Az érettségi után következett a pályaválasztásom. Amit én már rég dédelgettem magamban: orvos szerettem volna lenni. A cserkészetben is egy mentőőrsnek vol-tam a vezetője. Az egyik dzsemborin, Mamaiában, egy román nemzeti dzsemborin, versenyek voltak az egyes csapatok és cserkészőrsök között, és ezt én vezettem. Te-hát az érettségit befejezvén azonnal nekiálltam felkészülni az egyetemi felvételi vizsgára, mert akkor is volt felvételi vizsga, a romániai egyetemeken is. Éspedig hármasban készültünk, Bánffyhunyadon. Volt ott két barátom, egyikük a református gimnáziumban végzett, már egy évvel korábban, mint én: Ilosvay Géza64, és a má-sik: Major László az unitárius gimnáziumban végzett, szintén egy évvel előttem, de az első próbálkozásra nem sikerült a felvételijük. Most tehát hárman összeálltunk, és az egész nyári vakációt arra fordítottuk, hogy a legkomolyabban felkészüljünk a felvételire. Anatómiai atlaszokat szereztünk be. Major Lacinak volt egy orvos bátyja, és mindent, amit iskolai tankönyveken kívül is lehetett, azt kézbe is vettük és forgattuk. Jelentkeztünk, majd elérkezett ősszel a felvételi ideje, s legnagyobb meglepetésünkre kiderült, hogy 800 jelentkező van a 100 helyre a kolozsvári egye-temen, és abból a 800-ból 400 magyar volt.
JI: Ez a korábbi évekhez képest meglepő túljelentkezés volt, vagy pedig nem tájékozódtak igazából?
KS: Addig nem tájékozódtam, de Erdélynek egyetlen orvosi egyeteme volt, sőt egész Romániában Kolozsváron kívül csak Bukarestben volt orvosképzés és Iași-ban; Romániában tehát összesen három helyen. Így érthető, hogy nagy volt a jelent-kezők száma. Sose felejtem el, a felvételi komolyságára jellemző, hogy délelőtt 11 órára volt az írásbeli kitűzve, összezsúfoltak bennünket két hatalmas előadóterembe, mint a heringek, úgy ültünk a padokban. Gépírópapír nagyságú lebélyegzett papír-lapokat kaptunk (miniszteri ívnek hívták akkor), és azon kellett megírnunk a dolgo-zatot, természetesen románul. Emlékszem, a máj belső kiválasztású működése volt a feladat. Mi egymás mellé és egymás elé ültünk, mert nem volt semmiféle ültetés.
Tömegesen beengedtek bennünket. Tudom, hogy nyolc oldalt írtam, két óra volt rá.
Kicseréltük egymás között a dolgozatokat, és megállapítottuk, hogy mindnyájunké remekül sikerült. Azután jött a meglepetés, mert este 6 órakor már eredményhirdetés volt. Hát el lehet azt képzelni, hogy 800 ember dolgozatát, melyeket 13 órakor szed-tek be, este 6-ig ki lehessen javítani? Ez lehetetlenség! Az eredményhirdetés pedig annyi volt, hogy kihirdették azoknak a nevét, akik mehetnek szóbelire. Én nem sze-repeltem közöttük. Meghökkentem, hogy most akkor merre tovább, mit csináljak, mert hiszen édesanyám nyakán nem akartam élősködni. Akkor az a gondolatom tá-madt, hogy jelentkezem katonának. A román hadseregben egy év volt az úgyneve-zett önkéntes év, tehát a tartalékos tisztté képzés. Érettségi után mindenki ide került.
Gondoltam, ha letöltöm az egy évet, a következő évben újra jelentkezem a
felvéte-64 Ilosvay Géza (1918-1949) orvosdoktor.
AZ EGYETEMI ÉVEK KEZDETE (1938-1940)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
52
lire. Beadtam mindjárt ott a hadkiegészítőhöz a kérelmet, ezt követően voltak a be-vonulások éppen, meg is indokoltam, miért is akarok bevonulni és letölteni a katonai szolgálatot, de hát nem adtak rá lehetőséget.
Szerencsére elég hamar megkaptam az elutasító választ, így még élhettem azzal az ötletemmel, hogy megpróbálom a jogi karra való felvételemet, ott ugyanis később volt a felvételi. Engem amúgy is érdekelt a filozófia és a jog, [a humán tárgyakból]
körülbelül ugyanolyan jegyeket kaptam, mint a természettudományi tárgyakból. Ab-ból a meggondolásAb-ból jelentkeztem, hogy az érettségi eredményem és a családi ál-lapotom (hiszen félárva voltam sok testvérrel) hivatalból rögtön ösztöndíjra jogosít, mert akinek hetes átlagnál magasabb volt az érettségi osztályzata, és az anyagi kö-rülményei olyanok voltak, az megkaphatta. Gondoltam tehát, hogy mint ösztöndíjas eltöltök egy évet a jogi karon. Ott sikerült a felvételi.
Felvettek, és akkor még az a kellemes meglepetés is ért, hogy a bentlakásban, ahol azelőtt voltam, a konviktusban, az igazgató létesített négy úgynevezett pedagó-gusállást. Ez tulajdonképpen a négy alsó osztály bennlakó növendékeinek korrepe-tálását jelentette, és az ő hálótermükben kellett aludni. Ezért ingyen kosztot és lakást adtak. Én ezt örömmel elvállaltam. Kb. 1500 lei volt a havi ösztöndíjam, ami így tulajdonképpen megmaradt, a ruházkodásomat és egyebeket tudtam belőle fedezni, mert hiszen a kosztom és a szállásom megvolt a konviktusban.
Azonban kiderült, hogy ahhoz, hogy egész évben ösztöndíjas legyek, félévi kol-lokviumokra kellett jelentkezni egyes tárgyakból, és azoknak az eredménye biztosí-totta csak a következő félévre az ösztöndíjat. Ezért aztán nagyon alaposan kellett tanulnom, és a kollokviumot elvégeznem, hogy év végéig megkapjam az ösztöndí-jat. S ezek olyan jól sikerültek, hogy végső fokon amikor aztán befejeztem az első
A kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem (1919-40), majd Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (1940-44) központi épülete 2010 körül
AZ EGYETEMI ÉVEK KEZDETE (1938-1940)
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
53 évet, újra jogosult voltam a további ösztöndíjra. Burzá-nak (bursa-Burzá-nak) hívták az ösztöndíjat, az ösztöndíjas egyetemi hallgatókat pedig bursiernek. Ki volt a fakul-táson függesztve, kik kapták meg az ösztöndíjat, és ott, azon a listán találkoztam először Nonn Györgynek65 a nevével, akit ugyan Nonu-nak írtak, de valójában két n-nel írta a nevét. Aztán közben össze is ismerkedtünk, ő akkor már másodéves vagy harmadéves volt, nem tu-dom biztosan. Azt hiszem, két év köztünk a korkülönb-ség, és kiderült, hogy a Báthory szemináriumban, az úgynevezett „Szent Jóskában” lakik ő is, és ahogy emlí-tettem, ő is ösztöndíjas volt.
Mivel megvolt a jogosultságom a további ösztöndíjra, felmerült bennem a kérdés: Most megint töltsek egy nyarat az orvosi egyetemre tör-ténő ismételt felkészüléssel? Ezért inkább ott ragadtam a jogi karon, és így lettem jogász, amit aztán végül is nem bántam meg.
Az egyetem nagyon érdekes volt. Csak annyit mondok róla általánosságban, ren-geteg volt az úgynevezett „mezei jogász”66, ők azonban mind románok voltak. A tanárok, ha nem is minden nap, de elég gyakran tartottak névsorolvasásokat, és stri-gulázták, ki van jelen az órákon, ki nincs. A román hallgatóknál ezt nem vették any-nyira szigorúan, de a magyaroknál igen. Úgyhogy nekünk minden órán részt kellett vennünk. Így egy nagyon érdekes közösség kovácsolódott össze az egyetemen a magyarokból, és voltak olyan tárgyak és olyan napok, hogy mi voltunk többségben az órákon, mert a románok közben részben állásban voltak, részben politizáltak.
Akkoriban kezdődött az egyetemeken és nagyon hamar megerősödött a Vas-gárda-mozgalom. Ez egy köztudomásúan náci mozgalom volt. Talán annyit vissza-ugrok az időben, hogy elmondjam: az 1938-as év, amikor érettségiztem, nagyon kritikus éve volt Romániának, mármint politikai szempontból. Tudniillik a Vasgárda (vezére Corneliu Zelea Codreanu67 volt) nagyon erősen előretört; meggyilkolták a
65 Nonn György (Csanálos, 1918 – Budapest, 2007) jogi tanulmányokat folytatott Kolozsvárott 1936-tól, egyetemistaként belépett a romániai kommunista pártba. 1939-től, a romániai ifjúkom-munisták erdélyi tartományi titkára. … 1942-ben letartóztatták és nyolcévi fegyházra ítélték. 1944.
december 11-én megszökött a Margit körúti börtönből, és bekapcsolódott a budapesti ellenállási mozgalomba … Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokon az MKP (Magyar Kommunista Párt) pót-képviselője lett, (de behívásra nem került sor) majd IX. kerületi párttitkára volt. Decemberben a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) főtitkárává választották, 1946–48-ban a MIOT (Magyar Ifjúság Országos Tanácsa) főtitkára, később az Ifjúság című lap fő-, illetve felelős szerkesztője lett. 1946. október 1. és 1956. október 28. között tagja volt az MKP, illetve az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) Központi Vezetőségének. 1952 és 1956 között népművelési miniszter-helyettes, 1956. február és 1956. november 16. között a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze.
1956. november 16-án saját kérésére az Elnöki Tanács fölmentette a legfőbb ügyészi beosztásból.
1957-től a Kossuth Könyvkiadó élére nevezték ki igazgatóhelyettesként. 1983-tól 1987-ig a Kos-suth Könyvkiadó igazgatója volt. (Forrás: Wikipédia)
66 Mezei hallgató: egyetemista diák, aki az egyetemre beiratkozott, de mivel vidéken lakik vagy kenyérkereső foglalkozást űz, az előadásokat nem látogatja, csak vizsgázni jár.
67 Corneliu Zelea Codreanu (1899–1938) a román szélsőjobboldali, antiszemita és magyarellenes Vasgárda vezetője volt a két világháború közti időszakban.
Nonn György
AZ EGYETEMI ÉVEK KEZDETE (1938-1940)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
54
miniszterelnököt, Kolozsváron pedig román vasgárdista diákok megölték az egye-tem rektorát68. Ekkor vezette be II. Károly román király a királyi diktatúrát. Ezeknek a gyilkosságoknak az lett a következménye, hogy a hatalom emberei egy éjszaka Zelea Codreanut és a vezérkarát, akiket már korábban letartóztattak, autóval elvitték valahová, és szökés címén lelőtték. Ugyanakkor az ország minden részében össze-szedte a csendőrség a vasgárdistákat, persze azokat, akikről tudták, hogy a mozga-lom tagjai. Kivitték őket a községek, a falvak szélére, és az árok partján egyszerűen tarkón lőtték őket, napokig ott hevertek. Ez volt az elrettentő példa. Elképesztő!
Minden bírói ítélet nélkül! Tudom, Bánffyhunyadon is három ilyen hulla volt, én akkor nem voltam otthon, de mesélte a család.
Ilyen dolgok is lejátszódtak Romániában. De ennek ellenére a vasgárdisták nem-sokára újraszerveződtek, és az egyetemen igen nagy volt a hangjuk. Többször volt úgy, hogy majdnem verekedés alakult ki közöttünk, mert például felírták az előadó-terem táblájára románul, hogy nem szabad semmilyen más nyelven beszélni, csak románul. Székely fiúkollégáim nyugodtan felkeltek, kimentek, vették a spongyát, és letörölték. Ugyanakkor a mozgatható székekre ráültek, hogyha kezdődik a vereke-dés, akkor… Összesen négy magyar hallgatónőnk volt (közülük az egyik Rózsika volt, a vezetéknevére nem emlékszem, egy zsidó lány, csíkszeredai származású, itt él most valahol Budapesten), őket beültettük magunk közé, hogy ha netán verekedés lesz, meg tudjuk őket védeni. Szóval, ilyen volt a hangulat akkor az egyetemen.
JI: Milyen arányban voltak román és magyar hallgatók? Volt valamiféle, a ma-gyarokat arányát korlátozó keretszám?
KS: Az volt a helyzet, hogy elég sokan bekerültek magyarok a jogi karra, tehát mondjuk 20-25 százalékát tehettük ki általában az összhallgatóságnak. Nem tudom, pontosan hányan voltunk az első évfolyamon. Az nem nagyon fordult elő, hogy min-denki ott lett volna az előadásokon a románok közül.
JI: Milyen volt a hangulat a román és a magyar lakosság között Kolozsvárt és Erdélynek ezen a részén? A bécsi döntések előtt vagyunk. Mint mondta, korábban színmagyar települések megmaradhattak szinte érintetlenül. Hogyan változott-e az évek során? Volt-e elrománosítási törekvés?
KS: Kolozsváron, közvetlenül Trianon után, viszonylag kevés román élt. A mo-nostori részen voltak román gazdálkodók, de az iparosságnak és általában is a vá-rosnak az egész szelleme teljesen magyar volt, még Trianon után is egy ideig. Az új impériumban igyekeztek a várost románná tenni, építettek például egy óriási, kupo-lás, bizánci stílusú katedrálist a régi magyar színházzal szemben, ennek az építése a 30-as évek elejére fejeződött be. Odatelepítették a román ortodox püspökségüket (korábban nem volt ilyen Kolozsvárt), és a városba települtek különböző pénzügyi és közigazgatási igazgatóságok; a megyei központ természetesen Kolozsvárt volt, a vármegyei közigazgatásban pedig majdnem mindenütt 80-90 százalékban román tisztviselőket alkalmaztak, és a CFR-nek, a román vasútnak is volt ott egy igazgató-sága, azután az egyetem maga. Az egyetem akkor tiszta román egyetem volt (az oktatás nyelvét tekintve). Ferdinánd Egyetemnek hívták, I. Ferdinánd Király Tudo-mányegyetem volt a teljes neve. A régi Ferenc Józsefet egyetemet átkeresztelték.
68 Valójában a rektor (Florian Ştefănescu-Goangă) súlyos sebesüléssel túlélte a merényletet.
AZ EGYETEMI ÉVEK KEZDETE (1938-1940)
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
55 Egyetlen magyar tanszék volt csupán a magyar tanárok képzésére, egyébként az egyetem teljesen román volt. Román újságokat adtak ki Kolozsvárt, de magyar új-ságok is voltak, ez még mind Trianon után.
Három magyar napilapja volt Kolozsvárnak, a régi, híres Ellenzék, azután a Ke-leti Újság, és volt egy Esti lapja is, nem beszélve az erdélyi zsidóságnak az Új Kelet című magyar nyelvű lapjáról, amely most Izraelben jelenik meg ugyanezzel a cím-mel. Elég sok zsidó élt a városban, de hangsúlyoznom kell, hogy a zsidóság teljesen és mindig magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Ha be is íratta a népszámlálások-nál, hogy ő izraelita felekezethez tartozik, de mindenütt vagy magyarnak, magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Éppen ezért nálunk, mondjuk így, zsidókérdés nem volt, mert ők gyakorlatilag vállalták a kisebbségi magyarság sorsát. Ez érdekes tünet volt, ez a helyzet tartott egészen a bécsi döntésig. Magyar kultúrkörben éltek, ma-gyar nyelven jelentették meg a napilapjukat stb. Szolidárisak voltak a mama-gyarsággal.
Ez volt a miliő.
Az akkori hangulatról jut eszembe: egyszer jöttünk cserkészek haza a kirándu-lásról egy vasárnap délután, őrsökkel voltunk kirándulni, és alakzatban vonultunk, zászlóval, cserkészegyenruhában, és természetesen magyarul énekeltünk. Ha jól emlékszem, három őrs jött egymás mellett, és magyar cserkésznótát énekeltünk, amikor egyetemi hallgatók, akiknek piros egyensapkájuk volt, a járdáról nekünk-rontottak, és szétpofoztak bennünket. Ez nem egyszer előfordult. Persze ezek a dol-gok nem táplálták bennünk a románok iránti szimpátiát. De erősítették a magyar öntudatot. Hiszen akkor mi mind magyar közösségekben éltünk, mint ahogy emlí-tettem, gimnáziumokban, konviktusokban, tehát a magyarságnak megvoltak ezek az intézményei.
A magyar egyetemi hallgatóknak három diákotthona volt. Az egyik a katoliku-sok Báthory-Apor Szemináriuma, azután volt a reformátukatoliku-soknak a Református Kol-légium, és volt diákotthona az unitáriusoknak is. Olyat, hogy magyar egyete-mistáknak külön szervezete legyen nemzetiségi alapon, azt a románok nem engedé-lyezték, de felekezeti alapon lehetett. Így nekünk katolikusoknak volt az úgyneve-zett Majláth Körünk, ez Majláth erdélyi püspökről lett elnevezve, azután volt az unitáriusoknak a Dávid Ferenc Egylet, a reformátusoknak pedig a IKE (az Ifjúsági Keresztyén Egyesület). A közösségi életünket tehát ezekben az egyházi keretekben éltük, azonban együtt választottunk egy úgynevezett közös Diáktanácsot. Ez már Trianon után alakult ki, s ennek hagyománya szerint úgy volt, hogy az elnöke min-dig református volt, a titkárát minmin-dig katolikusok adták, és a háromtagú elnökségbe az unitáriusok is delegáltak egy tagot.
Ennek a Diáktanácsnak tulajdonképpen egy közös rendezvénye volt: évenként megrendezték a Kolozsvári Magyar Diákbált. Ez jelentős társadalmi esemény volt, ahova a magyar közélet, a kisebbségi közélet vezetőit kérték fel védnökül. A diák-bálok egyik deklarált célja az volt, hogy diák-bálok bevételéből: belépődíjakból és ado-mányokból a szegénysorsú főiskolai és egyetemi diákokat segélyezhessék, támo-gathassák. Ezt a célt szolgálta a diákmenza is, ahol olyanok, akik nem kerültek be a diákotthonba, a közös menzán olcsóbban étkezhettek.
AZ EGYETEMI ÉVEK KEZDETE (1938-1940)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
56
Visszatérve az általános politikai helyzetre, amint említettem, 1938 a román po-litikában a fordulat éve volt. Károly király átszervezte az egész politikai életet: meg-szüntették a politikai pártokat. Egypártrendszer alakult ki, megalakították a Nemzeti Újjászületés Frontját. A képviselőket egyenruhába bújtatták.
Romániában a magyar népesség politikai érdekvédelmi szervezet nélkül maradt egy rövid időre, mert megszüntették a Magyar Pártot is, aminek gróf Bethlen György69, Bethlen István testvére volt a vezetője. Helyette viszont engedélyezték, mert érezték, hogy azért a magyarságnak kell valamit engedni, engedélyezték a Ma-gyar Népközösség nevű szervezetet. Azt is megkívánták, hogy ez a szervezet ne legyen egy az egyben azonos a régi, megszüntetett magyar párttal. Ekkor Bethlen György helyett ennek élére gróf Bánffy Miklós70 került, akinek ismert a neve és szerepe. Ebben a Népközösségben kapott helyet az új magyar generáció, az úgyne-vezett Erdélyi Fiatalok mozgalma, akik a Hitel című folyóirat körül csoportosultak, és Tamási Áronék, akik a Hitelt szerkesztették. Szerepet kapott Vita Sándor71, Alb-recht Dezső72 (aki bánffyhunyadi volt egyébként), Kós Károlyék73, azután Venczel József74 katolikus részről (Márton Áronnak egy közeli világi munkatársa, kitűnő ember). Tehát 1939-ben megalakult a Magyar Népközösség.
Puskás Lajos, az én volt cserkészparancsnokom ekkor szervezte meg az öreg-cserkészekkel, vagyis az egyetemista cserkészekkel a kolozsvári Tízes Szervezetet, tehát a magyarság területi alapon álló szervezetét, amely idővel csodálatos intéz-ménnyé alakult. Én akkor még mint fiatal egyetemista nagyon kötődtem a cserké-szethez, és az volt a fő gondom, hogy mit lehet csinálni ezen a téren.
69 Bethlen György, gróf (Kolozsvár, 1888 – Kolozsvár, 1968) jogász, földbirtokos, romániai ma-gyar kisebbségi politikus, 1924-től az OMP (Országos Mama-gyar Párt) alelnöke, 1926-tól 1938-ig elnöke. 1940 után a magyar parlament tagja. Sok zsidó személynek szerzett menlevelet. 1945 után több évet töltött romániai börtönökben, azután segédmunkásként dolgozott.
70 Bánffy Miklós, gróf (Kolozsvár, 1873 – Budapest, 1950) író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus. 1920–1921-ben Magyarország külügyminisztere. 1926-ban visszatért Erdélybe. az Erdélyi Helikon alapítója (1928). 1939-ben a román kormány megbízta a Magyar Nép-közösség megalapításával és vezetésével. 1940 után behívták a magyar Felsőházba. 1943-ban a magyar kormány nevében tárgyalásokat folytatott Bukarestben a háborúból való közös román–ma-gyar kiugrásról.
71 Vita Sándor (Nagyszeben, 1904 – Budapest, 1993) közgazdás, szerkesztő. 1940–44 között az Ellenzék napilap igazgatója; az Erdélyi Párt behívott képviselője a magyar országgyűlésben. Szót emelt a zsidók deportálása ellen, egyik aláírója volt a Horthynak benyújtott memorandumnak, mely a háborúból való kilépést sürgette. 1944 októberében a Kolozsvárra bevonuló szovjet hadsereg el-hurcolta, és csak egy év múlva szabadult. Ezután Budapesten telepedett le.
72 Albrecht Dezső (Bánffyhunyad, 1908 – Párizs, 1976) ügyvéd, politikus újságíró. 1936-tól 1944-ig a Hitel szerkesztője. 1939–40-ben a Magyar Népközösség társadalmi szakosztályának titkára.
1940-től 1944 őszéig képviselő a magyar parlamentben; 1941 tavaszától az Erdélyi Párt ügyvezető elnöke. 1944 szeptemberében Budapestre költözött. 1947-ben a román hatóságok kikérték mint há-borús bűnöst. A letartóztatás elől Párizsba emigrált. Több emigráns sajtótermékben publikált.
73 Kós Károly, szül. Kosch Károly (Temesvár, 1883 – Kolozsvár, 1977) korának híres építésze, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.
74 Venczel József (Csíkszereda, 1913 – Kolozsvár, 1972) társadalomkutató, egyetemi tanár, közíró.
A két világháború közti erdélyi magyar szociológia kiemelkedő személyisége.
AZ EGYETEMI ÉVEK KEZDETE (1938-1940)
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
57 Megszüntették ugyanis az összes ifjúsági szervezetet, így a cserkészetet is.
Csak a már korábban megalakult Straja Țării (az Ország Őrei) mozgalmat engedé-lyezték az iskoláskorúaknak, az egyetemi ifjúság részére pedig egyetlen félkatonai szervezetet, ami az anyaországban a Levente intézménynek felelt meg nagyjából, ők voltak a premilitárok. De ezek az engedélyezett ifjúsági szervezetek egyben már kötelezőek voltak.
Amikor 1938-ban érettségiztem, már nem lé-tezett a cserkészet. Ezért tehát egyik akkori közeli munkatársammal és barátommal, Dobri János75 református teológussal, aki korában szintén cserkészvezető volt, azon kezdtünk gondolkodni, valamiképp meg kellene oldani, hogy a magyar ifjúságnak legyen mégiscsak saját szervezete. Talán az lehetne a megoldás, hogy valamilyen vallási, egyházi alapon álló ifjúsági szervezetet kellene létrehozni, ami pó-tolhatná cserkészetet a magyar nemzetiségű fi-atalok számára. Mi ketten beszélgettünk erről, és aztán ezt a gondolatot elmondtam az egye-temi lelkészünknek, dr. Dávid Lászlónak76, aki nekem egyébként hittanárom volt gimna-zista koromban. Ő nem piarista, hanem világi pap volt, Rómában végzett, és amikor Rómából hazajött, mindjárt odahívta a Státus hozzánk hittanárnak. Az utolsó két évben volt a hittanárom, és közben Márton Áron utódjaként egyetemi lelkész is lett. Elmondtam neki ezt a problémát és az elgondo-lásunkat a megoldásra.
És ekkor jött életemben az a jelentős epizód, hogy kapcsolatba kerültem Márton Áronnal77, a fiatal püspökkel. Látásból korábbról is ismertem, hiszen ő, amikor én
75 Dobri János (Brassó, 1914 – Kolozsvár, 1990) református lelkész, teológiai tanár, cserkészve-zető. 1939-ben részt vett a Romániai Magyar Népközösség, majd a Kolozsvári Tízes Szervezet munkájában. 1944 októberétől 1948-ig orosz fogságban volt. 1949. május 1-jétől a kolozsvári Pro-testáns Teológiai Intézet (1948-ig: Református Theologiai Fakultás) tanára lett. Az ötvenes években többször letartóztatták és ítélték szabadságvesztésre. 1969-től haláláig a kolozsvári kerekdombi re-formátus gyülekezet lelkipásztora volt.
76 Dávid László (Kézdivásárhely, 1907 – Kolozsvár, 1992): katolikus pap, filozófiai és teológiai
76 Dávid László (Kézdivásárhely, 1907 – Kolozsvár, 1992): katolikus pap, filozófiai és teológiai