visszaélések, m i d ő n í é l f o r g a t t a t o t t , az egy-háztól elszakadt a katholikus hivők közönsége, v a g y m e g l a z i t t a t o t t a k a p c s o l a t a szentszékkel ! Nézzük Angolországot, n é z z ü k a f r a n c z i a állapotokat a forra-dalom előtt a gallikanizmust. H a z á n k b a n ilyesmi bölcs királyaink és f ő l e g a n e m z e t S Z Í V Ó S r a g a s z k ç d à s a mel-l e t t ősi hitéhez soha t é r t n e m f o g mel-l a mel-l h a t o t t . É s a mikor a J o s e p h i n i z m u s közel f é r k ő z ö t t e hithez, a k k o r a katholiczizmus hiven r a g a s z k o d o t t egyházához és n e m e n g e d e t t t é r t az egyház rovására való u j i t á s u k n a k . (Élénk helyeslés.)
E z a m u l t idők t ö r t é n e t e és azok iránti felfogá-som, D e hát a l e z a j l o t t század elején más eszmeáram-latok i n d u l t a k meg. Az állam az egyház f e l e t t i hatal-m a t ö n hatal-m a g á n a k k í v á n t a t u l a j d o n í t a n i és g y e n g í t e n i akarta a p á p a k o r m á n y á t . E z az áramlat E u r ó p a s z e r t e e l t e r j e d t . I. Napoleon volt e n n e k egyik előharczosa, m i d ő n a p á p á t f o g s á g b a v e t e t t e és kicsikarta tőle a visszavont k o n k o r d á t u m o t .
D e h á t áll m é g az egyház és áll, m é g Magyar-országon a m a g y a r apostoli királyság. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Áll az egyház ós az állam egymás mellett és v a j h a azok ( e g y ü t t e s m ű k ö d é s é t soha sem zavarná m e g s e m m i ! (Élénk tetszés.) Mert ami az e g y h á z n a k hatalmát, uralmát, s z a b a d s á g á t gyengíti, lazítja, az m e g r á z k ó d t a t j a a polgári r e n d alapját is. (Igaz! U g y van !) Mert erkölcsi t á m p o n t o k nélkül, puszta erővel,
*
142
erőszakkal vagy p e d i g egyik osztálynak a másik felett való uralmával boldogitani, államot szervezni és azt fen tartarii nem lehet. (Hosszas élénk tetszés és helyes-lés.) E s ime, ezen E u r ó p a s z e r t e e l t e r j e d t á r a m l a t elleni
(Ugy van!) A lélek szabadságának szinboluma a hit, a hitnek alapja a kinyilatkoztatás, a k i n y i l a t k o z t a t á s n a k éljen és az egyház szabadságát, saját személye méltó-ságát és f ü g g e t l e n s é g é t igy t a r t s a fenn, I s t e n
(Hosszas, élénk éljenzés.) Igen, volt sok katholikus király, aki szinleg talán k a t h o l i k u s a b b volt a mi kath. kötelességteljesítés. (Ugy v a n ! Hosszas élénk tetszés és taps.) Mi sem k í v á n u n k t ö b b e t , m i n t j o g a i n j ó az igazság felismerése, az isteni igazságnak az
élet-ben való teljesítése és az az által való boldogulás.
(Ugy v a n ! ) É z l e g y e n j e l s z a v u n k ! É s k é r j ü k Istent, egyházért, a hazában a hazáért és a királyért egyesül-t e n m ű k ö d h e egyesül-t ü n k . É l j e n a k i r á l y ! (Hosszanegyesül-taregyesül-tó, -lésen a katholikus egyetem kérdéséről előadást tartsak.
Megdöbbenéssel, mondom, vettem e felhivást, m e r t mi keresni valója van itt egy szerzetesnek, kinek a n a g y o k gyülekezetében, m i k é n t szent B e r n á t m o n d j a , i n k á b b hallgatnia illik, mint beszélni? S valóban nem is m e r é s z k e d t e m volna e felhivást elfogadni, ha ugyanaz a körülmény, amely az előkészitő bizottság figyelmét csekélységemre irányitotta, engem is n e m kényszerit, az erkölcsi kényszer l e g n a g y o b b súlyával, hogy n e m csodás dolgokat l á t t a m és tapasztaltaltam ; dolgokat, melyekről n e k ü n k s e j t e l m ü n k is alig van ; dolgokat, m i n ő k r e legvérmesebb á l m a i n k b a n sem m e r ü n k gondolni. L á t t a m pezsgő hitéletet, t e r m é s z e t f ö l ö t t i j á m b o r -s á g o t é-s buzgó-ságot, k e r e -s z t é n y f e g y e l m e z e t t -s é g e t é-s erényességet nem a köznép körében, nem is egyik-másik k o l o s t o r c s e n d j é b e n : hanem az egyetemek falai között, az egyetemi i f j ú s á g s a t u d ó s t a n á r o k testüle-tében. H o g y egy-két példát hozzak fel ezekből a lel-k e m b e v é s ő d ö t t jelenésszerü csodás lel-képelel-kből, láttam, h o g y a löweni katholikus egyetem szabályzata előirja vasár- és ü n n e p n a p a szentmise hallgatást, a j á n l j a az legméltóságosabb szentséget, m i n d i g akadnak egye-t e m i hallgaegye-tók, akik lámpával kisérik az Uraegye-t. A Szenegye-t- Szent-Yincze egyletnek 17 k o n f e r e n c z i á j a virágzik a löweni, h a t a lillei e g y e t e m e n ; a konferencziák t a g j a i az egyetemi hallgatók soraiból kerülnek ki, az elnöki és alelnöki tisztséget a jogi, orvosi, t e r m é s z e t t u d o m á n y i és bölcseleti k a r o k legjelesebb tanárai viselik. A lillei e g y e t e m e n az iskolai évet h á r o m napi szent g y a k o r l a t előzi meg, m e l y n e k végeztével a tanári kar az i f j ú s á g -gal e g y ü t t a szent áldozáshoz j á r u l , ugyanez t ö r t é n i k h ú s v é t előtt is. A Mária-kongregácziónak 200 egyetemi hallgató t a g j a van. Az egyetemi hallgatók között virág-zik az engesztelő szent áldozás társulata : J é z u s szent szárnyain emanczipálják m a g u k a t a kinyilatkoztatás
1 4 3 igazságaitól; ellenkezőleg tudományukkal a
természet-fölötti hitet és vallást, a Krisztus alapitotta egyházat védik, támogatják. Láttam, tapasztaltam, még sok más, ezekhez hasonló csodás részleteket, melyekről annak idején egész lelkesedéssel le is irtam benyomásaimat.
E z az a körülmény, mely a bizottság figyelmét reám irányitotta, ez az, amely menteni f o g j a az én vakmerő-ségemet is, melylyel ide merek állni a magyar katho-liczizmus szine elé, hogy egy katholikus egyetem ala-pitásának szükségességét hangoztassam.
Tagadhatatlan tény, hogy a mai társadalomban a vezérszerepet az u. n. mtelligenczia viszi, az országok és népek sorsát ez intézi. Az intelligenczia képzőisko-lája, jegeczesedő tere pedig az egyetem, ahol bölcse-leti, ethikai. történelmi, jogi és eszthetikai képzettségét nyeri, amelyekből szellemi irányzata fejlődik és világ-nézete kialakul. Azonban, mélyen tisztelt nagygyűlés, amilyen a gyökér, olyan a belőle sarjadzó fa ; amilyen a forrás, olyan a belőle fakadó patak ; amilyen az egyetem szelleme, olyan a benne képződő intelligenczia irányzata is.
Mert, m. t. nagygyűlés, van az egyetemnek is szelleme, van a t u d o m á n y n a k is. Az egyetem lehet igazi világitó torony, de lehet csalfa lidércztüz is : a tudomány igaz vagy hamis fényét árasztva szét. Ko-molyan gondolkozók előtt ma már gyermekmese számba megy az a naiv lelkeket oly könnyen megtévesztő kijelentés, hogy a tudomány tárgyilagos, hogy az füg-getlen minden hittől és vallásos meggyőződéstől, hogy mindegy bármily vallású legyen, aki tanit, — csak jól tanitson. Igen, gyerekmese-számba megy ez a kijelen-tés. Mert a tudomány igazságait mi nem látjuk önma-gunkban, mintegy örökre megjegeczesedett állapotban, hanem az emberek eszén átszűrődve jelennek meg ezek előttünk. S azok a tudós emberek nem egyszerűen a tényeket, eseményeket, exakt kutatások eredményeit adják elő, hanem mindezeket bírálják, jellemzik, meg-ítélik és megbecsülik, érdemeik szerint méltatják, rend-szerezik, belőlük elveket, következtetéseket vonnak le.
A tények, az események, az exakt kutatások ered-ményei u g y a n a z o k : de a tények bírálata, jellemzése, az azokra alapított elvek és következtetések, az azokból leszürődő ítélet és világnézet, melyeknek foglalatában a tudomány igazságait a tudósok elénk adják, nagyon is különbözők, a legnagyobb ellentéteket m u t a t j á k fel.
Bátran merem állítani, hogy a tudomány hasonló a szőlővesszőhöz : ugyanaz a f a j t a más t a l a j b a n és más égalji viszonyok között más izű és más zamatu bort terem ; bort terem Somlyón is, meg a kecskeméti ho-mokban is, de más lesz az a bor, melyet a homok-buczkák között termett fürtökből sajtolnak ki és ugyan-csak más lesz az, melynek vesszeje a kialudt vulkán lávájában vert gyökeret. Igy v a g y u n k a tudománynyal is. Más szemmel nézi, bírálja és itéli meg az élet ese-ményeit, a történelem mozzanatait, az egyének és tet teik értékét, az irodalom és művészet alkotásait; más elveket és következtetéseket von le a természeti tu-dományok exakt eredményeiből és más bölcseleti tano-kat épit azokra az a tudós, aki hisz a kinyilatkozta-tásban, akit a természetfölötti vallás fénye kísér kuta-tásaiban, aki szereti egyházát, mint a Krisztus alapitotta egyetlen üdveszközt — és egészen más világításban nézi, látja tünteti fel mindezeket az a tudós, akinek lelké-ben a természetfölötti hit világát a közöny, a kétkedés, a tévely szürkesége, avagy a hitetlenség sötétje vál-totta fel. Mert, mélyen tisztelt nagygyűlés, akarjuk, vagy nem akarjuk, az Isten ott van m i n d n y á j u n k szivében, lelkében, eszében ; s tőle, még ha akar sem.
szabadhat, szabadulhat meg teljesen az ember. Eszének, szivének járását s igy mindent, amit eszével, szivével feldolgoz, tehát tudományát, világnézetét, erkölcsét, jellemét a személyes, a kinyilatkoztatásban megismert
Istenhez való viszonya alakitja, módosítja, határozza
meg. Az ember esze, szive, lelke mindenütt akarva, nem akarva, végre is a kinyilatkoztatásban megismert Istennel találkozik vagy ütközik. A tudományok tör-ténele megdönthetetlenül bizonyítja állításomat. Nem találunk egy valamirevaló tudóst, aki, bármily tudo-mánynyal foglalkozik is, müveibe ne lehelné belé theologiáját, ne mutatná be a kinyilatkoztatáshoz való viszonyát
íme, mélyen tisztelt nagygyűlés, ez az, ami néze-tem szerint a katholikus egyenéze-tem szükségességét min-den egyébnél világosabban feltünteti.
Mert ha igy áll a dolog, ha minden tudósnak van theologiája, mely tudományán átszűrődik: akkor nem közömbös, minő szellemű tudós tanítja ifjúságunkat, éppen abban a korban, mely az elvek érésének, a világ-nézet kialakulásának a korszaka; akkor mi nem nyu-godhatunk meg abban, hogy az állami egyetemek tanárai tudós férfiak, a mi i f j u s á g u n k szelleme csak akkor van biztonságban, ha a tudós tanárok egyszersmind hithű katholikusok is !
Sajnos, erre mindeddig nem gondoltunk s ez volt nagyrészt az oka annak, hogy a katholikus intelligen-cziát úgyszólván teljesen elvesztettük.
Ifjúságiinkat ugyan az elemi és középiskolákban katholikus szellemben igyekeztünk nevelni. De ime, éppen abban a korban, mikor a jellem kezd fejlődni, a világnézet kialakulni — átadjuk i f j ú s á g u n k a t azok-nak az egyetemeknek, amelyeken éppen a legfontosabb t a n t á r g y a k a t , éppen azokat, melyek hivatva vannak az ember életelveit, életnézeteit formálni, a történelmet, bölcseletet, ethikát, eszthetiká1", irodalomtörténetet már évtizedek óta nemkatholikus szellemű tanárok tanitják.
Csodálkozhatunk-e még azon, hogy a mai katholikus intelligencziánk szellem-irányzata, a gondolkozás módja, világnézete minden inkább, csak nem katholikus?
Mélyen tisztelt nagygyűlés, ha mi katholikus intel-ligencziát akarunk nevelni, ha azt akarjuk, hogy ne csak a köznép és a papok és egy-két mágnás család, hanem az u. n. művelt osztályok, az urak is gondol-kozásukban, erkölcsi elveikben és világnézetükben katholikusok legyenek : akkor nem szabad addig nyu-godnunk, mig a katholikus i f j ú s á g o t az egész vonalon az édes anya bölcsődalától kezdve az ovodákban, az elemi- és középiskolákban épp ugy, mint az egyetem kathedráin katholikus szellemben nem nevelik és tanit-ják, addig nem nyugodhatunk, mig olyan főiskoláink nem lesznek, amelyekben minden tudomány összhang-ban van az Isten által kinyilatkoztatott vallással.
Ez, m. t. nagygyűlés, az egyik ok, amely a katho-likus egyetem felállítását sürgetőleg követeli. A másik i f j u s á g u n k valláserkölcsi életének a megóvása, neve-lése és megszilárdítása. Mert az állam egyetemein a rosszul értelmezett egyetemi szabadság jelszava miatt az egyetemi i f j ú s á g éppen a jellemképződés korszaká-ban teljesen magára van hagyatva vallási és erkölcsi életében. Ott áll ugyan a Pázmány-egyetem mellett a templom is, de csak mintegy rég elhangzott s feledésbe ment dalnak megkövesült végső akkordja, melyet már sem a tanárok, sem a tanulók nem értenek; az ifjúsá-got sem tanárainak példája, sem ösztönzése nem vezeti a templomba Hiányzik abból az egyetemi hitszónok is, aki a tanuló i f j ú s á g lelkében a vallási igazságokat fel-felújítaná. Amint az i f j ú s á g elhagyja a középisko-lát, az egész életet ugy látja berendezve, mintha neki a valláshoz, az Istenhez már semmi köze sem volna, Igy nevelődik Isten és igaz vallásosság nélkül a magyar katholikus intelligenczia !
Ehhez járult a mi szép fővárosunk ezernyi erkölcsi veszélye, melyek között az az ingatag, tapasztalatlan, még nem jellemszilárd i f j ú teljesen magára van ha-gyatva.
S mi ennek az eredménye ? Nem a magam ítéletét mondom el? egy szerzetes felfogását tán túlzónak,
* *
1 4 4
elfogultnak, szigorúnak találhatnák. E g y m a g y a r gaval-lér szavait idézem, akit éppen nem lehet u l r a m o n t á n n a k nevezni, Szemere Miklósét, aki f á j ó szivvel panaszolja I f j ú véreim-hez czimzett röpiratában, h o g y a m a g y a r egyetemi i f j ú s á g erkölcsi élete meglazult, belőle a ; nemesebb, ideális törekvések kiveszőben v a n n a k , m u n k a -szeretete kialvó félben van s ezeknek helyét ideg- és | kedélysorvasztó szenvedélyek foglalják le. E s Szemere Miklós sem talál más u t a t a m a g y a r i f j ú s á g erkölcsi megmentésére, m i n t egy t e l j e s e n u j alapokra f e k t e t e t t egyetem fölállítását, távol a n a g y v á r o s o k erkölcsi veszélyeitől, ahol tiszta légkörben, komoly szellemi m u n -kában, férííerények gyakorlásában, t e s t e t és lelket ne-mesítő szórakozások k ö z t n e v e l k e d j é k a haza j ö v ő reménye.
E z t a k a r j u k mi is, mélyen tisztelt n a g y g y ű l é s : vallásos, tiszta erkölcsű, jellemszilárd, élet és m u n k a -kedvtől duzzadó i f j ú s á g o t a k a r u n k nevelni a katholikus egyetemen. S bizonyára hálás lesz i r á n t u n k az egész ország, ha egy, a külföldiekhez hasonló katholikus főiskola m e g t e r e m t é s e által a m a g y a r t á r s a d a l o m sem a górcsőtől, sem a kémiai oldószerektől, sem a t ö r t é n e l e m m e g s á r g u l t oklveleitől, a mi d o g m á i n k a t a m a g y a r katholikusok szellemi inferioritásáról beszólni ; m e r t a katholikus szellem el lesz teljesen űzve, le lesz egészen szorítva a t u d o m á n y teréről.
Igaz, mindez kevés ; egy egyetem felállítása és f e n t a r t á s a milliókba kerül. De ezeket a milliókat is összehozzuk. Hisz eddig csak egyesek adakoztak ; a k a t h o l i k u s társadalom m é g n e m mozdult meg. Lelke-sültünk u g y a n az eszméért m i n d n y á j a n , de az ada-kozást, az áldozatot a d d i g korainak t a r t o t t u k , míg az eszme k o n k r é t alakot nem ölt. Most v a n arra a leg-k e d v e z ő b b alleg-kalom, h o g y m e g i n d u l j o n az országos mozgalom. E n n e k ebből a katholikus nagygyűlésből kell kiindulnia. K é r j ü k t e h á t fel a nmélt. p ü s p ö k i megkezdése. S ha ez a bizottság megalakul, ha a nmélt. p ü s p ö k i kar k i m o n d j a a t e r e m t ő n a g y s z ó t : legyen k a t h o l i k u s e g y e t e m : mi odaállunk melléje mind-n y á j a mind-n , oda hűségümind-nkkel, lelkesedésümind-nkkel, odaállumind-nk áldozatkészségünkkel, mely n e m f o g m e g f o g y a t k o z n i , -k o z n a -k az égboltozaton, -ki reménj^teljes örömmel üdvözli az áldásthozó eső közeledtét, ki m e g veszedel-m e t h o z ó zivatartól s j é g e s ő t ő l tart, u g y néztek E u r ó p a
vHa a jelen időket megismerni akarjuk, a szoeziális kérdést kell alaposan tanulmányoznunk. Aki ezt fél fogj a. az ismeri a jelent, aki fél nem fogja, annak a jelen és jövő talány.u
E z e k e t az igéket t ö b b mint egy félszázad előtt, 1848. d e c z e m b e r 3-án, A d v e n t első v a s á r n a p j á n , a h o p s t e n i plébános, k é s ő b b mainzi püspök, K e t t e l e r m o n d o t t a . Kevesen voltak akkor, akik ez igék
jelen-145 tőségét megértették, de ma, már értjük és bámuljuk ez
apostoli lelkületű férfiúnak éles tekintetét, úgyszólván
Akik még egy évtizeddel ezelőtt váltig állították, hogy a szocziálizmus oly idegen palánta, mely Magyar-ország talaján soha meg nem lionosodhatik, azok kezdik belátni, hogy igenis van szocziálizmus Magyarországon is, és kogy a szocziális kérdés oly kérdés, mely elől kitérni nem lehet. De azért mindig félve, mintegy keztyüs kézzel nyúlnak hozzá : mintha csak attól tar-tanának, hogy rossz hirbe keveredik mindenki, aki a szocziális kérdéssel foglalkozik.
Eszembe j u t itt egy morvaországi plébános esete, melyről egyik folyóiratban olvastam.
A kilenczvenes évek elején történt, hogy egy kisebb morva bányavárosban a bányászok, mások pél-dájára, meg akarták ülni május elsejét. De mivel j ó katholikusok voltak, hát katholikus módon akarták azt megtenni. Összegyűjtöttek maguk között néhány fillért s elmentek a nap előestéjén papjukhoz, megkérvén Őt, hogy m o n d j o n szándékukra holnap szentmisét.
A pap azonban megijedt, május elsején a mun-kásoknak misét mondani, hisz ez szocziálizmus. Vissza-utasította kérelmüket, följelentette őket fölebbvalóik-nak. A munkások megbűnhődtek ez alkalommal, a jövő évben azonban már megint megülték május elsejét, de mise nélkül.
S ne gondolják, hogy ez az eset olyan egészen magában álló. Van ennek elég p e n d a n t j a , bár nem ily merev alakban. Igen sokszor történik, hogy a népnek, különösen a munkásnépnek, j o g o s vagy legalább alap-j á b a n méltányos törekvését, hogy helyzetén segítsen,
szoczializmusnak bélyegezzük s ahelyett, hogy segít-ségére sietnénk s azt helyes mederbe irányitanók, hidegen elfordulunk tőle. A következmény az, hog}' a lelketlen izgatók k a r j a i b a menekül, kik kitépik belőle a vallásos érzületet, szivét osztálygyülölettel töltik be s igazi szoczialistává teszik.
Tényleg ez a szó szocziálizmus, szoczialista, so-kaknál rémületet gerjeszt, rémes munkászavargásokra, a párisi kommüne borzalmaira gondolnak. Mintha ennek a szónak nem lehetne, mint sok egyébnek, j ó és nemes értelme is. S ha a szocziálizmus, a szocziális törekvések manapság nagyrészt téves irányba vetődtek, oly irányba, mely egyértelmű a társadalom felbomlásával, annak épp az az oka, hogy hidegen elfordultak tőle, m i n d j á r t kezdetben elidegenedtek tőle azok, kiknek hivatása lett volna azt jó irányba terelni.
A szocziálizmus, mint olyan törekvés, mely a munkás osztályt — az u. n. negyedik osztályt — rab-szolgához hasonló helyzetéből felemelni iparkodik, mely a társadalmi életet szétbontó individualizmus elle-nében a társadalmi életet összekapcsoló kooperativ, azaz együttműködő szellemet kívánja érvényre juttatni, magában véve csak nemes, humánus és keresztényies rendszer lehetne. De ezt a jelleget elvesztette azáltal, hogy alapjául a vallástalanságot, hitetlenséget, a mate-rialisztikus világnézetet és erkölcsileg •— ezzel össze-függésben — a leplezetlen egoizmust fogadta el. U j a t ezzel a szocziálizmus nem tett, mert csak azt csele-kedte most a százezrek és milliók számára, amit a XVIII. században egy Holbach, Helvetius, Diderot, Voltaire s a közgazdaság terén Smith Ádám a felsőbb tizezer számára tett. S valamint akkor az értelmiség megromlása és vallástalansága a legnemesebb, leghu-mánusabb törekvéseket meghamisította, kiforgatta s aminek áldást kellett volna hoznia, átokká tette, ugy vál-toztatná át a sokaság vallástalansága a leghumánusabb szocziális törekvéseket a legembertelenebb vérfürdővé.
A kereszténységnek és a modern szoczializmusnak egymáshoz való viszonyát jól jellemzi a szellemes svéd írónőnek, Lagerlöf Selmának regénye, melynek czime:„Az Antikrisztus csodái." K i az az Antikrisztus, akiről itt beszél ? Nem más, mint a szocziálizmus, mely miként az Antikrisztus Signorellinek az orvietói dómot ékesítő hires képében Krisztus alakját veszi magára s ugy tünteti fel magát, mintha az emberiség nyomorú-ságán akarna segíteni. Majd megint mintegy hason-mását látja a szoczializmusban az Ara Coeli csodá-latos képének, a kedves bambinónak, mely elé ezren zarándokolnak, hogy sokféle bajaikban segítséget, eny-hülést nyerjenek. De bár külső formájában az ideali-zált szocziálizmus a kereszténység képét veszi magára, bár ugy akarja magát bemutatni, mint amely telve emberszeretettel, a nyomorultak enyhítője, a kesergők vigasztalója, a szegények pártfogój cLZ elnyomottak gyámolitója — egy nagy, egy szembeötlő különbség van a kettő között.
Azon a hamis, azon az utánzott kis Jézusképnek
— mely a szocziálizmus szimbóluma — a koronáján a figyelmes szem ezt a felírást o l v a s h a t j a : Az én orszá-gom csak e földről való. Valóban ezt csak az Anti-krisztus mondhatja, mert Krisztus urunk azt m o n d o t t a : Az én országom nem e világról való. S azért a huma-nizmus minden fitogtatása mellett a szocziálizmus csak a legdurvább egoizmus, mely soha egy megtört szivet meg nem vigasztalt s a világ békéjét meg nem hozza.
A közönséges értelemben vett szocziálizmus az az Antikrisztus, mely az embert csakis földi lénynek tekinti s amely számára a földet paradicsommá akarja varázsolni, de mivel Istent, lelket, halhatatlanságot, önfeláldozó szeretetet nem ismer, megvalósítva inkább pokollá változtatná. Kitépi az emberből az ő legneme-sebb részét, mintegy földhöz t i p o r j a az ő lelkét, annak minden vágyát, természetfeletti rendeltetését guny tárgyává teszi.
Krisztus tele szánalommal és irgalommal az embe-riség nyomorúsága iránt, a lélek által a testet is meg akarja menteni. Mert ha a Krisztus országa nem is e földről való, e földön él, uralkodik s azokért áll fönn, kik e földön vannak. Hisz isteni Mesterünk, mi-előtt a világ váltságáért a keresztfán meghalt, e földön akart élni, keresztülhaladni j ó t cselekedvén, betegeket gyógyítván, éhezőket táplálván. S Krisztus országa, az anyaszentegyház szintén felfogta mindenkoron felada-tát, mert bár azért alapítva, hogy az emberiséget örök üdvösségre vezesse, nem szűnt meg soha a
Krisztus tele szánalommal és irgalommal az embe-riség nyomorúsága iránt, a lélek által a testet is meg akarja menteni. Mert ha a Krisztus országa nem is e földről való, e földön él, uralkodik s azokért áll fönn, kik e földön vannak. Hisz isteni Mesterünk, mi-előtt a világ váltságáért a keresztfán meghalt, e földön akart élni, keresztülhaladni j ó t cselekedvén, betegeket gyógyítván, éhezőket táplálván. S Krisztus országa, az anyaszentegyház szintén felfogta mindenkoron felada-tát, mert bár azért alapítva, hogy az emberiséget örök üdvösségre vezesse, nem szűnt meg soha a