JI: Akkor most folytassuk talán a Budafokra kerülésnél.
KS: Amikor feljöttünk Budafokra, menekült városi tisztviselőnek minősültem.
Akkorra egyébként Erdély nagy részéről kivonult már mind a magyar katonaság, mind a magyar közigazgatás. Akkor az volt a szabály, hogy a menekültként az anya-országba érkező közigazgatási dolgozóknak jelentkezniük kellett. A feleségemnek egyik rokona volt Jegg Géza189 (az egyik François lánynak volt a férje), Pestszent-erzsébet akkori polgármestere. A feleségem tudniillik, eddig nem került szóba, anyai ágon rokonságban volt a François családdal, a budafoki pezsgőgyáros családdal.
Tudniillik François Lajosné tulajdonképpen az anyósom nagynénje volt.
(Mellékesen említem, mert érdekes dolog, hogy François Lajost190 a Törleyék hozták be pezsgőmesternek Franciaországból a promontori új gyárukba. Anyósom nagynénjét, Anna nénit, aki szegény lány volt, egy gazdag budafoki, gyermektelen kereskedő örökbe fogadta, és mint ilyet, François Lajos elvette feleségül. Így aztán az Anna néni, illetve mostohaapja pénzével alapította meg François Lajos a saját üzemét, a François pezsgőgyárat. De aztán ezzel persze a családnak egy jótevőjévé vált. Ez tulajdonképpen családi vállalkozásnak indult és működött a továbbiakban is. Lajos bácsi elhozatta az öccsét is, François Cezart191 Franciaországból, és az egész család együtt dolgozott. Mondtam, hogy nekünk a François család jótevőnk
189 Jegg Géza (Budafok, 1896 – Siófok, 1984) jog- és államtudományi doktor. 1927–37: Budafok város közigazgatási tanácsnoka, 1937–41: főjegyzője, polgármester-helyettese, 1942-től polgár-mestere. A belügyminiszter 1944 júliusában Pestszenterzsébet polgármesterévé nevezete ki. (Utóda Budafokon,1944 augusztusában, Pálházy Endre lett.)
190 François Lajos (Reims, 1859 – Budafok, 1921) pezsgőmester Reimsban, majd 1882-től Törley József promontori pezsgőgyártó üzemében. 1885-ben vette feleségül Neer Annát. 1886-ban alapí-totta meg saját pezsgőgyárát.
191 François Cézár (Reims, 1869– Budapest, 1950): François Lajos öccse, a pezsgőgyár műszaki irányítója.
A François pezsgőgyár
NYILAS, MAJD OROSZ CSIZMÁK TALPA ALATT (1944-1945)
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
108
volt, a kombinált szobabútorunkat például Anna néni vette meg Kolozsvárt annak idején, amikor megházasodtunk. Nekik, mármint François Lajosnak és Anna néni-nek nem voltak gyerekeik. Lajos testvérénéni-nek, Cézárnak viszont három fia volt és két lánya, és a lányok egyikét vette el Jegg Géza, aki először Budafokon volt városi főjegyző, majd aztán polgármester lett Pestszenterzsébeten.)
Mikor én fölkerültem, Jegg Géza azt mondta, hogy majd ő a Belügyminisztéri-umban elintézi, hogy kapjak beosztást Pestszenterzsébeten a városhoz. Hamar el kellett intézni ezt. Egyébként a városházán kellett jelentkeznünk a fizetés folyósítása miatt is, ott vettek nyilvántartásba, erre a feladatra külön felállítottak egy hivatalt.
De a beosztást a belügyminisztérium intézte, tehát azt, hogy ki hova kerül, külön-böző ideiglenes munkahelyekre. Jegg Gézával randevút adtunk egymásnak, azt mondta, menjek fel a belügyminisztériumba, és ott a városi osztálynál találkozzunk egy X órában. A belügyminisztérium a Várban volt fönn, az Úri utcában. Én hama-rabb értem oda, és ott a folyosón láttam, ki van írva: „Városi osztály, Cserzy Ist-ván192 miniszteri tanácsos”. Ő volt a városi osztály vezetője. Volt ott egy váró-helyiség, én oda leültem és vártam, hogy Jegg Géza bácsi megjöjjön. Közben láttam ott egy fiatalembert – nálam valamivel idősebb volt, de nem sokkal –, többször el-ment mellettem, és szemrevételezett. Egyszer aztán beel-ment Cserzy szobájába, majd kijött, odajött hozzám, és azt mondja: Hát te ki vagy? Bemutatkoztunk. Mondja: én Várady Kálmán193 miniszteri titkár vagyok, a Városi osztályon dolgozom. Én pedig elmondtam, hogy én Keresztes Sándor, városi fogalmazó Kolozsvárról. És hát kire vársz? – kérdezi. Mondtam, hogy várom Jegg Gézát a beosztásom miatt. Elment, majd visszajött, és kérdi tőlem: Mondd, nem lenne kedved itt dolgozni? Nekem kel-lene egy segítség. Attól félek, hogy valami öreg polgármestert beosztanak ide mel-lém. Sokkal szívesebben dolgoznék egy fiatalemberrel. Hát, felelem, nagyon szívesen. Nekem közelebb volt Budafokról ide bejárni, mint abban az időben ki-, illetve átmenni Pesterzsébetre. Váradi azt mondja, várjál. Látom, bemegy a Cserzy szobájába, aztán egyszer kijön. Azt mondja, gyere.
Bevisz Cserzyhez. Ő volt a városi osztály vezetője. Ekkor még a Lakatos kor-mány volt hatalmon, és Keresztes-Fischer volt a belügyminiszter. A Cserzy kikér-dez, bemutatkozom. Hol dolgoztál? Csizmadia ügyosztályán. Csizmadia? – Csizmadia nagyon ismert név volt, mivel magántanár is volt már akkor, és a Kolozs-vári Szemlét is szerkesztette, cikkei jelentek meg. Azt mondja: Szóval, dolgoznál Kálmán mellett? Hát, mondom, ahova beosztanak. Akkor be vagy osztva. Így kerül-tem Várady Kálmán mellé, akit két hét múlva behívtak katonának, és erre én ottma-radtam egyedül. És nem sokkal később Csizmadia Bandit mint Nagybányáról menekült polgármestert, az én kérésemre mellém osztották be. A volt főnökömet.
Így kerültem én ebben az időben a Belügybe.
192 Cserzy István (sz. 1900 körül – 1971) szegedi származású, jogi tanulmányait követően kamarai titkár volt Szegeden, innen került a Belügyminisztériumba, különböző beosztásokba. 1939-ben mi-niszteri titkári, 1941-ben mimi-niszteri osztálytanácsosi címet kap. 1945 nyarán az Újjáépítési Minisz-tériumban osztályvezető, 1946-ban minisztériumi osztályfőnök, az 1948-as „tisztogatás” során nyugdíjazzák.
193 Várady Kálmán (fellelhető adatok:) 1932-ben érettségi a ceglédi Állami Kossuth Gimnázium-ban, 1935-ben jogtudományi doktor, 1937-ben belügyminisztériumi joggyakornok, 1944-ben mi-nisztériumi fogalmazó.
NYILAS, MAJD OROSZ CSIZMÁK TALPA ALATT (1944-1945)
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
109 Először szokatlan volt a munkakör, a menekült tisztviselőkkel való foglalkozás.
Akkor gyorsan zajlottak az események. Ez szeptember 20. táján lehetett, és október 15-én volt a kiugrás bejelentése. Közben megismertem az ottani „felállást”, vagyis hogy ki milyen gondolkodású ember. Cserzy közigazgatási szakember volt, Bontó Laci194 bácsi volt a helyettese, miniszteri osztálytanácsos. Ő szintén egy nem poli-tizáló, hanem egy régi köztisztviselő-típus volt, viszont a miniszteri titkárok között akadt kettő, aki erősen jobboldali volt. Nem mondom, hogy nyilasok voltak, de leg-alábbis imrédysta vonulatúak voltak, és ott volt még Gallner Dini195, aki kifejezetten baloldali volt. Nem kommunista, inkább angolszász megszállókat szeretett volna látni, mint oroszokat, ő is miniszteri segédtitkár volt. Hozzám ő volt legközelebb korban is, és lefelé a rangban is. Én közben, természetesen, amikor feljöttem Buda-pestre, azonnal felvettem a kapcsolatot a Hivatásszervezettel, általában a katolikus szociális mozgalmakkal. Kovrigot is fölkerestem a rejtekhelyén, beszéltem vele.
JI: Hol bujkált ő?
KS: Egy budai villában. Dr. Eglis Miklós néven. Szakállt növesztett, látszatra legalábbis egészen megöregedett, pedig fiatal ember volt, de a haja és a szakálla is fehér volt. Annak idején, amikor Kolozsvárra lejött, 41 éves volt, tehát ekkor [1944-ben] még nem volt 50 éves sem, de legalább 65-nek nézett ki ezzel a hófehér hajjal, megnőtt szakállal, és tudatosan fölvette egy öreg ember testtartását, ami az igazol-ványaihoz illett is nyilván.
Szóval, fölvettem azokkal a katolikus szociális mozgalmakkal a kapcsolatot, akikkel korábban is dolgoztam. Akkor már kezdett kialakulni az a bizonyos ellenál-lási mozgalom, amit a történészek is földolgoztak. Izsák Lajos196 meg Gergely Jenő197, és mások is publikáltak a katolikus ellenállásról. Már Kolozsváron tudtam erről. Katolikus részről Kovrig Béla volt ennek egyik vezetője; báró Apor Vilmos198
194 Bontó László belügyminiszteri osztálytanácsos (fellelhető adatok: 1921-ben már a Belügymi-nisztériumban dolgozik számvizsgálóként, 1930-ben miniszteri segédtitkár, 1933-ban miniszteri titkár, 1939-ben miniszteri osztálytanácsos, 1944: a városi osztályon személyzeti alosztályvezető, 1946: miniszteri tanácsos).
195 dr. Gallner Dénes (1913–?), a háborút követően – anyja neve után – Dorogsági (Dorogsághy?) Dénesre magyarosította a nevét. 1946/47 táján Kovács Béla kisgazda pártfőtitkárnak volt a szemé-lyi titkára. Később (a negyvenes évek végén vagy az ötvenes évek elején) nyugatra emigrált.
196 Izsák Lajos (Negyed, 1943 –) a történelemtudományok doktora, egyetemi tanár, az ELTE Tör-téneti Intézet igazgatója. Fő kutatási területe Magyarország XX. századi története, főként az 1944 utáni korszak.
197 Gergely Jenő (Tényő, 1944 – Budapest, 2009) történész, az MTA doktora, tanszékvezető pro-fesszor. Fő kutatási területe a 19. és főleg a 20. század egyháztörténete volt.
198 Apor Vilmos (Segesvár, 1892 – Győr, 1945) 1918-tól plébános Gyulán. 1941-tól győri püspök.
1943-tól egyházi részről a keresztényszociális mozgalmak tanácsadója. Védnöksége alatt alakult meg 1943 augusztusában a Katolikus Szociális Népmozgalom, amely a második világháború alatti katolikus szociális és reformmozgalmakat összefogó szervezet és irányító munkaközösség volt. A német megszállás alatt erőteljes kiállt az üldözöttek mellett. 1945 márciusában egy orosz katona halálosan megsebesítette. 1997-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.
NYILAS, MAJD OROSZ CSIZMÁK TALPA ALATT (1944-1945)
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
110
győri püspöknél jöttek össze. Katolikus vonalról kezdett kialakulni a csírája egy ke-resztény pártnak. Kapcsolatban álltak Tildyékkel199, a szociáldemokratákkal, sőt a kommunistákkal is. Én erről tudtam. Tudtam, hogy Kovrig időnként felutazott Pi-kéthy Karcsi barátommal együtt, és részt vettek ezeken a találkozásokon. Tudniillik a három szociális mozgalom: a KALOT, az EMSZO és a Hivatásszervezet először egy katolikus szociális népmozgalmi csúcsszervben egyesült, ezek jelentették kato-likus szociális és demokrata tömörülést. Ezen kívül volt a Korunk Szava és a Vigilia folyóiratok körül is egy bizonyos értelmiségi kör, és volt még egynéhány képviselő.
Akkoriban került előtérbe gróf Pálffy József200 neve, aki egyébként rokona volt Apornak. Képviselő volt. Egyfajta konglomerátum jött létre. Ennek aztán később lett jelentősége. Kapcsolatban voltak Szekfű Gyulával201 is, Barankoviccsal is, de akkor még elég laza volt ez kapcsolat, hiszen a Barankovics202 is bujkált abban az időben, éppen mint a Magyar Nemzet főszerkesztője, a német megszállás után be-tiltották a Magyar Nemzetet.
A kolozsvári menekült tisztviselők között volt egyrészt maga a polgármester, Vásárhelyi László203, aki aztán később a szociáldemokrata párt vonalán dolgozott egy darabig a koalíciós időkben, másrészt Muth Mihály204, aki azelőtt az igazgatási
199 Tildy Zoltán (Losonc, 1889 – Budapest, 1961): református lelkész, kisgazdapárti politikus, or-szággyűlési képviselő, Magyarország miniszterelnöke (1945–46), köztársasági elnök (1946–48).
200 Pálffy József, erdődi, gróf (Görz, 1904 – Bécs, 1988): földbirtokos, politikus. Apor Vilmos püs-pök unokaöccse. 1944-ben a keresztényszociális mozgalmakat képviselve az ellenállást szervezte a Magyar Frontban. Az 1944 októberében alapított Keresztény Demokrata Néppárt elnöke lett. Ezt a tisztséget 1945 májusáig töltötte be. (A DNP elnöki posztja később betöltetlen maradt, Barankovics István főtitkárként vezette a pártot.) Ezután a Polgári Demokrata Párthoz, majd 1946-ban a Magyar Szabadság Párthoz csatlakozott. 1947 nyarán nyugatra emigrált.
201 Szekfű Gyula (Székesfehérvár, 1883 – Budapest, 1955) történész, publicista, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1939–1944 között a Magyar Nemzet vezető publicistája. A második világháború során csatlakozott a függetlenségi- és népfrontmozgalomhoz. A nyilas hatalomátvétel után bujdosni kényszerült. Szimpatizált az 1944 őszén megalakult Keresztény Demokrata Néppárttal. 1945 és 1948 között Magyarország moszkvai követe, ill. nagykövete.
202 Barankovics István (Polgár, 1906 – New York, 1974) magyar hírlapíró, politikus. A 30-as, 40-es években a katolikus reformnemzedék jelentős alakja. 1937-től az Ország Útja című államtudo-mányi és nemzetpolitikai folyóirat társszerkesztője. 1943–44-ben a Magyar Nemzet főszerkesztője.
A német megszállástól kezdve a háború végéig bujdosnia kellett. A Demokrata Néppártot főtitkár-ként vezette 1945 májusától. 1949-ben emigrálni kényszerült. 1950-től a Magyar Nemzeti Bizott-mány végrehajtó bizottsági tagja, majd 1951-től vallás- és közoktatásügyi bizottságának vezetője volt; 1958-tól haláláig a Közép-európai Kereszténydemokrata Unió (CDUCE) elnöki tisztségét töl-tötte be.
203 Vásárhelyi László: 1940-től kb. 1944 májusáig Kolozsvár alpolgármestere, 1944. májustól ok-tóberig polgármestere, utána Magyarországra menekült. Vásárhelyit 1946 májusában a népügyész-ség háborús és népellenes bűncselekményekkel vádolta, de a magyar népbíróság a vád alól felmentette. Röviddel ezután a kolozsvári népbíróság mint háborús bűnöst távollétében életfogytig-lani börtönbüntetésre (más források szerint 20 év kényszermunkára) ítélte.
204 Muth Mihály (Hidvég, 1885 –?) Kolozsváron a piaristák által vezetett Katolikus Főgimnázium-ban érettségizett 1904-ben. Érettségi után jogot tanult ugyanott a Ferenc József Tudományegyete-men. Az 1910-es években tanácsi fogalmazó, majd tiszteletbeli aljegyző Kolozsvár városnál. Az 1922-től 1940-ig tartó időszakban Kolozsvárott a Kereskedők Tanácsának titkára. 1940-től újra Kolozsvár város alkalmazza: 1940-től aljegyzőként az elnöki osztály vezetője, 1942-től 1944-ig városi tanácsnokként közigazgatási osztályvezető.
NYILAS, MAJD OROSZ CSIZMÁK TALPA ALATT (1944-1945)
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
111 osztály vezető tanácsnoka volt Kolozsvárt, egy idősebb bácsi. Én Muth Mihálytól kaptam egy Kolozsvár városi bélyegzőt, és kaptam üres polgári személyi lapokat.
(Abban az időben nem létezett személyi igazolvány, hanem minden nagykorú em-bernek volt egy úgynevezett polgári személyi lapja, amit a helyi hatóság állított ki.
Ez egy kis kártya volt, amelyben igazolták a születési adatait, polgári státusát. Ezt mindenki magánál hordta. Második igazolványként volt még a rendőri bejelentő lap.
Ezt a rendőrség lebélyegezte. Ha valakit valahol igazoltattak, ezt a két lapot kellett bemutatnia.) Tehát, volt egy kolozsvári városi bélyegzőm és volt egy rakás üres pol-gári személyi lapom.
JI: Ezt miért kapta?
KS: Ez már az ellenállási mozgalomban hamis papírok kiállításához volt fontos.
JI: Ezeket erre a célra adta Muth?
KS: Én ezért kértem. A Miska bácsi tudta, hogy nekem ezért van ezekre szük-ségem. A másik, aki a hamis papírok ügyében segített, Gallner Dénes volt, aki egy darabig a Pesti Vigadóban működő Menekültügyi Hivatalhoz volt beosztva. Ez a belügyminisztériumnak volt egy kirendeltsége. Mindenkinek, aki eljött a megszál-lott, kiürített területekről, és Pesten tartózkodott, jelentkeznie kellett itt, a Menekült-ügyi Hivatalban, és itt nyilvántartásba vették. A jelentkezésről adtak egy igazoló lapot. Gallner Dénes barátom révén kaptam egy csomó kitöltetlen igazoló lapot, amin rajta volt a Menekültügyi Hivatal pecsétje. Ez volt a legideálisabb hamis név felvételére, mert ha valakit igazoltattak, akkor mondhatta, hogy kérem, sürgősen menekülnöm kellett, a nagy sietség miatt iratok nélkül maradtam, de kolozsvári va-gyok, van egy kolozsvári polgári személyi lapom, és jelentkeztem a Menekültügyi Hivatalnál is, íme, itt vannak a papírok. Ezzel a kettővel, ha elment ahhoz a rendőr-séghez, ahova tartozott az itteni pesti lakása, elegendő volt ezt két papírt bemutatnia ahhoz, hogy nyilvántartásba vegyék, ezután megkapta a rendőri bejelentő lapját is.
Tehát, bármilyen igazoltatás esetén ezek tökéletes igazolást jelentettek.
JI: Nem firtatták, hogy járt-e Kolozsvárt valamikor?
KS: Persze, hogy nem. Akkor olyan tömegesen érkeztek menekültek, hogy őket egyenként ellenőrizni nem lehetett, többek között azért sem, mert Kolozsvárt pél-dául akkor már benn voltak a szovjet csapatok. Ez egy remek igazolás volt. Így kezdtem el a mozgalmi vonalon a különböző okokból üldözöttek részére a papírok gyártását.
Rendszeresen összejöttünk, a Kálmán utca 10-ben volt a Hivatásszervezet iro-dája. A legkülönbözőbb emberek tudták, hogy ott szükség esetén megtalálható va-gyok, és így megkapták ezeket a papírokat. Ez egy ideig nagyon jól működött. Mikor aztán a kiugrás bejelentése megtörtént, rettenetesen örültünk, felszabadulva éreztük magunkat, nem gondoltuk, hogy néhány óra múlva majd visszájára fordul a helyzet.
A nyilasok gyorsan átvették a hatalmat. Közben a belügyben állandóan forszírozták a kitelepítést. A front egyre közeledett, tehát mindenképpen számítani kellett arra, hogy hamarosan maga a minisztérium is sorra fog kerülni. Különösen miután a nyi-lasok átvették a hatalmat.
Én a magam részére kaptam egy papírt, hogy be vagyok osztva a Belügybe, ezt a Bontó Laci bácsi írt alá. Ugyanakkor egy darabig volt még egy papírom, hogy föl
NYILAS, MAJD OROSZ CSIZMÁK TALPA ALATT (1944-1945)
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
112
vagyok mentve a katonaság alól. De a nyilasok alatt ez érvényét vesztette, mert ez egy kolozsvári fölmentési papír volt. Volt a katolikus ellenállási mozgalomnak egy katonai szárnya, egy fiatal jezsuita, Izay205 szervezte őket. Tőlük kaptam egy olyan papírt, ami egy darabig jó volt, amelyben indokolva volt, hogy miért nem vagyok katona. Közben mi, Gallner Dénessel eléggé erőteljesen agitáltunk a kitelepülés el-len, kijelentettük, hogy márpedig nem megyünk semerre. Köztudottá vált ez a ma-gatartásunk a Belügyben. Ezért a nyilasokkal szimpatizáló munkatársak szemében egyre inkább gyanúsak lettünk, annak ellenére, hogy természetesen nem beszéltem arról, hogy én részt veszek az említett mentésben.
Amikor felrobbant a Margit híd, azért mondom, hogy robbant, mert azt nem tu-datosan robbantották a németek föl, délután két óra körül lehetett, mi éppen jöttünk
ki az ebédlőből, amikor a detonációt hallottuk. Az Úri utcában volt a Belügy, a Levéltárhoz egész közel, s akkor mi Gallner Dénessel felszaladtunk a Bécsi kapu fölé, és még láttuk az úszkáló embere-ket, és ahogy csúsztak be a villamosok a Dunába.
Ez azért maradt számomra emlékezetes, mert aznap délutánra voltam hivatalos egy megbeszélésre vitéz Almay Béla206 vezérőrnagyhoz. Akkor folyt az el-lenállás katonai szárnyának a kiépítése Kiss János altábornagy207 körül, és ebbe is folyt emberek to-borzása. Vitéz Almay Béla ekkor az Iparügyi Mi-nisztériumban volt a hadiüzemek legfőbb parancs-noka. Ebben az időben üzemi parancsnokok voltak a nagy gyárakhoz kirendelve, és ezeknek a főnöke volt vitéz Almay Béla, aki egy hitbuzgó katolikus ember volt, és mielőtt erre a pozícióra került volna, mint vezérkari ezredes a kolozsvári hadtest vezérkari főnöke volt dálnoki Veress Lajos208 mellett. Én innen ismertem őt, Kolozsvárról.
205 Izay Géza (Nyíregyháza, 1916 – Plouézec, Franciaország, 2008) 1934-ben lépett be a Jezsuita Rendbe. 1942-ben Szegeden szentelték pappá, ezt követően ugyanott egyetemi lelkész volt. 1944 őszétől Budapesten kapcsolódott be az ellenállásba. Főiskolások közreműködésével megszervezte az üldözöttek rejtegetését és élelmezését, a menekülők vagy gettóból szökésben lévők számára ha-mis papírokat szerzett, lakásokat bérelt számukra, valamint ellenállási csoportot szervezett. Kap-csolatot tartott az illegalitásban működő Magyar Fronttal. A háború utáni években (valószínűleg 1945-ben vagy 1946-ban) elhagyta Magyarországot, Rómába távozott, majd kilépett a jezsuita rendből és Franciaországban működött egyházmegyés papként.
206 Almay Béla, vitéz (Kolozsvár, 1900 – São Paulo, 1984) vezérkari ezredes. A háború után először Ausztriában, majd Németországban élt, 1952-ban Braziliába költözött.
207 Kiss János (Erdőszentgyörgy, 1883 – Budapest, 1944) altábornagy, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának katonai vezetője. A nyilas Nemzeti Számonkérő Szék elfogta, és kötél általi halálra ítélte.
208 Veress Lajos, dálnoki (Sepsiszentgyörgy, 1889 – London, 1976) 1942–44-ben a kolozsvári IX.
hadtest parancsnoka; 1944 augusztusától vezérezredes lett, és kinevezték az Észak-Erdélyben állo-másozó 2. magyar hadsereg parancsnokává. Közreműködésével 1944. szeptember közepén szaba-don engedték a kolozsvári törvényszék fogházában lévő hatvan kommunista foglyot. Az október 15-i kiugrási kísérlet előtt a kormányzó akadályoztatása esetére helyettesévé (homo regius) nevezte ki. Horthy proklamációja után kiadta a parancsot a visszavonulásra, de németbarát tisztjei árulása
A felrobbant Margit híd
NYILAS, MAJD OROSZ CSIZMÁK TALPA ALATT (1944-1945)
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
113 Minden vasárnap ott volt az egyetemi templomban a családjával együtt, Kovrignak is jó barátja volt, és én is ismertem őt személyesen. Azt nem mondom, hogy baráti viszonyban voltam vele, én fiatal ember voltam, ő akkor már főtiszt, de tudtam azt, hogy nem nyilas, nem náci, és gondoltam, hátha sikerül őt mellénk állítani. Fölke-restem, és előadtam neki, hogy miről van szó. Előzőleg Kovriggal is megbeszéltem a dolgot, de azt mondta, hogy ne hivatkozzam rá, mégpedig azért, mert nem akarta fölfedni, hogy hol rejtőzködik. Nagyon érdekes volt ez a találkozásom, mert Almay Bélának elmondtam, hogy most már nyilvánvaló, ezt a háborút elvesztettük, és van egy katolikus csoportosulás, amelyik másokkal együtt részt vesz az ellenállásban, és ahhoz, hogy bármiféle politikai szerepe lehessen majd a háború után, igen fontos ez a részvétel. Ő akkor végighallgatott, és azt mondta: Nézd, csináljátok, jól teszitek, de ne haragudj, én ebben nem veszek részt. Elmondta, kicsit rezignáltan, hogy há-rom nappal azelőtt halt meg az egyik fia mint katona, valahol a harctéren. És érde-kes, hogy ilyen tapasztalt katona, mint amilyen ő volt, még ő is elképzelhetőnek tartotta, hogy valami csodafegyvere van a németeknek. És elmondta azt is, hogy ő tudja, hogy nyugatiak megegyeztek a szovjettel és eladtak minket nekik. Tudja, ha
113 Minden vasárnap ott volt az egyetemi templomban a családjával együtt, Kovrignak is jó barátja volt, és én is ismertem őt személyesen. Azt nem mondom, hogy baráti viszonyban voltam vele, én fiatal ember voltam, ő akkor már főtiszt, de tudtam azt, hogy nem nyilas, nem náci, és gondoltam, hátha sikerül őt mellénk állítani. Fölke-restem, és előadtam neki, hogy miről van szó. Előzőleg Kovriggal is megbeszéltem a dolgot, de azt mondta, hogy ne hivatkozzam rá, mégpedig azért, mert nem akarta fölfedni, hogy hol rejtőzködik. Nagyon érdekes volt ez a találkozásom, mert Almay Bélának elmondtam, hogy most már nyilvánvaló, ezt a háborút elvesztettük, és van egy katolikus csoportosulás, amelyik másokkal együtt részt vesz az ellenállásban, és ahhoz, hogy bármiféle politikai szerepe lehessen majd a háború után, igen fontos ez a részvétel. Ő akkor végighallgatott, és azt mondta: Nézd, csináljátok, jól teszitek, de ne haragudj, én ebben nem veszek részt. Elmondta, kicsit rezignáltan, hogy há-rom nappal azelőtt halt meg az egyik fia mint katona, valahol a harctéren. És érde-kes, hogy ilyen tapasztalt katona, mint amilyen ő volt, még ő is elképzelhetőnek tartotta, hogy valami csodafegyvere van a németeknek. És elmondta azt is, hogy ő tudja, hogy nyugatiak megegyeztek a szovjettel és eladtak minket nekik. Tudja, ha